Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

Törvényjavaslat a bíróságokról Irta: dr. Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettes A z államélet és a szo- " cialista demokratiz­mus továbbfejlesztése társa­dalmi fejlődésünk mai szaka­szának központi kérdése. Az igazságszolgáltatás, a bírói munka az állam munkájá­nak szerves része, a jogrend, a jogbiztonság fontos bizto­sítéka, igv érthető, hogy tö­kéletesítése az egész társa­dalom, minden állampolgár számára lényeges. A bírósá­gi szervezeti törvény jelen­tőségét húzza alá az is, hogy az országgyűlés közvetlenül az alkotmány módosítása után az elsők között fogja megvitatni a bíróságokról szóló új törvényjavaslatot. A jelenleg érvényes jog­szabályok szerint ugyanis a bíróságokon kívül még szá­mos olyan fórum működik, amely jogviták eldöntésével foglalkozik, és sok esetben még a szakember is nehe­zen igazodik el, melyik ügy, melyik szerv hatáskörébe tartozik, ki fogja abban a végső döntést meghozni. (Pl. vállalatok—termelőszö­vetkezetek vitája, munka­ügyi kérdések sib.). Ezen a most megalkotásra kerülő törvény változtatni fog, mi­vel jelentős lépést tesz az igazságszolgáltatás egységé­nek irányába. Alapelve, hogy az állampolgárok és a gaz­dálkodó szervek, vállalatok legfontosabb jogait és köte­lességeit érintő jogvitákban, így a bűnügyekben, a polgá­ri jogi, családi jogi vitákban, valamint a legjelentősebb munkaügyi és a szövetkezeti tagsággal összefüggő, viták­ban a jövőben a bíróságok döntenek, és ilyen ügyeket csak magas szintű jogszabá­lyok utalhatnak más, a bíró­ságokon kívül álló szerv ha­táskörébe. Ilyen lehet, ha gyorsan kell intézkedni például egy birtokháborítá- si ügyben. Máskor a szak- szerűség kívánja meg, hogy az államigazgatási szervek foglalkozzanak bizonyos kér­désekkel, például bányaká­rok, vadkárok esetén. Fon­tos az, hogy végső soron még az ilyen esetekben is bizto­sítja a bírói utat, ha a dön­tés az állampolgárok alap­vető jogaira is kihat. A dolgozó, a munkavállaló és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jo­gokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos viták eldöntése is érthetően került napi­rendre. Az ilyen ügyek meg­felelő eldöntése jelentős sze­repet játszik a dolgozók jo­gainak védelmében, elősegíti a kötelezettségek teljesítését, a munkafegyelem, a jó mun­kahelyi légkor kialakulását. Az új törvény szerint az ér­dekösszeütközések feloldása a korábbinál nagyobb körül­tekintést és a törvényesség maradéktalan érvényesítését igénylő feladattá válik. A dolgozók jogainak fokozot­tabb védelme megkívánja, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok határoza­tait ezentúl a bíróság vizs­gálja felül. Ezért az új ja­vaslat megszünteti a területi munkaügyi döntőbizottságo­kat és helyettük a főváros­ban és a megyeszékhelyeken felállítja a munkaügyi bíró­ságokat. Ez teszi lehetővé azt, hogy a munkások, alkal­mazottak és a szövetkezeti tagok munkaügyi vitáit vég­ső soron a bíróság dönthes­se eL Rendezi az új javaslat a vállalatok és a szövetkezetek vitás ügyeinek intézését is, megszüntetve ezzel azt a párhuzamosságot, amely je­lenleg a gazdálkodó szervek jogvitáinak intézésében _ a bíróságok és a gazdasági döntőbizottságok között fennáll. Az új rendezés alap­ján a gazdasági döntőbizott­ságok jelenlegi feladatkörét ugyancsak a bíróságok ve­szik át, így egy helyütt össz­pontosulnak az ügyek és az azok elbírálásából hasznosít­ható gazdasági tapasztalatok is. A törvényjavaslat közpon­ti témája a bírák munkavi­szonyának a rendezése is, ezen belül pedig elsősorban a bírák választásának beve­zetése, amelyet már az 1949. évi alkotmány is rögzített, megvalósulására azonban ed­dig nem került sor. A tör­vényjavaslat tehát megszün­teti az átmeneti megoldás­ként fennmaradt bírói kine- vezéses rendszert és a bírák a jövőben választással ke­rülnek felelős beosztásukba. A hivatásos bíró megvá­lasztását a törvényjavaslat a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának a hatáskörébe utal­ja. Ilyen magas szintű tes­tület kijelölése a bírák vá­lasztására nemcsak a füg­getlen bíráskodás egyik garanciája, hanem annak is a kifejezésre juttatása, hogy a bírák hazánkban kiemel­kedően fontos munkát vé­geznek. A bírói függetlenség biztosítéka a javaslatnak az a része, amely kimondja, hogy a bírákat tisztségüktől csak a törvényjavaslatban meghatározott módon lehet megfosztani, illetve büntető úton felelősségre vonni. A bírói függetlenség elvéből következik, hogy a bíró csak a jogszabályoknak van alá­vetve, tehát konkrét ügyeli elbírálásának módjára uta­sítást semmilyen szervtől nem kaphat. A jogszabályok egységes értelmezése céljá­ból csak a Legfelsőbb Bíró­ság bocsáthat ki az alsóbb fokú bíróságokra kötelező elvi döntéseiket, irányelve­ket, valamint iránymutatá­sokat a fellebbezések, a tör­vényességi óvások elbírálása során. A törvényjavaslat szerint az igazságügy-miniszter biz­tosítja a bíróságok zavarta­lan működéséhez szükséges feltételeket. Az igazságügy­miniszter tesz javaslatot az Elnöki Tanácsnak a bírák megválasztására, ő nevezi ki a bírósági vezetőket. Fontos •feladata, hogy hasznosítsa azokat a társadalmi, jogpoli­tikai, gazdasági tapasztalato­kat, amelyeket a bíróságok ítélkezésének elemzése során szerez. A parlament által jóvá­" hagyásra kerülő új bírósági törvény elvei alap­ján folyik a büntető és a polgári eljárásokat szabályo­zó törvények felülvizsgálata is. Az itt váriható módosítá­sok legfontosabb célkitűzése az, hogy egyszerűsödjék a bírósági eljárás, gyorsabban fejeződjenek be az állampol­gárok, a szervezetek jogvi­tái. Várható, hogy az új szervezeti és az eljárási meg­oldások együttes hatására a jövőben a bíróságok műkö­dése egyszerűbbé válik, így az igazságszolgáltatás még hatékony abban tudja szol­gálni az állampolgárok al­kotmányos jogait, a szocia­lista törvényességet Húszezer Varia évente A kiváló vállalat címmel kitüntetett Bu­dapesti Bútoripari Vállalat egyik vidéki gyáregysége a gyulai. Fő gyártmányuk a Varia típusú szekrény, amelyből húszezer készül itt évente. (MTI foto — Kunkovics László felvétele) Biztonságos búzatermelés, csökkenő szőlőtelepítés NEB-vizsgálat a termelőszövetkezetekben A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság négy esz­tendő viszonylatában vizs­gálta meg, hogy megyénk mezőgazdasági termelésében milyen jelentős szerkezeti változások álltak be vagy éppen várhatók a közel­és távolabbi jövőben. A vizs­gálat, amely több mint het­ven termelőszövetkezetet és két állami gazdaságot érin­tett, megállapította, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek termelése az elmúlt négy évben jelentősen növeke­dett, erőteljesen megnőtt az ipari eredetű termelőeszkö­zök és anyagok beáramlása és részvétele a mezőgazda- sági termelésben. Mindannyiunk megelége­désére állapíthatta meg a népi ellenőrzés, hogy me­gyénkben a kenyérgabona­termelés lényegében az 1968. évi szinten stabilizálódott vetésterület szempontjából, s a komplex gépesítés a ked­vező jövedelmezőségi szint hosszú távon biztonságos búzatermesztést biztosít me­(Tudósltónktól.) SZEMÜNK KUTATJA a távoli sötétségben rezgő fé­nyeket. — Ott!.. 1 — lendíti kar­ját a messzi sötétségben csillogó pontok felé az egyik szalagtakarító. — Az a HM L-es merítéklétrás kotrógép. Azon dolgozik most éjszaka Vincze Feri. Társa rádupláz. — Figyelje meg a szala­got! ömlik a szén, mint a folyam, ha a Feri kotor ... Ezek után céloztam meg a világító fénypontokat, ame­lyek, ha rezegnek, akkor üzemel a kotrógép. Közelebb érvé hallatszott a merítéksor láncainak csat­togása, majd halk, folyama­tos recsegő zaj, amikor a fo­gak marnak a széntelep széntestébe. És fent a ve­zénylőfülke félhomályában, kétemeletnyi magasságban maga a kormányos, a több száz tonnás monstrum moz­gatója, Vincze Ferenc kotró­mester. Kiabálnék, de hangom és lényegem — úgy érzem — szinte elveszően erőtlen a gépóriás mellett. Bajomból kisegít intésével, így a lép­csők labirintusán felkapasz­kodva benyithatok a kotró­mesteri vezénylőiülkébe. Kapcsolók és gombok özö­ne között piros és zöld lám­pák villannak Az egyik műszerasztalon kicsi lábas. A tartalma pedig illatából ítélve, gomba... — Eltalálta — nevet hát­ra Vincze Ferenc — Kis Fe­rivel, a kenőmesterrel szed­tük a gyöngyöstarjáni erdő- beit Harapjon belőle... Kés, kenyér kerül... Az ízlelés után bólintok. — Finom..., dicsérem a háziasszonyt. Vincze Feri szerénykedve flibadkozik. Egy kotrómester a „kormánynál” — Jó, jó, de nem a va­lódi. A feleségem nem ka­pott tejfölt. Azzal meglo­csolva, az az igazi. A KOTRÓGÉP közben megy, rezgeti a lámpákat, marja a szenet... Én pedig igyekszem tovább gombolyí­tani a beszélgetés fonalát. — Itt lakik valahol a kör­nyéken? — A szomszédban, Hal- majugrán. — Mégpedig új házban — szól közbe Kiss Ferenc ke­nőmester és a gombázó társ. — Nincs még teljesen ké­szen — szerénykedik, köz­ben ujjai úgy járnak a kap­csolón, mint a művész keze a zongora billantyűin. Egy ilyen parányi mozdulat száz tonnákat mozgat. — Parket­tázni kell, festeni és végül a feleségem új bútorokat is akar. — Bírja a kereset? — Nem panaszkodhatom. Bár amióta folyamatos üzemben dolgozunk, mintha gyengébb lenne. Pedig éppen az ellenkezője lenne reális... De hát nem panaszkodom, no ... A ház árát itt keres­tem ... — Teljesen saját erőből? — Annyira azért nem fut a deres — halkan nevet — kölcsön is akad bőven. De majd kifizetjük azt is ... Csak egészség legyen, meg a gépet... Közbevágtam. — Ügy hallottam, dolgozik a felesége is ... — Dolgozott!... Tönkre­mentek a lábai, így fel kel­lett mondania az önkiszol­gáló üzletben. Azt mond­tam: van két gyerek, ma­radj otthon, és tegyél ren­det a ház körül és a gyere­keknél. — Milyen idősek a gyere­kek? — Az egyik 13 éves, a másik 5. Fiúk. Elsiklottam az atyai büsz­keség megnyilatkozása fe­lett, és visszakanyarodtam. — Az előbb mondani akart valamit, de félbesza­kítottam. Az élénkfekete szem rám villan. — Megmondom őszintén, hogy nem is nagyon tet­szett. Szóval, azt akartam mondani, hogy ne nagyon vonultatgassák üres járatban ezt a nagy kapacitású kotró­gépet. Mert ha nincs telje­sítmény, a mi keresetünk bánja. Pedig nem is a mi hibánk! Ebben az ügyben mit lehetne tenni? Ezt mondja meg valaki..; És erre biztosan tudnának választ adni többen is a vi- sontai Thorez Külfejtéses Bányaüzemnél. Közben jönnek a munka­társak, a gép személyzete, és kanyarítanak néhányat a gombából. Kiss Ferenc, Tóth Béla, Tóth József és Molnár Zoltán. Amikor pedig a vil­la utolsót csikordul a lábas alján, Vincze Ferenc meg­jegyzi: — Ha reggel hangosan ne­vetgélünk és ugrálunk, ak­kor baj volt a gombával... — Régóta dolgoznak együtt? — ötödik éve. Aranyko­szorús szocialista brigád va­gyunk. — És maga? Mennyi ideje dolgozik a bányánál? — 1963-ban jöttem ide, és 1965-ben szereztem meg a kotróvezetői oklevelet... Ennek a gépnek a szerelé­sénél is részt vettem. Talán azért is szeretem annyira. — Azelőtt... — A mezőgazdaságban dolgoztam, traktorosként. — Jól megvannak így együtt? — Nagyon jól. 1. Becsül­jük egymást, tanulunk és tanítjuk a másikat. Tóth Bé­la most végezte a 8. osz­tályt. Kotrómester akar len­ni... A kotrógép közben mar­kolja, falja a szenet. Már nem lehet látni a lámpák fényfoltjait, mert világosra derült a hajnal. AZ EMBEREK FRISSEK és talán csak a szemek fá­radtsága árulkodik az éj­szakai munkáról. A kotró­mester ujjai is fáradhatatla nul zongoráznak a gombo­kon, kapcsolókon. Esemény' télén éjszaka volt. De né­hány kérdés elhangzott. És ahogy ismerem a visontai vezetőket, erre válasz érke zik majd rövidesen. fcaciriJf János gyénkben. Nem mondható el ugyanez a cukorrépa- és dohánytermesztésről, amely­nek színvonala évek óta stagnál. Bár — állapítja meg a vizsgálat — 1971-ben kezdetét vette egy pozitív irányú változás, amely a ter­mesztés korszerűsítésének irányát jelzi, ezt azonban csak a kezdet kezdetének le­het tekinteni, mivel a cu­korrépa-termesztés gépesíté­se a mai napig nincs meg­oldva. Ez derült ki a NEB- ülésen elhangzott felszólalá­sokból is, amelyek egyértel­műen világítottak rá, hogy a cukorrépaprogram a fél­megoldás stádiumában van. A zöldségtermesztést ele­mezve a NEB megállapítot­ta, hogy a konzervipari nyersanyagok felvásárlási árának emelése konkrétan érezteti hatását, az idei szer­ződések mennyiségben meg­haladják az előző évi szin­tet, de ami a termelés belső lényegét jelenti, a gépesítés nem megoldott. A zöldség­félék komplex gépesítése az elmúlt tíz esztendőben gya­korlatilag alig haladt előre. Komoly teret szentelt a vizsgálat megyénk két tör­ténelmi borvidékének az elemzésére. A II. és III. öt­éves terv során mintegy 12 ezer katasztrális hold nagy­üzemi művelésre alkalmas szőlőt telepítettek el, s ebből a telepítésből 11 ezer hold a termelőszövetkezetekben va­lósult meg. Kedvezően ala­kult a csemegeszőlő aránya, emelkedett a korai és kö­zépérésű, minőségi fehér, és vörösbor-szőlőfajták aránya. Negatív jelenség hogy az új telepítés és kivágás, különö­sen az utóbbi években a ki­vágás javára tolódott el. A szőlőrekonstrukció második ütemében tehát, amikor a bőtermő tömegbort adó faj­ták telepítését kellett volna végezni, a telepítések üteme lelassult, gyakorlatilag szin­te teljesen leállt. A NEB megállapította, hogy a „ter­melőszövetkezetek anyagi ereje, továbbá a saját erő egyéb irányú fejlesztésekre való lekötöttsége, a hitel korlátozottsága nem teszi le­hetővé a szőlőtelepítések megkívánt ütemű folytatá­sát. A népi ellenőrzési bizott­ság ezután a termelési ér­téknövekedést vizsgálta, s megállapította, hogy a ter­melési érték emelkedésével párhuzamosan a költségnö­vekedés is általában azonos nagyságrendet képvisel. A termelési érték alakulásának egyik sajátos tendenciája 1968-tól kezdődően, hogy a mellék- és segédüzemágak termelése a mezőgazdasági alaptevékenységnél sokkal gyorsabb ütemben növek­szik. Az állattenyésztési ágaza­tokról szólva a NEB úgy ítélte meg, hogy azok fon­tosságuk ellenére sem kerül­tek a vizsgált időszakban az ökonómiai elemző munka homlokterébe. Az egyik legdöntőbb té­nyezőről, a mezőgazdasági termelés „leikéről”, a gépe­sítésről a vizsgálat azt álla­pította meg, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek az el­múlt két évben, de a IV. öt­éves terv hátralevő idősza­kában is kiemelt gondot fordítottak és fordítanak a gépesítés műszaki színvona­lának emelésére. Sz. A. Pozitív vendéglátás Viszonylag nem nagy do­log, de jólesik: jártában — keltében az ember elégedet­ten állapíthatja meg, hogy hellyel-közzcl azért vendég­látóiparunkban is találkoz­hatunk eredeti ötletekkel, dicséretes törekvésekkel. S az új létesítmények mellett gondolunk itt a hajdani rossz hírű egri kocsmából átala­kított „Delikátesz”-büfére, a valamikori hatvani élelmi­szerbolt helyén nemrég meg­nyílt ízléses falatozóra, külö­nösképpen pedig az utóbbi időkben Gyöngyösön tapasz­talt kedvező változásokra, pozitív jelenségekre. Gyöngyösön ugyanis — mint ismeretes — egész sor italboltból lett az utóbbi időkben kellemes berendezé­sű, megfelelő választékot biztosító falatozó, bisztró vagy presszó, s szinte már nyoma sincs a kétes emlékű, gusztustalan „kricsmiknek”, „csehók”-nak. A nemes moz­galomba, amely felszámolta a múlt szégyenfoltjait, a kul­turált kereskedelem kiala­kítását, továbbfejlesztését tűzte maga elé célul, a ven­déglátóipari vállalaton kí­vül a tsz-ek, sőt az eddig ebben a profilban ismeret­len más vállalatok is egy­aránt bekapcsolódtak. A Mát- ravidéki Sütőipari Vállalat például az igazán bármely nagyobb városnak is becsü­letére, díszére váló piactéri falatozóján kívül, a Jókai utcában, korábbi péküzlctc helyén a közelmúltban tur­mix-csárdát, cukrászdát lé­tesített, hogy csak egyet em­lítsünk az igyekezetből. Az egészséges erőfeszíté­sekből, amelyek kétségkívül biztatóak, arra lehet követ­keztetni, hogy lesz folyta­tásuk is. Egerben, Hatvan­ban és másutt, a Heves me­gyei vendégek nagyobb, álta­lánosabb megelégedésére! (—ni) IiwM&Q 1972. június 2#.; fcedd 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom