Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
Wyár eleje, meggyérlelő június! Tisztázódtak már minden portán, minden családban az üdülőszezon harcvonalai Kialakultak a frontok. Eldőlt, ki rohamozza meg tenyérnyi szabad terepért a Balaton kies vidékét, ki mássza meg a Gerecse, Pilis. Bakony, Bükk és Mátra vad, egényes hegyeit, ki spórolt olyan ügyesen, hogy eljuthat a hűvös hullámú tengerekre, öreg üzbég városokba, vagy a művészetek Mekkájába, amit Párizs néven tanult tisztelni a földgolyó valahány népe. Eldőlt továbbá, hogy orosz, spanyol, angol, német szótárat szerezzen-e záros határidőn belül a família Benjáminja, s hogy miféle konzerveket vásároljon a háziasszony az indulás nagy pillanatáig. Persze, lesz, aki nem izgul, nem csomagol. Lesz, aki megmarad családi fészkében, s lehúzott redőnyök mögött, kezében Agatha Christhie valamely „csemegéjével”, múlatja a nyár délutáni óráit, avagy más oltáron áldoz a megérdemelt szabadság istenének. Kőrútunk ilyesféle típusú embereket is felderített szűkebb hazánkban, Heves megyében, egyetlen nyúlfarknyi mondattal kopogtatva városon, falun: Hol tölti nyári szabadságát? íme a válaszok színes csokra! ,.Elsősorban: későn kelünk!” Két tárgyalás között röpke néhány percre fogad bennünket Hever Lajos ország- gyűlési képviselő, a MEZŐGÉP hevesi gyáregységének igazgatója. — Siófokra megyünk a családdal, a gyáregység üdülőjébe. Ez már hagyomány. Minden esztendőben ott töltünk nyolc-kilenc napot. A gyerekek miatt csak augusztus elején indulunk. Nagylányomnak most lesz a felvételi vizsgája, egyetemista fiam pedig még nyári szakmai gyakorlaton van. No és addig nekem is akad számos tennivalóm. — Mi lesz a program? — Elsősorban: későn kelünk! Ez a legfontosabb ... Délelőtt fürdés, napozás, aztán ebéd a vendéglőben. Délután újra fürdés és napozás. Az esti programot a gyerekek határozzák meg, tehát elmegyünk a Matrózba. Ott a leghangosabb a zene, ott lehet a legvadabb táncokban „gyönyörködni ...” Persze, azért más program Is lesz! Szintén hagyomány, hogy körülkocsikázzuk a Balatont Ezt soha nem lehet megunni. Ja igen, ellátogatunk egy napra Pécsre is. Mert Olaszországban például már jártunk, de Pécsett még nem... Ezt most sürgősen bepótoljuk. — Gépkocsi tehát ran. Másra nincs szükség? — Dehogynem! Jó időre! Egy telek árán az Adiiáia Kis büfé Egerben, a Makiári út végén, közel a város széléhez. Ennek volt mindenese másfél évtizeden át Nagy Andor, a vendéglátóipar nyugdíjasa. Támasza, segítője pedig az a halk szavú, őszbe borult, kedves asszony, akivel a család nyári terveiről beszélgetünk a Vörösmarty utcai ház tornácán. — Hát bizony, amíg fiatalok voltunk, nemigen tellett nyaralásra, üdülésre. Elsősorban a munka miatt. Azután pedig ott volt két gyermekünk, akiket igyekeztünk szépen kiiskoláztatni — mondja Nagy Andorné. — Az idén, immár nyugdíjban, jutott eszünkbe először, hogy szét kellene nézni a világban. No, nem a nyugdíjra építettük tervünkén Hanem volt egy kis telkünk, azt tettük pénzzé. Filmen, televízióban sokat elgyönyörködtem az olasz városok építészeti remekeiben, műkincseiben, s nagyon a szívemhez nőtt az Adria, csodálatos tengerparti strandjaival. Amikor arról kellett döntenünk, hogy hová is menjünk, így esett választásunk egy osztrák—olasz—jugoszláv körútra, amelyen érintjük majd Bécset, Velencét, Rijekát. Őszintén mondom, remegve várom ezt a találkozást, a viszontlátást. Mert hiszen ennek nevezhető, miután annyiszor látta már az ember a film jóvoltából Schönbrunn pazar kastélyát, vagy a velencei lagúnákat. S arra vagyok nagyon kíváncsi, azt kapom-e hangulatban, képben, amit magamban annyi időn át felépítettem. Fájna a csalódás .., A tanácselnök — Hol nyaralok? A háztájiban, a feleségemmel! — s olyan jót kacag a válaszhoz Dobos István, Verpelét tanácselnöke, hogy a könnye is kicsordul. — Nem kívánkozom én innen sehova. Bogaram az a kis föld a határban, ott pihenek, ott gyűjtök magamnak erőt a hivatali munkához. Mint ahogyan az is bogaram, hogy *a „reggeli krónikára” kinyissam mindennap a rádiót. Egy kis korai kapálás, aztán tájékozódás a nagyvilágban... Meg úgy vagyok az üdüléssel, hogy időm sincs hozzá. Még a múlt évi szabadságomat sem vettem ki. Dg hát tehetem, amikor szakállas problémák itt állnak megoldatlanul? Például a víz- művesítés! Gyűrni, hajtani kell ezt a dolgot, hiszen kimutatták, hogy huszonöt év alatt 26 csecsemő halt meg községünkben kútjaink nit- rátfertőzöttsége miatt... Van azért egy távolabbi, dédelgetett áimom. Már el is kezdtem a nyelvtanulást. c>zaret- nek pár hétre a Szbv .íunió- ba utazni, hogy valami hasonló község tanácselnökének munkájával, életévei nem csomagol megismerkedjem. Azt hiszem, hasznát venném itthoni tevékenységemben. Természetesen úgy képzelem a dolgot, hogy utamat viszont- látogatás követné. Hogy mikor kerül minderre sor? Én is szeretném tudni. Az orosz nyelvkönyvet mindenesetre megvettem, s forgatom szorgalmasan. A többit az időre bízom, A brigád A MEZŐGÉP gyöngyösi gyáregységében az a szokás, hogy minden évben, két turnusban is, külföldi jutalomüdülésre küldik a legjobban dolgozó szocialista brigádtagokat. Az idén Kovács József lakatos így utazik román— bolgár körútra. — Családtagot lehet vinni — meséli — jön tehát a feleségem is. Nekem nem kerül pénzbe az út, csak a zsebpénzt kell vinnem. A feleségem költségét meg ösz- szegyűjtöttük. A július 7-én induló turnusban harmincnyolcán megyünk. A gyáregység adja a buszt, ennélfogva nincs útiköltség, a programot pedig az Express szervezi. — Nem sok idő van hátra az indulásig. Ez a néhány hét a tervezgetésé és a készülődésé, igaz? — Nem az a célunk, hogy vásároljunk, mint sokan teszik a magyar „turisták” köPlébános úr Leningrádbn utazik Derűs, fiatalos mozgású ember Fülöp Sándor, a kis- nánaiak plébánosa. Bizonyítja az is, hogy túl a hatvanon szánta magát újabb külföldi útra. — Hét esztendővel ezelőtt jártam már Olaszországban, megcsodáltam Rómát, Firenzét, Velencét. Most Észak Velencéjébe, Leningrádba utazom. Éppen ma küldte az egri IBUSZ a részvételi jegyeket, kartonokat. Barátaim, akik jártak már a Szovjetunióban, annyi érdekeset, szépet meséltek erről a városról, hogy elhatároztam, megnézem! Kíváncsi vagyok, mennyiben hasonlítanak egymásra, s milyen az élet ott, ahol negyed századdal ezelőtt szinte mindent elölről kellett kezdeni? Egyébként nálunk, a faluban, jó szokássá vált a nyaralás. A termelőszövetkezet húszas csoportokban küldi tagjait a debreceni Nagyerdőbe, ahol a MEDOSZ üdülője minden kényelemmel, szórakozási és fürdőzési lehetőséggel fogadja őket. így van ez! Meg kell csak ízlelni a jót, s máris rákap az ember. — Indulás? — Június 24-én, Pestről. Jön velem egy pap barátom, a gyöngyösoroszi esperes-plébános. Azzal fogtam össze. Csak jobb, ha két egyívású ember kerül egy szobába. Megértjük egymást, könnyebben elvitatkozunk, s hamarabb találunk mindkettőnket érdeklő látványosságot. „Négerként jövünk haza!” A karáosondi fiatalok ifjúsági klubja úgy döntött, hogy nyolc napot Várnában, a Fekete-tenger partján töltenek a fiatalok. A csoport vezetője Kovács Gabriella, a klub csinos, fekete „főnöke”. — Még soha nem jártam külföldön, pláne tengerparton — lelkesedik. — Az utat az IBUSZ szervezi. Már minden készen áll, csak utazni kell. Fizetővendég-szállást kapunk, így nem lesz olyan drága a mulatság. Természetesen mindenre kíváncsiak vagyunk, amit e néhány nap .alatt megnézhetünk. És fürdés, fürdés a tengerben, Igaz, sokan nem tudnak úszni. De szent elhatározás: ott mindenkinek kötelező megtanulni! —. Esténként? — Természetesen eljárunk szórakozni. — így érdemes a szabadságot tölteni.. ! — Ez az év különben is Fortuna „szekerén” Jaltába Első nyaralására, első repülőútjára készül Szabó Anna gyöngyössolymosi diáklány. Külföldre, a fekete-tengeri Jaltába megy. Ami külön szenzáció: pénzbe sem kerül neki a dolog. — Nyertem a szovjet utat! Amikor a Népújság tavaszi előfizetésgyűjtö akciója folyt, édesapámat is rábeszélték a lapra az ásványbányában, ö maga helyett engem írt fel a sorsolási szelvényre, s amilyen szerencsém van, kihúzták számomat. Pár nap múlva indulok a Ferihegyről. — Az osztálytársak irigykednek? — Nem! Velem együtt örültek a nyereménynek, s mivel legtöbbjük már sokat utazott, elláttak jó tanáccsal. A gyomrom nem a legerősebb, írattam gyógyszert, hogy könnyen viseljem a repülést, összekészítettem ruháimat, strandöltözékkel együtt, mert szeretek fürdeni, úszni. S elláttam magam szótárral, jegyzetfüzettel, hogy gyakorolhassam az oroszt, ami kedvenc tantárgyam. Látja, még ebben is szerencsém volt! Olyan országba utazhatok, ahol nem jelent problémát a nyelv. Barna hajú, nyúlánk kislány Anna. Szakasztott édesanyja. aki az új trónörökössel, Istvánnal a karján hallgat bennünket. Megkérdeztük, könnyű szívvel engedi-e lányát az útra? — Kicsit tartok a repülőtől! Viszont mindenképpen nagy élmény lesz neki ez a nyaralas. Azon felül, hogy önállóságra nevelt és tudományban gyarapítja szerencsés volt nekem. Egyszer már üdültem az idén. Májusban, egy üdülőhajón, Esztergomban. A hajó amolyan előtanulmány volt a , ,tengerészkedésihez.” — Csak az egyik elhatározást említette. Mi a másik? — Négerként jövünk haza! javasolta zül. Világot akarunk látni végre. Most egyszerre két országot megismerhetünk, s láthatjuk a tengert...! Kell-e ennél több? Építkeztünk, aztán jött a két gyerek, korábban nem jutottunk odáig, hogy utazásokon törjük a fejünket... Dobogókő, gombapaprikás Vajda Zoltán boconádi tsz-állatgondozó Dobogókő mellett döntött. Nem volt nehéz: már évek óta minden esztendőben ott nyaral a családdal. Rokonoknál. Vajdáné bátyja, felesége egy szép üdülőben dolgozik, s van házuk, ahol jól megférnek. Aztán ott is van egy tizenhat éves lány, meg Vajdáéknál is. Nagy a barátság a két unokatestvér között, — meséli az asszony —, már csak ezért is fontos a dobogókői nyaralás! — No és a févjem szereti a fákat, állandóan az erdői járja. Alföldi emberek vagyunk, ez mindent megmagyaráz. És az is, hogy sok a gomba. Finomabbnál finomabp paprikást, s más ételkölteményt lehet produkálni. — Végső soron a háziasszonyszerep nem szűnik meg ott sem. Főzni kell?! — Most nem — mosolyodik el Vajdáné. — Én ugyanis itthon maradok kivételesen, tehát felmentett vagyok főzésből ... Nincs már szabadságom ebben az évben. — Akkor elmarad a közös program? — Nem egészen. Augusztusban a szövetkezettel leutazunk Szegedre, a szabadtéri játékokra. A Cigánybárót nézzük meg. Oda az egész család eljön! Nászút — külön beutalóval Ha valakinek szüksége lehet időnként nagy-nagy pihenésre, az Bocsi János, a füzesabonyi vasútállomás intézője. Képzeljék el! Ott ül valaki napról-napra a hatalmas irányítóasztal mellett, amelyen kirajzolódnak a hatalmas pályaudvar vágányai, jelzőkkel, váltókkal... A vállán nyugszik a felelősség a vonatok ki- és bebocsátásáért, annyi emberéletért — Egy közepes csütörtöki napon, mindkét irányba, 60— 70 vonatot kell útnak engednem. Pénteken akad 110 vonat is! — Akkor ráfér a pihenés. Hová megy nyaralni? — Balatonföldvárra. Nászúira! — Hirtelen megmérgesedik: — Képzelje el, már januárban kértem házaspárbeutalót, most megjött!... Két szólójegy! Érti ezt? Én nem! Még az a szerencse, hogy egy időpontra szól mindkettő. — A fiatalok leleményessége mindent megoldhat. — No, igen — mosolyodik el. — Különösen, ha a gondnok is segít, hogy egy szobába kerüljünk. Nem szeretnék mindjárt az elején ifjú feleségemmel titokban randevúzni! Cseng a telefon. — Igen, mehet..'. — És megnyom egy gombot a „domino-integra” vezérlőpultján. Talán arra gondol közben, hogy nem is olyan sokára az 6 vonatjuk indul. Pihenni azzal, akit élettársul választott. Egri lány és a piramisok — Azt mondom: Kairó! Mi jut erről eszébe? — Hát a piramisok. Cheops, Chefren, Mikerlnos. Aztán az operaház, ahol a Szuezi-csatorna megnyitására írt Verdi-operát, az Aidát bemutatták... Elsősorban nyilván ezekre kiváncsi az Egyiptomba készülő Kiss Márta, a V1LATI ifjú elektroműszerésze, aki négy esztendeje minden nyáron külföldre látogat, hétvégeken pedig az egri Petőfi SK természetjáróival hazánk különböző tájait barangolja be. Egyetlen szenvedélye az utazás, a túra! S egyelőre teheti, mert a szülői házban gondoskodnak róla. Amit munkahelyén keres, az megy az utakra. — Merre járt már? — Bulgáriában, Németországban, tavaly a Szovjetunióban, legutóbb pedig Székesfehérváron, ahol egy természetjáró versenyen csapatommal jó helyezést értünkéi. — Hogyan készül Afrikába? — összeolvasok mindent, ami csak Egyiptomról szól, s keresem, kutatom az olyan embereket, akik már jártak ezen a kontinensen. Szeretek tervszerűen felkészülni minden utazásra. Csak úgy van értelme a dolognak, külföldön csak úgy tudja gazdaságosan beosztani idejét az ember. No és megkaptam a védőoltásokat is. Mind megfogant, akár holnap indulhatnék. — Jó repülést, hasznos utat! Amikor a hóhért akasztják Most pedig rajtad a sor, Hátai Gábor! Könnyű kérdezgetni ebben a kánikulában, s várni, amíg a választ kiizzadja a szegény interjú- alany. Tessék! Mit tervezel te a nyáron? — Könnyebbet nem tudsz kérdezni? Egyáltalán, tervezhetek én ott, ahol az asz- szony viseli a kalapot, s minden a gyermek őfelsége körül forog? Nézd, egy biztos. Olyan helyre nem megyek, ahová sokáig kell utaznom. Mert finom alkat vagyok, nem bírom a rázást. Tehát én kitartok a Szépasz- szony-völgynél... De engedd, Moldvay Győző, hogy visszakérdezzek! Csak akkor gilt a dolog. Te miben sán- tikál sz? — Fogalmam sincs, mit eszeltek ki szórakoztatásomra erdélyi barátaim. Mivelhogy jó pár esztendő után ismét ellátogatok Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Csíkszeredába, ahol sok kedves ismerős vár ezen a nyáron is. Ami igaz, szívesen vinném magammal fotósunkat, Tóth Gizellát, hogy néhány emlékidéző felvételt készítsen az útról. Am nálunk te teljes jogot élvez az asszony. Ez annyit tesz, hogy nejem szintén részt vesz a túrán. Márpedig két nő egy autóban,,,? Inkább az akasztó- íft!
