Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
Pártirányítás a községekben Mekkora az önállóság ? kaját, kevésbé tud taktikázni f A jelenlegi időszak meg■ Növekedett követelményeket i támaszt a községi pártszer- : vezetékkel és az őket irányító testületekkel szemben. Ez utóbbiak — a községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek — túlnyomó részben eredményes munkát végeznek a község társadalmi, politikai és gazdasági életének irányításában, a politikai munka koordinálásában. Munkájukban a hangsúlyt a gazdasági élet problémái kapják, de az utóbbi időben sok gondot fordítanak a párt belső életére is. Jobban foglalkoznak a tömegpolitikai munkával és a kulturális élettel is, ezen belül a közoktatás kérdéseivel. Munkájuknak azonban fogyatékosságai is akadnak. A határozatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése még sok helyen nem kielégítő. A tanácsok és a tömegszervezetek pártirányításában is tapasztalhatók hiányosságok. Sok gond és gyengeség mutatkozik az alapszervezetek segítése körül is. E jelenségek egyik fő oka, hogy nem egy helyen bizonytalanok saját szerepük, feladatkörük értelmezésében. Nem tekintik irányító szerveknek önmagukat, s előfordul ,hogy a járási pártbizottságok, illetve az alap- szervezetek sem tekintik őket annak. E helyzet megváltoztatásához, a helyes értelmezéshez nagy segítséget nyújt a Politikai Bizottság határozata, amely világosan meghatározza a községi pártszervek szerepkörét, állást foglal a pártirányítás tartalmi kérdéseiben. Az alapszervezetek segítése E határozatokból egyértelműen kitűnik, hogy a községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek nemcsak koordináló feladattal rendelkeznek, hanem részesei az irá■ nyitó munkának is. Nem tekinthetők csupán valamiféle közbeiktatott pártszervnek, hanem az a teendőjük, hogy irányításukkal és segítségükkel tegyék hatékonyabbá az alapszervezetekben folyó politikai munkát. A pártszervezetek irányításának területi elvét községi szinten is érvényesíteni kell. (Ettől csak indokolt esetben, a megyei párt-végrehajtóbizottság egyetértésével lehet eltérni.) Ezért kívánatos, hogy a község területén működő minden pártszervezetet a községi pártszerv irányítson. A közös tanácsú községek esetében az irányító párt- bizottságot, csúcsvezetőséget leghelyesebb a székhelyközségben létrehozni. Ennek hatásköre a társközségek pártszervezeteire is kiterjed. A községi pártszervnek természetesen fontos feladata az alapszervezetek munkájának koordinálása, együttműködésük segítése is. Szervezhet például olyan pártoktatási tanfolyamot, amelyet egy-egy alapszervezet külön nem tud indítani, együttes pártnapokat, ünnepségeket és egyéb összejöveteleket rendezhet. Egyes helyeken eredményes gyakorlatnak bizonyult, hogy a községi pártszerv az átfogóbb jellegű feladatok előtt — az egységes értelmezés és cselekvés, a hatékonyabb mozgósítás céljából — összehívta a község egész párttagságát. Érdemes azonban figyelembe verini, hogy az A Bükk déli lábánál, az erdők alatt fekvő Cserépfalu községben évszázados múltra tekint vissza a fafaragás. Egész családok éltek hajdan ebből a mesterségből. Egyebek között híresek voltak az általuk készített kapa- éska- «zanyelek is. Bár az utóbbi éMkben a gépesítés gyakorilyen rendezvények elsősorban tájékoztatásra jók, véleménycserére nem alkalmasak. A tömegszervezetek és a gazdasági élet A tömegszervezeteket és mozgalmakat a községi pártszervnek elsősorban az illetékes pártalapszervezet révén kell irányítania. A közös tanácsú községek társközségeiben dolgozó tömegszervezetek és mozgalmak erőszakolt centralizációja nem helyes gyakorlat. Javítani és fejleszteni kell viszont munkájuk összehangolását, ami egyrészt a községi pártszerv, másrészt e szervezetek és mozgalmak járási szerveinek feladata. A KISZ községi szintű szerveinek irányítása a községi pártszerv feladatai közé tartozik. A szakszervezeti munkát az illetékes párt- szervezetek útján koordinálja. A Hazafias Népfront községi bizottságával a községi pártszerv közvetlenül tart szoros munkakapcsolatot. Bonyolultabb ez a közös tanácsú községekben: a társközségek népfrontbizottságaival az ott dolgozó pártszervezeteknek kell együtt dolgozniuk, a pártbizottságra vagy csúcsvezetőségre pedig az összehangolás munkája vár. Amennyiben a sportkör, szervezet községi szinten dolgozik, akkor pártirányításuk a községi pártszerv hatásköre, ha üzemi, intézményi, hivatali keretek között dolgoznak, akkor az ott levő pártszervezeté. A gazdasági élet pártirá- tnelő és forgalmazó egységekben dolgozó pártszervezetek foglalkozhatnak. E munka tartalmát a gazdasági életre vonatkozó párthatározatok ismertetése, végrehajtásuk megszervezése, segítése és ellenőrzése alkotja. A gazdasági egységeknek és intézményeknek csupán a legfontosabb munkakörei kerüljenek a községi pártszerv hatásköri listájára, ugyanakkor rendszeresen ellenőriznie kell az itt folyó személyzeti munkát. Azokat a gazdasági egységeket, amelyeknek tevékenységi köre zömmel a községre korlátozódik, a községi pártszerv hatáskörébe kell utalni. Ki kell viszont emelni a községi közvetlen irányítás alól azokat a nagyüzemeket és intézményeket, amelyek tevékenysége mesz- sze túlnő a község határain. A tanácsi munka irányítása A tanácsok pártirányításának általános elvei változatlanok. Az érvényesítés módszerének azonban igazodnia kell a változott körülményekhez. A községi pártszerv irányító munkájának célja, hogy erősödjék a tanács államigazgatási, népképviseleti és önkormányzati jellege, s mind tökéletesebben lássa el ezzel járó feladatait. A községi tanács pártirányítására a községi pártbizottság, a csúcsvezetöség, vagy ahol ilyen nem működik, a községi alapszervezet és vezetősége jogosult. E szervek a tanács pártirányítását a kommunista tanácstagok és a tanács választott latilag megszüntette a kézi aratást, a hegyvidéki szántóföldeken és a megdöntött gabonatáblákon még most is szükség van a kézi kaszára. Ezért a cserépfalusiak az idén is több mint tízezer kaszanyelet faragtak az aratáshoz ___.... I s zerű, hogy politikailag indokolt esetben, fontos döntések előtt a községi pártszerv hívja össze a tanács kommunista tagjait, ismertesse velük a pártszerv álláspontját, kialakítva az egységes állásfoglalást és biztosítva ennek egyöntetű képviseletét. A közös tanácsú és a nagyközségekben igen kívánatos a tanácsi dolgozók pártszervezetének megalakítása. Ezek azonban nem vehetik át a tanácsok pártirányítását a községi pártszervektől. Az irányító munka akkor jó, ha nem sérti a tanács önkormányzati jellegét, s a pártszerv nem dönt olyan részletkérdésekben, amelyek a tanácsra vagy szakigazgatási szerveire tartoznak. Állást kell viszont foglalnia olyan kérdésekben, amelyek a község egész lakosságát érintik, amelyek hatással lehetnek a politikai hangulatra, mint például a fejlesztési tervek, beruházások, bizonyos személyi ügyek. Fontos feladata a politikai munkának, hogy a tömegszervezetekre és mozgalmakra támaszkodva mozgósítsa a lakosság egészét a községi célok elérésére, a társadalmi erőforrások feltárására, koncentrálására és legcélszerűbb felhasználására. A közös tanácsú községekben különösen nagy figyelmet kell fordítani az általános és társközségi érdekek összhangjára. A pártszervek megfelelő politikai és szervező munkával működjenek közre az érdekek egyeztetésében. Ilyen széles körűvé növekedett tehát az a munka, melyet a községi irányító pártszerveknek el kell végezniük. S ennek akkor tehetnek megfelelően eleget, ha mindenkor világosan látják helyüket, szerepüket és hatáskörük megfelelő érvényesítésével hangolják össze A rendelkezésre álló erőket. De. Szabó Imrei az MSZMP KB alosztályvezetője Egyre több a csomagolt zöldség-gyümölcs A friss zöldséget, gyümölcsöt kínáló szakbolthálózatban a vásárló egyre gyakrabban találkozhat a korszerű csomagolástechnika legújabb ötletes formáival. A Zöldség- Gyümölcskereskedelmi Egyesülés igazgatóságán ezzel kapcsolatban elmondották, hogy a régi és nehéz súlyú faládák helyett ma már élénkzöld és piros színű szintetikus poly-net anyagból készült hálószövésű zsákokban szállítják ki a boltokba az áru nagy részét. Különböző pamutból készült tömlőhurkákba töltve hozzák forgalomba a vöröshagymát és az almát. Az említett hálócsomagolás biztosítja az áru megfelelő szellőzését, önsúlya elenyésző, s így a kereskedelem dolgozói mentesülnek a nehéz fagöngyöleg kiszállításától, mozgatásától. A hálócsomagoláson kívül egyre nagyobb tért hódít a polietilén tasakban forgalomba hozott paradicsom, zöldpaprika, szőlő, alma és őszibarack összeállítású uzsonna- csomag, ami összesen 20—25 dekagrammnyi árut tartalmaz. Ezt főként üzemi büfékben árusítják, több helyen azonban ilyenfajta csomagot adnak védőételként nagyüzemek dolgozói részére. A tálcás „eldobó” csomagolás is elterjedt megoldás, elsősorban az érzékeny, csupahús gyümölcsök, mint például a szamóca és a málna esetében. A zsugorfóliás csomagolás igen szép, mutatós, emellett higiénikus eljárás, de meglehetősen költséges még. Egyre fejlődő zöldség-gyümölcs kereskedelmünkben előrelépést jelent a korszerű csomagolástechnika alkalmazása, mert elősegíti a fogyasztók által támasztott alapvető igények kielégítését. Mekkora az önállóság, vagy — egyáltalán van-e...? A kérdést nemrégiben tették fel Egerben, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének vizsgálódása során. S a válaszokat Heves megyei igazgatók adták. * A beszélgetésre meghívottak az ÉMÁSZ Egri Üzem- igazgatóságát, a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalatot, az Egyesült Izzó gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárát, a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységét, illetőleg az Öntödei Vállalat egri gyáregységét képviselték, két minisztériumi tárcát, a nehézipart, valamint a kohó- és gépipart. Merőben különböző területekről volt szó, a kiválasztott gazdasági egységek annyiféle munkával- foglalkoznak, ahányan vannak. Csupán egy közöttük a hasonlatosság: valamennyinek másutt van a központja, így mindegyikük „távirányított”. S . tulajdonképpen ekörül is folyt a diskurzus, amely az említett hasonlatosságban is a különbözőt próbálta keresni. Vagyis azt, hogy: hol, miképpen nyilvánul meg az alá- és fölérendeltség, milyenek a kapcsolatok, a módszerek, amelyek végső soron meghatározzák a mindennapi munkát. Mint a beszélgetésekből kiderült: a gazdasági egységek között több az egyező — mintsem hitték. Általában a központban dőlnek el az igazán nagy és fontos dolgok, amit az ÉMÁSZ esetében az országrésznyi terület — az öt megyére kiterjedő feladat —, iránti rendkívüli felelősség, a Magyar Villamos Műveknél az egységes energiarendszerre való termelés, az Izzónál a régi világhírrel összefüggő tradicionális kötelezettségek, a VÖCSI-nél a meglehetősen szoros kooperációval indokol. Ennélfogva az egri üzem- igazgatóság például nem készít mérleget gazdálkodásáról, aminek következtében nyilvánvalóan nem is látja egészen tisztán a helyzetét, előforduló hibái megszüntetése ellen, vagy éppen jobb eredményeiért. Központi téma a fejlesztés, a beruházás, jobb eset az olyan, amelynél — ahogyan az Izzó gyöngyösi gyáregysége is teszi —, középtávú terveket készíthetnek a vidékiek, s éves tervjavaslatokat adhatnak zsűrizésre. A piackutatás, értékesítés, távoli fogalom, erről legfeljebb csali az egri öntödének lehet jobb tapasztalata, miután általában is valamennyiük között a legnagyobb önállóságot élvezi. S erre — mint az eredményei bizonyítják — „csodálatosképpen” nem fizet rá az országos nagyvállalat sem, hiszen az egriek évről évre jól szerepelnek, még a közelmúlt éveiben végrehajtott rekonstrukció alatt is nyereségesek maradtak. Bizonyos fokig kétségkívül helyes a centralizálás, jó például az anyagi erőforrások összegyűjtésénél és a legfontosabb feladatokra való koncentrálásnál, kedvező —ahogyan szintén elmondták a gazdasági egységek képviselői Egerben —, az anyagbeszerzésnél, főként az alapanyag-biztosításnál, sértő lehet azonban például, ha a központ túlságosan „rövidre fogja a gyeplőt”. Mert nem lehet elegendő az igazán eredményes, hatékony munkához, ha, mondjuk az ÉMÁSZ egri Üzemigazgatósága pénzügyekben igazából csupán a 300—500 forintos prémiumok megítélésében dönthet, vagy a korábbi igazgatói tanácsülésekre való meghívás helyett a VÖCSI egri gyáregységét mindössze egy-egy szűkített jegyzőkönyvből tájékoztatják a központi döntésekről, a gyáregységet is érintő intézkedésekről. Érdekes, hogy az ÉMÁSZ üzemigazgatósága saját hatáskörében maximálisan csak 50 ezer forint értékű megrendelést vállalhat, ugyanekkor az öntöde milliós feladatokra is köthet üzletet. Vagy például, hogy a hőerőmű központi vezetése — másoktól eltérően —, valóban csak a reális hatáskörébe tartozó kérdésekben ragaszkodik a döntéshez, míg egyéb esetekben rugalmasan az üzemeknek engedi át az intézkedést és felelősségét. A tapasztalatok, a vélemények ilyen és hasonló megállapításokat vetettek fel. Akad bennük jócskán elgondolkodtató, hasznosítani vagy éppen korrigálni való. S a korrigálás, a hasznosítás is a cél, ezért elemzik most a szakmán belüli helyzetet a hevesivel egy időben még két másik megyében is. Gy. Gy. Támogatás a sertés- hizlaláshoz A megye fogyasztási szövetkezetei az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek a lakosság hús-, zsír-, szalonna- és töltelékáru-ellátása érdekében. Különösen az utóbbi két évben növekedett a háztáji gazdaságok sertés- hizlalása, amelyet szerződéssel értékesítettek a szövetkezeteknek. A két év alatt közel 10 ezer sertést hizlaltak meg és vágtak le a megye 19 fogyasztási szövetkezetében. További lehetőségeket teremt az ÁFÉSZ-ek ez irányú tevékenységéhez, hogy a megyei tanács támogatja a sertéshizlaló társulások létrejöttét. Ezeknek a társulásoknak — amelyek a fogyasztási szövetkezetek keretein belül működnek —, minden termelő tagja lehet. A meghizlalt sertéseket a szövetkezetek felvásárolják és a lakosság ellátására hozzák forgalomba. I 1972. június 15., csütörtök ^ vezetői útján látják el. CélTízezer kaszanyél Cserépfaluból nem ismeri világosan a mun— ■ i.i ............i . . . m i . v Uj műtrágyagyár Péten, a Nitrogénművek szomszédságában javában épül már — 8,5 milliárd forint költséggel — az új műtrágyagyár, amely a tervek szerint 1976-tól évi több mint 100 ezer vagon műtrágyát ad majd a mezőgazdaságnak. Képünkön: áll már az ammóniaszórótorony 61 méter magas vasbeton tornya (MTI-foto: Jászai Csaba felvétele — KS) \
