Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Régészeti érdekességek a Szovjetunióból TIZEDIK SZAZAD! „SZÉF” Az arab „dirhemek” — kincset rejtő korsók —, több mint ezer éve rejtőznek a belorusz földben. Kőhorda­lék vastag rétege takarta őket. Most — mezei munka közben —, bulldózer hozta felszínre valamennyit. Nyolc­száz ezüst pénzérme került a kutatók kezébe, amelyek a IX—XI. századi Oroszország­ban, a régi Ruszban voltak forgalomban. A pénzérmék legnagyobb részét Közép- Ázsiában (Taskentben, Sza- inarkandban, Buharában, ' Fergdnában), Afganisztánban és Irakban verték a X. szá­zadban, Olyan példányok is akadtak köztük, amelyek az Ermitázs és a British Múze­um gazdag gyűjteményében sem találhatók. ŐSLÉNYEK KAZAHSZTÁNBAN Szovjet paleobiológusok megállapították, hogy a tör­ténelem előtti időkben a mai Kazahsztán területén masz­todonok, dinosaurusok, orr­szarvúak, elefántok, zsiráfok, tapírok, krokodilok, ragadozó halak éltek. Több mint tíz­ezer, az őskori kazahsztáni klíma ingadozásáról tanúsko­dó leletből áll a kazahsztáni fővárosban, Alma-Atában létrehozott Természeti Múze­um anyaga. A növény- és ál­latmaradványok azt tanúsít­ják, hogy a meleg, nedves klíma többször váltakozotta forróval, szárazzal, KŐKORI KOPONYALÉKELÉS Nagy szenzációt keltett a lett archeológusok koponya­lelete, amelyet a Burtiniek-tó partján találták. A koponyán lékelés kétségbevonhatatlan nyomait fedezték fel. A sú­lyos sérülést szenvedett em­beri a lékelés megmentette a haláltól — a forradás a to­vább élésének biztos jele. Vi- lis Derums neves szovjet pa- leopatológus. az anatómiai elemzés módszereivel, rönt- genfényképezésset és más korszerű eszközökkel tanul­mányozta a neolit korban négyezer évvel ezelőtt végzett operációt, amelyet primitív eszközeivel valószínűleg hosz- szú ideig hajtott végre u kő­kori sebész, , ' ,-.v *?, i-s n u II i "lila [ J. t A KÖNYVTÁRBAN _ __ (Foto: A. Makarov) G árdonyi Géza első írói „zsengéinek” egri nyomdásza Gárdonyi Géza 1878—1881 között folytatott tanítókép­ző intézeti tanulmányokat Egerben. Ezek az évek a foly­tonosan megújuló nélkülözé­seket jelentették számára Édesapja már annyira lebe­tegedett, hogy 1879-ben a káli elöljáróság munkakép­telennek nyilvánítja, s fia számára szegénységi bizo­nyítványt állít ki. Az isko­la jószívű igazgatójának közbenjárására leap azután évi száz forint segélyt, melyhez havonta öt forintot korrepetálással még hozzá­keres. „Ez képezi havonkén­ti jövedelmemet — olvas­hatjuk Jóméi fiánál levő naplójában — Antalfi úr­nak (szállásért, mosásért, élelmezésért) fizetek havon­ként 11 forintot. Nékem ma­rad kettő, abból akarok ru­hát szerezni, könyveket, -író­szereket venni, abból früs- tötoölök, uzsonnátok, és fe­dezem különféle költségei­met.” Ebben az időben Eger szellemi életének mozgását az Eger című napilap mel­lett két szépirodalmi lap megjelenése mutatta. A ko­molyabb irodalmi igénnyel fellépő Regélő Themisz, és a humoros, inkább vicclapsze­rű Füllentő (a vetélytárs szerint Füllébbentő) Gárdo­nyi írói ambíciója már ko­rán megmutatkozott, így írt 1881, május 22-én naplójá­ban: „Istenem, beh szeret­nék az irodalmi pályára lép­ni!” Lapszerkesztéssel hamar megpróbálkozott. Másodéves korában a Drukk című, kék­re litografált tréfás lapot szerkesztette és rajzolta, de az ötödik szám után a lap­szerkesztés csődöt mondott az érdeklődés hiánya miatt. Ezután szerződteti IkJódy Győző, a Füllentő szerkesz­tője lapjához először rajzo­lónak, később írásokat is vár tőle. Á Füllentő hetilapkül­sejű, nyolc oldalon megjele­nő élclap volt, s a lap cím­fejét csörgősipkás bohócok cirkuszi mutatványaiból szedte ki a nyomdász Keim Dávid. Itt jelent meg 1881. május 1-én Gárdonyi Z. Gé­za névaláírással első mun­kája, rövid humoreszkje. „Egy kínos perc címmel.1* A Gárdonyi-szakirodalom» ban telj esen ismeretlen Kahn Dávid könyvnyomdájának! története, így a korabeli ira­tokból röviden fellebbente jük históriáját. Kolin Dá­vid 1876-ban kapott „kőmet­sző” iparra iparigazolványit. Nyomdát 1878-ban rokona, Kohn Vilmos, állított fel az ún. Hartl-féle házban (ma a Vörös Csillag mozi épülete). Ezt a nyomdát vette át 1879-ben kiskorú rokonától Kohn Dávid. Mindkét szép- irodalmi lapot ez a nyomda készítette, amelyet Gárdo­nyiók tréfából, nevét franciá­san Condé-nak fordították. A nyomda az 1890-es évek­re gazdaságilag megerősö­dött, s 1892-ben Kohn nyom­dász már könyvkötészetre is iparengedélyt kapott. Ugyan­abban az évben benyújtott munkarendjét azonban nem fogadják el a városi hatósá­gok, _ a munkások számára hátrányos tervezetét — az ipartörvénnyel megegyezően — kiegészítették azzal, hogy a dolgozók részére „délután is félóra szünidő engedélyez­tetik.” A Kohn Könyvnyomda egri működése azonban 1893- ban hirtelen véget ér, tűz­vész martaléka lesz. Dr. Sebestény Sándor Mibe került Amerika felfedezése? Földünk életkora A kaliforniai egyetem tu­dósainak véleménye szerint a Föld életkora 20 milliárd év, szemben a korábban feltételezett 10 milliárddal. Ötezer éves muzsikus A Kairótól 25 kilométer­re fekvő Sakkarában egy ki nem rabolt sírbolt ásatásai során megtalálták Notre udvari zenész múmiáját, aki Osz-Szen-Ra fáraó uralkodásának 6. esztende­jében halt meg. A múmia kora tehát 5 ezer év. Ez az Egyiptomban talált leg­régibb múmia. A régészek fontosabbnak tartják ezt a leletet Tutamkámen fáraó­nak 1922-ben feltárt temet­kezési helyénél. Spanyolországban az ősi Monsanares kolostorban a történészek olyan okmányra bukkantak, amelyek elárul­ják mennyibe került a spanyol kincstárnak Ameri­ka felfedezése. Ferdinand spanyol király és Izabella királynő ugyanis olyan uta­sítást adtak a pénzügyi ha­tóság vezetőjének, hogy 36 000 pesetát utaljon ki Ko- lumbusnak három hajó fel­szerelésére. Egy másik okmányból ki­derül, hogy ennek az összeg­nek csupán a felét fizették ki Kolumbusnak. A másik felét ' az admirális álékor kapta meg, amikor sikereseu visszatért első útjáról. Ugyanakkor Kolumbus még 1600 peseta jutalmat is ka­pott (nyilván azért, mert teljesítette Amerika felfede­zésének tervét). A két má­sik hajó kapitányának 900— 900 peseta ütötte a markát, matrózaik pedig felvehették egyhavi Zsoltijukat — ki-ki 12 és Va Pesetát Ha tekintetbe vesszük,' hogy a három hajó építése 1100Q pesetába került a kincstárnak, az élelmezés pe­dig 2000-be, ha összeadjuk valamennyi kifizetett pénz­összeget és a végeredményt átszámítjuk mai dollárra, akkor kitűnik, hogy Ameri­ka felfedezése félmillió dol­lárba került. vy\A/VWWWWVWVVVWWV/WVWWV\A/W\AAA/VVV v/." V*-AAAAAAAAAA/W'wVWWS/V\>, •. V‘\A/VVVVVVVVVVv'VVVVSAAA/VV\AA/VVVVVVVS/V\AA/N^v^AAA/V/^^Af\<"^A^VVS<^V\AíV\AA/VV\>VV%AA/\^^^VVV\As‘VVVVVVA/VVVV\^ 'WWVAAAA. H [ át a menye kenyerére szo­rul? Keserves kenyér az ember gyerekének kenye­re. Hát még a menyéé. Az idegen. Hamar odamondja, hogy a vén­ember büdös. És nemcsak a pipá­jára gondol. Az öreg Józsinak he­tek óta az járt az eszében. De vala­mit nem tudott feledni a lányá­nak. Nem őt bántotta meg, hanem halálos ágyán az öregasszonyt. Az szegény elment, de itt hagyta a hán­tást, s ez elől menekül az öreg. Mindenáron szeretetházba akart menni, mert minden öreg azt hiszi, az a megváltás. Ott nem. hánynak a szemére semmit, A fia városi ember lett és nevetett, amikor mondta neki, hogy ő elmegy az öregek házába. — Megy a fenéket. Jön hozzánk, Lacival elfér egy szobában. Úgyis csak este van otthon a gyerek. Egyedül lesz, azt teszi, amit akar. — Igen, igen — válaszolta 6, de húzta az időt a készülődéssel, mert félt a menyétől, meg attól az is­tenverte várostól. Egy nyomorult kispad sincs a ház előtt, ahová le­ülhetne az ember. De nem volt mit tenni, készülni kellett. Talán jobb lesz ott. Legalább a falu se látja. A falu, ahol született és ahonnét las­sacskán kikopott. Mert kikopott, ezt nagyon érezte. Nem hívja senki, még a munkájára se nagyon tarta­nák igényt. Ha a nagy dologidő jön, akkor igen, de máskor csak tang-leng az öregember. Ha nem is így van egészen, de így érzi. Ké­szülj hát. á KII A régi szekér ott áll a szín alatt, csak lovat kell hoz­zá kérni a termelőszövet­kezetből, aztán elindulni, hátra se nézni. Menni, mint ifjú korában katonának ment. Akkor úgy érez­te, hogy a semmibe megy. Most is úgy érzi. — Apám, hétfőin aztán jövünk. A sógor kér lovat, de arra pakol­jon össze. Bútor nem kell, csak ami kedves magának, azt húzza. — Ami kedves? — Ez motoszkált egész héten a fejében. S lassan hordogatott ezt is, azt is. Egy ásót, egy bográcsot, egy régi szolgafát, egy darab láncot az istállóból. Hogy minek a tehénlánc? Azt maga sem tudta, de odatette a kocsira. Pén­teken este kiásta a ház elől a kis padot. Lopva tette a szekérre, mint­ha más tüntette volna el. Egy ba­tyuba ágyneműt kötött, egy másik­ba a ruháit rakta össze, vasárnapra minden készen volt. Nem aludt egész éjjel. Eljött a reggel, s meg­jött a fia, — Készen van, Apám? — Ö nem nézett rá, a szóiba sarkát nézte. A képeket a falon, amelyből ugyan egy párat elcsomagolt, de a helyek ott árulkodtak, s visszaképzelte őket. — No, menjünk. — Felállt, kilopódzott a házbői, mintha mene­külne. Nem akarta látni a lányát Erzsi ugyan szipogott, de nem szólt. Jobb, ha az öreg elmegy, az volt ebben a szipogásban. — Na, üljön fél, Apám — mond­ta a vő. Az öreg kinyitotta a hát­só udvariajtót. — Fickó — szólt a kutyának. Az rohant, majd leverte lábáról. Meg­ölelgette, aztán nyitva hagyta a ka­put. Elindult a szekér. A kutya a két hátsó kerék közé állt és min­den hiába volt, nem tudták vissza­hívni. A falu végéig a vő csak szó- lingatta a kutyát, de nem szállt le. Ott aztán leugrott és az ostorral kergetni kezdte. Eltűnt a kutya. De, amikor újra elindult a szekér, megint ott volt. Megint megálltak. Kiabálás, fenyegetés, a kutya el­tűnt. — Na, talán hazament — mondta a vő, de két perc múlva a kutya megint a szekér alatt volt. A fia­talember újra kergette votes, de az öreg rászólt. M ajd hazahozod. Visszajön a szekér alatt. — Ebben megnyugodtak. A temető mellett mentek. Az öreg a kalapja széle alól pillantott a mama sírja felé. A harmadik utcában a máso­dik. A harmadik, az üres hely, az meg az övé. Az az alig bámult fej- £a a mamáé. Valamit mondott ma­gában. Tán búcsúzott. Mentek to­vább és a kutya baktatott a szekér alatt. A Fickó. Azt mondják — gon­dolta —, hogy a kutya nem érez, csak ösztöne van. Lehet. De jó, ösztöne van hál’ Istennek. Pedig' szegény egyszer már búskamor volt. Akkor amikar a ház elé virágos­kertet kellett csinálni, s kerítést húzni, hogy a tyúkok ki ne kapar­ják a virágot. Szegény kutya akkor elszomorodott, mert az öregasszony szeszélyének engedve, ő elvette tő­le a hivatalt. Jó kutya volt a Fic­kó. Saroktól sarokig mindenkit megugatott. Ez volt a dolga. De, amikor még egy kerítés lett, mit tehetett szegény? Egy darabig uga­tott, de mi haszna, hiszen az ide­gen szaga alig jutott él az orráig. Tíz méter volt a két kerítés között! Ezen gondolkodott az öreg és hátra-hátra pillantott, hogy jön-e a kutya. Fickó leszegett fejjel porosz- kált a két hátsó kerék között. Beértek a városba. A kutya nem mozdult a kerekek közül, idege­sebb lett. Meg-megugatott egy-egy autót, no meg a kutyákat. Odaértek a házhoz. A kutya ült a kerekek között. Nézte amint le­pakolnak. Amikor az öreg a ház előtti kispadot is ledobta, a foga közt fütlyentett. — Tűnj él, Fickó — súgta és re­ménykedett. A kutya figyelt, ő be­ment a házba. — Szegény jószág, gondolta. — Pár perc múlva a két fiatalember búcsúzkodott a ház előtt. A kutya sehol. A vő füttyö- gött. A másik megnyugtatta. — Tudja az utat hazafelé, bizto­san elment. A székér elindult, a vő nézte az utat is, hátra-hátra piüantott, de a kutya sehol. T án egy óra is élteit, ami­kor megkaparták az aj­tót. A fiatalember nézett ki, a résen Fickó beosont. — Isten verte dögje, ez meg itt van? — S dobta volna ki, de a kutya már az öreg szobájában az ágy alatt kuksolt. — Hagyjad — mondta a papa, úgy tett, mintha nem nagyon érde­kelné, de a szíve megtelt boldog­sággal —, mégis csak lesz valakije —, gondolta. — Jaj, apám, mit szól az asz- szony? — Majd hazaviszik, ne törődj vele. Addig meg kinn alszik a pad­lásfeljáróban. Innét felfelé már úgyis csak odavezet az út. Két hét is eltelt, amikor jött a vő; nagy zaj volt az öreg szobá- • jában, mert az öreg nemcsak egye­dül volt nyugdíjas a házban. Akadt még kettő, s kártyáztak. Alacsony volt az asztal és kényelmetlen, de ütötték a lapot. Amikor a vő belé­pett, a kutya elhúzódott, de az öreg rászólt. — Ne félj, Fickó. — A kutya érezte a védelmet, visszaült, újra félrebillentette a fejét, s csak sze­mével kísérte a lap járását. Lát­szólag azt nézte, de minden ideg­szálával a vöt figyelte. — Hoztam egy zsákot, hogy el­vigyem. Mi a fenének ez itt? — Az öreg felnézett, megállt a kezé­ben a lap. — Hagyjad — mondta könyö­rögve —, nem látod, hogy dolga van? — Egy városi lakásban egy fa­lusi kutyának mi dolga lehel? N em látod, hogy ő a ki- bto? — mondta az öreg és ieasapisa a lapot, besö­pörte az úttest. A kutya egy hal­kat vakkantott. A vő állt egy da­rabig, majd egv lépést tett. Ä ku­tya mesjjott, az ágy alá húzódott. — Nagy bolond maga, Édes­apám. B. Szabó Józmí »-^WVVWWWVVVVVWVV WWVWVNMAAAAAiVVWWWyVWWW/VVVNAAAMA/Wv'v’» ‘-,VVVW\AA/VVVVVVVW\/WWWWV'V\A/WWV*B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom