Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
Könnyűipari rekonstrukció j II korszerű termékek gyártásának programja A fogyasztás alakulása fontos jelzőszáma az élet- színvonal változásának, ám nemcsak az lényeges, hogy mennyit, hanem az is, mit fogyasztunk, azaz a kiadott forintok „rangsorolása” alapján mire jut a jövedelemből, milyen a fogyasztás szerkezete. A lakosság egy főre jutó fogyasztása 1965 és 1970 között évi 5,3 százalékkal nőtt. A fogyasztás szerkezete pedig kedvező irányban változott: csökkent az élelmiszerekre és nőtt az ipari — főleg a tartós fogyasztási — cikkekre fordított összegek aránya. A fogyasztási szerkezet korszerűsödését jelzi az is, hogy az egy főre jutó fogyasztással azonos arányban nőtt a ruházati cikkek vásárlása, s a lakosság összes fogyasztásán belül — 11 százalékos részesedéssel — a negyedik helyen áll. Fejlettebb országokhoz viszonyítva ez még mindig kevés, ráadásul az utóbbi tíz évben elért növekedés mérsékelt ütemű. Ez nem annyira a fogyasztás telítettségére utal, mint inkább arra, hogy a ruházati cikkek vásárlását kedvezőtlenül befolyásolták az árarányok, a különféle minőségi és választékbeli hiányosságok. Ezen az utóbbi időben 14 százalékosra nőtt import sem tudott lényegesen segíteni, hiszen az importtermékek ára többnyire még a hazai gyártmányokénál is magasabb. A minőség, a választék és az árarányok javítása mindenekelőtt a hazai termelés korszerűsítésével javítható, sőt: javítandó, A lakosság a korábbinál ipartól — ezért is született kormányszintű határozat a könnyűipar (ezen belül a ruházati, a bútor- és a nyomdaipar) rekonstrukciós programjának megvalósításáról. Ennek alapja a gépi beren- dezé-sek kicserélése, a meglevő üzemek korszerűsítése, A IV. ötéves terv időszakában a könnyűipar termelésének évi 6—6,5 százalékkal kell növekednie, s mindenekelőtt a lakosság igényeit kell szem előtt tartania. A nagyszabású rekonstrukciós program végrehajtására ’ 24—25 milliárd forintot fordítanak, ennek egyharmada költségvetési keretből, kétharmada pedig az érintett vállalatok fejlesztési alapjából származik majd. A program első éve sikeresen zárult: az öt évre tervezett beruházásoknak mintegy a felére született már az anyagi eszközökkel is egyeztetett dönté-, s az esetek többségében az építés, illetve a gépek beszerzése is megkezdődött. 1971-ben a könnyűipari vállalatok és szövetkezetek mintegy öt- milliárd forintot költöttek beruházásokra, az üzemek korszerűsítésére. Mit várhatnak ettől a vásárlók? 1975-re a könnyűipari vállalatok az eddiginél több mint 20 milliárd forinttal nagyobb értékű árut bocsáthatnak piacra. Ezen belül a textilruházati cikkek hazai kínálata 40—42 százalékkal bővül. A cipőipar a mostani 36 millió helyett 52 millió pár cipőt gyárt majd, a bútoripar termelése pedig 50 százalékkal, 2,6 milliárd forintra nő. Nem közömbös az sem, hbgy a papíripar korszerűbb és praktikusabb csomagolóanyagokkal könnyíti a termékek kulturált értékesítését. A lakosságot a legközvetlenebbül a textfl. és a ruházati ipar rekonstrukciója érinti, ezért érdemes e programnál egy kicsit elidőzni. Mindenekelőtt számottevően növekszik a mesterséges — ezen belül a szintetikus — szálak mennyisége (az utóbbi csaknem a kétszeresére nő). Mindinkább sikerül majd kínálattal követni a kötöttáruk iránti növekvő igényekét. A kötött kelmék uyisége K)55-ben alig haladta meg a 20 millió négyzetméter, 1970-ben 70 millió négyzetméter volt, s 1975-re a terv szerint eléri a 140 millió négyzetmétert. A különféle új alapanyagok és technológiák következtében növekszik a kellemesen, praktikusan viselhető, könnyen kezelhető ruhaneműk mennyisége, választéka. (Hadd utaljunk itt. a már ismert, jól bevált Fékonpress ingekre, a tartós élű nadrágokra és a ragasztásos öltönyökre, hiszen a változás irányát ezek már jól jelzik.) A rekonstrukció a textil- és ruházati ipar minden nagyobb vállalatát érinti ugyan, de 1975-ig nem lehet szó valamennyi gyár és üzem teljes rekonstrukciójáról; ez ugyanis 8—10 évet vesz igénybe. A ruházati ipar másik ágának, a bőr-, szőrme-, és cipőiparnak a fejlesztésére 1975-ig 2,7 milliárd forint szolgál, s a beruházások fele már megkezdődött. A cipők minőségére érkező panaszok arra késztetik a cipőipart, hogy mindenekelőtt a termékösszetételt javítsák és új gyártási eljárásokat alkalmazzanak. Az új gépek lehetőséget adnak majd a választék teljesebbé tételére: a könnyű, hajlékony divatcipők, a tartós, fröccsöntött talpú lábbelik és az olcsó, műanyag felhasználásával készült cipők megfelelő arányú gyártására. Ä rekonstrukcióban érintett alágazatok közül a legjobb eredményt eddig a bútoripar érte el. A közelmúltban adták át a Kanizsa Bútorgyár új üzemét, amelynek eredményeként a gyárból évi 300 millió forinttal nagyobb értékű lakberendezési cikk kerül forgalomba. Előreláthatóan még az Idén termelni kezdenek a Zala, a székesfehérvári és az egri Agria Bútorgyár új létesítményei, illetve a Budapesti Bútoripari Vállalat korsze rűsített gyáregységei. A tervben foglalt célok megvalósítását segíti a vál lalati tartalékok feltárása (a bútoriparban például a vállalatok hatékonyabban megvalósítható javaslatokat tettek, mint amilyenekre program épült), a gazdaságtalan termékek termelésének visszaszorítása, amely részletes felmérés és több éves program alapján valósul meg, valamint a már meglevő gépek jobb kihasználd sa. Ugyancsak fontos eszköz a korszerű üzem- és munka- szervezési módszerek meghonosítása. A textil- és ruházati iparban felmérték az élőmunka hatékonyságát és azt, hogy milyen szervezeti, módszerbeli változtatásokkal növelhető a termelés. 35 vállalat készül fel a korszerű üzemszervezési módszerek alkalmazására, de másutt is alapvető kérdés a szervezés korszerűsítése. Több helyütt külföldi tapasztalatokat is hasznosítanak, s három helyen valósítanak meg a teljes vállalatot átfogó, úgynevezett „mintaszervezést”. A IV. ötéves terv eddig eltelt szakasza tehát a köny- nyűipar számára a beruházási programok kidolgozású nak, eldöntésének, elfogadásának és a megvalósulás kezdetének időszaka volt, mialatt — a gépek cseréje és az üzemek átépítése közben — 1971-ben 4 százalékkal nőtt az ágazat termelése. A tavaly befejezett néhány beruházás már az idén kedvezően érezteti hatását: nő a korszerű, divatos gyapjúszövetek, a szintetikus selyemszövetek, az ágyneművásznak, a mintás hurkolt jersey-áruk és a kötöttáruk mennyisége, javul a választéka. Néhány év alatt pedig elérhető lesz, hogy a könnyűipari termékek vásárlásának nagysága nem a könnyűiparon múlik, azaz« nem azt vesszük, amit gyártanak, hanem azt gyártják, amit szívesen vásárlunk. S. G. Évi eppillió edény A Lámpán Z1M budai old gyára már készül a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Különféle edényeket mutatna majd be, amelyek közül az úgynevezett gázedények számíthatnak érdeklődésre. Évente mintegy egymillió konyhai edényt gyártanak. A lábasokat és fazekakat különféle pasztellszínekre zománcozzák és ízléses, élénk mintákkal készítik. (MTI Foto — Hadas János) Á nulla forint öröme Pedig a nagyíügediek még a szerencsésebbek közé tartoznak Á pénzügyek tudója szerint éppen csak nem fizetnek rá a marhatartásra és -tenyésztésre a nagy fügéd i Dózsa Tsz-ben. A főáUatte- myésztő, Fritz István közűi: összesen 620 szarvasmarha számolható össze a gazdaságban, ezek közül 310 a tehén. Rövid gondolkodás után annyit mond Gombos Antal főagronómus, ha a tsz vezetőin múlna, akkor csak száz, jól tejelő tehenet tartanának. A nagy foltokban felvázolt helyi képnek erővonalai mutatják a meglevő feszültség eredőit is: gavallériából, de ha úgy jobban tetszik, csupán. a népgazdaság iránti kötelességérzéstől áthatva folytatnak szarvasmarha-tenyésztést Mindkét megállapítás azonos tőről fakad, csak az egyik tetszetősebb ruhát kapott, mint a másik. De mindkettő híven kifejezi a Akik élen járnál? A napokban bensőséges ünnepségen adták át a KPVDSZ és a SZÖVOSZ elnökségének v&ndorzász- laját és a „Kiváló Szövetkezet’ címet a. Párád, és Környéke Általános Fogyasztási és Értékesit& Szövetkezetnek. Ebből az alkalomból „Kiváló Szövetkezeti Munkáért” oklevelet adományoztak néhány élenjáró szövetkezeti dolgozónak. Közülük mutatunk most be kettőt. Fejes Mártonné Kedves, barna fiatalasz- szony, a szövetkezet ellenőrzési osztályának vezetője. Magabiztosan beszél munkájáról. — Parádi születésű vagyok, itt gyerekeskedtem a Mátraalján. Amikor a közgazdasági technikumát elvégeztem, a helyi fogyasztási szövetkezetnél vállaltam munkát. Könyvelőként kezdtem és megismerkedtem a legfontosabb ismeretekkel. Aztán később, 1965-ben belső ellenőrnek neveztek ki. A szövetkezet szinte minden részét vizsgáltam, minden osztályt és csoportot, az üzleteket, a kereskedelmi hálózatot, mindazt, arai szövetkezeti tulajdonban van. Fejes Mártonnét nemrég a fogyasztási szövetkezet ellenőrzési osztályvezetőjévé nevezték ki. — A „gyermekeim” _— folytatja mosolyogva —, így becézem az osztályon dolgozó , fiatalokat, nagyon jó munkatársaim. Sokat beszélgetünk, vitatkozunk, hogyan lehetne még eredményesebbé,. hatékonyabbá tenni a belső ellenőrzést. Egyébként szívügyem a bérgazdálkodás, de szívesen foglalkozom bármely pénzügyi kérdéssel. — Nagy megtiszteltetés volt számomra ez a kitüntetés, ami újabb munkára inspirál. Szeretném a közös vagyon védelmét még jobban megszervezni a jövőben. Bízom abban, hogy sikerülni fog. ősztől mérlegképes könyvelői tanfolyamra iratkozom, kell a szakmai többlet a munkámhoz. Szmigura József 1953 óta dolgozik a szövetkezeti mozgalomban. Tarna- leleszen kezdte pályáját, az ottani fogyasztási szövetkezet alapító tagja. — 1957-ben köröttem) Pa- ■'Kclra, — mesél!, — Az évék során megismertette*» a szövetkezet néhány fontos feladatkörével, főként a szervezéssel. Most a felügyelő bizottság elnöke vagyok. Munkám szorosan összefügg a vagyonvédelemmel, a leltári ellenőrzésekkel. az üzlethálózat helyzetével, a folyamatos áruellátással és nem utolsósorban a dolgozók érdekvédelmével. Az emberek érdekeit képviselni és védeni az egyik legnehezebb feladat, do .mégis ) a legszebb, mert áldozatkész munkát követel. A „Kiváló Dolgozó” kitüntetés után Szmigura József megkapta a „Kiváló szövetkezeti munkáért” oklevelet is. — Munkáimmal továbbra is szeretnék hozzájárulni ahhoz, — mondta búcsúzáskor —. hogy szövetkezetünk gazdasági grafikonja ezután is törésmentes legyen úgy, mint az elmúlt tíz évben. Cmentusz) lényeget. Nincs lelkesedés, nincs vonzóerő. Ugyan, miért? A Z OKOK. Sok mindent “ ^ él lehet mondani a témával kapcsolatban. de moist maradjunk annál a mértéknél, amit annyiszor előveszünk mostanában: a gazdaságosságnál. Emiatt néhány számot is említenünk kell. Az egyik ilyen szám a tej önköltségi ára. Ez most Nagyfügeden a szövetkezeti gazdaságban 4,22 forint literenként. Átlagban négy forintot ad a tejért a vállalat» Az üzletben viszont ennél kevesebbet kémek érte. A három számból az is kiderül, mennyit fizetünk i-á a tejre. Rögtön itt merül fel az első kérdés, meddig lehet erre ráfizetni? Az más dolog, de egyáltalán nem elhanyagolható, hogy tulajdonképpen miből fizetünk rá? Honnan vesszük él a pénzt ehhez a ráfizetéshez? Persze, ezek az elmélkedésre indító kérdések már messze túlmutatnak Nagyfüged határán. A főkönyvelő1 nem győzi hangsúlyozni, hoigy szűkített önköltséget számolnak. Tehát, ha a marhákkal letetetett takarmányt értékesítenék, akkor annak magasabb ára lenne, mint így, hogy önmaguknak számolják el. Ne is firtassuk, a reális forgalmi értékek figyelembevételével mennyibe jönne egy liter tej. Elég egy számot mondani. Néhány évvel ezelőtt hét forintba került a tsz-nek egy liter tej megtermelése. Fantasztikus szám. A Z ALAP. Közel négy és fél ezer holdon gazdálkodik a nagyfügedi Dósa Tsz. A földjüknek majdnem négyötöde szántó. A mostani szarvasmarha-állomány tehát megfelel a szövetkezeti gazdaság takarmánybázisának. Erre a szintre szándékoztak az állattenyésztést felfejleszteni annak idején, de a távlati tervek sem jelölnek meg újabb változást itt. A sertéstartást felszámolják Nagyfügeden, mert atar- naméraiakkal közösen létrehoztak egy új sertéstelepet. A közös vállalkozáshoz viszont meghatározott mennyiségű abrakot adnak át. Tehát a szarvasmarhatartáshoz nem szabadul fel újabb takarmányalap. A fő kérdésben nincs tehát mit vitatkozni: a marhaállomány mértéke meghatározott. Attól eltérni nem le- • hét. Ennyit bír el ez a gazdaság. Most exportra száz állatot hizlalnak, kétszáz nö- vendekmarha pedig az utánpótlást biztosítja. Az évek során az eltérés az egyes adatokban nem je- • lentős. A MEGOLDÁS. Nincs csodaszer, mert a pénzügyek nagyon racionális eszközöket parancsolnak. Vegyük azt, hogy most egy tehéntől éves átlagban 245# liter tejet fejnek. Legalább 3000 literes átlagnak kellene lennie. De ez még nem a teljesítmény felső határa volna. Üjabb kétszáz literrel kellene még megtoldani, hogy szakmailag elégedettek lehessenek a nagyfügediek. Most viszont a kivágási tilalom miatt kénytelenek a gyenge tejelő teheneket is tartani. Persze, a szigorú rendeletnek az oka világos. Képzeljük el, milyen irtást vinnének véghez a gazdaságok, ha rájuk bíznák a szelektálást. Kérdés: honnan szereznének be jó tejelő teheneket a rosszak helyébe? De még az is kérdés, akarnának-e egyáltalán, pótlásról gondoskodni. Mondják, adjon több dotációt az állam. Gyors és könnyű megoldásinak tűnik. Viszont: meddig lehet ezt győzni? Aztán megemlítik a nagyfügediek. hogy az olcsóbb takarmányokra is nagy szükség' lenne. A főkönyvelő. So- modi Károly összehasonlításul megjegyzi, hogy a sertésnél egy kilogramm súly- gyarapodáshoz 4—4,5 kilogramm takarmányt használnak fel, a marhánál viszont hat kilót. Igaz, van. már ipari előállítású fehérje-kon- centrátum. A Hatvani Cukorgyár által szervezett ure- . betin-társuláshoz maguk is csatlakoztak, mert ezt gazdasági érdekük is megkívánja. Magyarán: jól tejelő tehenek olcsó takarmányozása a megoldás az egyik oldalon, a másik oldalon ugyanez a hizlalás területén. A GONDOK. Végül minden bonyolult dolog nagyon egyszerű megoldásra kényszerít mindenkit. El kell kerülni azt a veszélyt is, hogy éppen a korszerűségre hivatkozva a tehénállományt katasztóofáli- san megcsonkítsák.. Tehát a felfrissítés módszerét is ki kell találni. Kétségtelen, ahogy most van, úgy sehogy sincs jól. Nem lehet azt a luxust sokáig megengednünk magunknak. hogy ráfizetésből, vagy a legjobb esetben: nulláról akarjanak élni nagyüzemek, szarvasmarha-tenyésztő és -tartó gazdaságok. • • • Ha más közös gazdaságba mentünk volna ki, lényegében ugyanezeket a kuszáit gondokat szedhettük, volna össze. Az adott példa tehát az altalános érvényű helyzetképet is tükrözi. Ezért érdemes rá odafigyelni. (G. Molnár F.) ÜSSnőieSa 197 má,jus“9i7-'M!S 3
