Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

Falugyűlések Heves megyéken Az új tanácstörvény a ta­nácsrendszer továbbfejlesz­tésében a szocialista demok­rácia intézményrendszerét szélesítette ki. S a képvise­leti demokrácia mellett a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formája a falugyűlések rendszere, amely tanácskozó és tanács­adó feladatot lát el a külön­böző településeken. De célja az is, hogy szervezze, moz­gósítsa a lakosságot a ta­nács előtt álló legfontosabb feladatok megvalósítására. A Heves megyében eddig megtartott falugyűlések gaz­dag és hasznos tapasztala­tokat hoztak, s ebben közre­játszott a lakosság részéről megnyilvánuló nagy érdek­lődés. Általában a községek felnőtt lakosságának 30 szá­zaléka részt vett az összejö­veteleken, s a közös taná­csok társközségeiben is csak­nem minden család képvi­seltette magát a falugyűlé­seken, ahol a tanács veze­tői részletes tájékoztatást adtak munkájukról, az el­múlt időszak terveinek meg­valósításáról, a helységek­ben működő szervek együtt­működéséről. Ugyanakkor természetesen sor került a közeli, vagy távolabbi ter­vek ismertetésére, a község fejlesztésének problémáira, több helyen pedig arra is felhasználták ezeket a népes találkozókat, hogy ismertes­sék a lakossággal az őket érintő legfontosabb jogsza­bályokat. Érdemes idéznünk, miféle gondok kerültek napvilágra egy-egy falugyűlésen. Bél­apátfalva, Szűcs, Tarnaszent- mária községekben régóta kísértő probléma a lakosság zöldségellátása, a helyi üz­lethálózat bővítése, továbbá a boltok nyitvatartási ideje. Bükkszentmárton községben ugyanakkor azt igénylik, hogy a megszaporodott olaj- kályhákhoz helyben kaphas­sanak tüzelőolajat a dolgo­zók. Több községben a kom­munális feladatok, a közmű­vesítés kérdése került a beszélgetések középpontjába. Pétervására például vízgond­dal küzd, s szeretnék megol­dani a strandfürdő létesíté­sét. Kisfüzes, Erdőkövesd, Tarnaszentmária azért apel­lált, mert kevés náluk a járdásított út, holott komoly társadalmi munkafelajánlá­sok születtek az ilyesféle el­gondolások nyomán. Bükk- szentmártonban pedig az óvoda szervezésének lehető­ségét latolgatta a népes fa­lugyűlés. Egy dolgos élet, köznapi sztorikkal Egri származású iparosem­ber — füzesabonyi ismerős: a napokban ülte aranylako­dalmát, és éppen az idei ta­vasszal töltötte be életének nyolcvanadik esztendejét... Tisztelik, becsülik amerre csak megfordul, s ez az elis­merés korántsem egyedül magas korának szól; sok évtizedes munkájának is. Kelemen István persze nem szívesen mesél erről az ide­gennek, s hogy szerénysége mennyire őszinte: a pályafu­tására ugyanilyen kíváncsi gyerekei, unokái árulják el, amint közelebb húzódnak az emlékező, idős emberhez. — Úgyszólván véletlenül lettem villanyszerelő — be­széli. — Egy kellemetlen baleset után ugyanis elment a kedvem, hogy napszámos­ként továbbra is a kőműve­sek mellé járjak. Így kerül­tem az egri „villanygyárba”, innen pedig további tanulás végett a pesti „Technológiá­ra”, ahol a szakmám végül is elsajátítottam... Amikor visszakerült Eger­be, munkaadója mindjárt nagy vállalkozáshoz szólítot­ta: akkor építették a város­ból Füzesabony felé tar­tó elektromos vezetéket, s ebben a munkában részt kel­lett vennie. Máig sem felej­tette el 1912. húsvétját, ami­kor bekapcsolta a villanyt a faluba. Később pedig megkérték a helyi üzletember, Sebők úr vadonatúj, csinos moziházá­nak a berendezésére, felsze­relésére, no, meg a gépész­kedésre is. Úgyhogy 1913-ban — a mostani emeletes isko­la helyén — Kelemen István kezdte el, majd folytatta még katonakorában is a némafil­mek vetítését __ A ztán viszontagságos kato­náskodás után, végleg letele­pedett Füzesabonyban, ahol 1925-ben elkészítette Füzes­abony első detektoros rádió­ját, majd igazibb „lámpás véletlenül lettem vil­lanyszerelő ...” (Foto: Tóth) készüléket” is eszkábált, amit úgyszólván a fél falu hall­gatott. Emlékét ma már ta­lán csak a posta őrzi, amely­nek listáján Kelemen István az első előfizető a helység­ben. 1954-ben lett ÉMÁSZ- nyugdíjas, idős napjaira pe­dig — a Petőfi Tsz-hez sze­gődött. Szakmájában még nem volt balesete, nem isme­ri a táppénzt:, nyolcvanéve­sen ma is villanyszerelő, precízen elvégzi mindennap a feladatát. Még a múltkor is felmászott a villanypózná­ra, s most sem fél a 380 vol­tos feszültségtől... (Gyóni) A föuyere«iéiiy: hű ro in SK«» I» ű * iiéívéjs'i hűz Vasárnap a BNV-a több int ezer értékes nyere- snytárgy társaságában gaz­ra talált az 1972. évi ngygyűjtő hetek főnyere- énye, egy háromszobás, te- szos hétvégi ház. A nyer- s sorsjegy száma I. 27874. sorsj egy-tulajdonosk kö- tt ezenkívül 8 televíziós szüléket és 18 IBUSZ-uta- st sorsoltak ki. A MÉH Tröszt április 29- től május lü-ig megrende­zett rongy gyűjtő hetei alatt a MÉH-vállalatok több mint 3000 tonna rongyot vásárol­tak. A sorsolás eredményét jú­nius 3-án és 4-én a Népsza­badság és a Szabad Föld köz­li, valamint a nyeremény­listát valamennyi MÉH-tele­pen kifüggesztik. A falvak között folyó tisztasági, fásítási verseny szintén jelentkezik közvetett formában egy-egy gyűlésen! Egercsehiben, Tarnaszentmá- rián kérték például a tanács vezetőit, hogy mielőbb jelöl­jenek ki szeméttelepeket, építsenek vízátereszeket, ki­ki pedig a saját háza előtti utcarész tisztán tartásával járuljon a község szépítésé­hez. •k Nem feledkezhetünk meg természetesen azokról a bí­rálatokról sem, amelyek itt- ott a tanácsi ügyintézést érintették. De a jelenlevő vezetők becsületére legyen mondva, hogy a vitás kér­désekben nem halogatták a válaszadást. Ellenkezőleg! A felmerült gondokra, észrevé­telekre, kritikákra igyekez­tek nyomban elfogadható in­dokkal válaszolni, ami a községek lakossága körében érthetően jó, elégedett han­gulatot váltott ki. Az itt lejegyzettekből nyil­vánvalónak tűnik az olvasó szemében, hogy a falugyű­lések intézménye igazolta szükségességét. Ez a rend­szer bizalmat, tekintélyt ad nemcsak a tanácsi vezetők­nek, hanem a találkozókon részt vett lakosságnak is. Tehát ha tanácsaink az ed­digi találkozók tapasztalata­it a későbbiekben jól hasz­nálják fel, úgy a tömeg­kapcsolatok szélesítése mel­lett nagy segítséget kaphat­nak munkájukhoz, a közsé­gek életének jobbá, szebbé tételében. Dr. Juhász András, a Heves megyei Tanács . szervezési osztályának , főelőadója Megszűnnek a kátyúk • • • Forrón tűz a nap, ragacsossá olvasztja az úttestet. Az egyik kanyar után sárgamellény es munkások tűnnek fel, amint tá­volabb az út javításán dolgoz­nak. Elöl egy jókora, hosszú nyelű merőkanálból forró bitu­ment löttyintenek az erősen megrongálódott helyekre, majd a többiek rálapátolják a speciá­lis anyagot. — A kátyúk betöméséhez, az útburkolat megerősítéséhez elő­re elkészített zúzott követ és fe­kete bitument használunk — mutatja a kis csoport vezetője, Csatos László, aki munkatár­saival együtt a KPM Egri Köz­úti Igazgatóságának gyöngyösi útmester ség énéi dolgozik. — Hol kezdték meg az út ja­vítását? — A gyöngyösoroszi bekötő út 8-as kilométerkövénél szórtuk le az első lapát anyagot. Mire végzünk, 12 tonnányit dolgozunk rá az út megrongálódott részei­re. — Milyen hosszú szakaszt ja­vítanak meg naponta? — Ma körülbelül kétkűométer- nyi részt vizsgálunk át, s te­szünk ismét biztonságossá. De éz naponta és szakaszonként vál­tozik, mert ahol jó az út, ott gyorsabban haladunk. Egyéb­ként ez a rész összesen 10 ezer hatszáz méter hosszú. Még a holnapi nap ezzel dolgozunk, aztán egy újabb útszakaszra megyünk át. — Hány kilométernyi út kar­bantartásáért felelnek? — A mi héttagú brigádunk 150 kilométeres szakaszra fel­ügyel. Ez annyit jelent, hogy a folyamatos nyári javítás esetén hét hónap alatt 7 ezer tonna anyagot használunk fel a ká­tyúk betömésére, a feltört ré­szek helyreállítására. Október 3l-től pedig átvesszük ugyan­ennek a résznek a hóügyeletét. — Ezek szerint jól ismerik ezt a százötven kilométeres sza­kaszt. — Így igaz, hiszen télen, nyá­ron, esőben, hóban kinn va­gyunk az úton. Ez a munkánk. Hasznos tevékenység, szép munka, hiszen részben nekik köszönhetjük, hogy autónkkal, motorkerékpárunkkal biztonsá­gosan végigutazhatunk ezen a több mint százkilométeres út­szakaszon. fszilvás) QLgUl leoíd Kiváncsi Kázmérka szüleinek Az utóbbi időben leveleket kaptunk Kíváncsi Kázmérka nevű, azaz álnevű gyermeküktől. Hogy gyermekről ián szó, azt az írásból nem nehéz megállapítani. Hogy a kérdé­seket nem a gyermek tette fel, azt szintén nem. A válasz is nagyon egyszerű, van már képregény, — olvasóink kíván­ságát igyekszünk figyelembe venni. S egyszerű a másik válasz is. Előfordul, hogy nem megfelelő a gyermekcipőbolt választéka, de kategorikusan kijelenti, hogy nincs ilyen és ilyen számú cipő, nem lehet, mert nem is igaz. Személyesen győződtünk meg róla. S arról is, hogy előfordult olyan eset, amikor kiraktak négyféle cipőt a mama elé, s a mama az ötödik félét szerette volna megvásárolni, ami éppen nem volt. Távol áll tőlünk, hogy kárhoztassuk érte. Mindenki­nek joga van a pénzéért válogatni, s azt kívánni, ami a legjobban tetszik. Amiért mégis válaszolni kell „Kíváncsi Kázmér” leve­leire, az pedagógiai ok. A gyermek koránál, természeténél fogva általában őszinte. Ha a szülők a „hazudós” gyerme­keket alaposabban megfigyelik, hamar kiderül, hogy a ha- zudósság alapja vagy a félelem, — mert szigorúan büntetik, aránytalanul jobban, mint amekkora maga a vétség, — vagy a szertelen fantázia, amit a gyermek kinő. De éppen azért, mert a gyermek alapjában véve őszinte, miért kell beletáplálni már 10—12 esztendős korban, hogy ez káros. „Nem akarom megírni a nevem, meg a lakóhe­lyem” — Íratják többek között „Kázmérkával”, de miért? Attól még tudomásunk szerint senkinek sem lett kellemet­lensége, mert panaszkodott a kereskedelemre, az iparra, az udvariasság hiányára, vagy éppen az újságra. Miért ta­nítják Kázmérkát arra, hogy névtelen levelet írni hasznos és jogos dolog. Vajh nem ért volna többet, ha a névtelen­ségbe való burkolózás felelőtlensége helyett azt tanította volna inkább anyuka, azzal a bizonyos Kázmérkával, hogy a hallgatni az két l, s a mer helyett helyesen azt kell írni, hogy: mert? S az sem lett volna éppen utolsó dolog, ha. a névtelen levél íratása közben figyelmeztetik a gyermeket, hogy Móra Ferenc, Móricz (és nem moric) Zsigmond tulaj­donfőnevek, s a tanító bácsik is rossz néven vennék, hogy kisbetűvel, és egybeírja. Hogy őszinte legyek, sajnálom „Kázmérkát”. Nagyon ha­mar és éppen a szüleitől tanulja meg a képmutatás később úgyis elsajátítható „művészetét”. Továbbmegyek; súlyos pe­dagógiai hibának tartom. Ha mi, „öregek” örököltük eset­leg a múltból, hogy hajlottabb gerinccel járjunk, felelőtlenül nyilatkozzunk, spt kereken: hazudjunk, ezt az örökséget nem kell átvinni a mai gyerekekre. f Deák Rózsi Amikor egriek látogatnak Heves megyébe Sportlovak a tsz-ben Balczó — Pipás nevű lován — Tíz helyet jelölt meg Egerben a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszö­vetkezet, ahol lovaspálya épí­tését javasolta. Nekem — mondja Mátyus Viktor, a lovasiskola vezető­je — az a terv tetszett a legjobban, hogy a Szépasz- szony-völgyben építsük meg, képezzük ki a lovaspályát. A természetes tribün, a domb­oldal, készen állt. A környe­zet páratlanul szép, az egri borokat tartogató pincék, vendéglők ott vannak aj szomszédban. Egyedülálló, idegenforgalmi szempontból az egyik legvonzóbb szórako­zási lehetőséget lehetett vol­na megteremteni Heves me­gyében. Sajnos, a terv kútba esett. A mai napig is nagyon sajnálom, hogy nem lett be­lőle semmi. Pedig a mezőke­resztesi tsz beruházásokat tervezett, csak a lovaspályát kellett volna megkapni. Szó­val, azóta vagyunk egyné- hányan egriek Mezőkereszte­sen. Három évvel ezelőtt kezdtük el a tervszerű mun­kát, számba vettük a to- vábbtenyésztésre alkalmas anyagot, vásároltunk, válo­gattunk, egyszóval meg­kezdtük az alapozást. Furcsa szakma ez. Nem tudom, van-e még olyan mezőgazda- sági, vagy egyáltalán bármi­lyen termelési ágazat, amely­nek az eredményessége a legszorosabb összefüggésben van a sporttal. Egyáltalán, sport nélkül nem létezhet. Talán ez adja meg mind a mai napig is különleges vol­tát. Három évvel ezelőtt a magyar fogatderbyn második lettem. A területi lovasbaj­nokságon Zilahi István egri tanuló — akkor még, 1969- ben alig tizenhat évesen — Belfegor nevű lován minde­nütt az élmezőnyben vég­zett. Kezdtek ránk felfigyel­ni. Két évvel ezelőtt már ott voltunk a hortobágyi lo­vasnapokon. Ekkor Zilahi a mezőgazdasági kiállításon az ifjúságiak versenyében a második lett, tavaly a vadá­szati világkiállításon a hato­dik. A nagy versenyen, a vadászati világkiállításon ott voltak a külföldiek. Egy-egy ilyen lovastalálkozó a leg­jobb és legnagyobb hírbörze. Vitték a nevünket külföldre. Aztán megjelent az első hol­land vásárló, benne voltunk a kalapban. Azóta svédek, osztrákok, svájciak jönnek hozzánk. A Magyar Öttusa Szövetség gyakori vendég a házunk táján. A múlt heti nemzetközi versenyen, amely kis világbajnokságnak is be­illett, a lovaglásban Balczó második lett Pipás nevű lo­vával. Pipás a mi lovunk volt. — Alig három éve kezd­tük itt a munkát és ilyen rövid idő alatt hitelt terem­tettünk magunknak. Nem­csak kifelé egymással szem­ben, a termelőszövetkezeten belül is. Kétségtelen, hogy szellemi és anyagi invesztá­ciót igényelt a lovasiskola létrehozása, de hát melyik az az ágazat, amelyikbe nem kell befektetni. Egy tény; lo­vainkat tavaly negyven-öt­venezer forintos áron vitték. Az ágazat lebonyolított ár­bevétele egymillió-kétszáz­ezer forint volt. A ló újra divatba jött és ez még csak a kezdet. Érdemes idejében felkészülni a folytatásra. A' lovasiskolák bemutatóit szí­vesen látják az ünnepsége­ken. A hét végén Poroszlón, a tiszai napokon is bemu­tatót tartott lovasiskolánk. Az egriek hazalátogatnak vendégszerepelni Heves me­gyébe. Mellesleg minden egyes sportvendégszereplés másodlagosan a legjobb rek­lám. Kiss Bertalan, a termelő- szövetkezet elnöke úgy véle­kedik, hogy lóval foglalkozni mindenképpen hasznos do­log. — Be kell látni, hogy ma és holnap is lesznek olyan területek, ahol egyszerűen nem gazdaságos gépet alkal­mazni, a ló olcsóbb. Szigo­rúan gazdaságossági szem­pontból ítélve meg a dolgo­kat, azt mondhatom, hogy olyan helyen, ahol az előbb említett okok miatt kell lo­vat tartani, ott feltétlenül érdemes összekombinálni a sportlótenyésztéssel a tartást. Ebben az esztendőben már állami dotációt élvező lo­vaink lesznek. A kereskedel­mi érdeklődést a lovarda előtt megálló autók szaporo­dásából és nem utolsósor­ban az árbevételből lehet le­mérni. Az állam is egyre jobban támogatja, egyre na­gyobb gondot fordít a lóte­nyésztésre. Üj, felfelé vivő irányzat indult meg ezen a téren. Egy szó mint száz, örülök, hogy a termelőszö­vetkezetünk idejében észre­vette ezt. (szigethy) Egymásra utalva a levegőben. A poroszlói ■ tiszai napokon vasárnap a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet lovasiskolája a lovassport mi.idén szépségét bemutatta. Képünkön: Tóth Pál Marika nevű lován, az akadály föleit. 1972. május 30., kedá A » i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom