Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
írónő, az árnyékos oldalról Négyszemközt Jókai Annával Novellái, regényei révén nevét már országszerte ismerik azok az irodalombarátok, akik figyelemmel kísérik mai magyar irodalmunk, szépprózánk markáns egyéniségének kibontakozását, fejlődését. Jókai Anna lényegében szárnypróbálgatások nélkül, érett íróként, kész egyéniségként jelentkezett harminchárom éves korában. Mások már ilyenkor túl vannak a bemutatkozáson, az első köteteken, s így tanúi lehettünk útkeresésüknek, formálódásuknak. Ö azonban teljes fegyverzettel lépett a porondra, s már első írásával — 1965-ben kózöite a Kortárs —, osztatlan sikert aratott. Ezek után érthető, hogy beszélgetésünk során elsősorban erről faggattuk, sejtve, hogy a vi-’ szonylag késed jelentkezés sajátos egyéniségének lényeges összetevőit villantja fel. — Mi magyarázza a hosszú érlelödést, a túlzott önkontroll vagy más egyéb — Már gyermekkorban vonzott az írás, az a vágy, hogy megörökítsem a köröttem zajló világ egyes mozzanatait. Úgyszólván csepp koromban kezdtem el írni. Aztán jött az ifjúvá érés időszaka. Rabul ejtett az olvasás, faltam a klasszikusokat. Az írásról ugyan nem mondtam le, de kezdtem nagyon is kritikusam szemlélni alkotásaimat Mind határozottabban rögződött bennem az elhatározás: „letenni a tollat, hiszen úgysem tudsz versenyezni a klasszikusokkal Dilettánsból van éppen elég, minek szaporítsd ezt a népes gárdát?” A vívódás, a meditáció évei során ugyan megszületett jó néhány novella és dráma, ám amikor a hallgatás mellett döntöttem, megfeledkeztem róluk. Ma mór csak egy drámarészlet van meg. Jóformán gyermekfejjel 1951-ben írtam ezt a darabot Asszonysors címen. Ha előkerül, legfeljebb gyermekeim szórakoznak naivitásán. Szóval: .letettem a lantot”, úgy éreztem, hogy az íráskészség korántsem azonos az elhivatottsággal, a tehetséggel —■ Felidézné azokat az élményeket, amelyek végül csak írásra késztették? — Közbeszólt az élet. Nem tartozom a szerencsés emberek közé, akiknek csak a kezüket kell kinyújtani minden jóért. Nehéz sorsom volt. Bár jeles eredménnyel érettségiztem, mégsem vettek fel a bölcsészkarra. Ez már a múlté. ezért indoklásul, úgy hiszem, elég csak azt mondani, hogy mindez a személyi kultusz gondterhes időszakában történt, Nem törtem meg, elmentem könyvelőnek Budafokra, később művészeti előadó lettem az egyik kerületi tanácsnál, majd főkönyvelő egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató vállalatnál. Közben viszonylag korán férjhez mentem, s lemondtam irodalmi ambícióimról. De az élmények nem hagytak nyugodni. Annyi embert, annyi sajátos élethelyzetet ismertem meg, hogy képtelen voltam hallgatni. Egy ideig még viaskodtam a belső kontrollal, több írásom megsemmisítettem. De hiába, a téma újra megkísértett, csak formába kellett öntenem. Most túl négy köteten, úgy érzem; megérte későn jelentkeznem, mert próbálkozásaimmal nem az olvasókat terheltem. Azt is mondhatnám, hogy a gyors beérkezés, a hirtelen jött szerencse számomra szerencsétlenség lett volna. S még egy: harminchárom éves, krisztusi korban az embert már nem az ifjúkori hiúság, hanem a gondolatközlés vágya serkenti szóra, írásra. — Miként összegezné írói hitvallását? — Nem tudok harsogó, alaptalan, optimizmustól fűtött műveket írni. Nem, mert hazugság, agyonkozmetikázott világ lenne. Olyan, amilyen nem létezett, s'nem is , létezhet a valóságban. Általában az élet árnyoldalát látom, láttatom meg legtöbbször. Olyan emberekről írok, akik kimaradtak az örömünnepekből, az ö gondjaik, apró örömeik az ő botlásaik, emberi tisztaságuk krónikása voltam és leszek. Nem, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy pesszimista vagyok. Mindössze arról van szó, hogy nem tudok akkor ujjongani a neonfényes sugárutak láttán, ha a mellékutcákban szemétdombokra bukkanok. Nem, mert előbb ezeket kell eltakarítani, s aztán „ünnepelni”. Mindezt jelképes értelemben idéztem. Számomra az irodalom nem elsősorban kiváló alkotók remek írásainak tárháza, hanem az Emberért, a humánumért vívott sok évszázados küzdelem, igaz, művészi vetülete. A ma írójának kötelessége követni ezt a nemes tradíciót, s észrevenni a fény, a csillogás mellett az árnyakat is. Hogy mihamarabb eltűnjenek! Ezért kell alászállni a lélek mélységeibe, s a rejtett zu-' gokból felszínre hozni, felmutatni a valódi értékeket. — Amint megszerezte a középiskolai tanári diplo-| mát, katedrára lépett, s nap mint nap gimnazista fiatalokat nevel az iroda-! lom szeretetére. Milyen érzés írónak klasszikusokat tolmácsolni? Parasztháború 1514-ben A Gondolat kiadó őszi könyvújdonsága A Gondolat Könyvkiadó gondozásában előreláthatólag ősszel jelenik meg Fekete Nagy Antal—Barta Gábor: Parasztháború 1514-ben című munkája. A könyvet nagy érdeklődés előzi meg, hiszen ez . lesz a XVI. század eleji mozgalom első korszerű, tudományosan megalapozott értékelése. Mint Barta Gábor, a „Parasztháború 1514-ben” egyik szerzője, aki átdolgozta a néhány éve elhunyt Fekete Nagy Antal művét — elmondta az MTI munkatársának, a könyv elsősorban azt követi nyomon, mi váltotta ki a megmozdulást, s arra keres választ, mi indokolja, hogy ilyen méreteket öltött a felkelés. — 1514 eseményeinek fő indítéka — dokumentumaink . 1032. máj«» 14,, «wwd» tanúsága szerint —, elsősorban az az ellentét volt, amely a mezővárosok felgyorsult fejlődése és a nemesi elnyo-| más között keletkezett a Mátyás utáni években. A mo-j nográfia azt a nézetet erősíti meg, hogy 1514 nem elsösor-j ban a szegényparasztok megmozdulása, hanem a mezővá-. rospké. A gazdagodó, kereskedő. iparosodó kisebb nagyobb települések érdekei voltak azok, amelyek alapjaiban ütköztek össze a feu- j dális jogrendszerrel. Magától értetődő azonban, hogy a tö- j megben ott voltak a jobbágyság különböző rétegeinek a képviselői is. — Dózsa kinevezésének körülményeit csak sejtjük: kiválasztásánál elsősorban az lehetett a szempont, hogy lehetőleg „semleges.” ember álljon a seregek élén. A könyv azt is bizonyítani kívánja, hogy a felkelés nem olyan váratlan hirtelenséggel robbant ki, mini korábban hittek. 60 évet „Vérvörös csütörtök*’ — Az előbb említettem, hogy az igazi irodalom az Emberért emel szót, azért létezett és létezik ilyen vagy olyan formáiban. Nem hinném, hogy lenne annál szebb hivatás, mint ezt a gondolatot tolmácsolni fiataloknak. Eredetileg is pedagógus szerettem volna lenni, s most, hogy hosszú idő után megvalósult az egykori álom, elégedett vagyok. írói mivoltom csak segít abban, hogy hatékonyabban értessem meg az ifjúsággal a szép, az igaz «alkotások mélységét. A „gyermekeim” számára azonban nem létezik Jókai Anna, az írónő, csak az irodalomtanár. aki képességei szerint igyekszik beavatni őket az irodalom műhelytitkaiba. — Hallhatnánk valamit terveiről? — Már nyomdában van egy regényem. Napok címen jelenik majd meg. Egy könyvtáros személyiségének fejlődését vezetem végig 1928-tól napjainkig. Szeretném, ha úgy ítélnék meg, ha olyan lenne, amilyennek én terveztem. A távolabbi cél ? Azt hiszem, elég, ha annyit mondok: írni..'. Pécsi István Széciienyíkastélymúzeum Jól haladnak a nagycenki Széchenyi kastély helyreállítási munkálatai, a Közlekedési Múzeumtól kapott tájékoztatás szerint előreláthatólag augusztus 20-án átadják az építők a tereprendezéssel foglalkozó muzeológusoknak. Az előzetes tervek szerint a földszinten a reformkori emlékek kapnak helyet. Itt helyezik el a Széchenyi csalódra, s magára a kastély történetére vonatkozó emlékeket is. Az emeleten rendezik be a „Széchenyi, a közlekedés- politikus" című kiállítást, ahol az életműből kiemelve mutatják be* az olyan maradandó alkotások előtörté|ne- tét, mint például a Lánchíd, a gőzhajózás, a vasútépítés, a vaskapu-szabályozás stb. A kastély bal oldali szárnyában az Országos Lótenyésztési Felügyelőség intézményei kapnak otthont.! A jobboldali szárnynak, az úgynevezett vöröskastélynak még nincs tulajdonosa, de mint mondották, leginkább egy szálloda és az ahhoz kapcsolódó vendéglátóegység kívánkozik ide. A nagycenki kastély helyreállításával egyidőben foglalkoznak a múzeum-vasút ügyével is. A keskeny nyomtávú kisvasút első szakasza tulajdonképpen már üzemel. A második szakaszt most építik meg, ez közvetlenül a Széchenyi kastélyhoz vezető híres hársfasor végéig viszi Híres regények, Számos híres regény, novella, vers és nem utolsó sorban sok hangjáték-feldol- gozás képviseli a nyári hónapokban a világirodalmat a Petőfi és a Kossuth-adó hullámhosszán. Mint Bottlik Sándor, a rádió világirodalmi rovatának vezetője elmondta az MTI munkatársának, fontos f eladó tnak tartják a „Kell a jó könyv” olvasópályázat támogatását. Ez adta az indíttatást Ilja Ehrenburg „Vihar” című regényének adaptációjához és Hatvan esztendővel ezelőtt május 23-án, az uralkodó körök megrettenve a hazai erősödő munkásmozgalomtól kegyetlenül megtorolta^ az akkori május csütörtökén a jobb életért tüntető végtelen elkeseredett , munkástömegek akcióját. Ady írta a huszadik század első magyar munkásáldozatainak emlékére: „Az úr-Hunnia dőzsölt hát megint Goncisarov „Oblomov” című műve hangjáték-változatá- nak műsorra tűzéséhez. Konsztantyin Szimonov „Nappalok és éjszakák” című regényével is megismerkedhetnek az olvasópályázat alkalmával az érdeklődők. Közkívánatra megismétlik Dosztojevszkij „ A Karamazov testvérek” című regényének tavaly nyáron sugárzott többrészes változatát. A klasszikus irodalom egyik leghíresebb remekműve Cervantes „Don Quijote” Tornyaiból bátran lekönyBU S csak pribék-hadát intve US2 bús lázadóit, hogy ölje, hadd Régi dal, régi dal.” A hatvan évvel ezel „vérvörös csütörtök”-re c lékezve közöljük e korai fotót. A kövezeten a rend atak egyik áldozata, a éves úttisztító munkás, R ta Gyula holtteste. című könyve alapján 30 fo tatásban elhangzó verzió szül, amely a felolvasást d matizált jelenetekkel vál gat ja. Bemutatásra vár egy T: ven dokumentumjáték amely a titokzatos sza életét és műveit ötv egésszé. Nazim Hikment születésnapja alkalmai emlékműsort készítenek, A népszerű pódium cí: adás 110 perces pragramr jelentkezik. majd utasait. novellák, hangjátékok a rádióba] a ffe um égdé meg». Vérző parasztok (10.) HA KORÁBBAN nem volt egység a feudális anarchiába süllyedt, örökké torzsa 1- kodó főurak között, úgy most a veszélytől hajtva mindent alárendeltek az érdekazonosságnak. Se azelőtt, se azután soha nem volt olyan egységes és kíméletlenül erőiszakos a magyar nemesi hatalom, mint a Dózsa-féle jobbágyforradalommal szemben. Az erélyes Mátyás halála után „remek’ királyra leltek a pipogya II. Ulászló személyében : felőle azt tehettek, amit akartak. Könyöröghetett, panaszkodhatott a király, szavát nem nagyon hallották. Most bezzeg hűséges alattvalóként siettek hozzá Budára, amikor gyűlésre hívta őket. Persze, a vezérszerep most sem annyira az uralkodó, mint inkább az ország oligarcháinak kezében volt. Június elsején került sor Budán a király által összehívott gyűlésre. Ezen megjelent Bakócz Tamás is, akinek ekkor még nem mertek szemrehányást tenni a nagyurak, ő viszont a keresztesek elleni szélsőséges buzdítással hálálta meg ezt. Ámbár a főurak valójában, komor nehezteléssel viseltettek a hercegérsek iránt, de nem merték bántani, mert ha a hercegprímáshoz nyúlnak, akkor még inkább magukra lázit.iák az amúgy is forradalmasodon országot. Amellett Róma pártfogását is élvezte a hatalmas főpap. Ha bántják, beláthatatlan bo- fi^odalfnaHH»! Kell sgáffróU niük, de ha élnek a segítségével, gyorsabban állíthatják helyre a nemesi osztály hatalmát. Mérlegelésüket talán mindenkinél jobban értette a hercegprímás, ezért nyomatékkai helyeselte a parasztforradalmárok megbüntetését. S hogy milyen céllal tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, arról a szélesebb közvélemény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodó palotájában, addig odakint az utcákon elrettentő példaként a foglyul ejtett keresztesek hosszú sorát nyársalták lel. A főurak mindenekelőtt a székváros környékét szerették volna biztonságba tudni, hiszen Buda közelében, a gubacsi dombok között immár második hónapja táborozott Száleresi Ambrus vezetésével Dózsa egyik seregrésze. Ennek leverésével bízták meg Bornemissza János tolnai nemest. Amit csak tudtak, rendelkezésére bo csátottak. Erős lovasságot bíztak a kezére, gyalogosoknak Buda és Pest polgárait rendelték parancsnoksága alá, csak úgy, mint a királyi zsoldosokat. A1 vezérei, Tömöri Pál, Batthyány Ferenc és Móré László ugyancsak nagyszámú katonasággal rendelkeztek. Ráadásul döntő fölényt biztosított számukra a Szentlői'lncen vé’rékozó nemesi had: Nóerád. Heves Hont és Pest rhvsve bandériumai alig várták, hogy megtorolhassák a fölkelt parasztoktól elszenvedett vi Bornemissza János serege június 21-én kelt át a pesti partra a haltéri révnél, (a mai Erzsébet-híd közelében) A Kecskeméti kapun hagyták el a várost és rövidesen a gubacsi keresztes-tábor közelébe értek. A fegyveres jobbágyok ama része, amely még nem szokta meg a katonai rendet, csupán az indulatára hallgatva az érkező urakra rontott. Tömöri Pál, a tapasztalt hadvezér gyorsan szétverte ezt a rendetlen támadást. Élve az első siker lélektani előnyével, Bornemissza ígéretet tett a kereszteseknek: bocsánatot nyer és azonnal hazatérhet, aki meghódol. Kevesen hajlottak szavára, de a kevesek között volt Száleresi Ambrus parancsnok is. AZ ELETRE-HALÄLRA szóló harcot elfogadó keresztesek rendezték soraikat, szabályos alakzatban, zászlók alatt indultak ütközetbe. noha látták, hogy a túlerővel szemben kevés reményük lehet a győzelemre. Bornemissza tüzérségével szemben nem volt ellenszerük, szétzilált soraikban pedig Tömöri nehézlovassága vitt véghez j kegyetlen mészárlást. Végül csak a menekülésben reménykedhettek. Két irányban hagyták el a csatateret. Egy részük a Csepel-szigetre igyekezett átjutni a Dunán, míg a töb- /bték a Rákospatak völgyében fölfelé menekültek. De nem sokan élték túl a ka-, tasztrófát. Vagy a Dunába fulladtak, vagy fegiyul tek. Ök szörnyűbb mód Végezték, mint akiket az< nal megöltek. Fülüket, rukat, karjukat levágt így kellett hazamenni hadd lássa mindenki, hogj álltak bosszút a nemesek Ugyanezen a napon zaj! le egy másik ütközet • a 1 vesztesek ellen Heves v megyében, a Tama völg; ben. Itt Drágffy János ve tésével rontottak a neme; a Debrő várát ostromló h ezer jobbágyra. Akárcsak gubacsi homokdombok 1 zott, Debrö mellett is 1 mény ellenfélnek bizony tak a fölfegyverzett sze; nyék. Hiába rendelkeztek nemesi csapatok mine szükséges hadieszközzel, h ba voltak túlerőben, a ho szú és elszánt küzdelem el nére sem tudtak döntő g? zelmet aratni. Megveri ugyan a jobbágyokat, erejüket nem törték meg azok újra gyülekeztek. Mindez a nemesi oszt: javára billent katonai 1 lény tényén már nem v; toztatott. Elkezdődtek a : meges megtorlások. Miki a gubacsi foglyokat, úgy debrőiket is rettenetes megcsonkították. Nagy 1 szűkét a helyszínen felke colta Drágffy. Tizenhat fő keresztet kiszolgáltatott országtanácsnak, hadd m tassa meg az is, milyen s gorú. A tizenhat áldozat Rákos mezején végeztek. í jükre tüzes sisakot húzti különböző módon hűzt őket karóba, majd fölnégy' ték tetemüket. BORNEMISSZA Jánosr még ez a kegyetlenség se volt elég. Diadalmenetet re dezett Budán, barmokká hajtatta a vérző paraszt kát, végül válogatott hóhe munkával oltotta ki életük' Gerencsér Mikiéi Következik t A borzalom trónusé
