Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

Diákarcok Lagopéduspaiánta - Jogászjelölt H ATÁROZOTT, megnyerő fellépés, tizenéves nyíltság, kutató, kritikus tekintet. így lehetne röviden jellemezni az érettségi előtt álló Gácsér Mariát, a hatvani Bajza Gimnázium tanulóját. Eisó látásra olyannak tűnik, mint a többi fiatal, néhány per­ces diskurzus után azonban kiderül, hogy valamivel több, valamiben más. Ez a plusz a sokoldalúság, érdek­lődés, az egészséges konok akarás. Eminens tanuló, ked­veli az irodalmat, a jó pró­zát, a szép verseket, vonzó­dik a lélektanhoz, s rajongó­ja a szép magyar beszédnek. Tavaly kiválóan szerepelt a megyei kiejtési versenyen, ő is képviselte a hevesi színe­ket Győrött, az országos ve­télkedőn. Nem hozott szé­gyent a szűkebb pátriára, megszerezte a Kazinczy-ér- met. Az idén újra nevezett, is­mét remekül szerepelt a megyei zsűri előtt, mégis napokig kesergett: — Rosszul tájékoztattak, azt mondták: aki már meg­szerezte a Kazinczy-érmet, az nem versenyezhet Győ­rött. Bántott a dolog, mert úgy éreztem, hogy hiába volt a gondos felkészülés, a jó szereplés. Aztán borúra jött derű, utólag módosítot­ták a döntést, most már in­dulhatok. Nagy dolog ez szá­momra, mert most a Ka- zinczy-díj — Borsós Miklós plakettje — a tét, s mind­össze húszán szerezhetik meg az országban. Remélem, hogy sikerül. Mindez nem kritikátlan, nem hiú ábránd, mert Gá­csér Mária minden szabad idejét gyakorlásra használja fel, hogy ott Győrben mél­tóképpen képviselje a hevesi színeket: — Egy aggaszt csak: a ke­vés idő. Ügy kell sáfárkod­nom, hogy mindenre fusson belőle egy kevés. Közeleg az érettségi, oda is tartalékolni kell az erőt, mert nem mindegy, hogy miként sike­rül. Eredetileg pszichológus akart lenni, de viszonylag biztosra akart menni: az egyetemet, a pszichológia szakot túl nehéznek találta, úgy gondolta, sok lesz a ri­vális, s a főiskolán több esélyre számíthat. — Később is elvégezhetem az egyetemet. Meg aztán: főiskolai diplomával elmehe­tek logopédusnak, beszédhi­bás gyermekeket taníthatok a helyes magyar kiejtésre. Szóval: nem vesztek semmit. Most nehéz hetei, hónapjai jönnek, a sikerre mégis biz­tosan tippelhetünk, hiszen az ambiciózus fiatal lány nem­csak tervez, álmodozik, ha­nem áldoz is vágyaiért. S hogy nem hiába, az is bizonyítja, hogy Győrött a legjobbak közé került: nem­csak tulajdonosa lett az annyira óhajtott Kazinczy- díjnak, hanem jó szereplésé­vel kiérdemelte a KISZ kb ajándékát is . . 1 ★ BÁLINT JÁNOST, úgy hisszük, nem kell diákkö­rökben bemutatni. Húsvét hétfőjén megismerhette sok százezer tévénéző. Drukkol­tak is a hatvani gimnazis­ták, őszintén kívánva, hogy még egy grádussal feljebb A rádió új komolyzenei ::ff „csemegei A közelmúltban számos új komolyzenei hanglemez ér­kezett a Magyar Rádió cí­mére. Megtalálhatók köztük a világ szinte valamenny élvonalbeli lemezgyárának legfrissebb felvételei, újdon­ságai. A Philips-gyár Berlióz-so­rozatából a Trójaiak című opera, a Rómeó és Júlia, va­lamint a gyász- és diadal­szimfóniák érkeztek meg. Ugyancsak a Philips-gyár Vivaldi-sorozatából három album az Opus 3-, 8-, 9-es hegedűverseny-ciklust az I. Musici di Roma tolmácsolja. A rég várt érdekességek közé sorolják Karl Richter eddig megjelent négy orgo­na- és egy csembalólemezét, s ugyancsak ritkaság az ál­tala vezényelt Handel-orató- rium, a Sámson is. Mozart hat utolsó szimfóniája, Schu­bert 7. és Csajkovszkij 6. szimfóniája, valamint Haydn A teremtés című oratóriu­ma az elmúlt é yek legsike­resebb Karajan-produkciói közé tartozik. A rádió most érkezett új­donságai között van Händel orgonaversenyei Simon Pres­ton tolmácsolásában, Yehudi Menuhin vezényletével. Gieseking 1950-ben a saar- brückeni rádió stúdiójában Bach Wohltemperiertes Kla- vierjét és számos egyéb mű­vét játszotta hangszalagra. Rövidesen hallható lesz a műsorban Szvjatoszlav Rich­ter két új lemeze is. Az egyiken Dietrich Fischer- Dieskau Brahms Szép Magé lone című dalciklusát adja elő, a másikon Bartók 2. és Prokofjev V. zongoraverse nyét szólaltatja meg Lórin Maazel vezényletével. A muzeális értékű leme­zek között újabb Richard Strauss vezényelte produk­ciók sorakoznak: saját mű­vein kívül Mozart-, Gluck-, Cornelius- és Wagner-nyitá- nyokat is dirigál. jusson a Ki miben tudós? vetélkedőben. — Nem sikerült, verseny­társam megelőzött. Vala­hogy nern szegődött társa­mul a szerencse. így aztán nyolcadikként kiestem a to­vábbi versenyből. Persze, így is megérte, mert erre sem számítottam, amikor in­dultam. Jutalomban sincs hiány: sikeres szereplésem külföldi utazással honorálta a televízió. Kétségtelen, nem volt könnyű dolga a csendes, hig­gadt fiúnak, akit még az sem zavart, hogy életében először lépett országos nyil­vánosság elé. Ott, a stúdió­ban is csak egyre koncent­rált: a pillanatnyi kérdésre s a válaszra. Sorolja a sikerhez vezető út állomásait: iskolai ver­seny, megyei vetélkedő, or­szágos írásbeli, utána szó­beli — többek között Karsai Elek és Hahn István pro­fesszor előtt — végül a kép­ernyő. — A történelmet még nyolcadikos koromban sze­rettette meg velem Kará- csondon Lukács Mária ta­nárnő. Érdekesen, színesen magyarázott, filmet vetített, forrásmunkákból idézett. Ké­sőbb már a magam lábára álltam, ha maradt szabad időm, akkor olvastam, tanul­mányokat böngésztem. Bálint János jogász sze­retne lenni. A felvételi si­kere — legalábbis történe­lemből — már biztosítva, hi­szen az országos vetélkedőn már átesett a tűzkeresztsé­gen, méghozzá több százezer tévénéző előtt... — Egyet megtanultam: sosem tudhat annyit az em­ber, hogy nyugodtan üljön „babérain”. Kiderült, hogy nem eléggé ismerem a mű­vészettörténetet. Emiatt nem jutottam tovább. Sebaj, majd legközelebb. NYUGODTAN mondhatja: ideje, lehetősége bőven van, hiszen csak 18 éves. Pécsi István 1971 legszebb képei bak közül: „Balett” A Magyar Távirati Iroda kiállítást rendezi 1971. legszebb képeiből. Íme egy a legjo (Keleti Éva felvéte Vincze Teréz egri hangversenyéről Vincze Teréz, a Liszt Fe; renc Zeneművészeti Főisko­la végzős zongoraszakos nö­vendéke kedden este az Eg­ri Zeneiskola Bartók-termé- ben adott hangversenyt. Már az is rokonszenvet kelt, hogy a fiatal művésznő diplomakoncertjének anyagát Egerben mutatja be, abban a zeneiskolában, ahonnét el­indult. A műsor anyagát te­kintve nem könnyű elem­zést adni Vincze Terézről, hiszen a zeneirodalom nagy- jaitól válogatott program da­rabjai nemcsak időben, szel­lemben, hangulatban, de vér- mérsékletben, szemléletben is — ahogyan a világot és az embert fogalmazzák — tá­vol állnak egymástól. Micso­da különbség van például Bartók siratóénekei és Bach­nak a Das wohltemperiertes Klavierből vett prelúdium és fúgája között? Mekkora ma­gány és szomorúság az egyikben és micsoda harmó­nia, megingathatatlan, meg- rendíthetetlen egység és bi­zonyosság a Bach-műben? * * De más világ Debussy zené­je és megint más, semmi mással össze nem téveszthe­tő a Mozart-muzsika. És me­gint más világ a Brahms A- dúr intermezzója! Mindez egyórás műsorban! Véleményünk, szerint ez a koncert frappáns bevezetője egy nem minden buktatók nélküli művészi pályának. Technikailag felkészült Vin­cze Teréz, hogy zongorán akár a legbonyolultabb vir­tuózdarabokat is megszólal­tassa. Más kérdés az, és ezt már senki nem róhatja fel a kezdeteknél tartó zongo­ristánál, mennyire lesz majd képes a zeneművek világá­ba mélyre szállni, milyen tartalmakat vesz észre a kottafejek mögött, hogyan teremti újjá azokat a mű­veket, a saját érzelemvilágá­val, gondolataival azt, amit a zenében a zeneköltő meg­álmodott. Ma, a pályanyi­tány idején egy erőtől duz­zadó temperamentum, derű­sen komoly szemlélet, hatá­rozott akaraterő és elszánts munkál a fiatal muzsiki ban: meghódítani zongoi val, mint eszközzel a m zsikát, kiérlelni magában újrateremtés folyamatáb az élményt, azt a gazdags got, amit érdemes és keli továbbadni a muzsika hív> nek. Szép program, bizt; juk a további erőfeszítése re, s reméljük, hogy az e; koncertjeinken is gyakr találkozunk majd vele. Tárnái György és Lh mány Géza, hegedűn, illet gordonkán működött köz Mindkét muzsikus ér egyéniség. Ludmány Géza Schubert-szonátában na lendülettel és hatással m zsikált, Tárnái György i kább a Bach-duókban csil. gott. Mozart B-dúr trió: ban Vincze Teréz felszat dultan és a mű játékos szé ségét is kibontva játszott. (farkas] OAMiMtL 19ÍZ. május I., csütörtök Balogh Béni: Virágos májusba ideig még álltam ott báva- tagon, de hirtelen kemény elhatározás született bennem! Nem hagyom magam, kere­sek másikat, hiszen nagy az erdő. Elhatározásomat hama­rosan tett is követte, nya­Bizony régen volt, de igaz volt.. • Negyven esztendeje is elmúlt már, hogy a „jövő nyári” legények sorába tar­toztam. A hat elemit kijárt sihe- dereket, a süvölvény legény­kéket nevezték is a bükkös hegyek között... Természe­tesen nem voltak „jogaik”, mint a nagy legényeknek! Például május elsejének éj­szakáján nem vihettek má­jusfát. a kislányoknak. Én azonban megszegtem ezt, s életemben először és utoljára májusfát vittem egy felvégesi kislánynak, egy bi­zonyos Irénkének. Vele még elemista korom­ban együtt őriztem a libát, s ez — úgy gondoltam —, elég ok arra, hogy a szívem vá­lasztottja legyen! Akinek majd májusfát viszek. Régen melengettem már magamban e kedves gondolatot. Ezért alig vártam, hogy elolvadjon a hó. Amikor pedig mindez megtörtént, nagy titokban kimentem a vasút fölötti Bikíolyás-erdőbe „fátnézni”. Nem sokáig kellett keres­nem, mert szemem megakadt egy karcsú, fényes kérgű, fiatal vadcseresznyén. Ez szép lesz, különösen, ha virágba borul! Micsoda izgalmakkal teli kora tavasz következett... Vajon virágos lesz-e a vad­cseresznye május elsejére? Amikor csak tehettem, ki­sétáltam a Bikfolyás-erdőbe —■ de erről még édesanyám­nak sem szóltam. (Pedig ne­ki mindent megmondtam.) Aztán egy borongós-cse- pergős nap után megérkezett május elsejének éjszakája ... Szüleim — akik a nehéz pa­raszti munkában bizony na- *yon kimerültele —, hamaro­san az igazak álmát aludtak. — Igen, Irén­be olyan, mint *gy csillag — ábrándoztam kamaszszivvel. — Senki nincs >lyan szép, nint ő! Talán íz egész falu­ján sem! Imigyen di- isérgettem ma­iamban szí­nem szép sző­re kisleányát, ! közben ész- •e sem vettem, íogy a Bikfo- yás-erdőbe ér­iem. Hamarosan ki­sütött a ta­vaszi hold is, íogy törede­zett, ezüst szí- lű fényét szét­szórja az új- söld lombú er­dőre. Örömöm, boldogságom ha­tártalan volt! Ám ekkor — hogy jobban körülnéztem —, rettenetes meglepetés ért! ... A hóna­pok óta kiszemelt és figyelt vadcseresznyének hűlt helye volt! Valaki megelőzött és ki­vágta ... Sem azelőtt, sem azóta nem éreztem ilyen mély, fe­neketlen bánatot. Sírni szerettem volna, va­dul zokogni . . . Megelőztek a nagylegények, a felnőttek! Ám különösképp egyetlen könnycsepp sem tolult a szemembe... Egyetlen zok­szót se«i ejtettem... K^vés kaimba vettem a sűrű, isza- lagos Bikíölyás-erdőt. A hold szépen sütött ugyan, de a bo­zótok, gurdalyok szinte át- hatolhatatlanok voltak. Én mégsem tágítottam! Ruhámat tüske szaggat­ta meg, ujjaim már itt-ott véreztek is, de én nem tö­rődtem vele. HosSzú, nagyon hosszú idő után, végre ráakadtam egy másik virágzó vadcseresz- nyefára ... Végtelen örö­mömre nagyobb is, szebb is volt, mint amit az előbb ki­néztem. A kivágása már csak játék volt nekem, hi­szen kisiskolás korpm óta jártam az erdőt. Hanem a súlyai.:; Az 1 zony csaknem meghaladta erőmet. Meg is kellett vele álln< pihenni nem is egyszer. Ám boldogan tettem, hisz mégiscsak viszek májusi méghozzá nem is akám lyent. Virágos májusfát, illatoz szépet! Bizony nem messzi v már május elsejének ham tos hajnala, amikor sűrű 1 tyaugatásoktól kísérve, In kéék kapujához értem. Itt azonban újabb meg petés ért! A nagykapu bálványál már egy sudár nyárfa v kikötve! — Szóval, itt is megeli tek — kínlódtam. — Mit gyek most?... A másmáji fáját nem oldhatom el? Ily becstelenséget nem tehet« És amikor már teljesen i ménytelennek láttam m: dent, hirtelen öröm szál meg remegő kamaszszít met. — Micsoda szamár is t gyök — suttogtam magam« —, hiszen Irénkének nénje van... A nagy májusfa r ki jár! Ezután megnyugodva; csendesült boldog lélek! kötöttem ki a kiskapu b. ványához a virágzó vad« resznyét! Ott is állott az sok-sok r pon át, s a falu ugyan« csudálta, hiszen emberem kezet óta nem vittek sen nek virágos májusfát! Az én falumban... M Nagyvisnyón, ahová, m később megtudtam, az ál lám kiszemelt fát vitték, bizony díszlett! Ám akkor már nem ha: gudtam érte, hiszen az üg: legény a hetedik határba elmegy májusfáértJ san kikeltem az ágyból, fel- j, öltöztem, s mint aki lopni •négy, kisurrantam a ház- e jól... A falu utcája csen­des volt, csupán itt-ott hal­latszott egy-egy rövid kutya- . agatás. A Bikfolyás-erdőig legalább két kilométert kel­lett megtennem. Egyedül 1 voltam, de eszembe sem ju- ; lőtt félni! Fényes élű kis- ( Jaltámat jobb kezemben tart­va, halkan dudorásztam. „Miért nincs mindég hold­világos éjszaka? Hadd látnám meg, hol ' a babám ablaka?” 1 — Csakugyan, miért is nem 5 süt a hold? — gondoltam.— í Mennyivel szebb lenne! i Annak azonban mindez j eszébe sem jutott, talán va­lamelyik fekete felhő párná­ján szundított. Szerencsére úgy ismertem j már arrafelé a járást, hogy . akár bekötött szemmel is el- ’ mehettem volna. j Mi tagadás, fogalmamsem ; volt róla, hány óra lehetett. < Ám a véletlen segítségemre sietett... Mert alighogy el­hagytam a Csenge-oldalt, máris zakatolva, pöfögve megérkezett a hegyoldali vasútra egy tehervonat, amelyről mindenki tudta, hogy tíz óra tájban ér a fa­lu fölé. — No, akkor éjfélre, a Fel­végben leszek a májusfával — gondoltam, s e reménység még jobban megszaporázta lépteimet. Hamarosan újabb nótára gyújtottam rá. „Alig várom, hogy a nap lenyugodjon. Hogy az éaen páros csillag ragyogjon!”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom