Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

AZ ÜGVVÉD Amerikai film Szabadtéri színpad, é! Sidney J. Furie filmje nem ts. első kockákon kedvelteti meg hősét. Az ügyvéd foly­tonosan és sokat mozog, s «közben erőszakosan tör előre. Akkor is, amikor az országúton a kitérés és az előzés választásra készteti. Elszánt, ismeri és szereti a veszélyt, igazi, olaszos tem­peramentummal — nem vé­letlenül hívják — Petrocelli- neij — furakodik előre és feljebb. Pénz és rang bizo­nyára kimondatlanul is kísérti. Híres is szeretne len­ni, szerepelni a tévé előtt, megmutatni a világnak, hogy ö kicsoda. A film választott témája egy gyilkosság, amelyben lé­nyeges mozaikok hiányoz­nak ahhoz, hogy a megnyug­tatóan biztos kép végül is összeálljon. Az ügyvéd a nyomozás megindulásától a második eljárásig úgy kö­rüljárja a témát, annyi ada­tot összeszed, hogy a szak­mabeli néző is eláinul en­nek a mindent megmozgató embernek és Ingyenesen nyomozó diáksegítőinek pél­dátlan szorgalmán. Mint minden bűncselekménynél, itt is az indítékok, a motivá­ciós tényezők izgalmasak. Ki és miért cselekszik? Vé­gig kell vizsgálni és értékel­ni a kapcsolatokat, a közvet­len környezetet, a férj, a ba­rátok és szeretők biztos és bizonytalan nyilatkozatait, elszólásokat, fenyegetéseket, amelyek a legtöbbször tév­útra viszik a kíváncsiakat. És ebben a látszólag lé lektelen, rutinhajszában is­merszik meg ez az ügyvédi jellem. Tudja, hogy a bizo­nyítékok között az ügyész korlátlanra növelheti bizo­nyítási előnyét a védővel szemben, mert az emberek­ben a legegyszerűbb megol­dások a legrokonszenveseb­bek és azt hiszik el legha­marabb. ami meggyőzőnek hangzik. Ennek érdekében olykor hajlandók nem egy lényeges mozzanatot, pontot vagy jelenséget kiejteni az emlékezés rostáján. Ez az ügyvéd akkor kezd igazán rokonszenves lenni, amikor a kishitűség meg­szállja védencét és közvet­len környezetét is. Hisz tán- toríthatatlanul abban, amit elgondolt és összerakott. A szorgalom és szellemi kész­ség együtt kétségessé teszi a vád állításait: az igazságot ugyan nem tudja kideríteni a konkrét ügyben, de azt meggyőzően elhiteti az es­küdtekkel, hogy a vádlót ártatlan. Velünk is. Két órán 1 át zuhog a szó ebben a filmben, gyorsan pattannak az érvek érvek hátán, a képek csak illusztrál­ják azt a magas síkon mozgó szellemi folyamatot, ame­lyet képekkel visszás dni nem lehet. És mégsem unja a históriát senki a nézőté­Könyvet mindenkinek S ok emberben felmerül a kérdés, miért kell nemzet­közi könyvév, miért kell a könyvnek világméretű propaganda, amikor a könyv ma már majdnem mindenkinek közkincse és közszükségleti eszköze? A kérdés jogos is, meg nem is. Tagadhatatlan, hogy a könyvtermelés soha nem lá­tott, rohamos mennyiségi fejlődésen megy keresztül és olyan mennyiségű könyvtömeg lát évről évre napvilágot, amelyet lassanként már a világ legnagyobb könyvtárai sem képesek befogadni; a folyóiratokban közölt tudományos publikációk száma pedig lassanként csak milliós nagyságrenddel lesz mérhető. Ennek alátámasztására elég pár számszerű adatra hivatkoznunk. A moszkvai tudományos és műszaki dokumen­tációs intézet, a VINITI referáló folyóirata 1959-ben még ..csak” 505 000 információt közölt, ez a szám azonban 1965- ben már 800 000-re, 1969-ben pedig 928 000-re emelkedett. Az amerikai Physical Rewiew című. nemzetközileg is jól is­mert folyóirat az ötvenes évek elején hétmillió címszót közölt és ez a szám 1967-ben már elérte a tizenhét milliót. És mind­ez csak egy szakmán belül! De az úgynevezett „információ- robbanás”. a tudományos dolgozók számának állandó növe­kedése, az általuk írt könyvek és folyóiratcikkek állandó számszerű emelkedése nem jelenti azt, hogy a szükséges könyv mégis eljut mindenkihez. Elég, ha saját példánkra hi­vatkozunk: A könyv Magyarországon csak a felszabadulást követő kulturális forradalom nyomán lett mindenki számára elérhető. Ennek ellenére még mindig vannak „szűz terüle­tek” és nem olvasó rétegek Az UNESCO a könyv nemzetközi évével kapcsolatban sok javaslatot dolgozott ki. Elő kívánja segíteni a könyv előállí­tását és terjesztését, elsősorban a fejlődő országokban, ahol bőven akad még tennivaló. Kívánatosnak tartja a könyv for­galmának emelését, méghozzá valamennyi államban. Ennek érdekében a jobb papírellátáson, a grafikai művészeteken és a nyomdatechnika további korszerűsítésén keresztül a köny­vek nyomdai előállítását is könnyíteni kívánja. Fontos fel­adatnak tekinti a nyomdái szakemberképzést, a könyvtárak és dokumentációs központok fejlesztését, a nemzetközi, nemzeti és regionális bibliográfiák kiadását, a könyvre vo­natkozó kutatások fejlesztését, az olvasni újabban megtanult tömegek részére készült olvasmányok nemzeti nyelvű kiadá­sának a növelését, valamint a tömegek részére készülő köny­vek számának emelését és további áruk csökkentését. Ezek érdekében az UNESCO több célt tűzött ki tagállamai elé. Ezek között igen fontos szerepet tölt be a könyv és az előállításához szükséges papír forgalmának nemzetközi sza­bályozása. a könyv felnőttoktatásban jelentkező szerepének előmozdítása, a tudományos, és műszaki kiadványok, kézi­könyvek hozzáférhetőségének megva'.'sítúsa, a könyvel: e vo­natkozó kulturális esete megkönnyítése, az emberiség iro­dalmi hagyatékának megvédése és kiadása, és még sok más okos feladat, amely mind abból indul ki, hogy a könyv a tö­megkommunikációs eszközök (rádió, televízió), mellett is megőrizte, sőt növelte befolyását, és még nagyon sokáig az ismeretszerzés lényeges eszköze marad. A nemzetközi kónyvév célkitűzései minden országban más és más problémákat vetnek fel, és más és más helyi program kidolgozását teszik szükségessé. Van. ahol az alapok­nál kell kezdeni és van, ahol már csak a mennyiségi és mi­nőségi növekedés, e nem olvasó rétegek könyvolvasóvá tétele a probléma. Hazánkban, ahol a könyvkiadás évről évre nő és a könytárhálózat a kis falvakat is eléri, a szűz területek felszámolása, a többetolvasás lehetőségének a megteremtése, valamint a könyvkiadás és a könyvtárpolitika már elért eredményeinek fokozása az elsőrendű cél. A nyomdaipar re­konstrukciójának megkezdésétől kezdve kiállításokon, kiad­ványokon, a könyvhét színvonalának emelésén keresztül kul­túrpolitikánk mindent megtesz annak érdekében, hogy az Uy'rT''o néni« löre.v.'wss célt érien. És 1072, mint a i-üíiyv zi éve melléit ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 'esz ötszáz éve a „Chronica Hungarorum” megjele- ': a büszke évforduló a könyvvel kapcsolatban — a aennaefkoEí kiöoyyévíőil —, sokra kötele® iben.­’ r.njfmh 11 ■ r.-'i.. függe Oünket. kezdeni kellene vele valamit ren. Részt vesz a küzdelem­ben a néző és maga is ítéle­tet mond, pedig a rendező nem is akar felkészíteni a döntésre. Csaknem szeré­nyen lopja szívünkbe ezt az egyébként hangos és egyál­talán nem szerény figurát, s elhisszük a rendezőnek, hogy bizonyos hivatásokhoz erő, erőszak, természetes hiúság és nagy szellemi fölény szük­ségeltetik. És mindenekelőtt szorgalom! Barry Newmann alakítása sokáig emlékezetünkben ma­rad. Amerikai típus, kö­nyöklő, önző. egocentrikus, érzelmeket nehezen tűr meg és fejez ki, de emberi érté­keit önzetlenül adja a jó ügy szolgálatának. Ennyi elég egy jellemszínésztől, aki fiatal és rokonszenvessé akar tenni egy alig kedvelt szak­területet és munkát. Az ügyész szerepében Harold Gould ugyancsak kiváló. Malcolm Dodds zenéje töl­ti be az érzelmi űrt a főhős körül. Egy héten keresztül adott otthont és lelkes, hozzáértő közönséget Miskolc városa a rövidfilmeknek. Egy héten keresztül estéről estére foly­tak a bemutatók, a vetíté­sek, a nappali órákban pe­dig ankétokon _ és egyéb szakmai beszélgetések kere­tében volt vitatéma a rövid­film. Különösen nagy érdek­lődést váltott ki a Tudo­mány és film című ankét, amely a művészet és a tu­domány kapcsolatainak sok­oldalú elemzését tűzte napi­rendre. Heves vita alakult ki a kritikusok és a televíziósok találkozóján is, ahol egyér­telműen megfogalmazták az igényt: több helyet kérnek Ha már van, Akkor is pénzbe kerül a gyöngyösi szabadtéri szín­pad, ha nem használják egész évben. Több tízezer fo­rintot visz el a karbantartá­sa, állagának megóvása. De abból még senkinek semmi haszna nem szárma­zik, ha a szabadtéri színpad üres marad a nyári estéken, ha a széksorai között vígan tenyészik a gaz. vasrácsait a rozsda emészti és a szín­padján virgonc gyerekek rendeznek esetenként fo­gócskát. A szabadtéri színpadnak megvan a maga funkciója. Hogyan tölti ezt be az idén, erre kértünk választ Szívós Józseftől, a művelődési ház igazgatójától. Két rendezvénysorozatot említett. Az egyik a közeli hetekhez kötődik. Előadják a Cigányszerelem című ope­rettet a helybeli műkedve­lő együttesek részvételével és fővárosi művészek ven­dégszereplésével. Ahogy már a dokumentumfilmek számá­ra a kritikákban és a mű­vészeti életben. A miskolci filmfesztivál záróakkordjaként szombat este Nemeskürty István, a zsűri elnöke átadta a díja­kat. A fődíjat Mészáros Már­ta A lőrinci fonóban című filmje kapta. Borsod megye díját Zolnay Pál Soroksári út 160. című tévéfilmjéért, Miskolc város díját pedig Sugár András a Mátray Mi­hály Belfasti jelentés című tv-riportjáért nyerte el. A filmkritikusok díját Eck T. Imre Romantika nélkül cí­mű tévéfilmje kapta. Kiosz­tottak még többek között 10 kategóriadíjat is. történt ilyen éveken át: egy ismert daljáték mindig mó­dot adott a gyöngyösi mű­kedvelők szereplésére is. A Háry vagy a János vitéz is ilyenek voltak. A másik rendezvény Au­gusztusi esték megjelöléssel foglal magaba zenekari sze­repléseket és a Cigányszere­lem felújítását is. A zene­karok között a rajkózenekar is található de a többségük a beat-együtfesek sorából ke­rül ki. Fellép még a Vid- róczky Együttes is. Az idei program ezzel ki is merült. önmagában ez a terv is legalább százezer forint ki­adást tételez fel, és hogy ne legyen ráfizetés, ugyanenv- nyi bevételt is igényel. Ha úgy tetszik, marész vállal­kozás a szabadtéri színpad­ra tervezni. Figyelembe vé­ve egyéb szabadtéri színpa­dok működését, azt hangsú­lyozza Szívós József, hogy azok minden idényre há­romszázezer forintos támo­gatásra számíthatnak. A gyöngyösi csak a maga erejére. De a színpadot alkalmas­sá kell tenni az előadásra. Ki kell csinosítani, meg kell tisztítani a gyomoktól és a rozsdától, a kisebb-nagyobb rongálódásokat el kell tün­tetni. Ehhez kérik a város­ban működő szocialista bri­gádok segítségét. Remélik, a városi tanács vezetőinek ilyen célzatú felhívása ered­ményes lesz, és a szocialis­ta brigádok szorgos munká­ja nyomán a program meg­valósul. Az idén tehát már lesz valami a szabadtéri színpa­don. A további évek gondja azonban ezzel még nem szű­nik meg. Általában minden évben kap valami nagyobb szerepet a szabadtéri szín­pad: vagy a szüreti napok alkalmával, vagy a néptán­cosok területi találkozójára, vagy a hagyományos házi színpadi produkció megren­dezésére. Ezek azonban csak egy rövid időszakot fognak át. Ezekért a csekély számú napokért nagy luxus egy ilyen behemót kulturális in­tézményt fenntartani. Erede­tileg háromszáz embert tu­dott fogadni a szabadtéri szíppad De ha már van, akkor kezdeni keli vele valamit. Hasznosat, átfogőbbat, cél­szerűbbet. Nincs értelme versenyre kelni Gyöngyösön a szegedi játékokkal vagy a gyulai várszínpadi előadá- I sokkal. De a júliusi és ■ a.z augusztusi estek kínálják a lehetőséget. Persze, ehhez is pénz kell, alap a tervezés­hez, a különböző együttesek lekötésének biztonságához. A legnagyobb gund tehát maga a pénz. Ezen lehetne valahogy se­gíteni, hogy a kecske is jól­lakjon és a káposzta is meg­marad ion. A megoldás ké­zenfekvő. Annak idején épí­tettek egy szabadtéri mozit is Gyöngyösön. Ha lúd, le­gyen kövér — alapon. Ezt a mozit nagyon jó volna meg­szüntetni, hogy az új közép- iskolás kollégiumnak legyen helye. A mozi kitelepedhet- ne a szabadtéri színpadra. Valószínűleg meg lehetne egyezni a moziüzemi válla­lattal ebben a kérdésben. Mert az a lagymatag hasz­nosítás, ami volt az elmúlt években a szabadtéri szín­paddal, semmire sem volt jó. Ezen kell változtatni, ra­dikálisan és ésszerűen, de minél előbb. Mert a szabad­téri színpad akkor is pénz­be kerül, ha nem történik ott semmi. Ne dobjuk ki hát a közösség pénzét hiá­ba. Ha már megépítették) eleink ezt a méreteiben meghökkentő intézményt, lássa a hasznát is a város társadalma. Mellesleg: az sem lesz baj, ha a környék vagy a távolabbi vidékek la­kói is fontos kulturális centrumként tartják majd számon. Esetleg idővel. A lehetőségekhez mért, hasznos és nem túlzó prog­ramokkal. (G. Molnár F.) (farkas) Befejeződött a miskolci filmfesztivál Moe stttknétfrtik nem égde xmJ ”Saa——g1 ................. M ise Szent György napján (3.) PIROS BETŰS ünnepként tartották nyilván április hu­szonnegyedikét, Szent György napját. Ezen a harcias ünne­pen akarta Bakócz herceg- prímás kihirdetni Budán azt a pápai bullát, amelyet Ró­mából hozott magával. A bulla teljhatalmat biztosított Bakócznak kereszteshadak gyűjtésére nemcsak a ma­gyar királyság területén, ha­nem a többi kelet-európai országban is. De amíg nem talált fővezért, a hadak gyűj­tését nem kezdhette meg. Már kiszemelte Dózsát, ám hiányzott kettejük megálla­podása. A keresztesháború meghirdetésére leginkább al­kalmas Szent György nap előtt egyezségre kellett jut­nia a végvári lovaskapitány- nyal. A vitézek ünnepe előtti na­pon, április huszonharmadi- kán tárgyalt az esztergomi érsek Dózsával. Nem maradt ránk, miről folyhatott közöt­tük a vita, de ismerve a ko­rabeli hazai és nemzetközi állapotokat, s a tárgyaló fe­lek cselekedeteit, nem téved­hetünk túl nagyot, ha meg­kíséreljük vázolni az állás­pontok tágabb körét. Bakócz Tamás pápa szere­tett volna lenni, ezért vo­nult előző évben káprázatos kísérettel Rómába, nem ép­pen reménytelenül. Akkor még szilárdnak látszott a Cambraii Giga, amely óeu Eu­rópa valamennyi katolikus hatalmassága tömörült Ve­lence elveszejtésére, mivel a gazdag városállam fonto­sabbnak tartotta sajäfc érd©; keit, mint a törökqfe megfé­kezését. Gyula pápa kiátkoz­ta a patríciusok köztársasá­gát, mondván, hogy „Velence rosszabb a töröknél”. Ám Gyula pápa meghalt és az utódlásért folyó harcban alul maradtak a higa hívei. Me­dici János lett a pápa X. Leó néven. Ö pedig vesze­delmesebb ellenfélnek tekin­tette Rómára nézve Francia- országot, Németországot, Spa­nyolországot, mint Velencét, „amely mégiscsak olasz”. Fel­oldotta a hajós-kereskedő ál­lamot az egyházi átok alól, s hogy némileg Bakóczot is kárpótolja, odaígérte neki a konstantinápolyi patriarchá­tust és teljhatalommal ru­házta fel a keresztesháború megindítására. MIVEL PEDIG sem II. Ulászló magyar király, sem a főrangú nemesek nem új- jongtak túlságosan a pápa és Bakócz közös tervéért, a her­cegéinek a tömegek felfegy­verzésével, azok demagóg lel­kesítésével akarta elérni cél­ját. Alig valószínű, hogy Dó­zsa György világosan átlát­hatta a nemzetközi politika erővonalait. Viszont katona létére annál világosabban ítélte meg az országra nehe­zedő török veszedelmet. En­nek elhárításáért tétovázás nélkül kész volt harcolni. Ezen túlmenően okkal gya­nítható, hogy a hercegérsek- ivói v cíx-j vitelje! eiáöbüi oaa az ország belső helyzetére vo­natkozott: ismerve a főurak szertelen dölyfösségét, a pa­rasztság és az alsóbb neme­si rétegek sanyarú helyzetét, twstabw» fcssőját szo­rongató kettős nyomás tart­hatatlanságával. Ügy vélte, ha elvállalja a keresztesek fővezért posztját, alkalma nyílik hadait egyrészt a tö­rök megsemmisítésére vezet­ni, másrészt a hadi siker és a szervezett katonai erő bir­tokában kikényszerítheti a jobbágytömegekre háruló ter­hek könnyítését. AMIKOR MÁSNAP sor került Buda várában a Szent György napi ünnepé­lyes eseményekre, kezdetben még nem tudta a tömeg, hogy ki lesz a fővezér. Dó­zsa jelen volt a sokadalom- ban, számosán ismerték, mi­vel a kitüntetése körüli hu­zavona révén vitézségének is híre szaladt. Főképp a kato­nák költötték jó hírét, ennek nyomán a tömeg is ünnepel­ni kezdte. Mire elérkezett a mise ideje a Szent Zsigmond templomban, mindenki ter­mészetesnek vette, hogy a nándorfehérvári lovaskapi­tány, a király új lovagja a közismert katonák csoport­jában foglal helyet. A Szent Zsigmond temp­lom szűknek bizonyult a ha­talmas tömeg befogadására. Mind a templom előtti tér, mind a környező utcák meg­teltek, miközben Bakócz ér­sek misét celebrált az oltár­nál. Ezt követően népgyűlés­sé változott át az ünnepség. Bernét Pávia gróf, olasz püspök, a pápai udvar fő­jegyzője felolvasta a Is‘in nyelvű római bullát, amely keresztesháborúba szólítja a katolikus egyház híveit- Az eredeti latin szöveget ienn- hanger. fordított» -magyarra Balázs ferencrendi szerze­tes. Ezt követően Bakócz Ta­más az oltár elé szólította Dózsa Györgyöt tíz vitéz társaságában. Az ő mellükre a hercegérsek szabója varrta fel a keresztesháború jelvé­nyét, a posztóból készült vö­rös keresztet. Közben vilá­gi papok és szerzetesek ugyancsak posztóból keresz­teket osztogattak a férfiak­nak, hogy erősítsék ruhájuk­ra, s ezzel nyilvánítsák ki a háború iránti hajlandóságu­kat. A papok lelkesítő beszé­deket rögtönöztek, ahol csak megfordultak a tömegben. Ennek hatására valóban ma­gával ragadta az elszántság az embereket, amikor Bakócz Tamás kibontotta a hatalmas fehér lobogót, rajta a vörös kereszttel. Abból pedig, hogy Dózsa Györgynek nyúj­totta át a keresztesháboiú lobogóját, megtudták, hogy ki a fővezér. Minden úgy sikerült, ahogy remélte a hercegérsek. Harcot hirdető szavai nyo­mán megalakultak a keresz­tes hadsereg első csoport­jai. A sok-sok gyalogos mel­lett már háromszáz lovasa is volt Dózsa Györgynek. Kése­delem nélkül átkelt a Du­nán frissen toborzott kato­náival és a pesti oldalon hozzálátott a tábor berende­zéséhez. Ügy mondják a korabeli szemtanúk, hogy a fővezér viselkedése lelkesítő benyo­mást tett híveire, önbizal­mat sugárzott, s miután új­ra kihirdette a pápai bullát, lakomára hívta seregalapitó katonáit. DE NYILVÁN az is fel­tűnt a fővezérnek, hogy a nevezetes miséről hiányzott az udvar, hiányoztak az or­szágnagyok. Ez baljós előjel volt. .. Gerencsér Miklós . Következik: h vezér valamm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom