Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Megfontoltan A NÉPI GYŰLÉS képviselői előtt nagy jelentőségű be­szédet mondott vasárnap Anvar Szadat, Egyiptom elnöke. Az alkalmat egy évforduló szolgáltatta: a tavaly május 14-i belpolitikai fordulat évfordulója. Ezzel kapcsolat­ban az elnök kiemelte, hogy az egy esztendeje kezde­ményezett. az 1952-es forradalom védelmére irányuló s a forradalmi irányvonal kiigazítását célzó intézkedések eredményeként erősödött a demokrácia, szilárdabb lett a törvényesség, teljesebbé vált az állampolgári szabadság Egyiptomban. Különösen figyelemre méltó volt Szadat értékelése a közel-keleti konfliktust és annak perspektíváit illetően. A megszállt arab területek felszabadítása továbbra is fontos cél. ám Szadat hangsúlyozta, hogy az erre vonat­kozó döntést csak a megfelelő időpontban, a szükséges számítások és megfontolások után hozhatják meg. BIZONYOS, hogy Egyiptomnak ez a józan, realista, higgadt és megfontolt politikai vonala előbb-utóbb ered­ményt hoz a közel-keleti válság megoldásának útján. Amelynek további feltételei — miként ezt Szadat beszé­dében kiemelte — a dolgozó erők nemzeti egysége egy­felől, az egyesített arab akciók másfelől, harmadjára pedig a kapcsolatok erősítésére a baráti országokkal, élükön a Szovjetunióval. Különösen meleg szavakkal emlékezett meg az állam­fő a Szovjetunió és Egyiptom barátságának fejlődéséről. Válaszolva azokra az imperialista — elsősorban az Egye­sült Állmoktól és Izraeltől kiinduló — kísérletekre, ame­lyek „kétkedési kampánnyal” kívánják kérdésessé tenni a Szovjetunió és Egyiptom szövetségét, Szadat világossá tette: „a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat illetően nem lehet a zavarosban halászni”. „ELLENSÉGEINK AZT REMÉLIK, — mondotta egyebek közt Egyiptom elnöke —, hogy kétségbeesésünk­ben, indulataink hatása alatt hibás döntésre jutunk, mi­előtt behatóan tanulmányoznánk a problémát”. A prob­lémán a jelenlegi közel-keleti helyzet főkérdését, az arab területek felszabadítását értette, és a Biztonsági Tanács idevonatkozó, 1967. novemberi határozatának —J amelyet Egyiptom elfogadott — megvalósulását kétségkívül Kairó­nak ez a nem indulatokon, hanem józan megfontolásokon alapuló politikája hozza közelebb. + • Ünnepség Okinawán Szadek— Grecsko megbeszélés KAIRÓ: A kairói látogatáson tar­tózkodó Grecsko marsall, szovjet honvédelmi minisz­ter hétfőn délután 3 órás eszmecserét tartott Szadek egyiptomi hadügyminiszter­rel. A találkozó után Szadek elmondotta, hogy a barátság és kölcsönös megértés légkö­rében megtartott tanácskozá­son kicserélték véleményü­ket a közel-keleti katonai helyzetről. Véres hétvége Belfastban Jelentések szerint a hét végén Belfastban kirobbant lövöldözések során öl-en se­besültek meg, heten pedig meghaltak. A halottak között van egy 13 éves kislány és egy brit katona is. Hétfőre virradó éjszaka a protestán­sok torlaszokkal zárták le Belfast Voodvale nevű ré­szét. Dél-vietnami hadi helyzet A felszabadító' erők elfoglalták az ellenség bunkeréit Quang Tri tartományban. (Népújság telefoto — VNA—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) teilen önvédelmi joga. A dél-vietnami népnek jogá­ban áll, hogy segítséget kér­jen északi rokonaitól a ba­ráti országokról és az egész világ népétől, hogy legyőz­ze az amerikai agresszoro- kat. A DIFK nyilatkozata a to­vábbiakban leszögezi, hogy a Nixon-kormány mindeddig visszautasította a dél-viet­nami probléma rendezését célzó javaslatokat, szabotál­Közös emlékmű Berlinben Hétfőn, a tokiói Nippon Budokan hallban rendezték meg Okinawa visszatérésé­nek központi ünnepségét. A kormány által meghívott tíz­ezer vendég biztonságára 12 ezer rohamrendőr ügyelt. A negyvenperces ünnepsé­gen mondott beszédében Sza­ró miniszterelnök gratulált önmagának és Japán népé­nek OTWpg.w.a visszatérítésé­hez, s a sziget békés fejlő­dése és gazdasági felvirágoz­tatása mellett nyilatkozott. Hasonló nangot ütött meg Hirohito japán császár, aki hangoztatta, hogy „a nép el­tökéltsége mellett” a japán— amerikai baráti kapcsolatok tették lehetővé Okinawa visz- szatérését". Agnew amerikai alelnök szintén fordulópont­ról beszélt a japán—ameri­kai kapcsolatokban, s ezzel együtt az érdekek közösségé­ről az Egyesült Államok és Japán között. A szóvirágok ellenére az ünnepség nyomott hangulatú volt Tokióban, s még inkább Nahaban, Okinawa fővárosá­ban, amelynek lakosai tele­vízión nézték és hallgatták a tokiói beszédeket. Az ország lakossága japánszerte gyűlé­sekkel, tüntetésekkel és sztrájkokkal fejezte ki elé­gedetlenségét az Okinawa visszatérítésével kapcsolatos japán—amerikai egyezmény­nyel. A szakszervezetek, a szocialista párt és a kom­munista párt a Tokió szívé­ben levő Meidzsi parkban rendezett, tömeggyűlésen til­takoztak az ellen, hogy Oki­nawán fenntartják az ame­rikai támaszpontokat, s eze­ket a VDK elleni amerikai háborús blokád céljaira hasz­nálják fel. A lengyel és a német antifasisztáknak közös emlékművet állítottak a demokratikus Berlinben. Képünkön Piotr Jaro- szewicz lengyel miniszterelnök mond beszédet az avató­ünnepélyen, mellette balra Willi Stoph, az NDK miniszter- elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára. (Népújság telefoto — ZB—MTI—KS) Ha egy szobában találkoznak... Miff válaszéi Szöul ? L assan bevett gyakor­lattá válik, hogy ha Kim ír Szén, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnöke japán újságírókat fogad és nyilat­kozik nekik, akkor a világ újra és újra érdeklődéssel figyel a távol-keleti félszi­getre. Ezek a nyilatkozatok, pontosabban a távol-keleti feszültség enyhítésére irányu­ló javaslatok, méltán váltanak ki figyelmet. A napokban — alig három hónappal ezelőtt tett indítványa után — a népi Korea vezetője közölte; Phenjan hajlandó azonnal tárgyalásokat kezdeni Szöul­lal, az ország békés egyesí­téséért. Szó szerint ezt mond­ta: „Ügy vélem, ha Észak és Dél megbízottai egy szobá­ban találkoznak és tárgyal­nak, sok közös érintkezési pontot tudnának találni.” A javaslatra azonban leg­alábbis egyelőre nem érke­zett válasz. Az amerikai és a szöuli politikusok, akik gyakran vádolják a népi Ko­reát merevséggel, és magu­kat a rugalmas politikai gya­korlat híveinek tüntetik fel, minden bizonnyal zavartan veszik tudomásul a KNDK MB. jus 16., kedá tárgyalási készségét. Kim ír Szén indítványának ugyan­is fontos része, hogy Phen­jan nem köti semmiféle előfeltételhez a kétoldalú kapcsolatfelvételt, így példá­ul az amerikai csapatok ki­vonásához sem. A népi Korea meg-meg- újuló állásfoglalásait indo­kolja és magyarázza Kim ír Szénnek az a kijelentése, hogy Korea két részének egyesítése a koreai nép leg­főbb óhaja. S ez nem frázis. Elég arra utalni, hogy Ko­reában ugyan 19 éve hall­gatnak a fegyverek, ám csak fegyverszünet van, bé­ke nincs... Ez alatt a majd­nem két évtized alatt sem­miféle kapcsolat nem léte­sülhetett a háború során kettészakadt családok, egy­mástól különvált barátok, is­merősök között. A 38. széles­ségi fok kettévágja Koreát. A KNDK az elmúlt 19 év­ben számtalan tárgyalási in­dítvánnyal igyekezett áttör­ni ezt a falat. A dél azon­ban hosszú időn keresztül fegyverekkel válaszolt. Amíg Északon az ipar és a mező- gazdaság fejlesztésével pár­huzamosan arra törekedtek, hogy előmozdítsák a békés egyesítést, addig Délen a Pentagon elképzelései szerin­ti teljes militarizálással és az amerikai csapatok jelenlété­vel elevenen tartják a fe­szültséget A Pueblo kémhajó és az EC—121-es felderítőgép ku­darccal végződött emlékeze­tes provokációi ismertek. Ro­bert Donia, a CIA volt ügy­nöke nemrégiben a Washing­ton Post hasábjain az ame­rikai titkosszolgálat kevésbé ismert tevékenységéről leb- bentette fel a fátylat. Be­vallása szerint az amerikai­ak évente kétszáz kísérletet tesznek, hogy felderítőket dobjanak át a KNDK-ba, legtöbbször a fegyvermentes övezeten keresztül, de igény­be vesznek tengeralattjáró­kat is. Ez.ekután paradoxonnak tűnik, hogy a szöuli vezetés tavaly mégis hajlandónak bizonyult a KNDK-val való minimális érintkezés megte­remtésére. A magyarázat: a tavalyi dél-koreai elnökvá­lasztás során a polgári el­lenzék jelöltje nyíltan hir­dette a népi Koreával való kapcsolatfelvételt, és hatot­tak Szöulra az ázsiai realitá­sok is. Augusztusban így lé­tesülhetett kapcsolat az északi és a déli Vöröskereszt Társaságok között Panmind- zsonban. A megbeszélések humanitárius jellegükön túl is figyelmet érdemeltek, hi­szen ez volt az első kapcso­lat húsz év óta a KNDK és Dél-Korea között. A jelenleg is folyó megbeszélések ere­deti célja: a háború idején kettészakadt családok felku­tatása, kapcsolataik megte­remtése. Bebizonyosodott az.onban, hogy Szöul érdemi tárgyalásokra még mindig nem hajlandó. Sőt, az állító­lagos .északi fenyegetésre” hivatkozva december óta rendkívüli állapot van ér­vényben Dél-Koreában. Ezt az indokot még Washington­ban is megcáfolták, és kije­lentették, hogy semmiféle „északi fenyegetést” nem ta­pasztalnak.' A londoni Econo­mist' című lap úgy véleke­dett, hogy Pák Csöng Hi, a szöuli rezsim elnöke így próbált kibújni a nyomasztó belpolitikai, gazdasági és külpolitikai gondjai alól. Az év eleje óta a KNDK, a Vöröskereszt tárgyalások egyhelyben topogása, a dél­körén) !i '»borús pszichózis felszítana ellenére újabb és újabb ..vasiatokkal ostro­mol'’ r.zöilt. Az alapelvek: kétoldalú tárgyalások a fegy­verszüneti egyezmények bé­keegyezménnyel történő fel­váltására, az amerikai csa­patok kivonása, Észak- és Dél-Korea fegyveres erőinek jelentős csökkentése, széles körű politikai tárgyalások a békés egyesítés érdekében. Nyilvánvaló, hogy már a kétoldalú megbeszélések té­nye is jelentősen csökkente­né a feszültséget a koreai félszigeten. Márpedig e fél­sziget békéje jelentősen hoz­zájárulna ahhoz is, hogy csökkenjen a feszültség az Egyesült Államok agresszi­vitásától terhes ázsiai tér­ségben. je zért várja a világ fj­™ gyelemmel: mit vála­szol Szöul? . ...i-. Zalai István t a a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet munkáját és most példátlan mérték­ben kiszélesítette a háborút. — A dél-vietnami nép vál­tozatlanul folytatja támadá­sait és a felkeléseket, mind­addig, amíg az összes ameri­kai katona nem hagyja el az ország területét, és a sai- goni rezsim össze nem om­lik. Az indokínai népek csúcsértekezletén elhangzott nyilatkozat szellemében a dél-vietnami nép, a kambod­zsai és a laoszi népekkel vállvetve, meg fogja hiúsíta­ni a Nixon-doktrina megva­lósítását és vissza fogja sze­rezni függetlenségét és sza­badságát. SAIGON: B—52-es amerikai légierő­dök a hétfő estig eltelt 24 óra alatt 12 bevetésben 1080 tonna bombát zúdítottak dél­vietnami területekre. A sai- goni amerikai parancsnokság beismerte, hogy három ame­rikai repülőgép semmisült meg a VDK ellen végrehaj­tott légitámadások során. Hat pilóta eltűnt. Kontum közelében hétfőn folytatódtak a harcok, noha Dél-Vletnam középső és déli területein megkezdődött a monszunesözés. A város kö­zelében B—52-es pehézbom- bázók 100Ü tonna bombát szórtak le a népi erők állá­saira. A rendkívül nagyarányú amerikai légi támogatásnak köszönhetően a saigoni kor- mánycsapatok hétfőn elfog­lalták a Hűétől 24 kilomé­ternyire délnyugatra fekvő Bastogne támaszpontot, ame­lyet a B—52-es légierődök az utóbbi napokban végrehaj­tott légitámadások során a földdel tettek egyenlővé. Amerikai katonai források szerint a, támaszpontnak nincs jelentősége Hűé védel­me szemponjtából. Saigon! amerikai parancs­nokság közölte, a Saratoga repülőgép-anyahajó hétfőn megérkezett a Tonkini-öböl- be, hogy megerősítse az ott állomásozó amerikai 7. flot­tát. A múlt héten mindössze 400 amerikai katonát vontak ki Dél-Vietnamból — közöl­te az amerikai parancsnok­ság. Az országban jelenleg 65 000 főnyi haderő állomá­sozik. A fokozatos csapatkivoná­sokkal egyidejűleg az Egye­sült államok délkelet-ázsiai tengeri és légi hadereje nagymértékben megnöveke­dett. A vietnami partoknál állomásozó 7. flotta legény­sége körülbelül 41 ezer fő és a thaiföldi amerikai had­erők létszáma hamarosan el­éri a 36 000—37 000 főt. A vietnami légi háború bázisá­ul szolgáló Guami katonai támaszponton 5—10 000 ame­rikai katona állomásozik. Megerősödött as Olass Kommunista Párt 9,0 ti 1972 május 7-1 választáson s pártra isadoft miilic szavalatok száma J.5 «. 1S6B május 13 i társításon a pártra laadott mill«) szavalatok •,tárná vSJjSj 1972. május 7—8-án, a régi parlament mandátumai­nak lejárta előtt egy évvel kiírt olasz választásokon, 37 millió szavazásra jogosult ál­lampolgár — közte 3 és fél millió fiatal, első választó — döntött a képviselőhöz 630, és a szenátus 315 új tagjá­ról. A különböző pártok kép­viseletében a képviselői tiszt­ségért 6836. a szenátusi man­dátumért 1653 jelölt állt a szavazók elé. A választások eredménye nem változtatta meg lénye­gesen az erőviszonyokat. A parlament legerősebb pártja továbbra is a Keresztény- demokrata Párt. Az olasz baloldal nagy tömegpártja az Olasz Kommunista Párt — a kereszténydemokraták és a jobboldali pártok támadása ellenére — megerősödve, fél­millió új szavazat megszer­zésével került ki a válasz­tásokból és továbbra is Olaszország második legerő­sebb pártja maradt. Az OKP megerősítette pozícióit a képviselőházban és jelentő­sen előretört Torino, Milánó, Genova Bologna és Firenze választókörzeteiben. A ko­rábban az OKP-ból kivált Proletár Egység Olasz Szo­cialista Pártja elvesztette mandátumait. Az újfasiszták előretörtek, azonban így sem tudtak any- nyi szavazatot szerezni, mint amennyire a tavalyi részle­ges közigazgatási választások alapján számítottak. A ki­sebb pártok közül a köztár­saságiak újabb szavazatokat szerezték, a szociáldemokra­ták és a liberálisok szava­zatainak száma viszont csök­kent. A kereszténydemokraták terve — a nagyarányú sza­vazattöbbség biztosítása — nem sikerült, így csak a jobb- vagy a baloldali pár­tok bevonásával alakíthat­nak ismét koalíciós kor­mányt. tlüma

Next

/
Oldalképek
Tartalom