Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

Olvasni jó (Fábry Péter felvétele) Kiállítással és találkozóval jubilál az Egri Megyei Színpad A Megyei Színpad kétna­pos jubiláns rendezvénysoro­zatát pénteken délelőtt a Me­gyei Művelődési Központ nagytermében rendezett ki­állítás megnyitáséival vezet­tek be. A kiállítás anyaga — pla­kátok, fotók, albumok —, összegezi 10 év munkáját, amelyet az egri amatőrök, a szépirodalom, vers és próza szerelmesei maguktól indítot­tak el, magukért vittek vég­hez és azért, hogy másokat is ráneveljenek a tiszta érzések, a nemes szellemi élvezetek és a szép szó szeretetére. Ez a lei állítás régi dátumokkal te­leszórt plakátjaival, a pódi­um forró hangulatát már csak fényképfelvételen idéző for­máival, újságkivágásaival, a nem mindig sima és egyenes népművelési utat szegélyező oklevelekkel a „Kiváló együt- tes”-cím elnyeréséig sem tud­ja érzékeltetni azt a nagy nyereséget, amit a versmon­dók, az irodalombarátok kap­tak és adtak annak idején programi aikkal. Elég visszagondolni arra, hogy országos viszonylatban is kezdeményező módon — erényt csiholva a szükségből — otthon híján bevonultak vasárnap délelőttönkint az Eger Szálló halijába és ott, főként fiataloknak, klubsze­rű közvetlenségben teremtet­tek forró hangulatot. Mert a szóval való varázslat a leg­tisztább örömök fajtájából való, annak is, aki végbe vi­szi, annak is, aki részesül benne. Volt itt a mai lírából vá­logatás, politikai kabaré Ki a felelős? címmel, fintor a kri­tikáról. A szerelem eposzából országos siker tett. Aztán ahogy az egri irod.^JKnbará- tok már egyéniségeket is for­máltak, előadókat, akikkel egész estét betöltő műsorok­ra is lehetett vállalkozni, hát „betörtek” ezek a fiatalok a színházba is és emlékezetes élményt nyújtottak a Szabad­ság, tégy gazdaggá minket — vezérszólamé pódiumprog- ramjükkaL 1965-ben kezdték meg a várműsorok sorozatát. Ezek közül a csúcs a Peer Gynt keresztmetszet volt; a sokszo­ros ismétlés és teLt ház iga­zolta a vállalkozás magas szintjét és vonzását. A szín­pad barátai bizonyára emlé­keznek még a Turmix-ra; ez­zel a jókedvű összeállítással két évig ragyogtak ország­szerte az egri amatőrök. Csak felvillantjuk a Jób könyve, Naphimnusz, ötven év, a Csudajó, az Ádám és Éva em­lékeit, az Ez van? című ka­baréműsort, a Bürokronéziát, az Édes hazám-at, a P. Ho- ward-ot, a Szerelmem, | Elektrát; a legutóbbi, formai­lag, hangvételben is lendüle­teset hozót, a Közönséggya-l lázást — és akkor nyilvánva­ló, hogy ezt az együttest ki-j állítás is, jubileumi társulati ülés is, találkozó is, táviratok is, levelek is méltán, ünnep­ük. A kiállítás és ünneplés! kapcsán a hasznosságot emlegetni akarván leírjuk, hogy a színpad munkájában az elmúlt tíz év alatt mintegy száz fiatal vett részt. Ezek a fiatalok mind-mind lelkes művelői és propagátorai vol­tak és lettek a versnek, az irodalomnak. Az általuk ne­velt közönség is jelentős. És ezzel bizonyítanánk, hogy er­re a színpadra a jövőben is nagy szükség van, hézagot pótol, világot szépít és te-, remt, ha úgy akarjuk. A jubileum jókedvű emlé­kezéseibe ugyanis gondok ve­gyülnek. A régi vezetőség több tagja eltávozik Egerből és így a „vérvesztés”-re meg­oldást kell találni. Lehet is! Csak azt a lelkesedést és ügy­szeretetét kell örökölni az el­múlt tíz esztendő kulcsembe­reitől, amely nélkül őszinte siker és eredmény nem vár­ható. A megye és Eger szá­mára ez az együttes sajátos színfoltot jelentett és jelent ma is. Az egri szämfonitou- sokkal, szólistákkal, fotósok­kal, grafikusokkal, bábosok­kal és minden kategóriabeli műkedvelőkkel összefogva le­het és kell újat, nagyszerűt teremteni. Ezek a gondolatok is meg­fogalmazódtak bennünk, ami­kor az együttes búcsúzó ve­zetője, Szívós József a rend­hagyó társulati ülésen átad­ta a meglevő és volt klubta­goknak, vers- és prózamon­dóknak a jubileumi emlék­plakettet, Greskovits László grafikusművész alkotását (farkas) Autóbusz menetrendváltozás május 28-tól Új járatok munkaszüneti napokon is ről Hatvaniba és Jászberény-! be indítanak új járatokat.' Hevesről Kisköre, Tarnabod, Erdőtelek és Jászszentandrás felé indul új járat. Az Eger— A 4. számú Volán Válla­latnál is május 28-tól lép életbe az új menetrend. A menetrend változással egy- időben a Volán az utazó kö­zönség igényeinek megfelelő­en új járatokat is indít. Munkanapokon több járat közlekedik: Heves, Szomdya, Párád, Felsőtánkány és Eger- bocs felé Egerből. Gyöngyös­Q£wmji£ I 1072. május 28., vasárnap Kisújszállás—Békéscsaba— Gyula felé közlekedő közvet­len távolsági járat a nyári időszakban munkaszüneti napokon is közlekedik és lesz munkaszüneti napokon köz­vetlen járat Petőfibánya és Jászszentandrás között. Az új járatok indítási idejéről a forgalmi szolgálatnál közvet­lenül tájékoztatják az utaso­kat. Sugár István: Dobó-évforduló Hogyan bérűit Dobó síremiébe Egerbe? Dobó István sírja fölé az­után, a rus2kai kicsiny templom hajójában hű fia, Ferenc domborművű fafara­gásokkal ékes szarkofágot, tumfoát emelt. A vörös már­ványból készült síremlék mintegy 118—120 cm magas­sága mellett, 210 cm hosszú és 140 cm széles volt. A tumba fedőlapja a leg­ismertebb, mivel 140 éve már Egerben, a várban lát­ható, s napjainkban évente már 400 ezernél több látoga­tója rója le előtte tisztele­tét, emlékezve az 1552. évi dicsőség s viadal egri hősei­re, s a védelem irányítójára, szervezőjére és parancsnoká­ra: Ruszkai Dobó Istvánra. A síremlék fedőlapja a ra­vatalon fekvő Dobót ábrá­zolja, mellvértben, sodrony­ingben, balja mellett szab- lyájával, jobb kezében zász­lót tartván. E részhez tarto­zott egy ma már letört, dí­szes sisak is. A síremlék egyik kisebbik oldalát, a Dobó família nagy­méretű címerének dombor­művé faragványa ékesíti. A másik kisebb oldalán olvas­ható felirat pedig arról em­lékezik meg, hogy a sírem­léket Dobó Ferenc állíttatta. A szarkofág egy-egy hosz- szabb oldalát két-két puttó (csak lenge lepellel takart pufók meztelen kisgyermek) díszíti, amint kezeikben dí­szes, latin feliratú táblát tar­tanak. Az egyik oldal felira­ta az egri diadalra emlékez­tet E szép sorok magyar fordításban így hangzanak: „E sorba zárta végzete Do­bót, aki egykor a törököket falaidtól óh Eger elűzte, és az ellenségen aratott dicső­ség s diadalával a végcsa­pást elhárította a magyarság feje felöl." A másik oldali felirat pe­dig, erdélyi vajdaságára és élete legutolján, ártatlan meghurcoltatására utal, mondván, hogy „a vad rá­galom harapásaival iparko­dik legyőzni”, amivel pedig csak „önmagát teszi tönkre”. A remekbe készült sírem­léket az 1600-as években, a hajdani katolikus templomot elfoglaló protestánsok szét­bontották. Majd pedig, mi­után 1710—12 körül ismét a katolikusok kezébe került vissza a kis templom, a négy oldallapból, egy-egy mellék­oltár asztalát alakítják ki. Ilyen állapotban találhatók meg ma is az egri várkapi­tány síremlékének maradvá­nyai. A díszes faragásé síremlék fedőlapja a XVIII. század­ban a kripta bejáratát fed­te. majd pedig végül is a templom külső falához ál­lították, egy befalazott ajtó nyílása elé. Innen került az­után, igen romantikus körül­mények között az egri vár­ba, No, de lássuk csak. ho­gyan? A későbbi évtizedekben így mesélte el az esetet Do- bóruszka egy öreg paraszt­ja: „... 1833. egy szép nyári délelőtt, midőn a falu apra- ja-nagyja kint dolgozott a mezőn, szekér állt meg a templom előtt, melyre a sír­szobrot feltették, s azzal zaj­talanul eltávoztak. Csak más­nap tudta meg a falu népe, az otthon maradt gyerme­kek elbeszélése után a törté­neteket. Gróf Buttler János, a falu egykori birtokosa, egyrészt tudta azt, hogy Pyr- ker László egri érsek nagyon óhajt valami hiteles emléket bírni az egri hős, Dobó Ist­ván után, másrészt családi viszályánál fogva nagyon is érdekében állott az érsek jóindulatát maga iránt meg­nyerni, — s hogy a falu né­pével összeütközésbe ne jöj­jön, titokban szállítaná el a sírszobrot Egerbe, ajándékul az egri érseknek.. Kedves Olvasóink a Butt­ler—Dőry-féle különös há­zasság igaz históriáját ösme- rik, s így hát megérthetik, hogy valóban nagy érdeke fűződött Buttler Jánosnak, hogy megnyerje valamiként Pyrker egri érsek jóindula­tát, hiszen éppen abban az időben volt házassági váló­pere a legfelső bírósági fó­rum, az esztergomi primási szentszék előtt. Az egri ér­sek kegyesen fogadta Butt­ler becses ajándékát, de nem engedte magát megveszte­getni általa... Pyrker azután a jeles tör­ténelmi emléket, a vár Se­tét kapujának boltozata alatt állította fel, — ott, ahol ma a kazamatákba való bejárat boltívei sötétlenek. (A leg­utóbbi napokban előkerült levéltári adatok arra enged­nek következtetni, hogy már 1832. utolján Egerbe került, a Dobó-síremlék). Az egri vár mai legbecse­sebb történelmi emléke, mintegy ereklyéje, kalandos történetéhez tartozik még az is, hogy levéltári kutatásaim során megállapítottam, hogy 1914. tavaszán, az első vi­lágháború kirobbanása előtt, az Ung megyei Közművelő­dési Egyesület kezdeménye­zése nyomán, a dobórusz- kaiak akciót indítottak az Egerbe került Dobó-síremlék fedőlapjának visszaszerzésé­re. .. Amiként nekünk, egriek­nek egyik felbecsülhetetlen történeti emlékünk az egri vár Hősök Termében őrzött Dobó lstván-féle síremlék, hasonlóként a Mai ruszkai nép is példás tisztelettel öve­zi — mint értesültem róla a napokban — nemcsak Dobó István emlékét, de a hűlt teteme felé emelt szarkofág­nak ma is Rusakán lévő töb­bi maradványait, sőt egy kis emlékkönyvet is kiadnak ott Dobó halálának 400. évfor­dulójára! Mi pedig bízunk benne, hogy végül is sike­rülni fog a síremlék ruszkai oldallapjainak hű lenyomata megszerzésével, az egri vár Hősök Termében rekonst- ruáltan bemutatni ruszkai Dobó István teljes síremlé­két. (Befejezőrész következik) HARMAT ENDRE: Szicíliától Chicagóig (2.) Mint már céloztunk rá, az amerikai gengszterszindikátus vizsgálatakor nagyon sokszor találkozunk olasz nevekkel. Ennek az az oka, hogy a földkerekség legnagyobb bű­nözési monopóüuma az egyik legrégibb és legjobban szer­vezett európai bűntársulat­ból, a szicíliai maffiából nőtt át Amerikába. Ahhoz, hogy megértsük Bolond Joe és társai szervezetét, érdemes egy pillantást vetnünk az eredeti maffiára. Á szegénység szigete Története évszázadok kö­débe nyúlik vissza. A maffia' szó arab eredetű: menedék­helyet jelent: Először ugyan­is még a XI. században tö­mörültek ilyen „menedék”- szervezetbe Szicília szaracén kisparasztjai a normann hó­dítók ellen. A maffia nem volt mindig az az ultrareak­ciós, az elnyomók ég kizsák­mányolok érdekeit képviselő bűnbanda, ami ma. Az 1820-as, 1840-es és 1866-os nagy dél-itáliai parasztfelke­léseket ez a testület szervez­te meg. Garibaldi híres vö- rösinges szabadságharcosai között sok maffiás harcolt halált megvető bátorsággal A XIX. század vége felé azonban gyökeres fordulat állt be a szervezet jellegében. A földesurak pénzzel és nyo­mással beépültek a maffiá­ba, majd teljesen kisajátí­tották annak vezetését. A századfordulón a „tiszteletre­méltó társaság”, ahogy Olasz­országban keresű gúnnyal nevezik, már a parasztok el­nyomásának, a grófok és her­cegek akaratának engedel­mes eszköze volt. Támogatta a fasizmus hatalomrajutását, és ha valahol az olasz Délen poütíkai gyilkosságot kö­vetnek él egy-egy haladó személyiség ellen, csaknem bizonyosan a maffia áll a háttérben. Hatalmát a fél­feudális állapotok, a válto­zatlanul hagyott óriásbirto­kok és a parasztság nyomo­ra konzerválja. A „szegény­ség szigetéről” állandó a ki­vándorlás. Csak 1951 és 1961 között 400 ezer sziciüai — többségük munkaképes fér­fi — hagyta el szülőföldjét és telepedett le Észak-Olasz- országban, Nyugat-Németor- szágban vagy más európai államokban. Ez azonban csak töredék az Egyesült Álla­mokban élő sok millió olasz­hoz és ezen belül a mintegy kétmillió szicíliaihoz képest Velük települtek át a maf­fia „baktériumai” az Egye­sült Államokba. Hamarosan bebizonyosodott hogy az amerikai táptalajon ezek a „kórokozók” imég sokkal gyorsabban szaporodnak, sokkal nagyobbra növeked­nek és veszélyesebbek, mint odahaza, Szicíliában. 1919. január Í6-án az amerikai kongresszus törvényt hozott amely szerint „az Egyesült Államok egész területén ti­los a szeszesitalok gyártása, árusítása és szállítása”. Bár­milyen furcsán hangzik, ez a rendelet vezetett a világ legnagyobb gengszterszerve­zetének megalakulásához. 1920. január elsején lépett életbe a híres prohibició, a szesztilalom. A képviselők és szenátorok, akik megszavaz­ták a törvényt naivnak bi­zonyultak. Hamarosan kide­rült, hogy az alkohoüzmus problémáját nem lehet ad­minisztratív eszközökkel megoldani — és ezerszeresen nem lehet egy olyan társa­dalomban, mint az amerikai. Csizmaszárasok Azonnal megkezdődött a prohibició tömeges kijátszá­sa. Két új szó jelzi, milyen méretű volt ez a jelenség. Az egyik: moonshiner, ami meg­lehetősen szabad fordítás­ban holdfényben munkálko­dót jelent. Ez arra utal, hogy éjszakánként, a hold fényé­nél farmok és városi laká­sok tízezreiben fortyogtak a szeszfőző rézüstök. A másik akkor született szó: bootleg­ger, vagyis csizmaszáras. A feketén készült szesz egyik lassú, de aránylag biztonsá­gos szállítási módja ugyanis az volt, hogy a férfiak ma­gas csizmájuk szárába rej­tették a lapos — és a prohi- bíció után éppen ezért még laposabbra gyártott — whiskysüveget. Persze a gondosan féLké- zült rendőrség sem maradt tétlen az „alkoholháború­ban”. Ezrével rombolták szét a leleplezett titkos szesz­főzdék berendezéseit, „futó­szalagon” állították elő a tettenérteket. Ilyen körül­mények között fogant meg egy Ciacomo Colossimo nevű férfiú fejében az a gondolat, hogy a szervezett bűnüldö­zéssel a szervezett bűnt kell szembeállítani. ... Giacoma, „amerikani- zált” nevén Jim, alvilági be­cenevén „Big” (nagy) Jim, a szicíliai Palermóban szüle­tett. A közel kétméteres hír­hedt vagány már meglehető­sen jómódú embernek szá­mított Chicagóban, amikor a szesztilalom életbe lépett. Jim néhány társával meg­szervezte a nyilvánosházak sajátos megadóztatását. A módszer akkor még viszony­lag újnak számított, azóta az amerikai gengszterizmus mindmáig egyik leggyako­ribb formája. Colossimo és még vagy egy tucat marcona külsejű szicíliai végigjárta a piroslámpás házakat, és rendszeresen havi juttatás el­lenében „védelmet” kínált. Eleinte persze csaknem min­den tulajdonos kidobta az arcátlan látogatókat. Amikor azonban álarcosok dúlták szét a helyiségeket, ismeret­len eredetű tűzvészek akoz­tak óriási károkat, Chicago- szerte kezdett elterjedni a hír, hogy nem szabad köny- nyelműen visszautasítani Co- lossimóék „nagylelkű védel­mi ajánlatát”. Egész körzetek voltak, ahol minden éjjeli pillangó kétdolláros esetenkénti bé­réből egy dollár húsz cent sápot volt kénytelen leadni az amerikai maffia e korai ősének. (Kővetkezőt! Ai Capone szntre m )

Next

/
Oldalképek
Tartalom