Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

A nagy tartalék I, Változó idők, változatlan módszerek AZ EGYIK nagyvÁlla ­LATNÁL át kellett költöz­tetni egy üzemrészt az elké­szült új csarnokba. Hosszú előkészületekkel állították ö.:áze a költözködés bonyo­lult menetrendjét, amely — míg minden a helyére kerül — heteket vett volna igény­be. Ekkor szóltak .közbe — kéretlenül — a vállalat szer­vezési szakemberei, akik ma­gánszorgalomból szintén el­készítették a saját költözkö- dési tervüket. Azt állították, hogy egyetlen hétvégén meg­oldják az áttelepítést, s az üzemrész hétfőn reggel az új épületben kezdheti a mun­kát. Akadtak, akik fantaz­magóriának tartották a ter­vet, a Szervezők azonban nem tágítottak és végül is a munka elkezdődött. Hétfőm, az üzemrész valóban az új épületben kezdhette a regge­li műszakot. A példát a munkaügyi mi­niszter mondta el az elmúlt év végén megtartott szerve­zéstudományi konferencián és ez a példa két dolgot is bizonyít: egyrészt, hogy a szervezéstudomány ismerői és művelői felbecsülhetetlen értékű munkát végezhetnek —, ha hagyják őket dolgoz­ni. Másrészt, hogy a hivata­los szervezők — és általában a szervezés — iránti bizal­matlanság még ma is létező és felbecsülhetetlen károkat okozó magatartás. (Közbevetőleg: vám ennek a bizalmatlanságnak némi alapja. Az üzem-, vagy munkaszervezés divatos szakma manapság és maguk a „profi” szervezők vannak leginkább tisztában azzal, hogy közülük sokan csak lel­kes, ám tudásukat tekintve inkább csak dilettáns ama­tőrök, akik sokszor a leg­jobb szándékkal ugyan, de több kárt, mint hasznot haj­tanak „tudományos szerve­zés” címen). Az üzem- és munkaszerve­zés sokáig afféle haszonta­lan, divatból megtűrt tudo­mányként volt nálunk el­könyvelve, s e gondolkodás­mód magyarázata jótrészt ab­ban keresendő, hogy az ex- tenzív, csak a munkaerő-tar­talékra építő gazdálkodási rendszei-, könnyűszerrel nél­seit, terveit. A tanácskozás azzal zárult, hogy a megyei építési osztály kideríti: ké- szithet-e részletes tervet a KEVITERV? Mert, ha igen, akkor az elkészült beruhá­zási programot egyben rész­letes rendezési tervként is „lajstromba” veszik. • • • — Milyen a víz? Nagyon jó. Krémet Gusztáváé eger- szalóki lakos alig tudott jár­ni, olyan ízületi bántalmak- ban szenvedett. A férje ke­rékpárral vitte ki esténként a kút mellé, ahol órákig áz- tatgatta a lábát, s alig né­hány hét múlva eldobta a botját — mondja a szalóki községi vb-titkárnő. — Egy demjéni bácsinak, Vincze Jánosnak is porcle­válása volt baleset miatt, s ő is ott gyógyult meg. Azt mondják, hogy Szabó Fló­rián egerszalóki lakos, aki három hétig feküdt az egri reumakórházban, ugyancsak a szalóki víztől nyerte, visz- sza az egészet — toldja meg a titkárnő szavait az admi­nisztrátor. — Az ám a baj — folytat­ja a titkárnő —, hogy még­sem történt a 10 év alatt semmi a víz hasznosítására. Pedig a községi tanács már kidobott különböző tervekért vagy 100 ezer forintot. Az < egész évi községfej lesztési alapunk 70 ezer forint körül mozog. Sok száz méter jár­dát építhettünk volna abból a 100 ezer forintból... • • • Belemerültem az aktákba a községi tanácsnál. Az első terv, amelyet a községi ta­nács rendelt meg a Heves megyei Tervező Irodától, 1968-ban készüit el, 27 ezer forintért. A tervhez mellé­kelt műszaki leírás „Előz- Mtayek” című fejezetében külözte ezt a „Nyugatról im­portált” tudományt. A GAZDASÁGI VEZETŐ­KET először a fővárosban ér­te a kínos meglepetés: nincs többé szabad munkaerő, a grandiózus létszámfejlesztési terveknek — a statisztika tényei szerint — egyszer s mindenkorra befellegzett. A munkavállalók — érde­kes módon — sokkal élén­kebben reagáltak a munka­erőpiac változására és kezd­ték diktálni a feltételeket. Tömeges jelenség és egyre nagyobb társadalmi gond lett a munkaerő-fluktuáció és jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy min­denki rádöbbenjen a létszám, fejlesztés mellett elképzelhe­tők másfajta, sokkal eredmé­nyesebb gazdaságfejlesztési módszerek is. E felismerésig kezdetben csak a szakembe­rek jutottak el, s ez volt az a — lényegében napjainkig tartó időszak — amikor a legkülönbözőbb elvi állásfog­lalások, irányelvek, határo­zatok láttak napvilágot a belső tartalékok feltárásáról és hasznosításáról, a terme­lékenység növekedéséről, a munkaszervezés javításáról, a racionális műszaki fejlesz­tésről stb. A gyakorlatban azonban alig történt valami. Az elvi igazságok felismené­Dr. Kárpáthy Istvánnak, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető taná­rának irányításával felmér­ték a keszthelyi öböl feltöltő- dését okozó tényezőket. A ká­ros folyamatban számottevő szerepet játszanak a vízinö­vények. A légi felvételről jól nyo­mon követhető, hogyan he­lyezkednek el a hínármezők, s hogyan vetik meg gyöke­rüket a nádasok „előőrsei”. Ezek a kis zöld foltok, külö­nösen kedvezőtlen vízállás esetén, újabb kiterjedt te­nyészhetek bázisai lesznek. Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe is, amely a ma­ga nemében egyedüli munka Európában. A különböző víz­mélységeknél eltérő a hínár arról olvashatunk viszont, hogy .........a tsz-öntözőtelep építésére v onatkozó kiinduló alapada­tokat az 1963. április 24-i épí­tési javaslat tartalmazza ... A Heves megyei Tsz Beruházási Iroda 937—4/1963-as számú leve­lében 1963. augusztus 1-én bíz­ta meg az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságot a kivi­teli tervek elkészítésével.” Ugyanakkor, 1963-ban a Magyar Állami Földtani In­tézet vízföldtani osztálya is szakvéleményt adott a kút­ról, 1315/1963 iktatószám alatt. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályának is voltak elképzelései: a forró, kénes vizet a Laskó-patak- ba engedve 150 katasztrális hold területet javasolt ön­tözni ... Az egerszalóki vb-titkár 1968. február 12-én levelet írt a demjéni tanácselnöknek és tsz-elnöknek is a strand­építési szándékukról: ,,A kivitelezést szeretnénk az 1969. évben megkezdeni, amely­hez 203 ezer forint állami tá­mogatást kaptunk.1* De, amint a levélből kitű­nik, a pénzük még így is kevés, segítsenek a demjé- niek is. Ezután 1968. augusz­tus 15-én levélben kéri a tervezőtől a tervezői díj mérséklését, majd 1968. szep­tember 6-áo kelt újabb le­velükben azt írják: .......kérem a t. Címet, hogy az e gerszalóki meleg vizű kútra megrendelt kiviteli terv készíté­séhez ne fogjanak hozzá, il­letve a megrendelést vegyék semmisnek. A kiviteli terv ter­vezési költségére már ez évben fedezetünk nincs. A-z aktákhoz mellékelt számla viszont azt bizonyít­ja, hogy a 27 ezer forintot kifizették. Időközben további levelek mentek és jöttek se mellett még megpróbál­koztak egy nagyszabású vi­déki ipartelepítéssel, ami Önmagában helyes dolog. A baj azonban ott kezdődik, hogy az iparkitelepítés per­döntő érvei között ott volt a varázsige: „vidéken még van munkaerő...” Magyarán: ha nem megy az extenzív ipar- fejlesztés a fővárosban és a nagyobb ipairi központokban, akkor majd megy vidéken. A folyamat másik része: hi­hetetlen mértékben felduz­zadt az ingázók száma és ki­tágult az ipari centrumok vonzásköre és ez nemcsak gazdasági, hanem szociális problémákat is jelent. MINDEZ roppant leegysze­rűsített változata egy rend­kívül bonyolult folyamatnak, ám a végkövetkeztetés elke­rülhetetlen: minden lehető módszerrel megpróbálták késleltetni az intenzív ipar- fejlesztést. És eközben jött a másik meglepetés: nem­csak a fővárosban, hanem vidéken is csökkent, sőt, sók helyen kimerült a munkaerő- tartalék, s a hagyományos extenzív módszerek alkalma­zásának most már valóban végérvényesen befellegzett. Vértes Csaba Következik: Minden gazda­sági vezető tudománya. egy négyzetméternyi terü­letre számított súlygyarapo­dása, növekedése, Két-két és fél méteres vízben 0,5—2 ki­ló. Egy méter körüli vízben .pédig már 6—8 kilónyi hínár található. Több ezer minta alapján megállapították, hogy a keszthelyi öböl területén évente 280 000 kiló hínár te­rem. A biológiai egyensúly ml^ att a hínár teljes kiirtását azonban károsnak tartanák a kutatók. Célszerűnek látszik a hínár megfelelő vízszint­szabályozással történő vissza­szorítása. A magasabb víz­szint megfelelő „fegyver” lenne a hínár előretörésének megakadályozásához. Ehhez azonban a tó vízutánpótlásá­nak javítása szükséges. Az Országos Gyógyfürdő- ügyi Igazgatóság 1968. júni­us 16-án azt írta a községi tanácsnak, hogy „. . .valamely víz gyógyvízzé nyilvánításának, a víz kémiai és fizikai értékelése mellett fel­tétele, hogy a kérdéses viz gyógyhatása igazolva legyen .., Az eljárást meg kell előznie az Országos Közegészségügyi In­tézetnek a víz összetételére, bakteriológiai és fizikai tulaj­donságai meghatározására vo­natkozó vizsgálatnak . ..” Ezért — írják — fordul­janak a nevezett intézet víz­ügyi osztályához, „ .. .az ásványvízzé nyilvání­tás céljából szükséges helyszí­ni vizsgálatot végezze el. A to­vábbi eljárásra a 11,1965. VII. 11. Korm. sz. rendelet 13. pa­ragrafusa és a 4 1966. VII. 6. EU. M. sz. rendelet 37—38. és 42. paragrafusai rendelkeznek.” A Heves megyei KÖJÁL is bekapcsolódott az ügyin­tézésbe. Ezt tanúsítja az eg­ri hivatali helyiségükben az 1969. január 11-én felvett jegyzőkönyv, amelyben le­rögzítik, hogy „a laboratóriumi vizsgálatról kiadott V. 10. 675/1967. számú részletes jelentés szerint a kút vize kalcium-magnézium, hid­rogénkarbonátos hévíz, amely szolfidion tartalmánál fogva a kénes gyógyvizek csoportjába sorolható. Szabad szénsavtar­talmánál fogva vasra erősen agresszív. A víz jelenleg sem kémiai, sem bakteriológiai szempontból nem esik kifo­gás alá.” Ekkor derült ki, hogy „a kút vízjogi engedéllyel még nem rendelkezik.” • • • A községi tanács nem nyu­godott bele az akadályokba. 1969. szeptember 19-én Szecs- kó János tanácselnök levelet írt a Járási Földhivatalhoz, amelyben kéri a terület ki­ismerős Ybl-dijas tervező, egri — *•••« .*1 «***1 Amikor ráköszőnünk a dél­előtt ben, éppen, „haditaná­csot” tart rajzokkal, fényké­pekkel körülbástyázott asz­talánál. Mint kiderült: a Magyar Nemzeti Bank Vi- segrádra álmodott új, másfél, száz személyes üdülőjéről be­szélget, vitatkozik fehér kö­penyes munkatársaival. A zajos sarokkal mit sem törődve, egymás mögötti sor­ban fiatal nők „betűrik” a le- pedőnyi kartonokat. Időnként becsörren a telefon, nyílik az ajtó — valakit keresnek. A nyitott ablakokon beárad a fény, s a virágzó fák illata. S beszökik néhány percre a Duna-kanyar, Salamon-tor- nyóval, mögötte pedig a ban­kosok impozáns szállójá­val ... A tárgyalások — itt, a pes­ti belváros József Nándor tér fölé emelkedő műtermében, vagy kinn valahol, valame­lyik másik kerületben, távo­labbi országrészben, olykor külföldön is — hozzátartoz­nak Dianóczki János életé­hez, napjaihoz. Ügy mondja, hogy az ideje felét elviszik. Rendkívül sok ez, nagy ré­szét minden bizonnyal el le­sajátításl eljárásnak meg­indítását. Később, 1970. ápri­lis 24-én a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat irodájában jegyzőkönyvben állapodtak meg az egri já­rási tanács terv-,- valamint EKV-csoportjainak vezetői Csank Lajos igazgatóval, Szecskó János tanácselnök jelenlétében, hogy újabb ter­vet készíttetnek, amely 198 ezer 750 forintba kerül. Nem sokkal előbb dr. Nagy Lajos megyei főorvoshelyettes ír levelet a községi tanácsnak, amelyben két darab hivata­los törzskönyvi űrlapot küld, hogy az űrlap mellékletében felsorolt 12 pontos követel­ményt, az abban előírtakat szerezzék be, illetve dolgoz­tassák ki, s utána a községi vb határozatával terjesszék fel. Akadályokat közöl a ta­nácsi tervező vállalat 1970. január 24-én kelt tervezési programjának harmadik fe­jezete is. Beszerzendők: a Heves megyei Vízmű Válla­lat szakvéleménye; az építé­si hatóság határozata, amely a jelenlegi külterületet bel­területté nyilvánítja; egy másik építési hatósági hatá­rozat is, amely a terület­felhasználási hozzájárulást, a talajmechanikai vizsgálatok eredményét és a kisajátítási eljárás lefolytatását tartal­mazza; a vízvizsgálat „idő­sebb” egy évesnél, ezért az OKI által újabb vizsgálato­kat kell végeztetni. Ezeken kívül még nyolc különféle irányelv, szabályzat, előírás és utasítás is figyelembe ve­endő. Csak ezután kezdett a tervezéshez a tanácsi ter­vező vállalat. — Mi lett ezekből a ter­vekből? — Semmi — mondja Szecskó János tanácselnök. hetne kerülni, de tudj* isten, erre azért valahogy nem gondol, mert úgy érzi: vala­mi hasznosat a leghosszabb- nak, sőt legunalmasabbnak vélt tanácskozásból is merít. Szeret utazni, hiszen min­dig lát, hall, tapasztal egy- egy hasznosítható!, amit az­tán mindjárt feljegyez ma­gával hordott kis füzetébe. Ezek a mondatok, skiccek természetesen még csak nyers benyomások, egyszerű ötle­tek, amiket jó ideig kell magában hordoznia, amíg megérnek, kivitelezhető terv­vé válnak. A tervek itt születnek, eb­ben a sarki irodaházban — vagy odahaza, ahol gyakor­ta véget ér a napi munka ... „A pozsonyi kikötőt na­gyon szeretem ... mert itt jóval szűkebb a rakpart, mint Pesten, s amikor az em­ber például kiül a főépület tetőteraszára, ami egyébként az idevalósiaknak kedvence, valósággal a víz fölött érzi magát, s egyszerűen nem tud betelni a panorámával...!” Imádja a természetet, en­nek szeretete gyakran ihleti. S nem gyermekkori élmé­nyek, tradicíók miatt — ha­nem csak természetesnek tartott érzésekből. Tervezett létesítményeit a legmaximá- lisabban igyekszik környeze­tükbe illeszteni, mindig a harmóniára törekszik. Ez látszik egri munkáin, a VOLÁN forgalmi telepén és az idegenek által is annyira megcsodált autóbusz-pály ud­varon is. Munkahelyén több fény- képfelvétel is őrzi az egri pályaudvar emlékét, s ami­kor beszélgetésünk erre te­relődik, láthatóan felvilla- nyozódik Dianóczki János, él­vezettel, szenvedéllyel szól a témáról, s bevallja: legked­vesebb alkotásának tartja. „Ügy vélem, hogy a köz­lekedési funkciókat betöltő létesítményt, az anyag for­málásával, a vonalvezetéssel sikerült némiképpen rokon­szenvesebb középületté is tenni. A pályaudvar így több, mint közönséges autó­busz-állomás ...” Titkolhatatlan lelkesedés­sel vallott erről nemrég, a nagy építész ezer éves szü­lővárosában, Székesfehér­várott is, ahol — kiváló dol­gozó, A közlekedés kiváló dolgozója kitüntetések és a Munka Érdemrend bronz fo­kozata után —, néhány nap­ja Szabó János miniszterhe­lyettestől átvette az YBL-díj III. fokozatát. Könyvet írt már az „Épí­tészeti rajz”-ról... Dianóczki János éppen húsz esztendeje dolgozik az UVA- TERV-nél, amelynek terve­zőjeként számos szép és ér­dekes vállalkozásban részt vett, s munkálkodik ma is. A nevéhez fűződik többi között a pozsonyi hajókikötő a szlo­vák, főváros centrumában, s hogy a víznél maradjunk: a tihanyi és a szántódi révál­lomás. — Leállították, de az elké­szült résztervekért kifizet­tünk újabb 70 ezer forin­tot... Pedig — mint kiderült — ez lett volna a részletes rendezési terv... • • • — Halló, itt a megyei ta­nács építési osztályáról Ott László. — Az iránt érdeklődöm, hogy sikerült-e már „kide­ríteni”: jogosult-e a KEVI­TERV részletes rendezési tervet készíteni? — Nem. De egyéb alap­vető problémák is vannak az egerszalóki tsz fejleszté­si tervével kapcsolatban. Először is a kút környékét, az egész Bora-lápa és Mak- lány-dűlőt belterületté kell nyilvánítani. Másodszor a termelőszövetkezet nem jo­gosult üdülőtelek értékesí­tésre ... — De hiszen az ebből származó bevételre alapozták az egész fejlesztési folyamat elindítását... — Hiába. — Mit lehet tenni? — Keressék meg végre az illetékes szerveket és ható­ságokat. A „kör” bezárult és kez­dődhet minden elölről. • • • Az egerszalóki községi ta­nács elnöke egyszer kiszá­mította, hogy az érvényben \ levő rendeletek, előírások, utasítások, irányelvek betar­tása, valamint a községi ta­nács jelenlegi anyagi ereje mellett — 130 év alatt va­lósíthatnák meg a tervezett üdülőtelepet... Folyik tehát a 65—70 fo­kos víz — és az ügyintézés tó . tovább. Ki tudja, u-ri, 11: ül ki előbb: egy bővizű kút, vagy a több tu­cat ügyintéző?... Faludi Sándor Főként a köriekedés terü­letén kifejtett építészeti mun­kásságért kapta a legutóbbi magas kitüntetést. Az ilyen­fajta munka iránti vonzódá­sát mutatja, hogy szaktanács- adóként több hídépítésben is szerepelt, egy újabb dunai kikötőről — az esztergomiról álmodozik —, s könnyűszer­kezetes megoldású autószer­viz-állomások tervein dolgo­zik mostanában. Ám éppen asztalával szemben a buda­pesti tv-tórony rajza látha­tó, s éppen nemrég nyert meg egy házi pályázatot, amelyet a budai Osztyapen- kó-szobor mögötti részen fel­épülő modem társasházzal kapcsolatban készített. Két éve az UV ATERV Magasépítési Irodájának I. számú osztályát vezeti: 22 ember munkáját irányítja, 22 ember gondj'aiban, problé­máiban osztozik... S ha rá­ér: nemrég felvételizett lá­nyáért szurkol. „Jó lenne, ha bejutna az Iparművészetire! Apám, az egykori építőmester után, a lányom lenne a harmadik a szakmában: ugyanis ő belső­építésznek készül...” Gyónl Gyula Villany- és olajkáiyha OTP-hitelre Űjabb cikkekkel bővült az OTP-hitellevélre árusítható termékek jegyzéke. A Belke­reskedelmi Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bankkal és az Országos Takarékpénztár­ral egyetértésben, intézkedett arról, hogy — szeptember 30- ig — az általános feltételek mellett villanykályha és olaj­kályha is árusítható részlet­re. ■MßiwisSii 1972. április 16., vasárui* 1 I 1 Védekezni kell a hínár ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom