Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
Poldini úr Hol temethették el Aha Sámuelt ? Kutatják az abasári avar temető titkát Az avar sírból előkerült leletet vizsgálja a régész, dr. Nagy Árpád. (Foto: Tóth Gizella) semleges. Poldini úr annak •a* embertípusnak a megtestesítője, aki a megfelelő körökben kéretlenül is vallja, hogy nincs isten, de húsvét táján elmegy a templomba gyónni, mert mégis. .. istenem. .. mit lehessen tudni, hátha azért van. Poldini úr egyébként annyi energiát fordít arra, hogy családja és otthona a „béke” szigete legyen. hogy egyszerre vallja magáénak a jobb- és a baloldal és egyszerre gyanakodjon is, hogy hátha a másik oldalra tartozik az, akit magáénak vall — nos, hogy eny- nyi energiával becsületes ember is lehetne. Goda Gábor Poldini ura ugyanis becstelen ember. Nem azért elsősorban, amit a rendező Gaál Albert elmond Goda Gábor Poldini uráról, mert az önmagában véve bizony gyengécske és szűkszavú valami lenne. Poldini úr azért olyan nagyvonalúan, elegánsan és magabiztosan becstelen, céltudatosan senki ember, le- kőpnivalóan szívósan patkány, — mert Tomanek Nándor fanyar magabiztonsággal. művészi eszköztárának szükséges és kitűnő fegyvereit felsorakoztatva a figura hiteles megformálásához. — ilyennek teremtette, Akik körülötte mozognak — ez a forgatókönyv és a rendezés hibája — statisztáknak is alig statiszták, sem sok közük van sem az egykori és „akkori” világhoz, sem Poldini úrhoz. Hogy ellenükre és mellettük Toma- nek Nándor megteremtette, életre keltette és megutál- taita ezt a típust, — nemcsak színészi,, hanem etikai, hogy ne mondjam: politikai tett volt! Elképzelhető, hogy ezek után kis „p”-vel mondjuk majd a jellemtelen jellegte- leaségre, hogy: fúj, de poldini vagy? Gusztinak megjött az esze, ha kicsit későn is, s ha ami megjött, azt észnek egyáltalán nevez, ni lehet. Szép Ernő megértőcsendes, majdhogynem tűnődő líraiságát a reménytelen szerelmes és kicsit romantikus ficsúrt rúgta faron Darvas Iván és csinált Gusztiból azt, — ami voltaképpen volt is. Lecsúszott dzsentrinek is félresikerült figurát. S így lett a kedves-derűs életképnek szánt kis egyfel- vonásosból realisztikus ítélet egy korszakról. Színészek, nagy a ti hatalmatok! Az „Isten madárkái”, Szép Ernő e másik egyfelvo- násosa stílusában, mondandójában maradt, — ami volt. S ez egyáltalán nem vétek, hanem lehetőség, hogy elsősorban Schütz lla és Dégi István „.technikai” bemutatót tartson: mit tudnak, mire képesek fél gőzzel is, mozogván igazán otthonosan szakmájuk titkai között. (gyurkó) Valamikor, ezerháromszáz esztendővel ezelőtt, úgy 670 körül, a Mátra csúcsain át ereszkedtek le a Tárná megélhetést és aránylag biztonságot nyújtó völgyébe a második avar nemzetség tagjai. A nyugati szlávoktól' elszakadt, majd háborúba is keveredett avarok ezen a területen találtak otthonra, így később az utánuk érkező honfoglaló magyarság egyik támogató rétegévé váltak. Egykori szálláshelyük északi gyepűje Gyöngyöspata, Vi- sonta, Abasár és Feldebrő vonalában húzódott. Délen Kápolna és Kerecsend között alakult ki a határ. □ □ □ — Az ide települt avar ■ nemzetség nyomaira már jó néhány évtizeddel ezelőtt rábukkantak. Azóta három községben — Gyöngyöspatán, Visontán és Sírokban — tártunk fel avar kori temetőket. Most Abasáron, a Lukács utca 3-as, 5-ös, 7-es és 8-as telkén folyik az ásatás és a leletek mentése — tá-' karcs? — sziszegte bosszúsan, miközben nagyokat lép-.. delve kerülte ki a heverő állatokat. A hodály távoli sarkából végre előkerült a bárány. Mintha vesztét érezné, úgy elbújt a többi közé. — No, gyere csak, tee... kapta ölbe, s lassan elindult a kijárat felé. Az ajtó előtt megállt. Hallgatózott, figyelt, de semmi gyanúsat nem hallott, csak a hold vigyorgott elő kifliképpel egy feilhő- ronigy mögül... A vendégek korán összeverődtek. Nem voltak sokan, csak éppen a család, ahogy az ilyenkor már lenni szokott. Mihály jókedvű volt, boldog, de nemkülönben a fiatalok is. akik nem tudtak betelni egymás gyönyörűségével. — Kóstolja csak, István szomszéd, te is, Ferkó fiam — és a pohárból sose fogyott ki az aranysárga óbor, amit Mihály titokban lánya eljegyzésére tartogatott. Elkezdődött a vacsora. A gazda éppen egy jó tréfán derült, amikor az asszony az asztalra tette a tálat, amelyben ott gyöngyözött, párol- gott a frissen készített birkagulyás. — Tessék, szedjenek! Szegény étel, de azért meg lehet kóstolni —, biztatta szívesen a vendégeket, aztán kisietett a konyhába, hogy erős, csípős paprikát is hozzon a vér színű gulyásba. Mihálynak, mintha a torkára szorították volna a nevetést. Egy pillanat alatt újra megjelent előtte a bd> rárty, a fehér gyapjas kis jójékoztatott bennünket az avar kor kutatója, dr. Nagy Árpád, a Dobó István Vármúzeum régésze. — A temető hozzávetőlegesen 3—4 hold- nyi területen helyezkedik el, s a becslések szerint 6—800 sírt találhatunk benne. Ezek többségét 680—85 és 830 között ásták ki. — Van-e valami különös érdekessége az avar kori temetkezéseknek? — Az ásatások során egy érdekes felfedezésre jutottunk. A sírok egy részében ugyanis nem találtuk meg az eltemetettek csontvázait. Először valami sírfosztogató hadjáratra gondoltunk, mert ez nem volt ritkaság a régi évszázadok során. Az elképzeléseinket azonban megváltoztatták a már ismert történelmi tények: ebben az időben ádáz harcot vívtak az avarok a nyugati frankokkal és a Bujuvár (bajor) uralkodókkal, de sok avar harcos pusztult el a szlávok fegyvereitől is. Feltehető tehát, hogy ezekben a harcokban, sfcág, amint legelészik feléje a mezőn... — Igyunk még egy pohárral az étel előtt — kapta hirtelen a kancsót és mintha a kínzó gondolatokat akarná messzire űzni, csordultig öntötte a poharakat Nehezen telteik az órák. Ivott, ivott, de keserű lett a szája a bortól... A vendégek rég elköszöntek már, s neki ágyban fekve is mindig a bárány járt az eszében, a lopott bárány... a birkagulyás, a finom, zsíros, ínycsiklandó birkagulyás, amilyennél különbet még talán életében se főzött az asszony, de amely az ő számára keserűbb volt az epénél. Hánykolódott, forgolódott, szemeit messzire kerülte el az álom. — Mihály! Tán beteg? — kérdezte félálomban az asz- szony. ,— Nem ..; nem vagyok beteg, hanem ... kimegyek a tanyára, valami eszembe jutott ... csak aludjatok nyugodtan. — A felesége csak félig hallotta szavait, mert szemei újra lehunyódtak. Felhúzta a csizmát, felöltözött és kifelé vette az irányt. Felnézett az égre, ahol még javában ragyogták a csillagok és gyors, sietős léptekkel megindult a kertek alján. A falu szélén állt meg egy kis házikó előtt. Aprócska ablakai sötéten bámultak rá, nem mozdult semmi az ud- vsrcn, Mihály az ablakhoz lépett, bekopogott. Másod I a messze csatamezőkön elesettek sírjaira bukkantunk Ez annál is inkább elképzelhető, mert még ma is él ez a temetkezési szokás ... — Milyen, a korra jellemző használati tárgyak kerültek eddig elő az ásatások folyamán? — A feltárt sírokban nagyon sok kerámiaedényt találtunk. Gazdagon díszített, változatos mintázatú korsókat, fazekakat temettek el a halottaik mellé az avarok. Ezek a leletek főképp a formájukkal, díszítésükkel utalnak az egykori mesterek munkájára, ötletességére Annyit sikerült megállapítani, hogy ezek a kerámiaedények három mester kezéből kerültek ki. Következtetni tudunk a leletekből az avar kori öltözködési szokásokra is: lemez harci ruhák, övdíszek maradtak ránk viszonylag épségben az akkori időkből. — Az abasári sírfeltárások, az előkerült leletek, építészeti nyomok milyen további eredménnyel kecsegtetik a régészt? — Az itt folytatott ásatások során feltártuk egy kolostor, illetve kápolna alapjait. A sírokban sok értékes és az utókor számára sokai jelentő leletet találtunk. Közülük nem egy Utal arra hogy valahol a közelben kell lennie annak az olyan régen keresett sírnak, amelybe egykoron Aba Sámuelt hántolták el. Tulajdonképpen az egész kutatásnak az egyik legfontosabb célja, hogy rábukkanjunk erre a sírra. A feltárása nyomán ugyanis több olyan adat kerülne a birtokunkba, amely egyrészl igazolná az eddigi feltevéseket, másrészt merőben újai adna az akkori időszak megítéléséhez. □ □ □ A Mátra lankáit és az Alföld sík vidékeit összefogó Tarns völgye régészeti kincsei egyre gyarapodnak. A leletek minő több és több új momentummal gazdagítják tudásunkat A mostani abasári feltárások történelmi gyöngyszemeit is nemsokára közszemlére teszik a múzeumainkban. Szilvás István szior, harmadszor is zörgetett, amikor végre kinyíltam ablak. — Ki az? Mi lenne a bají — Én vagyok, András bátyám. Én, Mihály, a tsz bacsója. Kevés idő után kinyílt as ajtó és az öreg ember meglepődve tessékelte beljebb a; éjjeli látogatót. — Megvan-e kednek az t kisbáránya, amit a nyároi vett a vásáron? Adja el nekem azt a bárányt. — Megbolondultál?! Minél egy juhásznak egy ilyen hitvány birka. Különösen igy éjszakának idején? — Semmivel se törődjön hanem adja ide. — Tedd el a pénzt! A bárány pedig nem eladó — válaszol ta, s még mondani készül' valamit, amikor Mihály < szavába vágott. — András bátyám, ide figyeljen! Nem vagyok én se bolond, se részeg, de nagt szükségem lenne a bárányra olyanra éppen, mint a magáé Hát, ha nem adja pénzért adja ide cserébe, aztán a legközelebbi vásáron még egyel veszek magának ráadásul Kettő lesz az egy helyett. Az öreg András csak hűm- mögött, tűnődött magában, d< amikor látta, hogy nem tágít az ember, no meg a: ajánlata se rossz, elindult kifelé az óiba, ahol a nyároi vett bárányt tartotta. Megvirradt, mire Miháb kiért a tanyára, kabátja alat a báránnyal. Szélesre tárta . a hodáij nagy deszkaajtaját, kienged te a jószágot, s közéjül eresztette a kisbárányt. Az meg olyan gyorsan veredett a többi között, . ha mindig is idetarteu. volna.., Szalag István Az Egri Építők kórusának a hangversenyéről Az Egri Építők kórusa zombaton este, a Művelődé- i Központ nagytermében endezett hangversenyt. Ezen z énekestalálkozón részt 'ett a székesfehérvári Álba tegia vegyeskar is. Manapság ritka alkalom és alóban ünnepszámba megy, iá Egerben vagy a megyéién megjelenik, pódiumra ép egy-egy öntevékeny kó- us, az együtténelclés, a mű- ■észi önképzés és a muzsikban fellelhető öröm értéknek bizonyságául megszó- al. Az évekkel ezelőtt las- ú halálra ítélt egri dalos- innepeket máig sem sike- ült feltámasztani, de a ha- (yományszerű kóruséneklés iem szűnt meg Egerben és i megyében sem. És itt el- ősorban a karmesterkérdés- e. mint égető problémára 'ondolunk. Az öntevékeny igyütteseknél a karvezető zuggesztív ereje és lelkeselése fokozhatja vagy meg- (yengítheti a kedvet az énekléshez. Szerencsére, nőst ismét van két íáradha- atlan ember. dr. Valentin íálmán és Ocskay György, ikik hisznek a nemes ügy- >en és lankadatlan szorga- ommal tartják ébren ezt a feltétlenül értékes műfajt Cgerben. Műsorukkal is bizonyítot- ák. hogy elmélyült munka blyik az egri kórusnál. A leves megyei népdalok, „assus-, majd a Kodály-szá- nok, egy néger spirituálé, Balázs Árpád virágének-fel- ioigozása nemcsak hatásosak toltak, hanem a kórus fejlő- léséről, új tagokkal bővülő, :ervekben-tettekben érlelődő íj működési szakaszának érékeiről is tudósítottak. Az Alba Regia vegyeskar íz ezeréves fennállását ünneplő Székesfehérvárról éneiéit. A Bárdos Lajos által Környei Elek ' szövegére írott íompozició az idős mester ismert értékes formai elemeit tartalmazza, s mintha az alkalom és a versbe szedett gondolatok nem késztették volna Bárdos Lajost magasabb zenei röpülésre. Érdekesebbnek és eredetibbnek tűnt Udvardy Lászlónak az alapító Géza fejedelemről szóló kórusműve, Móra Magda versére. Ennél a műnél is áll azonban a tétel: a kórusműveknél nem egészen mindegy, hogy az inspiráló szöveg milyen szinten szárnyal, hová viszi a harmóniában és az éneklő hangokban gondolkodó zeneköltőt. Knei- fel Ferenc karmester az apróbb olasz és francia dallamoknál ért el jó hatást. A műsor zárótételeként előadott Farkas Ferenc-mű, az Eger vár viadaláról szóló Tinódi-história a két kórus és az egri szimfonikusok közreműködésével határozott közönségsikert aratott, bár a Művelődési Központ nagyterme szűknek bizonyult ezeknek a hangtömböknek a befogadására. A szólót Kertész Tamás énekelte. Dr Valentin Kálmán ennél a számnál mutatott meg legtöbbet karmesteri képességeiből. A hangversenyi hangulatát versmondásokkal emelte Rá- duly Margit, míg az egri szimfonikusok, Farkas István vezényletével Erkel-nyitány- nyal működött közre. (farkas) © MMm 1*4 11., kedd A nyáj békésen legelt Mihály előtt. Hétszáz gyönyörű jószág, szép, fehérgyapjas valamennyi. Leste, figyelte őket, miközben pipájából bodor füstöket eregetett a kelő nap irányába. Ott ült előtte a kutya, és füleit hegyezve bámulta gazdája minden moccanását. Egyszer csak a nyájból kivált egy bárány, aztán szépen legelészve, megindult felé. — No! Tán nem tetszik a többivel? — mormogta, aztán a kutyát akarta szólítani, uszítani, a csellengő jószág felé, amikor hirtelen eszébe villant valami. Magába gyűrte a sáót, leeresztette a botot is, majd gondosan szemügyre vette a közeledő bárányt. — Ez, ez éppen jó lenne. Meg is felelne egy ilyesmi fajta. Ez a legkisebb, vakarcs, aztán tegnap mintha biccentett volna is az első lábára. A bárány közel ért egészen. A kutya morgott egyet,’ de ugatni nem mert, mivelhogy parancsot nem kapott, csak ült gazdája előtt, s figyelmeztetésképpen farkával csapdo&ni kezdte a földet. — Elhallgatsz, tee . .. tee ... — így Mihály a kutyára, aztán a kampós végű bottal elkapta a bárány vékonyát. — Na! Ne félj, te buta!... simogatta meg a bundáját, s közben szakértelemmel vizsgálta csontjait. — Húsra kövér portéka —, dörmögte, majd eleresztette, szalasztotta a többi közé a kis csavargót. Mihálynak azon a napon szakadatlan csak a bárány járt az eszében, jobban "nnndva a lánya eljegyzése, „mikor Réti Ferkó, a ' trak- boroslegény áz ő Ilonkájának ujjúra húzza a fényes karikagyűrűt. Lesz melaszŰ FALÁT szony, vőlegény, gyűrű is, bor is, csak éppen a hús hiányzik még, azaz, hogy ... az is meglenne, ha ... az övé lehetne ez a bárány. Kavarogtak fejében a gondolatok. Ügy tűnt, mintha a kisbárány kinőne a nyájból, a többi közül, aztán mintha beszélne hozzá, kínálná magát: mit gondolkodói te juhász? Amikor a herceg birkáit őrizted, ékkor is megesett olyasmi, hogy egy-egy bárány „odaveszett”, vagy éppen „széttépte a féreg”, aztán csak szaggatott bőrével számoltál el beszoruláskor ... A pipa kialudt, de Mihály újra tömte a sallangos bőr- zacskóból • és tovább ette, rágta magát a kínzó gondban. Igaz. Volt úgy abban az időben, de a kényszerűség rávitte a ázegény embert. Megaztán mi volt egy birka olyan úrnak? De most, most kitől lopjon az ember fia? Kerekes Janitól, Pálos Feritől, tulajdon önmagától, a szövetkezettől? — tromfolt benne a második én. — Egy birka nem a világ —, követelőzött megint egy erősebb hang. — Sose tudja meg az elnök, a tagság, meg aztán sánta is szegény . i. Eljött az este. Bement a hodályba, aztán lassan, óvatosan rányomta az ajtóra a rekeszt, majd világot gyújtott. A hétszáz birka békésen szuszogott a pislákoló derengésben, árnyékuk, mint megannyi sötét kísértet jelent meg a hodály kőfalán. — Hói van az a sánta va: ■ ■ r .... < I i / i