Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

Mil rejt a kincseskamra ? Bizonyára legtöbben a múzeumlátogatók közül leg­tovább a Magyar Nemzető Múzeum különleges kiállítá­si termeit, a kincseskamrát nézik szívesen. Az egyébként sötét szobában szinte életre Rémék, vakítanak a megvi­lágított tárgyak: hazánk legnagyobb múzeumának legértékesebb aranytárgyai, ékszerei, ötvösművészeti re­mekei. Különlegesség a bizánci öv ösm ú v észait nagyszerűsé­gét • bizonyító XI. századi Monomachos-korona. Re- keszzománcos díszítése — az alakok finom rajzával — zo­máncának égő színeivel e sajátos művészet egyik leg­szebb alkotása. Felirat sze­rint lemezein három hiteles történelmi személyt ábrázol­tak: középen IX. Konstanti- nosz Monomachos császár, mellette felesége, Zoé és só­gornője, Theodora látható. Ok hárman, 1042 és 1050 kö­zött együtt viselték a császá­ri méltóságot, a korona té­kát ebben az időben készül­hetett. A bizánci császár, hogy megnyerje szövetsége­sét. I. Endre magyar király­nak adományozta. A Margitszigeten, a Do­monkos rendi apácák kolos­tortemplomának romjai kö­zött bukkantak rá a régé­szek az ún. liliomos halotti koronára. Valószínűleg IV. Béla király fiának, V. Ist­vánnak sírjából való, akiről tudjuk, hogy a szigeti klast­rombán temették el. A kiállított számos szép ötvösmunka — díszedények, kannák, tálak — mellett a férfiak süvegét díszítő drá­gaköves, gyöngyös kalpag- íorgók, aranyláncok, övcsa­tok, paláscsatok láthatók. Különösen szépek a XVI— XVII. századi ékszerek kö­zött az ékkövekkel, színes művészi zománcmunikával, gyöngyökkel ékes násfák. A kor kedvelt női ékszerei vol­tak ezek a változatos for­májú, csokor, pillangó, virág alakú.* -kerek vagy sokszög­letű díszítmények, az előke­lő nők egyaránt viselték ru­hára tűzve vagy láncon nya­kukba akasztva. Zápolya Já­nos feleségének, Izabella ki­rálynénak ékszerei közül va­ló az az opálköves, zománc­díszes násfa, mely különös szépségével vonja magára tekintetünket. nem sokat ér, amit ez agye­rek csinál. Az asszony újra kezdte a csomagtartónál, amikor ezzel is elkészült, a férfi kezében volt már a portörlő, *amit elvett a gyerektől. Felnyitot­ta a csomagtartót, még a fe­jét is bedugta, úgy kotort ott valamit, közben kirázta a rongyot és odaszólt a gye- í eknek. — Menj arrébb, ha már nem csinálod rendesen. Nem azért hozom ezt itt rendbe, hogy innen meg rászálljon a por. A gyerek hátralépett, zseb­re tette a kezét, a foga közt fütyörészett. Már indulni szeretett volna. A sziszegő hang idegesen vibrált a ko­csi körül. A férfi odaszólt az asszonynak: — Befejezhetnéd a cso­magtartót, én addig áttör- löm a hűtőt... — Hagyd már abba — mondta az asszony —, majd áttörtöd, ha visszaérünk. — Az nem úgy van — mondta a férfi —, piszkos kocsival én nem indulok. Utálok piszkos kocsival fu­rikázni ... A férfi átlépett a hűtőhöz, az asszony bebújt a cso­magtartóba. Nagyon új ko­csiszag volt ott, mert vala­miféle gumi törmelék maradt a hajlatokban. Kikaparta, aztán odaszórta a kocsi mel­lé. A férfi ekkor már körmé­vel kaparta a hűtőt. A fém­részre valami lakk csöppen­hetett, még a gyártásnál. Az asszony már ott állt mögöt­te. A lakkcsöpp akkora volt, hogy csak úgy látta, ha kö­zel hajolt. Nem is a csöppre volt kíváncsi, hanem arra, hogy mit kapar azon a fér­fi. A körme helyett most '^AAAAAMAAAAAW4'MAA^^WV'WAAWWvWVW^W///.Af/. * — Képzeld el — lelkendezett Fu- csora Elek titkos drámai író, eszté­ta és parabolakészítő — képzeld el, feltaláltam a szó nélküli színházat! Nagyszerű mi? Néma színház! — Az semmi — legyintett rezig- náltan Krampács Hugó, akiitek sem­mi mániája nem volt —, a szó nél­küli színházat is feltalálták már. Egész jól megélnek belőle! — tette hozzá irigykedve. — Ne hülyéskedj, kérlek, amikar komoly dologról van szó. Forradal­masítani fogom az egész világ jövő színházi életét. Forradalmasítani, ér­ted? — kiáltott nagyot Fucsora Elek, hogy a presszóban néhányan felkap­ták a fejüket barikádokat keresve. — Értem. Helyes. Forradalmasítsd! — egyezett bele Krampács Hugó olyan nyugalommal, mint aki már régen megszokta, hogy naponta négy, néha öt forradalmasításhoz is bele­egyezését adja. — S tudod, még mi a. nagyszerű az én zseniális ötletemben? Fogal­mad sincs róla... — Nincs. — Ne szólj mindig közbe — ide­geskedett Fucsora Elek titkos drá­mai tró, esztéta és parabolakészítő, nehogy elfelejtse a zseniális ötleté­ben is a nagyszerűt... — Szóval, az a nagyszerű az én zseniális ötletem­ben, hogy a világirodalom összes je­les és jeltelen darabjait én újra meg­írhatom, anélkül, hogy bárki plá­giummal merne is vádolni. Bemegyek egy vacak, hatodrangú könyvtárba, előveszek egy rongyos Shakespeare- kötetet... — Na ... na... — Hát akkor a még érintetlen Shakespeare-kötetet, és szemrebbe­nés nélkül megírhatom belőle A né­ma levente mintájára a Néma Ró­meó és Júliát, — Hogy hogy némát? — Hát nem érted? Hát ez a nagy­szerű! Némára írom át a szerepeket. Képzeld el, ott áll Júlia az erké­lyen és nem nyafogja, hogy miért vagy te Rómeó. Egy frászt. Áll és hallgat! És Rómeó sem fecseg ösz- sze annyi süket dumát, hanem ő is áll és hallgat. S közben a nézőtéren mindenki azt gondolja, amit akar. Vagy képzeld el Antoniust, amint ott áll és nem mondja, hogy temetni jöt­tem Caesart... Nem, egy mukkot sem szól. Csak áll és néma. Mint a levente. A világirodalom legérdeke­seob drámáit adom ki egyetlen vé­konyka kötetben. Fucsora Elek össze­gyűjtött valamennyi drámája. Csak a címek, a felvonások, a jelenetek számai, a szereplők nevei. S utána semmi. Na mit szólsz hozzá? Zseniá­lis, mi? — Hát, tudod... ami igaz, az igaz... — hüledezeti Krampács Hu- > gó, aztán óvatosan megkérdezte.. j — De mit kezdesz a Néma leven- j tévéi? j — ... hát tudod, azt hiszem, itt > egy kis baj lesz. Azt meg kell ír- í nőm... A néma levente szövegét. | Neki először beszélnie kell, hogy az- i tán elnémuljon ... Nem tudsz valami > jó ötletet, hogy miről beszéljen ez a > néma levente? — kérdezte bizakod- > va Fucsora Elek. — ... hát talán azt, hogy ... izé ... Temetni jöttem Caesart... Ez olyan jól hangzik — adta a tanácsot Kram­pács Hugó és megelégedetten nézte, mint írja is már A néma levente szövegét Fucsora Elek... — „nem dicsérni...” (egri) József Rttila-díj Eger költő fiának Év elején a Szépirodalmi Könyvkiadó válogatott Ver­seinek gyűjteményével kö­szöntötte a hatvan esztendős Kálnoky Lászlót. Néhány nappal ezelőtt pedig magas állami elismerés, a József Attila-díj első fokozata jutott az egri származású jeles köl­tő osztályrészéül. Nem első hivatalos elismerése ez mun­kásságának. Huszonöt éve Baum g arten -d íjat kapott, 1963-ban egyszer már József Attila-díjban részesült, s 1970- ben „az év legjobb versé”- nek járó Robert Graves-díj- jal jutalmazták. A költő a második világ­háború alatt költözött Buda­pestre. Azóta ott él. Volt tisztviselő, irodalmi szerkesz­tő, másfél évtizede azonban már csak az írásnak, műfor­dításnak él. Utóbb, néhány hónapja, a Szabadság-hegyi tüdőgyógyintézet lakója. Itt régtől kísértő, kiújult beteg­ségét kezelik, éspedig látha­tó sikerrel. Vidám, mosoly­gós, ahogyan jön le az eme­letről, hogy az újságíróval beszélgessen ifjúságának em­lékeiről, művészi pályájának alakulásáról. Szülővárosát mindmáig nem feledte. Bizonyság erre legfrissebb kötetének szép verse, melyből hadd idézzünk néhány sort: már a bicska hegyével pró­bálta kaparni. Míg nyitotta a bicskát, látta, hogy a gye­rek keze a zsebben, a szá­ját úgy tartja, mintha fü­tyülne, de nem fütyül, ettől aztán úgy nézett ki az arca, mintha szenvedő pofát vág­na. — Fogd azt a rongyot — mondta neki a férfi — be­lül is át lehet törölni az ülést, te ülsz benne, nem más... — Hagyd már a fenébe — mondta az asszony. — Oda nem száll a por. A gyerek kelletlenül for­gatta a rongyot, beszállt a volánhoz és elkezdte dör­zsölni a műszerfalat. — Mondtam már, hogy ahhoz ne nyúlj — szólt ró a férfi. — Valamit elbab­rálsz ott, aztán velem együtt az árokba fordulsz. A gyerek ettől a kocsi plafonjára emelte fohászko­dó tekintetét, mintha az au­tóistentől akarna tanácsot kérni, hogy most mit te­gyen. Aztán nézte az ülést, mit kellene azon letörölnie, de nem mert szólni. Az asz- szony is hallgatott, mert nem akarta elrontani a han­gulatot, az első út előtt. A férfi ekkor már a bicska élével kaparta a lakkot, ez olyan hangot adott, hogy az asszonynak összekoccant a foga. A férfi azt hitte, hogy ez a koccanás neki szól és még joftban kaparni kezdte a fémet. — Befejezed, vagy ittha­gyom az egészet — mondta az asszony. — Hétköznap erre nincs idő... — mondta a férfi a foga között, — Mit kell ebből Ilyen nagy problémát csinálni.. Nem maradhattam ott örök rabodnak, de hogy eszembe sem jutsz, mégse hidd. Kockaköveid bennem súlyosodnak, bennem görbülnek nagy boltíveid. Pupillám belsejére odafestve szivárványló kép több ezernyi van: barokk, szentek bohókás, kurta teste a falfülkék kis őrbódéiban, a minaret nyurgán és magaúntan, földes szobák, vörös dunyhacihák, a hétöles csontváz a múzeumban. s a rég kihűlt török cseréppipák . .. Röptető tere volt a költő­nek Eger! Első verseskötete, amelyet még saját költségén adott ki 1939-ben, * itt jelent meg „Az'árnyak kertje” cím­mel. S most szívesen felem­líti, . hogy jelentkezése nem remélt kritikai fogadtatásban részesült annak idején. Ked­ves emlékként őrzi Radnóti Miklós, Takáts Gyula, Weöres Sándor és Vas István közös levelét is, amelyben költemé­nyeihez gratuláltak. —- Velük azóta meghitt szellemi barátságban élek, ki­véve természetesen a tragi­kus sorsú Radnótit.., Kálnoky László munkássá­gában jelentős helyet tölte­nek be műfordításai. Meg­tanulta a francia, német, an­gol. latin, ó-göirög nyelvet, s nyersfordítás, vagy szótár se­gítségével számtalan irodal­mi remeket ültetett át ma­gyarra oroszból, spanyolból, olaszból, kínaiból. Hat eddig megjelent kötet tartalmazza ilyen irányú tevékenységé­nek eredményeit. Legfonto­sabbnak tartja közülük a Faust második részének for­dítását, valamint Moliere Amphitrionját. — Utóbbit április végén mutatja be a budapesti Nem­zeti Színház, s ha már szóba került, elmondom, hogy ezzel a munkával én már az 1950- es évek elején elkészültem. Megszűnt azonban a Frank­lin Könyvkiadó, amely Moli­ere összes műveinek publiká­lására készült, így asztalfiók­ba került a fordítás. Ami most a színpadon megjelenik, mégsem a régi lesz. Annyit csiszoltam közben rajta, hogy szinte újnak tűnik az egész számomra is! A fordítással egyébként lassan felhagyok. Saját költészetem rovására ment. Most pótolni szeretném a mulasztottakat. És ez an­nál nehezebb, mivel nem tar­tozom azon költők közé, akik minden versötletüket megír­ják. Az örökkön kísértő beteg­ség természetszerűleg rá­nyomja bélyegét Kálnoky László lírájára. De — Vas István, szavaival élve! — ez teszi gazdaságossá és célirá­. /vVVWv’v /V»\\WWVAVWvww nyossá is. Szinte terápikus jelleget ölt művészetében, ahogyan sérült egészségét szel­lemileg igyekszik egyensúly­ban tartani. Gyógyító pesszi­mizmusa megtanítja a szem­benézés bátorságára, s ezt a bátorságot művei által to­vább tudja sugározni. Hogyan ítéli meg költésze­te szerepét ő maga? — Engem elsősorban az a hősi küzdelem foglalkoztat, amelyet az emberi faj vív a világegyetem gazdagítására, békéjének kiteljesítésére! Egy ágyúlövedék pillanatok alatt rombadönt valamely hatalmas épületet, de renge­teg idő kell. míg az újra fel­épül. A puskagolyó szemvil­lanás alatt megöli az embert, aki évtizedek során növeke­dett fel. A költő akkor cse­lekszik helyesen, ha az em­ber és alkotásai maradandó- ságáért él, lobog, ennek szen­teli munkásságát. Továbbá a halál elleni lázadás jegyé­ben fejezi ki a világegye­tem és a tudás meghódításai­nak szándékát. Verseim ezta tudatot próbálják sugalmazni, a halhatatlanság ilyesféle igé­nyét igyekszenek mindazok­ba plántálni, akik hisznek a fejlődésben! Példás, rokonszenves mű­vészegyéniségről vallanak ' e szavak. S megfogalmazójuk­ban örömmel köszöntjük Eger költő fiát újabb kitünte­tése, valamint .,Letépett álar­cok” című gyűjteményes kö­tetének megjelenése alkalmá­ból. Moldvay Győző <9<*. — mondta az asszony. — Induljunk* már! — Hát indulj... — mond­ta a férfi. — Tehetek én ar­ról, hogy poros a város? Meg arról se tehetek, hogy a kocsi így jön ki a gyár­ból. Engem senki ne lásson ilyen kocsival közlekedni... Az asszony elfordult, a gyerekre nézett. Az még mindig benn a kocsiban az ülést dörzsölte. Beszólt ne­ki: — Hagyd már a fenébe, vidd vissza a rongyokat, az­tán induljunk ... A férfi a földhöz vágta bicskát. Ügy állt ott, mi akit eppen most akartak el­ütni és tőle öt centire stop­polt a kocsi. — Sehova sem mégy Hl — mondta a gyereknek. — A portörlő itt marad . .. Ott is le kell törölni a kocsit, ahol megállunk. — Meg vagy te bolondul­va! — mondta az asszony. — Jó, hogy nem generált akarsz csinálni. — Én vagyok a bolond?... — mondta a férfi. — Per­sze, bolond vagyok, mert nem hagyom tönkremenni a kocsit. — Még el sem indultál... — Ez az — mondta a fér­fi. — Még el sem indultam és máris hagyjam tönkre­menni. Mi lesz később?... — Este... — mondta az asszony —, este lesz, de még akkor is itt állunk. — Jól kinézek én veled — mondta a férfi. — Nálad biztos lerohadna egy hét alatt. A kocsit akkor kell ápolni, amikor új. Nálam ez még tíz év múlva is kocsi lesz... Az asszony erre már nem tudott válaszolni. Ügy meg­perdült, mintha valaki egy testcsellel becsapta volna. A kulcs nála volt. Felrohant a lakásba, pongyolát vett fel és levágta magát a reka- miéra. Később a férfi fel­ment utána, de a gyerek ott maradt a kocsiban, beült a volán mellé, szomorúan tanulmányozta a műszerfa­lat. Néha véletlenül hozzá­ért a dudához. Fenn a la­kásban innen tudták, hogy a gyerek még mindig a kocsi­ban ül. Később az asszony megjelent az ablakban, a pongyola két szárnya öv nélkül, hanyagul és fáradtan lógott rajta. Arcáról egy kéjutazás gvönyöre sugár­zott és tekintetében mintha egy doboz születésnapi bon­bonmeggy olvadna szét. Le­kiabált a fiúnak: — Gyere fel ebédelni, apád megéhezett! Koclony A Mátrától északra fekvő szép völgybe települt Bodony falu neve és a megnevezés­hez kötődő szólások, falucsú­foló mondások is érdeklő­désre tarthatnak számot. A legrégibb oklevelek a falu nevét a XIII. század óta Bo­tfám, Bodun, Boduny, Bodon, Bodony alakváltozatokban emlegetik. A falu nevének eredetére vonatkozólag a .legelfogadha­tóbb magyarázat, hogy a név a Bodon személynévből eredeztethető. Különben szerte az országban elég gya­kori megnevezés. Bodon, Bo­dony nevezetű helységneve­ket találunk Erdélyben, So­mogybán, Zalában, Nógrád- ban is, s a Bodonlaka, Bo- donteleke, Bodonfalva birto­kosjelzős szerkezetek azt erő­sítik, hogy a Bodon helynév valóban személynévi eredetű megnevezés. A csöbör, a vízhordóedény jelentésű bo­don, bodony közszókat, to­vábbá a bodonkút, bodon- szöllö összetételeket nem von­hatjuk be a falu neve erede­tének magyarázatába. Bodony községet éppen a nevéhez, illetőleg a benne lakók múltbeli életéhez, vi­selkedésformáihoz, szokásai­hoz fűződő szóláshasonlatok, szólásmódok révén megyénk „híres falui” közé sorolta már régebben is a közvéle­mény s a nép csúfolódó szá­ja. Bodonyt az alábbi fur­csán híres faluk sorában em­legetik nem bántó szándék­kal, hanem kedveskedő él­celődéssel: Maconkának az a „híre”, hogy ott van a világ közepe, — Réde arról „hi­res”, hogy lakói a ködmönt megköszörülték. — Bekölce meg arról „neves”, hogy ki­sajtolt olajukat megette a kutya, és ők újra kiprésel­ték. — Bodon „hírének” alap­ja, hogy helységükben tarka borjút csináltak. Ugyancsak helyet kapott Bodony a gunyoros jelzőkkel illetett faluk sorában is. Va­lamikor valóságalapja, „epi­kus magja” volt ezeknek a jelzösszerkezetű falucsúf ólok­nak: Seprűkötő szuhadak, vízbeöntött mindszentiek, kőlyukban lakó sirokiak, ün­neptartó ballaiak, szépjárású_ ivágyiak (ivádiak), lapos ha sú bodony iák stb. A nagyon cifrán öltözködő^ bodonyi asszonyok adtak ala­pot a falu határán túl is is­mert és használt e szólásha­sonlatnak: Tarka, mint a bo­donyi asszony. A szellemes és igen gaz­dag palóc találós mesél-, mondások között is szerepet kapott Bodony község neve. A messzehangzó bodonyi ha­rangszót rejtették el az aláb­bi tréfás népi fejtörőben: Bodonyban fát vágnak, messzire elhull a forgácsa. Dr. Bakó- ozsef ^%VW»AAA/WWVWWWWW/S/VVVWVV/vVVVVWV\VWS/VVWVW ő(WWW/v‘vV «A^*VVV\fVVVVvVVVVVVVVVVVVVyVVWM 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom