Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
FARKAS ANDRÄS: 1 SZÓ hibátlM... A szó hibátlan, tiszta dallam, Azért mondom, hogy újra halljam, Azért mondom, hogy megidézzem. Mi bölcselet van benn, a mézben, A szorgalmas méh miket érez, Ha eljut a virág szívéhez? Miért a méh, hogy sose lázad, Miért a munka, az alázat? Miért hogy akkor hagyja abba, Ha már a mézet odaadta? Tán hajtja ösztön és közösség, Ahogy tanulta egyszer, ősrég Az ősök őse is tanulta Saját sorsába belehullva? Tanulta-e a szíve, szárnya. Hogy így teszi? És mért kívánja, Miért repes a levegőben? Ki más tenné meg így, ha ő nem? Még azt se mondja, hogy szeretkezz. De ért az ábra-rendszerekhez, És mintha élete se volna, Van egy királynő, ő a szolga, Izzadva zümmög kint, az erdőn, Szabályosan, gőggel, tekergőn, A távolságot jól bemérve Megy a porért, dolgozni érte — S ezért mindennek ml az ára? Talán emlékezik magára, A véghetetlen szorgalomból Talán magára visszagondol, A régi. ócska pillanatra: A vágy először felkavarta, Aztán megindult, mint a részeg. Részben keresni az egészet. Ezért az édes, tiszta dallam. Hogy újra-újra visszahalljam, Leköt az egyszerű szabályhoz, Mert egy világot leutánoz. Mert bárki bármii magyarázhat: A földön minden jó — utánzat. Tv-műsor - képlemeziől Nincs messze az idő, amikor a tv képernyőjén megjeleníthetjük majd a készen vett filmeket, műsorokat, vagy saját felvételeinket. A világ legnagyobb elektronikával foglalkozó cégéi már sikeresen túljutottak e „müsorkOn- zervek” rendszereinek és készülékeinek fejlesztési nehézségein. Helyenként gyártják és árusítják az ún. video-rekordereket, a magnetofonhoz hasonló, de annál jóval bonyolultabb és drágább képvisszajátszó készülékeket. A szakemberek nagyobb jövőt jósolnak a műanyagfóliából készült lemezről visszajátszható felvételeknek. A lemezek tömeggyártásban készülhetnek, és viszonylag egyszerű a lejátszó berendezés is. A képlemezek barázda- sűrűsége milliméterenként 120—140, mindegyik teljes körbarázda egy képet tartalmaz, s mivel a tv,-készülék egy másodperc alatt 25 képet produkál, a lemeznek percenként 1500 fordulatnyi sebességgel kell forognia. A lejátszófej egy piezo-keramikus jelátalakítóból áll, amely mechanikus elmozdulás nélkül érzékel. A lejátszókart egyébként egy vezetőszerkezet viszi odébb fordulatonként egy barázdányi szélességgel (0,008 mm.) A képlemez-lejátszónak nincs lemezforgató korongja, egy központi orsó forgatja a fólia-lemezt egy álló korong fölött, s a kettő között vékony légpárna van. A forgás leállításakor a készülék álló képet ad. A sebesség változtatásával gyorsítható vagy lassítható a képmozgás. Egy 300 mm-es átmérőjű képlemezre több mint 15 perces műsor fér. Lemezváltó segítségével több órán keresztül is folyamatosan működhet a képlemezjátszó. A kétórás programhoz például nem egészen 5 mm vastag lemezcsomag szükséges. > AAVA^MMM/WAAAVVVVWVVVVWWVVWVV’^//// ,.' 1842. ÁPRILIS 11. Ez a dátum zárta le 130 évvel ezelőtt Körösi Csorna Sándor életútját és ebben az esetben a szó átvitt értelmében beszélhetünk életútról: ez a nagy magyar orientalista hihetetlen nagy utat járt be gyalogszerrel, amíg Erdélyből eljutott kutatásai színhelyére, Közép-Ázsiába, a halál is akkor állt elébe, amikor 1842. tavaszán újabb ku- tatóútra indult Indiából Ti- betbe. Körösi Csorna 1784-ben született az erdélyi Kőrösön. Nagyon szegény családból származott. A rendkívül éles eszű, bámulatos szorgalmú gyerek ingyenes „szolgadiákként” került az egyedi kollégiumba, itt hozta össze őt a sors Herepei Ádám professzorral, akit élénken foglalkoztatott a kérdés: élnek-e még Ázsiában magyarokkal rokon népek, fellelhető-e az őshaza? A Herepei tanár úrtól hallottak alapján határozta el Körösi Csorna, hogy utánajár a tör- wwv) ténelmi titkoknak. Előbb Hánszélitfil a Himalájáig azonban a hírneves göttingai egyetemre ment, hogy kiegészítse tudományos útipogy- gyászát. 1818-ban tért vissza Erdélybe, orientalisztikai ismeretekben és nyelvtudásban megerősödve, s 1819- ben, egy kemény téli napon, szerény 200 forinttal tarsolyában, elindult Ázsia felé. VÉGIGG Y ALOGOLT A a Balkánt, Konstantinápolyban hajóra szállt, majd az egyiptomi kikötőkben ismét szárazföldre lépve, elzarándokolt Teheránig. Joggal nevezhetjük útjának ezt a szakaszát zarándoklásnak, mert Körösi Csorna Sándor ékkor már keleties öltözékben, az ott élők által a keleti tudományoknak önmegtartóztató szent embereként haladt tovább célja felé. A Szkan- der bég néven tisztelt zarándok eljut Tibet határáig. Feltételezi, hogy a tibeti lámakolostorok könyvtáraiban föl jegyzéseket találhat a magyar őstörténetre vonatkozóan. , KÖRÖSI CSOMÁNAK sikerült— igaz, nem kis veszedelmek és leírhatatlan nélkülözések közepette, amit európai előtte nem érhetett el: a lámakolostorok és elzárkózó lakói befogadták maguk közé, a tibeti területen élhetett, kutathatott. Va- cogtató hidegben bújta a százszor titkos tibeti iratokat, és miközben „faggyúval dúsított” tea volt a fő tápláléka. egy addig ismeretlen világ kulcsát adta 1834-ben Calcuttában kiadott tibeti nyelvtanával és tibeti-angol szótárával a művelt emberiség kezébe. A nagy tudományos vívmányra Körösi Csorna hazája is büszke volt: gyűjtés indult Magyarországon további munkásságának segítésére. Körösi Csorna azonban nem fogadta el a gyűjtött összeget. 1842-ben, most már az általa ismert másfél tucat nyelv mellé a tibetit is megtanulta, elindult ismét Tibetbe, hogy a nagy hírű Ihászai könyvtár- r ban magyar őstörténeti anyagokat kutasson föl. Tibet határán, Darjeelingban, 58 éves korában azonban legyőzte sokat nélkülöző, megfáradt testét a váltóláz. Ott temették el 130 éve a nagy tudóst, világutazót. B.AKTAY ERVIN, századunk egyik neves orientalistája, 1928-ban végigjárta Körösi Csorna Sándor útvonalát, elődjére vonatkozó adatokat gyűjtve. Kutatásainak eredményét számos, Körösi Csornára vonatkozó könyvében adta közre. Ezek közé tartozik „A világ tetején” és „Háromszéktől a Himalájáig” címet viselő is. KEREKES IMRE: Nincs kedved a hegyekbe menni ? A kocsi már péntek óta lenn állt. A lakótelepi bérház bejárata előtt, egy kis pázsitkockán két gyalogjárda között. Az asszony már előre úgy spekulált, hogy majd vasárnap avatják fel. A szabad szombaton bevásárol, megfőzi majd a másnapi húslevest, a gyerek megtanulja a leckét, a férfi meg csináljon amit akar. A férfiak úgyis akkor pihennek legjobban, ha mindent rájuk hagynak. Így telt el a szombat délután és valami tapintatos nyugalommal még arra is vigyáztak, hogy ne rontsák egymás hangulatát. A megértés úgy lebegett fölöttük, mint rózsaszín léggömbök a ligeti ünnepségeken. Minden összehangolódott, hogy életük első kocsiját az alkalomhoz illően avassák fel. Még arról se esett szó, hogy másnap merre vegyék az irányt. Majd ahogy a helyzet hozza. Estefelé mégis megszólalt az asszony: — Menjünk a hegyekbe. — jó — mondta a férfi —, menjünk a hegyekbe. A híradó végén úgyis elmondják, milyen lesz az idő. Ha nem érdemes menni a vízhez, menjünk a hegyekbe . .. Az asszony hagymát vágott, a kukta pedig a húslevessel éppen sípolni kezdett, mintha egy maszek vicinális indulna háztömb körüli turnéra. — Miért mennénk a hegyekbe? — mondta a gyerek. — A hegyekbe ősszel szoktak járni, nem most, amikor strandidő van. — Hallgass már ...’ — mondta a férfi — A legnagyobb helyzeteket szúrjátok el... pont ilyenkor kell mindig beleszólnia valakinek. — Már elkezdték a focit? — kérdezte az asszony. Tényleg, ordító helyzet maradt ki, rögtön az elején. Az asszony észre sem vette, hogy a képernyőt már elborította az izgalom. A férfi dühös volt, az a csapat hagyta ki, amelyiknek ő szurkolt. Ilyenkor aztán jelentkezik a nikotinszomj. Rá kellett volna gyújtania, de nem gyújtott, mert tartott az asszonytól, hogy rászól, ha befüstöli a lakást. Ezért aztán úgy tett, mintha a gyerekre lenne dühös, pedig a kihagyott helyzet bosszan- lotía. — Nem bánom — mondta az asszony —, tőlem mehetünk a vízhez is. Még jobb is arra az út, mert szélesebb, meg benzinkút is több van... — ügy... — morogta a férfi —, benzinkút is több van ... Például ezt honnan tudod? De ezt is úgy mondta, hogy ráhagyja az asszonyra, hátha elhallgat. — Persze, én nem bánom, tőlem mehetünk a hegyekbe is, ha rossz lesz az idő ... — mondta a gyerek. Csak néha pislogott a tv-re, mert már az ő csapata vezetett, nem az apjáé. Volt rá eset, hogy felröhögött, amikor a férfi csapata kihagyott egy helyzetet. A férfi ilyenkor úgy érezte, hogy a kölyök rajta röhög' és állatian begerjedt. A gyerek ezért csak pislogott a képernyőre, mert ha balhé lesz, első, hogy elzárják a tv-t. Aztán kész, jön a nagy hallgatás. Ha mindenki elnémul, még a rádiót se lehet kinyitni. Azt már a gyerek is tudta, hogy az ilyen sértődött csendet nem érdemes felkavarni, várhat másnapig, amíg megtudja, mi lesz az eredmény. — Na, látod —r mondta az asszony —, a gyereknek mindegy ... Neked nincs kedved a hegyekbe menni? A férfi nem válaszolt, mert közben a mérkőzés egyre jobban eldurvult. Az ilyen durva mérkőzésekből lesznek idővel a felejthetetlen emlékek. Később aztán mégis azt mondta: — Nekem mindegy... én azt sem bánom, ha beneveztek egy versenyre, mert csak az a fő, ha vezetek, senki ne szövegeljen. Mert ngem semmi más nem zaar, de ha valaki mellettem zövegel, akkor nekihajtok a agyfának... Megértették, hogy a férf' mire gondol és aztán már mindenki csak magában mondta el, hogy merre szeretne indulni. Reggel egy szó sem esett az útirányról. Hétkor már ott álltak a kocsi körül, a férfi kinyitotta a volánnál az ajtót, bedugta a slusszkulcsot. Az asszony úgy állt ott, mint aki éppen most vett át egy magas kitüntetést. Almazöld kosztümjében karcsúnak érezte magát. Van úgy, amikor a nők minden indok nélkül karcsúnak érzik magukat, semmi másért, csak mert valami különleges alkalomra olyan ruhát vesznek fel, amiről azt hiszek, hogy jól áll. A gyerek rángatta a cipzárt a sötétkék anorákon, és félfognyi résre nyitva maradt a szája. A motor kur- rogott, aztán suttogón leeresztette a hangját, majd köpködött, végül felbőgött, mint egy sértett cirkuszi oroszlán. A férfi levette a gázt, kiszállt a kocsiból. — Valami baj van? — kérdezte az asszony. — Miért lenne baj? — Valahogy nem jól adja elő ez a motor... — okoskodott a gyerek. A férfi akkor már a motorháznál állt. Végighúzta ujját a szélvédő alatt, a karosszérián, merőlegesen az ablaktörlővel, nézte a csíkot, amit az ujja hagyott a bordó lakkozáson. Magában beszélt valamit, aztán odaszólt a gyereknek: — Menj fel, és hozz egy portörlőt. A gyerek az anyjára nézett, az pedig Unyitotio ro-ber tás' és o ’ — Menj fel — mondta neki — tudod, hol a portörlő. Van ott kettő is, mind a kettőt hozd le... Míg a gyerek elszaladt, a férfi körüljárta a kocsit. Az asszony is szemlét tartott, megtapogatta hátul a csomagtartót. belesett az ablakon, mintha egy idegen kocsi ülésén keresne valamit, cipője orrával megrúgta a gumit. A gyerek hozta a két portörlőc, az egyik kezében maradt, a másikat átadta az anyjának. — Törüljétek át jól — mondta a férfi. — Ilyen porosán nem lehet elindulni. Az asszony óvatosan törölte a motorházat, a gyerek a csomagtartóról húzta le a port, a férfi pedig beült a volánhoz, újra gyújtott, a kurrogás elnyomta a vasárnapi utcazajt, meg a portörlő hangját, mert ahogy kirázták, csattogott. — Jó ez a motor — mondta a férfi —, príma motor, ez nálam tíz év múlva is kocsi lesz... — Újra kiszállt, hogy megnézze, hogyan törölték át a kocsit. Tekintete végigsuhant az autó vonalán, mintha egy finom légnemű kéz egyetlen mozdulattal akarna megsimogatni valamennyi alkatrészt. Az asszony úgy helyezkedett bizonyos távolságra a kocsi 1, hogy az egész látvány beleférjen egyetlen pillantásába. — Az ajtókat is töröld át — mondta a férfi a gyereknek. — Jól van na, hát nem azt csinálom?... — Töröld utána — mond- ferfi az asszonynak —, It sz 11 I I
