Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

Film fórum A sípoló macskakő Magyar film Sz a film bizonyságul szol­gál arra, hogv a ktérieleUen dramaturg: a; és sz eiőkészi tétlen lélektan: mogoídásv.): Herr hozhatnak leljes ered rnt-nyt. Ebben a fiataloknak fiatalokról, fiatalokká! ké­szített mai hangvételű n portfilmben minden alap anyag készen áll arra, hogy hosszabb érlelés, a jellemek pontos rajza és a lélektani fonjíak helyes mozgása, il­letve mozdítása mellett, na- g>on jo alkotás jöhessen lét­re. Gazdag Gyula a gimna­zisták egy meghatározott csoportjával és tanárokkal, a művészet számára eleddig ismeretien emberekkel va­lósítja meg azt a művészi feladatot, amire a téma is­meretében magának is mé­lyebben fel kellett volna ké­szülnie A fiatalság konflik­tusát az idősebb generáció­val. a prédikált és a megél­ni szándékolt erkölcs közötti, á i indalhataflannak tűnő szándékot nem félmondatok­kal, nem is negyven-ötven fiatalember „hőzöngésével", véleménycsatájával kell és lehet megvalósítani. így ap­ró, bár színes mozaikokra törik szét mindaz a fiatalos és végig nem gondolt ..nyeg­leség". útkeresés, igazságke­resés, amelyet, olyan vonzó­nak tartanak az idősebbek a fiatalságban. A filmíró és filmrendező Gazdag Gyula is érzi, hogy minden egyes hősének bel­sejét nem tudja a néző elé tárni, ezért a kör,szűkítést, próbálja először Hasznos.' majd a kapálni elszegődő három önérzetes köré. Amíg ezek a villanásokból össze­álló történések iebonyolód- nak, a táborélet más izgal­mai is megelevenednek, csak éppen nem tudunk mit kez­deni ezekkel az izgalmakkal. Mines 'somózva sehol és semmi, amivel hangsúlyt kapna az ősz táborparancs­nok, Hasznos, a szökevény, vagy éppen Dienes, aki ma­ga is inkább közel áll kor­ban és felfogásban a fiata­lokhoz. mint a többi, mani­puláló beosztott felnőtthöz. Ezek a felnőttek itt nem ré­mek, nem hatalmasságok, csak a maguk félelme és fel­fogása körül tántorgó jellem- torzók. akiknél a megvédhe­tő írásbeli forma és a látszat- becsület, a látszatcselekvés a fontos és mértékadó. Tudjuk, hogy a hatni aka­rás vezeti a film alkotóit, amikor egy ilyen munkatá­borba vezetnek be, ahol minden a saját szatírájába csap át. De megoldás-e az, hogy ebbe a táborba hozzák be azt a francia .,se tanár, se diák fiatalembert'’, aki meg­magyarázza a sípoló macs­kakövet, amit az üzleti ötlet dobott piacra a párizsi G8-as események után? Megma­gyaráz-e valamit is ez a fia­talember, kérdéseivel és riadt tekintetével ezeknek a mai magyar tizenéveseknek abból a lázadásból, amit ak­kor a párizsi egyetemisták végrehajtottak? És miért kellett párhuzamba állítani a párizsi 68-at így, ezeknek a fiúknak, akiket ezegyszer rosszul vittek el két hétre munka táborozn i ? A tábor a negatív iskola­példa egy iskolaközösségről és egy kicsit ez a film is az- érthetően, ferde utakra té­vedhető gondolatok nélkül kell szólni a fiataloknak, ró­luk és általuk, ha a forma és tartalom viszonyáról igénnyel akarunk nyilatkoz­ni a művészet nyelvén. Úttörő eszperantisták országos tanácskozása A Magyar Eszperantó Szö­vetség és a Magyar Úttörők Szövetsége az idén is meg­rendezi a szocialista orszá­gok eszperantista úttörőinek hagyományos magyarországi találkozóját, ez alkalommal a Mecsek egyik legszebb üdü lőhelyén: a termálstrandjá- ról híres Sikondán. Az 5. nemzetközi eszperantó úttö­rőtábor július 20-án nyílik s azon csaknem 200 eszpe­rantóul beszélő lány és fiú vesz majd részt. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia eszperantista pionírjai máris bejelentették részvételüket a nyári mecse­ki találkozón. (MTI) A közvetítő Angol film Mozart az egri inpfárban- A múlt század nagy könyv­táraiban harmonikusan si­multak egymáshoz a külön­böző művészetek. Éremgyűj­temények révén a kisplaszti­ka férkőzött például a köny­vek közelébe, a kottagyűjle- mények a zenei alkotómun­ka eredményeit őrizték az utókornak, s alkalmasint tár­sult hozzájuk az élő zene, hangulatos köncerték formá­jában. Ahogyan Eberftényi Tibor igazgató szavaiból' megálla­pítottuk, e hagyományok, feltámasztását célozta az a kis hangverseny, amelyet a Heves megyei Könyvtár ze­nei klubja csütörtökön dél­után rendezett az egykori Batthyány-palota olvasóter­mében. Faialton, gurítható „böl­csökben” könyvek százai. A széksoraltban bőséggel könyv. tál-látogatók. A kottaállvá- nyoknál pedig az Egri Vo­nósnégyes. majd a Fúvós­ötös! S hangszereiken Christian Bach, Haydn és Mozart szól stílusos, jól tem­perált előadásban . .. Sze­münk láttára, fülünk hallatá­ra kapcsolódik percek alatt egyetlen áramkörbe iroda- loih, zene. előadóművészet. No, meg az üde. gyermeki odafeledkezés. amelyet a „ta­nárképző" gyakorló iskolá­jának apró hatodikosai jelen-i lenek néhány barokk minta-; tűr halk, finom megszólalta­tásával. Nem marad el persze a művek között okosan, szűk­szavúan kalauzoló összekö­tő szöveg sem. Ocskay György, a Dobó Gimnáziumi tanára vállalta az „idegen-1 vezető szerepét, s pontos, a müvek formanyelvére és al­kotóik munkásságára, korára vonatkozó lényegszavai min­dig hasznosan vezetik be a műsoron szereplő zenedara­bokat, énekkari számokat. örülünk e kezdeményezés nek, amely legalább ügyi s/.olgá.lja a zenei ízlés széle­sebb körű fejlesztését, mint az olvasók tartalmas szóra­koztatását, érdeklődési körük tágítását. Ám ide vágó ja­vaslatunkat ezúttal is el­mondjuk: amennyiben rend-, szeressé kívánja tenni könyv­tárunk az olvasótermi kama­rakoncerteket, célszerűnek látszik az olyan jellegű har­monizálás különböző „műfa­jok”-kal, mint elhintve a ze­neművek között egy-egy lí­rai vallomás, esetleg irodal­mi szintű .karcolat, napló- részlet, amellyel bőséggel rendelkezünk. A későbbi kez­dés pedig azoknak tenné le­hetővé a zenei klub ilyes­féle összejöveteleinek . láto­gatását, akiknek munkaideje kitölti a délutáni. Nem árta­na .gondolni erre! (m. gy.) Amit a filmen színekben, tájban, építészeti érdekessé­gekben, egy főúri palota minden gazdagsága és nyúlt- század isága tekintetében, összes embereivel, gazdagon, csaknem roskadá&ig be lehet mutatni, azt ebben az alko­tásban Joseph Losey mind felhalmozza. Az apró mese főúri szereplői szinte eltör­pülnek a természet és táj nagy-nagy ölelésében. Osto­ba szótlanságuk, vagy kö­nyörtelenül közhely-társal­gásuk csak eleinte bosszant, inkább azt figyeljük, aho­gyan a, park, a fű, a fák, ez a növényi tenyészet körül­fogja a palotát, tunya lakóit, akik az önzés kifinomult for­mái között, évszázados ha­gyományok rabjaiként és rabtartóiként élnek ezen a védett és csendes társadalmi szigetecskén. A képi remekelósben nyug­talanító pontként cikázik ide-oda a levelekkel a ka­masz Leo, akinek érzéseit és rajongását használja ki egy tiltott, szerelem. Végül a ké­pekben előre nem is sejtetett tragédia bekövetkezik és bár a néző azt várná, hogy a kisfiú legyen itt is a meg­mutatott. lelki válság formai megjelenítője, a rendező csak áttételekben érzékelteti a kastély képével azt, ami a szövegben és képekben ad­dig téma volt. Gerry Fisher képei és Ha­rold Pinter forgatókönyve jól fogják át a kosztümös film század eleji világát, amelyet. Julie Christie, Alan Bates, Dominic Guard kitű­nő alakításokkal keltenek életre. Michel Legrand zené­je nem elhanyagolható kel- léc ebben a nagyon-is film­szerű filmben. (farkas) Hangulat Két nagylány beszélget: — Te, Jutka! Milyen a hangulata Mária néninek? — Ügy látom, tűrhető. A folyosón az előbb azt kérdezte tőlem, hogy hová rettenj a piros masnit a hajamból? — Akkor sebaj! Már kezdtem félni, hogy pipa és be- zúgatja az egész osztályt. . Mária néni tehát jó hangulatban van, ma arany az élet, semmi vész. A másik beszélgetés megint csak tanulságos: — No! Mi van? A főnök? — Öregem, ha lehet, húzd a csíkot vidékre, hogy a szeme elé ne kerülj. Ma olyan napja van, hogy még a haj­szálba is belebotlik. Mancika reggel öt percet késett a fő­összesítéssel és csaknem lenyelte szegényt. A főnök nem tár­gyalt vele. A szerencsétlen Manci azóta is egyfolytában bőg. Hangulat. Közkincs, vagy közteher? Mindegy. Vala­mennyiünknek számolnunk kell vele A bányásznak éppen úgy, mint a kalkulátornak, vagy az orvosnak. Valaki azt mondta, hogy a hangulat olyan, mint a felhő. Jön, mégy. Néha borong, máskor sötó: m beborul, esetleg csapkodna:: a villámok is, nem sokkal később süt a nap, derűsen kék az ég. A múltkor megsértődtem a feleségemre, mert egy bi­zonyos dologban azt mondta: maradi vagyok. Tegnap na­gyot nevettem, amikor így csattant íöl: — Tiszta bolond vagy, fiam! A zöld nadrághoz kék in­get vettél?! Jót nevettem, mert jó volt a hangulatom, fittyet hány­tam a vastag megjegyzésre és azt gondoltam: — Biztosan frontátvonulása van! Az egyik közintézmény előszobájában többen várako­zunk. Két ott dolgozó férfi beszélget. — Mikor megy szabira? — Mostanában szeretnék. — És miért nem mégy? — Megvárom, amíg a főnöknek jó hangulata lesz és akkor minden oké. Sokat gondolkodik az ember ezen a hangulaton. Már komoly tanulmányokat is előkerestem e témában. Annyi bizonyos, hogy a hangulat igen jelentős tényező. Tudtunkkal vagy tud­tunk nélkül befolyásolja a tárgyalások menetet, a családi harmóniát, a barátokhoz való viszonyt és s-ajnos nem ritkán még a hivatalos döntéseket is. És nincs kivétel. Éppen azért, mert. nincs hangulatlan ember sem. Megkérdezem a hegedűművészt: — Hogy sikerült a koncert? — Csapnivaló volt. — Miért? — Indiszponált voltam, rossz volt a hangulatom. Talán az idő! Rosszul aludtam, pokoli volt az ébredés. Igaz. Ilyenek vagyunk. Hullámzó kedélyű, hangulatú em­berek. Ebből következik, hogy bizony sok elnézmivalónk van, illetve lenne. Van azonban egy határ, ahol a hangulatnak is parancsolni kell. Méghozzá sokszor kemény akarattal. Durva gorombaságokat, otromba megnyüvánulásokát .nem viselhetünk el egymástól csak azért, mert rossá^i hangula­tunk. Igaz, hogy számolni leéli a hangulattal, de az „akarat­erővel” is... Szalay István GAlGÓCir FRISÉ BET­Mn«, április 1„ szombat 18. Géza egyedül van az iro­dájában. Az íróasztalon még mindig ott halmozódik a reg­geli aláírnivaló. Többször a kezébe veszi őket, el akarja intézni —, de szeme előtt összefolynak a betűk. Felad­ja a reménytelen küzdelmet, két öklére fekteti állat, s üres tekintettel mered maga elé. A külső irodába Zsuzsa lép be.-- Bocsánat... Az elnök elvtársat hol találom? — Jobbra — mutatja Pi­roska, s jól megbámulja a ná­lánál idősebb, de szebb és elegánsabb nőt. Ahogy Zsuzsa eltűnik az ajtó mögött, izga­tottan lordul Pista bácsihoz, aki szokott helyén, a kályha melletti lócán szundikál. — Látta. Pista bácsi? Ki ez? Zsuzsa meglátja, hogy Gé­za egyedül van. minden bol­dogságát ráereszti arcára. Géza nem akar hinni a szemének. Meg van bénulva, Zsuzsa lopva, gyorsan meg­puszilja. s távolabb lép. — Jaj, de édes itt nálad! — lelkendezik. — Ez a skan­zenbe való házacska... Mel­lette ez a modern monst­rum ... Tudod, milyen jel­lemző rád? Az ősi értékek és a, modern célok ötvöze­te... — Hogy kerülsz ide? — kérdezi Géza tompán ■— Már el is intéztek.. Köszönöm. Géza, Tudtam, hogy szerelsz . Géza nem ért semmit. Csak azt tudja, bogi' innen Zsu­zsának minél előbb el lsei-' tűnnie. Feláll. — Nekem még... ne ha­ragudj ... Az ajtón benyit egy ellen­őr. megtorpan. — Bocsánat ... Csak a lel­tári számoltat... — de hú­zódna is vissza. Géza azon­ban túlzott előzékenységgel' — Tessék csak .. Az ellenőr bejön, s a kezé­ben levő ív alapján nézeget­ni kezdi a bútorok fenekét. — Ne haragudj ... — mu­tat rá Géza —, most renge­teg a munka. Majd. Zsuzsa nem veszi rossz né­ven, hogy felesleges. Kicsit halkabbra fogja hangját: — A bölcsődében kaptam szobát. A héten költözködöm. — S hivatalos hangon bú- csúzkodiik: Viszontlátásra. Géza most ért meg min­dent. Még a nyaka is láng- vörös. amikor becsukja Zsu­zsa mögött az ajtót. Csak áll dermedtem Az ellenőr felegyenesedik. — Egy székkel több van — közli tárgyilagosan. Géza ráordít: — Vigye ki! Az ellenőr sértődötten szék nélkül távozik. Mi ő. cseléd? Géza a csukott ajtón ke­resztül kikiált: — Pista bácsi! Az öreg abban a pillanat­ban az irodában van — talán hallgatózott az ajtó előtt. Géza pénzt nyom a marká­ba. — Hozzon egy üveg pá­linkát! De siessen! Visszaül az íróasztalához, bámul maga elé. Selyem Zsiga lép az iro­dába. Udvarias, szerény. — A területi szövetség nem helyesli az elbocsátásomat. Itt a leveliik. Gáza nem nyúl a levélért. Töprengve nézi Zsigát. Végűi elszánja magát. — Intézd el. hogy állítsák le est a vizsgálatot: — Hogy tudnám én ezt el­harmatos sört. A kupakok már meg vannak rajtuk la­zítva. Csorvás átveszi a sört, Müller pedig fontossága tu­datában veszi fel a telefont. — Igen, én vagyok, Cse- 'gái elvtárs... Nem. még nem találtunk semmit. Eddig még minden rendben van... — Hirtelen csalódottá válik az arca. — Gondolja, Csegei elvtárs? ... — Hagyjuk ab­ba? De hál még nem végez­tünk!... Hát., ha ez az utasítás ... — Visszateszi a kagylót, bután néz maga elé. — Mi van? — bámul rá riadtan Csorvás, mert ért mindent. Müller odamegy az íróasz­talhoz, félrelöki az iratokat, intézni? — kérdezi Zsiga ri­adtan. — Gondolom, Csegei elv­társon keresztül. Zsiga nem ért semmit. így aztán nem is hisz abban, hogy el tudja intézni. — Ez a feltétel? — kérde­zi csalódottan. — Ez — feleli Géza ko­moran. Zsiga csalódottan zsebre gyűri a levelet. Csorvás irodájában Mid­iért kérik c. tsls-fanhoíí. Pj&- !ta bácsi most ad be két üveg s az egyik sarokból, amely tele van üres sörösüveggel, előveszi hatalmas diplomata- táskáját, s pakolni kezdi a holmiját. — Ügy látszik, a Niklai mögött is áll valaki... — Csóválja a fejét. — Az isten se ismeri ki itt magát! Csorvás — kezében a két sörösüveg —, meg van ijed­ve. Nem vetette-e el nagyon a sulykot Niklai ellen? Sá­padtan nyújtja az egyik üve- ectj — Ezt most már ig-yuk meg... Az ellenőrök a tsz legkü­lönbözőbb területein abba­hagyják a munkát. Beszáll­nak az autókba. Az autóka­raván elindul a város felé. A parasztok éppoly értet­lenül bámulják, mint amikor megjelentek. Géza a kertjükben levő lu­gasban érett fürtöket válo­gat egy kosárba, amit Kati tart boldogan a kezében. Közben magyarázza, hogy melyik szőlőnek mi a neve, s milyen a zamata. A két gyerek olyan ritkán van együtt az apjával, hogy mint a szivacs, issza minden sza­vát. ' Selyem Zsiga jelenik meg a lugas bejáratánál, arcán inkább zavart," mint meg­könnyebbült mosoly. — Elintéztem, Géza. Géza a tele kosárral elkül­di a gyerekeket. — Menjetek anyukához —, s fürkészve nézi Zsigát. — Hogyan sikerült? Zsiga tanácstalanul meg­vonja a vállát. — Őszintén szólva, magam sem tudom. Szóltam Csegei elvtársnak, s ö megígérte, hogy beszél az elvtársakkal. Géza hosszan nézi az ag- ronómust. — Nem vagy te őszinte hozzám, Zsiga. — Mondtam, hogy én sem értem —, Zsiga megbántod - va magyarázkodik. — Régi barátság fűz Csegeihes. FIúsz évvel ezelőtt együtt kezdtük a mozgalmi munkát, s ez so­kat jelent. De... — tanács­talanul megvonja a vállát — ennyit nem. — Jó — mondja Géza rosszkedvűen, r— Holnap haj­nalban felveszed a munkát. Kimész a halastóhoz. — Mi ez? — mosolyog Zsi­ga zavartan — próbán akarsz lenni? — Ugyan. Nem vagy un.’ gyerekek. i Folytatjuk,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom