Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
Á nőkérdés - társadalompolitikai Beszélgetés Sipos Lászlóméval, a megyei pártbizottság nőreferensével r Az eltelt huszonöt esztendő alatt sok mindent meg kellett tanulnunk — s menynyit kell még ezután is! —, hogy élni tudjunk az új társadalom nyújtotta lehetőségekkel, például azzal, hogy az egyenjogúság addig csak papírra vetett gondolatéból kézzelfogható valóság születhessek. Hegyim is állunk most tanulmányi előmenetelünkkel? Ezzel kapcsolatban kerestük fel kérdéseinkkel Sípos Lászlónét, a megyei pártbizottság nőreferensét. — A nőkkel kapcsolatos 3970. februári központi bizottsági határozatok új erőt, nagy segítséget adtak a nők helyzetén javító további munkához. Értékes kiindulópont, de jó lenne, ha a tömegszervezetek az eddigieknél is érthetőbbé, érzékelhetőbbé tennék: a nőkérdés társadalompolitikai kérdés, amelynek megoldásában szükségünk van mindenkinek a segítségére. Az utóbbi hónapokban ennek számos, szép jelét tapasztalhattuk. — A közéleti munkára gondol? — Igen. Ez szép téma! Gondolja csali el, hogy a különböző fórumokon közéleti, társadalmi munkát végző nők száma a megyében ötszörösére növekedett. Sok akad közöttük, akik már tapasztalt munkásai a nőmozgalomnak, de igen sok a fiatal is. A legutóbbi választások eredményeire is érdemes visszapillantani: a tanácstagok 24 százaléka, az országgyűlési képviselők 30 százaléka nő. De ugyanígy megtaláljuk a nőket számos más társadalmi és tömegszervezetben vezetőként, vagy aktívaként. Nem szeretem a szám o irat — a százalék önmagában nem mond sokat, s úgy érezhetnemk, hogy csak a jó statisztika miatt igyekszünk a nőket bevonni a közéleti munkába. Már vitatkozom is: tanácstag vagyok Egerben (itt van egyébként a legtöbb nő!). Az egyik ülésen az idei fejlesztési tervről volt szó. Akik a nők közül hozzászóltak a témához, vitatkoztak, érveltek, méghozzá a tények és a lehetőségek alapos ismeretében. Tehát: alkalmasak, rátermettek e munkára, méltóak a választók bizalmára. Sajnos — nem mindenütt mondható el, hogy túlságosan nagy gondot fordítanának tájékoztatásukra. — Vannak úgynevezett elnőiesedett szakmák — pedagógus, egészségügyi stb. — ■ Vajon itt a vezetésben is tapasztalható a nők „előretörése?” — Furcsa, de nem teljesen így van; a nők aránya kisebb a vezető testületekben. Persze, területenként változó, de az összkép nem úgy alakult eddig, ahogy kellett volna. De nemcsak ezeknél a szakmáknál, másutt is tapasztalható: a káderpolitikában a nők nem esnek ugyanolyan elbírálás alá, mint a férfiak. Duplán, vagy triplán is bizonyítaniuk kell, hogy elismerjék őket. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felkészültségben, a szakmai ismeretben, a politikai képzettségben kiválóaknak bizonyult nők nem mindig vállalnak megbízatást. — Önbizalom hiánya? — Tapasztalható bizonyos félszegsóg; egyesek számára még szokatlan, hogy elismerik, s nem tételezik fel azt a segítőkészséget, amelyet kaphatnak. Azt tudnám monDolgoss hibátlanul ! M t a még békés vita folyik üzemeinkben a címben is jelzett két szó „státusáról”. Pontosabban arról, hogy vajon egy új mozgalmat, vagy egy új munkarendszert jelentenek-e a szavak. ' A vitát nem kívánjuk eldönteni, de minden bizonnyal azoknak van, illetve azoknak lesz igazuk, akik az utóbbi, Vagyis az új munkarendszer pártján állnak. A vita még tart, de szerencsére egyre több üzemben, vállalatnál ismerték már fel az új fogalom értelmét, jelentőségét. Az Egri Dohánygyárban, a Mátravidéki Fémművekben, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál már konkrét intézkedési terveket is készítettek az új munka- rendszer kialakítására, bevezetésére. Különben nem magyar találmányról van szó, a Szovjetunióban több mint ötezer, a Német Demokratikus Köztársaságban. közel 400, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Romániában pedig közel 200 üzem vezette már be a „D H”-t. Természetesen több-kevesebb sikerrel, de azon már az említett országokban sincs vita, hogy okos, hasznos ötlet a nevezett munkarendszer kialakítása, megvalósítása. Ezek után nézzük meg közelebbről is, hogy mit is jelent, mi is a tartalma az új munkarendszernek? Mindenekelőtt hibátlan, munkát követel mindazoktól, akik vallják, akik részt vesznek benne. Hibátlanul pedig csak úgy lehet dolgozni, ha hibátlan a munkaszervezés, ha hibátlan a technológia, ha hibátlan a géppark, ha hibamentesek, jók a felső, a közép és az alsó intézkedések, döntések, ha hibátlanok a tervek, ha hibátlan a rend, a fegyelem, ha hibátlan a termelékenység, a hatékonyság. Vagyis, ha hibátlanul dolgozik a vezérigazgató, a kőműves, az esztergályos, ha hibátlanul dolgoznak az üzemekben, az irodákban, a műhelyekben, a munkapadok mellett. Rendkívül magas tehát a mérce. A követelményeknek • jelenlegi munkaszervezéssel, munkastílussal nem is lehet eleget tenni. Mindezt jól tudják megyénk üzemeiben is. nem véletlen, hogy még csak néhány vállalat döntött a „D H” bevezetése 'mellett. Természetesen nem arról van szó, és megvalósíthatatlan is lenne, hogy ahol már bevezették, ott, ezentúl már sohasem lesz baj a minőséggel, a technológiával, a szervezettséggel, az előkészítéssel, a renddel, a fegyelemmel. De az egészen biztos, hogy több jó intézkedés, döntés születik majd, hogy javul a minőség, hogy kevesebb lesz a selejt, hogy jobban termelnek a gépeli, hogy javul a munka szervezettsége. Értéke, jelentősége elvitathatatlan tehát. Sókat kivan, de többet is ad. S elsősorban azok látják, kamatoztathatják majd hasznát, akik hibamentesen dolgoznak. Mindenképpen érdemes s aktuális tehát megyénk valamennyi üzemében, vállalatánál mérlegelni az új munka, gendszer bevezetésének lehetőségeit, ... * ? dani, hogy ne csak a kineve' zés feltételeit közöljék a nőkkel,^ hanem a segítségadás lehetőségeit is. Aztán az is nagyon fontos, hogy felszabadítsunk a számukra időt a művelődésre, az önképzésre, a funkció ellátására. Apróságokon is sok múlik — ismerve a nők „több műszakját” —, mint az elegendő és olcsó háztartási gépek, a megbízható és jó lakossági szolgáltatás. Találkozunk ilyes vélekedéssel: a női munkaerő drága — drágítják a szociális beruházások ... De például az óvodai férőhelygond. nem gondja az apáknak is? — Ha már a munlcánál tartunk: mi a tapasztalat jelenleg a nők bérezésével kapcsolatban? — Egyenlő munkáért egyenlő bőt — ez a határozott elve a pártnak továbbra is, s nem nyugszik bele. hogy aránytalanságok, különbségek legyenek a női és férfi munkabérek között az azonos munkakörökben. Már 1970. első félévében volt bizonyos bérkorrekció, s ez folytatódott 1971. elején is. A megye öt nagy üzemében különösen fontos volt ez, Íriszen igen nagy számban foglalkoztatnak női dolgozókat. A régebbi időle túlzásaival — több száz forintos bérkülönbségek — ma már egyre kevesebb helyen találkozunk, s ez így helyes. — Mi a vélemény a férfiak segítőkészségéről? — Ebben a társadalomiban mindenki akarja a szocializmust, viszont a szocialista társadalomban elképzelhetetlen, hogy ne gyakorolhassanak egyenlő jogokat a nők a férfiakkal. Hogy ez ma még nem teljes, hogy bizonyos diszkrimináció is előfordul, önmagában megmutatja a feladatokat. A megoldásban okvetlenül szükséges a másik nem jó szándékú tenni akarása, és — hogy tegyen is! A lehetőség tellát megteremti az igényeket, az igények a gondokat, s ahogy e rövid beszélgetés során kiderült, egy-egy megoldott problémasor végién nem dőlhetünk nyugodtan hátra a székben; sokat, még többet kell tennünk a nőkért, de a nőknek is önmagukért. De mit is tehetnénk — a gondolat komoly értelmében — a nők nélkül? Kátai Gábor Dinnyések Kápolnán Az igazi tavasz beköszöntésével munkához láttak a dinnyések is. A kápolnai Alkotmány Termelőszövetkezetben Horváth Sándor 40 holdon termel az idén a kiváló fajtajú hevesi diriy- nyékből. Képünkön: palántázzák a dinnyét. (Foto: Kiss Béla) Betegségi biztosítás njabb negyedmillió lakosnak Április 1-én, nva lép életbe a kormánynak áz a rendeleté, amely a kisiparosokra, a magánkereskedőkre, az egyénileg gazdálkodókra, a mezőgazdasági szakszövetkezetek, szakcsoportok tagjaira, s általában a jövedelemadó-fizetésre kötelezett állampolgárokra kiterjeszti a kötelező betegségi biztosítást. t A lakosság mintegy 97 százaléka már eddig is részesült társadalombiztosításban, az új intézkedés nyomán hozzávetőlegiesep újabb negyedmillió lakost vonnak be a betegségi biztosításba, s ezzel gyakorlatilag most már a teljes lakosság megkapja a társadalombiztosítás szolgáltatásait. Az április 1-én életbe lépő kötelező betegségi biztosítás olyan réteget érint, amely munkáltató és munkavállaló is egy személyben. Ezért: a biztosításért járulékot kell fizetni, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága azonban felhatalmazást kapott arra, hogy az érdekvédelmi szervek javaslatára indokolt esetben meghatározott létszámú kisiparost és magánkereskedőt mentesítsen a járulékfizetés alól. A méltánylást érdemlő eseteket a készülő SZOT-sza- bályzatban határozzák majd meg. A betegségi biztosításiba most bevont újabb réteg ugyanazokat a társadalom- biztosítási szolgáltatásokat veheti igénybe, mint a bérből élő alkalmazottak, kivéve a táppénzt és a gyermekgondozási segélyt. Április 1-től, mától tehát ezek az újonnan biztosítottak és családtagjaik is .jogosultak orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre, kötszerre, fogkoronára, foghídra, kórházi ápolásra, útiköltségmegtérítésre, mentőszállításra, anyasági segélyre és temetési segélyre. A biztosításba újonnan bevont személyek és családtagjaik a biztosítási igazolványok kiadásáig átmenetileg személyi igazolványuk felmutatásával vehetik igénybe az egyes szolgáltatásokat. A járulékok összegét, fizetésük módozatait a közeljövőben megjelenő SZOT-szabályzat ismerteti majd, az érintettek egyébként a tudnivalókról részletes írásbeli tájékoztatást kapnak. A MÉM közleménye A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Tűzoltóság Országos Parancsnokságával egyetértésben, a hosszan tartó száraz és csapadékmentes időjárás következtében az erdők területén fennálló fokozott tűzveszély miatt valamennyi erdőgazdaság részére elrendelte az erdőkben való nyílt tüzelés megtiltását. Az intézkedés átmeneti jellegű, amely a tűzveszély megszűnéséig tart. Az erdőkben való nyílt tüzelés megtiltása azt jelenti, hogy még a ldjelölt és engedélyezett helyeken sem lehet tüzet gyújtani. A minisztérium felkéri a lakosságot, hogy az erdők védelmére kiadott intézkedést fogadja megértéssel és fegyelmezettem (MTI) A « ** ft V rr I r rm r jovo elokeszitese A MOSZKVÁBÓL, a szovjet párt és kormány vezetőivel folytatott megbeszélésekről hazatért Fock Jenő miniszterelnök repülőtéri nyilatkozatában újra és újra 1980-ról és 1985-ről szólt. A mai, illetve a holnapi napot illetően egyenesen ezt mondta: „Áttekintettük a most folyamatban levő ötéves terv keretében megkötött egyezmények végrehajtását. Ezzel kapcsolatban kölcsönösen az volt a véleményünk, hogy ez a munka rendben folyik.” Vagyis ami a két felet érdekli, az már elsősorban a jövő. S ennél beszédesebben nem is igen lehetne a ma-' gyár—szovjet gazdasági kapcsolatok jelentőségét és távlatait jellemezni. A kapcsolataink szilárdak, rájuk hosz- szú idő perspektívájában lehet építeni, sőt — csak erre alapozhatjuk terveinket. Mindenekelőtt a nyersanyagokról, ezen belül is a legértékesebb energiahordozókról — az olajról, gázról — van szó. Ha nem tudjuk, hogy ezekből országunk számára oly döntő nyersanyagokból milyen mennyiségekre számíthatunk a jövőben, nem tudjuk a magyar nép távlati munkaprogramját, és különösen a népgazdaságnak kapcsolódó láncszemeit sem «nv^hataroani, Hiszen elés arra emlékeztetni, hogy a behozott kőolaj 91, vasérc 96 százaléka érkezik a Szovjetunióból, az előbbi a Barátság-olajvezetéken át az Ural vidékéről, Baskiriából, az utóbbi elsősorban Kxivoj Bogból. Kohókoksz-behoza- taiunk 45, a fenyő-fűrészáru 92, a papír 64, a gyapot 50 százaléka származik a Szovjetunióból. Növekvő meny- nyiségben kapunk távvezetéken át villamos energiát Ukrajnából is. Ha abból indulunk ki, hogy ha a mennyiség növekedése mellett ezek az arányok a következő másfél évtizedben sem változnak meg lényegesen — s ez a valóság, hiszen nyersanyagban ez idő alatt seon válunk gazdagabbakká, a máshol: a kapitalista piacokon való beszerzés pedig elviselhetetlen terheket róna külföldi fizetési mérlegünkre, (nem is beszélve arról, hogy a szállítási költség alaposan megnövelné az árakat) —, akkor világos, milyen nagy feladat, amit az előzetes tárgyalásokkal kormányküldöttségünk magára vállalt. Érthető is, hogy — amint Fock Jenő nyilatkozatában elmondotta — egyelőre csupán az előzetes igény felvázolásáról, a lehetsógies megoldások fontolgatásáról, és nem konkrét megállapodásokról volt szó a szőttjét kormány vezetőivel folytatott megbeszéléseken. A KÉRDÉS megoldása bonyolult, és még sok fejtörést okoz nemcsak a magyar, hanem talán még inkább a szovjet félnek. A Szovjetunióban a nyersanyagkitermelő ágak erőltetett fejlesztése elengedhetetlen; ugrásszerűen nő a Szovjetunió termelése, ennek megfelelően saját nyersanyag-igénye is, emellett a legtöbb európai ország, a legtöbb KGST-tag- állam, nyersanyagban, különösen energiahordozókban meglehetősen szegény, vagyis nündnyájan elsősorban a szovjet szállításokra számítanák. Az is közismert, hogy ezekben az ágazatokban igen nagy befektetések szükségesek, és azok viszonylag lassan térülnek meg. Ilyen körülmények között a nyers- anyag-kitermelő iparágakhoz szükséges berendezések: műszerek, automatikák, a szállítást szolgáló vezeték- rendszerek létrehozásában való magyar közreműködési készség kifejezése, és azután majd itthon az ilyen irányban gondolkodás, kutatás, szakosítás kövezi az utat kívánságaink, igényeink szovjet részről való teljesítéséhez. A nyersanyagokért mi ( nagyrészt feldolgozott kész- ■ termékekkel fizetünk. A ma« gyár—szovjet gazdasági kapcsolatok helyét,- a- szovjet piac jelentőségét számunkra mutatja, hogy miközben gépipari termékeinknek körülbelül fele készül exportra, ennek a mennyiségnek több mint a felét a Szovjetunió vásárolja. Vagyis, durván számítva; a jelen pillanatban — ez az arány jelentősen nem fog változni a jövőben sem — gépiparunk mintegy negyede szovjet megrendelésre termel. És most, amikor a gazdaságosabb és a korszerűbb termelés szempontjából annyira fontos számunkra, hogy iparunk szerkezetét a magyar népgazdaság adottságainak jobban megfelelő irányba fejlesszük, a távlati egymásfél évtizedre érvényes terveink realitása megint csak nagymértékben a Szovjetunióval való megállapodáson múlik. A MOSTANI kormányfői szintű magyar—szovjet gazdasági megbeszélések tehát lényegében egy egész történelmi szakasz gazdaságpolitikája, kooperációja, sokoldalú együttműködésének előkészítését szolgálták. Nemes János MmMQ áirnlK 3L; ;
