Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-29 / 100. szám
A magyar nyei r szomorú heív Hatodszor ülte meg n idén az ország a magyar * nyelv hetét — nyelvünk ügyéért. Homéroszén hét varos versengett, — gon ttolom — a nyelv hetének megrendezéséért sem kevesebb: a budapesti Kossuth klub mellett Szeged kapta meg végül is a jogot és az okot a központi rendezvények megtartására. Mintán azonban a magyar nyelv ünnepi hete legkevésbé sem a Kossuth klub, vagy Szeged hete, teljesen érthető és örvendetes, hogy szerte az országban e két rendezvény-sorozattal párhuzamosan számos vidéki város szervezett ünnepi „megemlékezéseket”, nyelvi előadásokat, vagy éppen előadássorozatokat. Győr, a Kazinczy-verseny döntőjével egybekötve, Csorna. Kapuvár, Sopron. Kaposvár, Pécs. Székesfehérvár, Békéscsaba, Szarvas, Nyíregyháza —, hogy csak néhányat említsünk meg a számos magyar város, sőt kisebb település közül is, amelyek -részt követeltek és vállaltak a „hét"-ből. A magyar nyelv hete, minden különösebb csinnadratta nélkül, ezeken a helyeken a nyelv ünnepi hete volt. Heves megye székhelye Eger. Tanárképző főiskolája van, nyolc közép- és szakiskolája, tízen felül van az általános iskolák száma. Eger iskolaváros! Több száz pedagógus, ezernyi iskolás, más ezernyi olyan ember, akit illet, hogy érdekelje és érdekli is a magyar nyelv ügye. Irodalmi és diákklubok, színház — ha nem is egri székhellyel! —, könyvtárak és önmagukat a nyelv tudósainak joggal valló szakemberek. .. Es a magyar nyelv ünnepi hetéből csak a sajtó, a rádió „távoli” híradásai számoltak be a megyeszékhely és a megye olvasóinak, a nyelv tisztelőinek. Nem akadt szerv, vagy szervezet, intézmény vagy testület, amely ünnepivé tette volna nyelvünk hetét Egerben és a megyében, amely szerényke programmal bár, de egy nép, egy nemzet „hallható” létezésének kellő tisztelettel adózó* t volna. Egerben a magyar nyelv ünnepi hete a magyar nyelv szomorú hete lett. A provincializmus vádja ellen lehet tiltakozni: a szó elszáll. A tett az, ami megmarad! Megmaradt volna! Gyurkó Géza Műteremben Nagyméretű domborműn dolgozik az ismert fiatal zalaegerszegi keramikus, Németh János. Az újszerű technikával — forgástestekből felépített — kompozícióban a modern formakultúra és a népi pásztorfaragások ornamentikája ötvöződik. A művész legújabb alkotása — a „Lakodalmas” — Kenyéri község (Vas megye) művelődési házát díszíti majd. (MTI-foto — Jászai Csaba) Valaki az ajtó mögött Francia-olasz bűnügyi film Nem kell nagy szakorvosi tekintélynek vagy a Scotland Yard nyomozójának lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: a féltékenység minden társadalmi szántén, mint a betegségek egy fajtája szedi áldozatait. Az már csak körítés, a körülmények és a szándékok esetlegessége, ki, mikor és főként hogyan fél- tékenykedik. És ezt a krimit mégsem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni. A kimódolt mese egy pszichiáter-orvos lelki válságát dolgozza fel, aprólékosan, mozaikokból összerakva azt az elméletet és gyakorlatot, amit a szakember konokságával és pontosságával hajt végre a férj — felesége ellen. A társadalmi látszat, a technika, a modern civilizációs atmoszféra' valóságos ellenpontja ennek az ősi emberi betegségnek, amely a lélekben, az idegekben őröl és elképesztő vakmerőségekre készteti megszállottját. Az ötlet bizarr, a nyomasztókezdeti képsorok után várakozásunk megsokszorozódik, majd a túl sók technikai közbelépés és néhány olcsó „naturalizmus” váratlan fordulatok után kétkedni kezdünk a mese. azaz a krimi magához mért realitásában is. Egy azonban bizonyos: a regényből filmre vitt történetben talán a rendező szándéka ellenére is egy igazság nyilvánvalóvá válik: hiába van a civilizáció minden eszköze, a technika elképesztő anyaga összezsúfolva egy lakásban, egy ember magántulajdonában, megsokszorozva egy ember cselekvési szabadságát, alkotó készségét, ha a lélek valahol megbicsaklott, az idegeken nem tud uralkodni az, amit jobb híján lelki kultúrának, erkölcsnek, emberi fegyelemnek nevezhetünk. Hősünk, ez az orvos, áldozatos munkát végez a köz számára, a maga javára is haszHahó, a tenger! Holt vidék Filmexport barátainkhoz Az elmúlt napokban hazánkban jártak az európai baráti országok filmátvételi delegációi. A Hungarofilm- nél megtekintették a legújabb magyar filmeket, amelyek általában elismerést arattak. A Szovjetunió átvette a Holt vidék, a Hekus lettem, a Nyulak a ruhatárban, a Fuss, hogy utolérjenek című filmeket. Bulgária ugyanezeket, valamint a Hahó, a tenÉirNWWW lim. ágrills t9., wQ»bat ger! című filmet. Csehszlovákiában műsorra tűzik a Volt egyszer egy család, a Hekus' lettem, a Hahó, a tengeri, a Nyulak a ruhatárban, a Fuss, hogy utolérjenek! című alkotásokat. Lengyelország hét alkotást vásárolt meg java filmjeink közül: a Holt vidék, a Legszebb férfikor, a Még kér a nép, a Hahó, a tengeri, a Nyulak a ruhatárban, a Meztelenül, a Fuss,1 hogy utolérjenek! Az NDK és Románia a Holt vidék, a Hekus lettem, a Hahó, a tenger, valamint a Fuss, hogy utolérjenek! cí-; mű alkotásokat vásárolta fi not hajt, de útközben elfelejtette valahol a dolgok természetes jó ízét, zamatét az emberi kapcsolatoknak. Korunkban, a technika eszikö- zeinek sürgetésére és a társadalom elatomizálódása következtében nem is olyan könnyű — főként a nagyvárosokban — a többi embertől elidegenedni. És ez az elidegenedés elembertelene- dést is jelent egyúttal. Ezek a gondolatok fészke- lődtek a néző fejében a precízen tudósító képek pergé- se közben, nézve és figyelve a kitűnő Anthony Perkins, Charles Bronson, Jill Ireland, Henri Garcin, Viviane Everly játékát. A néző hitte is, nem is, hogy a féltékenység, az idegeknek ez a furcsa állapota mindezt ig.v tudja összehozni. Végül is az izgalom tetőfokán a bűnhő- désnek gyanúsan kipoentíro- zott kérdését. (farkas) Filmössze- áiiífás — Dózsa- oklevelekből A Dózsa-évfordulóra válogatott oklevelekből filmösz- szeállítást készített a Magyar Országos Levéltár. A válogatás a korszak legfontosabb 20 okiratát mutatja be, több mint 30 mikrofilmfelvétel segítségével. Az Országos Levéltár az anyagot az érdeklődők rendelkezésére bocsátja. A valamennyi iratot tartalmazó negatív filmmásolat ára 18 forint. A teljes összeállításról — három oldalas jegyzékkel —, 140 forintért xerox-másolat rendelhető. őmpík isrm VI. A furfangos birtokösszeírás Rosszul ütött ki egy esztendő gazdálkodása Józsa Gyurinak. így hát kölcsönt kellett felvennie. Ügyvédje végre is talált egy bécsi bankárt, aki hajlandónak mutatkozott — kellő garanciák mellett — a félmillió pen- gőíorintnyi hitelnyújtásra. Azt a feltételt szabta az osztrák bankár, hogy saját emberével felbecsülteti Józsa úr birtokát, hogy kellő garancia-e az a félmilliónyi hitel fedezetére. Gyuri úr pokoli dühbe gurult, hogy akadt olyan emberfia, aki nem hisz az ö szavának és akinek nem elegendő garancia az ő nemesi neve és szava. Elhatározta, hogy móresre tanítja az cxEtrák sógort, de úgy i«Egy nyamvadt, pápaszemes, kamásnis, köcsögkalapos bécsi becsnök jelent meg Füreden, hogy elkészítse a részletes birtokfelértékelést. A derék számkukac a munkát az ingatlan értékének felmérésével kezdte. Kikocsi- káztak hát Józsáék a Tisza menti puszta kellős közepére, s ígv szóltak: — Ez a birtok! Mérje kend! — Mennyi ez? — kérdezte a bécsi polgár. — Tudja a jebuzeus! Mérje meg kend, azért fizetik, oszt megtudja. Hosszá banszéltében lépje le, oszt megtudja, hány kvadrát. Leszállt a kocsiról a becs- nők és elkezdte a lépegetett. Mikor már vagy 4—500 lépést haladt, Józsáék a lovak közé csördítettek ostorukkal és elvágtattak, otthagyván szegény fejet az isten háta me- getti puszta kellős közepén ... Mire végzett a tengernyi lépegetéssel. elmerülve fontos munkájában, riadt annak tudatára, hogy azt sem tudja, hogy hol van! Tíz napig bolyongott, míg végre bejutott Füredre, s úgy nézett ki, mint egy ág- rólszakadt, nem pedig mint egy jónevű bécsi bankház tiszteletre méltó becsnöke ... — Van-e még földje az úrnak? — kérdezte másnap. — Hogy van-e? Hát a Tisza másik oldalán van még egy jókora birtokrész! Oda majd csónakkal viszik el az urat — mondotta hamisítás mosollyal, hetyke kis bajusza alatt Józsa Gyuri. Másnap egy halász gondjaira bízták, akit előre jól kitanított gazdája. A Tisza kiismerhetetlen nádrengetegében és kiöntéseiben kóválygott a bécsivel egy álló napot. — De hát hol van Józsa ur földje? — bökte ki rosszat sejtve az osztrák bürgör. — Alattunk! — szólt a halász, meg a vele csónakázó ispán. — Hány mázsa nokott azon teremni? — Az ördög ludja! Hol így, Saját nevelés Petit úgyszólván pólyás kora óta ismerem. Amikor négyéves volt, meghívtak a születésnapjára. A tortán négy szál gyertya égett és mi Peti egészségére ittunk. — Nézd meg a fiamat! — büszkélkedett a papa. — Ebből lesz aztán ember, pajtás. Én nevelem, a saját elgondolásom szerint. Szóval, jól éreztük magunkat a születésnapon. Peti kivételével. ö ugyanis beugrott átvenni a gratulációkat és az ajándékokat, de néhány perc múlva már elnyelte az utca. Kétszer, háromszor próbáltak utánanézni, de később valamennyien belenyugodtunk, hogy ünnepelt nélkül kell megülni a születésnapot. Talán egy hete találkoztam megint Petivel. Alig ismertem meg, úgy megnőtt a betyár. Téglával csiszolt tur- mernadrágot viselt és akkora hajai, mint egy lány. — Szervusz, Peti! — köszöntem rá nagy ovációval. Rám nézett, végigmért úgy, a szeme sarkából és azt mondta: — Péter, úgy jobban -szeretem ... Fegyelmezetten bólintottam. — Itthon van édesapád? — Fenn van az öreg, de nyomás, mert hamarosan kuglizni indul... Kettesben beszélgettünk. Irma túlórázik az üzemben. — És a fiad? Rántott egyet a vállán, azután, mint akinek minden mindegy, ezt mondta: — Nagy strici. Fut a nők után és az istennek sem vágatja rövidebbre a haját — Azt mondtad, saját nevelés lesz... Péter kezében megállt a pohár. Hosszan bámult maga elé, aztán egy hajtásra fenékig itta az italt. — Hát mit gondolsz? Lehet ezeket manapság egyáltalán nevelni? Egyszerűen nem lehet. Nem engedik magukat. Ügy vannak, mint a vad ló, ugrálnak, ficánkolnak és az istennek nem engedik hátukra rakni a nyerget. — Azért azokat is betörik .. . Csengettek, Irma érkezett. Tényleg a régi szeretettel fogadott és csak akkor lett komor az arca, amikor bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Petiről van szó? — A fiadról —, villant Péter arca és arcán ideges villámok cikáztak végig. — Huligán. Érted? Huligán lett belőle. Félévkor négybő! bukott, két hete pedig belekeveredett valami marhaságba. — Csak nem valami? — Pornográf képeket árultak pénzért és elkapták őket Gondolhatod, milyen kellemes volt a rendőrségen. — Tudod, most már minden rendben lenne. Péternél jó beosztása van. szeretik, becsülik az emberek, én is mos kaptam az üzemben fizetésemelést. És most a gyerek. A: apja néha begurul és úgy megpofozza, hogy az orrán is elin dúl a vér. Semmi sem segít... Hazafelé indulok. Alighogy kiérek a ház kapuján, eg: ütés éri a fejem. Nagy ívben száll a kalap, homlokomró gellert kap egy keményre pumpált hármas foci. — Meg mernék rá esküdni, hogy Péter volt — mentege tőzött a házmester és udvariasan leporolta a meggyötör kalapot... Szalay István hot úgy. De tizenkétezer öreg boglya azért mindig megvan — vakította nagyotmondásó- val a gazdatiszt. Már késő estére járt, még mindig csak eveztek. Innen oda, onnan meg ide ... — Én már mindent elhiszek, csak érjünk partot —, nyögte ki a nyamvadt kamásnis bécsi. 1 Ügy megfázott a hűvös estén. hogy harmadnapos hideglelés lepte meg. Orvos után kérdezősködött a becsnök. Vagy tíz perc múlva be is állított a falu kovácsa, csak úgy, kormosán, kötényben, nagy fogókkal, kalapáccsal a kezében. Mikor meglátta marcona képét a beteg, azon nyomban meggyógyult, de nem adta magát a keze alá. Ezután az állatokat becsülte fel gondos körültekintéssel a bécsi bankár embere. A szarvasmarhákkal kezdték ... Amikor kint voltak a legelőn, a gulyás titkon nekiuszította a bikát, amely eszeveszett iramban megkergette a nyamvadt bécsi sógort. Végre is egy szénaboglyába fúrta magát — ott talált a villás szarvú, megbő- szült bika elől menedéket. — Megmagyarázták, hogy ez azért van, mert idegen a ruhája. Levetkőztették és egy toprongyos paraszti böszárú gatyát, egy koszos, gubancos subát, s egy zsíros kalapot adtak rá. — Meglátja az úr, hogy ebben a ruhában nem fognak félni magától az állatok ... A ménes becslése következett. Itt felültették egy közismerten csökönyös gebére, amely azután a fél pusztán hurcolta örült iramban a holttá vált becsnököt. Végül is ledobta valahol a Tisza- partján. Vagy három napba tellett, míg haza vergődött Füredre. * Utoljára maradtak Józsa Gyuri úr sertésnyájai, amelyek a Tisza-parti mocsaras kiöntésekben tanyáztak egy öreg kondás gondjaira bízva. Elvittek csónakkal a derék osztrákot a letüielvra. — Végezze a becslést tu tz úr, ahogy csak akarja! - mondták. A kondás egy betűt sen tudott németül. így sehog: sem értette meg magát véle Csak egyre azt hajtogatta amit megtanult itt, a vac pusztai nép között, becsli munkálatai során: — Számolni! Számolni! — No, csak számolja kenő ha tuggya! — fakadt ki j kondás, nagy hirtelen fakép nél hagyta, és eltűnt, hog; beszéljen Józsával. Gyuri úr megnyugtatta hogy nem tör senki a kon dásságára, csak „egy jó ki vicc készül a bécsi ellen”. Már késő éjjel volt, amiko csónakokon a közelébe evez tek, s megbújva a nádasbar farkasordítást imitáltak. A becsnök, akit elleptek vérszomjas, kiéhezett szú nyograjok, reszketett a féle lemtől, hogy végül is itt, vad magyarok között végzi b gyarló emberi életét... Végül is csónakba rakta! és beeveztek vele. Még két álló nap számol' szorzott és összeadott a ka másnis bécsi úr, amikor i készen lett a becsléssel é szélesre sikeredett mosoly lyal jelentette ezt Józsa Gyű ri úrnak. — Kész van, Józsa úr, munka. Ügy látom, hogy iga za volt és meg is fogja kap ni a kölcsönt a bankár úrtól — Csak utazzon szépen ha za kelmed. Nincs már szűk ségem a hitelükre! Neker két-három héten belül kellei volna, de mivel így elhúzó dott a becslési munka, ner tartok már rá igényt... Ügy is lett. S amikor a pó rul járt bécsi bankár beesne kének esetén már egesz He vés megye nevetett, Józs Gyuri a vármegyei közgyü lés után, az Oroszlán ven dégfogadóban így leplezte 1 az általa rendezett hec okát: — így kellene, urak, min den becsi bankárral csele kednünk, akkor bizonyár megtanít1’ík,' hogy velünl magy-ro!:' ' nem lehet ku leo I (Folylaljuité t I / «
