Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

V^VWWSAAAAA« J£0-'jf hogy nyugodtan ülhetne a fenekén. Senki nem hajtja, nincs is mire és miért. Üzemi kaja hét köz­ben és már kajla nagy gyerekek. Felnőtt asszonylány és colos vő a háznál. A lába meg olyan, hogy ránéz­ni is rossz, s azzal úgy jár-kel állandóan, úgy, mintha valami régen elvesztett krajcárt keresne makacs ki­tartással, mert ráült az élet a hátára, s bár most könnyebb, még mindig azt érzi: ördög hintázik a vállán. Persze hogy a Mamáról van szó. Az anyósról! Nem is tudom — ma már —, hogy mit lehetett összeröhögni az anyósvicceken annak idején, hogyan lehetett felesleges ember egy családban a Mama? „Már egy hete csak a mamára — gondolok mindig, meg-megállva. — Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen” — tűnődik fájdalmas szívvel József Attila. De hol vannak ma már az ég vizében kékítőt oly reménytelenül oldó mamák? Az egyik csuklóját töri, hogy el ne essen, másik meg majdnem a nyakát a nagy sietségtől, hogy éhen ne maradjon az unokája. A harmadik — senki se vár­ja el — csekélyke nyugdíját kuporgatja, s földöntúli mosoly az arcán, ha odadughatja forintjait annak, aki két-három nap alatt keresi meg azt, amit ő egy hó­napig vár a postás bácsitól. A negyedik most haldok­lik, s az unokája anyjaként siratja — nagymama ne­velte emberré. Ahogy nőtt, erősödödtt az unoka, úgy ment összébb, mint valami mesebeli luftballon, ami­ből nem kieresztik, de kiszívják a feszes életét adó levegőt. Kezemben könyv, fél szemmel a (Mamát lesem. Az ő kezében egy tányér; azt törülgeti. Lapozok, a ziz- zenésre felneszei, s gyorsít a keze járásán. Mintha el- restellte volna maga is, két keze is, hogy iménti szor­goskodása ellanyhult. — Tévéhíradó.;: jöjjön» — Ha ráérnék arra... Nincs nekem arra időm — mondja csinált szomorúan, mint egykori kiscselédek panaszolták az őket gáládul teherbe ejtő bakáknak, hogyan is bánnak velük uraik. Na persze, hogy len­ne ideje, hogyne lenne ideje. Például nem kellene diót törnie. Vagy eltörölgetnie egy másik edényt. Vagy éppen most megvarrnia egy már alig használt zoknit Vagy a kamrában nem most kellene a befőttet át­raknia a jobb oldalról, a balra... — Tessék már kanalat adni! A Mama a konyha végéből odacsoszog mellém, ahol a konyhaszekrény van, ahol a kanál van, ahová én karnyújtás nélkül is elérnék, s odaadja a kana­lat. Aki éppen nálam van, felhúzza szemöldökét. Meg­hökkenés és egy csipetnyi megvetés benne. Hja, bará­tom — gondolom magamban és mondom is majd néki később — nem értesz te az öregasszonyok leikéhez. A szekrény az ő világa, az ő territóriuma. S külön­ben is, milyen jó érzés ám, ha nélküle még a kana­lat sem tudja megtalálni a férfi a háznál. Egy ilyen fáradt csoszogáS, ahány méter, annyi hónap az élet­hez pluszként Honnan veszik ezek a meggyötört, az élettől ezer­szer megrugdalt, végül is ugyan derékban hajlott, de soha meg nem tört öregasszonyok ezt a hihetetlen, szívós erőt? Ezt a vad akaratot, hogy legyenek, hogy kelljenek, hogy végtére legöregebb korukra is nélkü­lözhetetlen legyen legtöbbjük. — Mama van? — Sajnos, nincs! — sóhajt a kismama,' merthogy a Mama alatt nyilvánvalóan az anyós értendő, ami persze, hogy van, csak nem itt, hanem sajnos ott, avagy még annyira fiatal, hogy maga is dolgozik, avagy — ilyen is előfordul persze — egyáltalán nem viccbéli anyós, hanem kegyetlen valóság. Perben és haragban áll mennyel, vővel — ahogy jön. De ma már ez a ritkább, ez a kevesebb. — Mit tart a legfontosabbnak a családban, ahhoz hogy rend legyen, béke és gyarapodás? — kérdeztem minap egy fiatalasszonyt. Töprengett néhány pillana­tig, aztán magától értetődő hangon válaszolt: — Hát, hogy a mama sokáig jól bírja magát egészséggel és kedvvel is..: Megáll az ész. Ülhetne nyugodtan a fenekén, hi­szen senki sem hajtja, nincs is mire, nincs is minek — mondom és írom. Aztán most jut eszembe, hogy néhány napig nálunk is beteg volt a mama. Aki, ugye­bár annyi feleslegeset totyog, aki minden percben, egy tányér törülgetésével is be akarja bizonyítani, hogy nélküle megáll az élet. Egyszóval: a mama néhány napra beteg lett. Nem, néni állt meg az élet. Csak le­lassult. Más lett. Döcögősebb. Szokatlan és aránytalan. Kiderült, hogy otthon nem is csavar, hanem tengely a kis öregasszony: valami hallatlan szívóssággal és makacssággal, mint a sálat, hogy meg ne fagyjon ma­ga köré tekerte életünket, hogy az melegítse őt és ő visszasugározza belé a maga melegét. Anyósviccek? Ugyan. Németh László Égető Észte­re óta nem emlékszem, hogy valaki is emléket állított volna a lányból nagymamává „serdült” nőnek — aki öreg korára is képes új és megint új életet adni. De legalábbis megdajkálni maga körül az életet. t /VVVWV^^WAVr'AAVvVWVWW>íW^^^Vv^^^/A^W.A^^\Vv\VV‘vWs,V^N' BOROLVASÓ TÍZ ESZTENDŐ MUN­KÁJA sűrűsödött abba a négyszáz gépelt oldalba, amelyen most Papp Miklós tokaji múzeumi,gazgatá a kezét nyugtatja. Ennyi ide­je gyűjtögeti ez az aszkéta hajlamú tanáremiber a Hegy­alján termett nemes borok irodalmát. Költők, államfér­fiak, művészek magasztaló sorait, a szőlőkultúra múlt­jára vonatkozó történeti adalékokat, különböző kép­kivágásokat; külföldi cikk­másolatokat. Eeldolgozta a tokaji aszúvad kapcsolatos gyógyászati hagyományokat, külön fejezetet szentel a bor­hamisításnak, befejezésként pedig a saőlővidék fejlődé­sének ívét rajzolja meg. Hogyan jött létre ez a „baroüvasó”, amely a Tokaj- hegyaljai Állami Pincegaz­daság anyagi támogatásával, s Kapás Pál vezérigazgató tudományos jegyzeteivel ki­egészítve még az idén könyvpiacra kerül? — Dühömben írtam! — mondja a szerző. — Valami­kor, az 1960-as évek elején, kiadtak a nyugatnémetek egy borolvasót, amely Euró­pa jeles szőlőlaxltúráival fog­lalkozik, s ebben a mi bo­rainknak harminckét sort áldoztak. Vérlázító. Mert nincsenek bár olyan nagy ki­terjedésű kultúráink, mint a franciáknak, németeknek, minőségre azonban évszáza­dok óta álljuk velük a ver­senyt. Hadd idézzek erre né­hány példát a könyvemből! Bocatius János kassai taná­csos 1599-ben Hungaridos címmel kiadott egy nagyobb tudományos munkát, amely­nek második kötete a tokaji bor tridenti zsinaton élért sikeréről tudósít. Drasko­vics érsekünk vitte magával Tállyáról, s mikor felszolgál­ták III. Gyula pápának, meg­ízlelve így kiáltott fel: Sum­mám pontificem talia vina decent! Vagyis hogy: tállyai bor illik a pápai asztalra... Közel száz esztendeig az orosz cárok is erről a tájról szállíttatták kereskedőikkel a legmagasabb vendégek asztalára szánt italt. Mi több, öt szőlejük, két présházuk volt Hegyalján! S idézhetem borunk dicséretére Matthias Claudius német költőt, aki a rajnai nedűt egekbe eme­lő költeményét tagadta meg, miután Schwarz poseni kor­mánytanácsos és mulatozó társasága válasz versezet kí­séretében ©äsKüsött neki né­hány palack szamorodnit. Ér­demes idéznünk a poeesnek lelkesült soraiból: Olvadt arany terem Hungáriába’ a Kárpát oldalán, erő száll ebből a szarmaták fiába, és ettől szép a lány. Körünk rokon a büszke magyarokkal, hisz egy az ősapánk: Bac hús! — Köszöntsük őket hát dalokkal, jó testvérek gyanánt! ÁLLÍTJA PAPP MIKLÓS, a fáradhatatlan kutató, hogy nem mese a Hegyalján ter­mő aszúbor gyógyító hatásá­ról elterjedt hír sem, Mária Teréziával kezdi a bizonyí­tást, iád udvari orvosa, Swietin tanácsára naponként ivott tokajit, sőt még ked­venc papagáját is azzal itat­ta. Fontos argumentumként emlegeti a bázeli egyetem hajdan volt gyógyászati pro­fesszorának, az 1524-ben ha­zánkban. járt Paracelsusnak tudományos megjegyzését amely szerint „a vegetáliák a mineráliákkal társulván folyékony arannyá válnak az aszúban és serkentik a szer­vezetet” Régi orvostudomá­nyi munka Szemere Berta­lan angol nyelven megjelent írása, a Notes cm Hungarian Wines egyik fejezete is, amelyben a cscmtképződés- hez szükséges magas foszfor­tartalma miatt emeli ki a tokajit a tanulmány szerző­je. A téma humoros megköze­lítésének számlálhatatlan írá­sos dokumentumával is ta­lálkozhatunk a tokaj-hegyal- jai pincészetek különböző borkóstolóiban. Akad egy ilyen közvetlenül a hajdú- szoboszlöi gyógyfürdő mel­lett! S hogy a beutaltak, szi­gorú orvosi tilalom ellenére, gyógyulás reményében gyak­ran látogatják, erre Kassai bácsi rigmusa a bizonyság: A tokaji jobban gyógyít, mint a szoboszlói gyógyvíz. Kár, hogy nincs annyi belőle, mind a medencét megtöltse! A TOKAJI BOROK körül dűlő hamisítási perek töm­kelegé azonban már nem tré­fadolog! A „borolvasó” író­ja és szerkesztője szerint pil­lanatnyilag földünk 29 or­szágában „termelnek” toka­jit, s legtöbb esetben védte­lenek vagyunk az ilyesféle hitelrontással, hamisítással szemben. — Valamiként valóban kö­tődnek ezek a borok, szőlő­fajták a Tokaj névhez. Ott vannak például az elszászá tokajiak, amelyeknek eredete a XVI. század derekára nyú­lik vissza. Miksa császár ve­zére, Schwendi báró a János Zsigmond elleni hadjáratban 1565 nyarán Tokaj alá ér­kezett, s itt hosszadalmas harcot vívott a város bevé­teléért Ez alatt volt ideje belekóstolni a közeli pincék boraiba. Persze hogy reájuk íaeledett! S a nóta vége az lett, hogy amikor csapatai­val elvonult a Kopasz-hegy alól, szekérszám fuvaroztat­ta Elzász-Lotaringiában lé­vő birtokára a szőlővesszőt Olaszországban, kis folyó van, amelyet Tokajnak hív­nak, partjain virágzó szőlő­kultúra honol. Bolondok len­nének a taljánclk, ha nem használnák Id az apropót, il­letve Tokaj világhírnevét, hogy általa gazdag piachoz jussanak. És tessék megfta­gozni: Papp Miklós arra is fényt derített, hogy Dél-Af- rikában Tokaj nevű városka létezik, amelyet emigrált Kossuth-tisztek alapították! Honszeretetük, meg talán a jóféle hazai ital emléke ar­ra serkentette a derék had­fiakat, hogy hazulról szer­zett tokaji szőlő tövekkel te­lepítsék körül házaikat, ami­ből időnek múltával kiter­jedt szőlőültetvény (keletke­zett. Így ma már az afrikai „tokaji” hárslevelűvel, sza­morodnival is állnunk kell a versenyt a világpiacon. S nem magára hagyatva dolgozott annyi éven át a tokaji szőlők, borok ügyének prókátora. Váratlan, megle­pő adalékokat tálaló társ­szerzők jelentkeztek tevé­kenységének híre nyomán a világ megannyi sarkából. Magyarok, nem magyarok vegyesen. Aki pedig artiszti- kus rajzokat készített a kü­lönböző fejezetekhez, idézve korok és kultúrák hangula­tát: Makoldi Sándor egri festőművész! Ö TALÄN szíves-örömest vállalkozna egyszer olyan borolvasó illusztrálására is, amely hazánk másik jelentős szőlővidéke, Eger és Gyön­gyös környéke borkultúrájá­nak irodalmával, történisé- gével. s a hozzájuk fűződő anekdotakinccsel foglalkozik. Moldvay Győző RÜDNA3 GABOR: Limlom Mennyi lom, mennyi lom! Hiúság, önzés, póz, harag. Kiborult a piacon fejed füles kosara. A kakas a tyúk után nem szaladna ily bután, és a kot-kot-kotkodács feles­leges okoskodás. 3. Adtam neked ezer csókot: megcsókoltam szépen sorban ’ mind az ezer bibircsókot. Öt ujjad öt szeg, búsomban öt seb, bolond, kit a szerelem keresztedre köthet. SZOMRÄKY SÁNDOR: Fújt 3 széf O valaki ment a hídon ; sziszegve fújt a szél sötét vizet kavart a szél ; és egy ember ment a hídon Még szálldosott néhány sirály ■ fekete volt az éj ; hideg szomorú volt az éj ; ' s keringett még néhány sirály ( És nem volt akkor szeretőm ; oly fehér volt a part ; ó megfagyott a tér a part : és nem volt akkor szeretőm Bűnöm és már lelkem se volt lehullt a gyönge ég í jeges utakra hullt az ég ■ s a hídon már senki se volt / h I I í i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom