Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
2 * VI 9 a a Ki Tolt az első magyar színész? Színhártőrténészeket, szakembereket egyaránt foglalkoztatja: vajon ki volt az első magyar színművész? Ezt a mai napig sem.sikerült teljes pontossággal megállapítani, a feljegyzések azonban újabb eredményre vezettek: előkerült az eddig ismert első, neve szerint is feljegyzett, magyar színészre vonatkozó okirat. Eszerint 1280-ban Kun László királyunk Zy- man (Zimány) nevű színészének egy egész falut adott birtokul, mégpedig a Zólyom megyei Osztroluka községet. Meglepő azonban, hogy a szóban forgó Zimány színész mesterségét későbbi leszármazottjai — nagy hírű és nagy birtokú nemesi család volt! — kereken 700 esztendőn át restellték, a fontos okirat eredetijét eldugva őrizték, vallván: nem elég rangos ős egy színművész. Zimány mester egyébként feltehetően a XIII. század utolsó évtizedében halt meg, neve ugyanis 1286-ban szerepelt utoljára. Királyi színjátszói mivoltát még 1286- ból származó oklevél említi (Művelt ember lehetett: az egyik fiát — név szerint Jánost —, akit feltehetően papi pályára adott, az 1320- as években mint tudós férfiút emlegettek. Zimány művészi mesterségét még egy emlék őrizte meg: egy puritán nemesi címer, amely minden sallang nélkül kürtöt ábrázol KÄLNOKY LÁSZLÓ: Ismeretlen hatalmak Ha dől a fal, a már vállal nem tartható, megmentenek a legbenső világ homályában lakó kis őrszemek. Tárnáim éjjelén nyüzsögnek tettre kész alakjaik, s öblítik szüntelen vérpályám gyülevész salakjait. Az arc nélküli rém, ha ők lépnek elő, nem oly merész, s megáll az idegen arcokból rám törő hullámverés. Lelket belém, mikor föladnám a csatát, türelmük önt. Gyümölcsharangjukat így kongatják a fák, ha tűz dühöng. A költőt József Attila díjjal tüntették ki. Ebből az alkalomból közöljük fenti versét. LAKATOS ISTVÁN: DAL Egy hitet orvosprofesszor előadást tartott Bécsben. A tífuszról beszélt. Többek közt azt mondta: „Ha valaki tífuszban megbetegszik, vagy elveszti az eszét vagy belehal. Magam is átestem már tífuszon...” ★ 1910 körül egy kis csehországi pályaudvarnak azon a bizonyos „házikóján" a következő tábla lógott: „A kulcs az állomásfőnöknél van!’’ Egy tréfás kedvű utas ezt írta alája: „Sürgős esetekben forduljon a prágai császári és királyi vasúti igazgatósághoz!" Szóvirágok és anekdoták Közepes nagyságú város Amerikában. Egy mosógépeket árusító üzlet kirakatában a következő felirat látható: „Ne ölje meg feleségét! Hagyja a piszkos munkát elsőosztályú mosógépeinkre!” ★ Egy angliai kisváros kelengyeboltja a következőképpen fürdetett: „ÜzletünkAz angol királyi kormány egy csodálatos rendelkezése a következőképpen hangzott: „Minden feladott táviratot egyszerű, világos és mindenki számára érthető nyelven kell megfogalmazni, kivéve azokat, amelyeket a kormány ad föl.” ★ Egy genfi taxisofőr megelégelte, hogy utasai állanben az égvilágon minden ‘ dóan gyorsabb hajtásra öszegy kiHolott Veled vagyunk továbbra, változatlanul «Aí*AAAA/SAAAA<SA^AA^AAA/VVN*AAA^AA'SAAAvVVV\AAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAs J<WWVWWWAWWWWIVWVVWVWWWMlVWWVW^^ -------------------------------------Ha legalább Becsbe mennék vagy kapható, amire csak nőnek szüksége lehet véve férfi!” tökélik. Ezért autójára a következő feliratot akasztotta ki: Akar 50 km/h sebességgel utazni és S0 évet megélni vagy inkább fordítva?” ★ Egy ismert színpadi szerző másodszor is nősülni készült. Választottja drámai színésznő volt. A menyasz- szony az esküvő reggelén így szólt — mindketten már új lakásukban laktak: „Kedvesem, ugye, ma frakkot veszel?" „Galambom — válaszolt a vőlegény —, ismered a régi szokást: frakkot csak a premierre!” A lélek tájai felett arcod, mint sebzett nap remeg, kezdődik — végső számadás — valami belső utazás. Nyitnak világok, mélységek fénye árad, • sebek tengerszeme, zárva az út visszafele. Mosolyod, mint fagyott, rezzenéstelen tó ragyog: szivem sötét telében homlokod süt fehéren. PILINSZKY JANOS: FELELET Hommage á 1. B. Ellátogatsz a legbelső szobába. ' hallgatsz és hallgatod a szürke falak lobogását, mintás csöndjét, ausogását, parancsát. Letérdelsz egy szigorú szózatra és beleolvadsz a figyelembe, mely mindenünnen az ünnepély egyetlen csukott ajtajára irányul. Münchenbe, Prágába! De éppen — Moszkvába! Anyám csak regényekből ismerte Moszkvát, onnan tudta, milyen más, milyen masz- sze van. És mekkora a hideg. Napóleon is csak úgy tudott? mele- ( gedni, hogy felgyújtották arra előtt a várost. — Tavasszal — feleltem — azért szidott, hogy Bécsbe megyek. Pedig az közel van. ’ — fjem az a baj — sóhajtott. — Az a baj, hogy elmész. Mindig így engedett el, gyerekkoromban is, azután is. Mindig kellett egy kis lelkifurdalást, bűnbánatot óreznem. Pedig akkor még fiatal volt, most meg hetvenöt . éves. És — minek áltassam? — 1 Moszkva valóban messze van. Ott topogott körülöttem, amíg csomagoltam. „Pizsamát viszel? Mondtam, hogy vegyél egy kucsmát. És a meleg harisnya?” — Minden megvolt. Nemsokára megkérdezte még: A miniszter is veletek megy? — Hál’ Istennek!” Egy miniszter, úgy látszik, nagyobb biztonságot ad. Akire egy miniszter vigyáz, azt nem nyeli el a mesz- szeség. Alig vártam, hogy induljak. Mert ki (tudja zúgolódás nélkül elviselni — felnőtt létére — a gyengédséget, a féltést, azt. hogy hebehurgya kamasznak nézik? A kofferom végül az Északi-sarkra is jó lett volna. Még néhány pillanat — a búcsú, tele nehezteléssel, aggodalommal, egy kis sértődöbt- séggel, aztán indulhattam. A lelki, furdalás persze már a küszöbön elfogott. De nem kellett megkérdeznem, mivel engeszteljem meg. — Ne hozzál semmit — csókolt meg. — Csak egy kis virágot. — Virágot? — Csak ezt, a kérést nem vártam! — Nem sokat. Néhány szálat. — Minek az magának? Nem tudott felelni rá. Éh én — siettem, meg sem próbáltam kitalálni. Thurzó Gábor: 'Már repültünk is, aranyló-per- zselő pesti kora őszből a moszkvai esős őszbe. Két óra után a város, egyszerre, felkészülés nélkül. Tűző napfényből, habosan-jegesen csillogó felhők közül, átmenet nélkül zuhantunk a ködbe. És ferdén, messze, már láttuk az egyetemet, piros-kék-sárga falusi házakon túl Moszkva tornyait. A látvány olyan váratlanul ért, mintha rám kiáltottak volna. Milyen más vonaton — lassan-lassan közeledik egy ismeretlen város, fokozatosan tárja fel magát. Én hirtelen, zuhantam Moszkvába, kapkodtam valósággal a fejemet. Egyetlen bódulat volt ez a hét. Mint mindig, most is elképzeltem magamnak valamit, és mint mindig: most is sorra cáfolt meg mindent a valósáig. Milyen ez a város? — tűnődtem, egy-egy napra visszaemlékezve. Nem tudtam megfogni, markomba szorítani. Itt vagy, ilyen vagy! Másutt, akármerre jártam, ez mindig sikerült. De most és itt! Egymásra rohantak, egymást ragadták el felhőkarcolók és kicsi faházak, a Kreml vörös, bástyái-tomyai és frissen aranyózott templomok gombkupolái, neonfényben rikító, ezerszínű utcák, körutak és alföldi kisvárosokat idéző terek. Moszlrva egy nagy falu — hallottam Gorkijt. De micsoda falu — *«vrp tűnik, olvad, lerohanják a s»bAruták, építkezések. Mint loriósi oJtf skdk az égen a toronyOwnsk ’•*«•». Gs emberek, áradva, mindig és mindenütt. Ember»*, azjk boss/s«*ttéan idegenek maiáotaif mert elzárt tőlük á nyelv — és emberek, akikből egy anyjának Moszkva. Es nyilván ugyanakkora aggodalommal eresztett útnak. Szolnokon eladtam a gubókat, szétnéztem, mászkáltam — mekkora a világ! —, és mire eszembe jutott a kendő, bezártak a boltok. Nincs ennél egyszerűbb, gondoltam én is, fejkendő, az fejkendő, majd veszek egyet Ceglé. _ , , , _ , , , den. Persze, hogy boldog volt vele közős szóra, közös mozdulatra elő- dott az utitárs, az, aki olyan bukkan az ismerős. Így múltak, könnyedén mondta tegnap: „Mondd , y ' “ mutatta mindenklkavarogtak a napok, mint nálam már, majd veszel Pesten a Feren- nek: „A fiam hozta Szolnokról.” idegenben mindig — csupa láz, ciek terén.” Egy ideig boldog voltam, csak kéés csupa reménytelen csüggedés. — Te hoztad? sőhb nyilallt belém: megcsaltam, Csoda-e, hogy megfeledkeztem — Nem tudtam nézni, hogy esz , . ... anyám Virágairól? * fene a virágok miatt. becsaptam szegényt. Hjsz ez mégisVirág és fejkendő Utolsó este aztán — zárt virágboltok melegágyipárás üvegén át — hiába néztem a cirmos krizantémokat, rózsákat, sisakvirágos gla- dióluszokat. Virág nélkül fogok hazamenni. Az útitáraak — a miniszter is —■ mulattak furcsa gondomon. — Mondd már — nevetett rajtam az egyik —, majd veszel Pesten, a Ferenciek terén. Milyen egyszerű megoldás! VIA csokor - ez a néhány neve nincs, dórcsípte szál és tündöklő gladióluszok — ott hányódott a csomagtartón. Mire hazaérünk, nem lesz köztük különbség. De akármilyen lesz is. én nyugodt voltam, ilyen boldog, bűntudat nélküli talán még a paradicsomban sem. Már elhagytuk a Kárpátokat, amikor megszólalt a miniszter. — Én is kinevettem magát — rág, az virág, akárhonnan vigyem, mondta. — Na, hallja, annyira És mennyivel frissebb lesz az a töri magát egy moszkvai csokor pesti csokor, nem hányódik majd után. Amikor a virág valóban vi- csomagtartóban, nem törik össze rág, olyan mindegy, honnan keríti a kofferok, nem fonnyad el. Hát elő. Később elszégyelltem magam, ez igazán a legegyszerűbb — Pes- mert egyszerre eszembe jutott egy ten veszek virágot.« És mégsem semmiség, régi emlék. És mint volt olyan könnyű belenyugodni. Ez mégis hűtlenség, rpégis hazugság! Éjszaka aztán egyre erre a virágra, a kezdődő lelkifurdalásra riadtam. És kora reggel már lent vágtattam, virágot — egy hervadt szálat legalább! — hajszolva a Komszomol téren Moszkva reggel, munka előtt, amikor három pályaudvar önti az embereket! Törtem át köztük magam, kergetett, nem hagyott nyugton ez a nevetséges gond. Egy standon aztán találtam virágot, dércsípett, ócska kis csokrot. De megkönnyebültem — egy csapásra eltűnt a lelkifurdalás. Csak a fürdőszobában kellett még összeszednem a holmikat, és mehettünk. Ahogy felgyújtom a villanyt, a kádban ott úszik három rózsaszín gladiólusz. Hogy került ez ide? Miféle csoda? De mindig, ha — isten tudja, miért? — eszembe jut, most 'g nyugtalanított, keserített Egy régi mulasztás. Ügy fe'sebzrtt, hogy ma sem heged. több mini harminc év után som. Lassan ereszkedni kezdtünk. Rl- tűnt-előbukkant alattunk a táj. És mindannyiunkban az a múló részegség, az a semmi máshoz nem hasonlítható szorongás, amely leszállás közben fog el. —- Biztosan maga is tenyésztett gyerekkoréban selyemgubót — folytatta. — Nagy divat Volt. Maga, a fejemet tenném rá, játékból csinálta: Nálunk, otthon, az a pénz csak ceglédi kendő! Kényelmes voltam, bámész, feledékeny. Most egy hazugságnak örült az anyám, ió lett volna bevallani néki, de nem mertem, sem akkor, sem soha később. Már földet értünk, szedtem elő a fonnyadt tört moszkvai csokrot a csomagtartóból. — Nagyon jól tette, hogy nem a Ferenciek terén vett moszkvai virágot. Eljött volna magánál is a pillanat, amikor soha többé nem bocsátotta volna meg ezt a hűtlenséget, ezt a csalást. Mert az ilyen kicsiség fáj a legjobban, A nagyobb sebek könnyebben hegedne*, ritkán f-lkadnak ej újra. És újra otthon voltam’ Hát nem fagytam m<-g. Mindenem megvan, én >s megvagyok. Muto*«»*m magam! Taxán még meg is híztam! Boldog vo>t, véget ért a rettegés, féltés. És ami a legfontosabb, övé lehetett újra a gyönyörű önzés — Lmét bii to .'ioa vett, hatalmában vagyok, a fia vagyok. Odaadtam a csokrot. Olyan jó volt mondani: hajnalban, a Komszomol téren, még friss volt minden száL Kézzel-lábbal magyarázva vettem a fagyoskodó kis öregasszonytól. Anyám megnézte i a csokrot, forgatta, megszagolta, dais kellett, amit értük kaptam. Amikor együtt volt egy kosárra való, gyón természetesnek találta, elindultam Ceglédről Szolnokra, T,„ , . , .... . hogy ott adjam el. Az első önálló “ S “ keresetem! Mit vegyek rajta édes- mondta megn. ugodva, nem akartam kitalálni, pakoltam anyámnak? „Fejkendőt, fiam — És azt hiszem, legközelebb már a pompás szálakat a szemérme- mondta. — Amilyent csak Szolno- könnyebben enged el. Hisz a virág, sen ócska csokor mellé. kon kapni." Mert neki Szolnok volt valóban virág — még akkor is, ha Látom, megtaláltad — foga- olyan messzi, mint a maga édes- moszkvai. XAA*»AAA***AAA»AA*AAAA***AAAAAÄAS**AAA»AASAAAAAAAAA**»A***«ArA.A^*.A ^ ^ "| V * * * ^ A ft ^ ^ ^ ^ ft ft ft ft fi A V>1 ^ VI iWVUW^^T 4 1 l %
