Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
/ Parádi ünnepvárók Más »telek fújtak még Pacádon, más volt a húsvét is, amikor Szakács József, üveg- gyári munkás az alig tizenhat éves Juhász Juliska fejét bekötötte. A fonóházakban, rokka mellett, napestig folyt a sugdolózás, ki, kit vár legszívesebben a bokrétás legények közül. Azok pedig, eljővén: ünnep hétfője, egymásba kapaszkodva, tízes csapatokban dalolták végig a főutcát Mellényük zsebében ott lapult a rózsavizes- üveg, szemükben a huncutság ördöge, minők következményeként néhány cserfes szájú leányzó megbuggyant a Tárná patak hűvös habjaiban, áiielőtt eléjük tette a szentelt sonkát és kalácsot Mert az is nagy díváit vo*t akkoriban, negyven, évnek előtte! Hogy a díszes viseletbe öltözött leányok kora reggel a pap elé járuljanak, aki aztán megszenteli ruhájukat, majd hint az áldásból az oltár előtt tornyozó f üstStt sonkákra, pirosló kalácsokra, ★ —: Sonka, kalács megmaradt, kocsonyával, töltött káposztával együtt! Csak éppen helyettem kásanofeáiniat, Bet- tyt és Nicoiettet keresik a húsvéti tocsdkodók. S így van ez jól, az étet rendje szerint — mondja Szakácsnő, Juhász Juliska. — Hazavárjuk hat gyermekünket is az ünnepekre, családostól. Egyedül Pali nem lehet közöttünk. A hetedik! Kanadában él, hosszú ideje, s bár készült az idén hazajönni, nyilván nem lesz belőle semmi. Drága onnan az út Százszor meggondolja az ember, mielőtt nekivág. Jómi bácsi, a családfő, nem tartja úgy magát, mint asszonya. Kicsit belerokkant a sok munkába, amellyel hét gyermek neveltetését biztosította. A két háború között mostoha körülmények uralkodtak a sasvári gyárban. De házuk fundamentumához is ő talicskázta esténként a követ a Tárná part- fáról. Hogy most mégis felvillanyozva készül a kettős ünnepre, gyermekeinek köszönhető, akik megtérve az elhagyott fedél alá, szeretettel veszik körül és ajándékkal tisztelik. Anci rendszerint húst hoz a töltött káposztához, Egerből. Jucit, nagy zacskó kávéval a pesti busz teszi le a ház előtt. Józsi pedig, aki őrnagyként Miskolcon szolgát a demi- zsonokat tölti meg jóféle „nyakolajjal”. — Nő, nem kellett ital után mennünk legénykoromban! — jegyzi meg csendesen. — Jött az helyünkbe, át a hegyeken, Markazról és Domoszlóról. Háti puttonyban. hozták kereskedői szellemű emberek. Csak bekiáltottak böjt hetében a kapukon: eladó borom van, szép piros borom van, s ugrottunk érte. Volt azokban olyan jó, hogy három decitől áttüae- sedett rajtunk a kabát,„ ★ — Hogy mi történt azzal, akit leterített a húsvéti borozás? Az erősebb legények felnyalábolták, kivitték az istállóba, szalmanyusaolyára lökték, hogy aludna ki a mámort Persze, ha feleszmélt, rettentően szégyellte magát, 8 szökött haza, hogy senki se lássa — emlékezik leányéveire Juliska néni. — Én mondom, az akkori fiatalok jobban összetartottak^ jobban vigyáztak egymásra. Hányszor látni most útszélen hentergő, berúgott ifjút, akiié csak az égi madarak tekintenek alá! S ha magához tér, még büszkélkedik részegségével, mintha valami huszárvirtust hajtott volna végre! Ami az enyéimet ihleti, nem azért, mert az anyjuk vagyok: mindétig csak jót mondhatok róluk. Amíg itthon voltak, valahány segített a ház körül, meg az apjának. Hazajött például Mikidé az iskolából? Gyerünk az istállóba almozni! Másik a téglát adta kézbe, hogy az ólépítés sebesebben haladjon. ... Kérdi is egyszer az uramtól nagy gyanakvással a főjegyző: miből építetted azt a házat, Józsi? Meg hogyan telik a szép ruhákra fiaidnak, az enyémek nem járnak olyanban? Dolgozunk mindannyian, mert előbbre akarunk jutni, mondotta néki az ember. A szegény mi másból teremt magának hajlékot? A munkájából, a verejtékéből! Hát mi abból teremtettük mindenünket. Meg is becsüljük valamennyien. S itt nem megy veszendőbe semmi, arra is vigyázunk. ★ Mondottuk az imént, hogy nem jönnek haza húsvétolni üres kézzel a Szakács gyerekek. Még tán az se, amelyik most az egri kórházban fekszik, s kicsit megfelhőzi édesanyja homlokát Ám az is ugyanígy igaz, hogy amikor felkerekednek, a hús, a bor és kávé helyébe szülői ajándék kerül a' szatyrokba. Egy kis disznósajt, egy kis édesség, aminek az apró unokák örülnek leginkább. De megleli olykor a yiszon- zott ajándék örömét a na- gyobbja is. Főleg az asz- szonynép, amelyiknek igen jól jön a házilag eszközölt divatszabászi munka. Egyszerűbb «öltözékekről van persze szó. Pongyoláról, otthoni viseletről. Mert, hogy ebben tudós Juliska néni. — Én nem is értem, honnan veszi anyánk az ügyességet — mondja Gyuri, a legfiatalabb gyermek. — Tény azonban, hogy megsac- colja csupán Ancit, Jucit, vagy valamelyik sógornőnket, s két nap múltán lóg a vállfán a ruha, mintha rájuk öntötték vcüna. Valóban. Ki érti azt, vagy mi magyarázza, hogy annyiféle nagy tettre, furcsa próbatételre képes az anyai, apai természet, ha véréből való gyermekért kell megmozdulnia? De teszi! Á szükség rejtőző képességeket bont ki benne, mint tarka virágokat, s azt mind a leányra, fiúra hullatja. (Miként Juliska néni, az öreg családi házban, ahol e pillanatokban, így ünnep küszöbén, a legközömbösebb tárgyak is a várakozás érzetével telítődnek meg. Moldvay Győző , | ' Az iskolaépület még a xé- <gi, valamikor a húszas évék »elején épült Az ablakokat ' szú pusztítja, a falakat is tmegviselték az évtizedek, nem egy helyütt omlik a vakolat. A látogató számára mit sem mondanak a szűk folyosók, az öreg mestergerendák, a megkopott, nyikar-. égó, agyanfirkált padok. Legfeljebb arra gondol, hogy ideje már a renoválásnak. Mennyire másként látja a vécsi iskola öreg épületét *Pólyák Györgyné, aki huszonhét évvel ezelőtt, 1945. •szeptember elsején itt lépett először katedrára, s annyira megkötődött az iskolához, *a festői környezetű faluhoz, Snogy ittmaradt mindmáig, s Szemtanúként idézi huszonhét *év krónikájának ma is frissen élő emlékeit. Ha járja néha az üres térzenékét, régi arcok népesítik be a délutánban már szuny- .rnyadó padokat, s látja egy- ‘fkor volt önmagát, felnőtté '"Üett kisdiákjait, azokat, akik "naponta köszöntek rá iskdá^ menet vagy útban haaa- é... r Családja a szó szoros érteimé- ■ben pedagógusdinasztia, apai fősei mér Mária Terézia koráéiban oktatták az elemi isme- Wreteket. Mi sem természetesebb. mint hogy, a legifjabb '-hajtás is ezt a pályát válasz- ■totta. A budapesti Állami Tanítóképzőbe jelentkezett, s úgy tervezte, hogy majd apja' mellett tanít Újpesten. Véletlenül sem jutott föNmüsöQ wrt. április S.( vásárnál* Érvel huszonhét év... be, hogy az ország valamelyik isten háta mögötti községébe pályázzon, hiszen a fővároshoz kötődött. — Eljött a diplomaosztás pillanata. A meghatottság érzésénél is erősebb volt a nyugtalanság. Nem csoda, hiszen igazgatónk így bocsátott útra: „Állásra ne számítsanak, tegyék csak az íróasztalfiókba az' oklevelet, legalább három évre’’. A fiatal tanítónő még bizakodott, nem gondolta, hogy számára túlontúl is teljesül a jóslat. Kérvényeit, pályázatait sorra elutasították, bárhol kopogtatott, mindenütt a „nem” volt a válasz. Már annak is örült, hogy a kőbányai porcelángyárban segédírnok lehetett. Nem tetszett néki a lélektelen adminisztráció, de csinálta legjobb igyekezete szerint, hiszen ehhez az álláshoz is nagy utánajárás után jutott. — Házunkat bombatalálat tette egyenlővé a föld színével — 1945-ben én a szó szoros értelmében mindent újrakezdtem ... Negyvenéi, tavaszán Vécsre települt családjával, élőbb a községházra került segédírnoknak, de érezte, hogy közelebb áll a katedrához, mint valaha. Próbálkozott, ám a felekezeti iskolában nem akartak állást adni számára. Nem hagyta annyiban, beutazott az egri állami tan- felügyelőséghez. s megkapta a megbízatást. — Az első napokat, az akkori élményeket sosem tudom feledni. Kopott ruhás, sovány, riadt tekintetű gyermekek néznek rám az évék távolából. Minden terem jókora volt, mégis alig férték be, annyian voltak. /S a szülők ... Aki nem élt itt akkor, el sem tudja képzelni, mekkora nyomor volt Vécsett. A családok zsúptetős, tenyérnyi ablakú, vertfalú vályogházaikban éltek* csak a jobbra vágyás és a tulajdon éhsége tartotta bennük a lelket. Évek múltán, ahogy rendeződtek a viszonyok, s több jutott minden család asztalára, főzőtanfolyamokat szerveztem, mert az asszonyok csak egy-két szegényes étéi „receptjét” ismertek. A sok emlék közül ragadjuk ki a legjellemzőbbeket. Felkeresték az MNDSZ országos központjából, azt ígérték, hogy ha Vécsett is megalakítja a szervezetet, akkor küldenek Pestről iskolapadokat. A gyerekek ugyanis addig otthonról hozták az ülőalkalmatosságokat. Pólyák Györgyné vállalta, de sejtette: milyen nehéz is lesz valójában, hiszen meg kell mérkőzni az embereit tudatában megrögződött évszázados hagyományokkal. A nők helye a parasztszekéren csak a saroglyábán volt, a templomba csak férje után mehetett az asszony. A kitartás azonban csak meghozta gyümölcsét. — Azt kérdezte: mélyék Voltak a. huszonhét év legemlékezetesebb pillanatai. Nos, másnak talán nem nagydolgok, legfeljebb számomra érdekesek. Megszerveztem a Gyöngyösi közérzet — 1972 Heves megye egyik legszebb lakóépületét adták át Gyön. gyösön a belvárosban. Az új épület tervezője nívódíjat ka« (Foto: Kiss Béla) klub csak a régi városköaAkik rövid időre megpihennék: Gyöngyösön, futó pillantással felmérik a várost, általában kedvezően nyilatkoznak benyomásaikról Akik itt élnék már hosz- szahto ideje, vagy itt születtek és nevelkedtek fel már nem ilyen egyértelműen fogalmaznak a városról Ne tűnjék tiszteletlennek a hasonlat: olyan Gyöngyös, mint egy kamasz. A régi ruháját már kinőtte, az újat pedig még nem tudja viselni. A Z ÖSSZKÉP. Kétarcú város, mint annyi más, hozzá hasonló település, ahol a fejlődés az utóbbi években új városrészeket teremtett elő a semmiből Az egyik arca még a régi, elavult városképet mutatja. Egy kis sugarú centrum körül nagyon szegényes házacskák sorakoznak, szűk sikátorokkal, a gömbölyűre koptatott kövekre kicsordogáló szennyvízzel, a lélegzet- szarítóam keskeny utcákra könyöklő öreg zsellérházak- kaL Mindez bét lépesre a higanygőzlámpáktól ékes főutcától Mintha a megkövesedett múlt ewíflodódna a többre vágyó gyöngyösiekkel Mit hivalkodtok annyit a parkokkal és az aszfaltozott utakkal, amikor itt a sár, a bűzös mosogatóié, a vaksi utcai lámpa és a talicskaszéles utca még a környező községek dunandáitól is szegényesebb? potfc sógét, olykor nem egészen kifogástalan kereskedelmi ellátottságát. Drágult a piac, mondják, mert a betelepülőknek semmi sem elég, pontban. Azok is szűkeik, nehezen látják el feladataikat. A tizenévesek látogatják azokat. Az idősebbek otthon maradnak inkább a tw-jük mellett. ‘ A másik area annyira mai, hogy bárhol a világon elfogadnák szó nélkül A sokat szidott és ócsárolt tarony- ház mögött ott a tízezer lelket számláló új városrész. Modern házakkal igaz, csak falatba lakásaival. Ezeknek egy jó részéből a szűklátókörű tervezés és a helytelenül értelmezett spórolási szándék kihagyta a központi fűtést. A Z EMBEREK- Itt is csendes válaszfal húzódik az őslakosság és a bevándoroltak között. A láthatatlan demarkációs vonal annyira merev, hogy a munkahelyi érintkezésen túl csak nagyon kevés családnál léphető át A tősgyökeres gyöngyösiek az újonnan jöttek számlájára írják a város zajosságát, ■ nyolcosztályos rendszert, lett' ídónynapközi, kardoskodhattam az óvodáért,- igazgatóként elértem azt, hogy jó légkörben dolgozik a tantestület, volt diákjaim helytálltak az év végi vizsgákon. Ilyenkor a szülök tekintetéből sugárzott az elismerés. Mehetett volna Gyöngyösre, nemegyszer hívták, sosem érzett csábítást A magyarázat? — Huszonhét évvel ezelőtt „hazajöttem” Vécsre, otthont kerestem itt. Úgy éreztem, megtaláltam, s munkám eredményét is nap mint nap látom. Még a pillanatnyi gondnak is más íze van itt... S ideköt az elégedettség, az öröm is. Szerencsére ebben sem volt hiányom- Vécsett találtam férjre, sokévi albérlet után végre vettünk egy házat, átalakítottuk, lakályosabbá tettük. Megvan már a kocsi is, igaz, hogy „csak” Trabant, de közel Iwzza a .várost. S még egy, amire büszke vagyak: fiam —most nyolcadikos, a mi iskolánk diákja —, derekasan helytállt a járási versenyen fizikából. Ö is követi a hagyományt, pedagógus lesz, mint a „di- nasztika” annyi más tagja volt hajdanán. Néha lassul az életritmus, néha adódik az embernek ideje számvetésre, egy kissé szembenézni volt önmagával, a hajdani ifjúval. Ott Vécsett, az öreg iskolában, a kopott padok között Pólyák Györgyné nyugodtan kutathatja egykori énje tekintetét, mert becsülettel sáfárkodott a rá- bízottabkal, és a vállalt hittél. Huszonhét munkás év mi nden «aj**» hizazuátia... Pécsi kíván mindent megadnak még a satnyább áruért is. Nincs megfelélő választék az üzletekben, mondják, mert a faluról beköltözők mindent felvásárolnak, hogy az új lakásba csak új holmit vigyenek be. Nincs elég iakás, panaszolják, mert azok kapják, akik máshonnan jönnék ide. Ezért kell az őshonos gyöngyösieknek sokszor egy évtizedet is várni a kiutalásra. Az emberek tehát zárfcó- zottabbák, maguknak élők, csak a fiatalabbak keresik és találják meg egymást egy házibuli, egy brigádkirándulás vagy egy focimeccs erejéig. A szórakozóhelyeken főként a tizenévesek nyelik a szeszt. Az emberek egy része még most tanulja a városi életet. Ehhez kellene nagyobb segítséget kapniuk a rendezett környezettől. De Gyöngyösön az építkezések miatt általában nagy a rendetlenség. Még nem tartják szükségesnek az előközművesítést Ezért a lakótelepek környéke egyenlő a csatatérrel. Tengelyig süllyed a gépkocsi a bútorokkal az új ház előtt a költözködéskor, ha éppen esik az eső. Ezért elégedetlenek még a beköltöző családok is. Nem értik a Sarat, a piszkot, az úttalanságot, a rendezetlenséget. Ezért is van, hogy nem szívesen lépnek ki a lakásukból. A LEHETŐSÉGEK. Nagyon sok mérgelődést okoz, hogy a bölcsődét és az óvodát már csak jóval a lakótelep felépítése után adják át. Persze, mert sürget a lakásprogram mindenkit. Semmivel sem jobb a helyzet ,az új üzletek megnyitása körül. A fejlődés nehézségei, mondják néhányan némi gúnyolódással. Mert nem értik a fejlesztés rossz koncepcióját A régi üzletek szinte mindegyike elavult. Hiába tol- dozzák-foltozzák azokat. Kevés a szakosított üzlet. Az iskolák közül a régiek lassan szinte elnéptelenednek. Senki sem érti, miért kell ezekbe az öreg iskolákba iratai a gyerekeket, amikor ők az új lakótelepen élnék. Furcsa, de a déli városrész több mint tízezer lakójának egyetlen szórakozási lehetősége a presszó. Persze, a presszó itt is már csak megszelídített kocsmát jelen*. A sör a lényeg. Mozi, könyvtár, Évek ófa nagy a sürgésforgás az új művelődési központ építkezése körül. ötvenmilliót emlegettek ezael kapcsolatban. Modem, step épületet, amelyben a nagytettem már sportrendezvények tartására is megfelelne. Most már csak a következő ötéves terv programjában szerepeltetik az épületet A népművelésnek W. s területe mindig több lépéssel lemaradt a múltban is. A távolság pedig az évekkel együtt nő az Igények éi ■ lehetőségek között A REALITÁS. Könnyű volna elverni a porti mindenkin és mindenen, akik és amik ilyenné tették Gyöngyöst, amilyen, illetve: ilyenné hagyták elavulni, mint amilyen. Gyöngyösnek nincs történelmi légköre. Itt a városmag nem ad sajátos levegőt, mert építészetileg sem tudott a múlt hagyni semmit a mára. Jóformán. Ennyire szegény építészeti várost keveset látni. A Fő téren és a csatlakozó utcák elejéin még akad néhány jelentősebb épület. Legalább a méretek szerint az. De hol találni olyan utcasorokat, mint Kőszegen, Balassagyarmaton, Szentendrén, Sopronban, Egerben és más, a gyöngyösihez hasonlóan hatszázéves városban? Gyöngyös többször leégett, elpusztult. Lakóinak zöme mindig a szegényebb sorsú emberekből került ki. Ezt mutatják a zsellérközök. Éppen ezért kell majd a régi utcák lebontásával és újjáépítésével városivá tenni végre. Amit az utóbbi másfél évtizedben építettünk Gyöngyösön, az maga óriási eredmény. Például az, hogy ipari nagyüzemeket létesítettünk, amik egészen megváltoztatták a város életet. De hát ami van, az már természetes. Az is természetes, hogy az embereket jobban érdekli az, ami még nincs, amit még meg kell csinálni. Egy biztos: az ellentmondások ellenére is olyan kohó lett ez a város, amelyben új életforma alakult ki, új emberek születtek meg és formálódtak — minden hibájukkal, esendő6égükkel együtt. Gyöngyöst lehet ugyan bírálni, de fejlődését tisztelni kell. G. Molnár FereaE f f »
