Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 91. szám

Az Egri Hegyei Színpad költészetnapi estjéről Országos bemutatóra készülnek a Röpülj páva körök A Pest megyei Tanács díszudvarán rendezik meg augusztus 20-án a Röpülj páva körök országos bemu­tatóját. A rendezvény célja, hogy a népi hangszeres együttesek, kórusok, szólis­ták ízelítőt adjanak megyé­jük jellegzetes hangszeres és énekkultúrájából. A nagy­szabású bemutatóra ország­szerte megkezdődött a fel­készülés. Csaknem 150 együt­tes közül az ezekben a na­pokban rendezett megyei be­mutatókon jelölik ki a részt­vevőket. A zsűrinek nem könnyű a dolga, hiszen pél­dául Szolnok megyében 30, Pest megyében 18, Szabolcs- Szatmárban pedig 13 együt­tes közül kell kijelölni a leg­jobbakat. Egy-egy megye A költészet napja alkalmá­ból az Egri Megyei Színpad a Gárdonyi Géza Színház­ban hétfőn este rendezte meg emlékező irodalmi műsorát. A műsor első felét József Attila emlékének szentelték az egri versmondók.i Jeney István összeállításában csak­nem harminc József Attila- írás, vallomás láttatja-érzé- kelteti a költészet sorsát, szenvedéseit, megcsapattatá- sait, hitét, buzgalmát, láza­dását, érzelmeit, akár szere­lemről, akár a családról, ' a meghittség utáni vágyódás­ról szóljon is a költő. Jeney az egész sorsra jellemző kép­pel indít, — mikor született, kezében kés volt —, hogy aztán eljusson a szenvtelen és rideg jegyzőkönyvig, amely ,a szárszói végső állo­mást és az ottani véget je­lenti. kedvelt, agyonmondott, de el nem koptatható verseiből rakott össze az ünnepi gya­korlat. Ez a műsor a költő sorsát és szemléletét tekint­ve hitelességre tör, azokat a kínzó és gyötrő hangulato­kat, terheket sem kerülve meg, amelyek a költő sorsát olyannyira keservessé tették. Nem ártott volna, ha a ko­moly színek mellé több, vi­lágosabb szint is vegyített volna az összeállító. Így a kép túl komor, az ünnep méltósága a rekviem szomo­rúságával vegyült. Ez alkalommal örömünk­re szolgált, hogy a tízéves jubileumra a színpad ritkáb­ban fellépő előadói is részt vettek a műsorban. Számve­tésként és tárgyilagos beszá­molóként egyaránt megálla­pítható, hogy ez alatt a tíz év alatt egyéniségek alakul­tak ki ebben az együttesben, akik a versmondásban, a pó­diumon saját szemléletükön Bdcs megye patikáinak tárgyi és írásos emlékeit gyűjti Lóránt Nándor kecskeméti gyógy­szerész. A megyei Gyógyszertári Központ támogatásával kutatja a megye patikáinak múltját, megírja történetüket, s a még fellelhető tárgyi anyagokat gyűjti össze. Jelenleg rendszerezik az anyagot, amelyből patikamúzeumot rendeznek majd be Kecskemét első gyógyszertárában. A patikák sok gyógyszert készítettek helyben, erről tanúskodnak a képen lévő kémiai edények. Ezeket rendszerezi Lóránt Nándor gyógyszerész. ■ ■ k ** - ’ (MTI foto — Kozák Albert.) A tisztább városokért önkéntes jelentkezéssel az év márciusában negyven köztisztasági vállalat társult, hogy tapasztalataikat kicse­rélve, munkájukat összehan­golva, segítsenek megoldani a modem városok egyre na­gyobb gondját: a hulladék, a szemét tárolását, felhasz­nálását. Az Egri Városi Ta­Könnyítés az elsősöknek A művelődésügyi minisz­ter az általános iskolák igaz­gatóihoz és az első osztályos tanítókhoz intézett legutób­bi körlevelében felhívja a fi; gyeimet arra, hogy az első osztályos tanulók 11,4 száza­léka tanévet veszít. Ehhez a rendkívül súlyos helyzethez gyakran a környezetismeret, gyakorlati foglalkozás, ének­zene és testnevelés osztály­zatai is hozzájárulnak. Ezért az általános iskolák első osztályaiból történő to­vábbhaladást a rendtartás­tól eltérően a miniszter most utasításban módosította. Az első osztályos tanuló­kat a tanév folyamán és a tanév végén változatlanul a tantervi követelmények és a rendtartásban foglaltak sze­rint a megadott öt érdem­jeggyel kell elbírálni. Ennek megfelelően, ha a tanuló ta­nítói segítséggel sem tudott eleget tenni a követelmé­nyeknek: elégtelen érdemje­gyet kap. A környezetisme­ret, a gyakorlati foglalkozás, az ének-zene és a testneve­lés esetében is mindent cl kell követni annak érdeké­ben, hogy a tanuló megfele­lő felkészítést kapjon, azon­ban ezekből az elégtelen^ osztályzatot, a második ősz-* tályba lépés szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Az említett tantárgyakból javító vizsgát sem kell ten­ni. Az első osztályokban nem kell tanulmányátlagot szá­mítani. Az utasítást már a jelenlegi tan-év végén figye­lembe veszik a tanulók el­bírálásánál. (MTI) nács is tagja az egyesülés­nek, s kezdeményezőként lé­pett fel a kapcsolatteremtés­ben; februárban tapasztalat­csere-látogatáson vettek részt a Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál, a napokban pe­dig az ottani vezető szak­emberek jártak Egerben. Zámbori Ferenc, a városi tanács műszaki osztályveze­tője elmondta, hogy egész sor kezdeményezés születik a kapcsolatból: így például egy mintatárodótelepet léte­sítenek Egerben, amely pél­daként szolgálna- más váro­sok előtt. A megyeszékhely belvárosi utcáit a nyártól egy korszerű, önfelszedős seprőgép tisztítja: ilyen gé­pek egyelőre csak Budapes­ten vannak még. A város külterületi részé­ben nem mindenütt tudták megszervezni a szemét folya­matos szállítását. Ezért most tíz tároló konténert vásárol­nak az egyesülés segítségé­vel, melyeket közterületen helyeznek el, s időnként egy külön e célra átalakított gépkocsival szállítanak majd a gyűjtőtelepre. Kívánatos lenne, hogy az üzemek, vál­lalatok éljenek ezzel a lehe­tőséggel, s saját területükre is ilyen szállítható tárólókat vásároljanak. Ezeket akár naponta is kicserélheti egy speciális gépkocsi. Ilyen s még sok hasznos ötlet, kezdeményezés mutat­ja máris az összefogás ered­ményeit. S ez nem közöm­bös a fejlődő, nagy idegen- forgalmú megyeszékhely jö­vője szempontjából sem. (h.) legfeljebb 15 perces műsor­ral szerepelhet a budapesti bemutatón. Az ország több megyéjében már befejező­dött az együttesek kijelölé­se. (MTI) Ez az összeállítás igyek­szik kikerülni azt az igen gyakran ismételt képet, mon­tázst, amit az eddigi emlé­kezések és irodalmi műsorok alkalmából József Attila Mind erőteljesebb szerte a világon a küz­delem az öregedés ellen. A magam részéről én is igyekszem kivenni részemet ebből a nemes feladatból — oly keményen harcolok, hogy lassan teljesen beleöregszem az öregedés elleni küzdelembe. ★ Dialógus: „Esik végre*. „Esik*. I,Vajon holnap is esni fog?” „Nem lehet azt manap­ság tudni", „Tényleg nem." ...félóra csend utóm,... „Azért jól eldumcsiztunk, nem?" ... a kérdező felkapja a fejét és csodálkozva folytatja... „jé, észre se vettem, hogy már elmentél. ié Jó dolog, fia az ember tudományosan m&- t*élt. Nem úgy, mint azelőtt, ugye... Ha ma lefordulok a székről, akkor nem szívbeteg­ségem volt, hanem infarktusom; ha majd szétmegy a fejem, annyira fáj, akkor a frontátvonulás ebben a ludas; ha felcukkol­nak, hogy majd becsavarodom a méregtől, akkor stresszem van és az újság, a rádió, vagy a televízió nem mérgesít, hanem a tö­megkommunikáció információáradata sokkol. Így azért mégiscsak^ más, nem’ (—ó) átszűrve adják a közönség­nek a vers lelkét, a szavak hangulatát, szenvedélyét, lel­kesítő vibrálását. Jónás Zol­tán, Juhász Csaba, Kalmár Péter, Morvay Éva, Ráduly Margit, Szívós József és Vi- rágh Tibor biztos pillérei a műfajnak és az egri együt­tesnek. A műsor második felében a színpad fiatalabb generá­ciója lépett fél, mai költők írásaiból összeállított jóked­vű egyveleggel. Azért nevez­zük ezt a verssorozatot egy­velegnek, mert komolyat az ugrással, a bohókást az el- gondolkoztatóval úgy vegyí­tett, hogy a közönség észre­vegye: komoly és komolyta­lan gondjaink között a rend és a békés derű honol. Weö­res Sándor, Somlyó György és Ladányi Mihály voltak a csúcsai ennek a mondandó­nak, amelyet Nagy Edit, Nagy Erzsébet, Pászthy Má­ria, Szabó János, Szokolay Zoltán és Vass Gábor adtak elő, ^ A műsorban Bartók-rész­leteket játszott zongorán Vá­sárhelyi Emilia, míg a gi­tárral fellépő és megzenésí­tett verseket előadó Dinnyés József az est legnagyobb si­kerét aratta. (farkas) si&Á't rü*rKÍ4'§4r$ & “'s A.\. V *»' •*- ék é pMw&M WK. április 19., szerda Petrával kint játszunk az udvaron,- amikor jön a ba­juszos ember. Mindegyi- kőnknek egy zacskó cukrot ad, lovaglónadiagban van és egy ideig áll mellettünk. Anyám még nem ért ide. Becsukja utána a kaput, az­tán a kavicsos úton. a vi­rágágyak között felénk kö­zeledik. Figyelem, ahogy el­halad a málnabokrok mel­lett, letép egy l'epkevirágot és a szájába veszt. Süt a nap. Anyám haja körül sárgán fény vibrál. — Ez a kis szeplős az? — hallom a bajuszos hangját. — Mindjárt ráismertem. Olyan, mint maga, Mária. Mondd meg a revedet! — Nem kell! — szól anyám és megfogja a baju­szos kezét. Bemennek a házba. ■ Petra a szomszédban la­kik, nem figyel ránk. Tele­rakja a sütemény formát cu­korral és kjborítja a ho­mokba. A loknik ide-oda ugrálnak a vállán. A konyha1 felöl nagy­anyám hangját hallom. Si­ma, egyszínű hangon beszél valamit. Egy ideig csend lesz. Csak a legyek züm­mögnek a levegőben. Odamegyek az ajtóhoz és megállók, a küszöbön. — Aztán szeretsz-e kocsi- kázni? —' néz rám a baju­szos. Előrehajol a kanapén és mosolyog. — Fel kellene öltöztetni — mondja anyám. — Be­fogták már i lovakat? Egyszeriben mindenki meg­elevenedik. Nagyapám is ki­jön a szobából. Valamelyik nagynéném ruhát ad rám. Aztán kézen fognak. Petra, amikor meglát, fel­áll a homokkupacból. Ke­zében a játékvödör. Nyitott szájjal bámulja piros lakk­cipőmet. — Köszönj el Petrától — lök meg anyám. A hátsó udvaron felrak­nak a szekérre. A saroglya szénával van tele. Oda ku- poreok. — Hát, isten áldja, Mol­nár László! — Nagyapám kezet fog a bajuszossal. Anyámmal együtt már fent ülnek a szekéren. Vala­ki kinyitja a hátsó kaput. — Gyite! — mondja a bajuszos. Ostorával egy kört csinál a levegőben. Elindulunk. A kocsi kere­ke nyikorog. Visszanézek nagyapámékra. Kis, barna csoportban állnak. Valaki közülük leveszi a kalapját. Házak között megyünk. Az egyik deszkakerítésre egy asszony támaszkodik. Anyám megszólal: — Hogy leskelőd­nek ezek! Forduljunk már be. Megyünk egy hosszú ko- csiúton. Hanyatt fekszem a szénán. Felettem minden kék. Anyám és a bajuszos hátat fordítva ül. Vállukösz- szetapad. Nézem az eget. A kocsike­rekek nyikorognak a fejem alatt Arra ébredek, hogy meg­álltak a lovak. Koromsötét van mindenütt. A baiuszos leugrik a szekérről.’ — Nyolc szilvafa van, meg egy barack — mondja anyámnak. Aztán átöleli és elindulnak előttem. Utánuk kullogok. Bemennek egy ajtón. Ä sötétben gyufa lobban.1 A bajuszos meggyújtja a lám­pát és a feje fölé emeli. Nagy istállót látok. Hosszú jászol van a fal mellett. Tu­dom, itt állatok laknak. Lát­tam már ilyet. Ott a szalma is, amin aludni szoktak. Az istálló félig el van vá­lasztva egy vörös téglafal­lal. A másik felén tűzhely. Sárból tapasztották. — Hát ez a konyha — mondja % bajuszos. Aztán egyik lábával átlép az istál­lóba: — Itt a lovak helye. De menjünk be a szobába. Ott ácsorgók a hátuk mö­gött. Aztán utánuk megyek. A bajuszos itt is magasra emeli a lámpát. Halkan be­szélgetnek. Látok egy ágyat. Odame­gyek és felkapaszkodom. Puha, nagy párnák vannak benne. — Látod, már megtalálta a helyét! — mondja a ba­juszos. Messziről jön a hang­ja, aztán suttogássá váltó-, zik. Összegömbölyödöm. A bajuszos odajön. Vet- kőztetni kezd. Csak félig merem kinyitni a szemem. Homályosan látom az arcát, és anyámat, ahogy sétál a szobában. — Hamar elaludt —mond­ja anyám.' — Nem kellene megmosni a kislány lábát? — kérdi tő­le a bajuszos.-i- A hideg víz csak fel­ébresztené — hallom. Reggel kimegyek az ud­varra. .Mindenütt napsütés. Sárga napraforgófejek him- bálódznak a szélben. Nincs kerítés a tanya kö­rül. Anyám jön ki az ajtón. — Gyere csak — mondja. Kézen fog. Egy fa alatt ál­lunk meg. — Na — sürgető a hangja — ha valaki kér­dezné: Hogy hívnak téged? — Szilágyi Julikának. — Nem. e-, A hangja csat­tanős. összerezzenek.' Ekkor meg­ráz: — Téged Molnár Juli­kának hívnak. Érted.? Es ez az ember az apád. Dacos leszek. Nézem a le-, hullott, szétmállott szilva-1 szemeket és azért Is mon­dom: —' Szilágyi Julika..'. — Hogy hívnak? — Anyám először csodálkozik. Egy 1 ideig néz, aztán pofon vág. — No, mondd még egyszer! Potyognak a könnyeim. — Na? J — Molnár Julikának. — És hány éves vagy? •— Négy és fél. — Jól van — mondja és egy kicsit sóhajt. Megkerüli a házat és bemegy. Állok egy darabig. Aztán megszámolom )a szilvafákat. Megvan mind a nyolc. A barackfa kicsit távolabb van. Rücskös, vastag a tör­zse és a föld felé dűl. i Odamegyek hozzá és át­ölelem. Azt mondom ne«; — t i X

Next

/
Oldalképek
Tartalom