Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

A basa kirohanása Kossuth, a publicista 1587-es évekből már nyom­tatott újságlevelünk is ma­radt fenn, igaz, hogy német nyelvű volt — ebben a szi­getvári basa 1587. augusztu­si kirohanását adták hírül az olvasóknak. A kéziratos, majd az alka­lomszerűen nyomtatott új- ságlevél után, 1705-ben indult meg az első, több ízben megjelenő lap Magyarorszá­gon. Amikor 1703. június 16- án Rákóczi átkelt a határon, s a Kiss Albert és Esze Ta­más vezette jobbágyfelkelés élére állt, már tudatában volt. a sajtó óriási jelentősé­gének. Ezért a lap első szá­mát maga a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc nyomtatta ki. A lap latin nyelvű volt „Mercurius Veridius Hungá­ria" címmel és a külföldi kö­zönséget tájékoztatta a sza­badságharc eseményeiről. Az újság 1710-ben megszűnt, majd a gyorsan szaporodó német nyelvű lapok után, 1780. január 1-én jelent meg az első magyar nyelvű új.- sag, Rát Mátyás szerkeszté­sében ,,Magyar Hírmondó” címmel. 1705. és 1710. között ösz- szesen hat szám maradt fenn hazai és külföldi könyv- és levéltárakban. Hivatalos le­vélváltásokból kitűnik, hogy előbb hetenként, majd ha­vonta akarták összefoglalni benne a hadmozdulatok leg­fontosabb eseményeit. 1705- ben és 1708-ban Lőcsén, 1710-ben Bártfán nyomtatták. A nyomda vándorlásai és a hadműveletek azonban bizo­nyára gyakran félbeszakítot­ták megjelenését. A lap szerkesztésében és kiadásá­ban Esterházy Antal, Ráday Pál, majd Bercsényi Miklós is közreműködött. A második magyar nyelvű újságot, a „Magyar Kurir”-t Szacsvay Sándor indította 1786-ban. A legjelentősebb mégis az 1841. január 1-én megjelenő „Pesti Hírlap”, amely Kossuth Lajos szer­kesztésében példátlan módon fellendült és 6000 előfizetője volt. Kossuth a jó politikus nyelvén „Hírlapjában” szóit a nemzethez és mai szem­mel nézve, kijelenthetjük, hogy ő volt első, igazi poli­tikai publicistánk. KISS DÉNES: FORGÁCS KAROLY: ARCTAJ Arcodon messzire látni hajladoznak vonásaidon gyerekkorom mandulafái Tisztásain mosolyod lenget virágillatot Elő ékszert ragyognak szemed ibolyái Keményhátú bogarak hajadban a kis csatok fogaidon a szavak tudnak orgonálni Szél és napfény szőttese kölyökkorból jött mese tán zokogni kellene most vacv muzsikálni Házak kertek fasorok csöndje előimbolyog Forrás-tükör mutatott te vagy-e vagy én vagyok? Az Idő nagy kék vizében buborékok a napok Tavaszi sorok Csattogó szárnyakkal int be a reggel az ásítozó ablakokon lármás pásztorok hajtják be a város fölé a mezők ébredésének illatát bosszúra nyúlt fények gömbölyűre köszörülik a még meg nem szelídített szelek éleit a házak kilépnek az ajtók elé az emberek vigyázva lépnek le ne tapossák a meggyötört gyepek kiütköző zöld szálait a fájó derékkal tetőre görnyedt füstök kiegyenesednek és mint friss nyilak lőnek fel az égre s alig hogy elindulnak beleolvadnak az égbe de nem feledkeznek meg a tűz-gyújlókról visszaüzennek a madarakkal tavasz van Az újjáalakult Metró-együttes. Vezetője: Szlevanovity Zorán. (MTI foto — Keleti Éva felvétele) 9z EszaM-sark — gyermekszemmel Gépünk az Északi-Jeges-tenger Saevemaja Zemlja szi­getvilágának legkisebb szigetén landolt. A jég birodalmába tartó kétórás út után — elzsibbadt tagjainkat nyújtogatva —, boldogan szálltunk ki a betonra. Körülnéztünk, de a csöppnyi szigeten csak három, hó­val félig betemetett kis házat láthattunk. Az egyik közelé­ben egy kisfiú állt, s láthatóan ránk várt. A feje búbjáig be volt bugyolálva. Ö volt az első „helyi ember”, akivel ta­lálkoztunk —, az ötéves Kolja. Moszkvából jött ide szülei­vel. Apja rádióműszerész a meteorológiai állomáson. Mint megtudtuk, 3 kis Kolja jobban szereti a vad Északot, mint Moszkvát. Magyarázata ésszerű, de váratlan volt. — Itt nem csípnek a szúnyogok. — De azért biztosan jobban szeretsz metróval utazni, mint a zötyögős dzsippel? Kolja természetes értetlenséggel nézett ránk; mi már felnőttünk, s nem érthettünk meg ilyen egyszerű dolgot. — Itt én a vezetőbácsi mellet ülhetek, nem úgy, mint a metrón. — Hát a medvéktől nem félsz? — A kis medvéktől nem félek, a kutyám különben is vigyáz rám, — Azt tudod-e, Kolja, hogy te közelebb élsz az Északi­sarkhoz, mint akármelyik szovjet kisfiú? Ennek a hallatára megdöbbenve, s elragadtatva nézett ránk. örömét azonban felnőtt módjára próbálta — siker­telenül — palástolni. Zavarában hadarni kezdte: — Van itt egy kislány is. Nem messze lakik. Akkor ő is közelebb van az Északi-sarkhoz, mint hármelyik kis­lány? A messzi Északon dolgozók gyakran magukkal hozzák gyermeküket. A kicsik hamar megbarátkoznak a szokatlan körülményekkel. Ellentétben a felnőttekkel, ők könnyebben megbirkóznak a zord fagyokkal, s megbarátkoznak a — minden állomáson megtalálható —, hosszú szőrű, északi kutyákkal. Röviden: a gyerekek otthon érzik magukat a messzi Északon. A következő reggelen tovább kellett mennünk. Hóvihar volt kitörőben. Meglepetésünkre Kolja már ébren volt, fel­keresett minket, hogy elbúcsúzzék. A hó alatti menedékéből kutyája is előszaladt. Lefényképeztem őket. A kisfiú — akár egy meglett férfi — kezet rázott velem, s még mielőtt elköszönt volna, figyelmeztetett; — El ne felejtsd elküldeni a képet! Tudod a címem? Saevemaja Zemlja, Észaiki meteorológiai állomás, Djudilov ^rikolaj Vlagyirrüroy«Ä . ____ _ , (APN) h oz, hogy itt vihog­jon az utcasarkon... < — Gondolja... szó. val... valóban úgy! véli, hogy illetlen do-] log ez a derű, tapin­tatlanság az én mo-] solyom? — Úgy gondolom?í Tudom, barátocskám'.í És nem illetlen, ha-i nem szégyentelen. Azt igazolja, hogy] maga nem érzi át,í nem képes átérezni a> világ fáj dalműt.} Hunyja be a szeméti egy pillanatra, és< koncentráljon és fut­tassa végig emlékeil vásznán mindama i tragédiát, csak vért,í szenvedést és köny-í nyet, amit az emberi okozott az embernek.$ Csak azt, s máris zo­kognia kell... Jól% van na, ne pityereg- jen azért,.. — Tudja, most.l ahogy igy koncentrá-l lók ... Egyszóval,] tényleg irtó undorító-s an viselkedtem. Való-] ban, a világ a sira­lom völgye és bennei az ember élete a ha-5 Iái... — Hagyja már a% fenébe ezt az örökösi pityogást és nyavaly- gást ezzel a halált völgyével! ...Ki nemi állhatom az ilyent pesszimista palikat..., Pfuj! (egri) — De jó kedve van, > hallja?! — Hát igen. Váló­dban jó a kedvem. De > miért is ne lenne? > Tavasz van. Süt a > nap. Egészséges va- igyok. Dolgaim rend­iben mennek, meg kü­lönben is, jó dológ él- >ni, nem igaz? — Csak ne vigyo. Irogjon olyan boldo- I gan, barátocská m. > Volt egy ismerősöm, ’pont így vihogott ok l nélkül, mint valami i fakutya, aztán a szi­lvéhez kapott és vi­> gyorgó arccal zuhant > le a földre. Meghalt! — Bizony, ilyesmi i előfordulhat. De hát ! egyelőre még nincs 5 okom a szívemhez ! kapni, mondom, hogy (egészséges vagyok. ,így hát marad a mo- \soly és a jókedv, ! uram... — Ide figyeljen, ä hallja ... Gondolt '! már maga arra, hogy \ amikor tele pofával i vigyorogja bele estid" \nagy jókedvét a vi jlágba, pont abban a pillanatban üti el a feleségét egy autó, a gyerekekre rádől egy épület fala, egyéb ro­konait meg a pestis öli meg? Pont abban a pillanatban? — Nem gondoltam, uram. És ilyen mar­haságra nem is gon­dolok. Ilyesmi ugyan­is csak rémírók és a maga agyában for­dulhat elő. Hiába ide­gesíti magát az én jó­kedvem és a derűm, juszt is nevetek... — Mutassa csak az ínyét! Érdekes. Aho­gyan az előbb neve. tett, kifehéredett az ínye. Érti? Fehére­den! Nincs véletlenül magának leukémiája? Irtó gyógyíthatatlan és gyorsan ölő beteg­ség. Szerencsére nem nagyon fájdalmas a halál vele... — Menjen a fené­be az ostoba ötlet-' ■ a fjr, fehérít'■ fehérelyen. Innen is lehet látni, hogy én vidám pofát vágok a világra és nem olyan gyomorsavtúltengé- sest, mint maga... — Jó, jó, beszél­jen csak. Meg vihog­jon. Heherésszen. Mo­solyogjon, derüljön, barátocskám. Csinálja csak, igaza van, úgy­is csak egyszer élünk. Mint az az iraki öt­ezer, akit megölt a földrengés, vagy az a pakisztáni millió, akiket megöltek a nyugatiak... Neves­sen csak. S amíg ne­vet o világon, egy­szerre tízezer gyerek hal éhen csonttá fogy. va... Pfuj! Tele van a föld tragédiákkal, halállal, súlyos beteg­ségekkel, háborúkkal, vízözönnel és rádió- aktivitással és magá­nak van pofája ah­Elvtársnő A címül idézett összetétel­lel kapcsolatban többen meg­kérdezték, szükség van-e külön is a használatára ak­kor, amikor megszólításként élünk vele. Hogy erre a kérdésre he­lyes választ adhassunk, érde­mes röviden megrajzolnunk a két összetétel fejlődéstörténe­tét is. Eleinte az elvtárs ösz- szetétel kapott nyelvújítási szóként szerepet, s nem je­lentkezett az elvtársnő össze­tett szó. Már a XIX. század­ban az ellenzéki politikai étet nyelvhasználatában a következő rokon értelmű szósorba illeszkedett bele szavunk: elvbarát, elvrokon, elvtárs. Komoly politikai tar­talmának megfelelően Kos­suth Lajos is hozzájárult en­nek az összetett szónak köz­keletűvé tételéhez. Általáno­sabb érvényű megszólítás­ként is éltek szavunkkal a -társ utótagú összetételek társaságában: polgártárs, pá­lyatárs, bajtárs, kartárs, munkatárs stb. A munkásmozgalom meg­erősödésével az elvtárs szó hivatalosabb színezetű meg­szólító nyelvi szerepet ka­pott. Az elvtársnő összetétel azonban ismét csak ritkán jutott ilyen nyelvi szerep­hez. A felszabadulás óta, kü­lönösen a női párttagok szá­mának megnövekedésével, egyre gyakrabban jelentke­zett szóban, és írásban az elvtársnő összetétel is. Ele­inte csak a pártjellegű, ille­tőleg a munkásmozgalom szűkebb közösségében jutott nyelvi szerephez, ma azon­ban általánosabb társadalmi érvényű megszólításként is jogot nyert a használatra. Egymással baráti kapcsolat­ban nem levő és ismeretlen nő megszólításaként, megne­vezéseként is élünk ezzel az összetétellel. A kartárs, kartársnő, a szaktárs, szak­társnő szósorba jól illeszked­nek bele az elvtárs, elvtárs­nő összetételek is, megnevező és megszólító szerepben egyaránt. A vegyes összeté­telű összejövetelek, gyűlések résztvevőit is bátran szólít­hatjuk meg ezekkel a for­mákkal: Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Különben az idegen nyel­vekben is ugyanezt a fejlő­dést tapasztalhatjuk, s nem véletlen pl., hogy a németek nyelvhasználatában is két alakban (Genosse, Genossin), vállal szerepet megnevezés­ként és megszólításként az elvtárs ég eív társnő jelentés- tartalmakat hordozó hangsor. Di. Bakos József t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom