Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
Miből éltek a régi magyar írók? j &, Motíugno P*&nno tSan Remo sztárjai San Remo fogalom az olasz dal és tánczene kedvelői számára világszerte: a műfaj klasszisainak nemes versengését jelenti. A legjobbak indultak most is, a régiek, a már befutottak közül szerepeltek — többek között — Rita Pavone, Gigliola Cin- quetti, Bobby Solo, D. Mo- dugno; s indultak az újak, a jövő reménységei is. Az olasz televízió jóvoltából — három estén át — mintegy hetvenmillió néző drukkolhatott kedvenceinek. Mint ismeretes, a színvonalas vetélkedő nyertese N. di Bari lett; második helyezést Nődd. harmadikat Peppino Gagíiardí ért el. őket és a San Remó-i fesztivál néhány «tálját mutatjuk be Maga- lénunk teenager korú oivaElőljáróban mindjárt leszögezhetjük: nem írásaikból! Írásra az alkotási vágy, áz édes anyanyelv pallérozása, vallási és politikai okok, nevük megörökítése késztette őket. A könyvkiadás a kapitalizmus hazai kialakulása után lett csak foglalkozás, az írói hivatás pedig szűkös megélhetést is nyújtó tevékenység — keveseknek. A felszabadulás után változott meg a helyzet, olyképpen, hogy a legnevesebb írók műveikből is meg tudják keresni kenyerüket. A magyar irodalom első, latin és magyar nyelvű emlékei szerzetesek és világi papok nevéhez fűződnek. A nagy humanista költő, Janus Pannonius pécsi püspökként a maga örömére szerezte verseit, amelyeket külföldön is nagyra becsültek. A reformáció bibliamagyarázó, hitvitázó papjai a szabadabb szellemért küzdöttek, de csak erkölcsi sikereket arattak. Tinódi Lantos Sebestyén (1505—1556), Török Bálint, Nádasdy Tamás, Báthory András és mások udvarában élt; históriás énekei előadásáért tartották. „Cronica” című munkájáért — mert Ferdinándnak ajánlotta — 50 arany forint jutalmat kapott. Balassi Bálint, a hányatott életű, vérbő főúri költő versei leginkább kéziratos másolatokban forogtak; szerelmes versei, írói munkásságának remekei csak 1874- ben kerültek elő a zólyom- radványi könyvtárból. Zrínyi Miklós maga adta ki munkáit. A felvilágosodás íróinak legnagyobb része honorárium helyett inkább csak börtönbüntetést szerzett. Csokonai, második világirodalmi mértékkel is mérhető költőnk, a költői—írói mesterség hazai semmibevevését csonkán maradt színdarabja címében mondja ki: „Méla Tempefői, avagy az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon”. Munkáit előfizetés segítségével, mecénások igénybevételével (Széchenyi Ferenc, Festetics stb.) próbálta kiadni, de hihetetlen nyomorban élt és életében mindössze két könyve látott napvilágot. Amikor 1805-ben meghalt, csak adósság maradt utána. Kazinczy, a magyar irodalom nagy szervezője írói munkásságáért a hatalomtól- 2387 nap börtönt szenvedett. A kiadók lanyha érdeklődése következtében tizenöt kötetre tervezett összkiadásából csak kilenc kötet jelenhetett meg. Állandóak voltak anyagi gondjai, gyalog járt be Üjhelyre, ahol a levéltárat rendezte. „Én éjjelnappal pénzt csinálok — de csak álmaimban” — írja. Levelezésében gyakran találunk utalást a mostoha kiadói viszonyokra. Előfizetőket kellett gyűjteni, mert a kiadó nem kockáztatott. Horváth Ádám így ír neki Füredről 1788. december 7-én: „Románodra én hirtelen pre- numeránsokat nem kapok... Kapok-e csak egyet is, nem tudom. Igaz, hogy nálunk magyarok laknak, de nem tudom mi által, úgy meg vannak igézve, hogyha könyvről való tudósításokat mutatok és javaslok nekik, többnyire csak mosolygással felelnek — pénzzel senki sem kínál”. Vörösmarty fiatal kora óta írt Nevelősködött, juristás- kodott, de 1826-ban Pestre költözött, hogy „független ember és író maradjon”. Pesten a .nélkülözés várja: az a szerencséje, hogy 1827-ben, az Auróra Kör tagjainak ajánlására, rábízzák a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését — szerény évi fizetéssel. írásaiból él, de tele van adóssággal, s amikor meghal, a támasz nélkül maradt családot Deák Ferenc gyűjtése menti meg a nyomortól. A tizenkilencedik század harmincas éveiben megindult divatlapok, az újságok már honoráriumot is fizetnek. Megélni nem lehet ugyan belőle, de mégis fejlődést jelent. Petőfi először mint a Külföldi Regénytár fordítója kap honoráriumot. 1844-ben azonban sokáig hiába keres kiadót verseire, végül is a Nemzeti Kör adja ki. Ebben az évben kerül az akkor indult Pesti Divatlaphoz segédszerkesztőnek. De már a következő esztendőben kilép a szerkesztőségből, bár verseit továbbra is itt publikálja. Vándorol és ír. 1847-ben megjelent ösz- szes verseiért ugyan tekintélyes honoráriumot kap, s bár nevét ismeri az egész ország, az anyagi gondok fiatal élete végéig elkísérik. G. F. DEVKCSERI GÁBOR: A fiikor visszacsókol Lehajoltam az unokámhoz: menjen a kertbe játszani. Előbb egy csókot kérve tőle. clőszöris, mert jólesik, emellett, hogy azt ne érezze, elküldöm, nem, énnekem, sajnos, más dolgom van most, csak azért. O fölágaskodott. Egész közel került az arca arcomhoz, mint a magamé, mikor tükörbe néztem csaknem félszáz éve — és az az arc volt, az a vidám, csodálkozó, rejtvényfejtö arc. Én még most sem fejtettem meg semmit az élet jelenségeiből, csak néztem, miként most őt és mint ő engem. De jó érzés, hogy segít lennem, ámulva és előre-törve, s majd az után is, mikor én — valamely munkám közepén — besétálok a nagytükörbe (A költő hátrahagyott, még publikálatlan verse.) ✓VWWWV\A/\A<^A/WWSAyVAAAAAAAAAA^/VNAA<Vl\A^AAAAAAAAA/NAAAAA/VWAA/\AAA/^\A^^/^^^AAAA^A/\AAAAA/l^V^^^ ! Tréfák, cuieAilaták — Mi történt veled? — kérdi ámulva a titkárság egyik idősebb dolgozója a fiatal, csinos titkárnőt — hat hónapja dolgozol nálunk, ez idő alatt csak párujjnyi miniszoknyákban, testhezálló pulóvereikben, vagy áttetsző blúzokban jártál. Mi történt, hogy most egyszerre hosszú szoknyát és bő kardigánt hordasz? — Semmi különös, csak időközben megtanultam gépelni és már a gyorsírással sincs problémám. Egy idős hölgyet rokonai pszichiáterhez küldenek. Az orvos így szól a pácienshez: — Feküdjön le erre a hév erőre, asszonyom, és mondja el a legtitkosabb gondolatait. Rendben van? — Rendben, doktor úr, — válaszol az idős néni és rákacsint az orvosra — azzal a feltétellel, ha maga is mesél nekem, megegyeztünk? Egy milánói millomos mondja a barátjának: „Minket pontosan úgy imádnak a feleségeink, ahogy az istent szokás. Mindig kérnek valamit.” Párba, Raf Valloné megkérdi barátját, a neves angol írót: — Miért ebédelsz mindennap az Eiffel-torony éttermében? — Hidd él, nem sznoblzmusbóil, az étterem konyháját nem tartom különösen kiválónak. Egyszerűen azért megyék oda minden, délben, mert ennek a borzalmas toronynak a látványa teljesen elveszi az étvágyamat. És csak az étteremből nem látható. Josephine Cummings, 42 éves chicagói asszony nagy bőröndöket cipelve igyekszik lefelé a lépcsöházban. Éppen szembetalálkozik lányával, aki ugyancsak nagy csomagokat cipel — Anyu — kiált fel a lány és kitör belőle a zokogás — visszajöttem hozzád, szakítottam Alfréddal! — Rosszkor jöttél, kislányom — válaszol hidegen a mama — én ugyanis épp most szakítottam apáddal George Bemard Shaw barátjával színházban volt, ahol éppen a mester Szent Johanna című darabját adták. Hazafelé menet Shaw megjegyzi: — A színház mindig tartogat valami meglepetést! — Miért mondod ezt — kérdi barátja. — A színliázban mellettem ült egy nő, aki az előadás Vége felé így szólt izgatottan a férjéhez: „Ne, drágám, nagyon kérlek, ne meséld el a végét!” Hogy miért Rómeó t A Los Angeles-i egyetemen, egy Ste- wen Frankel nevezetű pszichológus tanfolyamot indított házastársak számára — hogy megtanulják a békés egymás mellett élés metodikáját. Szép és nemes gesztus, de nem biztos, hogy egyben bölcs és célravezető egy ilyen tanfolyam. Az elmúlt évezredek bebizonyították, hogy egy férfi és egy nő viszonyán, békés egymás mellett élésén sohasem a tanfolyamok segítettek, hanem az együttélés rontott. A hosszasabb együttélés. Mert gondoljuk csak végig: vajon ha Cleopatra igy szólt volt az isteni Antoniushoz, miután a szerelem minden gyönyörével meg- étették egymást, hogy: — Te, Tóni! Hozz már innen, a sarki piramistól húsz deka liptóit. De nehogy tehéntúrót hozzál, mint a múltkor is. Te élhetetlen! ... szóval, ha így szólt volna e párducéi ébentestü nő Antoniushoz, az meddig bírta volna cérnával? __ Menj te vásárolni. Ostoba perszóna, ha olyan okos vagy! De nem. te csak pipe- részkedsz, meg a kí- gyóiddall játszol. .. Elegem volt már belőled! É s fuccs az együttélésnek. „Ö Rómeó, miért vagy te Rómeó?’’ „Júlia, az isten szerelmére, hagyd már abba ezt az állandó nyavalygást!... Rómeó vagyok, mert ónnak kereszteltek... A fenébe is” „Ah, Rómeó. már nem vagy a régi!” — „Miért, te az vagy? Nyolcvan kiló lettél ruha nélkül, drágám, és lusta és mindig azon bőgsz, hogy miért vagyok Rómeó... Az az istenverte angol drámaíró ... Amiatt van az egész...” ■ „Ő, Rómeó, le féltékeny vagy?” — „Rád? Kacagnom kell.. ” ...és így tovább, mindaddig, amíg a két veronai szerelmes undorral nem fordul el egymástól — véglegesen. Hogy az a bizonyos Stewen Frankel se tudna segíteni rajtuk. És képzeljék el, ha az a Fabricius fiú végül is megkapja Rozáliádét, s boldogan, frigyben élvén eltelik az első tíz év? — Apjuk... A gyerek! — Melyik a nyolc közül, anyjuk? — Azt nem tudom, apjuk ... Csak azt érzem, hogy valamelyik. — És én tegyem tisztába mind a nyolcat? — Dehogy, apjuk, csak azt az egyet... — Hát nekem ebből elég volt! — Hidd el, apjuk, nyolc már nekem is elég... — s könnyes szemmel intenek búcsút egymásnak és Lőcse város falainak. Itt tartottam az Írásban, amikor a feleségem beleütötte az or* rál abba, amit írok. Naná, hogy nem állta meg szó nélkül. Mit áü ő meg szó nélkül? Még azt se, hogyha én szó nélkül állom, hogy ő állja meg szó nélkül ... — Már megint hülyeségeket írsz. Mi bajod van neked a házassággal? Belenéztem a tükörbe, s amint visszatekintett rám egy meggyötört férfiarc mély bánatú tekintete, halkan csak ennyit suttogtam: Nekem? Nekem semmi. A Stewen Frankéinak van... — Képzelem, milyen felesége lehet annak a palinak... Te is mindig ilyen hülye barátokat választasz — mondta a drágám és én rámosolyogtam. Mosolyogtam. Rá! Nem öltem meg. Istenem, hogy én mindig milyen opportunista voltam... (egri) „Horrorfilm...” (?!) A legújabb filmekről szóló s a nagyközönségnek szánt híradásban ötlött szemünkbe a címül idézett összetétel. Előtagja idegen szó, sokan nem is értik, mi a jelentése. Legfeljebb annyit árul el magáról az összetétel, hogy a következő szakkifejezések sorába vonható bele: játékfilm, híradófilm, rajzfilm, bábfilm, oktatófilm, diafilm, dokumentumfilm stb. Természetesen a latinul értők előtt nem ismeretlen a horror szóalak. Hiszen ez a hangsor a borzad, megborzad, iszonyodik, irtózik jelentésárnyalatokat hordozó latin horreo szócsaládjába tartozik. A horror vacui (irtózás az űrtől) jelzős szerkezet révén az iszony, iszonyat, félelem, rettenet, rémület jelentéstartalmakat hordozó horror latin szó is ismeretes. Bár szólásszerűen gyakran elhangzik a horribile dictu (kimondani is szörnyű) nyelvi képlet is. az új filmekről szóló’ híradásban és plakátokon mégis feleslegesen kapott nyelvi szerepet a horrorfilm csak szűk szakmai körben ismert és használt összetétel. Hogy megfelelő magyar szót is találhatunk a kiiktatására, bizonyítja az alábbi gazdag példatár. A horror latin szó jelentéstartalmát és használati értékét átvehetik a következő magyar szavak: borzalom, iszonyat, iszonyatosság, borza- dály, rettenet, rémület. Ha pedig nem birtokos jelzős szerkezettel akarjuk a megfelelő jelentéstartalmat kifejezni, akkor minősítő jelzőként a következő jó magyar szavakból válogathatunk: iszonyú, iszonyatos, iszonytató, borzalmas, bor- zadalmas, borzadályos stb. Miért kerülhetett a horror latin szó a nagyközönség tájékoztatását szolgáló plakátra? Azért, mert újabban bizonyos latin szavak újra élednek, s különösen a szakmai kifejezésekben vállalnak gyakran nyelvi szerepet. Ha a szakmai körnek szánt fogalmazásban jelentkezik egy-egy latin szó, természetesnek tartjuk a használatát. Ha azonban olyan közönségnek fogalmazunk, amely nem jártas a szakmai terminológiában, akkor kerülnünk kell az idegen szakszókat is. Ezért nem tartjuk szerencsésnek a horrorfilm összetétel használatát sem. Dr. Bakos József-r-.. yiinr^nnnn~~r**i*iiririi^rii rnri"i^nrii^iria,°-*
