Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
„Hasonló összefogásra még nem volt példa” Kommunisták az erttműért I 1100-nál több hallgatót várnak az ősszel a közgazdaságtudományi „A nagy feladatokat végső soron az emberek oldották meg, mégpedig egy olyan kollektív szellemből fakadó lelkesedéssel, amelyhez hasonló összefogás még nem volt a beruházáson.” A fenti sorokat az Erőmű Beruházási Vállalat jelentéséből idéztük, amelyben a beruházást szervező, koordináló vállalat, a visontaá Gagarin Hőerőmű építésének múlt éves eredményeit értékelte. Gyorsan hozzá is tehetjük: szó szerint igaz az idézet Mert Visontán valóban gyökeres változások történtek az elmúlt két év során. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a III-as és a IV-es számú blokkók határidőre történő kapcsolása, s hogy a Gagarin Hőerőmű Vállalat túlteljesítette 1971. éves tervét. Közös volt a munka, így közös a siker is, de elévülhetetlen tények, számok bizonyítják, hogy a Visontán dolgozó kommunisták különösen sokat dolgoztak, különösen sokat tettek a feladatok maradéktalan teljesítéséért. Példát mutattak lelkesedésből, tudásból, összefogásuk az építést, a szerelést, az üzemeltetést végző, több ezres kollektívára is serkentően, lelkesítőén hatott De lássuk a tényeket, a, munkát, az eredményeket. Alakszai Lászlót, a Gagarin Hőerőmű Beruházás MSZMP csúcsvezetőségének titkárát kértük meg az eredmények, a feladatok összegezésére. — A Gagarin Hőerőmű Vállalat 1971. éves villamos- energia-fejleszt.ési tervét 106 százalékra teljesítette, a fajlagos hőfogyasztás 5,5 százalékkal volt jobb, s a tüzelőanyag költségmegtakarítás sa pedig 8 százalékkal volt magasabb á tervezettnél. Határidőre került népgazdasági átadásra a III-as számú blokk, és ha kis késéssel is, de gyakorlatilag a tervezett időben történt meg a IV-es számú gépegység első párhuzamos kapcsolása is. — Ez utóbbi feladatokra is a kommunisták, a pártái apszervezetek mozgósították a beruházásban részt vevő vállalatokat. — Igen, az alapszervezetekben dolgozó kommunisták felhívással fordultak a beruházásban részt vevő dolgozókhoz, hogy kövessenek el mindent a jó munka érdekében, tegyenek felajánlásokat a minőség javítására, a határidők tartására. A fölhívás visszhangra, feleletre talált, mérhetően meggyorsult a munka intenzitása, hatékonyabbá vált a vállalatok közötti koordinációs tevékenység, valóban mindenki többet és jobban húzott. Hasonló kezdeményezés volt az ifjúkommundsták részéről is. A Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökségében dolgozó fiatalok is rendkívül sokat tettek, illetve vállaltak magukra az elvégzendő feladatokból. Kommunista műszakokat tartottak, és ha a szükség úgy kívánta, a műszak után is ottmaradtak a munkahelyeken. Az 1970. szeptember 29-én tartott pártértekezlet alapvető feladatként határozta meg a csúcsvezetöségnék, hogy a politikai munka minden eszközével segíteni kell a gazdasági munkát. Ügy érzem, hogy az elmondott eredmények alapján nyugodtan kijelenthetem: a feladatnak eleget tettünk, a célkitűzésből a kommunisták munkája nyomán valóság lett. — A Gagarin Hőerőmű Beruházás MSZMP csúcsvezetőségének szervezésében a közelmúltban Visontán tanácskoztak az építő, a szerelő, az üzemeltető munkában részt vevő nagyvállalatok pártbizottságának titkárai. Mi volt a tanácskozón célja, feladata? — őszintén, kritikusan mérlegeltük, elemeztük az 1971-es esztendő munkáját, és összehangoltuk szellemi, fizikai, erkölcsi erőforrásainkat, az idei esztendő munkájára. Nem titok: szeretnénk határidő előtt elkészülni az erőmű utolsó blokkjával. — A beruházás megkezdése óta nemegyszer figyelt már Visontára az ország. 1972 újabb „nagy napokat”, eseményeket ígér. Hiszen az V-ös számú blokk megépítése, üzemibe helyezése gyakorlatilag azt jelenti majd; kész a 800 megawattos erőmű, befejeződött a több milliárdos beruházón. — A Gazdasági Bizottság 1972. november végét jelölte meg a blokk párhuzamos kapcsolásának időpontjául. Kommunistáink azonban már az említett 1970-es küldött- értekezleten elhatározták, illetve javasolták: ki-ki a maga területén és a nagy kollektíva is, úgy végezze munkáját, hogy egy-két hónappal előbb készüljön el a blokk. — Akkor még messze volt a Gazdasági Bizottság által megjelölt határidő, ma viszont már csak néhány hónap van hátra. Sikerül-e „lefaragni” a tervezett egy-két hónapot? — Bár még nagyon sók munka, feladat vár elvégAz igazgató intézkedett Egy pár cipővel a táskájában kereste fel gyöngyösi szerkesztőségünket Horváth István, a szakmunkás- képző intézet tanára. Megmutatta, hogy a négy nappal korábban vásárolt cipője talpa levált. Víssza- vitte az Iparcikk Kisker. Fő téri áruházába, ahol a cipőosztályon azzal adták neki vissza a talpa hagyott cipőt, hogy visszacserélik, — ha majd nagyobb baja lesz a lábbelinek. Mit csináljon? Kérdezte tanácstalanul. Utóvégre 390 forintot csak nem dobhat ki az ablakon. Állítólag valami keleti importból származik a cipő. Most, a reklamáláskor úgy mondtak az áruházban, hogy csak sétálásra használható. Feltételezhetően Horváth tanár úr sem futni, sem focizni nem akart az első perctől kezdve sem az új cipőben. Csak sétált benne. A lakásától az iskoláig és vissza. Bár a vételkor nem közölték vele, hogy c cipó csupán sétá- kima alkalmas, erre a ci- j*áó*n még cédula sem ált figyelmeztetőül, ő bátran sétált a cipőben, sőt: miután abban jött el otthonról, a váratlanul megérkezett esőben sem volt alkalma az új cipőjét valami másik párral kicserélni. Nem hord magával tartalék cipőt. Sajnálatos módon. Befejezve a csipkelődést, telefonon megkérdeztük az áruház igazgatóját, Kovács Józsefet, legyen szíves a rakoncátlankodó cipő ügyében igazságot tenni, ha szükség van ilyenre. Es ami nem sikerült a cipőosztályon, most sikerült az igazgató közbejöttével. No, lám, micsoda bonyodalmak származhatnak abból, ha valaki egy import sétálócipőben nagy merészen sétálni kezd. Csak most már azt szeretnénk kideríteni: egyáltalán mire lehet használni egy közel négyszáz forintos cipőt, ha még sétálói közben is hűtlenné válik a talpához az a fránya lábbeli?! De sok mindent nem tudunk még mi, laikus vevők I | h-ér) I zésre, de az előjelek biztatóak. A javaslatot a nagy- vállalatok pártbizottságainak titkárai is támogatták, a KISZ védnökségi mozgalmában is jelentős vállalások születtek a határidő megrövidítésére. Reméljük, hogy sikerül. Egészen pontosan fogalmazva : kell, hogy sikerül jön. Elvégre sokan vagyunk, s mindnyájan egyet akarunk. — Népgazdaságunk a IV. ötéves terv során mintegy 48 százalékkal igényel több villamos energiát. A jelentős igény kielégítése elsősorban a Gagarin Hőerőmű Vállalatra vár majd. — Pontosan így van. A vállalat már az idei évben is újabb erőpróbák előtt áll, hiszen a tervek szerint 2,6 milliárd kWó villamos energiát kell fejlesztenie, és a fajlagos hőfelhasználást a múlt évihez képest 8 százalékkal kell csökkentenie. A vállalat vezetői intézkedési tervet dolgoztak ki ezen feladatok maradéktalan megvalósítása érdekében. Ha ezeket a valóban jó terveket jó és szervezett munka követi, ajkkor az újabb eredmények sem maradhatnak el. Igaz, hogy többet és jobban kell dolgoznunk, mint eddig. Javítani kell a munkafegyelmet, csökkenteni a túlórák számát, és az eddiginél lényegesen jobban kell kamatoztatni a szocialista brigád mozgalom erejét, lehetőségeit is. — Mindezekről sok szó esett a közelmúltban tartott küldöttértekezleten is. — Valóban, sokan kértek szót, mondták el, hogy mi jó, mivel elégedettek kommunistáink, min, hol kell változtatni, javítaná. Abban azonban egységes volt a vélemény; a szervezeti, a politikai, a beruházást segítő célkitűzéseknek eleget tettünk. Párttagságunk érzi, tudja, hogy mit jelent az országnak ez a beruházás, és nemcsak tudásukat, hitüket adják ehhez a nagy munkához, hanem lelkesítő szorgalmukat, példamutatásukat is. Koós József Az iskolákban még alig múlt el a félév, máris az új tanévről, a felvételi vizsgákról, az ősszel kezdődő oktatásról gondolkodnak, beszélnek. Felsőoktatási intézményeink közül elsőként a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rendezett a héten sajtótájékoztatót, amelyen dr. Szabó Kálmán rektor tartott ismertetést az Európa-szerte híres, nagy múltú intézetben folyó munkáról, képzésről, a továbbtanulók bejutásának módjáról. Többi között elmondotta a rektor, hogy az egyetem eddig sok ezer okleveles közgazdászt adott az országnak, de a pálya iránt ma is változatlanul nagy, sőt, egyre élénkebb az érdeklődés. A nappali tagozatokra jó ideje két és fél—háromszoros a túljelentkezés, a levelező, valamint az esti tagozaton pedig ennél is több. Fokozódó ugyanekkor a váEaiatofc, intézmények, gazdaságok igénye is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy csupán a legutóbbi évben, Rendkívül „takarékos” volt a fél; az energiagazdálkodás vezető szakemberei szerint jóval kevesebb fűtőanyag fogyott, mint az elmúlt évek bármelyikében. Az 1971-es esztendő utolsó negyedében és az idei első két hónap átlagában 1,7 Celsius fokkal magasabb volt a hőmérséklet, mint az ezt megelőző évben. Ezzel magyarázható, hogy a szénből 1,5 százalékkal, azaz 1,2 millió tonnával kevesebbet használtak fel a tervezettnél, s amíg 1971. egyetemre tavaly 1100 állás várt 100 r—130 pályázóra. Az egyetemen az említettek mellett különböző kiegészítő tagozatok — tanfolyamok — is vannak más területek szakembereinek továbbképzésére. Ami általában az oktatást illeti: ösz- szesen három karon folyik a tanítás. Az első évfolyamon egységes az oktatás, a II. évfolyamtól pedig Budapesten nyolc, Pécsett két szakon folytatódik. Bizonyos fokig problémákat okoz, hogy viszonylag kevés a vidéki hallgatók aránya, a tanulók kétharmada gimnáziumokból és nem szakközépiskolákból, technikumokból kerül ki, s hasonló többségben vannak a nők. További gond, hogy elég kevés az agrár érdeklődésű fiatalok száma is, inkább az ipari és kereskedelmi pályák iránt vonzódnak a jelentkezők, a hallgatók. Az idén — a külföldi ösztöndíjasokon kívül — 560 nappali és ugyanennyi levelező, esti tagozatos hallgató felvételére van lehetőség. A gimnáziumban végzettek számásodik havában 1,4 millió tonna szén várt a fogyasztókra, addig napjaink készlete meghaladja a 2,5 millió tonnát. Ez a nagy mennyiségben felhalmozott szén már befolyásolja a termelés ütemét is. Márciusban 10 százalékkal csökkentik a széntermelést, s a bányászok egy részét a fejtésből átcsoportosítják az előkészítő munkához. A tervezettnél jóval kevesebb fogyott a szénhidrogénekből is. Az elmúlt év végéig mintegy 300 000 torvnámára matematikából és történelemből, a közgazdasági technikumokról kikerülő fiataloknak pedig matematikából és politikai gazdaságtanból kell felvételi vizsgát tenni. Írásbeli és szóbeli vizsgák lesznek, ez utóbbinál készségvizsgálatot is tartanak: figyelik az összefüggésekben való gondolkodást, az alkalmazóképességet. A külkereskedelmi és diplomáciai pályák felé vonzódó hallgatóknál fontos a nyelvérzék is, amit egyébként a továbbiakban kitűnően továbbfejleszthetnek az egyetemen, hiszen az oktatás könny'*/ sere 200—300 tan gadására alkalmas szerelt audiovizuí ? áll rendelkezésre. A felvételi vizsgá sai < ‘ készítő tanfolyai egyetem által rádiumok előz ní sen ez utót t hasznosnak a részvevők c iya léssel léptek a ff zottságok eh százalékban val kevesebb földgá: én kőolajat vettek át a f< tó' Ezért a kőolajtáro teltek fűtőolajjal, é: .gy akadályozták a kőolaj-feldolgozást, amelynek során más fontos petrolkémiai termékeket is előállítanak. A termelés kiesésének elkerülésére, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója intézkedést hozott arra, hogy a variálható fűtésű erőművekben a gáz helyett a nehezebben tárolható kőolajat használják feL „Takarékos” volt a léi Hozzájárulás az „R" alap terhére 'I ovi e a: üz e mi koszi ? ÜGY IS kérdezhetnénk: javulhat-e az üzemi étkeztetés színvonala? Az a helyzet ugyanis pillanatnyilag, hogy nem látni az előrelépésnek még a lehetőségeit sem. Ez derült ki az üzemi konyhákban tett látogatások tapasztalataiból, ezt erősítették meg a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalatnál hallottak is. Kétségtelen: egyre kevesebb a panasz a koszt minőségére. A lehetőségekhez képest jó ebédet tudnak szolgálni a dolgozóknak. Csakhogy ezek a lehetőségek az utóbbi időben nagyon sokat romlottak. Megyénk nagyobb üzemi étkezdéit a vendéglátó vállalat tartja fenn, mindössze három van ÁFÉSZ-kezelés- ben. Folyamatosan 10—12 ezer ember étkeztetését biztosítják: munkahelyeken ebédet, iparitanuló-intézetek- ben reggelit, vacsorát is adnak. Hálózatuk az idén jelentős beruházással bővül: közösen a Mátraalji Szénbányák Vállalattal, 600 embert kiszolgáló üzemi konyhát és éttermet létesítenek Petőfibányán. Központi utasításra utoljára 1964-ben hajtottak végre átfogó rendezést az étkeztetés díjában, nyolc éve lényegében változatlan áron szolgálják ki a dolgozókat. Feltétlenül előnyös ez, ha úgy nézzük, hogy a munkásember olcsón — öt forint körüli összegért — juthat hozzá ebédjéhez, viszont az is igaz: nyolc év alatt, s különösen az elmúlt egy-két esztendőben, sokat emelkedtek az élelmiszerárak. Ez pedig azt eredményezhette, hogy szűkebben mérték az adagokat, egyhangúbbá vált az étrend. Csak néhány példát: fejes káposzta 1969-ben 2 forint 10 fillér volt, az idén 3,50. Kelkáposzta 2 forint 50 fillér volt, most 3,50. Gyökér 1970-ben 5,20 volt, pillanatnyilag 6,80. Csupán a bab és a lencse ára csökkent némileg. AZ IGÉNYEK viszont változtak. A dolgozók ma már jogosan elvárják, hogy hetenként több alkalommal háromfogásos ebédet kapjanak, s bővíteni kellett a választékot is. Ott, ahol nehéz fizikai munkát végző emberek is ebédelnek, nagyobb a kalóriaigény. Ez a helyzet hasznára is vált a vendéglátó vállalatnak: ésszerűbb gazdálkodásra, a legjobb beszerzési lehetőségek felkutatására kényszerítette. A SZÖVTERMÉK által diktált árak ugyanis nem voltak mindig a legelőnyösebbek. Ezek a törekvések azonban csak ideig-óráig oldják meg a problémákat; a helyzet s ezzel együtt az üzemi koszt csak romlik, ha nem történik változás... A megoldás mindenképpen az volna, ha — figyelembe véve az élelmiszerárak emelkedését — a vállalatok növelnék az étkeztetési hozzájárulások összegét. Ezt viszont nem szívesen teszik, több okból sem. Az erre szánt összeget a jelenlegi szabályozók szerint ugyanis csak a felosztható nyereség terhére, az „R’’-alapból vonhatják el. De sehol sem veszi igénybe az összes dolgozó az üzemi ebédet, így azoknak a zsebére is menne a dolog, akik tulajdonképpen nem érdekeltek benne. Ezért tiltakozik együtt a vállalatvezetés és a szak- szervezet is. Nincs más lehetőség: emeljék a dolgozók hozzájárulását? Így, ilyen mértékben ezt sem lehet megtenni; alapvető szociális elvekkel ellenkezne. Az év végén megyénk két gyárában, az egri Finomsze- relvénygyárban, s a Bélapátfalvi Cementgyárban mégis megtoldották az eddig fizetett forintokat. A Finomsze- relvénygyáriak 1 forint 43 fillérrel, a cementgyár pedig 55 fillérrel. Ahol eredményesebben dolgoznak, ott mindenesetre nagyobb lehetőség van az „R”-alap igény- bevételére, s ha ezzel együtt emelték is a dolgozók által fizetendő összeget, az már nem volt számottevő. A vendéglátó vállalat a Két gyárban azonnal intézkedett. hogy tegyék rendszeresebbé a három fogást, s a választékból is érezhető, hogy ott már több pénzből gazdálkodnak. PÉLDAKÉNT említhető ez a két eset. A jelenlegi viszonyok között csakis így lehet megakadályozni az étkeztetés színvonalának romlását. A vendéglátó vállalat munkájának, a többihez hasonlóan, szintén a nyereségérdekeltség a mozgatórugója, s az állami dotáció csökkenése őket is szorítja. Elképzelhető, hogy a jövőben születik egy határozat az általános normarendezésről; úgy véljük azonban, hogy a vállalatok saját maguk rugalmasabb, s a dolgozók számára előnyösebb, főleg gyorsabb megoldást tudnak találni. Hekeli Sándor 1972. március 12., vasárnap
