Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

Pályaválasztás - iskolaválasztás A MUNKAÜGYI Minis/V téuum Országos Púlvavá- iasziási Szolgálata nagysza­bású felmerés során tizenöt­ezer idén végzett általános iskolást es szüleiket kérdez­te meg arról: milyen az el­képzelésük. milyen iskolá­ban kivár, a gyerek tovább­tanulni? A most pályát vá­lasztó tanulok 10 százaléká­ra kiterjedő vizsgálatot hat megyében, több budapesti kerületben, tanyai, külterü­leti és kisvárosi iskolákban folytatták. A válaszok feldolgozása során elsőnek azt a tanul­ságot vonták le a szakembe­rek, hogy a szülők nagyon komolyan veszik gyermekük jövőjét, s a családi otthon és a tanulók elképzelése ör­vendetesen összecseng. Az egymástól függetlenül adott válaszokban nincs lényeges különbség a gimnáziumi, a szakközépiskolai, illetve a szakmunkásképzésben törté­nő továbbtanulást illetően. Eltérés csupán egy kérdés­ben adódott: a szülők 10 százaléka nem szándékozik továbbtaníttatni gyermekét, ugyanakkor zömükben ezek a fiatalok sem akarnak le­mondani a továbbtanulásról. A főprobléma a választás és a lehetőségek közötti el­térésben mutatkozik, össze­gezve az idei pályaválasz­tásról kialakult adatokat: gimnáziumokba 14 százalék­kal kevesebben jelentkeztek, mint amennyi a befogadó- Képességiik, a szakközépis­kolákba viszont 27 százalé­kos a' túljelentkezés. A szak­munkásképző intézetekben — az ^ előjelek szerint — minden negyedik hely üre­sen marad. A szakközépiskola 30 ezer helyére 38 ezren pályáznak, sajnos, igen nagy végletek­kel, szóródással: az ipari szakközépiskolákba 91 szá­zalékos a jelentkezés, a ke­reskedelmiekre 336, a ven­déglátóipariakra 867 (!) szá­zalékos. A GIMNÁZIUMOK 27 ezer helyének 14 százalékára nincs pályázó, az előzetes mérések szerint. Ugyanalt­kor túljelentkezés* tapasztal­ható a tagozatos osztályok között a matematikai-fizika, a biológia-kémia, valamint a rajz, az ének és a zened tagozatokon. A fizika-kémia tagozatra viszont csak 80 százalékos az irányulás, a, nyelvi tagozatos osztályokba pedig csupán 70 százalékos. Nagy gond, hogy gimnáziu­mi továbbtanulás helyett szakközépiskola mellett dönt a 4,7 feletti tanulmányi ered­ményű diákok 9 százaléka! A szakmunkáspálya vá­lasztásának legnagyobb prob lámája változatlanul az, hogy nem eléggé ismertek a lehetőségek. A Pályaválasz­tási Szolgálat felmérése sze­rint a 180 szakmából mind­össze 40-et jelöltek meg az előzetes felmérés idején. A szolgáltatóipar változatlanul kedvelt: 260 százalékos a jelentkezés a fodrász, koz­metikus, fényképész szakmá­ra. Ugyanakkor az élelmi- szeripari szakmunkás-helyek felére nincs igény; a vegy- ipari-műanyagipari szakmák csak 15 százalékban, a fa-, papír- és nyomdaipari szak­mák pedig, csupán 4,4 szá­zalékban keresettek. EZ A FELMÉRÉS szeren­csére még nem végleges döntést, csak minden köte­lezettség nélküli, előzetes szándékot tükröz. A tapasz­talatok alapién még lehet módosítani a hibás elkép­zeléseket. A szülőkön, a pedagógusokon, pályaválasz­tási szakembereinken a sor, hogy ezt éppen a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok ér­dekében megtegyék. egrt padok és az énekkarok ven­dégszereplése került be a tervbe. Debrecenben már most számítanak a Heves megyei KISZÖV irodalmi színpadának a fellépésére a májusi országos fesztiválon, ahol a legjobb csoportok mé­rik össze tudásukat A két megye KISZÖV-ve- zetői a tervben valóban a sokoldalú kapcsolattartás ki­alakítására és elmélyítésére törekedtek. S ez közös ügy, a tervek, az elképzelések meg­valósítása is csak közös erő­vel lehetséges. Ahogy a ta­pasztalatok bizonyítják, a végrehajtással a következő három évben sem lesz kü­lönösebb probléma. (szilvás) Az Luft­hallonrót Becsülendő a szándék, ha egy zenés vígjáték szöveg­könyvének írója olyan igény­nyel ül munkához, hogy mű­ve a szórakoztatáson túl mondandójával is hasson. A baj ott kezdődik, amikor munka közben a szerző ener­giája csappan, s nincs töb­bé türelme az alapötlet ki­fejtéséhez, a logikus cse­lekménybonyolításhoz. Azt hiszem, a téma ilyesféle el­ejtésével találkoztunk a Gárdonyi Géza Színház leg­újabb premierjén, Abai Pál és Bágya András komédiá­jának bemutatóján. Mert mi lett Bodó Misi mérnökjelölt és slágerénekes karrierjének nagy lélegzet- vétellel indított történeté­ből? A könnyebb boldogu­lásért hitét hagyó ember konfliktusából, a társadalmi­lag hasznosítható példából? A színpadra vitt világ lel­két, vázát jelentő cselek­mény, bizony, madárcsonto- zatúnak mutatkozott. S be­leroppant a reá rakodó ze­ne, tánc, humor szövetének súlyába! Persze, kerekedhetett vol­na a kettős dezertálásból, majd megtérésből, tehát az egész „tanmeséből” korszerű revü is, amiben nagyon szű­kölködik a magyar színpad. Ehhez viszont a muzsika s a koreográfia bizonyult ke­vésnek. Bágya András zené­je csak a hangeffektusok erejében közelít a beat-hez. Weöres Boldizsár táncképei­nek, tablóinak sora pedig a muzsikának mond ellent ka­rakterisztikus törekvéseivel. A színpadi lehetőség be­teljesületlen voltában, de az egész produkció összképét tekintve is ott látni a hiba gyökerét, hogy a szerzők in­duláskor nem tisztázták: ki­A Luftballon két erőssége: Máthé Eta és Pákozdy János. hez akarnak tulajdonképpen szólni? Ügy komponáltak, különböző generációk ízlés­szavára figyelve, hogy egyet­len művön belül a nekiira­modott ifjúság is megkapja a neki szóló gesztusokat, sa­játos hangszerelésben, meg a későbbi korosztályoknak is legyen elandalodni valójuk. Ebből a házasságból, tör­vényszerűen, csak öszvér születhetett! Ha Egerben mégis közön­ségsikere lesz a Luftballon­nak, ez jórészt a tehetséges művészgárdának, s a komé- diázás lehetőségeit maximá­lisan kihasználó Hegedűs László rendezőnek köszön­hető. Nők, férfiak mindent megtesznek, hogy önfeledt játékkal, egy-egy figura helyzetét, mosolyra ingerlő vonásait túljátszva rejtsék el az alapanyag gyengéit, a történetben fellelhető logikai bukfenceket. A pálmát, úgy vélem, Csa­pó Jánosnak ítélhetjük ilyen tekintetben. Annyi gunyoros ötlettel, színnel, vehemenci- , ával kelti életre a kiérdeme­sült operai kardalos, a gyermeke jövőjéért aggódó atya, s kései trubadúr alak­ját, hogy közben a szerep következetlenségét is elfeled­jük. A Misit játszó Ábrahám Istvánon viszont úgy feszül felvett énje, oly szűk reá, mint a kordnadrág, amely­ben először színre lép. A beat-énekes karrierjét mun­káló Tárcsái Pipi szereposz­tásbeli telitalálat, s csak di­cséret illeti a megformáló Pákozdy Jánost, hogy hang­vétel dolgában szinkronban igyekszik maradni a színpad kevesebb játékbeli lehetősé­get nyújtó figuráinak élet- rekeltőivel. A megtagadott életforma és tiszta szerelem megtestesítője Frits Marika, Misi évfolyamtársa lenne ebben a történetben. A sze­repben Kopetty Lia igyek­szik elhihető lenni. Több si­kert könyvelhet el Máthé Eta, akinek ezúttal is nega­tív szerep jutott, miután ő játssza a Misit megkísértő, elcsábító, de halványodó fé­nyű lokálcsillagot. Olgyay Magda túl halvány, túl sze­líd e miliőben, ö Marika édesanyja, a férje emléké­nek élő özvegy. Csiszár Nán­dorról kell szólnunk még, aki az öreg kardalos egyko­ri partnereként mértéktartó humorral vegyül a játékba, amelyhez Gergely István ter­vezett invenciózus díszlete­ket. A színpadi figurák jel­leméhez igazodó kosztümök Hruby Mária tehetségét di­csérik. Moldvay Győző tészelő patakocskáról érkező szél hajtott végig a főutcán. Elsietett mellettem egy fér­fi, majd megállt és vissza­fordult. — Szevasz, öreg fiú Ránéztem. — Szervusz, Zoli. Kezet ráztunk, sőt ha jól emlékszem, sután meg is öleltük egymást. Zoli volt, akivel együtt végeztük az egyetem utolsó négy félévét. Megörültem, hogy sok évfo­lyamtársunkkal ellentétben, külseje nem emlékeztetett olyan erőszakosan a múló időre. Nem eresztett pocakot és egykor jól ismert arcvo­násai sem vesztek el a fel­gyülemlett zsírszövetekben. A meglepetés és öröm szavait ismételgettük. Való­ban örültem. Bizonyára csak az érti meg, milyen jó vá­ratlanul barátra lelni, aki sokat utazik egyedül. Zoli, amikor megtudta, hogy céltalanul járkálok — felvidult Nyomban meghí­vott, menjek el hozzájuk. Legalább megismerem a fe­leségét és ha szerencsénk van, eszünk valami ember­hez méltó ételt, mert mint mondta, az asszonykája el­sőrangúan főz. Útközben megtudtam, hogy unja a kis­várost, ahol mindenki tudja, mi fő a szomszédos fazekak­ban. Mindazonáltal körülbe­lül elégedett. Egy fővárosi nagyüzem idetelepített rész­legének tervosztályát vezeti. Házassága is kitűnőnek bi­zonyult, ami valóban ritka szerencse. Igaz — jegyezte meg — ennek ajánlatosabb az aranylakodalmi vacsorán örülni. Hazáig megtudtam, amit egy ember tíz évéről futtá­ban meg lehet tudni és va­lahogyan elkedvetlenedtem. Zoli nemcsak a mi tanuló- csoportunk, hanem az egész évfolyam emlékezetes embe­re volt. Bátor és okos vitá­zó, aki rendszertelenül ugyan, de sokat olvasott, és a köz­gazdaságon kívül a művé­szetek csaknem minden ága iránt érdeklődött. Ha jól emlékszem, írogatott is. Ku­tató, szomjas ember volt — akkor. És most? Nem tu­dom. Végeredményben mit akarnék tőle hallani? Él, dolgozik és... elégedett.Vol­taképpen mit akartam tőle hallani, mit hallhattam vol­na egyáltalán? A felesége nyitott ajtót. Egyszeriben megfeledkeztem kusza, nyomasztó gondolata­imról. Klári, amikor meg­tudta, hogy férje egykori egyetemi kollégája vagyok, még kedvesebben mosoly­gott. Egyáltalán nem jött zavarba a váratlan vendég­től. Mondta, hogy jókor jöt­tünk, mert éppen most lett kész a főzéssel. Holnapra készítette az ételt, mert lel­tároznak a nagy ruházaii boltban, ahol üzletvezető, és későn jönnek haza. Másnap­ra főzött ugyan, de azért jüt mára is, és a holnapi vendégek sem maradnak éhe­sen, ugyanis estére bejelen­tett vendégeket várnak. De a váratlan látogató még jobb. Különösen, ha Zoli ré­gi barátja, aki a fővárosból jött és bizonyára sok érde­keset tud. Ilyesmit és hasonlókat mondott, csaknem követhe­tetlen gyorsasággal. Vannak emberek, akik tö­kéletesen megvalósítják egy típusról alkotott elképzelé­sünket. Klára huszonhat éves lehetett. Kreol bőrű. Ovális arca szabályos, puha vonású. Aranybarna haját magasba tűzött kontybán vi­selte. Modern vonalú ruhája fölé hófehér kötényt kötött. A szép, tiszta, kedves fele­ség, a tökéletes asszony, aki pénzt keres és amellett örö­mét leli a sütés-főzésben. Felderül, ha a férje vendé­get hoz. Az ember alig hi­szi, hogy ilyen asszony, iga­zolva a képzeletet, a való­ságban is létezhet. Mielőtt beléptünk a szobá­ba, Klári figyelmeztette Zo­lit, hogy itt van Colonel. Zoli bólintott és beléptünk a tágas nappaliba. A rádióból halk zene szólt. A közelébe húzott fotelban bóbiskoló ember jöttünkre felriadt. Zo­li ugyan szabályosan bemu­tatta, de se abból, se a pi­henésében megzavart em­ber mormogásából nem ér-' tettem a nevét. Zoli és ké­sőbb Klári is, felváltva Co- lonelnak, illetve Ezredes úr­nak szólította. Colonel vas­tag csontú, széles, húsos áb- rázatú ember volt. Arcát a himlő nyomai éktelenítették, vagy éppen ékesítették. Va­lóban, a széles ábrázaton, a férfiasság ékeinek hatottak az apró kráterek. Vastag, egyenes szálú haja imitt- amott a homlokába hullott. Beszélgetésükből hamarosan megértettem, hogy a 45 év körüli férfi Zoli egy idő­sebb barátja, egyszersmind a család technikai-műszaki ügyeinek intézője. A csónak és a horgásztanya, továbbá a csónak motdrjának javítá­sáról számolt be. Szavaiba — flegmatikus modorát meg­őrizve — minduntalan ere­deti humort szőtt. Beszéd közben szerényen, sőt za­vartan nézegette fekete kör­mű, olajitatta kezét. Fél fül­lel hallgattam őket, néha szóltam is valamit és köz­ben a szép színes könyvso­rozatok arcvonalát böngész­tem. Eszembe jutott: ezekre a könyvkatonákra is bizo­nyára azt mérték, hogy örök vígyazzoan — díszszemlén álljanak. És most én, a so­ros vendég, ellépkedek az arcvonaluk előtt. Klári szépen megtérített és kezdte behordani a tálakat. Felajánlott segítségünket ne­vetve utasította vissza. Csu­pán a hétdecis borosüvegek és a söröspalackok felnyitá­sát bízta ránk. Aranyló hús­levest és pulykasültet ettünk. Evés közben csaknem kizá­rólag Colonel magasztalását hallhattam. Zoli és Klári felváltva dicsérték. Megtud­tam, hogy olyan autó- és motorszerelő, amilyen nincs még egy ebben az országban. Most ugyan taxisofőr, mert bohém ember és szereti a változatosságot, de ha kedve tartja, belenyúl a motorház­ba is. Persze, inkább barát­ságból, mint pénzért. Hírét bizonyítja, hogy a kocsijuk­kal bajba jutott turisták őt keresik, rá várnak a taxiál­lomáson. Név szerint kere­sik: Herr Colonel, és Mösz- jő Colonel. Talán nem akad ember ebben a városban, de még a megyében sem, aki ne ismerné, vagy legalább ne hallott volna róla. És Colonel meghallgatja, vagy éppen csak szemügyre veszi a motort, felnyitja a tetőt és kényelmes mozdulatokkal megjavítja. Komótosan dol­gozva is sokkal gyorsabban végez, mint a javítóműhe­lyek szerelői, mert Colonel feleslegesen nem lazít meg egyetlen csavart sem. Min­dig oda nyúl, ahol baj van. Vacsora után feketét kap­tunk és iszogatni kezdtünk. Közben egyre jobban érez­tem magamat. Mondhatom, hogy nem csupán a kitűnő zamatú bornak köszönhet­tem a jókedvemet. Elsősor­ban nem annak, hanem az otthon békességének, az őszinte vendégszeretetnek és kedvességnek, amely mind­untalan a régi udvarházak­ról szóló olvasmányaimat juttatta eszembe. Zoli bará­tom otthonában a mélyről fakadó kedélyesség és a fon­tolgatás nélkül előlegezett baráti érzések forrását fe­deztem fel. ÍF-alytatt**) i Tapasztalatcsere, sport, kultúra.„ Erősödő KlSZÖV-kapcsolatok Haidú-Bihar és Heves meqve között Nem új keletű már az a kapcsolat, amelyet Hajdú- Bihar és Heves ipari szövet­kezeteinek megyei vezetői alakítottak ki, s amelyet alá­írásukkal minden harmadik esztendőben rendszeresen megújítanak. Ennek köszön­hető az a széles kapcsolat- tartás, amely az elmúlt évek során alakult ki a két me­gye között: több közös és jól sikerült programot, kirán­dulást, debreceni és egri lá- látogatást szerveztek, kultu­rális, valamint sportrendez-! vényt tartottak meg azóta. ! A közelmúltban ismét sors került a két megye KISZÖV-: vezetőinek a találkozójára, : ahol megtárgyalták a kap-: csolatok elmélyítésének to-; vóbbi útját, s egyúttal újabb > három esztendőre megkötőt-) ték az együttműködési szer- ■ ződést. Mindkét részről sze-5 retnék gazdagabbá tenni a! programokat, szélesíteni a! szövetkezeti dolgozók közötti kialakult baráti kapcsolato- 5 kát. A debreceniek például: úgy tervezik, hogy a Hevesi megyei csoport több napig: ismerkedhessen az ottani kö-} rülményekkel. A röpke vá~l rosnézés mellett szakmai jel- \ legű programokat is tervez-j nek ezekben a napokban. § Így eljuthatnak az egyes\ szakmák képviselői a debre-5 ceni Vénusz Konfekció Ktsz-! be, a hajdúböszörményi álta-\ lános szolgáltató szövetkezet-l • be, vagy a szintén hajdúbö-: szörményi műszaki szövet- \ kezeibe, illetve a Debrecenig Építő Ktsz-ben cserélhetik\ ki kölcsönösen tapasztalatai-\ kát. Megyénkben főleg az\ egri ipari szövetkezetek mun-\ káját tanulmányozzák majd! a Hajdúságból érkező cso-\ port tagjai. Űjszerű lesz! mindkét megyében, hogy aj vendégeket az eddigi kis lét-! számú fogadóbizottság he- j lyett egy ugyanolyan népes! és szakmai összetételű cső-: port kalauzolja majd a cse-j relátogatás alkalmával. A tapasztalatcserék mel-j lett 'jut idő a különböző' sportesemények megszerve­zésére és lebonyolítására is. ■ Főleg a női kézilabda és a kispályás labdarúgás szere- ■ pel a közös tervben. Szeret- j nék megrendezni a sportna­pot, valamint a szövetkezeti ifjúsági klubok találkozóját is. A kulturális rendezvé­nyek közül az irodalmi szín­L Szeles, április végi estén a főutcán sétáltam. Még ki­lenc óra se lehetett, de a földszintes házak falain már éles visszhangot vertek a megkésett járókelők sietős léptei. Eszembe jutott, hogy bizonyos dolgok, úgy lát­szik, csak a regényekben és színpadon történnek meg. Gondoljunk például az iro­dalmi művekben oly érdeke­sen és sejtelmesen megraj­zolt találkozásokra; egy fér­fi belép a vasúti fülkébe, megkérdezi, van-e hely, ek­kor a sarokban ülő érdekes arcú hölgy felnéz könyvéből és hosszan a jövevényre te­kint... Vagy: N. városka főutcáján az átutazó találko­zik régi baimjával, a barát meghívja otthonába, ahol egy kisvárosba kényszerült tehetséges és tettvágyó fia­talasszony fogadja a férfia­kat... elkezdődik a beszél­getés és egyúttal valami... A kopott szállodában pót­ággyal és több helyen sérült porcelánmosdóval felszerelt szoba várt rám. Elhatároz­tam, hogy nem adom meg magamat a rosszkedvnek. Kihúztam a derekamat és szívtam a friss, vízszagú le­vegőt, amelyet a várost két-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom