Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-03 / 53. szám
Ketten a Gárdonyiból Egyik fekete, a másik szőke, de jól beszélnek németül, oroszul, angolul, franciául Tovább bővülnek a magyar—német rádiós kapcsolatok Csütörtökön dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese és dr. Werner Sydcrw, az NDK rádiójának elnökhelyettese aláírta a két intézmény 1972—73-na szóló munkatervét. Az egyezmény aláírásánál megjelent Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, továbbá a Külügyminisztérium, a Magyar Rá. dió több munkatársa. Ott volt dr. Herbert Plaschke. az NDK budapesti nagykövete. A munkaterv számos új közös műsor megrendezését teszi lehetővé s bizonyítja a két rádió együttműködéséim. március 3* gmtek nek továbbfejlesztését A Barátság folyója, a Népgazdasági integráció útjai, a Barátság hullámhosszán címmel közös gazdasági témájú műsorokat sugároznák majd. Érdekesnek ígérkezik az az összeállítás is, amely az NDK-toam dolgozó magyar fiatalok hétköznapjairól, munkájáról, szórakozási lehetőségeiről tájékoztatja a hallgatókat. A reggeli krónika és a „Berlin” szerkesztősége a kommunális problémákat vizsgálja meg együttesen a következő hónapokban. A német fél segítségévéi a magyar rádió rendszeresen beszámol az 1973-as világifjúsági találkozó előkészületeiről. Folytatódik a népszerű Halló Berlin, Halló Budapest! szórakoztató sorozat ságában fejlesztette tudását. — Ekkor jártam kedvelt íróm, Tolsztoj szülőhelyén, Jasznaja Poljanában is! Feledhetetlen út volt... Hogy miért szeretem Lev Tolsztojt? Mert minden alakját, akiket csak megrajzol, feltalálom a környezetemben. S olvastam életrajzát, abban meg saját gondolataimat, saját vívódásaimat fedeztem fel...! — A német? — Eleinte másodrendű szerepet töltött be az életemben, ,de amióta Drezdában, Berlinben, Weimarban jártam, itthon pedig az IBUSZ foglalkoztat idegenvezetőként, ezt a nyelvet is nagyon megszerettem. S hát, persze, szüleimnek szintén jól jön, ha így szerzett keresetemmel segíthetem őket. Ez öröm számomra, mint ahogyan az is boldogsággal tölt el, hogy jóval idősebb nővérem, akinek annak idején nem adatott meg az iskolázás lehetősége, példámon felbuzdulva, már a gimnáziumot végzi férjestől a O . A higgadt, megfontoltan társalgó Menus Borbála mellett Ildikó olyan, mint a tűz. Nyugtalan, áradó. Egyszerre akar elmondani mindent, egyszerre szeretné gondolatait és érzelmeit kifejezni. ö városi lány, szülei műszaki pályán szolgálnak a Bervában. S nyelvkészségét, tudását sem filoszként ' kívánja kamatoztatni, hanem a mozgalmasabb, gyakorlatiasabb kereskedelmi életben. — Ha sikerül az érettségi, megpályázom a külkereskedelmi főiskolát — mondja magabiztosan, majd arról beszél, hogy egyenesen in- gerli minden szöveg, amit nem tud megfejteni, lefordítani. Ezért tanulja a német, orosz, francia, angol után ötödikként a spanyol nyelvet. •— Persze, nem itt az iskolában, hanem magánúton! Így aztán két embernek tartozom hálával pillanatnyilag, hogy olyan széles körű levelezést folytathatok a nagyvilággal. A suliban Patkó Györgynének, aki elsőként a németet lopta a szívembe, otthon pedig Pálos Gyula bácsinak, aki elsősorban francia tudásomat igyekszik szeretettel tökéletesíteni. — Ildikó milyen sikerein* kel dicsekedhet? — Nyelvtanfolyamokon olyan előkelő helyen nem végeztem, minit Bori, viszomt tavaly, a Gárdonyi Géza diáknapok pályázatán négy nyelvből is helyezést értem el. Pedig nem volt könnyű dolgom! Németről magyarra egy vietnami kisfiúról szóló történetet kellett lefordítanom, az angol penzum pedig Hemingway-novella volt. — Élmények, emlékek? — Jaj, nagyon sokat köszönhetek a megtanult nyelveknek. Francia levelező társam, Chantal Fazio például tavaly nyáron öt hétre vendégül látott szülei valla- urisi házában. Hát ez csodálatos volt! A közeli tenger, a kis városka Picasso-múzeuma, a rengeteg virág és kerámia. Ott minden harmadik ember kerámikus! Chantal édesapja is. Napokig elfigyeltem, hogyan formálja érzékeny ujjakkal a különböző edényeket. Végül magam is a koronghoz ültem, s megpróbálkoztam vele. Szóval, csodálatos volt... Ezen a nyáron meg én várok vendéget, méghozzá Japánból. Tadao Oya írta legutóbbi levelében, hogy ellátogat Magyarországra. __' ? i — Vele angolul levelezek! Egyébként a fizikuskongresz- szuson, ami másfél éve itt volt Egerben, szinte minden nyelvet bedobhattam, annyi külföldi megfordult nálunk. Csak néhány arabbal nem ■I Bemutató a Fővárosi Nagycirkuszban tofSSL* Single és Flamenco együttese, február 29-én a Fővárosi Nagycirkuszban mutatkozott be s budapesti közönségnek. (MTI foto — Tormái Andor felvétele) John Tomes: A megmentek Ä repülőgép utasai közül valószínűleg senki sem vette észre az első két széken ülő férfiakat. Vagy legalábbis ügyet sem vetettek rájuk. A két férfi közül az idősebb a hírhedt Arthur Bris- cott volt. Kilenc hónapja bújkált már Nápolyban, amikor letartóztatták. Egyik csuklóján bilincs, a bilincs másik fele Flint rendőr őrnagyhoz volt kapcsolva. Ez a Flint fogta eL A repülőgép felemelkedett a levegőbe. A hallgatást ' Briscott törte meg. — Nem tudom, elhiszt-e, de válóban sajnálom, hogy azt a két embert meg kellett ölnöm. Beismerem vétkemet. Ügy látszik, más nem is maradt hátra. De hogy talált meg? Biztosan valami hibát vétettem. Egy álló napja azon gondolkodom, honnan jött rá, hogy közöm van azokhoz a gyilkosságokhoz. — Igen egyszerűen. Hallottál már a kiválasztás elvéről? Az ember minden fölvetést megvizsgál, kirekeszti a valószínűtleneket, s végül■ eljut az igazsághoz. — Ilyen egyszerű volna? No mindegy. Amit azonban a bankörökről mondtam, az igaz. — Elhiggyem, hogy sajnálod? El is hiszem, meg fogod bánni, amit tettél, de még mennyire! — Gúnyolódik, pedig ez a két gyilkosság valóban nagy hiba volt. — Egy hiba megzavarhatja a nagy Briscott terveit? Nemcsak erről van szó. Két ember meghalt, két család támasz nélkül maradt. Ne is szólj semmit. Rosszul leszek, ha csak rád nézek! A stewardess cukorkával kínálta őket. — Parancsolnak vacsorát? — kérdezte FlinttőL — Lehet. er- Kettőt? Igen. italt parancsolnak? A rendőr őrnagy a letartóztatott Briscottra nézett és vállat vont: — Miért ne? Sört. — Amikor megérkezünk Londonba — mondta Flint —, mi ketten hagyjuk el elsőnek a repülőgépet. A rendőrkocsi a kifutópályán vár bennünket. Biztosan nyüzsögni fog a környék a fotóriporterektől. Ha akarod, kölcsönadom a kabátom, hogy eltakard az arcod. — ördög vigye a kabátot. Megmutatom én az Öklöm azoknak a fotóriportereknek! — Ahogy akarod. — Ügy látszik, maga meg. van győződve arról, hogy börtönbe dug engem. — Máris a börtönben erezheted magad! — Csak ne legyen olyan biztos a dolgában, barátom. Az ajtó még nem csukó- dot be mögöttem. — Miben reménykedhetsz még? — Csak annyit mondok, hogy két csoport is- élénken érdeklődik Arthur Briscott iránt. Már a rendőrökön kívül. — Azt várják, ugye, hogy eláruld nekik, hol a pénz. — Kitalálta. — És a másik csoport? s— Azok tudják, hol a pénz, ha egyelőre nem is tudják megszerezni. Ezeknek aztán érdekük, hogy ne szólhassak egy szót sem a rendőrségen. — Én csak azt tanácsolhatom neked, hogy ne reménykedj hiába. Nem messze tőlük a stewardess reszkető kézzel töltötte ki a kávét. A félelemtől elszorult a szíve. A repülőgépben ugyanis ott volt az a férfi, aki egy nappal előbb az utcán elfogta, és bizonyos utasításokat adott neki. Meg is fenyegette, hogy vé-oz vele, ha bárkinek is szól beszélgetésük-- röl. Egészen hátul ült és le nem vette a szemét róla. Sietnie kellett, mert a repülőgép már a La Manche felé közeledett. Beledobott egy tablettát a sörhe. Mihelyt Flint kiitta sorét, iszonyúan álmos lett. Bárhogy is küzdött ellene, a szeme lecsukódott. A stewardess azonnal értesítette a pilótát, hogy az egyik utas rosszul lett. — Biztosan a szive '-~ magyarázta Briscott az izgatott utasoknak. Közben kitapogatta a kulcsokat a rendőr őrnagy zsebében és suttyomban megszabadult a bilincsektől. Fölállt helyéröl, odaengedte az orvost. Közben a stewardess a kezébe nyomott egy táskát, amelyben az ejtőernyő volt. Briscott úgy érezte, egy örökkévalóságig tart, amíg a vállára erősül. A vészkijárat előtt állt. Az ajtó csöndben félresik- lott, és Briscott nagyot szippantott a friss levegőből. A háta mögött erősödött a lárma, ebből arra következtetett, hogy észrevették szökési kísérletét. Kiugrott. Miközben zuhanni kezdett, meghúzta a fémgyűrűt, az ejtőernyő azonban nem nyílt ki. S akkor, öntudatának utolsó perceiben rádöbbent, hogy szökését az a másik fél készítette elő, amely tudta, hogy hol va» elrejtve a gém. 'Az egyik nyúlánk, fekete, szava mélyhegedű Az egyik nyúlánk, fekete, szava mélyhegedű. Ez Menus Borbála. A másik szőke, mint a búzamezők, hangja csengőbb, s Farkas Ildikónak hívják. Miben egyeznek? Mindketten tizenhét évesek, az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba járnak, szenvedélyük a nyelvtanulás. És nemrég, elsőként a megyében lelhető középiskolások közül; középfokú német nyelvvizsgát tettek Budapesten. Kezükben már a diploma. — Hogyan' szánta rá ma- gát, Borbála? — Nem is a németet, hanem az oroszt kedveltem meg először. Még . a gyöngyöstar- jáni általános iskolában. Hetedikes lehettem, amikor kezembe került a Pravda egyik száma, s cikkeibe pillantva arra döbbentem, hogy szinte minden sorátértem első látásra. Izgalomba hozott a dolog. Egyre több időt szenteltem a nyelvnek, s amikor továbbtanulásra kellett jelentkezni, ide jöttem, a Gárdonyiba, orosz- német tagozatra. — Anyukáék mit szóltak hozzá? — Szüleim nagyon egyszerű emberek. Termelőszövetkezeti tagok szülőfalumban. Először volt ellenkezés. De mikor látták, hogy jól megy az iskola, nem szóltak bele dolgaimba, hanem igyekeztek egyengetni utamat a tanári pálya felé. Mert én az szeretnék lenni. Nyelvtanár. Forgács tanár úr mélyítette el bennem a szándékot, s ő volt az, aki segítségemre sietett, hogy megtaláljam a helyemet az osztályközösségben. Menus Borbála már másodikos korában kiemelkedő nyelvkészségről tett bizonyságot. Negyedikesekkel együtt végezte az MSZBT tanfolyamát, s év végén első lett a megyei versenyen, amiért moszkvai jutalomkirándulást kapott. Rá egy évre, tavaly nyáron pedig öthetes táborozásra mehetett Kurszkba, ahol szovjet fiatalok társaA másik szőke, mint * búzamezőké, boldogultam. Akkor határoztam el, hogy azt is megtanulom. Ez lesz a hatodik... ★ Két tizenhét éves. Az egyik szeret magyarázni, alámerülni a nyelv szépségeibe, s szerelmét szeretné majd átplántálni sokakba. A másikat ingerli a megfejthetetlen szöveg, magához akarja szelídíteni, hogy mind több emberhez közel férkőzzék. Két ifjú ember, két világ. Valahol mélyen mégis azonos húrok zengenek bennük. Tudásszomj, tettvágy, többet akarás. Plusz tehetség. Meg fogják nyerni a harcot Moldvay Győző Egy szerződés margójára Megállapodás a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és a Debreceni Felsőfokú Építőgépészeti 'Technikum között-VESf HTOK, az építőipar iránt egyre csökken a fiatalok érdeklődése. Hivatalos kifejezéssel: nehézségek mutatkoznak a szakmunkas- utánpótlásben. Az egyes váfflalatcfe tehát égy segítenek magukon,. ahogy tudnak. Most a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ilyen törekvését ismertetjük. Ennek a lényege: szerződést kötöttek a debreceni felsőfokú technikummal. AZ ELÖKÉSZfreS. Mindenekelőtt a saját dolgozóinak gyermekeit igyekszik megnyerni magának a vállalat. összehívja a számításba jövő fiatalokat, és erre a megbeszélésre eljönnek a debreceni intézet képviselői is. ök tájékoztatják a fiatalokat az intézetben folyó munkáról, A vállalat gondoskodik arról is, hogy a dolgozóinak a gyermekeit tanfolyamon felkészítse a felsőfokú technikumra. Az intézet pedig biztosítja a vállalat vezetőinek, hogy az oktatási év befejezése előtt néhány hónappal szót válthassanak a hallgatókkal. Azaz: toborozzanak a körükben. Ehhez annyi segítséget nyújt az iskola, hogy a pályázati felhívásban közre adja a Heves megyei vállalat munkahely -ki nálátát KAPCSOLATOK, ösztöndíjjal segíti a vállalat azokat a fiatalokat, akik a megyében akarnak dolgozni majd oklevelük megszerzése után. A különböző diplomamunkák elkészítéséhez a vállalat rendszeresen ad olyan témákat, amelyek élőek, megoldásuk jelentősén segítené a vállalatot a feladatainak végrehajtásában. Bizonyos témákban pedig kutatással bízza meg a felsőfokú technikumot az építőipar. Miután' a vállalatnál; szüksége van arra is, hogy a már munkaviszonyban lévő dolgozóit magasabb végzettséghez juttassa, a levelező oktatásra ennél az intézetnél helyezi majd él őket. GYAKORLATOK. Szerződésben állapodtak meg abban is, hogy az első- és másodéves tanulók közül hányán vesznek resti a vállalatnál nyári termelési gyakorlaton. De arra is gondoltak, hogy az ipar a korszerű szerkezetek -bevezetése előtt a technikumot értesíti, így a hallgatók egy-egy «söpört ja tanulmányi kiránd»- lás keretében ismerkedbáfc meg az újdonsággal Évenként kölcsönösen meglátogatják egymást az intézet és a vállalat vezetői, hogy értékeljék az eltelt időszakban - kifejtett tevékenységű» két a szerződés szellemebe». A két érintett KISZ-szervezet kapcsolatot teremt egymással. Hogy minél jókban megismerhessék egymás tévékenységét, a két szerződő fél: az intézet és a válla» lat — rendszeresen megküldi egymásnak a jelentősebb kiadványaikat, újságjukat ÉLETBE LÉP. A szerződést az idén február közepén. írták alá az érdekeltek. Arra számítanak, hogy betűi már a közeli időkben a valóságos életben megelevenednek. A cél 'Világos és nagyo* tisztességes, G. M. P.
