Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

Ketten a Gárdonyiból Egyik fekete, a másik szőke, de jól beszélnek németül, oroszul, angolul, franciául Tovább bővülnek a magyar—német rádiós kapcsolatok Csütörtökön dr. Kiss Kál­mán, a Magyar Rádió elnök­helyettese és dr. Werner Sydcrw, az NDK rádiójának elnökhelyettese aláírta a két intézmény 1972—73-na szóló munkatervét. Az egyezmény aláírásánál megjelent Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, továbbá a Külügy­minisztérium, a Magyar Rá. dió több munkatársa. Ott volt dr. Herbert Plaschke. az NDK budapesti nagykövete. A munkaterv számos új közös műsor megrendezését teszi lehetővé s bizonyítja a két rádió együttműködésé­im. március 3* gmtek nek továbbfejlesztését A Barátság folyója, a Népgaz­dasági integráció útjai, a Ba­rátság hullámhosszán cím­mel közös gazdasági témájú műsorokat sugároznák majd. Érdekesnek ígérkezik az az összeállítás is, amely az NDK-toam dolgozó magyar fiatalok hétköznapjairól, munkájáról, szórakozási le­hetőségeiről tájékoztatja a hallgatókat. A reggeli króni­ka és a „Berlin” szerkesztő­sége a kommunális problé­mákat vizsgálja meg együt­tesen a következő hónapok­ban. A német fél segítségé­véi a magyar rádió rendsze­resen beszámol az 1973-as világifjúsági találkozó elő­készületeiről. Folytatódik a népszerű Halló Berlin, Halló Budapest! szórakoztató soro­zat ságában fejlesztette tudá­sát. — Ekkor jártam kedvelt íróm, Tolsztoj szülőhelyén, Jasznaja Poljanában is! Fe­ledhetetlen út volt... Hogy miért szeretem Lev Tolsz­tojt? Mert minden alakját, akiket csak megrajzol, felta­lálom a környezetemben. S olvastam életrajzát, abban meg saját gondolataimat, sa­ját vívódásaimat fedeztem fel...! — A német? — Eleinte másodrendű sze­repet töltött be az életem­ben, ,de amióta Drezdában, Berlinben, Weimarban jár­tam, itthon pedig az IBUSZ foglalkoztat idegenvezető­ként, ezt a nyelvet is na­gyon megszerettem. S hát, persze, szüleimnek szintén jól jön, ha így szerzett ke­resetemmel segíthetem őket. Ez öröm számomra, mint ahogyan az is boldogsággal tölt el, hogy jóval idősebb nővérem, akinek annak ide­jén nem adatott meg az is­kolázás lehetősége, példá­mon felbuzdulva, már a gimnáziumot végzi férjes­től a O . A higgadt, megfontoltan társalgó Menus Borbála mel­lett Ildikó olyan, mint a tűz. Nyugtalan, áradó. Egy­szerre akar elmondani min­dent, egyszerre szeretné gon­dolatait és érzelmeit kifejez­ni. ö városi lány, szülei mű­szaki pályán szolgálnak a Bervában. S nyelvkészségét, tudását sem filoszként ' kí­vánja kamatoztatni, hanem a mozgalmasabb, gyakorlati­asabb kereskedelmi életben. — Ha sikerül az érettségi, megpályázom a külkereske­delmi főiskolát — mondja magabiztosan, majd arról beszél, hogy egyenesen in- gerli minden szöveg, amit nem tud megfejteni, lefor­dítani. Ezért tanulja a né­met, orosz, francia, angol után ötödikként a spanyol nyelvet. •— Persze, nem itt az iskolában, hanem magán­úton! Így aztán két ember­nek tartozom hálával pilla­natnyilag, hogy olyan széles körű levelezést folytathatok a nagyvilággal. A suliban Patkó Györgynének, aki el­sőként a németet lopta a szívembe, otthon pedig Pá­los Gyula bácsinak, aki első­sorban francia tudásomat igyekszik szeretettel tökéle­tesíteni. — Ildikó milyen sikerein* kel dicsekedhet? — Nyelvtanfolyamokon olyan előkelő helyen nem végeztem, minit Bori, viszomt tavaly, a Gárdonyi Géza di­áknapok pályázatán négy nyelvből is helyezést értem el. Pedig nem volt könnyű dolgom! Németről magyarra egy vietnami kisfiúról szóló történetet kellett lefordíta­nom, az angol penzum pe­dig Hemingway-novella volt. — Élmények, emlékek? — Jaj, nagyon sokat kö­szönhetek a megtanult nyel­veknek. Francia levelező társam, Chantal Fazio pél­dául tavaly nyáron öt hétre vendégül látott szülei valla- urisi házában. Hát ez csodá­latos volt! A közeli tenger, a kis városka Picasso-múze­uma, a rengeteg virág és ke­rámia. Ott minden harmadik ember kerámikus! Chantal édesapja is. Napokig elfi­gyeltem, hogyan formálja érzékeny ujjakkal a külön­böző edényeket. Végül ma­gam is a koronghoz ültem, s megpróbálkoztam vele. Szóval, csodálatos volt... Ezen a nyáron meg én vá­rok vendéget, méghozzá Ja­pánból. Tadao Oya írta leg­utóbbi levelében, hogy ellá­togat Magyarországra. __' ? i — Vele angolul levelezek! Egyébként a fizikuskongresz- szuson, ami másfél éve itt volt Egerben, szinte minden nyelvet bedobhattam, annyi külföldi megfordult nálunk. Csak néhány arabbal nem ■I Bemutató a Fővárosi Nagycirkuszban tofSSL* Single és Flamenco együttese, február 29-én a Fővárosi Nagycirkuszban mutatkozott be s budapesti közönségnek. (MTI foto — Tormái Andor felvétele) John Tomes: A megmentek Ä repülőgép utasai közül valószínűleg senki sem vet­te észre az első két széken ülő férfiakat. Vagy legalább­is ügyet sem vetettek rájuk. A két férfi közül az idő­sebb a hírhedt Arthur Bris- cott volt. Kilenc hónapja bújkált már Nápolyban, amikor letartóztatták. Egyik csuklóján bilincs, a bilincs másik fele Flint rendőr őr­nagyhoz volt kapcsolva. Ez a Flint fogta eL A repülőgép felemelke­dett a levegőbe. A hallga­tást ' Briscott törte meg. — Nem tudom, elhiszt-e, de válóban sajnálom, hogy azt a két embert meg kel­lett ölnöm. Beismerem vét­kemet. Ügy látszik, más nem is maradt hátra. De hogy talált meg? Biztosan valami hibát vétettem. Egy álló napja azon gondolko­dom, honnan jött rá, hogy közöm van azokhoz a gyil­kosságokhoz. — Igen egyszerűen. Hal­lottál már a kiválasztás el­véről? Az ember minden fölvetést megvizsgál, kire­keszti a valószínűtleneket, s végül■ eljut az igazsághoz. — Ilyen egyszerű volna? No mindegy. Amit azonban a bankörökről mondtam, az igaz. — Elhiggyem, hogy sajná­lod? El is hiszem, meg fo­god bánni, amit tettél, de még mennyire! — Gúnyolódik, pedig ez a két gyilkosság valóban nagy hiba volt. — Egy hiba megzavarhat­ja a nagy Briscott terveit? Nemcsak erről van szó. Két ember meghalt, két család támasz nélkül maradt. Ne is szólj semmit. Rosszul leszek, ha csak rád nézek! A stewardess cukorkával kínálta őket. — Parancsolnak vacsorát? — kérdezte FlinttőL — Lehet. er- Kettőt? Igen. italt parancsolnak? A rendőr őrnagy a letar­tóztatott Briscottra nézett és vállat vont: — Miért ne? Sört. — Amikor megérkezünk Londonba — mondta Flint —, mi ketten hagyjuk el el­sőnek a repülőgépet. A rend­őrkocsi a kifutópályán vár bennünket. Biztosan nyü­zsögni fog a környék a fo­tóriporterektől. Ha akarod, kölcsönadom a kabátom, hogy eltakard az arcod. — ördög vigye a kabátot. Megmutatom én az Öklöm azoknak a fotóriportereknek! — Ahogy akarod. — Ügy látszik, maga meg. van győződve arról, hogy börtönbe dug engem. — Máris a börtönben erez­heted magad! — Csak ne legyen olyan biztos a dolgában, barátom. Az ajtó még nem csukó- dot be mögöttem. — Miben reménykedhetsz még? — Csak annyit mondok, hogy két csoport is- élénken érdeklődik Arthur Briscott iránt. Már a rendőrökön kí­vül. — Azt várják, ugye, hogy eláruld nekik, hol a pénz. — Kitalálta. — És a másik csoport? s— Azok tudják, hol a pénz, ha egyelőre nem is tudják megszerezni. Ezeknek aztán érdekük, hogy ne szól­hassak egy szót sem a rend­őrségen. — Én csak azt tanácsolha­tom neked, hogy ne re­ménykedj hiába. Nem messze tőlük a ste­wardess reszkető kézzel töl­tötte ki a kávét. A félelem­től elszorult a szíve. A re­pülőgépben ugyanis ott volt az a férfi, aki egy nappal előbb az utcán elfogta, és bizonyos utasításokat adott neki. Meg is fenyegette, hogy vé-oz vele, ha bárki­nek is szól beszélgetésük-- röl. Egészen hátul ült és le nem vette a szemét róla. Si­etnie kellett, mert a repülő­gép már a La Manche felé közeledett. Beledobott egy tablettát a sörhe. Mihelyt Flint kiitta sorét, iszonyúan álmos lett. Bár­hogy is küzdött ellene, a szeme lecsukódott. A ste­wardess azonnal értesítette a pilótát, hogy az egyik utas rosszul lett. — Biztosan a szive '-~ magyarázta Briscott az iz­gatott utasoknak. Közben kitapogatta a kulcsokat a rendőr őrnagy zsebében és suttyomban megszabadult a bilincsektől. Fölállt helyéröl, odaen­gedte az orvost. Közben a stewardess a kezébe nyo­mott egy táskát, amelyben az ejtőernyő volt. Briscott úgy érezte, egy örökkévaló­ságig tart, amíg a vállára erősül. A vészkijárat előtt állt. Az ajtó csöndben félresik- lott, és Briscott nagyot szip­pantott a friss levegőből. A háta mögött erősödött a lárma, ebből arra következ­tetett, hogy észrevették szö­kési kísérletét. Kiugrott. Miközben zuhanni kezdett, meghúzta a fémgyűrűt, az ejtőernyő azonban nem nyílt ki. S akkor, öntudatá­nak utolsó perceiben rá­döbbent, hogy szökését az a másik fél készítette elő, amely tudta, hogy hol va» elrejtve a gém. 'Az egyik nyúlánk, fekete, szava mélyhegedű Az egyik nyúlánk, fekete, szava mélyhegedű. Ez Menus Borbála. A másik szőke, mint a búzamezők, hangja csen­gőbb, s Farkas Ildikónak hívják. Miben egyeznek? Mindketten tizenhét évesek, az egri Gárdonyi Géza Gim­náziumba járnak, szenvedé­lyük a nyelvtanulás. És nem­rég, elsőként a megyében lelhető középiskolások közül; középfokú német nyelvvizs­gát tettek Budapesten. Ke­zükben már a diploma. — Hogyan' szánta rá ma- gát, Borbála? — Nem is a németet, ha­nem az oroszt kedveltem meg először. Még . a gyöngyöstar- jáni általános iskolában. Hetedikes lehettem, amikor kezembe került a Pravda egyik száma, s cikkeibe pil­lantva arra döbbentem, hogy szinte minden sorátér­tem első látásra. Izgalomba hozott a dolog. Egyre több időt szenteltem a nyelvnek, s amikor továbbtanulásra kellett jelentkezni, ide jöt­tem, a Gárdonyiba, orosz- német tagozatra. — Anyukáék mit szóltak hozzá? — Szüleim nagyon egysze­rű emberek. Termelőszövet­kezeti tagok szülőfalumban. Először volt ellenkezés. De mikor látták, hogy jól megy az iskola, nem szóltak bele dolgaimba, hanem igyekez­tek egyengetni utamat a ta­nári pálya felé. Mert én az szeretnék lenni. Nyelvtanár. Forgács tanár úr mélyítette el bennem a szándékot, s ő volt az, aki segítségemre si­etett, hogy megtaláljam a helyemet az osztályközös­ségben. Menus Borbála már máso­dikos korában kiemelkedő nyelvkészségről tett bizony­ságot. Negyedikesekkel együtt végezte az MSZBT tanfolya­mát, s év végén első lett a megyei versenyen, amiért moszkvai jutalomkirándulást kapott. Rá egy évre, tavaly nyáron pedig öthetes táboro­zásra mehetett Kurszkba, ahol szovjet fiatalok társa­A másik szőke, mint * búzamezőké, boldogultam. Akkor határoz­tam el, hogy azt is megta­nulom. Ez lesz a hatodik... ★ Két tizenhét éves. Az egyik szeret magyarázni, alá­merülni a nyelv szépségei­be, s szerelmét szeretné majd átplántálni sokakba. A má­sikat ingerli a megfejthetet­len szöveg, magához akarja szelídíteni, hogy mind több emberhez közel férkőzzék. Két ifjú ember, két világ. Valahol mélyen mégis azo­nos húrok zengenek bennük. Tudásszomj, tettvágy, többet akarás. Plusz tehetség. Meg fogják nyerni a harcot Moldvay Győző Egy szerződés margójára Megállapodás a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és a Debreceni Felsőfokú Építőgépészeti 'Technikum között-VESf HTOK, az építőipar iránt egyre csökken a fiata­lok érdeklődése. Hivatalos kifejezéssel: nehézségek mu­tatkoznak a szakmunkas- utánpótlásben. Az egyes váfflalatcfe tehát égy segítenek magukon,. ahogy tudnak. Most a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ilyen törekvését is­mertetjük. Ennek a lényege: szerződést kötöttek a debre­ceni felsőfokú technikum­mal. AZ ELÖKÉSZfreS. Min­denekelőtt a saját dolgozói­nak gyermekeit igyekszik megnyerni magának a vál­lalat. összehívja a számítás­ba jövő fiatalokat, és erre a megbeszélésre eljönnek a debreceni intézet képviselői is. ök tájékoztatják a fiata­lokat az intézetben folyó munkáról, A vállalat gondoskodik ar­ról is, hogy a dolgozóinak a gyermekeit tanfolyamon fel­készítse a felsőfokú techni­kumra. Az intézet pedig biz­tosítja a vállalat vezetőinek, hogy az oktatási év befeje­zése előtt néhány hónappal szót válthassanak a hallga­tókkal. Azaz: toborozzanak a körükben. Ehhez annyi se­gítséget nyújt az iskola, hogy a pályázati felhívásban köz­re adja a Heves megyei vál­lalat munkahely -ki nálátát KAPCSOLATOK, ösztön­díjjal segíti a vállalat azo­kat a fiatalokat, akik a me­gyében akarnak dolgozni majd oklevelük megszerzése után. A különböző diplomamun­kák elkészítéséhez a vállalat rendszeresen ad olyan té­mákat, amelyek élőek, meg­oldásuk jelentősén segítené a vállalatot a feladatainak végrehajtásában. Bizonyos témákban pedig kutatással bízza meg a felsőfokú tech­nikumot az építőipar. Miután' a vállalatnál; szüksége van arra is, hogy a már munkaviszonyban lé­vő dolgozóit magasabb vég­zettséghez juttassa, a leve­lező oktatásra ennél az in­tézetnél helyezi majd él őket. GYAKORLATOK. Szerző­désben állapodtak meg ab­ban is, hogy az első- és má­sodéves tanulók közül há­nyán vesznek resti a válla­latnál nyári termelési gya­korlaton. De arra is gondol­tak, hogy az ipar a korsze­rű szerkezetek -bevezetése előtt a technikumot értesíti, így a hallgatók egy-egy «sö­pört ja tanulmányi kiránd»- lás keretében ismerkedbáfc meg az újdonsággal Évenként kölcsönösen meg­látogatják egymást az inté­zet és a vállalat vezetői, hogy értékeljék az eltelt időszak­ban - kifejtett tevékenységű» két a szerződés szellemebe». A két érintett KISZ-szer­vezet kapcsolatot teremt egymással. Hogy minél jók­ban megismerhessék egymás tévékenységét, a két szerző­dő fél: az intézet és a válla» lat — rendszeresen megkül­di egymásnak a jelentősebb kiadványaikat, újságjukat ÉLETBE LÉP. A szerződést az idén február közepén. ír­ták alá az érdekeltek. Arra számítanak, hogy betűi már a közeli időkben a valóságos életben megelevenednek. A cél 'Világos és nagyo* tisztességes, G. M. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom