Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-25 / 72. szám
SATANI ÖTLET A film magyar címe anyagiban feltétlenül találó, hogy felhívja figyelmünké a filmnek a krimin túl levő. aoiikal messzibbre mutató tartalmára. A filmet ugyanis Claude Nérón regényéből írták. Ez az író nem egyszerűen csak krimit akart szerkeszteni, de azzal együtt és amögött megmutatni az emberi szenvedélyek és hajlamok elképesztő esendősé- get és irányíthatóságát. És hogy ez a szándék még erőteljesebb hansúlyt kapjon, az egész bűnügy értelmi szerzője, majdnem azt mondanánk, megvalósítója az a bíróból lett, kitűnően képzett jogász, aki vesztett jogászi csatái után csak a tettenérésben hisz. Vesztett csatákat említettünk a bűnüldözés kapcsán. Hát ilyen is van? Nemcsak a tv Kék fény-adásai győznek meg erről , a komoly fel- tételezésről, Baj az, ha az állam biztonságát őrző emberek olykor tehetetlenek a ravasz, a technika minden vívmányát és a hidegvérű- •séget felső fokon alkalmazó elemek ellen? Feltétlenül az! S mit kell ellenük tenni? A tehetetlenség nyílt bevallása helyett a csaknem amatőröket keil felingerelni a bűnözésié, a munkakerülőket, az ostoba tunyákat, akik a rendben, a rendszerezettségben nem tudnak, vagy nem akarnak szürkén és közna- pian élni. Itt, ezen a ponton csapnak össze a párizsi rendőrség emberei és odáig elmennek, hogy az egyik felügyelő a másikat ledósznóz- za. Ki Rt e disznó? Van-e jo~ Francia —olasz film ga Maxnak, akár a saját pénzén is, így manipulálnia a joggal, az ingatag erkölcsökkel? Van-e így szerelem, h monomániának ezen a fokán és ha van, hiteles-e az a cselekmény, amely végül is a diadalt csőddé változtatja? Ennek az igényes kriminek bizonyára azért .van nagy közönségsikere, mert a néző valami újat kap, a pszichológiailag megalapozott cselekmények egész sorát. Hitelesen és alapos részletességgel tárja fel a képsort. Claude Sautet kitűnő rendezése folytán az indítóitokat, a folyamatot, azt, ahogyan a bűntény végül is összeáll. Értjük Max' indítékait, tudjuk, hogy saját érdekében, egyéni karrierje miatt, a társadalom javára cselekszik, de rokonszenvün- ket mégsem nyeri el. A néző ugyanis úgy van a küzdelemben álló feleknél, hogy akaratlanul is a gyengébb oldalára húzódik, és azt biztatná valami módon. Nem azért, hogy a rablás sikerüljön, hanem azért, hogy ne váljanak nyám-nyám nyu- lakká egy, a jognak minden fortélyával az elszánt hiúság akaraterejével felruházott ember kezei között. Abel és Max között óriási a távolság és ahogyan összekapcsolja őket Lily, az utcasarki szemléletével és hibás pillanatban érkező érzelmeivel — mindenképpen érdekes háromszög. Szokatlan és mégis, mintha tenne hitele. A filmet kitűnő jellemszí- nészek pontos alakítása teszi élménnyé. Michael Piccoli és Francois Périer más-más felügyelőt él át, Rommy Schneider nem játszik széles skálán, de az utcai lányt hitelessé teszi szerelmében és elszántságában is. Bemard Fresson Ábelje rokonszenves párizsi strici, a félvilági perifériáról. nagyvárosi termék, akit csak erőszakkal lehet bűnözőve tenni. Ezért rokonszenves. Philippe Sarde zenéje a film humora mellett az egyik legértékesebb kiegészítő eleme René Mathelin képeinek. (farkas) „ÉneUlő Ifjúság” Vasárnap délelőtt 11 órakor az egri tanárképző főiskola zenetermében rendezik meg a rádió „Éneklő Ifjúság” felvételsorozatának középdöntőjét. Három megye, Nógrád, Szolnok és Heves legjobb nyolc iskolai énekkara vesz részt a hangversenyen. Megyénket a főiskola gyakorló általános iskolájának énekkara, a pétervásári „Viva la musica” kórus, valamint az egri 10-es számú iskola együttese képviseli a találkozón. Az érszűkület gyógyszere a lehetőségek listáján Oj úton keresik a holnap rovarölő szereit a Növény- védelmi Kutató Intézet szakemberei. Olyan anyagot keresnék, amely speciális hatásával az emberre ártalmatlan, és csak a rovarokat pusztítja. Kutatásuk kiindulópontjaként a rovarok és a fejlettebb élőlények életje- 'enaégei közötti különbségeket elemezték. A legszembetűnőbb ilyen különbség a metamorfózis, azaz a rovaroknál megfigyelhető állapotváltozás, a rovar báb, lepke formájában. Ezt a sajátos folyamatot egy hormon szabályozza, amelynek szintézise csehszlovák és amerikai kutatók munkájának eredménye. A hormon hatását utánzó mesterséges szeried befolyásolni tudják az állapotváltozást a külföldi kutatások szerint oly mértékben, hogy a szervezet egyensúlya felborul, és az állat belepusztul a túladagolásba. Á Növényvédelmi Kutató Intézet szakemberei egyedülálló kutatási módszerekkel most nem a túladagolás módszereit és az ehhez szükséges vegyszereket kutatják, hanem olyan anyagokat keresnek, amelyek eleve meggátolják a metamorfózis hormonjának keletkezését. A kutatások egyik rendkívül érdekes részeként a kémikusok megállapították, hogy e hormon képződésének bioszintézise és a közbeeső termékék sok rokonságot mutatnak az ember vérében képződőkoleszterin bioszintézisével és összetételével. Ez a koleszterin, mint ismeretes, az érszűkület okozója, amelynek gyógyítására már számos gyógyszert állítottak össze. Ezek a gyógyszerek a koleszterin-képződést gátolják, s a feltételeaések szerint a hormon és koleszterin hasonlósága miatt a hormonképződést is megakadályozzák. A nagyszabású kutatást 15 gyógyszerrel kezdték meg, s számos rovarfajon vizsgálják hatását Az eredmények nagyon biztatóak, s1 elképzelhető, hogy a gyógyszerekhez hasonló anyagok szintézisével új típusú növényvédő szert állítanak élő. Ez a növényvédő szer a ma ismert kémiai anyaggal szemben csak a rovarokat mérgezi. A Bejart-balett A Bejart-balett három vezető szólistája, Maina Gielgud. Dániel L/ummel és Jorge Dann, koncertműsoron mu_ tatkozott be a magyar közönségnek. Képünkön: Webern «Op. 5 Pas de Deux”. (Bejárt koreográfia.) Táncolja: Maina Gielgud és Jorge Dann. (MTI foto — Keleti Éva) őt* Stop 1 Szépen megy a kocsi. A sebességmutató óra kilencven, száz között táncol, a motor kellemes, duruzsoló, hangja hallatszik. A nyílt országúton váratlanul feltűnik két alak. Amikór megpillantják a kocsit, mindketten kiállnak az út közepére és Ivarjukkal megálljt mutatnak. Jobbra index, fékezés, megállás. — Vigyen el minket! — Hová mennek? — Ahová maga. Ilyenkor két eset lehetséges. Vagy gázt ad az ember és szó nélkül elindul, vagy beszélgetni kezet. Jó idő van, szépen süt a nap, hát beszélgessünk ... — Szóval, mindegy hová mennek? — Nekünk azután teljesen. . — Autókázni akarnak? A lány a fiúra néz, miközben csaknem vállig érő haját simogatja. — Nos, kutyuskám! Válaszolj szépen a bácsinak. Utazni akarunk, vagy csak autókázni? A fiú a szélvédő üvegen az ablaktörlőt piszkálja. — Nem mindegy magának, mit válaszolóik? Ha elvisz jó, ha nem, jön a következő furik. — Ha most megfordulok és ellenkező irányban indulok, akkor is beszállnak? — Simán! — válaszol a lány és nagyot ránt a válltáska szíján. — Mégis, hová mennek? — Mi maga, zsaru, hogy ennyire érdeklődik? — Nem mindegy mi vagyok? Maguknak csak az a fontos, hogy a kerék forogjon és ne érje a lábuk a földel. Vágy- nem igaz? A lány reménytelennek látja a helyzetet és letelepszik az árokpartra. Hanyatt dobja magát, miközben fűszállal piszkálni kezdi az orrát. — Gyere, kutya! Ne lelkizz az öregfiúval... „Kutya” a lány mellé hever és onnan szónokol: — Hány kilométert bír el a tragacs? — Az attól függ. — Mondom, próbáljuk ki együtt. Nem nagy súly az egész. Szellő hatvan kiló, én sem vagyok több hetvennél. A lány behunyja a szemét a napon, és mozdulatlanul fekszik. Egy rándulás sincs az arcán, azt a látszatot kelti, mintha aludna. Később mégis megszólal: — Szóval, megyünk? — Hová menjünk? Merre tervezték az indulást? A fiú nagyot nevet. — Tervezni? Meg van maga őrülve? Mi Szellővel sosem tervezünk. Csak megyünk, vagy nem megyünk, ahogy hozza az élet. — Szabadnapjuk van? — Nekünk mindig szabadnapunk van. Ezért hagytuk ott a sulit is. Az embernek az agyára ment a folytonos csengetés. Ügy éreztem magam, mint Pavlov kutyája... Mindig a nyálam csörgött... Beülök a kocsiba és Indulok. A fiú megtámasztja a kilométerkövet és azt mondja: — Vannak, akik nem méltók erre a világra. Ügy áll az útszélen, mint egy kérdőjel a sor végén.-! Kedvem lenne kiradírozni. _- Szalay István dMmism ura, mar eins Sä., szombat n. —- Amíg olyan paraszt voltam, mint a többi, a kutya sem törődött velem! Most már minden lépésemet számon tartják. Ha bemegyek a Kék Dunába, meginni egy üveg sört és véletlenül ösz- szefutok egy ismerős nővel, már így adják tovább: a Kék Dunában udvarolt X elvtárs feleségének. Mért hagyod telebeszélni a fejedet? — Ez nem pletyka... — kezdi az asszony, de már hisz Gézának. Alig várta, hogy hihessen neki. Fürgén feláll, szeme könnyes, de már megkönnyebbült. — Megmelegítem a vacsorát. Másnap reggel Niklai irodájában a szokásos „papírmunka” folyik, az aláírások elvégzése. Ézt szakította meg Müller, ötven körüli, szemüveges, bajuszos úriember, régi pénzügyi róka. Ismerik, de láthatólag nem kedvelik egymást Gézával. Csorvás, a főkönyvelő riadtan, és mohón figyel. — Általános pénzügyi ellenőrzésre kaptam utasítást. — Most? — csodálkozik Géza. — Évközben? Müller megvonja a vállát — Valami bejelentés alapján? — puhatolózik Géza. — Nem tudom, kérem — mondja Müller visszautasító- an. — Parancsoljon — mondja sértetten Géza, s a főkönyvelőhöz fordul. — Tibiké, mutass meg az elvtársnak mindent, amire szüksége van. Azok ketten átmennek a főkönyvelő irodájába. Géza állva marad, s elgondolkozva néz utánuk. Csorvás szabaddá teszi az egyik íróasztalt, s az irat- szekrényből vastag pénzügyi könyveket hord oda. Müller leül, körülményesen megtörte szemüvegét, jegyzetfüzetet tesz maga elé, s belemélyed az egyik főkönyvbe. Csorvás szolgálatkészen ácsorog egy ideig, aztán leül a saját íróasztalához, amelyen ott halmozódik a napi posta. De alig tud velük foglalkozni, ideges. Géza benéz az ajtón. Csorvás szolgálatkészen felugrik: — Tessék, Géza. Géza megrázza a fejét. — Szükség van rám? — kérdezi. Müller odaveti: — Egyelőre csak az iratokra van szükségünk. Géza dühösen berámtja az ajtót. Csorvás visszaül, s óvatosan megszólal: — Olvasta az újságot? Müller csodálkozva felpillant: — Micsodát? Ja, a cikk. -1 Ühüm. — Nincs valami... ö összefüggés a cikk és az ellenőrzés között? — kérdezi Csorvás. Müller fontoskodik. — Én nem mondhatok semmit. Csorvás igazolva látja gyanúját, hogy Niklai valami miatt „pettyes” lett. Bizonytalanul puhatolózik: — Ln mindenről tudtán^ amiről az újság beszél, de így együtt valahogy... Hiába, aki benne van. az eseményekben, korántsem tudja úgy megítélni ... „üzemi vakságnak” hívja a pszichológia ezt a jelenséget... ezért szükséges egy idegen, friss szem... — Ilyen „friss szem” az Alkanyodik. Az autóbusz megáll a kocsma előtt, akta- táskás munkások, s elegáns fiatal nők szállnak le róla. A nők különböző irányba indulnak, a férfiak pedig egy emberként megcélozzák a kocsma ajtaját. Az egyik bevárja két barátját s ironikus mosollyal dünnyögi az eltorzított karácsonyi éneket: „Jászolra, jászolra, ő leszen nektek üdvözítőtök valóban.” Elnyeli őket a kocsma ajtaja. Most csapoltak, a pult előtt nagy a tolongás. — Két korsót, Gyuri. — Ide is kettőt! — Hat pohár! A kövér csapos verejtékeellenőrzés is — veti oda Müller. — Nem is gondoltam volna erről a Galambosról... Müller végre figyelmesen ránéz. — Beszélt vele? Ettől Csórván hirtelen óvatos lesz. — Hogyne, legelőször hozzám jött... Aztán, persze, másokkal ás * zik, tölti a korsókat, nyújtja, elveszi a pénzt, visszaad, mosogat — a bádogpult úszik a sörhabban. Aki megkapja poharát, átvágja magát a gyűrűn, s valahol, ahol kevesebb az ember, s több a levegő, megáll, vagy le is ül, ha van még szabad szék Egy igzq csoportban Pigniczki, tej«*- topoávaji a kezében, Pel^fc Gyuri bikagondozó, elmaradhatatlan micisapkájában, s még néhány tsz-tag. Isszák a sört, s fecsegnek. — Láttam, motort vettél a fiadnak. — Megígértem neki, ha megszerzi a jogsit, egye fene. Kétszer megbuktatták, de harmadszorra... — Megint nincs gázpalack. Vissza kellett vinni a sparheltet a konyhába. — Mért érdekel ez téged? — Marha! Nekem kell fát vágni! — ... Amikor Dunai II. lefutott a jobb szélen... — Valami hiányt találtaik az irodán. 900 forintot. Pigniczki felfigyel. — Ki- lencszáz forintot...? — Nem pénz az ma már! Kilencszáz forint ide, kilenc- száz forint oda, már az asz- szony se veszi észre. — Engem sokkal kisebb hiányért leváltottak... — kezdi Pigniczki, de nem törődnek vele. Valaki kiveszi kezéből az üres korsót, s keresztültolakszik a tömegen: — Még hat korsót, Gyuri! De ne habot! — Nem tudom, mit eszünk vasárnap! Jaj, de unom már a baromfit1 — Egy tehénnek eltörött a lába — mondja Pellek Gyűld. — Lesz hús. — Te törted el? — nevet-. nek. — Kilencszáz forint... — kezdi Pigniczki, tele korsóval a kezében. — Selyem Zsigával mi van? Még mindig itt lakik! — Pedig ez a tsz háza. — Szombathelyre kellett elmennem — ugyan nem én, hanem a sógorom, a vasutas —, hogy kapjak tíz mázsa cementet. Ez azért piszokság. — Kilencszáz forint — motyogja Pigniczki. — Ezért valaki jelelni fog!- tM’oiyiafimj : í
