Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-21 / 68. szám

♦ iránytű, tanácstalanoknak... Egy délelőtt a pályaválasztási tanácsadóban Amikor — évekkel ez­előtt — először jártunk a tuves megyei Pályaválasz* thai Tanácsadóban, meglehe­tősen mostoha körülménye­iket találtunk. Az egész in­tézmény két kis szobában szorongott, alig voltak meg­felelő műszerek, s csak egy szakember — a vezető — fo­gadta a már akkor is nagy számban jelentkező tanács- , talonokat. Jó egy hónapja méltó ott­hont kapott az intézmény: a perifériáról, az Egri Gyer­mekvárosból, a Klapka ut­cai irodaházba, a városköz­pontba került. Ma már hét munkatárs, úgyszólván ideá­lis körülmények között tevé­kenykedik azért, hogy a fia­talság egyik legnagyobb gondja, a pályaválasztás megoldódjék, vagy legalább­is könnyebbé váljék. Mit rejt a fesztdosszié? Mivel kevesen ismerik még- azt a sokágú- és társa­dalmilag hasznos munkát, ami itt folyik, arra törek­szünk, hogy bemutassuk a pályaválasztási tanácsadó egy napját. A tanácstalanokat — első­sorban az általános iskolák­ból, a pályaválasztási felelő­sök küldik Egerbe. A közép- iskolások többsége — taná­raik javaslatára — önszán­tából kopogtat. Van. aki tel. jesen tanácstalan, képtelen eldönteni, hogy melyik pá­lyát válassza; szép számmal akad olyan is, aki arra .vár választ: vajon alkalmas-e a választott pályára. Ott-jártunkkor épp egy kö­zépiskolás csoport — tizen­hat fiú az egri Malom utcai . ipari szakközépiskolából — jelentkezett vizsgálatra. . Őket követtük útjukon... Mindenki egy vaskos dosz- sziét kapott. Mészáros Jó­zsef tanár segítségével val- latóra fogtuk a bepillantás­ra rejtélyesnek tűnő iratkö- tcgckct. Egy sereg tesztláp, mindegyiknek az a felada­ta.' hogy pontosan'feltérké­pezze a tanulók érdeklődé­sét, adottságait. A siker egyetlen feliétele az őszinte­ség. Itt ez sem hiányzik, hl- .szen. a tanács leérő általában nyíltan feltárja gondjait, el­képzeléseit, A feladatok sok­színűek, változatosak: az s egyik a figyelem mérésére al- § .1,talmas, a másik a vizuális § .emlékezetet térképezi fel. ^ Egy elég bonyolult rajzot ^ .mutat fel a felügyelő ianár, ^ .mindössze egy percre.' Ezt ^ kell emlékezetből papírra J vetni. Ügyes módszerekkel i rögzítik a fogalomalkotási, | csoportosítási készséget, a^ legfontosabb személyiségbe- $ gyeket, az érdeklődés főbb § motívumait, a jéllem-meg-^ határozó élményeket. A fel- ^ mérés eredményeit ellenőr- ^ zi a rendkívül ügyesen meg- ^ szerkesztett Írle—Csirszka- ^ féle teszt. § — A csoportos vizsgálat, j. .eltart öt-hat óráig. A fárad- $ súg megéi.i. mert a tanulóki kilencven százalékánál cél rávezető. A kör mégsem zá-§ rul ezzel, újabb és többszö-^ rös kontroll következük. \i Beszélgetés | a pszichológussal $ ■ Nagy József még csak har- J madik osztályos, mégis el-^ jött, mert előrelátó, s nem ^ akar érettségi előtt, az utol-^ só pillanatban dönteni. 5 — Esztergályos szakmát 5 tanulok, de nem szeretnék pályán maradni. Olyan mun- ^ kakört kívánok, amelyik kő- J tetlen. sok szabad időt ’ biz- ^ tösít, jó! fizet és alkotó le- ^ he tősége*- biz.:.isit. Arra gon-^ dókám, hogy vagy a műsza-i ki egyetemre megyek, vagy * a nyomozói pályát válasz-' lom. Csak azt nem tudom: § valóban alkalmas vagyok-e^ . valamelyikre. Ezért jöttem s ide. S Épp a szóbeli vizsgálat ve-^ ■ .Ve értünk. Az eredményt^ ’ey összegezi dr. Somos La-§ jós, nyugalmazott főiskolait tanár, aki mellékállásban dolgozik a pályaválasztási tanácsadónál. — Egyfelől'az igény, más­felől az adottság. Megegyez­tünk abban, hogy a műszaki pálya iránti vonzalom alapo­zatlan. hiszen hiányoznak az adottságok, ezt igazolta a teszt-vizsgálat, a műszeres ellenőrzés és a szóbeli dis­kurzus is. A nyomozói hiva­táshoz szükséges jó megfi­gyelő és kombínativ készség, a friss emlékezet megvan, a gyerek viszont nem isme ri e szakma mindennapi kö­vetelményeit. Abban egyez­tünk meg. hogy a nyár fo­lyamán tájékozódik, s majd aztán dönt. Mindentudó műszerek Minden érdeklődő eljut a laboratóriumba is, ahol drá­ga és úgyszólván mindent tudó műszerek sorakoznak. Feladatuk a készség-vizsgá­lat, arrql tájékoztatnak pre­cízen, hogy milyen ügyesek az ujjak, hogyan működik összehangoltan a két kéz, milyen az egyensúlyi érzék, gyorsan fárad-e a szem,elég tanulékony-e a fiatal, jó-e a térlátása és kombinációs készsége. A tévedés kizárva, mert a műszerek hibátlanul jelzik az adatokat. — Ha még ezután is bi­zonytalanság adódik, akkor a kiegészítő teszt-vizsgálat segít. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ilyen össze­tett felmérés csak egyértel­mű választ adhat. Erről be­szélnek az elmúlt évék ered­ményei is: akik itt jártait valamikor, elmondták, hogy megérte, mert tanácstalan­ként. biztos iránytűt, kaptak a tájékozódáshoz — mondta dr. Berentei László, a ta­nácsadó vezetője. A beszélgetés során a ter­vekről és gondokról is' sió esik, hiszen semmi, sem le­het olyan jó, hogy ne lehet­ne jobb. Évente közel há­romszáz fiatel keresi fel a tanácsadót. rySp-j jftapny nem kevés elfoglaltságot jelent - a munkatársak számára. Fel­adat azonban még bőven akad: irányítani kell a me­gyében az általános és kö­zépiskolákban folyó pálya- választási munkát, segíteni a felelősök tevékenységét. . i Szülők -és-gyermekek egy­aránt panaszolják, hogy nem könnyű a bejárás a megye perifériális területeiről. AZ lenne a helyes megoldás, ha a tanácsadó munkatársai egv-egy területi központba, a műszerekkel együtt eljutná­nak! Ehhez azonban mikró- buszra lenne szükség. Per­sze. ez még vágyálom: vala­melyest előrelépést jelent majd az, hogy három-négy megye pályaválasztási ta­nácsadója kap egy közös buszt, s így legalább a járá­si székhelyeket és a nagyobb községek egy részét felkeres­hetik a tanácsadók. Érdemes lenne gyors és hatékony- megoldást találni, hiszen az intézmény eredmé­nyes munkája nap mint nap kamatozik... Pécsi István Uj a gazda — és nincs könyvutalvány Régi szokás, hogy a „megalá­zó•" készpénz helyett, kedves is­merőseinknek, barátainknak, ro­konainknak. yagy éppen akit -meg akarunk ajándékozni a vi­rág mellé, vagy virág helyett könyvutalványt adunk át, ame­lyért aztán kedvenc íróiktól ve­hetnek könyveket a megaján­dékozottak. Ennek előnyeit nem fontos részletezni0 elegendő bizonyíté­kot ad az a tény, hogy az ünnepek előtt, de év közben is sokan keresték fel az egri könyvesboltot ilyen kérelemmel, egyrészt a. propaganda, más­léé n az ■ szét ü»é[ Tylost azonban hiába nyitnak be ilyen keressel az egri Szé­chenyi utcai könyvesboltba, saj­nálkozó elutasítás a válasz. A magyarázat: a könyvesbolt új gazdát kapott és most már a Művelt Nép kezelésében áru­sít és a gaz da változás nagy ese­ményei között valahogy elsik­kadt a könyvutaványok sorsa, A gazdaváltozásnak már jó néhány hete elmúlt — enyhén szólva —, ám a vásárlók eme kérése még mindig csak pusz­tába kiáltott szó maradt. Vajon mikorra ér el ez a szó az új gazdához! (K. E.) láncsiker Poroszlón 14 kompozícióiból álló műsorát a Budapest Állami Tánc- együttes a poroszlói művelődési házban. Lendület, vidámság, gazdag motívum világ jellemezte a produkció minden darab­ját, méltán ragadtatva tapsra a lelkes közönséget. CORALBA A krimi-írók — állítólag — úgy írják meg szajszárílo történeteiket, hogy vissza­pergetik az eseményeket. Megvan a gyilkos, megvan a meggyilkolt, adva van a helyszín és a nyomozó, — egyszóval kézben a gombo­lyag. Most már csak vissza kell gombolyítani a szálat odáig, amígnem eléggé ku­szák és érthetetlenek. A sé­ma adva van, az a kérdés, hogyan használja fel a bűn­ügyi történet megalkotója. Az olasz Biagio Proietti írta és a Daniele D’Anza ren­dezte film alkotói kétségte­len mesterségbeli tudásról adtak tanúbizonyságot. Volt kellő számú gyanúsí­tott, volt kellő számú tév­út, s talán ez volt a legtöbb gondot okozó a néző számá­ra: már nem is tudta, hogy ki kicsoda és miért kicsoda? A szerzők, mintha beleestek volna saját csapdájukba, azazhogy* labirintusukba: iz­gatottan figyeltem a képer­nyőt, kitalálnak-e legalább önmaguk. Rutinos alkotók: sikerült! A tanulság minden­esetre ebből a krimiből is az, hogy kevesebb szál áttekint­hetőbbé teszi a történetet, különösen akkor, ha folyta­tásról lévén szó, megfeled­keznek a televíziósok az em­lékeztetőről : mi volt az előb­bi folytatás cselelaményfo- nala? HIÜSÄG VASÁRA Az étel receptje nem az étel. Bár akinek jó fantáziá­ja van, avagy már evett a finom falatból, elég a recipe is, hogy összefusson a nyál a szájában. Thackeray regé­nyének televíziós változata ilyen „recept”. Minden ben­ne van, ami kell egy „étek­hez”, csak maga az étek hiányzik. A kor atmoszférá­ja, Thackeray nyelve, csípős könyörtelensége, az angol korabeli társadalom, a hiú­ság vására, ahol a rang a minden és a tehetség, az ész gyakran csak felesleges bal­laszt. Mégis — ha jónak nemis, de — hasznos sorozatnak tartom az angol tévé-filmet. Jó színészek, elsősorban a Beckyt alakító Susan Hamp­shire, ha nem is mindig be­vált fogásoktól mentes ren­dezői munka és végered­ményben is ötízbeni találko­zás a nálunk inkább csak kötelező olvasmány Thacke- ray-vel. Soha ennél keveseb­bet ne kapjunk! AZ ELSZABADULT IDŐ A scifí betört a képernyő­re is. Érdekes, izgalmas és az emberi helytállás szempont­jából sajátos szituációt te­remtő ötlet volt az író Geor­ge Langelaan ötlete, amelyet jó tempóban vitt a képer­nyőre Mihályfi Imre, a ren­dező. Kétségtelen, hogy „Az elszabadult idő”-höz kelletik a néző számára valamiféle „relativitás-tudás” is, — hi­szen elméletileg nem meg­alapozatlan szituációba ke­rültek a tévéjáték hősei. Az idő fogságában lenni azon­ban — s ennek hangsúlyo­zása a rendező nagy érde­me — voltaképpen önma­gunk fogságát jelenti, az egyes ember helytállóképes- aégének megítélését, amikor — ha kis időre is — meg­szakadnak" kapcsolatai a va­lós és reális társadalmi kör­nyezettel. Nem csak a világűr végte­lenségében várhat egyedül­lét az emberre, de az idő is végtelen lehet a tér mellett. Ám az ember, ha ember ma­rad és bízik társaiban, a tu­dományban, azaz önmagában sikerrel birkózhat meg a tér és az idő végtelen tájaival is. Gynrkő Gésa G/ugőcu efizséftcr a ■t läfia. március 21., kedd — Na igen, így hív még, gyermekkorunkból... Az ablakon benyúl egy kéz, két üveg sörrel. — Még harmatos, Tibiké. Csorvás elveszi az üvege­ket, s a visszajáró pénzt el­hárítja. — Tegye csak el, Pisla, bácsi. *• • ' Az ajtó zárján lefeszíti a kupakokat s az-egyik üve­get az újságírónak nyújtja. — Poharunk, sajnos, nincs — mentegetőzik.’ — Géza nem hagyja, hogy az irodá­ban igyunk. Meghúzzák a sört. Török- kaparóan : hideg. Csorvás mellékesen jegyzi meg. — A Clnzanót is ilyen hi­degen szeretem. — Azt is üvegből? —kér­dezi az újságíró, de gyorsan elfojtja mosolyát. — És mit■ Csinálnak a reprezentációs vendégekkel? — Attól függ. A kisebbe­ket elviszi Géza a cukrász­dába, fizet nekik egy kávét. A fontosakat kiviszi a bor­kombinátba. — Most . tulajdonképpen hol van? — Valahol a mezőn. Már megy? Galambos állva issza meg a sör maradékát. — Igen. kimegyek utána. A főkönyvelő csalódott ar­cára pillant s az aktatáská­ból előveszi a jegyzetfüzeiéi. — Ha megengedi, fölír­nám az elvtárs nevét. I — Nem, igazán nem azért... — szabódik Csorvás, s boldogan diktálja. —Csor­vás Tibor főkönyvelő. A megalakulás óta. De az újságíró nem a me­ző felé indul, hanem befe­lé a faluba. Pigniczki Antal lakik az egyik divatos, jó- . módra valló házban. Pig­niczki ötven körüli, ráncos, elhanyagolt . parasztember. Most éppen részeg. A fele­sége a likőr költötte fel, ami­kor az újságíró megérkezett. A lugasban isznak, kecske- lábú asztal mellett, előttük bor. * Galambos ezúttal jegyze­tel. — Pigniczki Antal, ugye? Hány hold földdel lépett a szövetkezetbe ? — Hét hold földem volt, elvtárs *— mondja kissé meg- botlcj nyelvvel, de a szeme ravaszul csillog. Lálszik. hogy ennek a parasztnak megVan a magához való esze. — Sehogy sem boldo­gultam rajta. Pedig már öl- venben beléptem a pártba. A Szűts, meg a Mező, akik szintén ötvenes párttagok, már ötvenkettőben házat tudtak építeni. Én meg ... — Szép, nagy ez a ház — udvarlaskodik Galambos. — Mikor épült? — Mióta a téeszben va­gyok. — Pigniczki időnként tölt s nem nagyon zavarja, hogy az- újságíró alig nyúl a poharához, — Én nem fizet­tem rá a téeszre, nem én! Hazudik, aki azt mondja... — Elröhögi magát. — Persze egyesek ráfizettek. A kulá- kok. Azok rá. — Milyen beosztásban dol­gozik a téeszben? Ez fájó pont. Pigniczki dü­hös lesz és szomorú. — Semmilyenben se! Nem is tudom, ne lépjek-e ki. Megérdemelnék. — Hogy is van ez? — no­szogatja Gatambos. — Tíz évig brigádvezető kokat. 1 persze, a zsákjait senki sem adta be. Minden­nap háromszor körbebicik- lizni a falut. Hogy az em­berek kimenjenek kapálni! Hogy megetessék az állato­kat !... Egy regényt tudnék erről mesélni, elvtárs! Egy regényt. — S mindjárt bele is akar kezdeni. — Az első évben például elkezdtük épí­teni az istállót... Galambos higgadtan vísz- szatéríti a témához. — Meddig volt brigádve­zető? — Hát ez az. elvtárs, ez az — mondja Pigniczki sö­téten. — Egy hónappal ez­előtt — zsupsz! Kirúgtak! Elhajítottak, mint a hasz­nált lópatkót! — De hát miért? — teszi a csodálkozót Galambos. — Mert irigy a nép! — mondja megvetően Pigniczki voltam, elvtárs! Tíz évig! A legnehezebb időkben. Mit kellett akkor lótni-futni, hogy az emberek összehord­ják az állatokat A vetőma­got! A szekeret, az ekét, a boronát, a hengert, a zsá­s gyorsan leönt egy, pohár­ral. — Mert nem tudják le­nyelni, hogy valamivel töb­bet keresek. Persze, hogy tízszer annvit dolgozom, meg a felelősségem is tízszer any- nyi, azt nem látták... — De hát hogy?.:: — Valami ostoba feledé- kenység miatt... Az egyik asszony megvádolt a gyűlé­sen, hogy zsebre tettem az ötven forintját, amit a ház­táji földje műveléséért adott. Ugyanis a háztáji földek is hozzám tartoztak. Mit tu­dom én, lehet. Lehet, hogy elfelejtettem befizetni a pénztárba. Az embernek millió a gondja. — Keserű­en fakad ki. — No de, csalt ez számít? Amit értük tel­tem, az semmi? — És az elnök nem védte meg magát? — csodálkozik Galambos. Szerintem Niltlai odadobta magát martalék­nak. Pigniczki ködös szemmel ízlelgeti a szót. — Martaléknak iSi ’ * Galamboß közelebb hajolj szinte szuggerálja a mái nem egészen beszámítható parasztot. — Nézze, PigrúczkS társ, maga segíthetne ne-j künk. Mi az igazságért har« colunk. Mi azt akarjuk, hogy egyetlen téesz-elnök se..., érti, ugye? A járási elvtársak nem értenek egyet a maga leváltásával. Ok nem hagyják, hogy ilyen emtíer, mint maga, elkallód­jék. A paraszt igyekszik ülté­ben kihúzni magát. — Hát, ugye... — Mondjon el mindent, amit Niklairól tud. Attól kezdve, hogy tíz évvel ez­előtt megválasztották el­nöknek. (FolyiatjuK.) s t

Next

/
Oldalképek
Tartalom