Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám
Kilencen az egri Rudnay-teremben Király Róbert: Anya és kisfiú Kilenc egri képzőművész, festő és szobrász alkotásai láthatóik az egri Budnay-te- remben. Ennek a kiállításnak tavaszi íze, hangulata, forró- sága van. Talán a meglepetésektől! Legalábbis azoknak jut ez ki, akik hosszabb ide-- je megértéssel és az alkotók megbecsülésével szemlélik azt a munkásságot, azt a művészi folyamatot, amit az Egerben és a megyében élő művészek bizonyítanak olykor-olykor, most már egyre sorjázó tárlataikon. Mindjárt Blaskó Jánossal és Nagy Ernővel kezdenénk. Ez a két, polgári foglalkozásában is egymás közelségében élő és munkálkodó festő hozza a legnagyobb meglepetést számunkra. Blaskó sokáig az absztrakciónak egy sajátos messzeségében kereste és találta meg önnön kifejezési formáját Artisztikumai- val, a fonnák és színek feszes, szabályos, de a végtelenségig nem labdázható játékával törekedett a művészi hatásra. Képei során most jelenik meg a nagy új- ság: a csaknem partrészerű S élességgel és határozottság- § gal itt áll az ember, a cse-^ lekvő, az atmoszférát tereim-$! tő ember alakja, olyan kő- ^ zelségben, ahol már az érte- ^ lem is odaférkőzik az intui- ^ ció 'mellé, az élmény testé- hez. A Varrogatók és az Eg-1 rt piac a vezérszólam most 5 Blaskó képein, az újság, aho- § gyám a sötét tónusú ábrázó- lás mellett is elevenséget ^ életerőt és örömöt áraszta-1 nak ezek az alkotások. To- ^ vábbi képei: Tavasz, Tiha- ^ nyi alkony, őszi táj, Kékfc garnitúra és a sárga foltot S kitűnően poemtirozó Utca a | hegyek alatt, valamint a jól§ szerkesztett Dunai táj című festmények adják a kont-§ rasztos körítést ahhoz, amit ^ most Blaskó János alkotási ^ folyamatában csak örömmel & nyugtázhatunk. | Ugyanez a frisseség érint | meg Na®’ Ernőnél. Ö eddig ^ a kékesenfehér. parasztasz- ^ szonyi ■ kézzel meszelt falusi | házak bűvöletében és a ti- ^ szai vízpart lírájában élt le- ^ merülten. Most két életképe, | a Pincében és a Szövőnők^ egyszeriben megelevenítik az ^ eddig néma világot. A hor- ^ dók tövében homályos fény- J ben töltik a bort a lopóval, | ketten is félguggolásban | hajtják végre a műveletet, | amely így, ebben a lehalkí- ^ tott mozgásritmusban is ^ árulkodik Nagy Ernő váltó- ^ zásáról. Természetesen nála ^ sem maradnak el az egyéni- ÍJ •égét jól kifejező Kontyos $ ház, a Téli táj és az Almár-1 völgyet bemutató kompozí- ^ ció. de így, együtt már a to- $ vábbívelés meglepetése. 5 s Kishonthy Jenő részben az-J zal fordítja maga felé a fi* ^ gyeimet, hogy „az anya gyér- $ *-----------—i m élcéved”-témát többször is feldolgozza. Az ifjú férj és apa áradó derűje és lírája szólal meg a képeken, öntve és harmóniába foglalva a boldogság fényességét. Csaknem az egész vásznat befogja a két test. szinte érezzük, hogy ez az öröm és boldogság rendkívüli és minden témát csaknem kiszorít a műteremből. Azaz, dehogy! Mert a festőnek még arra is van kedve és energiája, hogy megmintázzon, nem is rosz- %zúl, két Gárdonyi-plakettet Seress János színei harmonikusak és formakezelése sajátos. Tómái a falusi világba vezetnek, ahol a fűzfáknak, a tanyának, a virágoknak, a vízhordó lányoknak élményt és hangulatot adó inspirációs erejük van. Nem vitathatóan a lélek izgalma és mozgása vibrál a képeken, mintha a táj látványa sem hagyná megbékélni a művészt: így költözik ki a városi ember lelkivilága a tájba és így lesz alkotássá az elfutó pillanat Kengyel Zoltán Szilvásváradon él és dolgozik. Közvetlen környezetéből merít mindig. Egyre újabb és újabb élményeket szerez a Bélkő táján, de a faluban is, ahol megfesti és érzelmekkel telíti a fehér házakat, a fehér kaput és elbarangol délutánonként a hegyek között. Ez az utóbbi mondat a festő műveinek címeiből állt ösz- sze. Balogh László öt művel vesz részt a tárlaton. A két városi kép a Fák és Park című festmény mellett, elsősorban a Fák villanyfényben feliratú alkotásra figyelhetünk fel. Mintha ebben a kompozícióban lépne tovább eddigi formáitól és színkezelésétől. Király Róbert szobrai közül a mitológiai uszályos állat mellett és felett inkább az Anya és kisfiú melegszívű lírája fogott meg minket A Gyász egy tömbje inkább allegória. Plakettjei jóval elevenebb hatást váltanak ki, nemcsak azért mert Gyöngyös, Gorkij, a Tanácsköztársaság, az egri vár vagy éppen Verlaine, a híres francia költő a téma, hanem azért is, mert jól szerkesztett mondanivalót olvasunk le róluk. Itt csak megismételhetnénk azt, amit Kastaly István és id. Kátay Mihály máshol kiállított képeivel kapcsolatiban már elmondottunk. A kiállítás komoly művészi siker. S ha elmondjuk, hogy a bíráló bizottság 81 alkotást fogadott el a kiállításra a megnyitón látott 35 helyett, akkor értjük meg igazán, hogy ez az egri mű- vészközösség mekkora fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Farkas András A szertefoszlott Mars-legenda címmel számolt be az űrkutatás legújabb eredményeiről, látványos f ény képfel vételekkel a Delta márciusi száma. Nemcsak az autósokat érdekli az új kocsidivat, a biztonságot is szolgáló színes, tarka karosszéria. Technikai szenzáció a fény terjedésének / megörökítése fényképfelvételen, az atomfizika új eredményeibe enged bepillantani a partonok utáni ,.nyomozás”, a biológia területére vezet az élő hoi-mongyárakról és az idegek és izmok titkairól szóló cikk. A fizika és az orvos- tudomány összefogásával a lézert új területeken, fogászatban és sebgyógyításra is felhasználják. Korunk lakáskultúrájában új szerepet kap a reneszánszát élő konyha. A régészeti témák iránt érdeklődők Pergamon titkaiba nyernek bepillantást, a környezetvédelem fontos eredménye, a folyók, tavak olajszennyeződése ellen sikerrel felvett küzdelem. Ezek a lap főbb témái, de még sok-sok hír, információ, technikai és tudományos újdonság, mintegy száz fotó — java részük színes —, egészíti ki a Delta új számát. Megjelent a Búvár új száma A biológiai kérdések iránt érdeklődők és természetkedvelők képes folyóiratának márciusi számában Lorenz professzor, a világhírű etoló- gus írt nagy jelentőségű cikket a természet megzavart működéséről. Ugyancsak e számban jelenik meg a lap közelmúltban elhunyt elnökének, Tangl Harald fizioló- gus professzornak érdekes dolgozata az állatok bioritmusáról. A gazdag tartalomból kiemelkednek még a Kőszegihegység növényvilágáról, a Fertő titkairól, a Balaton új halfajáról, az ehető gombák termesztéséről és a pumiról szóló cikkek is. ~~—----T AVASZ Sárga virágokat láttunk a patakparton. Azt mondj á szerelmi nászukat repülik a szalonkák, sőt lőttek is már ,ié hányat a hosszú csőrű madarak közül. Még a múlt héten találkoztam egy öreg, nyugdíjas v d ásszal. — Hová megy? — Szalonkázni. — Látott már szalonkát’’ — Még nem! De várom őket. Február vége óta napon az erdőt járom, szürkület előtt a csendet hallgatom. M jönniük kell! Valakinek elmesélem, hogy az öreg vadász napok ó szalonkát várni jár az erdőre. Az illető csodálkozik. Ne vadászember, nem különösebben természetbarát. — Mi várnivaló van azon a madáron? Nem elég kimé; ni lőni mar akkor, amikor biztosan itt vannak? Nem elég! Mert a szaüonkázás nemcsak lövésből á. Hanem készülődésből, várakozásból, reménykedésből i Azután, ilyenkor, tavasszal már — ahogy mondani szokj —, szaga van a földnek. Földszaga Az erjedésnek ind: tavalyi avar illata keveredik a nappirította föld szóban. ) nem fejezhető, ózonnal dúsított leheletével. Megy az emb. a cserkésző tan és érzi a vérében, az idegei lien, minden porc Icájában, hogy ébredezik a hosszú hónapokig Csipkarózsik álmát szunnyadó természet. Ezt is keresi az öreg vadász. Ezt is várta már. Nerc csak a szalonkát. Visszavonhatatlanul tarasz van. Előfordulhat még <ié vagy hajnali fagy is. Az is lehet, hogy hózápor zúdul, d a természet rendje-módja szerint itt a tavasz. Két fiatalt láttam a ligetben. Jókedvűeik voltaik, ctv csogtafc egymásnak, a fiú a lány hosszú haját simogató Egyszer váratlanul, vadul csókolózni kezdteik. Bután, onto ledten, úgyszólván a járókelők szeme előtt. — Hogy nem szégyellik magukat! — Ezeknek áll a világ. Nekik mindent szabad. A n időnkben... Az öreg házaspár bízón vára délutáni sétán találkozó' velük. A bácsinak, mintha egy pillanatra felvillant völn. valami a múlt ködéből, mert megszólalt: — Ugyan, hagyd őket, mama! Emlékszel, amikor fia talók voltunk... A néni nem tágított. — Mi az hogy hagyd már? Igazán emlékezhetnél. Ilyer arcátlanul a világ szeme láttára sohasem csináltuk... A nagypapa gumis végű botjával a kavicsokat p s* kálta. — Már úgy értem, Matild kedves, hogy.. : Elindultak végre a fiatalok. A fiú a lány hosszú hajú cibálta. majd futkároznl, kergelőzni kezdtek. Később a fii hajánál fogva megint magához rántotta a lányt és újra cső kolóztak. A két öreg kővé meredve áSt. Nem értettek semmit a egészből. Bizonyára azt hitték, megbolondultak ezek a gyere kék. Pedig semmi különös bajuk nem volt. Csupán megérő ték a tavaszt és játszottak, bolondoztak, ugyanolyan bájosa ' kedvesen, mint a levegőben a hosszú csőrű madarak.. . Szalay Istváo GAtadcif eGzsdßer .• ©JBaffö mm métaUm lth, bal ~ A kukoricát le kell törni! Ember nincs! Ha nem szerzek hátsótengelyt, most mit csinálsz? Letörik januárban a vaddisznók? — Átcsoportosítom a munkaerőt... Veszek fel segédmunkásokat ... például. Megoldást mindig lehet találni. Tisztességes megoldást. De ezeket az'eszközöket nem tűröm! — A rendőrség nem csinált belőle ügyet! — Az a rendőrség dolga. Ez meg a mienk. — Gyanakodva néz Zsigára. — Nem a saját kapcsolataidat akartad ápolgatni? A mi halunkból? Zsiga megbántva: — Géza! — Na jó — mondja Géza s összetépi a rendőrség jegyzőkönyvét. Zsiga nagyon szégyelli magát. — Belátom ... — kezdi, de Géza legyint. — El van intézve. Alkonyodik. Géza a mezőről a téesz-iroda felé robog a motorral. Nemrég hajtott el a csorda hazafelé, a házak fölött még nem ülepedett le a por. Az úttesten nyolc-tíz, Gézával egyidős parasztasszony közeledik, fejükön tarka kendő, majdnem egyforma gyékényszatyor a kezükben. Ahogy meglátják a közeledő Gézát, huncut mosoly jelenik meg az arcukon s láncot alkotnak előtte. Géza is elmosolyodik, közvetlenül előttük leállítja a motort, leszáll s a két karjával egyszerre átöleli valamennyit. Az asszonyok si- Uongva bújnak ki az ölelés alól, mint a valódi fiatalasszonyok. Kettő azért kétoldalt belecsimpaszkodik a karjába. — Géza, fizetsz egy korsó sört? — Kettőt is, aranyoskáim — nevet Géza, s hagyja, hogy elindítsák a kocsma felé. Ugyanis éppen a kocsma előtt állnak, ennek szólt az asszonyok huncut mosolya. — Mennyit szedtetek? kérdezi menet közben. ~, Két teherautóval. — Szép az áru? Egy kis gömbölyű asszony, aki a jobb oldalán halad, cinkos mosollyal elővesz a szatyrából egy hatalmas, érett paradicsompaprikát s titokban Géza orra alá dugja. Géza elneveti magát. — Te, Mangi, azért egy hordóval ne ám eltégy belőle! A kocsma tele van. a közönség majdnem kifolyik az utcára. Az asszonyok megállnak az ajtóban — szégyellnek bemenni. Géza a pulthoz tolakodik, tíz korsó sört kér, s a korsókat négyesével kihordja az asszonyoknak. Az asszonyok megvárják, míg mindenki kezében ott a sör. Géza keze üres. — Nem is koccintasz velünk? — méltatlankodnak az asszonyok. — Motorral vagyok — mentegetőzik Géza s indulni készül. Az egyik elkapja a lemberdzsekét — Ne szaladj már, igaz, hogy az agronómus halat lopott? Gézának felhő suhan át az arcán. — Nem igaz! — mondja bosszúsan. — Nem kell bedőlni mimten rosszindulatú pletykának! Késő este van. A téesz- iroda egyik ablakán szivárog ki a fény és a cigarettafüst. Odabent vezetőségi ülés folyik. A 11 ember alig fér el a behordott székeken, az asztatok tetején. Az ülésen az elnökön kívül részt vesz Zsuppán, a helyettese, Sáray Kelletlenül megvonja a vállát. — A rendőrség lezárta az ügyet! — A rendőrség igen. De ez nem jelenti azt, hogy nekünk is úgy kell tennünk, mintha nem történt volna semmi. Elvégre százhúsz kiló hal az százhúsz kiló hal. Kétezer forint! Egy parasztember régóta fészkelodik. (Pigniczki jó barátja.) — Nemrégiben történt szövetkezetünkben egy sajnálatos eset. Pigniczki brigádvezetőt. akit valamennyien gyerekkora óta ismerünk, ennél sokkal kisebb vétség mia főagronómus, Csorvás Tibiké főkönyvelő és néhány különböző korú parasztember. Az emberek már szedelőz- ködnek, amikor Zsuppán megszólal: — Várjunk még, emberek! Van üt még egy ügy... — S amikor az emberek visz- szaülnek, Gézához fordul. — Szeretnénk, ha ismertetnéd velünk, mit. szándékozol tenni Selyem Zsiga ügyében. Gézát kellemetlenül érinti a dolog. Elodázhatná, de úgysem kerülheti meg, ismeri Zsuppánt. türelmeiun, célratörő és indulatos ember. att váltottál le a brigádvezetósröl. — Nem én váltottam le — védekezik Géza. — A közgyűlés. Megszavazták a le-' váltását. — Csak az asszonyok szavazták meg — mondja megvetően a paraszt. Géza megvonja a vállát. — Mit csináljak? Azok vannak többségben. — Ha akartad volna, nem teszed fel szavazásra a kérdést, hanem lecsiüapitud az asszonyokat. Mibe kerül az neked? — no de... — kezdi Géza, de Zsuppán közbevág. Pigniczki tíz éve b, • gádvezető. Egy hibaja ver, az, hogy iszik. Tudjuk, mi lyen az italos ember. Hat elitta a háztáji munkáért be szedeti pénzt. De ha má igy történt, én igenis, he lyeseltem Pigniczki levált , sát. A mi falunkban nagyo kényesek arra a parasziok hogy a vezetők tisztakezű•' legyenek. No de, ami all egt brigádvezetőre, mért nem ' L egy agronómusra? — Miért nem váltod le? kérdezi ugyanaz a paraszt — Aztán mit csinálja . vele? Osszam be kapálni? - Géza rosszkedvűen mag-’-’ rázza. — Egy agronóm nem lehet leváltani. És Selyem Zsiga jó agronómus. ötletei vannak. Mozgékony. Most például, amit Sáray úr nem tudott elintézni — bo csánat — azt ő elintézte. Sáray arca merev les*., mint a pléh. A paraszt be kiáltja: — A hatból! Géza tiltakozni akar. Zsuppán megint megelőz — Ez nem enyhítő, hon súlyosbító körülmény, lyem Zsiga nem egy iszá kos, műveletlen parasztom bér. — Ez határeset! — tilt kozlk Géza. — Az eg téeszben meg van enged a másikban bűnnek szán Az öreg főagronómus, kérdezés nélkül még se nem szólalt meg, most nu szólal. Remeg a hangja izgalomtól. — Ha következetesek u k.. runk lenni, a saját mércén két kell alkalmaznunk. N lünk bűnnek számít. — El kell bocsátani! kiáltja Pigniczki barátja. — Emiatt? — csodáik, Géza s nézi . az- emberem Zsuppánnal és Sarayval rr tisztában vun. Csorvás olyan tartózkodó, vegyire! se lehetne előhívni semmilyen véleményt, paraszt kerüli a tekintet többiek ellenségesek. Kis egy öregembert. (Folijtatiukj
