Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
a Heves megyei MEZŐBE* tervei alapján, minden alapunk megvan a jövőre. Ab emberek dolgoznak és szívesen dolgoznak. A tsz-tagoSc közül sokan járnak növényvédő szakiskolába. A termelőszövetkezetnek is nagy szüksége van a növényvédő vételei között. Reggelenként bejárnak Csengerre, a gimi- be, a délután az szabad, egy része a tanulásé, a többi a zenéé és az új ismerősöké Szamosbecsen. 0yarmati Ilona, aki beatlesl hallgat és nem g-> Szamosbecs, Űj Élet utca. A portalanított út két oldalán az árvíz után felépült kétszobás házak állnak sorfalat. A kiemelt, magas kőalap felett kis teraszok nyúlnak ki a házak ajtajai elé. A korlát még hiányzik a lépcsőről. Gyarmati Györgyné tizenöt éves tótfalusi múltat cserélt fel, vályogból épített házat hagyott az emlékek között, az új, fürdőszobás lakásért. Ülünk a konyhában, a gáztűzhelyen néha megemelkedik egy fedő a fazék tetején, az asszony ölbe tett kézzel mesél, elmondja, hogy jöttek ide. Amikor megtudlak, hogy Tótfalut nem épíA termelőszövetkezetben télen is folyik a munka. Exportra csomagolják a híres szatmári almát. latok keskenyek, rebbenők, szűkre szabottak, és végül mégiscsak le kell írni a mondatot, ahogy az asszony mondja: bánom, hogy eljöttünk. minden hónapban kifizeti 46 tagjának az újonnan felépült házak részleteit, a termelőszövetkezeti tagok átlagjövedelme 24 600 forint. Gazdasági épületeink teíjeien üj?k utcák felett kigyulladnak a higanygőzlámpák. Szigethy András (Foto: Kiss m* A hosszú hajú, másodikos gimnazista lánya, aki eddig csendben üldögélt a széken, saját szobájáról kezdett beszélni, ahová behúzódik a magnóval délutánonként, a szomszédból áthívja Zsókát és válogatnak a két kedvenc, a Beatles és a Bee-Gees felTudtam, hogy az életnek valahogy tovább kell mennie. Tudtam, hogy valamikor ide Új házaikat fognak építeni és az embereik reggelenként ugyanúgy eljárnak majd dolgoznia, mint annakelőtte. Tudtam, mert megtanították az iskolában, hogy az ember legyőzi a természetet. Előre néztem, amikor az emberekkel beszélgettünk és a szemem mindig ugyanott állt meg: egy csónakon, amely a ház roskatag halmazából kiálló cövekhez volt kötve: a falu közepén. Tudtam, majd új élet kezdődik... De mégsem hittem valahogy az egészben. 1970. június 10. volt, A Szamos mellett. Kazinczy Ilona, a számos- becsi Dózsa Termelőszövetkezet tagja: — Akkor már hallottam a rádióban beszélni Urbán elvtársat, a Dél-hevesi Tsz Szövetség titkárát. Azt is mondták, hogy a Heves megyeiek fognak bennünket segíteni. Aztán eljött Urbán elvtárs, és beszélt a falugyűlésen. Nem emlékszem, hogy mit mondott pontosan, csak azt tudom, hogy hangja nyugodt volt, meg azt tudom, hogy őt láttam először akkor mosolyogni ..; Rápolti Ignác, a számos- becsi Dózsa Tsz elnöke: — Megállás nélkül jöttek a teherautók. Hozták a tatifiT újra, az emberek megkeresték az ismerősöket, barátaikat, megkérdezték, hogy hova mennek, és az .ismerősök, barátok egy falut választottak. Jobb ez a'ház? Kényelmesebb, fürdőszoba van, közművesített. Mind a ketten, a férj is, feleség is dolgozik a termelőszövetkezetben. Ketszakemberekre, és egyénileg is ők a jövő emberei. Rápolti Ignác mindkét öklét rátámasztja az asztalra, mintha összegyűjtené a tenyerébe a két évet. — Én sem voltam különb, mint a többiek. Ekkora vizet még az életben nem látott itt senki, én is megijedtem, aztán a hevesiekkel közösen olyan energiával láttam munkához, amire sem azelőtt, sem azután lehet hogy soha nem leszek képes. Az árvíz után meghalt a feleségem, a munka volt a mindenem. Jártuk áz országot, voltunk Hevesen, a területi szövetséggel az újraindulás terveit megbeszélni, Csányon a szálas takarmány szállítását tárgyaltuk... Hiába, az élőknek az a dolguk, hogy éljenek. Odakint az új otthonok sorából álló Petőfi és Új Élet karmányt, hozták élő csirkét EgerfarmosróL Szétosztottuk az emberek között. A tagjaink csak jöttek, mentek, de nem nyúltak a munkákhoz, mert magában mindenki azt kérdezte: minek? Aztán megérkeztek a traktorok, a traktorosokkal együtt és elkezdtek szántani. Ez jelentett mindent. Tudom, hogy kérem, mondja meg a pélyi tsz-elnöknek, hogy a kenyeret, amit akkor hozott a teherautón, köszönöm, és nem felejtem el soha, küldenék egy kis almát, ha elvinné i Csenge?. A Szamos menti környék legnagyobb telepüMolek Jenő, a Heves megyei MEZÖBER igazgatója és Rápolti Ign&cz, a szomosbecsi Dózsa Tsz elnöke, a MEZÖBER tervei alapján épülő új gazdasági létesítmények előtt. óriási áldozat volt az a kétmillió forint a hevesiektől, amit kaptunk tőlük, a Heves megyei MEZŐBER-től a százezreket érő társadalmi munka, amit végeztek, de hadd mondjam most már el, hogy nem ez volt a lényeg, nem a pénz. A háromszáz kilométerről idehozott hit... Id. Szeles Istvánnéz — Ha egyszer arra jár, lése. Az útról idelátszik az új, nagyablakos házak egymás utáni sora. Az új kertváros, amely az árvíz után épült. Áthaladunk a megnövekedett Csengeren, amely befogadta a szomszéd falut a Szamos másik oldaláról, és új otthont adott a község nélkül maradottaknak. Mert Komlódtótfalu már csak a térképen található, a valóságban nincs többé. A szőke Szamos leborotválta a falut, amely nem is épült fel újra. A vékony, sovány léckerítések mögött az elmosott, szétszórt vályogtéglák maradványai között embermagasságúra verődött fel a gaz. A kertkapukat néha megnyitja a szél. A tótfalusiak legnagyobb része Csengerre költözött, hét család pedig Szamosbecset választotta saját falujának. tőjüknek mintegy hatvanezer forint az évi jövedelme. Az asszony itt született Szamosbecsen, lényegében véve hazajött, és mégis az új, tágas lakásban a mozdu— Ha az emberséget pró- bapadon, műszerrel ki lehetne próbálni, akkor 1970-ben kiváló minőséget állapítottak volna meg az emberségről. Azok az emberek, akik mindaddig azt hajtogatták, hogy minek ide, a Szamos mellé termelőszövetkezet, itt mindenki megél az almafák- ból. Ha itt nincs közösség, ha nem mozdul meg a több száz kilométerre levő másik község, akkor itt ma sincs normális élet. 1970-ben nem kellett betakarítani, mert nem volt mit. Az idei zárszámadáskor egy tízórás munkanapra százhat forintot fizettünk. A termelőszövetkezet \ Ifjú Vajda Sándor, a termelőszövetkezet legjobb dolgozója.
