Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

Petőfi halálának körülményeiről vall egy 92 éves hajdani segesvári tanító Az 1849-es segesvári csa tárói, Petőfi halálának körül­ményeiről és eltemettetésé­nek helyéről tett közvetett „tanúvallomást” a Pécs egyik szociális otthonában élő Berde Baumann Vilmos nyugalmazott tanító. A 92 esztendős vasdiplomás peda­gógus Segesvárról származik, őseit a Bethlen család hívta be Svájcból és telepítette le Segesvár mellett keresdi bir­tokán. Berde Baumann Vil­mos nagyapja középkorú em­berként, édesapja pedig gyer­mekként élte át a szabad­ságharc eseményeit. A költő születése 150. évfordulója közeledtén az agg segesvári tanító jegyzőkönyvbe mond­ta azokat az emlékeit, ame­lyeket nagyapjától és édes­apjától hallott, s amelyeket mindmáig frissen, elevenen megőrzött. Tanúvallomása több olyan mozzanatot tar­talmaz a segesvári csatáról, amelyet egyéb források nem említenek. Így például el­mondja, hogy az ütközet el­ső halottja Szkarjatin cári tábornok volt, akit a hon­védtüzérség lőtt le jóval a harci cselekmények meg­kezdése előtt. Berde Bau­mann Vilmos a családi ha­gyomány alapján azt val­lotta, hogy Petőfi Sándor valóban közös sírba került, mintegy kétszáz elesett hon­védtársával egyetemben. (MTI) 4 jégsziget foglyai Szovjet-olasz film Darvas József: A térképen nem található (Kedd, 20,00): A kétrészes dráma közvetí­tése a Madách Színház elő­adásában, felvételről. 1971. májusában állította színpad­ra Lengyel György rendező Darvas József drámáját, amelynek ősbemutatója 1969- ben Miskolcon volt. Ez utób­bihoz képest a budapesti előadás már az átdolgozott drámából született. Az író ma­ga mondta darabjáról, hogy az szociográfiai, publicisztikai ihletésű. A cselekmény is ri­port-tényanyagon alapszik, voltaképpen egy kis faluról szól, ahol mélyen az emberi normák alatt élnek az embe­rek. Egy fiatal író robbantja ki azt a drámai vitát, amely Bolgár Ferenc író-főszerkesz­tő és Efónis József megyei tit­doétyríz., Csak magyar — Főúr! Kaphatnék egy étlapot? A föúr, mintha semmit sem hallott volna, tovabbsuhan. A szomszédos asztalnál szintéin — ki tudja hányadszor — uún aszóinak. — De kérem! Egy étlapra lenne szükségem! A másik ifjú pincér is süketnek teteti magát. Most már mindketten a sor végén lévő két asztalhoz iparkodnak. Az egyiken francia, a másikon amerikai zászlócska. Csevegnek, mosolyognak, haptákolnak, \ majd mindketten futólépésben elindulnak a konyha felé. Végre-valahára előkerül egy idős pincér. Sovány, fá­radt ember benyomását kelti. — Mit tetszik parancsolni, kérem? — Egyelőre egy étlapot, de ... — Ezek ott nyugatiak, kérem. Nagyon kedves társaság, most éppen ebédelni akarnak. — Mi is azt szeretnénk. — Értem, kérem. De tetszik tudni, hogy van! Én külön­ben is csak nyugdíjas vagyok. Akkor jövök be, ha sok a munka és a főnök telefonál. Bizony, gyakran, előfordul. Reg­gel is éppen nyújtózkodtam, amikor csörgött a telefon. — Józsi bácsi! Talpra, öreg fiú. Ma sűrű napunk lesz. — Tessék parancsolni, az étlap. De ha akarják, meg is várhatom, amíg választani méltóztatnak. — Sóletbab, két főtt tojással és egy korsó sör. Az öreg elmosolyodik, és szótlanul elindul. Az egyik fiatal pincér mellettem húz el. — Főúr! Megáll, és méltatlankodva, mondhatnám méla undorral hátraszól: Nem látja, kérem, mit csinálok? Azok ott kül­földiek ... Ezerfelé nem szakadhat az ember, ée különben is a vendég magyar. Ne legyen türelmetlen! — Tessék parancsolni, ltérem! Itt a sólet, a két saép tojással. Azonnal hozom a frissen csapolt sört is. Szalvétájával beidegződött pincérmozdulattal lesöpri a szomszéd asztalt. — Már elnézést kérünk az unaségtól, de ezek a kül­földiéit. Igényesek. Hozzászoktak a nagy lábon éléshez éa elvárjáit, hogy állandóan két-háram pincér forgolódjék kö­rülöttük. A Jancsi, a hosszabbik fiú orvosnak készült és két nyelvet beszél. — Bizonyára a borravaló is. Sajnálkozva széttárja a karját. — Említettem volt az uraságnak, hogy én nyugállomá­nyú pincér vagyok, aki tulajdonképpen nem szól bele a cég ügyeibe. Én csak akkor jövök, amikor telefonál a főnök. Mindenki tudja, hogyan esik az ebéd, ha előtte fel­bosszantják. ímmel-ámmal eszik az ember, semmi sem jó. A babot keménynek találom, a húst sasnak, a tojást illa­tosnak. — Fizetek! A fiatal hosszú ugrik oda. És nem is tudom. Valahogy kicsúszik a számon: — Volt egy sóletbabom, két szép tojással, „doktor” úr... Fülig pirul és rám csodálkozik. — ön ismer engem? — Sajnos, igen. — Honnan, ha érdeklődhetek? — Onnan, hogy a „csak” magyarokat az istennek sem akarja kiszolgálni... Szalay István ________■ _____■ út, hogy szóhoz sem tud A század nagy emberei folytatták azt az évezredes utat, amely a történelem so­rán a föld teljes birtokba­vételére, megismerésére irá­nyult. Ezek közül a nagyok közül és -kiváltságosak kö­zül, a nemeslelkűek és a megszállottak fajtájából va­ló Nobile tábornok is. Má­sodik útja során, 1928-ban az Északi-sarkot akarta meg­hódítani, de léghajója, az Itália lezuhant. A lexikális adatok száraz­ságán és tömörségén túl azonban tudjuk, hogy nagy- nagy emberi tragédiák zaj­lottak le az út során. A film a dokumentumok, a bizonyí­tékok keresésével és vizsgá­latával foglalkozik, odasze­gezi a nézőt ülőhelyéhez, hogy csaknem három órán át részese legyen egy lelki- ismeret-vizsgálatnak. Nobile évtizedekkel éli túl saját sorsának ezt a nagy ka­tasztrófáját, negyven évvel az esemény után is mardos- sa az önvád, vajon helye­sen cselekedett-e a döntő pillanatokban? Semmi két­ség afelől, hogy azok a fér­fiak, akiket ő erre a máso­dik útra, az Északi-sarkra meghívott, mind talpig em­berek, ugyanabból az elszánt és mindenre csak emelke­dett lelkülettel vállalkozó kutatók, mint maga Nobile. Rühmannal a főszerepben. Ez­úttal — a francia változat­ban — Bourvilt, a nemrég el­hunyt kitűnő színészt láthat­juk a főszerepben. (Magyar hangja: Csákányi László). A híres Marcel Aymé-novella filmváltozatát Jean Boyer rendezte, a történet közis­mertnek számít: egy remény­telen sorsú kistisztviselő egy De e sziklaszilárd, csaknem márványszerű jellemek bel­sejében is vannak hajszálre­pedések, a megingathatóság- nak, a megmagyarázhatat­lannak olyan gyengeségei, amelyek a döntő pillanatok­ban mégiscsak kiadják azt a sajátosságot, azt a véletlent, amely az egyik embert a másiktól megkülönbözteti, az egyik sorsot a másiktól elvá­lasztja. Nobilének a nyakába az a büntetés szakadt, hogy élete fogytáig tépelődjék ezen a tragédián. Kell-e, érdemes-e ebből a katasztrófából ma filmet csinálni, ma, amikor már túl vagyunk, messze túl az akkori technikai eszkö­zökön? S ha túl vagyunk rajta, kell-e, érdemes-e ép­pen az önvád felől kérdez­getni azokat, akik felett — bármilyen hősök és nagyok voltak is — eljárt az idő? A kérdésre csak igennel vá­laszolhatunk. Nemcsak azért, mert a jellem, mint az em­beri élet egyik legfontosabb tartalma, mindig is izgal­mas vizsgálódásokat és ered­ményeket hozhat a csende­sen szemlélődő néző számá­ra, másrészt az sem árt, ha a mai állapotára és mai környezetére büszke átlag­ember megismeri a tegnapot, annak gondjait, merészsége­it. Csak így lesz helyes képe a világról. Ez a film, Mihail Kalata- zov alkotása szovjet—olasz koprodukció eredménye. Talán azért is ihlette meg a mű­vészeket a téma így, közö­sen, mert az olasz tábornok vállalkozását a végső, a még nagyobb tragédiától Kra- szin, a szovjet jégtörő men­tette meg. A lelkiismereti dráma, ahogyan Nobile át­éli 1928 tájén, kicsit patéti- kus ahhoz, ahogyan a sark­utazás és a katasztrófa egyes szakaszait felidézi a film. Ki tudja, nem lett volna eset­leg jobb megoldás, haladni a történelmi események sor­rendjében és ezt a hirtelen támadó lelkiismereti vihart a film végére sűríteni. An­nál is inkább, mert a befe­jezés így is a jég birodal­mában a leomló jégfalak grandiózus színjátéka, amely látványával s robajló ener­giáival mutatja, milyen ko­molyan vették a film készí­tői a sarkvilág érzékelteté­sét. A film pergése közben rá­nehezedik a nézőre az a nyomasztó ólomsúly, ami a megoldhatatlan helyzeteket és bizonyos viszonyok között az emberi tehetetlenséget annyira fájdalmassá teszi. Ki meri itt keresni a hibákat, ki tudja itt megfontolni, hogy a kevéske megoldási lehetőség ezer indoka közül melyik a súlyosabb, melyik lehet egyáltalán irányadó? Az érvek és ellenérvek csa­tája közben a jégen' is izzik az emberi nagyság, ahogyan Malmgren a jégbe temetteti magát azokkal, akiknek a sorsa semmivel sem remény­keltőbb, mint az övé. Ez az igazi téma és az a jégvilág, amely viharaival és vesze­delmes szépségével még ma is egzotikum az átlag konti­nenslakó számára. A rendező munkája mel­lett rögtön az operatőrét kell említeni, Leonyid Kalasnyi- kovét. A képek szuggesztí- vek és mindig eltalálja azt a nézőszöget, amelyből reá­lisnak látjuk az expedíció hőseit. A szereplőgárda nagy ne­veket vonultat fel: Peter Finch, Sean Connery, Clau­dia Cardinale, Hardy Krü­ger, Eduard Marcevics, Lui­gi Vannucchi, Donatasz Ba- nionisz, Grigorij Gaj, Nyiki- ta Mihalkov nyújtanak jó alakításokat, de nem olya­nokat, mint amilyenek ezek­től a jelentős jellemszíné­szektől kitelnék. Ez azonban a témán és a téma feldolgo­zási formáján is múlik. Farkas András ni, hogy a legvastagabb faion keresztül is úgy közlekedik, S) mint mások a nyitott ajtón. ^ S hogy ez milyen lehetősége-^' két jelent számára, azt abból | is megítélhetjük, hogy a ban- ^ kok páncéltermeinek fala ^ nem jelent számára aka- ^ dályt... ^ A mi nemzedékünk ^ (Szombat, 22,30): s---------------------------1 Leng yel film a televízió éj - ^ szakai előadás-sorozatának ^ ............. _ __ S L Mo6 ATÓ KOPASZ-HEGYEN 24. kár között bontakozik ki és e riportból szerzünk tudo­mást a falu babonákkal is terhes életéről. A vitázókat, a szereplőket a bele nem nyug­vás gondolata fűti. A fősze­repet Szirtes Ádám és Kol- tay János alakítja. Á faljóió (Szombat, 20,05): Magyarul beszélő francia film. 1951-ben készült a no­vella íilmfeldolgozása, ha­zánkban már bemutatták a német változatát is Heinz QMmms liVi, február IS., wombat dali, presszónak kiképzett részben Hörömpöly Pista, a délutáni lap munkatársa kor­tyolgatja a feketéjét. Kissé odébb Lázár Edit áll, a rá­dió műsorközlője, a tévés Kisócival társalog. A pult végénél pedig Gitta dől a falnak és mosolyogva hall­gatja Schieder Jóskát, a hír­adó operatőrjét. És még fél tucat más ember is lebzsel ott, köztük a művészvilág néhány híressége. Kisóci, a rámenős Kisóci, vette észre elsőnek az új jö­vevényt. — Itt van a nap hőse! — kiáltott fel, odasietett hozzá, megrázta a kezét, hátba ve­regette. Szempillantás alatt csend támadt, minden tekintet fe­léjük fordult. De Kisóci szemernyi gon­dolkodási időt sem adott a konkurrenciának, élt hely­zeti előnyével. Belekarolt Koprába, gyengéd erőszak­kal a sarokba vonszolta, ott egy hosszú lábú asztalkához, közben ujjaival jelezte a presszós kisasszonynak, hogy két dupla lesz és két féldeci kevert. És szinte egyidejűleg egy gépelt papírlapot is elő­varázsolt valahonnan. — Fuss át, öregem, ezen a műsortervezeten, egész éj­szaka ezen dolgoztunk, aki ennél jobbat ajánl, az vagy csal, vagy hazudik, vagy ... — Micsoda viselkedés ez?! — lépett hozzájuk majából kikelten Hörcvnpöly. — Ü ,y lerohanod ezt a szegény fi­sem jutni 1 Még azt sem hagyod, hogy üdvözölje a barátait. És kisajátítod a műsort a televíziónak, mintha rádió, sajtó, nem is volna a vilá­gon! — Jó — bólintott kegye­sen Kisóci —, üdvözöld, az­tán hagyj bennünket szépen magunkra, dolgozni szeret­nénk. — Te kopj le, ide most színvonal kell! Szó szót követett, felforrt körülöttük a levegő, mások is bekapcsolódtak a vesze­kedésbe, robbantak az indu­latok. A helybeli vevők, az elárusitólányok, boldog ámu­lattal figyelték a készülő vi­hart. Az üzletvezető még a raktárost is hamar előhívta a hátsó traktusból, jusson neki is az élvezetből. Ilyet se láthat mindennap, mind­járt összeverekednek ezek a pesti sztárok. össze is verekedtek. Sikoly, ordítás, repülő ká­véscsészék, poharak, hamur tartók. És mintha valami titkos riadó szólította volna a helyszínre őket, újabb és újabb harcosok érkeztek, a bár fogalmuk sem volt aá előzményekről, teljes lendíi lettel belevetették a küzdelembe. (Mindenki harca volt e*—m mindenki ellen. Régi, leplezett gyűlölködj dések lobbantak lángra. A hűtőpult mellett a fiiig-! rán táncdalénekesnő két kéz-! zel clbálta annak a pálya­társnőjének haját, akivel he­tenként felváltva nyilatkozik a képeslapokban, hogy meny­nyire szeretik, tisztelik, nagy ra tartják egymást A kitűnő rádiós kommen«, tátor, Salvus-vizes palackot lengetve, korát meghazud­toló lendülettel üldözte té­vés kollégáját a gyümölcs­részleg ládái között, két be­mondó szabályos ökölhar­cot vívott a textilnemű-osz­tályon, két humorista gyom- rozott egy esztétát.«. (Folyta^OH bemutatójaként. Ezzel a Waj-^ da-filmmel a televízió soro-^ zatot kezd el, amelynek során^ a világhírű rendező nyolc ^ filmjével ismerkedhetünk^ meg, illetőleg nyolc filmjét^ láthatjuk viszont. A második^ az 1956-ban készült Csatorna^ lesz, majd ezt követi a Hamu^ és gyémánt (1958.), Azártat-^ lan varázslók (1959 ), A légió^ (1965.), a Minden eladó^ (1967.), a Légyfogó (1969.) és$ végül az 1970-es Tájkép csa- i; ta után. A most vetítésre ke-^ rülő filmet 1955. őszén mu-i; tatták be hazánkban, s egy 5 fiatal munkás öntudatra esz-«: mélésének lehetünk benne) tanúi. A film Varsóban, a ná­ci megszállás idején játszó- ^ dik, s a főhős Tadeuszü Lom-) nicki alakítja, útját egészen^ a fegyveres harci gárdáig kí-$ sérhetjük. * M. — És hogyan kerülök én ezáltal csőbe? — Ügy, hogy mindenkinek haszna lesz a dologból, csak maga fizet rá. A cécó után magát díszpolgárrá nevezik ki, aztán pár hónap múlva szép csendesen ki fogják sa­játítani a telkét, hogy ide­genforgalmi búcsújáró he­lyet csináljanak belőle. Em­lékmű, sétány, trafik, em­léktárgy-üzlet, italbolt, szál­loda, autóparkolóhely, meg ilyesmik. Kopra füttyentett egy cif­rát. — Ezt jól kitervelték! Mit tanácsol, mit tegyek? — Menjen bele mindenbe, ha Bártik szónokolni akar, azt amúgy sem lehet kivé­deni. Meg aztán az egész falut magára haragítaná, ha emiatt elesnénk a megígért kedvezményektől. Viszont írásban kösse ki, hogy köz­célra semmit se hasítsanak ki a parcellájából. Ehhez ra­gaszkodjon. Pecsét, aláírás. Nem féltem és az M.-belie­ket, meg fogják azok talál­ni a számításukat így is. — Rendben van — mond­ta Kopra rövid tűnődés után — Köszönöm a tanácsot, majd így járok el. Most már csak arra vagyok kíváncsi, miért árulta el nekem mindezt? A fiú zavartan vont vál­lat. 1 — Nem szeretem, ha vala-4 kivel ki akarnak babrálni; 1 )k nélkül. Nem szeretem az íregem ügyeskedéseit. Nem szeretem az itteniek mohó­ságát, egy nap alatt a fél falu arra rendezkedett be, rogy kiszipolyozza a látoga­tókat. Az újságíró nem szólt semmit, csak jól megnézte magának a kísérőjét. Aztán, oldalán a kamasszal, átvá­gott az utca másik oldalára, az alig ötven méternyire le­vő tanácsháza felé ... Húsz percbe sem telt, már jött is ki, négyrét hajtott, pecsétes írás volt a farmer- nadrágja zsebében. Nemcsak az ő, özvegy Paukné telké­re is szólt a mentesítés. Embéremlékezet óta az M.-i tanácsházán ügyet ilyen gyorsan nem intéztek el. Méghozzá kilenc óra, a hiva­talos félfogadás megkezdése előtt!... Miután Ingatlana jövőjéről megnyugtató módon sike­rült gondoskodnia, Kopra el­határozta, hogy a saját je­lenéről is gondoskodik. Ezért a közeli ABC kisáruház felé indult. Kenyeret, felvágottat szándékozott venni, meg egy inget, nyakkendőt, a közelgő nagy eseményre való tekin­tettel. Ha netán nem tudja elkerülni valamelyik kame­ra látókörét, ne fessen úgy, mint egy ágrólszakadt. Benyitott az üzlet ajta­ján. Szokatlanul sokan vol­tak a helyiségben, s mind­járt megakadt a szeme nc- hánj ismerősön. A b-'l oi­Jelenet a „Coralba" című olasz bűnügyi filmsorozat I. részé­ből. A tv február 17-t, csütörtöki műsorához!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom