Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

Hol kezdődik...? M ár-már a humor hatá­rát súrolta az ifjú­sági törvény kodifikátorai- nak évődő vitája, miszerint ki számít fiatalnak? Évek számát hozták, kategorizálni akartak, csak éppen a har­mincéves harmincötben, a harmincötös pedig negyven­ben igyekezett megállapít­tatni a fiatalkor határát. A KISZ VIII. kongresszusa egy nagysándori vágással úgy döntött, hogy nincs felső kor­határ. De — így döntene minden ember — az élet­kor függetlenül, ha megkér­dezik... Vagyis: fiatal min­denki, aki annak érzi ma­gát. Na jő, ez szép, de alkal­mas arra is, hogy valamely korosztály a törvény és ma­ga között megépítve a via­duktot, elfelejti, hogy a mélyben is járnak-kelnek, s talán érdekesebb, szebb, eredményesebb az az út... Es lön az ifjúsági törvény, a keret, amelyet tartalommal illik és kell megtöltenünk, hiszen akartuk, kívántuk, sőt: követeltük! Itt van. Megvan. Sok jó példát tudok erre a megyében — neveze­tesen arra, hogy miként is értelmezték mindezt a „vá­lasztottak” — az „elhivatot­tak” javára?A sole jó példa kö­zül: három! A gyöngyösi ki­térőgyár igazgatója és veze­tői összehívták a fiatalokat — beszéljük meg — mond­ták. Szeretnék ilyen helyen fiatal ltnni! Összehívták a fiatal ta­nácstagok megyei fórumát is a minap. Szeretnék megbúj­ni a vélő mérvekben, a ter­vekben — abban a jóérzés­ben, amit csak érezhet egy fiatal, amikor létét, szerepét komolyan veszik. És szeretnék úgy komoly maradni velük, hogy közben ne komorodjak el, hogy a gondom a rügyfa- kadás felelőssége legyen. Hi­szen a rügy is felelős a fá­jáért!... Van más példám is. Az Üvegipari Művek vezérigaz­gatójának stencilezett körle­vele, amely eljutott termé­szetesen a parádsasvárj üveg­gyárba is. Nem levél — uta­sítás. Arról szól, hogy az if­júsági törvény adta lehetősé­gek alapján mit is tegyenek az ifjúságéit? A gyárban dolgozó fiatalokért? A vezér- igazgató tizenhárom pontban sorolta fel a legfontosabb kérdéseket. Mint ilyen: a gazdasági vezetők kötelesek anyagilag támogatni az ifjú­ságpolitikai célok megvalósí­tását és az e célra rendelke­zésre álló anyagi eszközök felhasználásáról az ifjúság képviseletére jogosult szer­vek egyetértésével kell dön­teniük. Támogatni hatékonyan s szakmai és általános ismere­tek megszerzésére törekvő fiatalokat. Nagyobb segítsé­get adni a fiataloknak a szó cialista versenymozgalom sokrétűségéért, eredményei­ért. Vagyis: a vállalatveze­tők kötelesek a KISZ kezde­ményezéseit támogatni, bő­vebb lehetőségeket biztosíta­ni a fiatalok tájékoztatásá­nak — és még sorolhatnánk a pontokat. Nem ismerem a vezérigazgatót, de egyben biztos vagyok: az utasítás mögött olyan ember áll, aki nem érzett tanácstalanságot egy kerettörvénynek neve­zett ifjúsági törvény olvasá­sa után, hanem tudta: szük­ség volt a törvényre, és fon­tos, hogy a mi fiataljainkat e lehetőségek adta támoga­tásban részesítsük. Kibírja a cég? ... Rossz kérdés. A „Cég”-nek szüksége van er­re. Valakinek egyszer csak át kell adnunk a dolgain­kat ...! Mondom: nagyon szimpa­tikus ember az Üvegipari Művek vezérigazgatója. A fi­atal tanácstagok fórumának összehívója vis elismerést ér­demel, de maga a kitérőgyá­ri kezdeményezés is, amely első volt a megyében. Le a kalappal. S akár hosszú haj, akár deresedő halánték ke­rül elő a kalap alól — a kü­lönbség megszűnik a felada­tok előtt. Talán az idő is szívesen csal egy kicsit... ... hiszen neki is dolgo­zunk! Kátai Gábor A lőrinci beszédtéma Mini a korábbi lapokiból már ismeretes: január 14-én turhinarobbanás történt a lő­rinci, Mátravidéki Hőerőmű­ben... Az esetről érthetően, még mindig beszélnek a vállalat­nál, a nagyközségben. Sőt, az iparágban is, hiszen a törté­net annyira sajátos, hogy ilyenre a szakmában aligha volt, eddig példa. következményeket, az izgalmakat túlélve, s kissé már lehiggadva, a vizsgála­tok . ■ tapasztalatait leszűrve magyarázzák, hogy a 2. szá­mú turbinával és az 5. számú kazánnal éppen a szokásos, hét végi tnik-ra álltak volna le azon a bizonyos éjszakán, amikor az egyik műveletet valahogy felületesen végezte el az algépész, s ennek — a gyakorlattól eltérően — most ■nem nézett utána az ellenőr­zéssel : külön megbízott mű ­vezető sem. így nem kívá­natos gőz ömlött váratlanul a leállásra i’endelt gépbe, s a turbina a hároméser körü­li normális fordulat helyett ötezresre pörgött. A túlságo­san magas fordulatszám aztán végül is a — korábbi leál­lási* folyamat közben védel­mi berendezéseitől elválasz­tott —, turbina robbanásá­hoz, széteséséhez vezetett. . van. Csalt az az egy vígasztal valamennyiünket, hogy halál­eset, súlyosabb emberi sérü­lés azért nem történt. Egyet­len balesetes dolgozónk is hat napon belül teljesen meggyó­gyult, s azóta is folytathatja munkáját... — Szörnyű látvány volt — idézik a szemtanúk —, szin­te a mennyezetet nyaldosták a keletkezett , tűz óriási láng­jai ! S valóban a csodával ha­táros, hogy... megúsztak ennyivel. A katasztrófa ugyanis — amint most vélekednek — végződhetett volna sókkal súlyosabb Itárokkal is. Pél­dául akkor., ha a láptarta- lyok. a gázvezetékek köze vágódott liétinázsányi ten­gely vég szétzúzza a berende­zést. Vagy. ha a tűz átterjed a-közeb. 5.3 ezer liternyi oki­jai tanuló lyrtályru is. Aztán- -— se szeri, se szállta a lehe­tőségeknek —. jobban is meg­sérülhetett, szétrombolódha- tott volna a hűtőpalackok raktára, s ez esetben felrob­bannak a palackok is! Nem beszélve arról, hogy ha mindez a délelőttös műszak­ban történik, amikor a leg­több ember tartózkodik az üzemben, bizonyára tömeg- szerencsétlenséget emleget­hetnénk "ez alkalommal — — Január 14-nek azonban sajnos így is nagy az ára — mondja gondterhelten Kukol Emil, a Mátravidéki Hóerő­mű Vállalat igazgatója , hiszen a megállapított kár Ouzego ötmillió formt korul Beszélnék, beszélnek, ugyan még az erőműi robbanásról, de szerencsére nem az álmél- kodás, az üres meditálás, a téblábolás a lőrinci emberek, s az iparág dolgozóinak igazi jellemzője, hanem a gyors in­tézkedés, a tenni akarás, az igyekezet. — Röviddel este fél tíz előtt robbant a turbina, de pár perc múlva már szolgá­latban voltak önkéntes tűzol­tóink, segítségül sietett, aki csak tehette — emlékezik Ba­lázs Pál /párttitkár — Tíz óra tájban telefonált az igazga­tónk az üzemből Pestre, s alig múlt el éjfél, amikor mar a Magyar Villamos Művek szakemberei is megérkeztek a helyszínre... Aztán így volt ez a későbbiek soriin is: mindenki a legjobb akarata szerint iparkodott. A turbina- üzemiek és a villamos üzemi­ek hét-két alkalmi rohambri­gádot alakítottak, s 12-12 órás műszakot vállaltak. Sztorit mesél az igazgató: — Olyan iramban dolgoz­tak az emberek, hogy amikor a vezérigazgatónknak az üzemben meg akartam mu­tat ni a roncsot, már csak hűlt helyét találtuk ... A kiemelkedő munkát vég­zett Szecska Istvánt és tár­sait később természetesen il­lendően honorálták is. ' fa'jelölik a további legfonto­sabb tennivalókat a helybeli­ek és az ERŐKAR dolgozói számára. így az őszi-téli csúcsszezon­ra, október 1—15. között vé­geznék is a vállalkozással, a helyén lesz az erőmű új, 30,5 megawattos gépegysége. S te­kintve, hogy a már Korábban javításra vitt 3. számú be­rendezés is még e tavasszal visszakerül Lőrincibe, mire a nyárnak vége, a jelenlegi kettő helyett ismét mind a négy energiablokkra lehet számítani. Mert ezt tervezik — ezt akarják a Mátravidéki Hő­erőműben és az egész ipar­ágban.«« Gyóni Gyula Újabb szerencse: az ipar­ainak — s éppen a lőrinci erőmű nevére Írva. számára félretevő — van egv hasonló turbinája, s akad hozzá tar­talék generator is. így'« cse­re különösebb nehézség nél­kül megoldható. Az elmúlt hét közepe óta érkeznek is már Lőrincibe a turbina tartozékai, alkatré­szei. S amiről időközben még­is kiderülne, hogy hiányzik, szükséges, azt -— ígérete, ön­kéntes vállalása szerint —, soron kívül elkészíti az ipar­ág régi partnere, a budapesti Láng Gépgyár. A munka meghatározott, alapos program szerint ha­lad. Hetente tartanak meg­beszélést Lőrinciben az' or­szágos koordinacios bizottság szakemberei, alak mindunta­lan szigorúan számon kérik az elvégzett feladatok#!, • Kétszázezer fürdőszoba az Alföldi Porcelán­gyárból A hódmezővásárhelyi Al­földi Porcelángyár gyáregy­sége is részt vesz a hazai la­kásépítési programban. A házgyári látásokhoz kialakí- gá tottak egy fürdössobatipust, amelynek szerelési technoló­giája alkalmazkodik a ház­gyári építkezéshez. A porcé- |> lángyár 200 ezer fürdőszoba- * hoz elegendő berendezést r gyárt évente, így termékük mintegy 50 százalékát ex­portra szállíthatják. (MTI Foto — Bajkor József felvétele.) Kincset érő erdők... A Mátra—bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ered­ményes évet zárt: 90 ezer hektárnyi erdőikből 320 ezer köbméter fát termeltek ki, s teljesítették 100 000 köbmé­terre tervezett fafeldolgozási tervüket is. Parketta, vetélőfa az MSZK-ba, Görögországba A Mátra és a Bükk vidé­kén messzi időkben gyöke­reznek a fafeldolgozás ha­gyományai, s a fagyártmány- termelés most igazi rene­szánszához érkezett el. Az elavult, elmaradott fagyárt- raányüzemeket korszerűsítet­ték, gépesítették, s ezáltál termékválasztékuk nemcsak döntően megváltozott, de je­lentősen bővült is. Elsőren­dű választékaik közé tarto­zik a rönk, a bányafa, a pillérfa, bányadorong, pa­pírfa. A feldolgozásból szár­mazó termékek: fűrészáru, parkettaléc, mozaik-parketta, orsófa, vetéiőfa, székláb, ka­lapács, virágváza, hamutar­tó stb. A fagyártmányok közül számos külföldi országba ex­portál a gazdaság: a skan­dináv államokba, az NSZK- ba, Görögországba. Az idén például zárlécet, gyertyán- vetélőt és büklcorsót expor­tálnak a nyugatnémet és gö­rög megrendelőknek. S amennyiben a szükséges fej­lesztések megkezdődhetnek, 10 mázsa pisztráng is ex­portra kerüL Talpfa és faszén A Mátra—bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ki­terjedt birtokán évről évre jó ütemben növekszik az er­dők fakincse, mert sok ú.j erdőt nevelnek, telepítenek. Faiskoláikból, másfél száz hektárnyi, gondosan ápolt csemetekertjeikből 20—25 millió csemete kerül ki éven­ként. Az esztendő minden sza­kában hallani a motorfűré­szek sivítását, dolgoznak a fadöntők, a komplex brigá­Karácsom! jövőjét szabják meg MINDENKI szeretne a jö­vőbe látni. A karácsondiak azonban ezt az óhajukat meg is valósítják a VÁTI és a me­gyei tanács segítségével. A VÁTI ugyanis elkészíti a kö­vetkező huszonöt evre szóló fejlesztési terveket, amik 1975-től az ezredfordulóig szabják majd meg Kará- csond jövőjét. Ehhez a ter­vezéshez az anyagi fedezetet pedig a megyei tanács adja a községnek. Milyen is lesz az elkövet­kező negyedszázadban Ka- rácsond? Tettük fel a kérdést Hernádi Miklósáénak, a községi tanács vb-titkárá- nak. Elöljáróban úgy mondhat­nánk. sok minden megválto­zik majd Karácsondon és alapvetően mégis minden ma­rad a mostani, megszokott formájában, ami nagyon vonzóvá teszi ezt a kulturált környezetű községet. Az ál­talános iskola jelentősen ki ­bővül. A mostani négy új tanteremhez még tizenkettő épül. Elkészül az új művelő­dési ház is, ami magába fog­lalja a klubkönyvtárat. Az új óvoda éppen száz kisgye­rek befogadására lesz alkal­mas. Kialakítják a második orvosi körzetet. Takarékszö­vetkezet is működik a köz­ségben, új irodaházban. Az ÁFÉSZ megépíti majd mo­dern üzletházát. A posta új központot kap. Üj gyógy­szertár is készül, szolgálati lakással együtt. Fontos teendő az útépítés is. aminek azonban a maj­dani M—3-as jelzésű út ma még bizonytalan nyom­vonala miatt nem tudják a sorsát megmondani. Amikor a KPM illetékes szervénél érdeklődtek ebben az ügy­ben, még semmi végleges­nek minősíthető felvilágosí­tást nem kaptak. A statisztikai elemzések alapján a tervezők úgy lát­ják, hogy Karácsondon ösz- szesen mintegy százötven la­kást építenek majd meg a huszonöt év során. Hol jelöl­jék ki ezeknek a házaknak a helyét? Ezt sem voltköny- nyű eldönteni. Jó lett volna, ha a vasútállomás felé ve­zető úttal párhuzamosan ki­képezhették volna egy új te­lepülést. Kiderült azonban, hogy itt magas a talajvíz szintje, ami nagyon költsé­gessé tenné az építkezést. Tehát a döntés: a belső te­rületeket kell felújítani. Al­kalmas hely kínálkozik, mert a régi telkeket éppen túlzott nagyságuk miatt meg lehet osztani. HÁNY szintesek lesznek az épületek? Ez a kérdés is felmerült. Nem zárják ki a több szintes épületek kialakí­tását, de nem is követelik meg. Példa is található már Karácsondon a kétszintes, kertes családi házra. Remé­lik, ezt a modernebb, kor­szerűbb építkezési formát többen követik majd. Végül a víz. Ez a legége­tőbb, a legsürgősebb, a leg­nagyobb gond. A megépíten­dő vízhálózat hossza 22 ki­lometer, Ebből mar csak »4 kilométer hiányzik. Az idén még több mint egymillió fo­rint kellene a befejező mun­kákhoz. Ehhez viszont csak segítségadás útján juthatnak hozzá. Minden reményük a Vízügyi Igazgatóságban van. A glóbus kész, a géphazat a Heves megyei Vízmű Vál­lalat költségéből építették meg. A visontai erőmű egy kutat fúratott, amit be is kö­töttek a glóbusba. Tehát a karácsondiak eddig sem pa­naszkodhattak a támogatás­ra. A jövőt szabják meg Ka­rácsondon a huszonöt éves fejlesztési tervvel, de na­gyon is a jelenben élnek és gondolkoznak. Bár ez a je­len is a holnapot készíti elő. Minden sokkal könnyebb volna talán, ha a tanácsnak lenne elnöke. De november óta nincs. Elköltözött. Helyé­be olyat találni, akit a köz­ség is szívesen lat, ö maga pedig az aránylag szeré­nyebb anyagiakkal beéri, nem könnyű dolog. Úgy tű­nik, mégis megoldódik ez a negyedéves gond Karácson­don most már a közeli idők­ben. FURCSA talán, de a té­nyek bizonyítják: olykor könnyebb a távolabbi jövő képét körvonalazni, mint a jelen gondjait megszüntetni. Szerencsére Karácsondon ennek is, annak is ismerik a nyitját. Tesznek is mindket­tőért egyenlő lelkesedéssel, erőfeszítéssel és felelősseg­éé*. i<i. Molnár FV) dók, hogy kielégítsék a ha­zai ipar faanyag-szükségle­tét. Jelentősen növelik pél­dául ez évben a talpfater­melést, hogy ebből a termek­ből is csökkenteni lehessen a drága importot. A vasúti talpfákból a múlt évben 1600 köbmétert szállítottak hazai megrendelésre, most pedig 2500 köbmétert terveztek. A melléktermékekről már tettünk említést, de külön is hadd szóljunk itt a faszén­ről. Az idén 600 tonnányit égetnek, s ennek nagy ré­szét (500 tonnát) exportra adják. A faszénnek külföl­dön elsősorban a kempinge­zők a felhasználói, hét végi kirándulásaikon mátrai és bükki faszén páráZsa mellett melegítik konze r vételeiket, főzik a teát, a feketét. Az erdőgazdaság tervbe vette egy csomagológép beszerzé­sét, s így nylon, vagy más műanyag tasakokban kap­hatják majd kézhez a meg­rendelők a nagy kalóriájú tüzelőanyagot Trófeás vadak A Bükk és a Mátra 45 006 hektárnyi rezervátumaiban a vadszámlálás adatai szerint 450 szarvas, 400 vaddisznó, 400 muflon és 400 őz tanyá­zik. A szakszerű vadgazdálko­dás követelményei szerint rendszeresen selejteznek, hogy a helyes ivararányt az erdő biológiai egyensúlyát fenntartsák és minőségi vad­állományt neveljenek. A tró­feás vadak szép példányai­nak elejtésére rendszeresen külföldi vendégvadászokat fogad a gazdaság. Évről évre 60—Rfl idegen nimród is megfordul a mátrai és a bükki erdőkben, nagyobb­részt németek és, francia puskások. A vadászati év eddigi mérlegével elégedett a gaz­daság, s elégedettek a ven­dég vadászok is, akik számos értékes trófeát zsákmányol­tak. A legkapitálisabb szarvasbikát — a trófea 7,5 kg súlyú volt — a Bükk pa- zsagi erdőrészében hozták terítékre. Kisnúna felett ej­tették el a legszebb muflon-. kost, csigájának mérete 93 cm volt. A vaddisznó-vadá­szatok is meghozták a ma­guk rekordját: a cserépfalui Kanheverés-völgyben 23,3’ cm-es agyarú remetekant ro- gyasztottak tűzbe. (P. D.) a ilSßiMjüm A 1972, tctu-UAi- a, mmd* i l *

Next

/
Oldalképek
Tartalom