Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

Megyénk kultúrtörténetéből Uszóbravúr ISSZ-ből Ez évben emlékezünk meg Dobó István halálának 400. évfordulójáról, s ennek kap­csán a dicsőséges 1552. évi várvédelemről. Kevesen tud­ják, hogy a sikeres vérvéde- lemhez nemcsak kimagasló katonai eredmények, de egy kiemelkedő sporteredmény, úszóteljesítmény is fűződik. Vájár Péter postás Eger ost­roma idején az egriek ré­szére is teljesített hadipos­tai , szolgálatokat és 1554. jú­lius 15-i folyamodványában leírja, hogy munkája köz­ben a törökök feltartóztat­ták, meztelenre vetkőztették és csak úgy menekült meg a kezeik közül, hogy az el- íogatás helyén a közeli fo­lyóba ugorva a víz alá bu­kott, és a víz alatt úszta át a folyót, és vitte a rendelte­tési helyére az üzenetet Ha Paár Péter postás folyamod­ványában foglaltaknak hin­ni lehet, akkor teljesítménye kiváló úszóbravúr, hiszen a víz alatt jelentősebb távot megtenni csak gyakorlott úszónak lehetséges, A király mindenesetre hi­telt adott kérelmének, és ezért ruházat beszerzésére •negyven forintot utalványo­zott neki az udvari kamará­nál. Mint Paár Péter esete is mutatja, az úszás tehát nem új keletű dolog, úszni minden korban tudtak az emberek, kisebb, vagy na­gyobb mértékben. A XVI. században a katonáknak nemegyszer az úszás men­tette meg az életét, mint Paár Péternek is. A lovasok rendszeresen úsztatták át a folyókon, például a Tiszán. Ilyenkor a ló nyakában, nyergében kapaszkodva ma­guk is a lóval együtt úsztak át vagy gázoltak át a fo­lyón. Ugyanakkor mint azt Wymann Miklós ingolstadti egyetemi tanár, az úszásról írott művében írja: gyakori volt a káka, nád és a sás használata is az átkeléseknél, ami bizonyára hosszú évszá­zadok gyakorlata során ala­kult ki. A katonáknak tehát szük­ségük volt az úszás tudásá­ra, és aki nem tudott úszni, az bizony rosszul járt, mint Mátyus Demeter hadnagy is, akinek száz lovasát a füleki bég hatszáz lovasa szétverte és ő futás közben az Ipoly vizébe ugrott és abba ful­ladt bele. Tulajdonképpen az úszás­tudás sem Magyarországon, sem Heves megyében nem sokat változott. Spontán jel­leggel tudtak a katonák, a nagyobb folyamok, a fürdők, hévizek mellett levők úszni, úszásmódjuk azonban ko­rántsem hasonlított a mai mellúszásra és gyorsúszásra, hanem a kezdetleges mód­szereket alkalmazták, a kar előre- és hátramozgatásaval haladtak nagyon lassan elő­re. Ezt tudva Paár Péternek a folyó alatti átúszása ki­magasló úszástudást jelentett és mindenféleképpen nagy „sportbeli” eredmény is vatt. . ts Vaig» Eácasié ennyi volt eaafe A szerelem Hatnapos virág Sárgult levél A csonka ágon Ennyi volt csak Az a más Nagy-bolond bohóc Mázolt szemelt Az ifjúságon Elfutott veled A lobogás Nincs többé nyár Türelem-csókok A déli szélben Hagyd meg legalább Mosolyod — örökcsaló Tiszavirág — hogy Maradjak ébren A »New York-i lány és társai A magyar cenzúra érdekességeiből Coboiyvadászok SSCSSJ; S "5 nők alma, a férjek réme ez a pompás szőrme, amelyhez a „hozzávalót” többek között az Amurból délre, a Szihobe- Aümy hegységben, Primőrje megye közepén, a Pozsaireaká gazdaság környékén „szénák be”. Ez a távoli vidék őser­dőiről, festői dombjairól és hegyszarosairól, kristálytiszta, hideg vizű, gyors folyású patakjairól híres és még valamik­ről: a nemes bundájú vadakról ősszel, a fagyok beálltá­vá!!, két-három tagú vadásacsopant járja a tajgáit, 200—300 kilométert is ímegtéve, hogy nyércre, mókusra, vagy co­bolyra vadásszanak Egyetlen nap térdig érő hóban, mí­nusz 30 foknál is sok-sok kilométert gyalogolnak a havas erdőben. S az eredmény: egy idény alatt 60 cobolyt is el­ejt a jő vadász, V. Mazurov felvételén a vadászait nagy pillanata-: a oo boly még a fán, hogy aztán puhán huppanjon a meglőtt vad a szikrázó hóban. Egy gereznával több a leningródi szőrmeaukción! AA/WWVWWWWWVWWVWVWV A mai közvélemény nem­igen ismeri a cenzúrát, sha hallott is róla, nem tartja lényegesnek, vagy egyszerű­en zárt jogi fogalomnak te­kinti. A, magyar történelem­ben azonban hosszú ideig a szellemi életet megbénító ha­tása közismert. Kevésbé is­mert azonban néhány törté­net, amelyek a korabeli cenzú­ratörvények és rendeletek kijátszásával kapcsolatosak. 1934-ben Pozsonyban je­lent meg a „Barna Könyv Hitler Németországáról és a lipcsei perről” Fábry Zoltán előszavával és Balogh Edgár szerkesztésében — a Basel- ben 1933 júliusában kiadott német nyelvű kiadvány alap­ján. A könyv Károlyi Mi- hályné segítségével került be az országba, ő így em­lékszik vissza: „Ama neve­zetes Barna Könyv nagy ré­szét, mely Hitler szörnyűsé­geit adatokkal bizonyította be, én hoztam ki Németor­szágból nagy viszontagságok között. Összeköttetésben vol­tam egy föld alatt dolgozó elvtársnővel, aki szállította az anyagot. Windisch-Graetz Bajos herceg, aki a Gestapo szolgálatában állt, tudomást szerezve ottlétemről, jelen­tette gazdáinak, de szeren­csém volt, sikerült idejében eltűnnöm Berlinből...” „Természetesen” tilos volt Magyarországon a marxista —leninista szellemű, kommu­nista eszmeiségű könyvek terjesztése is. így láttak napvilágot az úgynevezett álcázott kiadványok — a kommunista könyvek klasz- szikus írók nevét (Goethe, Dickens, Mikszáth) vagy ki­talált neveket viselő (Thomp- son-Madzsar József: Spa­nyolország múltja és jelene) köntösben. A szovjet alkot­mányt például 1937-ben, Csehszlovákián át a „New York-i lány” címmel csem­pészték be az országba. Jel­lemző erre a korra, hogy Radnóti Miklós „Lábadozó szél” című kötetét ügyvéd­del nézette át nyomdába adás előtt. Illyés Gyula „Rend a romokban” című verseskötetében jelent meg a „Dózsa György beszéde a ceglédi piacon” című költe­ménye. A bíróság az osz­tályizgatás vádjával illette, a költő meggyőző érvelése nyomán azonban ezt kényte­len volt elejteni, maradt ajj vallásgyalázás vádja a „Meg­jelenik” című verse miatt — s talán nem is annyira a vallási „kegyelet” vezette a bíróságot tevékenységében, mint inkább azok a bizalmas jelentések, amelyek a ver­sek idézésével „tanúsították” a költő „vörös” voltát, már a húszas éveik élejótőL Férfiaknak való Érdekes hirdetést ol­vastam kedvenc esti lapomban, amely sze­rint a „Dur for men stiff’ férfiaknak való és télen-nyáron frissít, üdít. Elolvasván ezt a szöveget, azonnal úgy éreztem, hogy férfi va­gyok, mégpedig olyan férfi, aki szereti, ha té­len-nyáron friss és üde, így tehát egyszerűen elképzelhetetlen a számomra, hogy ezek után Dur for men Stift nélkül éljek. Az élet Dur for men stift nél­kül ugyanis sivár len­ne, mint a Szahara egy szikkadt öregasszony oldalán. Minden férfi­asságára valamit is adó, friss és üde ember Dur for men stift-et hasz­nai, azt hord, azt eszik, abban fürdik, vagy abban alszik ... Egyszóval, minden per­cét a Dur for men stift hatja át. — Begolyózott az ürge — hallottam, amint a kedves és f ia­tal eladó hátrasúgott a pult mögül, aztán fe­szélyezett vigyorgással felém fordult... — Nem, uram, az most nincs. Kifogyott, tetszik tudni, De van körö­zöttünk. Egészen friss — mondta és tekinte­tébe egy kis sajnálat is vegyült Bementem tehát egy fehémeműsüzletbe: —■ Dur for men stift? — mondtam kér­dően. A kislány elpi­rult, aztán rám emelte ibolyaártatlanságú sze­mét és csak ennyit sú­gott vissza: — Hello, Darling — és mutatta, hogy hány órakor és a sarkon. — Dudás kartárs... ■— Dudás kartárs... Egy angol, vagy ameri­kai krapek van itt... Jöjjön már, maga tud angolul... — ordított hátra az elektromosüz­let raktárába a patta­násos arcú kereskedő­tanuló, s szavai nyo­mán egy kövérkés és kopasz ember gurult elő... — 1 am ... góré — makogott valamit és mutogatta a mellét. — Dur for men stift — mondtam makacsul. A kis kövér megrázta a fejét és mentegetőz­ve nézett a tanulóra... — Nem tud ez ren­desen angolul... Lehet, hogy ír. Írül meg nem tudok... Mi van szőr? — fordult felém... — Dur for men stift... Azt kérek! — Hallja, játsszék a jó amerikai nagynén­iével ... Marha nagy lakli ember, s nem átall itt írül hülyéskedni... Ne tartson fel, menjen a fenébe, mert rendőrt hívok — kiabált egyre hangosabban a Dudás kartársnak titulált kis öreg, hogy a vásárlók megvető szempillantá­sainak pergőtüzében bejön, aztán orcátlan- kodik és ilyeneket mond egy állami vál­lalat eladójának. Ne­kem, kérem, gyermeke­im vannak — kezdett el picsogni. — Na, kotródjék, kisapám... Míg szá­jon nem kapom — lé­pett mellém egy zömök férfi... — De, uram, én csak osst akartam kérni, h°0V Dur for men stift... Még láttam, hogy le­porolta a kezét és me­legen rá mosolygott az "átlövőre bent az üz­letben. Engem kint fel­segítettek és a tömeg­ből tolmács után kia­bált egy öregasszony: — Halló, ki tud a nyelvén.., Jöjjön! Szegény külföldi, csak így kidobni... — Dur for men stift — motyogtam, miköz­ben az öregasszony az arcomat simogatta és úgy mondogatta: — Semmi baj, ked­veském ... Rögtön jön valaki, aki megérti.,. Rögtön.„. — Dur for men stift — mondtam újból és a férfi, aki ekkor érke­zett, hogy tolmácsként segédkezzék, meghök- kenve torpant meg: — Mit mondott? — kérdezte akaratlanul is magyarul... — Dur for men stift... Ezt mond­tam ... — Ugyan már, hagy­ják ... Ez részeg... Valamiféle desodoráló szerről beszél — le­gyintett és nem tudtam megcsókolni a cipőjét a hálám jeléül, oly gyorsan faképnél ha­gyott. O, dur for men stift! Ú, magyar hirdetés! (egri) Egar = Eger(?l) A címül idézett szószár­maztató egyenletet annak kö­szönhetjük, hogy a sumír—; magyar nyelvrokonságot hir­detők Eger város nevét is a sumír nyelvből eredeztetik. A kanadai Montrealban je­lent meg 1970-ben a „Két­ezer magyar név sumír ere­dete” című könyvecske. Szer­zője meglepő dolgokat állít nyelvünk eredetéről, illetőleg „a sumír nyelvből fejlődött szittya nyelvről”. A baj ott kezdődik, hogy mindent csak állít, de semmit sem bizo­nyít. Állítólagos forrásairól is megfeledkezik. Kitűnik szótárából az is, hogy az idézett szavak mai hangszerkezetét hasonlítja össze sumír szavakkal, s nem tett egyebet, mint P. Anton Deimel két kiadványa (Su­merisches Lexicon, Sume- risch-Akkadisches Glossar. Róma, 1927—1937.) sumír szóanyagát vetette egybe. Ha a szavak hangalakja „hason­lított” egymáshoz, már a megfelelést bizonyítottnak vélte. Az is tudománytalan, hogy egy-egy szó mai jelen­tése és használati értéke alapján ítélkezik. Számára az egar sumír hangsor fal, védett fal, megerősített kő­fal, erős falú vár jelentés­változatai is bizonyításul szolgáltak, mert Egerben va­lóban van „erősfalú” vár is. Ha azonban a magyar helynévanyag egészét vizs­gáljuk, megállapíthatjuk, hogy az Eger helynév igém gyakori megnevezés szerte az országban. Csak néhány pél­dát bizonyításul: Eger (Ud­varhelyszék), Egerlápa (Ecse- di-láp környéke), Eger-patak (Fejér megye), Suska-eger, Borzas-eger (Szatmár me­gye), Eger-tó (Bodrogköz) stb. Kitűnik ebből a felsoro­lásból az is, hogy ezek a ne­vek vizes, mocsaras terüle­teket neveznek meg, s hí- re-hamva sincs ezeken a ha­tárrészeken kőfalaknak, meg­erősített falú váraknak. Városunk is az Egér-pa­takról, illetőleg az ennek partjain valaha nagy bőség­ben található éger fáról vet­te nevét. Az éger hangsor szókezdő magánhangzója ré­gebben rövid volt. Bár vá­rosunk nevének eger tőalak­ja ma még az „ismeretlen eredetű szó” minősítést kap­ja, az már valószínű, hogy ez a vizet kedvelő fa nem véletlenül szerepel patakok, erek, víz melletti helyek tu­lajdonneveként. Az eper köz­név eredetileg valóban vizes helyeit, mocsarai, vizenyős területet jelentett. Miért mondtuk ezt el vá­rosunk nevének eredetéről? Azért, mert még egy-egy mai kiadványban is olvasha­tunk az Eger név sumír ere­detéről. Végre valahára tűn­jön el ez a tudománytalan megállapítás az Egerről szó­ló kiadványok lapjairól is. Dr Bakos József ti «ÖÖ» ANDRÄSi ENNYI VOLT ődalogtam ki az üzlet­ből. — Dur for men Stift? — hajtogattam most már makacsul egy ház tartási boltban... — Mi kell? — tátot Sffi rám a szemét egy hölgy igen udvarias hangnemben. — Mondom, leé­rem .., Dur for men stift.. „ — Magának is! Szé­gyell je magái! Csat kAAAA/WW^WVvM/W^AAMAi

Next

/
Oldalképek
Tartalom