Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

Amikor legutóbb, a feb­ruár elején megtartott, köz­ségi népfrontgyűlés után az újjáválasztott népfrontbizott­ság újra — és egyhangúlag — Lizák Lukácsot választot­ta meg elnöknek, néhányan gyorsan körülállták, s szé­kestől emelték a magasba. A tréfás* spontán támadt epizódot a községi tanács vb- • titkára mesélte el, .miköz­ben a községházán Lizák La­kácsra várakoztunk, aki —; ezúttal társadalmi tanácséi“ nak-helyettesd minőségben —* éppen egy fontos tanácsko­záson volt. Mosolygósán, ud­variasan kért elnézést a kis várakoztatásért, noha ezzel mi tartoztunk, hiszen telje­sen váratlanul toppantunk be hozzá Kisnánán, de hát — mint mondta — éppen a község közbiztonságáról, az el­múlt év tapasztalatairól ta­nácskoztak. A témához — mint mindig minden, a köz­ség somsát, dolgát illető kér­désben '— neki is volt né­hány szava. Ezt a tanács­titkár röviden, ahogy maguk között szokták mondani, úgy fogalmazta meg: — Lukács mindenben ben­ne van. Később derült ki, hogy va­lóban így lehet a legponto-; sabban megfogalmazni a köz­ség népszerű népfrontelnö­kének sokirányú, szerteága­zó tevékenységét. Mert kezd­jük csak sorjában: kenyér- kereső foglalkozása, immár több mint egy évtizede a A kisnánai népfrontelnök kisnánai termelőszövetkezet­hez köti, ahol a felelősségtel­jes raktárosi posztot látja el. Az eltelt tíz év alatt be­bizonyította, hogy nyugodtan hajthatják minden este nyu­govóra a fejüket a szövetke­zet tagjai, vezetői, mert a közös vagyon rábízott, je­lentékeny hányada az ő ke­zeiben biztonságban volt és van. A szövetkezeti gazdák között is népszerű, jól érti a szivük és értelmük szavát, azok is az övét. S nyilván ez az oka, hogy hosszú évek óta újra és újra beválaszt­ják a tez-vezetőségbe. Erre a bizalomra mellesleg — egyebek között — azzal is igyekezett rászolgálni, hogy 47 éves fejjel a közelmúltban, beiratkozott a szőlészeti-bo­rászati szaktanfolyamra — amelyet kitűnő eredménnyel el is végzett —, hogy a ve- f zetőségi üléseken a szakmai kérdésekhez is érdemben tudjon hozászőlni. Népfrontelnöknek először T960-ban választották meg s azóta minden választáskor újraválasztották. 1963-ban ta­nácstag lett, 1967 óta tagja a tanács végrehajtó bizottsá­gának, majd a múlt évben megtartott tanácstagi és or­szággyűlési választások ide­jén társadalmi tanácselnök- helyettessé is megválasztot­ták. Ugyanakkor a körzeti fogyasztási szövetkezetnél községe küldötte, valamint a felügyelő bizottság elnöki tisztét is betölti. Hát e sok társadalmi furtk- eió valóban minden, ami egy községben lehetséges. Am té­ved az, aki azt hiszi, hogy Lizák Lukács csak viseli e tisztségeket, s tevékenysége kimerül a tanácskozásokon, gyűléseken való részvételben. Ahogy a községi tanács ve­zetői is mondják, mindig a jó ügyek egyik legaktívabb kezdeményezője és szervező­je. Komoly érdemei vannak a kisnánai vár, a körülöt­te kialakítandó üdülőövezet munkálataiban, előkészítésé­ben, a községi vízműtársulat megalakításában, a sók-sok társadalmi munka szervezé­sében. Legfrissebb terve, hogy az idén Kisnána is be­kapcsolódjon a megyei falu- szépítésd mozgalomba. — A szép, rendezett, par­kosított, virágos utcák, elő­keltek, bennünket is gyö­nyörködtetnek majd, no meg egyre több a hozzánk látoga­tó turista is — mondja. A rend, a község harmo­nikus, arányos fejlesztése a legfontosabb ügye a nánai népfrontelnöknek, s aki az otthonában, a portáján is járt már, megállapíthatja, hogy jó példával jár az élen: ha majd minden kisnánai ház udvara olyan gondozott és tiszta lesz, mint Lizák Lukácsé, előnyösen megvál­tozik a község külső képe is. Tréfából emelték székes­től a magasba, de a tréfán túl, ez a gesztus bizonyos fokig a szimbóluma is annak a tiszteletnek és megbecsü­lésnek, amelyet a kisnánaiak iránta tanúsítanak.. „ Faludi Sándor Javul az orvosi ellátás Heves megye három körzeti gyermekorvost kap ebben az Az egészségügyi tárca idei költségvetése a járóbeteg-ei- látás kiadásaira egymilliárd 755 millió forintot irányoz elő. Ez 8,8 százalékos emel­kedést jelent az előző évihez képest. A fejlesztés eredmé­nyeként 114 új körzeti orvos munkába állítására nyílik le­hetőség. Ebből 55 általános orvosi, 59 pedig gyermekor­vosi körzet lesz. Az új gyer­mekorvosi körzetek mintegy 20 százaléka előreláthatólag Pest megyében kezdi meg működését. Ugyancsak gyer­mekorvosi körzetekkel gaz­dagodik a tervek szerint első­sorban Békés, Borsod, Hajdú és Szabolcs megye, de várha­tóan csaknem valamennyi TJ3 Aprütsban mér a kereskedelmi for­*"/F * galomban is kapható az új Fecske cigaretta. Az eddigi papír-, illetve vattafilter helyett a leg­korszerűbb acetátszűrövel készítik a Debreceni Dohány­gyárban, Képünkön: a gyár laboratóriumában műszeresen ellenőrzik az új acetátfütert. (MTI foto — Balogh László Pál) megye kap az idén egy-egy újabb körzeti gyermekorvost. Heves megye az idén három gyermekorvost kap. A tervek szerint egy Lőrincibe kerül, ketten pedig Egerben kezdik meg a gyógyítást. Az általános orvosi körze­tek 10 százaléka szintén Pest megyének jut, de számottevő lesz a fejlesztés Borsod, Szol­nok, Baranya és Fejér me­gyében is. A szakorvosi óraszám na­pi 1750-nel emelkedik, s az év végére eléri a 43 200-at. A szakorvosi ellátás fejlesz­tésében a fő törekvés válto­zatlanul a vidéki fogorvosi ellátás szélesítése, valamint a területi aránytalanságok fokozatos felszámolása. Amint az Egészségügyi Mi­nisztériumban elmondották, a fejlődés ellenére a lakosság számarányához viszonyítva az orvosi létszám még nem mindenütt kielégítő. Egységes egészségügyi szervezet kiala­kításával o tanácsok sokat te­hetnek a járóbeteg-ellátás gondjainak, problémáinak megoldásáért A rendelőkben tapasztalható elég gyakori zsúfoltság enyhítését eredmé­nyezheti például a fogadási idő előzetes megbeszélése a beteggel. Igen fontos az is, hogy a körzeti orvosok mel­lett mindenütt asszisztensek végezzék az adminisztrációt. A járóbeteg-ellátáson bélül fontos feladat az állandó gon­dozást igénylő — például a szív- és érrendszeri, vagy ve- sebántalmakban, cukorbajban, szenvedő — betegek állapo­tának figyelemmel kísérése, rendszeres ellenőrzése. Emel­lett mind fokozottabb sze­repük van a szűrővizsgála­toknak. Ezek közé tartozik a lakosság rendszeres tüdő­szűrése. Több megyére kiter­jedő vizsgálatot végez a bőr­és nemikórtani intézet is. A statisztikai adatok szerint a különböző szűrővizsgálatokon évente megjelenők száma meghaladja a tízmilliót. A közelmúltban bevezetett egészségügyi személyi lapok is lényeges segítséget jelente­nek az orvosoknak, különö­sen amikor gyors beavatko­zásra van szükség, máskor pedig a jellemző egészségü­gyi adatok ismeretében — mellőzni lehet bizonyos vizs­gálatok elvégzését Fiatal vezetők tanácsa Évről évre több ezer fiatal nevelő kezdi élethivatását a pedagóguspályán, s ugyan­csak sok ezren készülnek a különböző pedagógusképző intézményeikben óvónői, ta­nítói, tanári munkájukra. Az is régi tapaisztalat, hogy az oktató-nevelő munkával szemben támasztott követel­mények növekedése a pálya« kezdőket fokozottan érinti. Mindezeket figyelembe "véve — s tekintettel a SZOT leg­utóbbi kongresszusának a rétegpolitika kialakítását szorgalmazó határozatára — a pedagógusok szakszerveze­tének elnöksége úgy döntött, hogy tanácsadó testületéként létrehozza a fiatal nevelők tanácsát. A mintegy 25—30 tagú tanács a Pedagógusok Szakszervezetéhez tartozik. A döntés értelmében fiatal ne­velők tanácsát a megyei bi­zottságok is alakíthatnak. A tanácsnak két szakbizottsága lesz, az egyik a pedagógus­képzők hallgatóinak, a má­sik pedig a pályakezdőknek « szakbizottsága. A kéthavonként ülésező ta­taács egyebek között előmoz­dítja az oktatás-nevelés kor­szerűsítésére irányuló mun­kát, a pályakezdők politikai világnézeti nevelését. Tevé­kenysége során foglalkozik a pályaalkalmasság és a felvé­teli rendszer, a pedagógus- képzés, a szocialista tanár­diák viszony stb. kérdései­vel. A SZENTDOMONKOSI Sí­pos zs. Mihályné sorsáról, az idős, hetven évéhez köze­ledő termelőszövetkezeti tag különös kálváriájáról nem először esik «zó e hasábo­kon. 1970. december 6-i lap­számunkban „Asszony fehér bottal”, majd 1971. novem­ber 3-án „Sipos zs. Mihály­né kálváriája” című írásunk­ban már foglalkoztunk azzal a nem mindennapi üggyel, azzal a lassú, akadozó ügy­intézéssel, amelynek kény­szerű szereplője, sőt szen­vedője lett. Nyomós okok késztetnek bennünket arra, hogy most harmad ízben is visszatérjünk e korábbi té­mánkhoz. Vissza kell tér­nünk azért, mert írásaink megjelenése óta történtek ugyan jelentős változások, de még mindig nem mond­hatjuk, hogy Sípos zs. 'Mi­hályné ügye végérvényesen befejeződött. Vissza kell térnünk nem utolsósorban azért is, hogy segítsük hi­báik felismerésében, hibáik lenyesegetésében azokat az embereket, akik mind ez ideig sem vonták le az ügy­ből ama tanulságokat, ame­lyekhez igazítani magatar­tásunkat mindnyájunk ele­mi kötelessége. Hosszabb idő telt e! az említett írások megjelenése óta, ezért legelőször hadd emlékeztessünk arra: mi is történt Sipos zs. Mihályné- val?... Sipos zs. Mihályné 1960. elején lett a szentdomonko- si tsz tagja. Több mint nyolc éven at dolgozott itt, s a közös munkában rend­szeresen részt vett. 1968. jú­lius harmadika délutánján QrkWÜSU MHSZ- feímuarkSS., «asazaáH az idős asszonyt nagy sze­rencsétlenség érte. A tsz rétjén szénát gyűjtöttek, s petrencehordás közben rosz- szul lett. A jobb szemében megpattant egy ér és a lá­tását teljesen elveszítette. Hosszú időn át szakorvosi kezelésre járt, sőt a Debre­ceni Orvostudományi Egye­tem Szemklinikáján meg is operálták retina-leválás mi­att, de a műtét nem sike­rült. A szakorvosi vizsgála­tok megállapították 100 szá­zalékos rokkantságát, s azt is bizonyították, hogy üzemi balesete okozta a megvaku- lását. Sipos zs. Mihályné kálvá­riája tulajdonképpen ezzel kezdődött. Nyugdíjaztatásá­nak elintézését kérte a ter­melőszövetkezettől, majd az egri Társadalombiztosítási Igazgatóságtól. Sok ajtón be­kopogtatott, sok levelet meg­írt és megíratott, de nem történt az ügyében semmi, semmi. Végül ügyvédhez fordult, s ekkor mozdult meg lassan-lassan az az ügyintéző gépezet, amelynek idegőrlő forgása a mai na­pig tart. NYUGDÍJIGÉNYÉT eluta­sították. Érthetően, hiszen csak 9 év és í hónap szolgálati időt szerezhetett. Az elutasító határozat ellen felszólalással élt. Szakorvo­si igazolásokkal, vizsgálatok okmányaival bizonyította, hogy üzemi balesetet szen­vedett, 100 százalékos rok­kant. A munkaképesség­csökkenést véleményező X. fokú orvosi bizottság téve­sen és megalapozatlanul ar­ra az álláspontra helyezke­dett, hogy a látásvesztés nem a petrencehordás miatt tör­tént, szó sem lehet üzemi balesetről, s így a baleseti rokkantsági nyugdíjra Sipos zs. Mihályné nem jogosult. A II. fokú orvosi bizottság szakvéleménye semmiben Perel a nyugdíjas sem különbözött az I. fo­kúétól: elutasítás! Az idős asszony nem nyu­godott meg az orvosi bizott­ságok kerekperec elutasítása miatt. Elkeseredetten keres­te az igazságát. Peres eljá­rást indított a termelőszö­vetkezet ellen, kérve annak megállapítását, hogy szeme világának elvesztése üzemi balesetnek számít, s ezért a termelőszövetkezet felelős­séggel tartozik. Az Egri Já­rásbíróság igazságügyi or­vosszakértő (szemész főor­vos, az orvostudományok kandidátusa!) bevonásával folytatta le az eljárást és megállapította az üzemi bal­esetet, a tsz felelősségét. A tsz fellebbezett, s a peres eljárás jogerős bírósági ha­tározattal zárult: munka­végzés közben történt a bal­eset, s emiatt vakult meg az idős asszony. Megállapította a bíróság a termelőszövet­kezet részleges kártérítési felelősségét is. Méltán ger­jesztett haragra bennünket az a minősíthetetlen visel­kedés és nagyfokú illetlen­ség, hogy a termelőszövet­kezet csak a bírósági végre­hajtói iroda felszólítására volt hajlandó a megítélt kártérítés megfizetésére. S ez még mindig nem a leg­utolsó csepp volt Sipos zs. Mihályné keserűségének po­harában. MÁSODIK CIKKÜNK meg­jelenése (1971. nov. 3.) után levelet kaptunk az egri Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ságtól. „Szíves tudomásul- vétel”-lel közölték: „A Munkaképesség-csökkenést Véleményező I. és II. fokú Orvosi Bizottság szakvéle­ménye szerint nevezett rok­kantsága nem túlnyomórészt balesetű. A bíróság nem il­letékes annak elbírálására, hogy a bekövetkezett bal­esetből eredő munkaképes­ség-csökkenés hány százalé­kos, illetve a dolgozó mun­kaképesség-csökkenése a bal­esettel okozati összefüggés­ben áll-e.” A nagyobb nyo­maték kedvéért, hogy a le­írtakat el is higgye a hitet­len, ámuldozó és kételkedő újságíró, itt a megfelelő kormányrendelet számát, paragrafusát, bekezdését is közlik. Közlik még továbbá, hogy az orvosi bizottságok szakvéleményeit felülvéle­ményezés céljából felter­jesztették a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgatóság­hoz, s ennek megtörténte után tesznek további intéz­kedéseket hevezett Sipos zs. Mihályné ügyében. A VÉGLEGES VÁLASZT, s ezért is íródik most ez a harmadik cikk, csak nem­rég, 1972. február 12-én kapta kézhez e sorok írója az egri Társadalombiztosí­tási Igazgatóságtól. Mielőtt ezt a végleges választ is­mertetném, hadd szúrjam itt közbe, hogy az újságíró hi­tetlenségét nem bírta széj­jelosztani a bíróság ille- téktelenségére idézett ren­delet. Ügy gondolkodott: nem árthat az ügynek, ha a Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságon is látják, el­olvassák a jogerős bírósági határozatot, valamint az igazságügyi orvosszakértő precíz, szakszerű és tudo­mányos alapossággal el­készített szakvéleményezé­sét. Utólagosan az a véle­ményem, hogy egyáltalában nem ártott. De lássuk most már a választ: .. Közlöm, hogy a SZOT Társadalombiztosítási Fő­igazgatóság Egészségügyi Osztálya az Országos Or­vosszakértői Intézet főigaz­gatójának véleményét kikér­te az I. és II. fokú Orvosi Bizottságok által adott szak- véleményekkel kapcsolato­san. Dr. írás Jenő főigazgató a II. fokú Orvosi Bizottság szakvéleményét módosította, véglegesen II. csoportba tar­tozó rokkantságot — bal­esetből eredő rokkantságot — állapított meg igénylőnél. A Társadalombiztosítási Bizottság ennek megfelelő­en az igénybejelentésre te­kintettel 1970. március hó 29-töl, 640 Ft baleseti rok­kantsági nyugdíjat állapított meg.” Ismételten utalnak a le­vélben arra, hogy a bíróság illetéktelenül járt el Sipos zs. Mihályné ügyében, s „a felülvéleményezés kezde­ményezése az igazgatóság ré­széről történt éppen a dol­gozó érdekében.” Ha valaki azt gondolná, hogy ezzel most már vége a Canossa-járásnak, bizony, nagyot téved! A majd négy éve (pontosan 3 év és 8 hó­napja) tartó ügynek még mindig nem lehet pontot tenni a végére. A rokkant­sági nyugdíj megállapítása után csak most következhet majd annak tisztázása, hogy a baleset miatt Sipos zs. Mi- hálynét milyen anyagi kár érte. Perelnie kell tovább, tovább, mert per nélkül kár­térítést nem fizetnek. 30 vagy 45 ezer forintról van szó? Bizonyára sok vita lesz ebből is, az idős asszony, a Társadalombiztositási Igaz­gatóság és a termelőszövet­kezet között. 30 vagy 45 ezer forint? Vigaszdíj a megélt sok keserűségért, kárpótlás egy szem elvesz­tett világáért. Nagyobb, íel­mérhetetlenebb a kár, ami történt! SZÁMTALANSZOR leírtuk már, elmondtuk már, s ki tudja, meddig kell még ha­dakoznunk szóval, tollal, példamutatással bizonyos magatartásformák ellen, amelyek elidegenítő mozza­natként zavarhatják állam­polgárok és ügyintézők kap­csolatát. Valóban, közéle­tünk egyik égetően fontos kérdése, hogy milyen az ügyintézők és a hozzájuk fordulók kapcsolata. A min­dennapi életben elnézők, en­gedékenyek lehetünk apró- cseprő botlásokkal, hibákkal szemben, az igényesség mér­céje azonban hirtelen ma­gasra emelkedik akkor, ha a társadalom képviselőiként vagyunk jelen a közéletben. S bizonyos magatartás nem egyetlen emberre, de egész szervezetre, közösségre rá­nyomhatja a bélyegét. Miért tartjuk ezt szükségesnek el­mondani itt, s éppen ennek a majd négy éve húzódó, akadozó ügynek a kapcsán? Azért, mert az idős szent- domonkosi asszonynak a balesete következtéig, addig a júliusi délutánig, emberek százai,' ügyintézők, és tiszt­viselők is, mindent elkövet­tek, hogy az öregasszony érezhesse: olyan társadalom­ban él, amelyben kötelező elv és gyakorlat is az em­berről való gondoskodás, s az állam megbecsüli az öre­geket. S akkor ez a fárasz­tó kálvária, ez az idegőrlő Canossa-járás az igazságért, lerombolta mindazt, amit egy sereg ember figyelmes megértéssel, emberséggel ki­alakított a nénike tudatában. Itt történt a mérhetetlen károkozás. S ezért sóba, se­hol pénzzel kártérítés aeaa fizethető! Pataky Dani

Next

/
Oldalképek
Tartalom