Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

Á termelőszövetkezetek eredményekben gazdag utat tettek meg az elmúlt évek során Küldöttválasztó értekezletet tartott a Dél-Heves megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége Szombaton délelőtt Eger­ben, , a Technika Házában küldöttválasztó értekezletre gyűltek össze a dél-hevesi tsz-szövetség tagszövetkeze­teinek küldöttei. Az értekez­leten részt vettek a párt-, állami, társadalmi szervek képviselői, többek között Berki Sándor, a TOT elnök- helyettese, Klaisz Ferenc, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyette­se, dr. Havellant Ferenc, a MÉSZÖV-elnöke, Kónya La­jos, a megyei KISZ-bizottság első titkára, dr. Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője, Nagy László, a megyed ta­nács osztályvezetője, és a területi szövetségek elnökei. A küldöttértekezlet leveze­tő elnöknek Urban Imrét, a dél-hevesi tsz-szövetség tit­kárát választotta meg. Ezután sor került a különböző mun­kabizottságok megválasztásá­ra, majd Tóth Mihály, a te­rületi szövetség elnöke szá­molt be a tagszövetkezetek elmúlt négy évi gazdálkodá­sáról, a jövő feladatairól. Elmondotta, hogy napja­inkban a termelőszövetkeze­tek a II. országos kongresz- szusra készülnek. A küldöt­teket a területi értekezletre a szövetséghez tartozó szö­vetkezetekben megválasztot­ták, így a mostani értekezle­ten több, mint húszezer dol­gozó és nyugdíjas tag kép­viseletében tanácskoznak. Kifejtette, hogy az eltelt időszakban a termelőszövet­kezetek tevékenységét az MSZMP IX. és X kongres­szusának határozatai szabták, illetve szabják meg. Az el­telt négy év alatt a szövetség tagszövetkezetei eredményes utat tettek meg. A növény- termesztés dinamikusan fej­lődött, mintegy 15 százalék­kal növekedett. Az elmúlt évben kenyérgabonából pél­dául 14,4, míg takarmányga­bonából 14,2 mázsás ered­ményt értek el holdanként át­lagosan a közös gazdaságok. Ez az eredmény nem rossz, de a jövőben feltétlenül nö­velhető. A szövetkezeteknek a növénytermesztés vonalán a jövőben nagy erőfeszítése­ket kell tenni, hogy az ab­rak, szálas és tömegtakar­mányokból önellátóak legye­nek. A zöldségtermesztésnél — mint mondotta az előadó — több probléma akadt a múltban. Nem voltak ösztön- zőek a felvásárlási árak, egy­re kevesebb a munkaerő, ké­sett a gépesítés. Az állattenyésztésről szól­va Tóth Mihály kifejtette, • hogy ennek az ágazatnak a növekedési üteme mérsékel­tebb volt, mindössze 6 száza­lékot ért éL A jövőben azon­ban fokozott javulás várha­tó. Sokat segít, hogy a szö­vetség területén kilenc tehe­nészeti és tizenegy sertés szakosított telep épült vagy épül. A továbbiéban beszámolt a melléküzemági tevékeny­ségről, a gépesitésről, a több­csatornás értékesítési rend­szerről, majd méltatta a te­rületi szövetség szerepét. El­mondotta, hogy a szövetsé­gek kiállták a gyakorlat pró­báját, munkájuk elősegíti a termelőszövetkezetek célki­tűzéseinek megvalósítását. A beszámoló után vita kő vetkezett, majd sor került a kongresszusi küldöttek és a TOT-tagok megválasztására. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagja lett Kiss János, a féldebrői Rá­kóczi Tsz elnöke és Csepplye Mária, a tamabodi Tama- gyöngye Tsz zöldségtermesz­tési agronómusa. Kongresszusi küldöttnek választották Kiss Jánost, Csomós Dezsőt, Tóth Mihályt, Kiss Józsefet, Csepplye Má­riát, Tóth Józsefet, Rabecz Lajost, Molnár Jánosnét, Kiss Adámot és Simon MíhálynéL (k. L) Jönnek haza a k öltözőmaJarak A hosszan tartó enyhe idő hazacsalogatta néhány költö­zőmadarunkat. Kisebb, 15— 20 madárból álló bfbiccso- pontokat láttak többfelé az országban, s mutatkoznak már a mezeipacsirták is. Azok a vadludak és récék, amelyek nálunk töltötték a telet, már csaknem vala­mennyien elmentek, helyet­tük barát-, cigány-, nyúl- farkú és csörgörécék jöttek délről. Az idei rendkívüli időjá­rásra a tél az évszázad leg­szélsőségesebb madármoz­gását eredményezte. Mint a Madártani Intézetben el mondták, majdnem teljesen elmaradtak téli vendége­ink, a csonttollúak, amelyek máskor már novemberben megérkeznek, akadtak ezzel szemben olyan költözőmada­rak, mint a szárcsák, ame­lyek ezúttal nem mentek enyhébb éghajlat alá, s több­felé a folyók és a tavak partján bukkantak fel. A költözőmadarak zöme bizonytalan: az enyhe idő­járás ellenére például egyet­len fecske sem jött mégha­233. Hitelre lenne exükaég Mikor épül fel a hatvani sörpalackozó... ? A kéthektáros területet már kijelölték a 21-es műút men­tén, az automata gépsorokat is előkészítették, lenne, aki fel is építené a hatvani sör- palackozót, de egyelőre még­sem épül, mert nincs rá elég pénz. Erről panaszkodott mi­nap Rabecz Lajos, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet el­nöke. Már évekkel ezelőtt felve­tődött a gondolat, hogy a ked­vező közgazdasági viszonyok­kal rendelkező Zagyva parti városban a sörellátás javítá­sára palackozót létesítsenek. Ezt a helyi termelőszövetke­zet a Söripari Tröszttel együttműködve, közös vállal­kozásban meg is valósítaná. A gondolat több helyütt he­lyeslésre talált s az elkép­zelés helyességét bizonyítot­ták a gazdaságossági számí­tások is. Hatvanban ugyanis évente 120 ezer hektoliter sört palackoznának, ami hétmillió forint nyereséget jelentene a partnereknek. Nem beszélve arról, hogy Heves megyén kí­vül a közeli Nógrád és Szói-* nők megyék sörellátását is javítaná, különösen a falvak sörellátási gondjain segítene. A sört tankautókkal szállí­tanák Budapestről Hatvanba, ahol NDK automata gép­sorokkal palackoznák. A pa­lackozó tervei már elkészül­Kíesett a termelésből 94 és fél ezer munkanap 563 munkavédelmi, ellenőrzést tarlónak 1971-ben Csökkent az üzemi balesetek száma Hol volt a legtöbb probléma? ÖRVENDETES tény, hogy az üzemek, vállalatok ©gyre többet foglalkoznak az üze­mi balesetek megelőzésével. Korszerűsítik a munkahelye­iket, műhelyeket, jobb feltételeket teremtenek a tanulók képzéséhez, különféle berendezésekkel segítik a dolgozók munka közbeni védelmét. Többek között ennek is köszönhető, hogy az elmúlt esztendőben valamelyest csökkentek az üzemi balesetek Heves me­gyében, ezen belül nem csök­kent viszont a halállal vég­ződő balesetek száma. Ezek a megállapítások ab­ból az összesítő jelentésből származnak, amelyet a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága készített. E jelen­tésből kitűnik, hogy az el­múlt évben 4686 három na­pon túl gyógyuló és 23 halál­lal végződő üzemi baleset történt. Közülük 1821 me­gyénk termelőszövetkezetei­ben. Ezek miatt 1971-ben összesen 94 és fél ezer mun­kanap esett ki a termelésből. De hány és hány balesetről és termelési veszteségről szá­molhatnánk még be, ha nem jártak volna eredménnyel a munkavédelmi felügyelők el­lenőrzései. Nem kevesebb, mint 563 alkalommal vizsgál­ták meg a különböző munka­helyek óvóberendezéseit és azok előírásszerű használatát. Az ellenőrzések nyomán 21 esetben indítottak büntetőel­járást a mulasztásokért fele­lős személyek ellen. 102 alka- fegyelmivel vonták felelősségre az illetékeseket. Az ismétlődő hiányosságok miatt pedig 46 vezető ellen indítottak szabálysértési eljá­rást.’ A megfizetett bírság összege is tetemes, több mint 30 ezer forint. Érdemes itt még megemlíteni azt is, hogy az alapos ellenőrzések során balesetveszélyes működéssé miatt 271 gépet, berendezést állíttattak le a munkavédel­mi felügyelők. A BALESETEK egyik oka, hogy a vállalatoknál még gyakorta a nyereségcentrikus elmélet áll a biztonsági beren­dezések, munkavédelmi fel­szerelések alkalmazásával szemben. Alig-alig áldoznak valamit a dolgozók védelmére szolgáló eszközökre. Ráadásul sok helyen — főleg a taná­csi és a tsz-üzemágakban — ósdi technológiával dolgoz­nak, s emiatt például az volt a baleset okozója, hogy daru helyett, egyszerű rakodógép­pel emeltek fel nehéz terhe­ket. De a balesetek 28 száza­léka mégis a szakszerűtlen szállítási, rakodási munkák­nál fordult elő: azért halt meg például a hevesvezeké- nyi Alkotmány Tsz fogatosa is, tavaly június 8-án. A tech­nológiai előírások megszegése okozott balesetet a Mátravi- déki Szénbányákban, de a Bélapátfalvi Cementgyárban is. Csak három esetet emlí­tettünk a 23 halálos üzemi baleset közül... Külön témaként lehetne ke­zelni az ipari tanulókkal fog­lalkozó vállalatok ügyeit. Még mindig komoly probléma ugyanis, hogy egyes helyeken — Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat, Csőszerelő-ipari Válla­lat lőrinci üzeme, 4. számú VOLÁN Vállalat — elhanya­golják a tanulók részére meg­szabott előírások betartatását, Nincs számukra megfelelő öl­töző, fürdő, a rosszabb mi­nőségű szerszámot, gépet ad­ják a tapasztalatlan kezek­be. Nem véletlen hát, ha egy­re több balesetről érkezik jel­zés ezekről a helyekről! Szót kell ejtenünk még egy észrevételről: a vállalatok, de néha még az egyes emberek is könnyedén kifizetik a rá­juk rótt bírságot, komolyta­lanul kezelik az ellenőrök be­jegyzéseit, két-három nap után elfelejtik a figyelmezte­tő levél, a fegyelmi határo­zat intelmeit! Inkább fizetnek tehát, tűrik az állandó zak­latást, mintsem hogy felsze­reltetnék, megvásároltathák a megfelelő védelmi berendezé­seket, vagy megtartanák a kö­telező baleseti oktatást. Pe­dig minden egyes ilyen és ehhez hasonló mulasztás, em­berek életébe kerülhet, jobb esetben hosszan tartó, kór­házi ápolással járhat, nem be­szélve most a termelésből ki­esett napokról, az elpazarolt időről! ÉRTHETŐ tehát az igény: szigorúbb eljárást kell indí­tani minden olyan ember, ve­zető ellen, akinek a mulasztá­sa miatt üzemi baleset tör­tént. Szilvás István tek, sőt a hatvani TÖVÄLL — a kivitelező — elkészítet­te azokat a karserű, előre gyártott betonelemeket, me­lyekből felépítenék az ászok- pincesort, az üzemi épületet — ide kerülnének az automa­ta üvegmosók és palackozók —, továbbá a göngyölegrak­tárt, ahol előkészítenék a szállításhoz az árukat. Tizennégy milliós beruhá­zásról van szó, amelynek gépi berendezéseit a Söripari Tröszt azonnal szállítaná Egyelőre mégsem valósulhat meg, mert a Lenin Termelő- szövetkezet fejlesztési alapja le van kötve a rövidesen el­készülő, ugyancsak közös vál­lalkozásban épült sertéstelep­re. Nyolcmillió forint hitelre lenne szükség ahhoz, hogy az építkezést megkezdhessék. A hitelkérelmet a közeljövőben nyújtják be a Nemzeti Bank­hoz, s ekkor dől el, hogy meg­kezdhetik-e az építkezést vagy sem. (mentusz) Ui fjifdrfntámfok A Budapesti Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységében új gyártmányok előállítását kezdték meg. Ilyen többek kö­zött a DA típusú dömper, amelynek mellső hidját az elmúlt év második felében, a sebességváltók komplett szereié it pedig az idén kezdték meg. Képünkön a dömper futóművé- nek hidját szereli Kónya József lakatos. Az erre az évre tervezett 2070 darab sebességváltó szerelé­sében nagy segítséget nyújtanak a pásti gyáregység szak­munkásai. .'Is (Foto: Tóth Gizella) Erdő-mező számadása Választásokra készülődik 750 magyar vadásztársaság 22000 vadásza A hazai vadászat történe­tében kiemelkedően sikeres négy esztendőt zárnak ezek­ben a napokban a magyar vadászok. A 22 ezer tagot tö­mörítő 750 vadásztársaságban országszerte választásokra készülődnek, mérlegre teszik, hogyan sáfárkodtak erdő-me­ző kincseivel. Erről nyilat­kozott az MTI munkatársá­nak dr. Koller Mihály, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkára. — Az elmúlt négy évben a vadászok, vadásztársasá­gok, a megyei intéző bizott­ságok és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége nagyobb munkát végzett, mint előző­leg bármikor. Fényes bizo­nyítéka volt ennek tavaly ősszel a vadászati világkiál­lítás. — A magyar vadászok or­szágos küldöttközgyűlése 1968-ban határozta el — a világ vadászatának történe­tében első ízben —, távlati vadgazdálkodási, fejlesztési terv készítését. Eredménye­ként vadállományunk értéke az 1968. évi 509 millió fo­rintról — az 1971. évi ta­vaszi létszámbecslés adatai szerint — 657 millióra nö­vekedett. — Az elmúlt évele kiemel­kedő sikereként könyvelhető el, hogy a vadászok és a mezőgazdászok között nagy­jából eltűntek az alapvető ellentétek. Hazánk az első, ahol termelőszövetkezeti jel­legű vadásztársaságok ala­kultak. Az együttműködés lehetővé tette, hogy a kor­szerű mezőgazdasági terme­lés során mind kevesebb, a meleg vérű állatokra veszé­lyes vegyszert alkalmazza­nak, és közös intézkedéssel törekednek a gépek okozta vadveszteségek elhárítására is. A MÉM növényvédelmi főosztálya és a MA VOSZ vadvédelem-technológiai ál­lomást létesített. Az abád- szalóki társulásnál nagysza­bású vizsgálatot kezdtek olyan komplett technológia kidolgozására, amely a. me­zőgazdasági termelés haté­konyságát növeli, a vadgaz­dálkodásban viszont számot­tevő kárt nem okoz. — A magyar vadgazdálko­dás kiemelkedő sikere, hogy rövid idő alatt olyan fácán- állományt hozott létre, ami­lyen hazánkban még soha nem volt és Európában is egyedülálló. Vadásztársasá­gaink három év alatt egy­millió fácánt neveltek fel mesterségesen és engedtek ki területükre. 1971-ben el­végezték a vadállomány ál­talános vadegészségügyi vizs­gálatát is, és bár a vadállo­mányunk jelentős része egészséges, a vizsgálat fel­tárt néhány veszélyes beteg­séget is. Javult viszont nagy- vadáHományurik minősége. Míg 1967-ben 474 érmes szarvasbika került terítékre, addig 1970-ben már 928 dí­jazott szarvasbikát ejtettek el a vadászok. — Az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségek a vadgazdálkodásra is kedve­zően hatottak. A kormány támogatásával létrejött a központi vadgazdálkodási alap, amelyből a méstersé- ges tenyésztésre és vadgaz­dálkodásra négy év alatt több mint 40 millió forintot használtak fel. A vadgazdál­kodás fejlődése lehetővé tet­te a vadexport állandó növe­kedését. Míg 1968-ban a vad­export 1 millió 700 ezer dol­lár volt, addig 1971-ben meg­haladta a 4 millió dollárt. — A vadgazdálkodás és a vadászat további terveiről a főtitkár elmondotta, hogy a Dunától a Balaton nyugati végéig terjedő sávban egy­befüggő óriási „fácánkertet” alakítanak ki, ahol az állo­mányt a gazdag alföldi va­dásztársaságokénak szintjére igyekeznek fölemelni. Továb­bi lehetőség nyílik arra, hogy mind többen kapcsolódjanak be a vadászat egészséges és hasznos sportjába: a követ­kező három évben évente mintegy 1500 új tagot avat­nak a vadásztársaságok. 1972. február 27., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom