Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám

igy é¥weH ',:k: ■ ^ " ■ . : . M inden túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy az el­tolt, 1971-es esztendő kor- zakos jelentőségű volt ama- yar tanácsrendszer életében s az akkor kezdődött folya­mat átnyúlik erre az évre is. 971. volt az első esztendeje, párt X. kongresszusán ki- lakított elvek gyakorlati ér- ényesítésének az államélet, tanácsi tevékenység a szo- Lalista demokrácia fejlesz- ise érdekében. Ehhez a múlt v elején megszavazott új ta- ijestörvény szolgáltatta a ke- eíet. Milyen lehetőségeket kínált z új tanácstörvény és mi va- Isult meg azokból közel egy v alatt? Elsősorban a szocialista de- lokrácia szélesítésének min- en eddiginél hatékonyabb lapjait, eszközeit teremtette íeg, amelyeknek egyben kel- 5 jogi biztosítékáról is gon- oskodott. A tanácsok nép- épviseleti önkormányzati jel­igének kikristályosodását fő­ig a helyi IV. ötéves tervek íegerősítése, a területi, va- umint a településhálózat- ijlesztési tervek, a,főbbága- iti programok kidolgozása, a özponti és a helyi társada- ►mpolitikai célkitűzések vég- ihajtásának kidolgozása, va- imint az újszerű falugyűlé­se során tapasztalhattuk. A épképviselet jellemző voná- út fedezhettük fel minde- iitt a testületek döntései­én is, amelyek most már a tegnövekedett önállóság és űelősség jegyében szület­ik. Az önkormányzati véná­ik érvényesülését pedig fő- éppan az segítette elő, hogy z időközben a tanácstör- ényen kívül —, megjelenő özponti intézkedések ered- lényeképpen a tanácsok ál­ltában rendelkeznek a gaz- asági ' tevékenységükhöz sükséges intézményfenntar­tási, vállalatfelügyeleti, gaz­dálkodási és az ehhez kap­csolódó hatósági jogkörökkel, s az ezek gyakorlásához szükséges pénzeszközökkel. Mert ezek nélkül természe­tesen nem sokra mentek vol­na községeink, városaink a fejlesztési munkában! A költségvetési törvény azon­ban öt évre előre meghatá­rozta a szilárd pénzügyi for­rásokat, s a több minit 111 milliárd forintnyi költségve­tési előirányzat majdnem 90 százalékát már a saját és az állammal megosztott bevéte­lek képezik. A pénzeszközök .felhasználásában is nőtt az önállóság. A tanácsi tervezés és gaz­dálkodás demokratizmusának kiszélesítését tapasztalhattuk az elmúlt év folyamán. A ta­nácstagok és a lakosság most már valóban értelmét látta annak, hogy beleszóljon az ügyek eldöntésébe, hogy részt is vállaljon a tervek valóra váltásából. Egyre inkább elő­térbe került a területi elv a tanácsok testületi tevékenysé­gében, vagyis az adott terü­let egészének fejlesztéséért, az egész lakosság ellátásáért érzett felelősség. Ez a felfo­gás teszi mind gyümölcsö­zőbbé a tanácsok gazdasági koordinációs törekvéseit is, amelyek a nem tanácsi vál­lalatok, intézmények, szervek egyre nagyobb mérvű, s im­már „legális” bevonását igye­keznek megvalósítani a la­kosság életkörülményeinek javításában, különböző igé­nyeinek kielégítésében. A tanácsok államigazgatá­si tevékenysége a hatósági ügyintézés, á legközvetleneb­bül függ össze a lakosság mindennapjaival, s így fon­tossága mind politikai, mind társadalmi szempontból vi- ' tathatatlan. A törvény meg­hozatala óta eltelt egy év alatt a tanácsok hatósági munkája, az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak inté­zése kétségtelenül javult Főképpen a helyi — a köz­ségi és a városi —, taná­csok hatáskörének nagyobb arányú bővítésével, a járási tanácsok helyett, a járási hi­vatalok létrehozásával a bü­rokrácia egy „fokozatának” kihagyásával —, az ügyinté­zés fokozatos egyszerűsödé­sével. Nehéz lenne elsorolni azo­kat a kézzelfogható eredmé­nyeket, amelyeket ez az ap­parátus a maga sajátos esz­közeivel a legkülönbözőbb ágazatokban — oktatás, nép­művelés, egészségügy, szo­ciálpolitika, kommunális el­látás, szolgáltatás stb. —. a szorosan vett ügyintézésen kí­vül elért, a legkisebb köz­ségtől kezdve a fővárosig. De különösebb vizsgálódás nél­kül is bárki észreveheti ma­ga körül a fejlődés számtalan jelét, amely a tanácsok haté­konyabb tevékenységével függ össze, akár a közéleti légkör pezsgését tekintjük. K özel egy évvel ezelőtt, a tanácstörvény par­lamenti vitájakor hármas célt tűztek ki a jogalkotók: az új jogszabály teremtsen jogi feltételeket ahhoz, hogy növekedjék a tanácsi munka hatékonysága, szakszerűsége és kulturáltsága, s egyben csökkenjenek az ügyintézés bürokratikus vonásai; növel­je főleg a helyi tanácsok ön­állóságát, hatáskörét és gaz­dasági lehetőségeit; végül az előbbiekkel egyidejűleg erő­sítse a központi irányítás ha­tékonyságát. Az eddigi ta­pasztalatok arra engednek következtetni, hogy a tanács­szervezet jó úton halad a cé­lok megvalósítása felé. ... ' - (N. G.) Romatoztathatú tapasztalatai! Az SZVT delegációjának csehszlovákiai látogatásáról Az MTESZ megyei tag­gyesületei között — fiatal tolija ellenére is — eredmé- yesen dolgozik a Szervezési s Vezetési Tudományos Tár­aság szervezete, amelyet ibb más mellett a vezető­épzés dicsér. Tavalyelőtt s ivaly összesen 286 közép- |ezető számára rendezett si­etés tanfolyamot, s émel- ptt más hasznos előadások tervezésével is segítette a özépirányításban részt ve- !ő dolgozok mindennapi íunkáját. Mint lapunkban korábban ivashattuk: jó véleménnyel jan mindezekről a társaság ' rszágos központja is. amely abbször honorálta már ezt z igyekezetei. Legutóbb ép­en a közelmúltban, amikor kódot adott a megyei szer­ezet titkárának, Marsai [erdinándnak is, hogy a íagyar delegáció tagjaként észt vegyen egy csehszlo- fákiai tanulmányúton. A megyei titkár a napok- lan- érkezett vissza a%küi- öidi látogatásról, amelyről beszélgettünk vele. — Hét napot töl lüti dek- tácionk a szomszédos or- zúgban — mondta Marsai ferdináud —, s ezalatt nyúl • Intézetben tettünk látogatási, közel félszáz általánosan (sillert, tudományos szakem­berrel találkoztunk. Minde­nekelőtt a központi vezetés- udományi intézetet kerestük jel, s jártunk a vezetőkép­tő iskolaközpont tanácsadó ntézetében, ahol számunkra idáig ismeretlen szolgáltatá­sokról tájékoztattak bennün­ket. Aztán voltunk a köz- gazdasági főiskola vezetéstu- lományi tanszékén, ahol al­kalmunk volt betekinteni ab- ím a magas szintű oktatói Munkába, amit az ágazati minisztériumokkal karöltve kimondottan a diplomások számára indítottak... Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok a felkeresett in­tézetek legmodernebb tech­nikai eszközökkel való fel- f szereltségéről, a vegyipari és építőipari közép- és felső vezetők részére berendezett modern, kényelmes kollégi­umokról. A legnagyobb szen- zációt azonban számomra kétségkívül a Prága egyik külvárosában levő iskolában látott tanterem jelentette, amelyben az építésügyi mi­nisztérium szakembereit tranzisztorizált elektromos vezérlésű asztalok mellett oktatják. ,Ahogyan hallot­tam: e módszer egyedülálló a szocialista országok gya­korlatában ... Örömünkre szolgált, hogy több intézeti igazgató és tanár a továb­biakra a velünk való együtt­működésre is szándékot mu­tatott. A kitűnően összeállí­tott programból egyébként meg az utolsó előtti napon sem hiányzott a „csemege”: delegációnk számára ugyan­is vendéglátóink 12 kiváló csehszlovák műszaki-gazda­sági és tudományos szakem­ber részvételével igen tar­talmas konzultációt rendez­tek. — Mindezt összevetve, ho­gyan értékeli a tanulmány­utat? — Az ősszel nálunk járt csehszlovák delegáció látfl­. gatásának viszonzása két szempontból is rendkívül hasznos volt számomra és számunkra. Egyrészt jóleső- en személyesen is meggyő­ződhettünk csehszlovák ba­rátaink gazdasági életének konszolidációjáról, másrészi számos itthon kamaztoztatha- tó tapasztalatot szereztünk Külföldön szerzett ismerete­inket reniélhetoeu A&erben Heves megyében is mielőbb eredményesen felhasználhat­juk — mondta végezetül Marsai Ferdinand. (—ni) Az „olajos” termelőszövetkezet Kóstoló az új pincében. Búza József főagronómus és Kecső János pincemester kóstolják az elmúlt év termését, a jó zamaté borokat. (Foto: Kiss Béla) Valahányszor szóba kerül az andomaktályai termelő- szövetkezet jó eredményeivel és stabil pénzügyi helyzetével, a szakmabeliek elmosolyod­nak és ennyit mondanak: könnyű nekik, ott vannak az olajosok. Kiapadhatatlan pénzforrást jelentenek az olajkutak. Az andomaktályai tenne! ő- szövetkeszet területén sűrűn bólogatnak napjaink gémes- kútjai, az olajszivattyúk. Az üzemeltető a birtokolt terü­let, utak fejében minden esz­tendőben fizet a termelőszö­vetkezetnek. — Valóban emiatt áll olyan jól a termelőszövetkezet? — Kérem, én. csak tényeket és adatokat fogok félsorakoz­tatni — mondja Búza József •főagronómus. — Kezdjük a lényegbevágóval, amit annyi­an, és annyiszor szeretnek fel­hozni a termelőszövetkezettél .kapcsolatban: az' olajosokkal. A termelőszövetkezet, amiért területét használja a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgázter- melő Vállalat, évente pénzt kap a termelésből számunkra kikapcsolt területért. Ez nem kevés összeg. Közel egymillió forint. Termelőszövetkeze­tünk ez évi termelési értéke viszont 33—35 millió forint. Ezt a termelési értéket jó üzemszervezéssel es gazdasá­gi® munkával érjük el. Az aratás tizenhárom napig tar­tott mindössze. Három kom­bájn, két billenős tehergép­kocsi és hét ember dolgozott •a betakarításnál. Búzaból húszmázsás üzemi átlagot ér­tünk el, őszi árpából holdan­ként 25 mázsa az átlagunk. Lucernából 40 mázsa a hol­danként betakarított széna. És itt van a szőlő. Ha az összes telepítés termőre for-, dúl, alaptevékenységünk 70 százalékát a szőlőtermesztés adja. Nem kevés gondot for­dítottunk a szőlőre hosszú évek óta. Itt is csak számo­kat mondok. 1970-ben, ami­kor az egész környéken ka­tasztrofális volt a termés, a közelebbi és távolabbi szom­szédaink nyolc, illetve három -négy mázsa szőlőt szüretel­tek egy holdról, a mi átla­gunk 57 mázsa volt holdan­ként. Igaz, hogy tizenötször permeteztük a szőlőt, volt olyan hét, amikor minden második nap poroztunk vagy permeteztünk, az egy holdra jutó növényvédő szer ára meghaladta az ezer forintot, de amint az eredmény mu­tatja, megérte. — Az idei szőlőtermés? — Száztíz vagon szőlőt szü­reteltünk, 7500 hektó borunk lett. A termésátlag 55,4 má­zsa holdanként! — A szakmai munkán kívül mi az a többlel. amivel el­érik ezeket az eredményeket? — A szakmai munka első­rendűen fontos. Termelőszö­vetkezetünkben minden táb­lára szinte külön recept van felírva, a laboratóriumi talaj­vizsgálatra alapozzuk a táp- nyagszint-utánpótlást, a szük­séges mikroelemeket levéltrá­gyázással pótoljuk, a permet- . lével keverve. Ami ezenkívül, döntően hat a gazdasági ered­ményekre, az a munkafegye­lem és a prémiumrendszer. Nálunk minden termelőszö­vetkezeti dolgozó az1 alapke­resetéhez viszonyítva 20-tól 35 százalékig kaphat prémi­umot, ha egy évben, a' meg­határozott munkanapokat le­dolgozza. 250 ledolgozott munkanap után jár az alap­kereset 35 százalékát kitevő prémium. Az igazolatlan tá­volmaradások pénzelvonással járnak. Nálunk kitűnő r a munkafegyelem, és ez min­den termelőszövetkezetben alapköve a termelésnek. A különböző intézkedések, a prémiumrendszer eredménye is, hogy a tagok mindenkor rendesen dolgoznak. A de­cember havi munkaegység­felhasználásunk meghaladja a júniusit. Állandó, rendsze­res munka folyik a termelő­szövetkezetben. Ezen a télen már megkezdtük az új pin­cevágást, előkészülve arra a nagyobb termésre, ha már az összes nagyüzemi tábla ter­mőre fordul. Előrelátás, terv- szerűség, megalapozott beru­házások. — Mik az idei tervek? .. — Itt is csak számokat rhondok. Hétmillió-, forint be- , 4P: ruházást tervezünk, ebből öt­millió a saját erő. A vezető­ség feladata, hogy nagytól alapos és átgondolt gazdasá­gi életünk gyom változásait figyelembe vevő döntéseket hozzon, hogy a tagok mun­kája meghozza az eredményt. Ez nálunk eddig tökéletesen szinkronban van. Ez az „ola­jt®” termelőszövetkezet titka. : j • Sz. A. Ä megújuló Vécs Négy év alatt évtizedeket lépett előre HA VALAKI azt kérdezi a gyöngyösi járási szerveknél: véleményük szerint, mi a leg­jellemzőbb Vécsre, rögtön az­zal válaszolnak, hogy a ro­hamos fejlődés. Ezt az ösz- szegezést nagyon könnyű el­lenőrizni. Illetve, nem is olyan köny- nyű, Mert a Vécsre vezető út ezer veszéllyel terhes, mé­terenként újabb és újabb meglepetéseket tartogat. És ha sikerül tengelytörés nél­kül a 3-as főútról eljutni a lankák közé bújó község le­gyező módjára szétnyíló köz­pontjáig, az első megköny- nyebbiilt sóhaj után bátran körülnézhet az ember. Min­denekelőtt a KPM illetéke­seit emlegeti egyre csende­sedő morgolódással, majd azon ámuldozik, mennyi szép, modern vonalú épületei, szá­molhatna össze. A község belső útjának kitűnő állapo­tán bökkenhet meg, emlé­kezve a néhány másodperc­cel korábbi emlékekre, ami­kor még úgy bukdácsolt át a tönkrement, valamikor út­burkolatnak nevezett hul­lámvölgyeken, hogy minden méterért izgulnia kellett. Amikor a községi tanács vb-titkára később mindeh­hez még hozzáteszi: hány helyen kopogtatták meg az ajtót útügyben, hogyan hív­ták meg az országgyűlési képviselőt is az általa nem is sejtett útvizitre abban a reményben, majd csak segít ő is, akkor végképp nem ért már az idegen semmit. Kény­telen elfogadni annak a megállapítását, aki szerint a személyes tapasztalat hiá­nyában nem lehet ennek a minősíthetetlen útnak a mi­nőségéről beszélni. Pedig a községet, Vécset is az ország útjai kapcsolják a külvilág­hoz, a kissé messzebb eső két városhoz: Gyöngyöshöz és Egerhez. Az út itt is lét- szükséglet. Kevés az autó- buszjárat is, tehát a vécsi- eknek nagyon meg kell gon­dolniuk, hogy mikor és ho­vá ruccanhatnak ki. Éppen ez a nehézkes kapcsolat a .környezettel teszi, hogy a fiatalok elmennek a község­ből. Fogy a lélekszám, pa­naszolja Molnár István vb- titkár. Pedig Vécs sokat változik az utóbbi években és hatá­rozott szakaszokat lehet ki­jelölni ebben a fejlődésben. Kezdődött a sár száműzeté­séért vívott küzdelemmel. Előbb csak cementlapokat hordtak ki a Zetorok az ut­casarkokra. Szinte felkínálva az embereknek: fogják meg, rakják le azokat a házak elé. Aztán jött a villany. Minden házhoz, minden maj­dan beépítendő telekhez el­jutott a vezeték. Az oszlo­pok közül minden másodikra lámpa került, a község köz­pontjában pedig minden osz­lopra. A VÍZ sokkal korábban folydogált a csövekben, mint a járás sok más községében. Amikor hozzáfogtak a vízmű megépítéséhez, meghívták a szakembereket. Azok mind­járt azzal kezdték, hogy ennyi meg ennyi pénz kelle­ne. Mire a vécsiek így vála­szoltak: maguk ne azt mond­ják, mennyi pénz kell, ezt bízzák, miránk, hanem azt, mikor tudják/ elkezdeni a munkát és mikorra fejezik be. Annak is külön sora van; ahogy az óvoda felújításá­hoz láttak. Eszükbe jutott, lehetne ott egyúttal egész­ségház és takarékszövetke­zet is. A domoszlói ÁFÉSZ- nek tetszett az ötlet, a pénzt is felajánlotta. Mire a ta­nács vb-titkára összeverbu- vált. nyugdíjasokból egy bri­gádot, megbeszélte velük, hogy mennyi órabért kaphat­nak, ha ezt; a kétszintes, mo­dern épületet felhúzzák. Si­került is,; mindenki legna­gyobb ámulatára. Sokkal ol­csóbban, mintha bármelyik vállalat csinálta volna, de rövidebb idő alatt is. A bisztró is ilyen neki­buzdulásból épült meg a fo­gyasztási szövetkezet vállal­kozásában. És ez valóban bisztró. Naponta meleg ételt főznek itt. Aki betér ebé­delni, válogathat a sültek között. Leves és főzelék, vagy a tészta soha sem hi­ányzik a kínálatból. Mert az öregek napközijét is innen látják el. Ugyanis a klub­könyvtár épületében már működik az öregek papközi otthona. Két új üzlet várja a vé- csieket. Az egyik élelmiszer- és háztartási bolt, bő vá- . lasztékkai, a másik vegyes- cikk-üzlet,' amelyben már nem mindig található meg az, amit keresnek a vevők. Gázcseretelep épült, az olaj­tároló pedig most készül. Valahogy úgy volt itt min­dennel a község vezetősége, hogy a lakosság ösztönözte a tettekre. Éppen az elzártsá­guk, a rossz közlekedési le­hetőségek kényszerítették a vécsieket arra, hogy minél kényelmesebben berendez­kedjenek, minél lakályosab­bá tegyék házaikat is, köz­ségüket is. A fiatalok már városok­ba igyekeznek innen, de akik maradnak, valahogy a vá­rost szeretnék bevinni Vécs­re. Ha már Mohamed nem megy a hegyhez!... És mindez a rossz közlekedés miatt, amit csak nehezíte­nek a rossz útviszonyok,, hi­szen a huszonegynéhány ki­lométer egyébként ma már nem lenne távolság. HA VOLNA akasztófahu­moruk a vécsieknek, azt mondhatnák: Hála a KPM illetékes szerveinek. akik ennyire elhanyagolják az út­jainkat, sok mindent meg­valósítottunk itthon, ma­gunknak. És még tovább akarjuk fejleszteni ezt a kis községet. Az sem baj, ha néhány év múlva nagyon emlékeztet majd egy parányi kis városkára. (G. Molnár F.) . Qpniiiffifí. A 1972. február >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom