Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

A fejlődő egészségügyi ellátásért

iskolájában, általános betegapolonőket, valamint csecsemő- es gyermekápolónőket képének. A tanulóknak több mint húsz tárgyból kell elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátítaniuk. Képünkön: Bocsi Sándor né oktató ismerteti a műszereket.

(MTI foto — Érczi K. Gyula)

A Filharmónia

egri hangversenyéről

Az Országos Filharmónia kedd esti hangversenyén a barokk XVIII. század levegője töltötte be a színházat: a műsor különböző rangon, más-más műformában, másmás szinten, de ugyanazt a pompakedveíő. életvidám, a külsőségekre, a nagy látszatra és nagy . hangzásra jól odafigyelő barokk embert idézte, akinek igazi gondja --- talán még a lényegnél, a tartalomnál is fontosabban —, a forrna, a kifejezés módja volt.

Beszámolónkat Haydn Nelson-miséjével kezdenénk. A tágas-levegős, széles, freskó- szerű festés különösen a Glóriában és Credóban mozgat meg nagy erőket. Ehhez a muzsikához nem nehéz oda- képzelni a bárotok katedráli- sok szemet gyönyörködtető pompáját, amikor a főpap bevonul az oltárhoz és színes, nagy papi segédlete élén hozzákezd ahhoz a liturgikus: folyamathoz, amelyben az: áldozat megismétlődik. A: Kyrie nem valamiféle aláza-: tos könyörgés, inkább letér-; delés a templomi áhítat lép-: csőjén, hogy aztán a Ben*-! dictus légiessége és az Agnus: Dei meghittsége elcsendesül-; jön a békekérés hangsúlyta-| lan vágyakozásában. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy ez a mise nem is any- nyira imádságszerű, mint inkább a maga hangjára ismerő és büszke ember barokk hódolata a templomban.

A szólókat Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Réthy József és Kovács Kolos énekelték. Az oratóriuméneklés e magyar kiválóságai csillogóan szólaltatták meg szólamaikat, amelyek olykor önálló életet éinek. Különösen Andor Éva fontos szopránszólama hatott jól. '

A debreceni Kodály-körus — ' karigazgatója- Gulyás György —, kitűnő benyomást keltett: a forró siker komoly •részese.

Mozart Nyitánya olasz stílusban a nagy zeneköltő korai alkotói korszakára irányította figyelmünket: ezek a

ír arm ón iák még csak sejtetik azt a kiteljesedő életművet, amely az érett alkotásokban annyi szépséget és emberi tisztaságot ajándékozott az emberiségnek.

Stamitz Klarinét verseny ét Horváth László játszotta a Miskolci Szimfonikusokkal. Ez a viszonylag kisebb igényű muzsika nem fűti fel különösebben a hallgatóságot, pedig kecses mozgású, bájos barakk vidámság. Horváth László valahogyan azt a lelket neon hevítette fel játékával, amely ebben a műben kell, hogy megszólaljon.

A Miskolci Szimfonikusokat vendégkarmester, Piero Bellugi vezényelte. Ez a fiatal és temperamentumos olasz karmester határozott irányító erő és különösen a Haydn-misénél a kórust, a zenekart és a szólistákat maradéktalanul szép zenélésre- éneklósre fogta össze. Az egri színház falai ritkán hallottak egyszer-egyszer ilyen lelkes ünneplést, mint kedden este. Teljesen megérdemelten!

A zenetörténeti bevezetőket Pándi Mariann mondotta eL

(farkas)

AJkotóimlIielyliej*

História

születik

Dr. Nagy József, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatóheiyettese, a nappali tagozatos hallgatók oktatásával, nevelésével foglalkozik nap mint nap. Sokágú, úgyszólván egész embert követelő elfoglaltság; ő azonban úgy tekinti, mint a nyughatatlan, termékeny élet egy, bár nagyon lényeges mozzanatát. Emellett nemcsak a történelmi tanszéket vezeti, hanem a kutatás, a históriai oknyomozás megszállottja. Könyvet írt, tudományos publikációinak sora jelent és jelenik meg a szaklapokban. Látogatásomkor alkotómunkájának műhelytitkairól, a hlstórikus tevékenységének hasznáról faggattam. * S * S

Két téma vonzotta, s vonzza ma is: az 1918-as polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság megyei krónikája és a fel- szabadulástól napjainkig terjedő korszak megyei eseményei. Egyszóval: a legújabb kor historikusa akart és akar lenni. Érdeklődését így elemzi:

— Mai ember számára a legizgalmasabb a közvetlen múlt mikroszkopikus vizsgálata. Mennyi megoldatlan probléma várt és vár ma Is tisztázásra! Érdekés, színes, valóban alkotásra inspiráló feladat ez, annál is inkább, mert a közelmúlt históriáját szemtanúként éltem végig. Az elemzés tükrében más hangsúlyt, helyes értelmezést kapnak a régi gondok, mentesülnek a szubjektív ízektől, a kortársi tévedésektől. Úgy érzem, nem túlzás azt mondani: nincs ennél felelősségteljesebb munka történész számára.

S máris a historikus ars poétikájáról beszél:

— Vannak nem is kevesen, akik a történészt iratkukacnak, könyvmolynak, a búvárkodást pedig meglehetősen öncélú tevékenységnek tartják. Felszínes felfogás ez, s nem szubjektív alapállásból vitatom. A történész ugyanis, amikor a múlt eseményeit elemzi — legyenek azok akár több ezredévnyi távolságban is —, a jelennek alkot, sallang mentes, valósághű történelemszemlélet

kialakítására törekszik. Nemhiába mondták a rómaiak, hogy a történelem az élet tanítómestere. A múlt ismerete nélkül ugyanis nehezen érthető jelenünk társadalmi, politikai, gazdasági fejlődése, s nem egyköny- nyen határozhatók meg a jövő célkitűzései. Különösképp vonatkozik ez a legújabb kor történeti elemzésére. A történészeknek nyílt, igaz értéke'ést kell adniuk, ezzel is elősegítik, hogy a mozgalmi, a politikai vezetők tisztábban lássanak...

Nem marad meg az általánosságoknál, mindjárt megyei példákat említ az elmúlt negyedszázad időszakából. A Horthy-éra gazdasági körülményeit idézi, a felszabadulást követő évek politikai vonulatairól, a megye lakosságának alapállásáról beszél, majd így ösz- szegez:

— Ha akkoriban mindezt figyelembe vették volna, akkor nem született volna számos helytelen, ellentmondásos gazdasági-politikai döntés, zökkenőmentesebbé formálódott volna a megye fejlődése.

— A múltat mérlegre tenni csak pártos alapállásból kiindulva, a tények tárgyilagos elemzésével lehet. Nem túlzók, amikor így fogalmazok: a történész is felelős nemcsak napjainkért, hanem jövőnkért is...

Jövőre lesz huszonöt. éves az egri főiskola, erre az alkalomra jubileumi kiadvány készül, felölelve a negyedszázad legfontosabb „házi eseményei t”, ford u lápon t - jait. A mű összeállításán öttagú alkotógárda szorgoskodik. Dr. Nagy József nemcsak szerkesztője a kiadványnak, hanem maga is részt vállal a kutatómunkából, megírja huszonöt év krónikáját. Ahogy erről beszélgetünk, felvetődik a munkamódszer kérdése.

— Bizony a történész munkája nem túl látványos, han gyaszorgalmat, konok kitartást kíván. Forrásmunkák tömegét kell higgadtan áttanulmányozni kortársak, szemtanúk emlékezéseit feljegyezni. s közben mennyi a kitérő, nemegyszer napokig jár az ember tévúton, korabeli újságok sorét böngészi végig egy-két mondatos utalásért. Az is előfordul, hogy rá sem bukkan, közben persze akarva-akaratlan egyéb adalékokat jegyez meg, ezeket később felhasználhatja. Az adatgyűjtés, a cédulázás a munka legideg- űrlőbb része. A rendezés már alkotómunka, még inkább az a megírás. Ekkor érzi az'em- ber. hogy érdemes volt „bogarászni”.

A távlati tervek? Erről különösképp kedvvel beszél dr. Nagy József:

— Megyénkről még nem készült átfogó történeti monográfia. A több kötetre tervezett: mű rendkívül precíz kutatómunkát igényel. Gond is akad ezzel kapcsolatban bőven: nagyon kevés a középkorra és a török időkre vonatkozó levéltári utalás, hiszen jó részük elpusztult a századok viharában. Valahogy mégis pótolni kell, mert különben torzó lenne az anyag. Ebbe a nagyszabású munkába kapcsolódom be, legalább tíz évre ad tennivalót. Egy gond van1 csak: kevés idő jut a kutatómunkára. ..

Pécsi István

rsy^sss/ss/ssss/sssss/sssssssssssssssss/ssssy

omm\

ISII!, február 21.» csütörtök ^

fc/rpm

El EM ER

Vázta*ol< Dohó István életregényéből

v.

Esküvő, halálos ítélet, ostrom

Leírni is sok volna, amit a következő négy esztendőben Dobónak lennie kellett. A vár teljesen elhanyagolt, az őrség fizetetten, úgyszólván nincs hajlék, ahová az ember lehajtsa a fejét. Építeni kellett egy nagyobb házat, egy kisebbet, bástyát emelni, falakat húzni. A megye egész jobbágysága dolgozott, rajtuk kívül ezernél több napszámos, köztük mintegy hatszáz nő is. Árkokat ásni Pozsony, Rimaszombat környékéről hoztak munkásokat.

Mostanában megint igen kellett tartani a töröktől, mert Izabella királynő, a nemrég elhunyt Zápolya özvegye aláírta Kolozsvárott a szerződést Ferdinánddei Erdély átadásáról és a szultán felbőszült, amikor értesült

a háta mögött kötött egyezségről.

Dobó kémei útján tudta meg, hogy a török Szolnokon várát akar építeni, ahová ötezer katona fér. Tizenkét megye nemességét hívta ekkor egybe és meggyőzte őket arról, hogy meg kell a törököt előzni a szolnoki várépítéssel. 1550. szeptember 10-én megkezdték a munkát Egerből olasz és német kőmívesek, ácsok, igás és kézi munkások tömegei dolgoztak, s hogy a várat körülvehessék vízzel, a Tiszától a Zagyváig új medret ástak, a kihányt földet fűz- fafonadék közé tömték s igy 8—9 öl magas falat emeltek, négy sarokbástyával. Húsz nap alatt elkészült a szolnoki vár négyezer fegyveres számára.

Aztán arra is kellett gondolnia. amire már régóta

sürgette az idő. Ötven felé közeledett s ha lett volna ideje fényes . ezüstlapokba pillantani, dús barna szakállábán megláthatott volna néhány fehér szálat is. Keserves, gondos napjai között elgondolkodott, ki folytatja majd a Dobó nemzetséget? Ferenc hirtelen, erőszakos ember, az öccse, Domokos, jámbor. szelíd fiú.

A kettő között ő maga. Egyik pozsonyi gyűlésen megkérdezte a szép leányairól híres Sulyok Balázs főkamarást: Nem tudna nekem kornmendálni kegyelmed egy szemrevaló fehér- népet?

Sulyok hosszú ideig must- rálgatta Istvánt. Szép tartásé, szálegyenes. — Eddig csak a törököt szeretted — mosolygott.

— Biz igaz, mindig őket tartottam jól a kardom élével, ha találtam. Ha meg nem találtam, kerestem. De lányra nem találtam, mert nem kerestem. Nem volt rá érkezésem.

— Nézd csak, öcsém. Az egyik lányomat elvette Balassa János. A másikat elvitte Boeskay György. Hanem van még otthon egy lányom, Sára, hitvesi gondodra bíznám szívesen.

— Nagyon megköszönöm atyafiságos jóindulatát, Sulyok bátyám, de aggodalmam vagyon. Nem lész túl fiatal Sára énhozzám?

— Nem kisasszonynak neveltem. Vitéznek való. Te pedig az vagy. Jó híred, becsületed is megér egy pár esztendőt, s ha kipedred a bajuszod, harmincnak se látszol. Ezt Sára is tudja. Egyszer-másszor szót is ejtettünk már rólad. Boldog lesz, ha ilyen ember köti be a fejét.

A sok gond miatt István el sem tudott menni háztűz- nézőbe. öccsét, Domokost kérte fel erre a megbízatásra. Sulyok Balázs maga jött lánya beleegyezésével és | 1550 október középén Degor-J dűlt az egri var kapuján azi

örömapa és a menyasszony balárja. a hozzávaló társzekerekkel. Október 17-én indult a násznép a nagy palotából az egyházba, ahol Sbardellato váci püspök ajkán felhangzott a korabeli fogalmazású kérdés: Ki neved? Dobó István. — Sze- reted-é ezt a tisztességes személyt? Akarod-e házastársul hozzád venni? — Akarom. Ki neved? Sulyok Sára — csengett valahol, valahonnan, talán a napsugaras októberi égből. Mert Istvánnak, akinek eddig a vér és verejték s a gond volt a valóság, ez a valóság most hihetetlennek tűnt, hogy most itt van ünnepi selyem dolmányban és mellette ez a habból készült menyasz- szony. Csak amikor feléje fordult az első hitvesi csókra Sára s azt mondta: Édes uram — hitte el ezt a valóságot is.

Pedig fenyegetőbb valóság is közeledett. 1551 áprilisában érkezett meg a nádori helytartói bíróság pecsétes levele, mely szerint a Révay Ferenc nádori helytartó elnöklete alatt összeült bíróság által a Tegenyei Tamás ellen elkövetett hat- rendbeli nagyobb hatalmas- kodás miatt Mátyás és II. Ulászló még érvényben levő végzései szerint Dobó Ferenc, István és Domokos fej- és jószágvesztésre ítéltetnek. Az elkobzott javak kétharmada a bíróságot, egyhar- mada a panaszost illeti.

Amikor elolvasta Dobó, elkomorult. Most nincs érkezésem meghalni. Asztala fiába zárta az írást és ahogy ott állt összeszorílott foggal, lábát szétvetve, felsötétletl előtte a Perényiek alakja. A nádor, aki elvette örökségüket, a fiáé, ajci folytatta üldözésüket és Gáboré, akinek keze immár megsuhog- tatjá feje fölött a pallost. Magában mormogott s dehogy szólt volna Sárának egy szót is, aki már mellében hordozta magzatát.

ök ugyan nem mentek el ügyük tárgyalására s Tegenyei letette az esküt panasza valóságára. A Dobó- birtok egyharmada megérte a hat rovást, rtieg a hamis esküvést.

Az 1552 év elején, már január 9-én Dobó kémeket küldött Szegedre és fontos híreket kapott a török készülődéséről. A hónap közepén Oláh Miklós püspök, aki Pozsonyban tartózkodott, meghívta első ünnepélyes püspöki miséjére. Illőképpen megrakott néhány társzekeret a püspöki lakomához. Ugyanakkor ország-' gyűlés volt Pozsonyban, amelyen a király is részt vett.

Ekkor jelent meg Dobó a pozsonyi várban és kihallgatást kért a királytól.

— Mi jót hozott Dobó abból a veszedelmes országból?

— Egy kérdéssel fordulok felségedhez: szüksége van-e felségednek az én fejemre?

Ferdinánd rácsodálkozott, aztán elmosolyodott: Jó, jó, tudom, hogy megházasodott, de talán nem vesztette el egészen a fejét?

— Ha ennyire ismeri felséged a dolgot, akár a hónom alatt is nozhattam volna a fejem — mondta Dobó szemrehányóan.

— Ne tréfáljon, kérem. Mi történt? Beszéljen.

— Az, hogy a nádori bíróság közel egy esztendeje fej- és jószágvesztésre ítélt két testvéremmel együtt. Nagyobb hatalmaskodásért. Amiről nem is tuddz.

(i'ulglaljuiz)

»