Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

Növekvő lehetőségek ipar a mexőgasdaságban A- szocialista demokrá- ” cia elmélyítésére irá­nyuló törekvés talán a leg­közvetlenebbül a tanácsok és a népfrontbizottságok mindennapos, egymáshoz szorosan kapcsolódó tevé­kenységében mutatkozik meg. Ebben az időszakban, ami­kor a népfront négyeszten- dei munkáját értékelik min­denfelé, — a városi, közsé­gi, majd a márciusi járási és megyei népfrontbizottságok választásakor, a tanácsok munkája, a népfront és a ta­nácsok együttműködése se maradhat említetten. Ezekben a hetekben a köz­ségek, városok lakói, a ta­nácsok és a népfrontbizott­ságok vezetői, tagjai arra ke­resnek választ: vajon az el­múlt' években javultak-e a lehetőségek a tanács és a népfront együttműködésére, s mit várhatunk a jövőtől? A kérdésekre kapott vála­szok a legtöbb, helyen álta­lában biztatóak, amit igazol­ni látszik a népfrontszervek gyorsan növekvő tekintélye, közéleti jelentősége, s az az egyre határozottabb munka­stílus, amelyre a lakosság is felfigyelt és amely a taná­csokban is nagymértékben felkeltette az együttműködé­si készséget. Ha már most ezeknek a hasznos változásoknak leg­főbb indítékait keressük, fel­tétlenül a módosított válasz­tási törvényhez és a tavaly, a X. pártkongresszus hatá­rozatának szellemében meg­alkotott új tanácstörvényhez jutunk el, mint a javuló kö­zös tevékenység jogi kere­teihez. Elsősorban ugyanis ezek alapján nőtt meg a Hazafias Népfront közjogi­közéleti szerepe, került egé­szen szoros kapcsolatba a tanácsszervezettel, s lett életteli ösztönzője a szocia­lista demokrácia széles és mély kibontakozásénak. Ugyanakkor ezek a törvé­nyek — és a hozzájuk tarto­zó egyéb állami rendelkezé­sek — realizálták a tanácsok számára is azokat a lehető­ségeket, amelyekkel megala­pozhatták népképviseleti­önkormányzati tevékenysé­güket, a szocialista demok­rácia állami vetületének el­engedhetetlen követelményét. Az új választójogi törvény és az új tanácstörvény ke­reteit keltett tehát kellő tartalommal megtölteniük a tanácsoknak és a népfront­bizottságoknak. E tevékeny­ség már a tavalyi választást megelőzően megkezdődött és folyamatosan tart mind a mai napig, sőt az újjáválasz­tott népfrontbizottságok friss lendületével várhatóan még erőteljesebben folytatódik a következő esztendőkben. A Hazafias Népfrontnak a ta­nácstagok jelölésével, vá­lasztásával és visszahívásá­val, a tanács, a végrehajtó bizottság, a tanács bizottsá­gainak megalakulásával, va­lamint a tisztségviselők meg­választásával összefüggő sze­repköre oly közismert és még olyan élénken emlék­szünk az 1971-es választás­ra, hogy itt nem is kell kü­lönösebben taglalni. Annál inkább célszerű megvizsgál­ni, hogy az új tanácstörvény és a -kapcsolódó rendelkezé­sek mi módon segítették elő a két szerv rendszeres együttműködését Ezek az in tézkedések már konkrétan is meghatározzák a tanácsi testületek és a ta­nácstagok tevékenységével kapcsolatos népfrontfelada­tokat. Közülük a legfonto­sabbak: a tanácsülésre meg kell hívni tanácskozási jog­gal a népfrontbizottság el­nökét, vagy titkárát; a vég­rehajtó bizottság napirendi tervezetébe fel kell venni a népfrontbizottság javasla­tát és annak megtárgyalá­sára szintén meg kell hívni a népfrontbizottsági titkárt; a tanács egyes bizottságai­nak szoros kapcsolatot kell tartaniuk a Hazafias Nép­front megfelelő bizottságai­val; a helyi tanácstagok be­számolóinak és fogadóórái­nak szervezéséhez leérni kell a népfrontbizottság segítsé­gét; a fugyűlések megszer­vezéséhez és lebonyolításá­hoz ugyancsak igényelni kell a népfrontbizottság haté­kony közreműködését. Az el­múlt időszakban különösen jelentős támogatást nyújtott a népfront a tanácsok szer­vezeti és működési szabály­zatának kidolgozásához. Lényegében az új tanács- törvény szentesítette azt a korábban már egyébként is alkalmazott jó megoldást, amely szerint a tanácsok a Hazafias Népfronttal való együttműködésüket pontos megállapodásban. rögzítik. Az elmúlt egy-két esz­" tendőben teremtett nagyobb lehetőségek min­denfelé az országban hasz­nosabb együttműködésre nyújtottak alkalmat a taná­csoknak és a népfrontbizott­ságoknak. s ez a különbö­ző színtű népfrontbázottsá- gok jelenleg folyó újjává­lasztana után várhatóan még gyümölcsözőbb lesz a lakos­ság megelégedésére. (N. ff.) A MÜLT ÉV decemberé­ben jelent meg a rendelet, s az idén januártól érvényes a végrehajtási utasítás a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek mellék üzemági tevékeny­ségének korlátozásáról. Ezek­ben a hetekben készíti el fel­méréseit a megyei tanács mezőgazdasági osztálya arról, hogy melyik szövetkezet mi­lyen kiegészítő tevékenysé­get folytat, illetve folytathat. Alig van olyan tsz, amely ne foglalkozna melléküzem- ági tevékenységgel; így van ez országszerte, s ez a hely­zet megyénkben is. A nagy­üzemi gazdálkodásnak ez -a fejlődési iránya sok szem­pontból ésszerű és kívánatos is, de sajnos szép számmal akadtak olyan szövetkezetek, ahol a kiegészítő ágazat, az ipari jellegű melléküzemág, mint új profil, egyre mesz- szebb került az alaptevé­kenységtől. Ennek következ­ménye: a mezőgazdasági ter­melés megsínylette a mellék­üzemág elburjánzását. A kiegészítő tevékenység­nek az évek során három részágazata alakult ki: a szolgáltatás, a termelt mező- gazdasági eiikkék feldolgozá­sa, s a különvált ipari ága­zat. Ezek közül népgazdasá- gilag elsősorban a feldolgo­zás fejlesztése lehet kívána­tos. Ez megoldhatná a gyako­ri értékesítési gondokat, s időszakosan jelentkező na­gyobb munkaerőigényével a foglalkoztatás nehézségeit is. A gyors hasznot nem ígérő, s több gonddal járó tevé­kenység (legalábbis így vé­lekedtél a termékfeldolgozó üzemágakról), azonban nem vált széles köriben népszerű­vé. Annál inkább az ipari ténykedés. Nem tekintve át elképzeléseik későbbi követ­kezményeit, a szövetkezetek vezetői közül sokan kalandos vállailkozásoíkkal igyekeztek megoldani a rossz gazdálko­dás, vagy a nehéz természeti körülmények okozta problé­mákat. így lettek a régi ki­használatlan épületekből mű­helyek, ahová meghökkentő fizetési ígéreteklcel, szaltem- bereket csábítottak, s létre­hozták a „melléküzemet”. Országszerte elterjedt, s di­vattá lett „mással foglalkoz­ni”, különösen az új gazda­ságirányítási rendszer beve­zetése után. A helyzet ja­vítására hozta a kormány az 1048-ag határozatot. ' MILYEN SZABÁLYOZÓ rendelkezéseket tartalmaz a «nmiányhatározat? Először is pontosan megjelöli, hogy mi­lyen tevékenységeke t nem folytathatnak a tsz-ek. Kö­rültekintően kidolgozott jö­vedetemszabályozó rendszer írja elő ezután az elérhető nyereséget és a bérszínvona­lat. Korlátokat szab a helyes arányok kialakítása érdeké­ben; arra ösztönöz, hogy a mezőgazdasági munka mel­lett a terményfeldolgozó és a szolgáltató ágazatokat fej­lesszék. . Megyénkben még nincs olyan súlya a melléktevé­kenységnek, mint az az ország más területein tapasztalható. Főleg a foglalkoztatási gon­dok késztették a termelőszö­vetkezeteket ipáid tevékeny­ségre, s ezek közül is inkább a fafeldolgozás, a mészégie- tés, a kő- és sóderbányászat terjedt el. Jelentősnek mond­ható még ezenkívül a bérfu­varozás és az építőipari tevé­kenység, kifejezetten ipari termeléssel kevesebb tsz fog­lalkozik. De nálunk is volt már rá nem egy példa, hogy szövetkezetét helytelen mel­léküzemági gazdálkodós mi­att kellett szanálni. A termelőszövetke­zetek önálló gazdálkodó egységek, s természetesen, jo­guk van munkájukat saját belátásuk szerint a legelő­nyösebbnek mutatkozó ága­zatok fejlesztésével végiezni. E mondat mellé is kívánko­zik viszont a de: vajon ész­szerű-e az, hogy az ipari üzemekből kisebb hatékony­ságú, rossz gépekkel felsze­relt kóeerájokba csábítják a munkaerőt? Az önálló gaz­dálkodásnak a kockázata !• nagyobb, s ezek a kis, alkal­milag összehozott, iparral foglalkozó műhelyele előbb- utóbb megakadnak valahol: vagy az anyagellátás, vagy a piac területén. Mint arra már gyakran volt példa, ilyenkor a melléküzemág fölszívja az alaptevékenység hasznát, majd amikor ez is elfogyott, következik a mér­leghiány, a szanálás; több száz tsz-lag jövedelme vélik bizonytalanná. A kormány- határozat ezt a tendenciát akarja megállítani. Célszerű kiegészítő tevékenység foly­tatására készteti a szövet­kezeteket, s külön engedély­ivel csak akkor járul hozzá szerződéses keretek között kialakítandó gépipari, vegy­ipari, vagy könnyűipari pro­filhoz, há annak fejlesztése a nagyiparban nem tenne gazdaságos, és ha ez meg­oldja a termelőszövetkezet foglalkoztatási gondjait, elő­segíti kihasználatlain. helyi kapacitások hasznosítását. A SZÁMVETÉSEK elké­szültével a tsz-szövetségekre is nagy feladat hárul, hogy a közös gazdaságokkal együtt felmérjék: hol dolgoznak még olyan melléküzemágak, amelyekre a jövőben a sza­bályozók nagyobb terheket rónak. Ahol indokolt, feltét­lenül javasolni kell az üzem­ág felszámolását. Kár lenne kockáztatni a következő évi eredményéket. Hekeli Sándor A biztosítást szolgáltatás Gond a város rendje, tisztasága Mondjuk ki minden kerte­lés nélkül: lehetne szebb is, tisztább is, csinosabb is Gyöngyös. Ezt a megállapí­tást nem azért fogalmaztuk meg, mert meg akarjuk szól­ni a várost, hanem az igaz­ság miatt és az okok feltá­rása végett. Hová kell kopogtatnunk ebben, az ügyben? A Város- gondozási Üzemhez és annak vezetőjéhez, Majtényi Sán­dorhoz. ■ ■ ■ ■ Sokat csuklik az üzem ve­zetője, ha igaz a mondás, hogy ez a következménye annak, ha a nevét emlege­tik. Mert a rossz utak, a gödrök, a szemefes utcák, a megrongált parkok miatt ugyancsak szóba, hozzák őt nap mint nap. Gyakran felhívják telefo­non is. Megkérdezik tőle: tud-e art-ól, hogy kitörtek egy fát a parkban, szemetes a járda az áruház előtt; és azért is, mert esik ugyan az eső, *de locsolják az utakat. A fogalmazás azonban a te­lefonáló vérmérsékletétől függ. Olykor idegesek az em­berek. Akkor is idegesek, ha ké­résüket — építsenek új utat abban az utcában, amelyben laknak — a Városgondozási Üzem vezetője nem fogadja el, azt válaszolva: az üzem csak ott építhet utat és jár­dát, ahová a városi hatóság elrendeli. Az emberek esetenként éi" tetlenek. ■ ■ ■ ■ Sáros, piszkos az úttest. Mindjárt kész a megjegyzés: persze ezzel sem törődik sen­ki. Valóban így van, csak a címzett olykor más, mint ahogy elképzelik, El kell menni csupán az építkezések helyére. Akár- a Jeruzsálem utcába, akár a Deák Ferenc utcába. Az építkezési anya­got szállító teherautók vas­tag sárszőnyeget terítenek rá az úttestre. Mint a csatatér, olyan a környék. Kinek kellene ez ellen tennie mindenekelőtt? A kérdés fölösleges. Mind­ért hozzá lehet fűzni azt is, Aagfelelő rendetetek, szólnak arról, kiknek a kötelességük az úttest és a járda tisztán tartása. És ha vét ellene va­laki, milyen következmé­nyekkel kell számolnia. Még szerencse, hogy az idei télen kevés hó hullott. Nem kellett naponta kérni a háztulajdo­nosokat a járdák tisztítására. Legyünk igazságosak: időn­ként még szabálysértési el­járást is indítanak a szeme- telők ellen. Ha példát akar­nak mutatni. ■ ■ ■ ■ Valahogy a város belső ré­szein a parkok nem olyan mutatósak, mint amilyenek­nek elképzelnék azt az em­berek. Amióta a nagytemp­lommal szemben megkezdő­dött az építkezés, az ottani park teljesen elsatnyult. Azt sem szeretik az emberek, ha azt látják, hogy a Bugát Pál téren a parkban dolgozók in­kább csak beszélgetnek, mint dolgoznak. A déli városrész füves, bok­ros tereiért egy másik bri­gád a felelős. Itt már sak­kal nagyobb a fegyelem. Emiatt pedig ennek a bri­gádnak egyik-másik tagja méltatlankodik. Kevés a munkás. Ki akar ma utcaseprő, vagy park­fenntartó lenni? És mennyi­vel jobb a helyzet akkor, ha néhány idősebb embernek la­pátot, vagy seprőt nyomnak a kezébe? Gép kellene. Ügyes, jól működő gép. Nem olyan, mint. amilyen van, amit csak csúfságra tartanak, mert ha söpörtetni akarják azzal a járdát, legfeljebb port kavar, semmi mást. És azt is. meg kellene ér­teni, hogy csak a nagyobb esők idején lehet az utakat lemosni — a loesolóautó se­gítségével. Mert az eső áz­tatja fel a megkeményedett hordalékot az út széléről. ■ 8 1 ■ Az üzem nem akarja a fe­lelősséget elhárítani magától. Tudják, hogy van meg ten­nivalójuk. Legutóbb a tanács végrehajtó bizottsága hívta fél a figyelmüket arra, hogy meg kell szervezniük az utal: rendszeres karbantartását. Nem szégyenkezhet a város amiatt, hogy nyaktörő gödrök éktelenjük az utcáit. Á parkok díszítésében is sok még a tennivaló. Igye­keznek évelő növényekkel állandóbb jelleget adni a fü­ves részeknek. Szerelnének egy üvegházat megépíteni, hogy még több és olcsóbb virágot nevelhessenek, és szeretnének egy virágüzle­tet nyitni a déli városi-észben, ahol még az ikabanára, a vi­rág-tálak elkészítésére is megtaníthatnék az embere­ket. ■ ■ ■ ■ Várjuk a tavaszt, várjuk, hogy Gyöngyös levesse sö­tétszürke téli köntösét. Gon­doljunk azonban, arra is majd, hogy ez a virágos, vonzó köntös csak úgy nyújt örömet mindannyiunknak, ha mi is vigyázunk rá — mind­nyájan. (G. Molnár F.) Egyre népszerűbbek az Állami Biztosító akciói 160 ezer kötvény megyénkben Az Állami Biztosító mun­kájának 1971. évi eredmé­nyeiről és a további felada­tokról a napokban tartottak megyei jellegű értekezletet Egerben. A beszámolóból ki­tűnt, hogy Heves megyében már 160 ezer különféle biz­tosítást tartanak nyilván, s ez azt jelenti, hogy a me­gye minden második lakosa valamiképpen biztosítva van. A legnépszerűbb a lakás és lakóépület biztosítása, amely több mint a felét teszi ki az említett 160 ezer kötvény­nek. Ami a személyi bizto­sítást illeti (CSÉB, élet- stb.) több mint 90 ezer kötvényt kezel a biztosító. Az elmúlt esztendőben 133 millió 400 ezer forintot fi­zetett ki Heves megyében az Állami Biztosító. A mező- gazdasági területen érdekes ennek á megoszlása: a ter­melőszövetkezetek 86 millió, az állami gazdaságok pedig 19 millió forintos kártérítést i60 ezer korai palánta A hatvani Lenin Tsz kertészetében 160 ezer korai palántát — főleg paradicso­mot és paprikát — nevelnek hétféle zöldség üvegházi termeléséhez. A januárban vetett magokból kelt palántákat februárban cserepekbe, tápkockákba ültetik, s márciusban ke­rülnek a termőterületre. Képünkön: Mamenár Jánosnc gyomlálja a cserépbe ültetett .................. paprikapalántáliat. '", v .mii foto ~ Erezi K. Gyula) kaptak a biztosítás során Az elmúlt esztendőben a mezőgazdaságban főképpen a viharkárok okoztak nagy problémát. Volt olyan nap, amikor a szél sebessége meg­haladta az 50 kilométer/órát A jégverés különösebb gon­dot nem okozott, de ami az állattenyésztéssel kapcsola­tos mezőgazdasági károkat illeti, főképpen az új, kor­szerűsített istállókban volt a legtöbb elhullás. Különö­sen Tarnazsadányból és Be­senyőtelekről jelentettek a biztosítónak ilyen jellegű károkat. Az ügyintézésnek új for­mája az, hogy az üzleti, vagy az adminisztrációs biz­tosítási ügyekkel kapcso­latban az Állami Biztosító szerződést kötött több ta­karékszövetkezettel. Itt ér­demes megjegyezni azt is, hogy a takarékszövetkezeti kölcsönök mellett, ha erre igény van, a biztosító úgy­nevezett kölcsön-életbiztosí- tást vállal, amely részint a kölcsönigénylő családjának, részint pedig a kezeseknek a helyzetét könnyíti meg. Az elmúlt esztendőben ve­zették be a takarékszövet­kezetekben a biztosítási szol­gáltatást. Az igények szerint a későbbiek során még to­vább szélesítik ezt a szol­gáltatást. Ami a biztosítás­sal foglalkozó dolgozók munkakörülményeit illeti, ed­dig is és a jövőben is kor­szerűsítik, bővítik a fióko­kat a megye területén s ez nemcsak a biztosítási dol­gozóknak, hanem az ügyfe­leknek a kényelmét, ügyeik­nek a gyorsabb elintézését szolgálja. Tervezik azt is, hogy a nagyobb ipari üze­meknél a későbbiek során helyben fogják intézni a biz­tosítással kapcsolatos ügye­ket: elsőként a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál ke­rül majd erre sor, ahol több mint négyezer biztosí­tott dolgozót tartanak szá­mon, k. g. 1973, ícbnuííÉ, tmáaiíák \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom