Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Kisiskolások gondjai

Miért bukik hét százalék ?

Beszédtéma pedagógusberkekben. Legutóbb az ország- gyűlés kulturális bizottságának kecskeméti ülésén Gosz- tonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes vetette fel — a kiút, a megoldáskeresés sürgető igényével —, hogy

országos szinten az elsős kisiskolások 11 százaléka nem képes megbirkózni a betűvetés, az olvasás és számolás alapismereteivel, s javítóvizsgára vagy osztályismétlésre bukik. Igaz, a Heves megyei mérleg megnyugtatóbb; az elsősöknek „csak"

7,2 százaléka bukik, mégis érdemes e gondolkodásra késztető kórtünet összetevőit felvillantaná, mert a bukások szám aévről évre gyarapszik.

Végletek — közelről

Erről beszélgettünk a téma „gazdáival” Búzás Zoltánnal és Kovács Sándorral, a megyei művelődésügyi osztály J riunka tarsa i.val,

— Aggasztó jelenség, főiképpen azért, mert fokozatosan gyarapszik a bukások száma. Sajátosság az is, hogy elsősorban az egri, a füzesabonyi járásokban, valamint Hatvan városiban és a hozzácsatolt községekben különösképp elszomorító a statisztika. Csak néhány meghökkentő példát említek: Vecsen az elsősök 46, Szajlan 42, Péterre sárén 40 százaléka bukott meg az elmúlt tanév vegén. Városainkban — Egerben is —, a peremfeerületi iskolákba®. szintén adódnak hasonló gondok: a megyeszékhelyen például a IH-as és a VII-es iskolákban az elsősök közel 11 százaléka nem tudott megbirkózni az új .ismeretékkel. Az Egri Gyermekvárosban. — noha a tárgyi és személyi feltételeik általában biztosítottak —, a tanulók 17 százaléka bukott meg.

— Említenénék: pozitív példákat is?

— Nilvánvalő, hogy a vámosok központi negyedében felevő iskolák: sokkalta jobb eredményeket produkálnak. Hz érthető is, ezért inkább vidéki példákat említenénk. Ebből a szempontból sajátos helyzetű az egercsehi körzeti iskola: itt a tanulók elsősorban fizikai, dolgozók gyermekei, nem kevés köztük a cigány sem, mégis kimagasló eredményeket produkáltak a nevelők, a bukások száma évék óta minimális.

Se óvoda, ge napközi

lemaradnak az egészséges

versenyben. Az is visszahúzó erő, hogy az iskola-előkészítés éppen a kisközségekben — elsősorban anyagi okok miatt — hiányzik: ott, ahol nincs sem bölcsőde, sem óvoda, s így a gyerek eleve hátrányos helyzetből startol. Említünk egy sokak által nem isimért adatot: negyvenhat településen — köztük vannak két-, két és fél ezres községek — hiányzik az óvoda, az egri járásban például 29 faluban nincs. A három összetevő közül külön említeném a ci gánylakosság

gondjait. Hallgassuk meg ismét a statisztikai mutatókat: a megye elsőosztályosainak 16,8 százaléka cigánytanuló, belőlük toborzódik a bukottak 57,8 százaléka.

Az egercsehi példa

Nem vitatjuk a tényeket, inkább más oldalról világítjuk meg az összefüggéseket Érdeklődtünk Vécsen, ott, ahol az elsősök 46 százaléka bukott meg.

■— Nincs napközink, így a gyerekekkel, csak délelőtt az iskolában foglalkozhatunk, s ez, sajnos, kevés. Igaz, hogy csak 13 elsősünk van, de küzülük több mint ötven. százalék a cigánytanuló, ők a családi környezetből annyi hátrányt hoznak, hogy a leg- agilisabb nevelő sem segíthet ezen ennyi idő alatt, ilyen gyorsan. Természetes, hogy korrepetáljuk őket, sajnos, ez sem elég —, informál ais iskola igazgatóhelyettese.

Tamaasadányi besaQgebés- edL bizonyítom ugyanezt. Ba- ráz Máté, act ottani iskolaigazgató, lelkes kollektívájával együtt precíz felmérést végzett, mérlegre tette a cigánytanulók képességeit Az összegzés meggyőző: többségük két évvel visszamaradt a szellemi fejlődésben, ezt tükrözi írásuk, gondolkodásuk, rajzkészségük. Ennek ellenére starthoz állnak a többiekkel együtt. Az ered- S meny ezek után nem kétsé-$j ges. S

Eddig rendben is lenne, de§ van ellentétes példa is. Eger-J: csehi-bányatelepen körzeti ^ iskola van, pedagógiai irá- § nyitója három tagiskolának, 5s ahol szintén működik első ^ osztály. A tanulók többségei fizikai dolgozó, bőven akad § köztük cigány is. Ezek után^ a megszokott sikertelenségre^ számítanánk, de nem így van. § Egercsehiben az elmúlt év-^ ben mindössze egyetlen sós bukott meg az öt ősz- !S tályból. Mi magyarázza ezt, rendkívülinek számító si kert?

— Elsősorban a kitűn munkafeltételek. Pedagógu saink többsége régi művelő je a szakmának, nemcsai szív vel-lélekkel, hanem hoz záértéssel is dolgozik. A ta nulók nyugodt légkörben te vékenykednek, Cigánytanu lók? Igen, vannak, de öltő zékre nézve meg sem ismer né őket, szüleik dolgozna! törődnek gyermekeikkel, a apróbb gondokon meg mi se gítünk. Nem túlzók, ha az állítom, hogy sokat jelente nek a tárgyi feltételek, napközi, az óvoda, de leg alább ennyit számít a ne

velői hozzáértés, türelem és akarás.

Merre a kiút?

Nem könnyű a válaszadás. Csak elismeréssel lehet mél' tani azokat a kísérleteket amelyeket ma már országszerte folytatnak azért, hogy csökkentsék az elsőoszrtályo- sok nehézségeit. Senki sem vitatja, hogy' az egész napos iskola sokkal többet produkál, mint a hagyományos oktatás. Az is tény viszont, hogy egyelőre — bármennyire is bebizonyítja létjogosultságát — utópia, mari megvalósítása horribilis összege két igényel, s nálunk még a hagyományosnak számító ok tatás tárgyi és személyi feltételei sincsenek biztosítva

országszerte. A megoldást

nem itt kell keresni. Gyarapítani kell az iskolaelőkészítésben részt vevő tanulók számát, a kurzus időtartamát esetleg kétszeresére lehetne növelni. Enyhíti a gondokat az is, hogy a negyedik ötéves terv végére - — nem egy helyen közi» összefogás révén —■, új óvodák és napközik épülnek, létesülnék. Sajnos:, ez is pénzkérdés, ki tudja, lesz-e minden tervből valóság.

S ha lesz is, addig évék telnek él. Addig a legtöbbet csak a pedagógusok tehetnek. Segítséget jelent számukra njcu Pál művelődésügyi miniszter közeteiúlitoan megjelent levele is, amely gyakorlati ötleteket ad az eredményesebb munkához. Ehhez, persze, szakítani kell a beidegzett régi szemlélettel, s a korábbinál jóval átgondoltabb oktató-nevelő munkát kell végezni. Mégis megéri — akkor is, ha nem minden elképzelés valósul meg —, mert pillanatnyilag ezen múlik sok ezer apróság jövője.

Pécsi István

Tiirírt<í(r sí UonulrnvliAn Hazánk legészakibb tája a Hernád folyó és

I Uri9lOl\ U neg/KUiUCn Sátoraljaújhely között húzódó erdős-völgyes vidék: a Hegyköz. Az utóbbi időben egyre több turista keresi fel. Itt találhatók a XIIL században épített festői szépségű fűzéri vár romjai is. (MTI-foto — Kozák Albert)

Petőfi vezetett nyomra

Huszonhét év után először találkozott egymással apa és leánya

Megrendítő találkozás zajlott le a minap Pécsett: huszonhét év után most első ízben találkozott a halottnak vélt édesapával a leánya. A különös találkozás regénybe illő körülmények között jött létre.

Mint a sajtó a közelmúltban hírül adta: Pécs egyik szociális otthonában él a 92 éves Berde Baumann Vilmos vasdiplomás tanító, aki Segesvárról származott el és nagyapja, édesapja révén több fontos emléket őriz Petőfi Sándor halálának körülményeiről, sírjának feltételezett helyéről. A költő születése 150. évfordulója közeledtét! a kitűnő szellemi erőben levő aggastyán a Hazafias Népfront pécsi titkára előtt — tanúk jelenlétében — jegyzőkönyvbe mondta azokat az emlékeit, értesüléseit, amelyek az 1849. július 31-i drámai eseményekre vonatkoznak.

KlfPÜfí

GemÉtr-i

Eddig a tényék, a regisztrálásnál azonban nem lehet megállná, hiszen önkén telemül is adódik a kérdés: mi magyarázza a sorozatos bukásokat, s miért tudnak vidéki iskolák kimagasló eredményeket produkálni?

— Kovács Sándor így indokol:

— Elsősorban a cigánylakta területeken magas a bukások arányszáima. Az sem megnyugtató, hogy a korlátozott gyógypedagógiai férőhelyek miatt sok szellemileg visszamaradt, fogyatékos gyerek kerül az első osztályokba, ezek persze, hogy

Vázlatok Dobó István életregényéből

A Fáklya legújabb száma

A Fáklya 1972. február 20- án megjelenő száma közli Nyikolaj Zabelkinnak, a Szovjetunió hősének visszaemlékezéseit a harcok hőseire, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért. Színes. képpel illusztrált riport szól a szibériai Kemerovo városának Nógrád utcájáról, amelyet a Kemerovo terület és Nógrád megye testvéri kapcsolatai jegyében neveztek el így. Fedoszejev akadémikus rövid ismertetést ad a Szovjet—Magyar Baráti Társaság sokoldalú tevékenységéiül. A szovjet hadsereg és ®*ditengerészet napja alkalmából a lap képes

. S

ne-S

portban mutatja be adesz- szantegységek életének néhány mozzanatát. Képekkel gazdagon illusztrált beszá-» mólót találnak a lap olva- ^ sói a népszerű Mojszejev-^ együttesről. Érdekes szo-^ ciológiai tanulmány foglal-^ kozik a szovjet fiatalok pár- ^ választásának problémáival, ^ s fényt vet nálunk is idő- ^ szerű kérdésekre. Egy szépí szovjet elbeszélés, a szovjet^ űrbélyegek képei, sport, ke-$ resztrejtvény, filmismertetés ^ és sok-sok tudományos, tech-^ nikai érdekesség egészíti^ ki, teszi szórakoztatóvá-ta-^ »álságossá a lapot, |

II.

Kótyavetyén az ország

A mohácsi vész nem 1526- ban kezdődött és nem is akkor ért véget. Azon a szomorú napon, János fővétele napján, csupán a csata zajlott le a mohácsi síkon. A vész már Mátyás halála után mutatta sötét foltjait s az a harminchat esztendő, amely azóta eltelt, a lejtő meredek vonalát ejti, amelyen egy egész ország rohant végzete felé, s még valamivel több, mint másfél száz esztendő telt el, míg a török kivonulása után elkezdhetett hazát építeni, aki megmaradt, meg aki bevándorolt. Mert a törökök ezekben az időkben kétszázezer magyar rabot vittek rabszolgának a konstantinápolyi piacra.

Apró királyok váltották egymást a trónon, a beteges Jagelló Ulászló és fia, a gyermekkirály, II. Lajos. Az óriási Hunyadi-birtok, amely alapja volt Mátyás uralkodásának, darabokra hullt, amit nem ajándékozott el a király, azt szétcibálták egy új nagybirtokosrend családjai. Kicsik voltak a királyok, csak árnyékuk volt nagy s ebben az árnyékban csalók, szélhámosok, kalandorok tűntek fel, mint bábok egy hatalmas bábjátékban, - amelyet két kéz mozgat, a Pénz és Hatalom.

El kellett veszíteni a mohácsi ütközetet, mert sokan hiányoztak abból. Hiányoztak a Dózsa György felkelt jobbágyainak karóba húzott ezrei, hiányzott Zápolya János erdélyi vajda húszezer főnyi serege. Gyűjthetett volna nagyobb sereget is Zápolya, hiszen a Felvidéken másfél millió hold földje volt s majdnem annyi ■ a szlovén földön, ahonnan családja elindult, de még ezzel a sereggel sem ért Mohácsra ideiében. Hosz szú ideig állt a történelem ítélőszéke előtt, emlékének szegezve a vád: azért késett el, hogy a biztos csatavesztés után ő legyen . a király, bár felmenteni látszott az a tény, hogy testvére, Zápolya György is odaveszett Mohácsnál s gyászruhát is öltött érte. De a lélektan ördöge incselkedik s kérdi, a királyi korona megér egy gyászruhát?

Egyetlen alak magasodik felhők és idők fölé e korban, egy fehér asszonyé, akinél méltóbbra sohasem illett ez a szó: nagyasszony: Kanizsay Dorottya. Tizenötezer hősi halott özvegységét vállalta, szinte egy nép özvegye volt. Négyszáz embert fogadott, és eltemettei- te a csatatér hatotta ü* akikAz erről szóló újságcikk kezébe került az ugyancsak Pécsett, a Kertvárosban élő özvegy Kovács Jánosné nyugdíjas szakácsnőnek. A 63 éves asszony leánykori neve: Berde Baumann Gizella. A cikk olvastán a Petőfire emlékező aggastyánban édesapjára ismert, akit régóta halottnak tudott. Utoljára 1945-ben voltak . együtt Budapesten és akkor — a háborút követő zűrzavaros időkben — elszakadtak egymástól. A közben Pécsre költözött Kovácsné keresni kezdte édesapját, ám nem sikerült a nyomára bukkanni, illetve később olyan értesülést kapott, hogy a már akkor is idős Berde Baumann Vilmos meghalt. A magára maradt öregember valójában szociális otthonba került, s nyolc évvel ezelőtt az egyik pécsi otthon

ről mindenki megfeledkezett, akiket megtéptek már a réti farkasok s megfosztogattak a hullarablók.

Az elpusztult hősi halottaknál fontosabb dolgok szárnyaltak itt fel.

Várdai Pál egri püspök már szeptemberben összehívja a Zápolya-párti megyék nemességét Verpelétre, onnan Tokajba, s elhatározzák, hogy magyar nemzeti királyt választanak. Hatezer fegyveressel Hatvanon keresztül Zápolya Budára vonul s onnan Fehérvárra, ahol királlyá választják, és a nyitrai püspök királlyá koronázza november 8-án. Az esztergomi érsek feladata lett volna e tisztség, de Tömöri is ott maradt Mohácsnál. Zápolya eléri vágyai legmerészebbjét, megüli királyként Buda várát.

A Csele-patak szerencsétlen királyának özvegye sem marad tétlen, Habsburg Mária. Ö kétszeres kötésben áll a trónnal, mert bátyjának, Ferdinándnak felesége a megholt ifjú király nőtestvére. A trónt tehát női ágon Ferdinándnak követeli. Fiatal titkára, Nádasdy Tamás névjegyzéket szerkeszt a Mohács után megmaradt főurakról, akiket Mária királyné meghív Pozsonyba és megkérdi, miért és mennyiért? Mi az ára annak, hogy Ferdinándot megválasszák királynak?

Szabályszerű, szép üzleti tárgyalások zajlottak le a pozsonyi várban.

Először a sánta Báthori nádor bicegett fel miután végigfosztogatta a pécsi egyházmegye kincses helyeit.

— Azért kértem magamhoz — fogadta özvegyi feketében Mária —. hogy bátyám, Ferdinánd felé hajlítsam kegyelmed jóindulatát. Tjgy tudom, Jankó király koronázásán ott sem volt, pedig nádor nélkül nincs koronázás.

— Olyanformán, Felség. Magam szívesen hajlanék kérésére.

maria egyenesen és keményen a szeme közé nezettt

fogadta be. Azóta tehát eg.v városban lakott az apa és lánya, anélkül, hogy sejtelmük lett volna erről.

Berde Baumann Vilmos az első pillanatokban — érthetően — nem ismerte meg az őt felkereső Gizella lányát. Csak később, pár perces beszélgetés után fogta fel, hogy a saját gyermeke áll előtte, akiről, ő is azt hallotta: nem él már. A váratlan nagy öröm mindkét embert megrázta, hosszú- hosszú beszélgetések során tisztázták aztán az egymástól való elszakadás és a különös módon történt ösz- szetalálkozás körülményeit, s s beszámoltak az elmúlt huszonhét esztendő történetéről. A magányosan élő Kovácsné azóta rendszeresen látogatja, szeretettel gondozza a megtalált apát.

— Mi a kívánsága?

— Kőszeg.

— A kancelláriám oklevélbe foglalja kegyelmednek a kőszegi adományt.

És a többi urak is elmondták. Pénz ötszáz huszár tartására. Pénz hatszáz huszár részére. A Batthyány* ak, Tahyak, sorban. A pénzt Ferdinánd kérte — kölcsön. Adták a pénzt az osztrák főurak és főpapok, volt rá fedezel. A magyar trón. Mária ügyes volt, és a Pozsony környéki magyar urak Báthory nádor vezetésével megválasztották Ferdinándot december 16-an. Pénzen vett királyság volt ez, korona nélkül, mert a koronát Pe- rényi Péter őrizte, akit Zápolya maga helyett erdélyi vajdának nevezett ki, ae mégiscsak királyság volt. S míg Zápolya János rosszat sejtve a világ minden tájára szétküldte követeit, hogy segítséget kérjenek Ferdinánd esetleges támadásával szemben, ő maga bezárkózva a budai palotába, hadtörténelmi könyveket tanulmányozott, ahelyett, hogy hadsereget szervezett volna, addig Ferdinánd a kölcsön- királysághoz kölcsönhadse- reget szervezett és 1527 júliusában megjelent az országban tízezer nehéz német vasas élén.

Hol volt már a mohácsi csatából elkésett húszezer, de még az a hatezer is, aki Budára kísérte Jánost. Zápolya, akit tehetetlensége miatt Katalin királynak csúfoltak, mindössze háromezer katonát tudott összeszedni. Azokat aztán Salm Miklós osztrák fővezér egyvégben kergette végig Pozsonytól Tokajig. Zápolya Lengyelországba menekült.

A korona is mindjárt kéznél volt, miután Perényi Péter átadta a királyi ékszert s mert még mindig nem töltötték be az esztergomi érseki széket, ugyanaz a nyitrai püspök koronázta meg, aki a múlt évben Jánost. Igaz, hogy ezúttal ott volt a nádor is, zsebében a kőszegi au-jHtusiytovelitifc

(Folytai#vXt