Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 1! Népújság a gyöngyösi járásban Sorozatunkat folytatva, munkatársaink a gyöngyösi járás életéről, eredményeiről, gondjairól, terveiről tájékozódtak e hónapban és erről a lap 3. oldalán közölt összeállításunkban számob'-k be olvasóinknak. Miért bukik hét százalék? AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 43. szám ARA: 1,— FORINT 1973. február 30., vasárnap Súlyos csapás Heath-ék bérstratégiájára CJ-jebmőrí. taoautóárak Az angol bányászvezetök elfogadták az újabb engedményekkel módosított feltételeket Egyre többen buknak az általános iskolák első osztályaiban. E kórtünet okaira, s a legfontosabb tennivalókra mutat rá munkatársunk riportja a 4. oldalon. Egyesülés után Bátorban Január elsején három termelőszövetkezet egyesült az egri járásban. A tervekről, elképzelésekről írt riportunkat a lap 5. oldalán olvashatjuk. Megoldódik a lakáskérdés Gyöngyösön Minden jogos lakásigényt még ebben az ötéves tervben ki tudnak elégíteni Gyöngyösön — írja munkatársunk as S. oldalon. Pély önmagáról A 2300 lélekszámú faluról fest képet munkatársunk a lap 6. oldalán, H véradó Egy negyvenhatszoros véradót mutat be munkatársunk a 6. oldalon. Vasárnapi magazin Tárcák, színes, érdekes írások, humor lapunk 7—8—9. oldalán. fl közúti baleset- elhárításról A 12. oldalon tudósítunk egy budapesti sajtótájékoztatóról és égy egri tanácskozásról. LONDONS Maratoni hosszúságé, 15 órás tárgyalások és újabb engedmények kiharcolása után, szombat, hajnali 1.00 órakor az angol bányászvezetők elfogadták a WÜberforce- bizottság ajánlásait. A kormány közvetítő bizottságának engedményei súlyos csapást mérnek Heath-ék bérstratégiájára. A szakszervezet szerdáig megszavaztatja klubjaikban, szervezeteikben a bányászokat, és a hét végére már végleg rendeződhet a hathetes bányász- sztrájk ügye. Addig a kormány továbbá áramtakaré- kossági. intézkedéseket tesz, szerdától kezdve még szigorúbbakat is az eddigieknél. A válság miatt Pompidou francia államelnök szombat - ra-vasárnapra tervezett kétnapos látogatását lemondták; a látogatásra később kerül sor. Miután péntekien Wílbarforoe-ék közölték ajánlatukat; azonnal összeült a bányászszakszervezet végrehajtó bizottsága. A tagok többsége további engedményéket akart; úgy látták, hogy az ajánlat túl messze van eredeti követeléseiktől. Délután taxiflotta szállította a bizottságot a munkaügyi minisztériumba, ahol Carr munkaügyi miniszter külön- külön termet nyittatott nekik és a széntanács ugyancsak meghívott vezetőinek. Kökben a Downing street 10-ben drámai kabinetülés kezdődött és este 9.00 órakor a taxik oszlopban hajtottak át a miniszterelnökségre a bányászvezetőkkél és a munkaadókkal. Heath miniszterelnök és Carr miniszter egy órán át kapacitálta a bányászokat a feltételek elfogadására. A miniszteréé-' mökségan ezután újabb tárgyalási menet kezdődött és egy óra élteltévél a bé- nyászvezetők közölték, hogy elfogadásra ajánlják tagságúknak a Wilberforoe-bizatit- gág módosított javaslatait. Az újabb engedmények között pótszabadság, az ünnepi műszakokra járó prémium emelése szerepel, készpénz már nem. Wilberf or ce-ék azonban körülbelül 17 százalékos béremelést ajánlottak — kétszer annyit, mint amennyit a kormány nem hivatalosan eltűr az államosított iparban. A legrosszabbul fizetett külszíni munkásokat is jobban fogják bérezni. Uj Kína: a kínai- amerikai csúcsszintű párbeszédről A kínai sajtó néhány órával azután, hogy Nixon elnök elindult Peking felé, megtörte a hallgatását az amerikai elnök külpolitikai üzenetét illetően. A látogatásra időzített kommentár értésre adja, hogy noha pekingi vélemény szerint az amerikai imperializmus nem szándékozik változtatni Kínával szembeni pozícióján, általános külpolitikája pedig továbbra is az erővel alátámasztott globális agresszió és erőpolitika marad, Kína úgy véli, hogy az országok közötti ügyeket az érdekelt kormányoknak kell megoldandók konzultáció útján. Azaz nyitva áll a kapu a tárgyalások előtt. Az Üj Kína kommentált tudósítása, amelynek kidolgozása a jelek szerint tíz napot vett igénybe, több egymásnak ellentmondó feladatot is szolgál: egyrészt bebizonyítani kívánja Kína szövetségeseinek, hogy Peking mellettük áll akkor is, amikor legfőbb ellenségükkel tárgyal, másrészt hangsúlyozni akarja a hazai lakosságnak, hogy Nixon meghívása nem jelent változást a kínai külpolitika elveiben, végül pedig mindezt olymódon kell elmondania, hogy ezzel ne veszélyeztesse a jövőheti megbeszélések sikerét. A kommentár visszautasítja Nixon Indokínára vonatkozó kijelentéseit, felszólítja az amerikai kormányt, hogy azonnal fogadja el a DNFF hétpontos javaslatát és kétpontos indítványát, s így — legalábbis a nyilvánosság előtt — nem sok teret hagy egy Indokínával kapcsolatos kompromisszumra: ugyanakkor az Üj Kína tartózkodik attól, hogy a térséggel kapcsolatban Kína szerepét említse. A kínai vezetés — állapítható meg az Űj Kína jelentéséből — nyilvános pozícióit fenntartva néz a csúcsszintű kínai—amerikai párbeszéd elébe, ugyanakkor pedig a látogatás előestéjén is folytatja szovjetellenes propagandáját. Forint és még valami M indenki a megél hetésért igyek szik. Az a fiatal építő- munkás is, akivel a minap arról beszélgettünk — elég mostoha körülmények között, a munkahelyén —•; miért maradt a helyén? Többen ugyanis továbbólltak. Más vállalathoz szegődtek, ö nem. Pedig az új cég teljes forinttal ígért többet óránként. Csaknem egy egész brigád elment, s a fiatal kőműves maradt. Mi ennek az oka? Semmi különöset nem tudtam meg tőle. Csak any- nyit hogy a művezető, akinek az irányítása alatt dolgozik, nagyon rendes ember. „Tíz éve dolgozom a szakmában — mondta a kőműves —, de még nem volt ilyen művezetőm”. És nem hagyta ott a vállalatot. Lehet, hogy más oka is volt arra, lehet, hogy nem is gondolta végig, miért határozott így, fő, hogy maradt. Valami okból így döntött, és az ok erősebb volt, mint a forint plusz órabér. Azóta jó néhány munkástól megkérdeztem ugyanazt, különböző helyeken, ahol a munkaügyi osztály adatai szerint elég nagy a vándorlás. A legtöbb helyén maradóval hasonlóan jártam, mint idézett kőművesünkkel: semmi különösebb magyarázatot nem tudtak adni arra a kérdésre: miért nem mentek el. mikor sokan otthagyták a céget a másutt kilátásba helyezett több pénzért? Semmi különöset. Ilyesmiről beszéltek: „Megszoktam már itt. megfelel ess a kollektíva, régóta itt keresem a kenyeremet.” Olyan is volt, aki azzal intézte el ezt az egészet. bőgj szerinte mindenütt ugyanaz a helyzet. Sőt, olyan példára is bukkantam, amikor egy munkás — miközben mások vállalattól vállalatig loholták a pénz miatt —, sorra beléptette gyermekeit a saját munkahelyére, ahogy felnevélkedtek. Miért? „Huszonkét éve innét élünk.” Huszonkét ev szép idő. Ha ennyit eltölt valaki valahol. érthető, ha érzelmi kapcsolatok is helyhez kötik. Nvuadíiba vonult egy idős esztergályos, és amikor toúcsúztatták, egy ifjú. embert állított az igazgató öá: „Elvtársak! Vegyék fel helyettem a fiamat!” Hiteles történet, azt is hozzátehetem, hogy az igazgató előzőleg azt mondta, hogy az öreg nyugalomba menő „...a világ legjobb esztergályosa”. Érzelmek? Kapcsolatok? Szokások? Anyagi meg egyéb körülmények? Nyilván ezek határozzák meg az ember útját, ezektől függ, hogy érzi magát a vállalatnál, elégedett-e, vagy sem, odébbáll-e, mihelyt valahol többet kínálnak, vagy ígérhetnek bármit, akkor is marad. De hát ezek a kapcsolatok, érzelmek, szokások, s egyebek szintúgy emberiek, mint a forint felkínálása. Miért megy mégis emez sakkal könnyebben ? Ahol a nyugdíjast becsülik, feltehetően szívesen hagyja az üzemre a fiát, ahol olyan a helyzet, hogy az ember „megszokhat”, onnét nem lép tovább, olyan könnyen, a munkás. Van ennek az éremnek persze másik oldala is. Egyik üzemi vezető azt mondta: „Ha olyan a melós, hogy lehet vele boldogulni, ha érti a szakmát és nem kell örökké a háta mögött állni, akkor az ilyen emberért mindent elkövet a vezető. Még a több forinthoz is igyekszik hozzásegíteni.” Tehát a pénz, ismét a pénz, és még valami. Kölcsönösségnek nevezném azt a valamit Hogy ne csak várjak valamit attól a másiktól, én. a munkás, én, a művezető, én, az igazgató, hanem mutassam meg naponként, óránként, hogy én mit érek. A pénzért, amit kapok, mit adok? Egy vagyok a tömegből, akárki, akárhonnét, vagy én olyan esztergályos vagyok, hogy engem csak innen lehet majd nyugdíjba engedni; olyan művezető vagyok, hogy engem nem lehet csak úgy otthagyni; olyan vállalati igazgató vagyok, hogy a rám bízott területeken jó megszakni, jő maradni, jó tisztességgel dolgozni. I ehet, hogy mindenekelőtt erre kellene töréked- “ nünk mindenütt, s akkor az ilyen munkahelyi „valami”, az ilyen viszonyok, magatartás és szokások mellett másként becsülné az ember a pénzt is? Látva, hogy mögötte mi van. S. £. M*NWWWM**WWWWVWWAIWWSWWWWW.W/. J✓WW.VWW.V.•.VvVWWW VW/WWWWvV AAr -
