Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

Lányok pórázon

Francia-olasz film vígjáték

Üegjeleat a DELTh legújabb száma

A gyógyító tűszúrás, vagyis az akupunktúra ősi keleti r ; <5szerét sokfelé művelik a világiján és nehezen meg* magyarázható eredményei Jogsai izgatják korunk emberét. Sikeres alkalmazásáról és lassan ki- b-eilakozo ejfnéleti kutatásáról bőséges szovjet és nyugati tapasztalatok alapján részletes cikket közöl a Delta Magazin új száma. Beszámol a lap a biológia forra- da imának legújabb szenzáció járói, a vírussal végzett gén-műtétről és napirendre tűzi az önszervező automatákat a számítógép „öntudatának"’ kérdését. A „szirénázó aktatáska és társai"’ címen felsorolt új. magyar biztonsági berendezések ismertetése a krimik hangulatát idézi, a gravitációs hullámok tárgyalása a csillagászat körébe vezet, s otthonunk szépítésére ad tanácsot a lakást '-ovációról szóló cikk.

A riéző beül Louis de Puné s filmjeit megnézni és pontosan kiszámíthatja, hogy ez a kopasz, jelentéktelen, pöttömnyi figura mikoi', milyen jángatózással — mármint az arcán — fogja őt megnevettetni. Ez nem is egeszen felszínes vélekedés, csak így persze az marad magyarázat nélkül, hogy mégis miért van az, hogy a néző, valahányszor ez a figura megjelenik a vásznon, bemegy a moziba, zsúfolt nézőteret csinál és mire kijön az előadásról, nagyrészt mindent elfelejt. Ez a pöttömnyi ember ugyanis művész, saját stílussal, sajátsze- rűen ostobának látszó zsarnoksággal és a testére, az arcára szabott témákkal. A

forgatókönyvet neiki írják, az operatőr csak neki és csak róla dolgozik, mert a bárgyú mesék sorozatában mindig csak ő a téma. Nem a kis ember, nem a mindennapi kis zsarnokok játszanak itt bohózatot, hanem ez a sztár, aki — úgy látszik — elnyűbetetlen.

Itt van ez a film is! Adva van egy táncegyüttes, efölött uralkodik minden eszközzel és a nap huszonnégy órájában Louis de Funés. Diktálja nekik, kitalálja számukra a zenét, a díszleteket, a ruhákat, eteti őket és este elaltatja valameny- nyit; közben felháborodik azon, ha valaki szerelmes lesz és netán férjhez akar menni. Mindig úgy mozog

és tesz-vesz, mintha áramütés érné, vagy éppen az isteni szikra sújtana valami fontosat az arcára. Csettin- téseit, arcrángásait új vonásokkal gazdagítja filmről filmre, és a meghökkentés abszurd eszközeinek a közönség újból és újból beugrik, bedől. Azért mégsem csak üres játék ez az egész. Most, ebben a filmben Louis de Funés egy egész önálló számot csinált grimaszaiból és hangjával: kétperces hangutánzással és aremimi- kával előadta a lányoknak okulásul és erkölcsnemesíté- sül a farkas és a bárány meséjét. Erre a játékra visz- sza kell emlékezni még — holnapután is.

A többi: látványosság,

kergetőzés, csillogás a lágyA CSEND

Nem csupán az öregedés jele, hogy az ember csendre vágyik. Száguldó, dübörgő világunkban egyre nagyobb kincs a csend. Lelki és testi szükséglet, tömegméreteket öltő igény a természetbe vágyakozás, a friss, szabad levegő. Ebben az országban soha annyi lelkes híve nem yolt a horgászatnak, a vadászatnak, a turisztikának, mint napjainkban.

— Mit keresel a halakon kívül a tóparton ?

— A csendet.

— Az erdőijen?

— A csendet, a nyugalmat.

És találunk??

Szombat délután van. Lefekszem szunyáim. Behunyom a szemem, távoli csendes tájakra gondolok, havas hegycsúcsokra, végtelen rónára. Amikor már-már szememre jönne az álom, autó tülköl az ablak alatt. Később valahol porszívó zúg.

— Ej! Felkelni! No, majd vasárnap. De akkor sem sóiké, rül. Azt hiszem, kevés bérháza van ennek az országnak, ahol nappal, sokszor még éíjel is csend lenne. Tv, rádió, magnói, valamennyi szívhez nőtt, kedves, de hangos jó barát.

— Hol jártál?

— Üdülni.

— Hogyan érezted magad?

VICTOR HUGO:

A KIRÄLYASSZONY

LOVAGJA

(Kedd: 20.00)

A háromfel vonásos romantikus dráma közvetítése a veszprémi Petőfi Színház előadásában, felvételről. Victor Hugo darabját az 1838-as párizsi bemutató óta világszerte játsszák, sőt több filmfeldolgozást is megért. A dráma eredeti címe Ruy Bias volt, és egy népi származású férfi küzdelmét kíséri végig a szerelemért, a hazáért, egyébként Victor Hugo maga irta, hogy a romantika nem más, mint szabadság.

AZ EL NEM KÜLDÖTT

LEVÉL

(Szombat: 14.10)

Magyarul beszélő szovjet film. Éppen 11 éve, 1961. februárjában mutatták be ezt a filmet, amelyet nagy várakozás előzött meg, mivel ugyanazok az alkotók készítették, mint a Szállnak a dar- vakat. Valerij Oszipov novellájából Viktor Rozov és Gri- gorij Koltunov írta a forgatókönyvet, a rendező Mihail Kolotozov volt és az egyik főszerepet Tatjana Szamoj- lova alakítja. A geológus expedíció felfedez egy gyémántlelőhelyet. ám ezután erdőtűz, majd a kemény tél teszi próbára őket; s végül csak egyikük marad életben. A film helytállásról, a közösségért mindent vállalók hétköznapi és mégis hősies harcáról szól, az áldozatról, amelyet természetesnek tekintenek.

WATERLOO BRIDGE

(Szombat: 20.05)

Magyarul beszélő angol film. Ezzel a filmmel a televízió sorozatot kezd. Olyan régi filmeket szándékozik bemutatni, amelyek egykor

ségeit mutatja be, azt, hogy miként lehet a lézersugárra információt ültetni, és a célnál megfejteni az üzenet értelmét. Egy csehszlovák óragyár az eddig időigényes rubinfúráshoz használja fel a lézert, s így néhány másodpercre redukálja ezt az időt.

A. Gy.

matag meseszövés ismert útjain. Még szerencse, hogy a lányok sokszor táncolnak, sok tarka ruhát hordanak és a lehetőséghez képest, kevésszer szólalnak meg. Mert mit is mondhat itt okosat egy fiatal lány, akinek csak táncolnia kell és bűn, ha egyéniség akar lenni.

A filmnek szerény meglepetése, hogy a szépfiús külsejű és tartalmú ifjabb Funés is játszik a filmben, apja harsányságának ellentétéül szinte lányos szolidsággal. Néztük, de nem láttuk, hogy oroszlánkörmei lennének. A sok csinos táncos- lány közül Noelle Adam és Puck Adams tűnt a legvonzóbbnak.

Serge Korber rendező és Jean Rabler operatőr hozták azt, amit a közönség kedvel és Francois de Roubaix zenéjével felöntve könnyed másfél órát jelent. Mert a film mégiscsak látvány és ez — csali az.

Farkas András

— Köszönöm, rosszul.

Éktelen zaj volt. Utcára nyílt az ablakom, a bárból 'hajnalig felhallatszott a zene.

■Ismerősöm beteg. Kórházban van, meglátogatom.

— Örülök, hogy jobban vagy. Remélem, most mór tudsz éjjel is pihenni.

— Sajnos, nem. Forgalmas utcára nyílik az ablak. Az úttesten vasiból van a csatornafedőlap. Mindig kattan, amikor keresztülmegy rajta egy autó...

Vadászni indulok. Pihenni, nyugodni, kä az erdőbe. Magaslesre ülök. A vadőr megadja a kellő és szükséges eligazítást, és mint aki jól végezte dolgát, hazafelé indul.

Egyedül maradok. Végre csend van. Csupán a szellő borzolja a fák gallyait és nagy néha egy-egy madár repül el a magasles fölött. Messze, távoli hegyek vonulata látszik. Olyan, mint amikor a gyerek az összehajtogatott papír szélét cikcakkosra vágja ollóval.

Valahol ág reccsen. A nagy csöndben távoli puskalövésnek hallatszik. A szomszédos hegyoldalban szarvasok vonulnak. Hallani nem, csupán látni lehet őket. Távcsővel figyelve nyolcán vannak. Két bika, a többi vegyes díszkíséret.

Örülök a csöndnek. De nem sokáig. Váratlanul, mintha a föld dobta volna ki őket magából, két turista bukkan elő. Kezükben táskarádió. Túlkiabálják a zenét:

— Milyen szép hely ez, pajtás! Itt azután lehet pihenni. Csend van és nyugalom ...

Minek szólnék! Mit mondhatnék nekik? Azt, hogy ellopták az erdőtől a csendet..,

Részlet a „Nyitott könyv” című műsorból (A tv február 23-i

szerdai adásához!) ’ ~ ~ “ “

...................... Szalay István

n

agy élményt jelentettek a * ka A “ dS

nézők számára. A Waterloo \ ''y'y"""y'""'/'/SS''/S//SSSS/SSSS/S//S//SS//SSS;YSSS//SS///S/SS//SSSSS//SS/SSS/////s/S///SS/SSS'S/SS//SSSS/SS////S/S/S/SSS/S/////SS//SSSS//S//SS/S//SS/S//S//S//SfSS'S'SSS/***‘

Bridge 1940-ben készült $

ínoif/» r, ^

Mervyn Le Roy rendezte a$ Robert E. Sherwood színmű- ^ véből. A két főszereplő Vi- ^ vien Leigh és Robert Taylor J (magyar hangjuk Váradi Hé- S di és Mécs Károly). A tör-1 ténet a második világháborúd kitörése után játszódik, sép-S pen a Waterloo-hídon kéz- % dődik, amin — a bombázás^ közben éppen keresztülmegy^ Cronin ezredes, s visszaérni-§ lékezik az előző nagy világ- $ égésre, amikor a kontinensen, | mint katona megismerkedett^ egy táncosnővel. Ezt a tragi- $ kus végű történetet nézhet-§

tctrptm

ELEMEK.

{ Aa • %" • • .yV, < •

kus

jük végig a filmen. DELTA

(Vasárnap: 17.30)

gyeVázlatok Dobó István életregényéből

L

Ez alkalommal a lézerteck- S tokával foglalkozik az adás. ^ Egy szovjet film a híradás- : technika alkalmazási lehető- !

A TATABANYAI SZÉNBÁNYÁK

felvesz

14—17 éves, 8 általános iskolát végzett fiúkat

vájár

szakmunhástanulónak

A képzési idő 3 év. A tanulók kollégiumi elhelyezést, teljes ellátást és a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kapnak. A harmadik évben már a teljesítés- bérezés is lehetséges. A tanulmányi ösztöndíjon és a teljesítménybéren felül a vállalat havi 250 forint társadalmi ösztöndíjai fizet.

A fenti teltételek mellett kőműves és ács-állványozó tanulókat is felveszünk.

Jelentkezni lehet a Tatabányai Szénbányák személyzeti ág oktatási osztályán, tatabanya, 1„ Vértanuk tere 1Hat rovás

Pálóci kis udvarházában özvegy Nagy Dorottya asz- szony akkor neszeit fel, amikor az ökrök elbődültek az istállóban... Felugrott számadáskönyve mellől s kifutott. Akkor kötötték el két ökrét, négy közül kettőt Tegenyei Tamás béresei. Kiállt a tornác végébe:

.— Nem szégyellnek magatokat, a szegény özvegy ökreit elhajtani? A nyavalya törjön ki benneteket gazdástul.

— Nyavalya, vagy nem nyavalya, tartozik a ténsasz- szony a Tegenyei uraságnak, vagy nem tartozik?

— Ahhoz, neked semmi szólásod, az uradnak meg megmondtam, hogy majd a termésből fizetek. De hogy takarítom be a termést jószág nélkül?

Tegenyei béresei erre szót se szóltak, a kalapjukat se bökték feljebb, csak hajtották kifelé a sarkából régen kifordult kapun út az ökröket.

A szolganép kint a mezőn; házban, udvaron senki, a hites ura a temetőben, egymaga csak nem áll ki verckcu£ ezekkei Hiaszszonyszomorítókkal, hát inkább sírni kezdett. Az volt hozzá a legközelebb. Mit tegyen most már két ökre nélkül. . f

Nem sokkal ezután, hogy elmerült szíve bánatában, szörnyű duhogást, otoítást, kiabálást hallott Tagenye felől, pár lovas tűnt föl az esti poros árnyékok között, meg a két fehér ökre címeres szarva. Azt hitte, káprá- zik.

— Adjisten, ténsasszony, magáé ez a két ökör?

— Enyém, enyém, de kentek meg kicsodák?

— A Dobó úrék szolgálatából. Itt, az útban értük a Tegenyei népét ezzel a két jószággal.

— Adósságba hajtotta el a kegyetlen. Jaj, csak bajuk ne légyen belőle Dobó úréknak. Most tudják kegyelmetek. a tegenyei uraság mögött nagy pártfogó áll, Perényi Péter úr, akinek nádor volt az apja.

— Hogy a szónál maradjunk, az most éppen nem. áll, hanem ül, a németújhelyi börtönben, mivel úgy látszott, szövetkezik a törökkel. meg a királyság után nyalkái.

— De itt van a fia, Gábor, Patakon.

— Nfi féljen, UúSZOftyiirg, a Dobókat se éppen hüsvéQ

kalácsbul fonták. No, rünk.

Az Ung megyei Pálóc várában élt akkor a három Dobó testvér: Ferenc, István meg Domonkos.

Palóctól délre fekszik egy apró falu, Tegenye, ott meg Tegenyei Tamás élt feleségével, Tompa Zsófiával és családjával. Régóta éltek egymás közelségében, semmi háborgás nem volt köztük, mígnem Tegenyei olyanokat kezdett cselekedni, amik a jó szomszédság ellen valók voltak, sőt kihívússzámba mentek. Az özvegy ökreinek elhajtása is ilyennek volt mondható, lévén az özvegy a Dobók oltalma alatt, s ezt mindenki tudta.

Az ökröket hajtó tegenyei cselédek megszabdalva, futva érkeztek vissza Tegenyé- re, ott tüstént Tamás úr elé Járultak, kezüket égnek emelve, átkozódva mondták el, mi erőszak esett meg rajtuk, s még ökrök sincsenek.

Tegenyei nyugodtan hallgatta végig őket, apró, ravasz szeméből semmit sem lehetett kiolvasni, bajuszát simogató keze sem reszketett. Elmehettek. Aztán fiát hívta és azt mondta neki: tedd a második rovást. A fiú elővette a pálcát, amely úgy látszik, a Dobók bűneit volt hivatva szám szerint megőrizni, és beléfaragta a második rovást.

Mert már volt egy.

Az is ebben az ezerötszáz- negyvennégyes esztendőben került a pálcára.

Tegenyei Tamás Szent György nap táján elküldte két négyökrös szekérre való embereit a ba.jánházi erdőbe fáért. Azok meg is rakták a két szekeret, alig bírták az ökrök a tengelyig érő tavaszi sárban a terhet, amikor rajtuk ütöttek a Dobók emberei s behajtották a palóci vár udvarába, lehányat- ták a lát, abból az okból pedig, mivel az erdő Dobóbirtok volt. — A gazdatok tolvajpoíáját! — üvöltött utánuk Ferenc úr, lővén éppen ő odahaza, amikor

kergette őket a vár kapuján az üresen zörgő szekerekkel.

A harmadik rovást a következő esztendőben faragta fel a Tegenyei fiú. özvegy Nagy Dorottya akkor sírún- kozta el Dobó Ferenc embereinek, hogy a nevezetes két ökröt mégiscsak elhajtotta Tegenyei Majthyuc faluba. Nosza, visszahajtották.

Hanem amikor Ferenc úr legközelebb meglátta a falu csordáját az úton ballagó- ban, intett a béreseinek: kicsapni belőlük a Tegenyei állatait, hadd lássa a bitang, mi az, amikor a szegény embertől elhajtják a jószágát. Ez volt a negyedik rovás.

Aztán a pálóciak elszántottak egy darabot a tegenyei földekből, s bár erősen mondták, hogy ők csak visszaszántották, amit Tegenyei elkanyarított, kivetvén helyükből a határjelző karókat, mégis felrótták a Tegenyei kúriában az ötödik rovást. Ez már 1547-ben történt.

A hatodik megint az özvegy védelmében esett. Talán Ferenc úr a megmondhatója, miért voltak szívéhez olyan közel Nagy Dorottya dolgai, bár az is lehet, hogy csak borsot akart törni Tegenyei orra alá, mivel a Pei'ényiek oltalma alatt annyira elszemtelene- dett. Most az történt, hogy a Dobók udvarosai Tegenyei udvarából visszaszerezték az özvegy négyökrös szekerét, szénástól. Igaz, hogy fegyver is volt náluk, s az is igaz, hogy a kapu zárját is leütötték. Amiből nem is lett volna nagyobb baj, ha éppen halálos baj nem lett volna belőle. Mert a jószomszédi viszony ilyenformán alakult ebben a században itt is, másutt is ebben a háromfelé szakadt Magyar- országon. Hiszen ha csak háromfelé szakadt volna. Dé annyifelé dúlt az irigység, az orzás, birtokviszály, hará- csolás, ahány földre és hatalomra éhes fóúr élt, különösen a felső megyékbe», ^Folytatjuk.;

i

1