Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám
JELMEZEK I ehet, hogy akad, akit sért a kérdés, de feeesszóra nincs bennem ártó szándék. Tessék mondani, elgondolkoztak már azon, hogy mit jelent a jelmez? Hogy ez voltaképpen két, külön is értelmes szó, amelyek közül az egyik a jel, a másik meg a mez. Vagyis a jelmez nem más, mint olyan öltözék, amellyel viselője jelezni kíván valamit. Lexikonból kölcsönzött szabatossággal: a jelmezbálokon viselt különleges, vagy tréfás öltözék, amely eltér az illető személy rendes ruházatától. _ Ezzel helyben is vagyunk. Ugyanis, bár nem kívánok a nyelvész jelmezében pompázni, magáról a jelmezről így hirtelenjében néhány személyes emlék elevenedik fel bennem. Az apropo a folyamatban levő farsang. (Különben ennek is utánanéztem: farsang vagy régi népiességgel fársáng, a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó, másfél, kéthónapos időszak, mulatságok, bálok szokásos ideje, most legalább mindenki tudja.) Akinek rövid az emlékezete, vagy aki túl fiatal, az esetleg félreértés áldozata lehet, azt hiheti, hogy nálunk jelmezt csalt farsang idején szokás viselni. Pedig nem így van. Bizony hordanak e3 hordtak az emberek különleges vagy tréfás álöltözetet, alaposan eltérőt, az illető személyek rendes ruházatától farsangon kívül is. Maradjunk előbb a múltnál. Ezerkilencszáznegyven- öt január negyedikén még vízkereszt előtt voltunk, amikor Kőbányára megérkeztek a szovjet katonák. Naptár szerint tehát még nem következett el a farsang, a bálok, mulatságok szokásos ideje, a puritán egyszerűséggel berendezett légópincében mégis többen olyan jelmezt öltöttek, amely eltért rendes ruházatuktól. A többszörös háztulajdonos, akit méltóságos úrnak kellett szólítani és közönségesen csak zsakettben, keménykalapban láttunk közlekedni a kapu és a gépkocsi közti útvonalon, nos, ez az illető egyszerre csodálatos átváltozáson ment keresztül. Máig sem tudom, honnan, de szert tett egy meglehetősen viseltes, szakadozott télikabátra, amelynek még gombjai sem voltak, így foszladozó madzaggal kötözte át a derekán, lakkcipő helyett széttaposott kalucsni került a lábára, fejére pedig zsíros szélű csulakalap. Katonatiszt fia szintén civil jelmezt öltött, ha nem is sikerült olyan szánalmasra, mint méltóságos édesapjáé, mindenesetre ők rázták a fejüket a leghevesebben, amikor a to- varisok megkérdezték a pincében, hogy fasiszták, katonák vannak-e köztünk. Sőt, hozzátették, hogy burzsuj szintén nyema a pincében. Ugorjunk vagy öt esztendőt. Emlékszem egy akkori május elsejére, amely pedig szintén nem esik farsang idejére, ám sokan mégis kötelességüknek tartották, hogy a tribün előtt jelmezben vonuljanak el. Persze, nem toldozott-toldozott öltözékben, ez akkoriban már hibának számított volna, hanem hangsúlyozott munkásünneplőben. A főkönyvelő például, aki köznapokon kifogástalan öltönyt, a nyakkendővel megegyező színű díszzsebkendőt, divatos cipőt viselt, a felvonulásra felvette még az érettségire csináltatott sötétkék ruháját, piros nyakkendővel és barna típuscipőt húzott. Nem szólhattam egy szót sem erre, mert jómagam bocskorban, posztógatyában, pitykés mellényben és kucsmában vettem részt a felvonuláson, az ifjúsági szervezetben ugyanis román népviseletet osztottak rám, hogy ezzel jelképezzem a népek barátságát. Ráadásul végig hórát kellett volna táncolnom, pe dig legfeljebb zakatolni tudtam, s ennek a koreográfiája nem egyezett meg amazzal. A hórát tehát nem tudtam, de azt igen, miszerint a nehézségek nem azért vannak, hogy meghátráljunk előlük. így aztán zaika- tolás közben időnként elordítottam magam: hóra, hóra! Az illúzió nem volt tökéletes, a távolabbi menetelük a csatakiáltást esetleg úgy is érthették, hogy lóra, lóra, de ez sem hatott értelmetlennek, akkoriban estünk először át a ló egyik oldalára Aztán jött ötvenhat októbere. Erre az időre már többen emlékeznek, nos, ekkor már jóval elmúlt a farsang és meglett a böjtje, az utcákon léptem-nyo- mon magyar és népbarát jelmezbe öltözött járókelőkbe botlott az ember, egyeseken méternyi nemzeti szalagok tekeregtek, voltak, akik el is buktak benne. Mások később előszedték a negyvenötben divatban volt jelmezeket, majd kimentek Nyugatra még a farsang előtt. Voltéképpen azzal illene befejeznem, hogy manapság az emberek már nem viselnek jelmezt, hiszen nincs sok értelme. Tényleg nincs, de különösen farsangkor mégis divat a jelmez. Legutóbb voltam egy bálon, amelyen sokan rendes ruházatuktól ■ eltérő öltözéket viseltek. Csak most ellenkező az irányzat, többnek iparkodnak látszani, mint közönségesen. Felvilágosítottak, hogy valamirevaló férfi, legyen bár szerényebb jövedelmű, csalás szmokingban jelenik meg farsangi bálon, míg neje természetesen nagyestélyiben vonul fel, illetve a táncterembe. Hogy meghaladja erőiket a szabószámla? Hogy sok száz forintba kerül a kölcsönzött jelmez? Ugyan kérem, ha egyszer így illik..i Szolgáltatás - Hatvanban A LAKOSSÁG anyagi helyzetének, szociális és kulturális ellátottságának javulása megköveteli, hogy az említettekkel párhuzamosan növekedjék a különböző szolgáltatások színvonala is. A témát, érthetően napirenden tartják Hatvanban is, ahol időről időre átfogó vizsgálatot végeznek, széles körből gyűjtik a tapasztalatokat, s szükség esetén intézkednek, hogy a fejlődést hátráltató hibákat megszüntessék, az addiginál kedvezőbb körülményeket teremtsenek. Ex a vagányság Mint a puslcagolyó, úgy vágódott ki a gépjavító bejárati útjáról a táblával védett fő közlekedési útra szombaton délután három óra körül a CN 73—25 rendszámú Trabant, mit sem törődve azzal, hogy néhány méterrel az elágazástól egy másik kocsi közeledik. Bravúros manővere miatt az elsőbbséggel rendelkező autó kénytelen volt erőteljesen fékezni. Néhány száz méterrel arrébb sikerült a Trabant vezetőjétől megkérdezni: — háttá azt a táblát, ami ótt áll a mellékút végén? —• Láttam. No és? — Miért nem vette figyelembe? — Mert nem tudok olvasni. Mi köze hozzá? Csakugyan! Mi köze van egyik autósnak a másikhoz az országúton? Hadd csinálja mindenki azt, amihez éppen abban a pillanatban kedve van. Minek itt különböző forgalmi táblákra hivatltoz- ni! Hogy a szabálytalanság miatt a vétlen autó utasa volt kénytelen a KRESZ-re fity- tyet hányó társára is vigyázni? Végső fokon baleset nem történt. Hát ez nem elég? Hogy a CN 73—25 számú Trabant vezetője nemcsak akkor délután vagánykodott Gyöngyösön, ezzel másnak az épségét is veszélyeztetve, ezt beszakított karosszériáid kocsija is bizonyítja. Már csak az a kérdés, hogy mikor figyelmeztetik arra: az országút nem cirkuszi po rond, ahol vakmerő bravúrokkal kell mások idegeit felborzolni. A szándékos szabálytalanság és a pökhendi magatartás nem vihető el szárazon. Vagy mégis neki lenne iga jgt? • í—ár) Falu — a bányahegy aljában ól néhány - kilométerre erdőfc, szántóföldek, tagolt szőlőtáblá'k között kanyargós műút vezet a faluba. A környéken feltárt olaj- mezők húzódnak. Olaj! Ez a fekete arany tette nevezetessé az utóbbi években Dem- jént. Az Űj Magyar Lexikon két sárban említi a falut, elsősorban mint olaj-lelőhelyet kiemelve. Demjén régi község'. Egy 1331-es oklevélben Kisdemi- jén. illetve Demyen névváltozatokban fordul elő. „Demjén az egri járásban a Bányahegy alatt, a Laská-patak mellett fekszik.” — olvashatjuk Heves Vármegye monográfiájában. Bányahegy. Ma is létezik. Kiemelkedő tufái „farkasszemet'’ néznek a völgyben épült kis falu házaival. Köveit bosszú ideig bányásztál?:, s egyesek szerint az egri vár is demjéni kövekből épült... Persze azóta évszázadok teltek eh A nevezetes bányahegyet fő és bokor nőtte be. Nem termelnek már itt követ, nem foglalkoznak kőbá- nyászattal. Azaz mégis, mert a köbány ásza tot a modem energiahordozó, az olaj kitermelése vallotta fel, az éveli során. • • • Nem sokan laknak ebben a kis völgyi faluban, amelynek határában ma is szépen megművelt földet -talál az arra- járó. — Nagy az elszívó hatás —, mondja Soós József, a községi tanács vb-titkára. — Sokan járnak Egerbe dolgozni. Az utóbbi óveásbeso. csökkent a 'lakossági létszám. Nyoüc- van család ködtöBőtt «L Budapestre, így ma csak 850-en laknak itt. A tamácsházával szemközt emelkedik a Bányahegy. Az utcáról most is jól látni a hegyoldalba vájt barlanglakások maradványait, ahol a háború előtt több családéit. — Ma már senki sem lakik ezekben a barlangokban — emlegeti a tanácstitkár. — Ezek a barlangok csalt szá-m- bólumkiént maradtak meg. A múltat idézik, hogy altkor ilyen körülmények között kellett sokaknak lakniuk. Kis falu, mégis sok a gondozott porta, az új lakóház. Mindenütt van járda, és a járdáit mentén gömbakácfáit sorakoznak. 15—20 házba mar a fürdőszobát is felszerelték, szűrte minden második házban van rádió és televízió. — Nincs művelődési házunk, nincs egy kulturált eszpresszónk — panaszolja Soós József. — Így bizony nem könnyű itt tartani az embereket. A kocsma elavult, korszerűtlen, a körzeti ÁFÉSZ 15 év óta nem alakított ezen semmik, hiába kértük már többször is.,* — Nem élnek itt rosszul az emberek — meséli Fodor József, a Haladás Termelőszövetkezet elnöke. — Mégis főleg a fiatalok elmennek a faluból. Ez a mi legnagyobb gondunk és sokat is beszélgetünk erről a község vezetőivel. Pedig ez a demjéni föld mindig eltartotta az embereket. De hát a város közelsége, az ipar egyre több embert „csábít” el innen is. — Hány tagja van a sző— 195, de ebből 101 nyugdíjas, így csak kilencvennégy az aktív dolgozó. A szám önmagáért beszél. — Milyen eredménnyel zárják az elmúlt gazdasági évet? — A kevés munkaerő ellenéi-e jól zárjuk. Az új telepítésű szőlők és gyümölcsöseink nagy része fokozatosan termőre fordult. Ezeket, viszont meg kellett művelni. Bátran kezdeményeztünk, gépesítettünk, vegyszereztünk, aminek ezután meg is lett az eredménye. Búzából 14,4 mázsát takarítottunk be, ez rekord volt a falu történetében, szőlőből pedig 45 mázsát szedtek le egy holdról. — Hogyan alakul a tagság jövedelme? — Egy tízórás munkanapra kilencven forint jut számításaink szerint, az egy tagra jutó jövedelem pedig 16 ezer forint. — Milyen újdonságok várhatók a szövetkezeiben? —- Sajnos, tovább fog csökkenni a tagság létszáma. Akik a szövetkezetben maradnak, azoknak a munkáját nagyon szeretnénk megbecsülni és megkönnyíteni. Így a legfontosabb feladatunk a termelés további tökéletesítése. Ezt pedig csak gépesítéssel és nagyobb műtrágyázással érhetjük el. A község északi részén levő erdőkből pedig folytatjuk a fakitermelést, • • • Falu a Bányahegy aljában. Csendes vidék, kevés ember lakik erre, mégis nevezetes olajáról és boráróL Sfesiiiss Károly Ezt tették a közelmúltban is, amikor a kérdésről testű-, leti ülésen tárgyaltak a tanácsnál. Szemlélődésük középpontjába a város négy ipari, egy fogyasztási szövetkezete, egy mezőgazdasági közös vállalkozása, a Patyolat, a GELKA kirendeltsége és közel 200 magánkisiparos került. A lakásépítésekről és -karbantartásokról szólva kétségtelen az előrehaladás, különösen, hogy a helyi kísz a városban iparkodik lekötni ilyen kapacitását — s megalakult Hatvanban a Mátra- alji Termelőszövetkezetek Önálló Építőipari Vállalata, amely egymagában évi 20 családi otthon elkészítését ígéri. A ktsz, hogy csak nagyobb munkáit említsük: tavaly is két társasházat épített, s ugyanennyi átadását vállalta az idén. hogy ezzel teljesen befejeződjék az Ifjúsági úti lakótelep kialakítása. A Hatvani Építő Szövetkezet emellett röbb vasipari szakmában is dolgozik, órás, műszerész, ■ tekercselő, és olaj kályhás feladatokat végez. A lakosság számára könnyebbséget jelent, hogy az iménti prof ilok közül töb- . ben a fogyasztási szövetkezet is tevékenykedik, s ezeken kívül újabb szolgáltatásokat nyújt. Ez utóbbiaknál a legszámottevőbb kétségkívül az autójavítás lehetne, ám jelenleg az igényeknek csupán töredékét elégítheti ki az ÁFÉSZ. A kérdés tökéletesebb megoldásában egyedül az AFIT, jövőben létesítendő új, évi 150—200 ezer óra kapacitású szervizüzemére lehet számítani. AMI a Patyolatot illeti: rendkívül nagy előrelépést jelent a városban két esztendeje nyitott gyorstisztító szalon — de sajnos, ez csak a nevében is jelzett feladatok megoldásúra képes. Mosás végett továbbra is eí kell szállítani Hatvanból a szénnyesi, s .ez bizony jócskán időbe telik. Sürgős tehat a helyzet rendezése! A GELKA — elektroakusztikai és háztartási kisgépeket javító — helyi szervize már kicsi a Horváth Mihály úton, képtelen megbirkózni a nap nap után jelentkező követelményekkel, s ezért gyakori a határidő- csúszás. Éppen emiatt reményt keltő az az ígéret, miszerint valószínűleg még ebben a tervidőszakban új, 400 négyzetméternyi alapterületű szervizüzem is létesül a városban. A Hatvani Cipész Ktsz amellett, hogy teljesíti a lakossági igényeket — stabilitása érdekében, érthetően, újabban inkább az árutermelő tevékenységet erősíti. Üzemük jelentősebb gépesítése éppen a közelmúltban fejeződött be, s ettől — egyebek mellett — a helyi árualap választékának további bővülése várható. Ami természetesen: szintén lakossági érdek! ■ Meglehetősen sokoldalú tevékenységet folytat' a Házi és Kézműipari Szövetkezet, amelynek különösen mé-. retes szabóságai és kötőműhelyei . segítik a fogyasztók igényeinek tökéletesebb kielégítését. Tavaly két újabb szolgáltató egységet is nyitott, amelyek közül főleg a Vörös Hadsereg úti üzlet kialakítása vall ügyes ötletref jó érzékre. A szüntelen fejlesztés, a kulturáltabb kiszolgálásra való törekvés jellemzi a fodrászszövetkezetet is, amely az utóbbi években valamennyi részlegét korszerűsítette. s megoldotta végre az új lakótelep ellátását. Végül — de nem utolsósorban — figyelmet érdemlő a magánkisiparosok munkája is, amely főleg a város peremkerületén s a közeli községekben, Boldogon, Heréden és Nagykökényesen érezhető, örvendetes tevékenységükben az általánosságban tapasztalt minőségi javulás — ami további kedvező változásokra is enged következtetni. Összességében: Hatvanban is egyre szélesítik a szolgáltatásokat — de, mint az említettek bizonyítják, még mindig kevés a sok is. Kevés a választék, több olyan tevékenység hiányos, vágj' éppen hiányzik, amelyekre egyébként nagy a kereslet. S nemcsak az fáj, ami nincs, hanem olykor az is, ami van. Ha ebben vagy abban a szövetkezetben, vállalatnál el is végzik a megrendelt munkát, néha baj van a minőséggel, s hosszú a határidő, a várakozás. A HELYZET javításához sokkal nagyobb felelősségre és áldozatvállalásra van szükség! (gyón!) SMkmQ WTí. február ti* aasenU 'ípűl a Barátság II. íoplTélen sem szünetel « munka Fényeslitkén, a Barátság II. kőolajvezeték foil adóállomásának építésén. Az eredeti határidő szerint 1972. végére kellett volna átadni a szivattyúállomási és a Százhalombattáig tartó vezetékhálózatot, majd a KISZ-védnökség révén a november 7-i határidőben állapodták meg. Újabban arra készülnek, hogy még hamarabb, már augusztus 31-re befejezik a munkát. Képünkön: a tartályokra szerelik az óriás zárakat (MTI foto — Balogh László Pál felvétele) • ■•;• vf,r
