Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

Öregek teenagerek iskolások f Érdekes kezdeményezés az egri lakótelepen klubja Talán sehol sem élnek olyan magányosan az em­berek, mint egy lakótelepen. Este mindenki becsukja ma­ga mögött a lakás ajtaját A városba bejárni fárasztó, meg minek is, ott a tv, oda­hozza a világ eseményeit a négy fal közé. Egyébként is kevés idő jut a családra, a háztartásra, egy dolgozó nő nem ér rá arra, hogy má­sokkal is törődjön. El min­denki magának. Körülbelül ilyen fogalmak alakultak és alakulnak ki a lakótelepek­ről, s ha van is ebben némi túlzás, azért jó adag igazság is rejlik. Tágítani egy kicsit a látó­kört, törődni egymással, ko­rán megtanítani a gyereke­ket a szabad idő hasznos és kellemes eltöltésére, tulaj­donképpen ez vezérelte az egri 10-es számú iskola tantestületét, amikor neki­fogtak a klubok megterem­téséhez. Adott volt az objek­tív lehetőség, az újabb négy tanterem, amely az elhelye­zési gondokat ugyan nem ol­dotta meg véglegesen, de mégis jelentett valamit. Le­hetőséget, klubok létrehozá­sára. A dolog a könyvtárral kez­dődött. A régi Kertész utcai épület egyik tantermében helyet kapott egy fiókkönyv­tár a gyerekek örömére és a szülők megelégedésére. He­tenként kétszer könyvet ke­reső, kérő gyerekek zsibogó hada tölti be ezt a termet. A hét többi napjain üres a szoba. Ez adta az ötletet ar­ra, hogy otthont adjanak benne egy másik klubnak is. A lakótelepi nyugdíjasok • klubjának. Minden hétfőn övék a könyvtárterem. Gye­rekzsivaj helyett az öregek csendes beszélgetése hallat­szik. Alakulnak a kis klub tervei Egyik-másik öreg felkereste már régi munka­helyét, nem is eredményte­lenül, legutóbb az EVIL adott némi anyagi segítséget a klub berendezéséhez. Egy másik vállalat társasjátéko­kat, romit, kártyát ígért. Hetenként egyszer 20—25 öreg jön össze, hogy társa­logjon a világ eseményeiről. Terveznek tavaszi közös ki­rándulásokat, előadásokat. A hét egy másik napján teenagerek veszik birtokukba az iskolát. Eddig az egyik osztályban kaptak helyet, most egy jó ötlettel a könyv­tár melletti régi szertárt rendezték be nekik. A me­gyei művelődési központtól kaptak asztalokat, apró puf­fokat, a fiatalokra jellemző dekorációt maguk csinálják. Hetenként egyszer összejön­nek, visznek magukkal mag­nót, táncolnak, beszélgetnek, vitákat rendeznek, övék a hét péntek estéje. A tantes­tületből mindig akad vala­ki, aki felkeresi őket, de rendszeresen Fehér Vilmos- né és Rül! Csaba törődik velük. Zömében lakótelepi gyerekek járnak ide, akad aki most végezte a nyolca­dik osztályt, de elvetődött közéjük már főiskolás is. A múlt héten névadót tartot­tak, „Agria” klub lett Volán-brigád -Gagarin Erőmű Szívesen látott segítőtársak Boconádon vételük élőké Éppen húsz tagja van a Volán-brigádnak, amelyik egybetömöríti a visontai Ga­garin Erőmű szállítási üze­me garázsának és javítómű­helyének valamennyi dolgo­zóját Kiss László vezetése alatt. Ez a brigád jól ismert és szívesen látott segítőtárs Boconádon, az általános is­kolában. Majd a szakszervezet Amikor 1971. januárjának végén megalakult a brigád, ők is megfogalmazták a vál­lalásaikat. Többek között azt, hogy társadalmi mun­kában szívesen segítenek egy olyan általános iskola mindennapi gondjainak a megoldásában, amely erre rászorult. De hal honnan vegyenek ők ilyen iskolát? Kihez menjenek érdeklődni? Majd a szakszervezeti bizottság el­igazítja őket! — jutott eszé­be egyiküknek a gondolat, így kapták meg Boconád ne­vét, amiről addig édeskeve­set tudtak. De aztán elmentek a köz­ségbe, megkeresték az isko­la igazgatóját. Kelemen Gyu­lát. Nagy örömmel fogadták itt az erőművieket. különö­sen, amikoi előadták jövete­lük okát és célját. Munka a műhelyben Ez a műhely nem az erő­műnél, hanem az iskolában található. Itt dolgoznak a diákok a gyakorlati foglal­kozáson. Akadt benne tennivaló. Villanyszerelési munkától kezdve a szerszámospolcok felrögzítéséig sokféle. Aztán pedig következett az iskolai tornaszerek ren’be rakása, 19*2. február Iá« használatba szítése. 1971. március 6-án jártak először Boconádon, legutóbb pedig a múlt év októberének első napján jegyezte be az iskola igazgatója a brigád naplójába a vállalás telje-s sítéséért a köszönő szava- kát. ^ Hogy milyen értékű tár- % sadalmi munkát végeztek a * Volán-tagok, arról nincs ki-j! mutatásuk, de még becsülni sem tudják. Sok szombat $ délutánjuk elment erre. ^ Kedves emlék is akad hozzá ^ elég. $ Kölcsönös látogatás | $ Az egyik oldalon olvasha- $ tó ez a szöveg a naplóban:^ a munka befejezése után kel- § lemes meglepetésben volt ré*^ szünk: uzsonnával kínállak^ meg bennünket. Velünk vol- ^ tak az iskola nevelőtestüle- $ tének a tagjai is. Nagyon jó $ barátság alakult ki köztük ^ és a brigád tagjai között. ^ Ez a barátság tovább bő- ^ vült. A Volán-legénység is| meghívta a boconádiakat, ^ nézzenek körül az erőmű-^ ben. Úgysem igen láthattak^ még ilyen nagy üzemet kö-$ zelebbről. Nemcsak a peda-^ gógusok, de a boconádi Béke ^ Tsz vezetői is eljöttek az ^ üzemlátogatásra. J ló raittal § A brigád egy évvel ez-^ előtt jutott el oda, hogy ver-^ senyre kelt a szocialista cím ^ elnyeréséért. Tagjai úgy ke- ^ rültek ide más üzemekből. $ Általában a Mátra aljában^ elterülő községekben laknak i ezek az emberek. Patronálásukat Széles Mik lós gépkocsielőadó vállalta, ^ aki sokat segít nekik, és egy-5 ben maga Is tagja a brigád- 5 nak. 5 $ Mosl a vállalások teljesi-i v ;'1 -se élőt1 áll a' brigád. Úgy gondolják, áll-t Iák a szavukat. Ezért biza-$ kodóak. $ (G. M. F.) $ Harmadik klub is működik már az iskola védnöksége alatt. Tagjaik hetedikes, nyolcadikos fiúk és lányok, ök tulajdonképpen itt és most ismerkednek azzal, ho­gyan' lehet hasznosan és szé­pen tölteni az estéket. Az egyik fiú így „agitált” a klub mellett: Ide tényleg ér­demes jönni, csuda klassz. Hogy mi a csuda klassz? Az egyik este Rüll Csaba számolt be nekik a vízilab­dázók hollandiai útjáról. Er­délyi Évát is meg akarják kérni egy élménybeszámoló­ra. A klubnapokra a szülői munkaközösség férfitagjai járnak el. ök segítenek a program megszervezésében, s ha vetélkedő van, hozzák magukkal aktatáskájukban a díjakat is, egy-egy szelet csokit. Volt már sportvetél­kedő, hallgattak közösen ze­nét és sor kerül egy bar- kácsestre is. Tervükben minden gyerek hobbyja he­lyet kap. Az iskola feladata a gye­rekek tanítása. A 10-es is­kola pedagógusai ezen most már túlmentek egy lépéssel. Segítenek a gyerekeknek ab­ban, hogy megismerjék nem­csak lépcsőházi beszélgeté­sekkel lehet tölteni az estét. És nyilván nem véletlen az sem, hogy mióta az öre­gek klubja helyet kapott az iskolában, elnézőbbek, keve­sebb az olyan panasz: ezek a gyerekek' mindig hábor­gatják az öregek nyugal­mát. Még csak a kezdeti lé­pések ezek, de az iskola út­ban van afelé, hogy ne csak a gyerekek délelőtti, tanuló­helye, délutáni megőrzője le­gyen, hanem egy kicsit a kultúra központja is. És er­re olyan lakótelepen, amely egy kicsit messze esik a várostól, ahol az emberek az átlagnál jobban hajlanak arra, hogy este, lezárva a la­kás ajtaját, csak maguknak éljenek, való.b^n szükség van. Deák Rózsi Jó estét nyár, jó estét szerelem A vád és a védelem szere­pét egyszerre vállalja Fejes Endre, amikor a miérteket kutatva elénk tárja egy kü­lönös gyilkosság történetét és annak előzményeit. Az ítélkezést ránk bízza. De milyen nehéz ez az ítélkezés! Két estén keresztül pereg­tek a képernyőn a bizonyítás . filmkockái, s mi, a nézők, ag­gódó érdeklődéssel figyeltük a sötét ruhás fiú illúziókkal átszőtt kalandjait. Mi a bűne tulajdonképpen ennek a jobb sorsra érdemes, szimpatikus munkásgyereknek ? Elsősor­ban az, hogy majmolja az előkelőséget, a pénzes vagá­nyokat és nem ismeri, nem akarja felismerni saját reális lehetőségeit. Három napig urat játszik e lakatosfiú, hogy aztán egész hónapban kop­laljon. Közben görög diplo­mataként hódítja a nőket, magas borravalót ad a pin­cérnek, s élvezi az életet, he­lyesebben annak néhány nap­ját. Mindez ártatlan tréfának látszik, hiszen lényegében mindig önmagát károsítja meg, de aztán találkozik egy nagyon szép lánnyal, akibe szerelmes lesz. S innen kezd­ve már egyre szűkül a fiú döntési lehetősége, egyre ke­vesebb reménye van arra, hogy kilépjen ebből a furcsa kalandból. Nincs visszaút. Félve a leleplezéstől, már csak a gyilkosság marad. Fejes Endre 1969-ben meg­jelent regényét kissé fanya­logva fogadta a kritika. Az­tán dráma készült belőle, most pedig tv-film alakjá­ban éli harmadik világát, a Jó estét nyár, jó estét sze­relem. Ma már nem vitás, hogy miként a Rozsdateme­tő, a Mocorgó, vagy a Kék tiszta szerelem, ez a Fejes­mű is nagyszerű alkotás. Fejes nagyon érti, hogyan kell irodalmi magaslatra emelni az egyszerű hétköz­napok történeteit és kutatni az emberi kapcsolatok szöve­vényét. S az ok feltárásában mindig megtalálja a társadal­mi szempontból fontos mo­mentumokat is. így van ez most is, amikor haragos indulattal vázolja fel a fiú környezetében lebzselő embereket.. Mert miért tudott ez a fiú szélhámoskodni ? El­sősorban azért, mert az em­berek egy részében még él a kispolgári szemlélet, s ez ma­gatartásuk rugója. A lányok képmutatóak, a szülők régi­módiak, nagyzolók, Nyugat- és pénzimádók. Pénzes diplo­mata kell a kislánynak? Hát legyen. A fiú eljátszotta ne­kik. Persze, hogy hibás a fiú is. Amit csinált, az nem törvényszerű, s nem is tipi­kus, de tény, hogy ő sem szélhámoskodliatott volna, ha a kispolgári környezet való­sággal nem csábítja erre. Az ítélkezésinél számba kell venni azt a körülményt is, hogy elég gyenge és semati­kus a reális életszemléletet, a józan észt sürgető hang, s a fiú magatartásának megíté­lésében nem volt egységiesaz üzemi környezet sem. De hát legyünk őszinték, így van ez gyakran az életben is. A tv-film hűen követte a drámai feldolgozást. Bomyi Gyula képei kifejezték azt a fájdalmas líraiságot, amely megtalálható Fejes valameny- nyi művében. A sötét ruhás fiú szerepében Harsányt Gá­bor bizonyította nagyszerű tehetségét. Tetszett még Ha­lász Judit, Töröcsik Mari, Torday Teri, Molnár Tibor és végül tetszett ez a két es­tére szóló rangos művészi vállalkozás. A fekete város Ritka alkalom, hogy egy­szerre két nagy vállalkozást is lehet dicsérni. Fejes szín­mű vének tv-változata az in­tellektuális izgalmat, látás­módot képviselte, míg a va­sárnap este befejezett soro­zat, A fekete város a kalan­dos műfaj kedvelőit szólítot­ta a képernyő elé. És ez a műfaj is győzedelmeskedett, rangos művészi produkció lett belőle. Ez is bizonyítja, hogy ha avatott kezekbe ke­rül a történelmi kalandre­gény, ha az adaptáció hűen követi az írói szándékot, ak­kor mindig figyelemre méltó alkotás születik Thurzó Gábor, a forgató- könyv írója és Zsurzs Éva, a sorozat rendezője ilyen alko­tónak bizonyult. Ezért vártuk érdeklődéssel a sorozat foly­tatását, ezért izgultunk a hősöknek és a hősökért, no­ha előre tudtuk, végül mégis porba hull a büszke Görgey feje, s nem pecsételi boldog­ság a fiatalok szép, romanti­kus szerelmét sem. De hát ilyen az élet, de legfőképp ilyen volt Mikszáth Kálmán írói magatartása. A dzsentrivilág hol kegyetlen, hol elnéző bírálója legutolsó regényében „csak azért is" megmutatta, hogy a fondor­latos lőcsei polgárok legyőzik a nemes vármegye hatalmas­ságát is. Mindez történt pe­dig Magyarországon Szepes vármegyében, éppen abban az időben, amikor Rákóczi sza­badságharcot vívott az ország függetlenségéért. De mit tö­rődtek ezzel Lőcse város pol­gárai és a vármegye nemes urai...! ? Félidőtájt előlegezett biza­lommal szóltunk a filmről. Most, hogy befejeződött a so­rozat, elmondhatjuk, kiérde­melte a bizalmat. Valóban kimagasló értékű alkotás, di­csérendő munka volt. A né­pes szereplőgárdából Besse­nyei Ferenc, Venczel Vera, Németliy Ferenc, Avas Ist­ván és a főiskolás Nagy Gá­bor játékát említhetjük az elismerés hangján. Czabarka György operatőri munkájá­ról feljegyezzük: őszintén sajnáljuk, hogy nem láthat­tuk pompázó színeiben eze­ket a ragyogó képsorokat. Márkusz László fi, : 26. Gaál az órájára nézett. — Fél tizenegy. Egy órán belül téged vernek agyon. Van sejtelmed arról, hogy hány embert csődítettél ide, szerepelletési ígérettel ? Vagy százat! Hiszen az a másfél tucat szólista szinte nem is számít, amellett, hogy há­rom-négy teljes műsorblok­kot kötöttél le a klánfőnö­kökkel, azok zenekarral, énekkarral, egész sereg szí­nésszel vonulnak fel. És há­lom perc az adásidőd! Csak akkor maradhatsz életben, ha az a száz ember itt egy­szerre fog szavalni, előadni, énekelni, zenélni, talán még táncolni is. Kész világbot­rány ! Kopra Komoróczyhoz for­dult. — Mondd, te sem látsz ki­utat? — De igen. Ha vannak vi­déki rokonaid. Lehetőleg távoli tanyán. Akkor be­ülünk most a kocsimba, te a hátsó ülésre, betakarunk ezzel a pokróccal, leesem- pészlek hozzájuk. Meghúzod náluk magad, amíg elvonul a vihar. Nehány hónán el­teltével lal»n clőmerészked- hCtf* . ... _ ifjabb Safranek Mátyást, dugd a kocsiba, hozd ma­gaddal. Olyan becsületes va­lakire van ugyanis szüksé­günk, aki föltétlenül arra is' gondol, amit mond. Ne fe­ledd, ifjabb Safranek Má­tyás! — Én?! — nézett vissza távozóban Komoróczy, s jo­gos méltatlankodás csengett a hangjában. — Hát el tu­dok én felejteni bármit;amit egyszer hallok, lótok, olva­sok?! Még ha akarnám, se menne. És nyurga alakja már el is tűnt a sufni mögött. — Ferikém — fordult ek­kor a körszakállas rendező- asszisztenshez Kopra —, te lógod lebonyolítani az egész cécót. Fogadod az érkezőket, megmondod, hogy mindenki adásban lesz, próbáljanak addig kedvükre, kijelölöd n helyüket, rendelkezésedre állj; az egész telkem. Kivétel aa. a kőkupac ott a sarokbaiu azt és a környékét hagyd, üresen. Közlöd az érdekel--■; telckel, hogy ne zavartassák* magukat a szomszédoktól* mert az egyidejű fellépés ^ kozmikus továbbításban sen*, a képet, sem a hangot ille­tően nem okoz gondot. Hax a masinájával szelektál min­dent. Igaz, a földi tévénézők kaleidoszkópot látnak, kako­fóniát hallanak majd, de hát most a világűr élvez elsőbb­séget. Az adás tizenegy óra ötvenhét perckor kezdődik.. Egy perccel korábban az űr­gömb felemelkedik és meg­áll vagy tizenöt méter ma­gasan. Az aljából kinyúlik valami szerkezet, az az adó­vevő készülék. Amikor a gömb héja sárgás-pirosán su­gározni kezd, indul a műsor. Minden világos** ífoiff látják) Amaz csák a fejét rázta meg. — Nincsenek tanyasi ro­konaim. És ez amúgy sem megoldás... Viszont eset­leg... Igen, csak ő segít­het! Gyorsan feltérdelt, nadrág­ja farzsebéből műanyag to­kot halászott elő, a buszbér­letét őrizte benne, második napja még valami mást is. Óvatosan a tenyerébe rázta az apró tapadókorongot. — Mit csinálsz?! — kér­dezte Gaál Feri meghökken- ve — Hax azt mondta, nem fogyaszthat többet a gon­dolatátviteli energiából! — Nem, csak azt mondta, takarékoskodnia kell vele. Bajt nem okozhatok, legfel­jebb nem veszi fel velem a kapcsolatot. Homlokára illesztette a korongot, feszülten nézett a gombra, a másik kettő meg őrá. Néhány másodperc múltán azt látták, hogy ba­rátjuk arcán felengednek az izmok, felsóhajt, tehát a kis fóUafejű érinlkcz: ;be lepett vele. Talán fél perc teli el még izgatott várakozás közben, Kopra euyre sűrűbben, neki- vidamodva bólintott, aztan kürül^ülantoU, felugrott, a telek túloldalán levő kőku­pachoz szaladt, körülfutotta, visszatért, lekapta homloká­ról a korongot, hanyatt vág­ta magát a földön. — Éljen Hax! — kiáltotta boldogan. — Nincs nála pompásabb, okosabb kis fic­kó az egész galaktikában! Megmarad a kecske, jóllakik a káposzta! Vagy fordítva. Bánom is én! A fő, hogy rendben lesz minden! Mi hárman pedig halálra rö­högjük magunkat! Ez lesz az én jutalmam a sok ideg- frászért. — Meséli már! — rázta meg a vállát Gaál. — Mi( van ? — Majd később mindent elmondok. Most — talpra, léhűtők! Munkára felt Te, Kóci, gurulj le gyorsan a faluba, légy szíves-. Menj be a népművelési otthonba, van annak egy könyvtára. Keress ki egy olyan prózai szöve­get, vagy rövidebb költe­ményt, ami a mai alkalom­hoz illik. Hozd magaddal, ha rám hivatkozol, odaadják a könyvei. Egyúttal visszavi- h-.-'.ed a kölcsönkért lexiko­nokat, már nincs rájuk sziik- ség<vn. Aztán ugorj be a ta­nácsházára, vagy a tanács» cinek lakására, keresi meg <

Next

/
Oldalképek
Tartalom