Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

Eszem-iszom a királyi udvarokban Nemzeti nagyjaink politi­kai ténykedéseik mellett bősége^ étel- és italszerete- tükról is híresek. — vagy még inikább — hírhedtek voltak. Zsigjnond királyról jegyzik fel, hogy német—római csá­szár korában is a fűszeres magyar konyha kedvelője maradt. Valóságos négy lá­bon járó éléskamrák, eleven mozgókonyhák voltak az uta­zó király udvarát messze megelőző állatcsordák és élel­miszeres szekerek. 1410-ben a király és Ernő osztrák her­ceg pozsonyi találkozóján csupán kettejük asztalára egy borjú, két birka, tizenhét tyúk, huszonnyolc csirke, egy kappan, négy malac és két­száz tojás került. Zsigmond egyik budai böjti napján több száz hering és négyezer rák talált gazdára, illetve ben- dőre. Mátyás konyhájáról tudjuk m legtöbbet. A kor divatos le­pényei helyett a király a ma­gyar módon, kovásszal készí­tett kenyeret kedvelte. A pa­lotában később talált állat- csontok tanúskodnak udvara hatalmas húsfogyasztásáról. A pulyka — noha már az Anjouk is ették — Mátyás korában még ritkaság volt, 1489-ben a milánói herceg udvari követe útján Milá­nóból kért Mátyás eleven pulykákat és nevelésükre pulykám ostert. A zöldségfélék közül a hagymát kedvelte szerfölött a király, frissen sütve és fomnyasztva. 1486-ban Eleo­nóra hercegnő forli termésű vörös- és fokhagymákat kül­dött Mátyásnak. A küldeményt a királyné, Beatrix nyomban „visszaigazolta”: „Ha igaz­gyöngyből lettek volna is ezek a forli hagymák, nem szerez­hettek volna nagyobb örömet a királynak” — Írja nővéré­nek. Jellemző, hogy Mátyás a hagymákat a kincstárban helyezte el, s kijelentette, hogy aki megkóstolja, azt nyamiban elzavarja az ud­varból. A hagymák ugyanis télen érkeztek és tavasszal a király saját kezével ültette el a várkertben. Mátyás halála után a bu­dai ünnepek világa hanyat­lásnak indult: II. Ulászló és Lajos udvara olyan szegény volt, hogy nemegyszer meg­esett, a főszakács budai pat­ríciusokhoz és kocsmárosok- hoz szalajtott át néhány kan­csó borért és pár apró ba­romfiért. A zsíros, fűszeres közép­kori konyha megkövetelte a lakomák lelkét: az igazmon­dásra késztető boritalt is. Vi­zet nemigen használtak egyébre, mint mosásra és mos­dásra — persze csak csínján. II. (Vak) Béláról jegyezték föl: „A borivásra adta magát, s udvari emberei ahhoz szok­tak, hogyha, a királytól vala­mit részeg állapotban kértek, mindent megkaptak; az így szerzett javakat azonban a király akkor már nem vehet­te vissza, amikor kijózano­dott”. Nagy Lajos király lakodal­máról írják, hogy azon csak úgy patakzottak a pozsonyi borok. Pozsony borait — akár a Szerémségét — már az Árpádok korában is exportál­ták. Nagy Lajos idejében vi­szont kedvelt importbor volt az itáliai Tramini aranybora. A budai határban is bőven termett a jó — főként fehér — bor. Nem véletlen, hogy a magyar történelem leg­hosszabb pere. az úgyneve­zett sasai tizedper is Buda bora miatt folyt. Valamikor 1225 körül kezdték ezt a pert és 1845 körül lett vége. Tár­gya a bortized-szedés joga volt; perlekedői az esztergo­mi érsek és a veszprémi püs­pök. Mit mond a pszichológus? Csak az a népszerűt ami képszerű? Sok vélemény hangzik el manapság a fiatalság iroda­lom- és művészetszereteté- rŐl, pro és kontra. Mindkét tábor igyekszik döntő és megcáfolhatatlannak hitt té­nyeket felsorakoztatni állí­tása igazolására. A tömegkommunikációs csatornák, a rádió, tévé, film elcsábítja az irodalom­tól a fiatalságot, mondják, s emlékeztetnek arra, hogy ré­gebben egy-egy verskötet, új regény, vagy novella megje­lenése milyen élénken fog­lalkoztatta a fiatal műpárto­lókat. A másik nézet vallói utalnak arra a tényre, hogy az irodalom a többi művé­szet között új megjelenési formában is jelentkezik. Fel­hívják a figyelmet a regé­nyek film- és tévé-adaptá­cióira, a rádió és a tévé kép­zőművészeti, komolyzenei adásaira, azokra a törekvé­sekre, amelyek a komoly művészeteket nemcsak ere­deti formájukban népszerű­sítik. Dr. Kardos Lajos pszicho­lógusnak, az ELTE tanszék- vezető tanárának véleménye szerint sok tudományág mű­velői között a pszichológuso­kat is foglalkoztatja ez az élénk eszmecsere. A lélektan művelői a szépirodalmat, mint az újrateremtő képze­let magasiskoláját tartják számon. A vizuális élmény, a film és a képernyő kétség­telenül egyrészt elvonja a közönséget, másrészt felhív­ja a figyelmet a maga sa­játos eszközeivel az iroda­lom halhatatlan műveire, de a kortárs alkotásokra is. A sokat vádolt beat-zene tér­hódításával kapcsolatban az a véleményük, hogy minden korra jellemző az új műfa­jok iránti lelkesedés, min­dig voltak művészeti diva­tok, amelyeknek értékéről rendszerint csak évek táv­latából lehet meggyőződni. A pszichológusok szerint a tévé, a látható, képszerű prezentációs formában min­den művészetért sokat tesz, elég említeni egy-egy iro­dalmi alkotás újjászületését a képernyőn történt bemu­tatása nyomán, vagy a Té­vé-galéria adásait. Kétségte­len tény, hogy a kommuni­kációs csatornák a művésze­tek hagyományos megjelené­si formáinak egyeduralkodó­ságát megszüntették, de az értékükből semmit sem vet­tek el, a képszerű ábrázolás erősebb hatásával pedig újabb tömegekkel szeretteti meg az irodalom, zene és képzőművészet értékelt és hívja fel a figyelmet az ol­vasható, látható, hallható műalkotások eredeti formái­ra is. ZELS ZOLTÁN: EG V-SZÁL INGBEN Egy-szál ingben, mezítelen talppal. / a tél göröngyös tócsáin át futott hozzám s bebukva az ajtón, mellemre zuhant az a leány. Kuporogva megölt a fotőiben — nem illett hozza most semmi fény, nem Illett a szép fiatal térdek sose szűnő nyári mosolya. Fölemelte lassúdan a csészét s félúton eltört a mozdulat — úgy bámult a kihűlő teába, mint kútba hajdan a kis cseléd. Apja voltam? bátyja? szeretője? mindenképpen rokona, hiszen a rémület vert tanyát szívében, s megőszült egy pillanat alatt Megnyugodva? Csak letörölt könnyel ment el aztán. Kucsma és kabát. De én láttam, kusza, fehér hajjal mezítelen fut az úton át! ^A^WW^WAAAAAŐA^W^A/^^^AVW^/WV^AAAAAAA^^^^^^^WVWW^A^^MAAA^^^AöA^Ó/WWW^AVWV^AA^VVW• Fehér nő a kenguruk kősóit Dowgál Kingsbury, ausztráliai orvvadász elmondotta, hogy rábukkant annak a rendkívül szép, félmeztelen fe­hér nőnek a rejtekhelyére, akiről az a hír járja, hogy a nuüarbori sivatagban a kenguruk között él. A szőke lányt első ízben karácsony előestéjén egy nyúlvaddszat alkalmával látta meg néhány vadász. A va­dászok közeledtére elmenekült. Kingsbury elmondotta, hogy miközben vadnyulak be­fogására szolgáló csapdákat helyezett el, rábukkant egy barlangra, néhány kilométernyire Nyugat- és Dél-Ausztrá- lia határától. A barlang homokpadlóján női lábnyomo­kat és kengurunyomokat fedezett fel. Ezenkívül látott még egy matracot és két, friss vízzel telt edényt. A barlangon kívül több száz kenguru figyelte Kingsbury minden meg­mozdulását Az orvvadász kijelentette, hogy a női lábnyo­mokon kívül más emberi lényre utoló nyommal nem ta­lálkozott Értékes szkíta leletek t***' iv>^r,y A Nyikopol város közelében felfedezett és feltárt, Gajmanov kurgán néven ismert szkíta temetkezési hely régészeti szenzációt hozott. Ezt a szkíta temetőt, csakúgy, mint a legtöbb sztyeppel sírt, ősi nomád népek hagyták hát­ra. Mélyéről igen sok értékes tárgyat hoztak napvilágra a szovjet régészek: az időszámí­tásunk előtti IV. századból származó arany­éi, ezüsttárgyakat, arany ékszereket, antik bronzedényeket, konyhai felszereléseket stb. Valamennyi közül a legértékesebb egy bá­rányfejet ábrázoló szinarany ivókupatartó, és a képen látható ezüsttál, amelynek olda­lán aranyozott dombormű idézi a szkíta har­cosok életét. Nli ■ AN.'.-’Í* <. V. *. AAAAAAAAA/V\AAAAAAAAAAAAAAAA/VWWWV\A/WW\AAAAásA/VVWV'v* \W/AWVV\\ŐA |/WVWWWVVNWVWWWW/VWW/VWW/VWVWV,WVW\M/W^ M iért? Miért mi ma­gyarok szállítunk vizeszsákot a sivatagban caplató tevék hátára? Hol van nálunk sivatag, teve a közhasználatban? Miért mi, magyarok szállítunk szá­mos afrikai és arab ország számára ilyesfajta, vizet tartalmazó zsákokat? Mi­ért? Úgy gondolom, a kérdés és a hozzá kapcsolódó töp­rengés teljesen jogosnak tűnhet, egyrészt azért, mert jó magyar állampol­gár lévén most már meg­különböztetett figyelemmel kísérem, hogyan alakul ex­port-import egyenlegünk, másrészt számomra sem közömbös, hogyan szerepel a magyar név a távoli or­szágokban. S miután a tör­ténelemből is tudom, hogy törökök kora óta még az az állatkertet leszámítva a M 7-esen sem hintáztak te­vék sorban, vizeszsákokkal a hátukon, s azt meg sze­memmel is látom, hogy ér­tekezleteink egy részét le­számítva, sehol másutt si­vatag nálunk nincs és minden bizonnyal nem is lesz már, hogyne lenne jo­■ . - e gos az aggódó kérdés: tűi­ért? Izgatott kíváncsisággal olvastam hát tovább a hírt, hogy végül is választ kap­jak töprengésemre: miért pont mi? A válasz nem­csak meghökkentő volt számomra, de ami a táv­latokat illeti, egyenesen magával ragadó is. Az af­rikai és arab országoknak szőtt vizeszsákoknak ugyan­is az a tulajdonságuk, hogy áteresztik a vizet. Nem sok vizet, csak annyit, hogy az állandó párolgás hütse a visszamaradt vízmennyisé­get. A magyar zsákipar te­hát, zseniálisan felhasznál­va a fizika törvényét, úgy gyárt selejtesnek tűnő zsá­kot, hogy pedig az a leg­kiválóbb minőség Afriká­ban, vagy valamely arab ország sivatagában. Ami nálunk selejt, az megfelelő éghajlati körül­mények, a fizika objektív törvényei felhasználásával például a Rek-mek siva­tagban elnyerheti a Kiváló Aruk Fórumának jelvényét is. Félelmetesen nagysze­rű ez, kérem, s olyan pers­pektívákat nyit meg ipa­runk és külkereskedelmünk előtt, amelynek nyomán zsákszám hordhatják majd a devizát a Magyar Nem­zeti Bankba. Mert képzeljük csak el• kilyukad az ezer forintos női csizma a hajtásban. Selejt! Selejt? Hogy len­ne az! Itt nálunk, igen. De az egyenlítőn, ahol a lyuk, mint klímaberendezés mű­ködne, hallatlan nagy si­kerre számíthatna. Haris­nya, amelyet felhúz a nő, s rögtön szaladni kezd a szem. Selejt? Hogy lenne az! Csak más körülmények közé kell helyezni a haris­nyát, már olyan körülmé­nyek közé, ahol ha szalad a szem, lehet utána rohan­ni. Kis területen is nagy és gyors rohanás. Elpuhult korunkban mégoly kis moz­gás is nagy érték az em­beriség számára. Megvet­tük a televíziót és tök rossz. Nem a műsor. A készülék. Nálunk! De mondjuk Ne­pálban, ahol nincs televí­ziós adás, mint szekreter, vagy ülőke, amin gombok is vannak — kiválóan be­válna. Csöpögő vízcsapot a forró Góbi-sivatagba — s hideg marad a csőben a víz, hiszen a csöpögés is párolgás; nem folyó víz­csapot a Viktória-tóhoz, miután ott amúgy is van víz elég, minek a vízcsap. S magyar házakat, sokat, exportra, lehetőleg a for­rón fejlett országokba, ahol a fizika törvényei szerint nincs szükség télen fűtés­re, miután ott a tél nem is tél. Mert a magyar házak jó része fűtésileg a trópu­sokra való, szellőzésileg az Eszakl-sarkra! Lám, milyen messze ve­zetett a töprengés a ma­gyar vizeszsákok ügyében, amelyek jogosan és okosan eresztik át a vizet. Ha van. Mert nincs annál kínosabb, ha alig van víz, s azt is átengedi a magyar zsák — hogy hűvös maradjon a száraz zsák belülről. (egri) WWv\A/ (VWVWWvVWNA^A^áAá^/v,VVWWV'vVVVAVS/V,v"vVV*v'v\ „Helyén van, mint Gyöngy & Egy gyöngyösi o)v«6 érdeklődött városa n v . -k eredetéről, s arr Gyöngyös nevéhez nék e szólások. Elő szólunk, hogy a vá nek eredetével kai több magyarázat . Most csak a legeitől két véleményre hívu,is. 1-:: a figyelmet. Vannak, akii ros mellett elfolyó zének csillogására, r ' < ■ zésére, gyöngyellésé gyöngyös szóalakbszár­maztatják a patak nevét. Ké­sőbb a patak partjára épülő települést is ezzel a víznévvel nevezték meg. Elfogadhatóbb azonban az a származtatás, hogy a patak partján találha­tó sok „gyöngyös”, „fagyön- gyös” fáról nyerte nevét a pa­tak s maga a város is Már a címűi Idéző v-lá*. hasonlat is bizony: t hogy Gyöngyös városnév hez szó­lásmódok, szóláshas . atoK Is kötődnek. Régi szó gyűjte­ményeinkben is olv ishat ók a következő szólások Helyén van, mint Gyöngyös Hely­re zökkent, mint Cyön , •■ó.s. Mindkét szólásnak van való— ságalapja. Az első szólással kapcsolatban Erdélyi János azt jegyezi meg közmondss gyűjteményében, hogy ,al kalmasint Gyöngyös szer» fek­vése” adhatott alapot e szó­lás megalkotására. Ennék * szóláshasonlatnak van alak- változata is. Helyei vagyok, mint Gyöngyös szólás-, álto- zathoz ma már általánosított értelmet, tanulságot és hasz nálati értéket is t -sítanal O. Nagy Gábor Magyar ~~' lások és közmondá ok cin gyűjteményében - így értel­mezi ezt a szólási: „Most már értem a dolgot!' Az 1880-as évekbe; íbben is feljegyezték ezt a kzól«- hasonlatot is: Helyre, z'kl-e ' mint Gyöngyös. Kétíél; r, gyarázatot is fűzti c hoz • Egyesek ezt a jelent: startal­mát tulajdonítják » szói: hasonlatnak: a maga ha yen van, jól érzi magát. RT szerint ez a szólá h annak köszöni léiét r, Gyöngyös városa „oly sokszor és érzékenyen károsult a tűz­tél Az 1917. május 21-én pusztított gyöngyösi tűzvész alkalmából kiadott „Gyön­gyösi phönix” az egész ország színe elé tárta, hogy „a láng­tenger hogyan falta fel éhe­sen a várost”. Ez az esemény adott alapot a legújabb szó lásváltozat megszűr' léséhez Szerte az országban .moretcs ez a szóláfihasonlat: . geíí, mint Gyöngyös. A \ áros ne­vén alapuló hiteles népi ere detű rím- és szójátékokról nincs tudomásunk, hacsak ide nem számítjuk az 1800-as évek első felében az égés» országot végigkóborió, g a városokat, falvakat népies verseitekben megéneklő Farkas András „népköltő" alábbi rigmusát: Gyöngyös gyöngy kis város, Gyöngyek lakosai, Gyöngyeknél gyöngyebbek Ennek asszonyai, Dr. Bakos Jő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom