Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
f „Nemes Macbeth, csak rád várunk" Shakespeare-bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban SENKI SEM SZERET háromnapi hideg élelemmel színházba járni. A mai kor átlagembere ülőviszketegsé- get kap a második óra végén, és ahogy a harmadik órára lordul a mutató a karóráján, már csak a függönyt várja. Hogy lehulljon! Petiig fenn a színpadon, még javában gyilkolják, vagy csókolják egymást a színészek, ahogyan azt szerepük és szerzőjük diktálja.. Mindezt, az immáron közhelyszerű megállapítást annak kapcsán kellett leírnom, hogy a nagy szerző által viszonylag rövidebbre sikerült. Lady Macbeth, e 2106 soros (a lexikon szerint eny- nyi, en ugyan meg' nem számoltam) shakespeare-i tragédia fárasztóan hosszú lehet ott és azok számára —akikkel éppen Shakespeare-t akarják és akarták megszerettetni, Aki tehát értő és ráérző ujjal nyúl a tolihoz és a sorhoz, hogy ritmust teremtve, az atmoszférát és a gondolatok lényegét, a szereplők jellegzetes és lényeges „arcvonásait” megőrizve ugyan, de modernszínpad- képessé tegye akár ezt a tragédiát is —, nos, annak tette már egymagában ezért is elismerésre méltó. Mondom ezt még ha szentség- törésnek is tűnne azok előtt, akik az ötödik ódában is frissen tudnak koncentrálni! És még egy — mit tegyek, de le kell írnom — közhely- szerű megállapítás: Shakespeare-t lehet jól, lehet rosz- szul játszani, csak éppen nem játszani nem lehet, ENNEK SZELLEMÉBEN került színpadra Egerben is, hosszú évek után Shakespeare, most és ím Lady Macbeth „képében”. Már mint annak a koncepciónak szellemében, hogy „nem lehet nem játszani”. Mert ez a Macbeth-előadás, mérlegelve ugyan a sajnálatosan tragikus és objektív szemé- lyi okokat, s ugyanakkor el is ismerve Nyilassy Juditnak, a rendezőnek érdemét a színpadi cselekmény pergő ritmusának megteremtésében — mégis bordára fogyott produkcióvá szürkült az egri szinpadon. Á pergő ritmusért vállalt rendezői tempó és húzás valamiféle XI. századi krimivé „sűrítette” az előadást, ahol ezért is csak sejtve és inkább csak keresve leli meg az ember a hatalom, a diktatúra, a zsarnoki önkény egyetemes érvényű el- és megítélését; ahol emiatt sincs ideje megmutatni a színésznek és módja így meglátni a nézőnek, hogyan lesz a kitűnő katonából, az őt szinte szolgai alázattal és erkölcstelen odaadással szerető asszony segítségével véres kezű hóhér; mint ahogyan azt sem tudja az ember, mikor és hogyan alakul ki a tettesben és a felbujtóban egyaránt a lelkiismeret gyötörte őrület. Az egri előadás Lady Macbethje, Kovács Mária, ismert és megszokott formája alatt játszotta el a férje bűneiért és önmaga vétkéért vezeklő asszony tragédiáját. Előnytelen leplében úgy vonult Ide-oda a színpadon, mintha az ihletett átélést s a mű tulajdonképpeni mondanivalóját keresné nem valami nagy meggyőződéssel. Macbethnek, a tábornoknak a figuráját Paláncz Ferenc öltötte magára. A hangerő egy pillanatig sem hiányzott ebből az alakításból, de az intellektuális átélés, a töprengő önmaga keresés, a já- gói rafinéria, a valamiféle „hitleri”, paranoiás őrjöngés, ez annál inkább. SHAKESPEARE KIBÍRJA ezt a mentséget, amit az ő kárára, a többiek számára felhozhatok: önmaga is gyatrábban bánt el e tragédiája többi „hősével”. S ezek a „többi” szereplők, talán és elsősorban Markaly Gábor — Malcolm szerepében —, valamint a ’ boszorkányokat alakító Lenkey Edit, Komá- romy Éva és Zoltán Sára kivételével nem 'vállalták, vagy nem tudták vállalni, hogy akármilyen kis, de jó pillérei legyenek az előadásnak. Szólni akarok külön is a díszletről és a jelmezekről. A díszlet egyszerű volt, ötletes, „shakespeare”-i —, ha úgy tetszik. Talán csak a második rész meginduló erdejének naturalizmusa üt el és tűnik ilyformán feleslegesnek. A gond és a baj azonban a „korabeli” jelmezekkel van, amelyeknek részletezettsége és „korhűsége” semmiképpen sincs összhangban a díszletekkel, amellett a szereplők mozgását nehézkessé, s nemegyszer, mint éppen Lady Macbeth alakítójának, Kovács Máriának a mozgását a fenségesség torzójává teszi. Gyarmathy /ignes jelmezei tehát nem szolgálták jól az előadást. Lady Macbeth alakja évszázadokat takar be árnyával; a felbujtó, a férjében, azazhogy bűntársában önmaga nagyravágyását megfogalmazni és kifejezni akaró ember gyilkos jele ma is. A hősből vérengző zsarnokká vált, hatalmi tébolyban szenvedő, de a valódi, hősi ösz- szefogással, az igazság erejével szemben törvényszerűen elbukó Macbeth mindig és ma is a zsarnokká válás és az azzal való leszámolás lehetőségének szimbóluma. Ilyen értelemben — ha úgy tetszik — „napi” politikai tett ennek a shakespeare-i tragédiának bemutatása. Nagy kár, hogy e politika köntöse nagy fércekkel varratott és gyengécske anyagból valónak méretett. „NEMES MACBETH, csak rád várunk...” — mondja Banquo, a skót királyi hadsereg tábornoka. A legteljesebb mértékben egyet kell érteni vele: én is arra vártam és várok. A „nemes” Macbethre! Gyurkó Géza Ügy érezte, a szíve a tcxr- káhan dobog, miközben minden erejét összeszedve megkísérelt fölkelni karosszékéből. Görcsösen összehúzta magát, amikor a magas, szőke alak a gallérjánál fogva kiemelte a székből, és a padlóra dobta. — A kombinációt, öreg, hibbant! QMúteM 1*72. január 13., csütörtök Ismét megragadta a vállát, és megrázta, mint Krisztus a vargát. Az öreg minden pénzét elvesztette Európában, egy vas nélkül érkezett Amerikába, elölről kezdett mindent, éjt nappallá téve dolgozott, mire összegyűjtögetett annyi pénzt, hogy gondtalanul várhassa öregségét. S most a betörők, rablók eljöttek, hogy kiforgassák mindenéből. — öreg, jobb volna, ha megmondanád a páncélszekrény zárjának kombinációját! — rivaltt rá most a szakállas. — Mac nagyon veszélyes, ha megharagszik. A közelben állt a harmadik, egy óriás. A három rabló nagyon emlékeztette'azokra, akik nem is olyan régen kirabolták üzletét, és megsebesítették feleségét, Mildred et. Gondolataiból nagy zaj rázta föl. A, szakállas férfi a keze ügyébe eső üvegtárgyakat a márványkandallóhoz csapta. — Látod, most,már Tiny is megharagudott — mondta a szőke. — Na, gyerünk, öreg! Talán csak többre becsülöd az életed annál a hitvány pénznél. Nem szólt semmit, csak remegett, mint akit láz ráz. — Mi törtértik itt, Dániel? Istenem, Mildredet Is felébresztették ! Szegény az utóbbi időben nagyon gyenge. A három betörő érdeklődéssel figyelte, amint az ezüst hajú asszony botjára támaszkodva óvatosan leereszkedett a lépcsőn. — Mi történt, Dániel? — Menj vissza a szobádba, Mildred. Kérlek — nyögte alig hallhatóan. — Hagyd, csak, majd én elintézem. — Kik önök, és mit akarnak tölünk? Mac megragadta az öreg hölgyet, és a férje mellé lökte. A szakállas, aki egy percre sem vált meg revolverétől, a fegyvert az asszony arcának szegezte. — Es most, drágám, oldódjon meg a nyelved, de gyorsan! Különben nem úsz- szátok meg ép bőrrel, se te, se ez az öreg konok öszvér. Mondd meg a zár kombinációját, azonnal! — Mildred nem tudja a kombinációt! — Akkor te mondd meg! — kiáltott rá dühösen. Az öreg ember iszonyúan szenvedett, míg a rablók Mildredet kínozták. Az asz- szony jajgatása egyre elha- lóbb volt. Fölkelt hát, és tántorogva feléje indult, közben szinte ünnepélyes hangon mondta a zár nyitó rejtjelszámait, betűit. Amikor látta, hogy rohannak a páncélszekrény felé, megkísérelte feltartóztatni az egyiket Annak ellenére, hogy így kínozták, mégsem akarta, hogy... De a szakállas kíméletlenül fejbe vágta revolverével. ★ Fölült, s két tenyerét halántékára szorítva remélte, hogy elmúlik a szörnyű, kábító fájdalom. — Attól félek, nem sok maradt meg a páncélszekrény tartalmából — mondta a rend őrfelügy elő halkan, miután bemutatkozott neKt. WT • •• W •• * •• * Uj udulo epul Hajdúszoboszlón Az ország jelentős fürdővárosa, Hajdúszoboszló tovább épül. A legújabb létesítmény a 180 személyes ÉDOSZ-üdülő, amely egyben a fürdőváros legmagasabb épülete is. Az élelmezésipari dolgozók jövőre foglalhatják majd el a pihenést és gyógyulást nyújtó új létesítményt. (MTI foto — Balogh László felvétele) Megjelent a JELENKOR januári száma Janus Pannonius évfordulójának jegyében kezdi új évfolyamát a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat. Az élő Janus címen indított rovatában vázlatos képet ad legnagyobb humanista költőnk munkásságáról. A januári számban a dicsőítő ének a veronai Guarinóhoz című panegiri- kusz részleteit olvashatjuk Csorba Győző fordításában és jegyzeteivel. A költemény mellett bemutatja a folyóirat Martyn Ferenc Janus alakját és világát idéző rajzsorozatának néhány darabját. Az új évfolyamban is folytatódik Bertha Bulcsú interjúsorozata. A januári számban Déry Tiborhoz látogat a folyóirat, s a beszélgetéshez csatlakozik az író emlékezése a Nyugatról. A szépprózai Írások sorában emellett Kolozsvári Grandpierre Emil önéletrajzi regényének új részletét, Mészöly Miklós notesz-feljegyzéseit és Bertha Bulcsú lírai Balaton-szociog- ráfiáját olvashatjuk. A művészeti írások közül kiemelkedik Németh Lajos emlékezése Fülep Lajosra, valamint Dévényi Iván cikke a műgyűjtés problémáiról. Mit várhutnak 1972-től az abasária ? t Evenként egy—másfél millió forint a község feilesztésére Igaz, adóssággal kezdték az új esztendőt az abasúriak, de nem rajtuk múlott, hogy így alakult a helyzetük. Az már a sors különös játéka, hogy éppen a saját üzemük hagyta őket csei'ben. El kellett tolni a határidőt az építke-» zéseknél, mert egyéb munkák is szorították az üzemet. . És ahogy ilyenkor lenni szokott, a sajátjuk maradt későbbre. Ügy volt, hogy a második, orvosi körzet váró- és ran- . delőíhelyiségét, valamint a háromszobás-komfortos la- - kast? már az új év első napján átadják rend esetésének, de erre még egy kicsit várni — Ön valóban bátor ember, hogy — noha kínozták —,i ilyen sokáig nem mondta meg nekik a zár kombinációját. Felesége azt mondta, a páncélszekrényben mint-' egy 40 000 dollár volt. — Megkíséreltem figyelmeztetni őket a veszélyre, noha kínozták Mildredet. A páncélszekrényben egyébként egy cent sem volt. Látja, fel-\ ügyelő, a gyűlölet hogy elva-\\ kítja az embereket. Ezek az\ emberek gépiesen cseleksze- | nek, egy csöppnyi képzelő-j erejük sincs. Ezt ihár régenI megtanultam. Amikor kira-\ bolták az üzletemet, kivettem 'i minden pénzem a páncél-! szekrényből, és a könyves- polcon a kötetekbe^ dugtam el. Ott az emeleten. — Hát lehetséges ez? — Meg akartam nekik mondani... el voltam kese-! redve, hogy megütötték a fe- leségem, de mégis legyőztem haragomat, és elhatároztam, megmondom: •a páncélszekrény alá van aknázva. Pedig tudtam, hogy akkor átkutatják az egész lakást, és végül csak megtalálják a pénzt. — A szőke fickó meghalt, a másik kettő hamarosan magához tér — mondta a fel-' ügyelő. — Mildred nem tudott semmit. Szerettem volna, ha biztonságban várjuk az öregséget. A háborúban robban-' , tási szakértő voltam... De! j higgye el, meg akartam ne-| ; kik mondani... Erőszakkal : aKaaa.yoztak meg benne. 11 kényszerülnek. Az orvos ugyan megkezdte a rendelést január 3-án, mivel a ktsz kisegítette a községet. Adott egy helyiséget kölcsönben. De hát az új orvos, dr. Petényi Mária is jobban örült volna a késznek. így átjár Gyön- gyöstarjánból, ahol a szülei laknak. Fiatal a község második orvosa. A gyöngyösi kórházban dolgozott, mielőtt megpályázta volna az abasári állást. Korábban pedig Lőrinciben dolgozott. Hogy menynyire „vigyáznak” rá az abasáriak,- mennyire igyekeznek a kedvére tenni: addig is, amíg az új orvosi lakás rendelkezésre nem áll, az óvodában hoznak rendbe egy szobát. Mégiscsak jobb, mintha mindennap autóbuszoznia kellene a doktornőnek. Magyarázzák a cselekedetüket. Ez az orvosi lakás azonban még az elmondottak ellenére sem olyan egyszerű dolog, mint látszik. Mert a lakásban most is van egy család. Annak előbb ki kell költöznie, hogy korszerűsíteni lehessen a házat. A község vezetői már felkeresték a lakó vállalatának miskolci központját, ott is támogatást kértek. Járjanak közbe, hogy a lakáskérdés mielőbb megoldódjék. Ha minden a számításaik szerint történik, mondja Tóth László, a tanács elnöke, akkor április 4-én ünnepélyes körülmények között avatják fel a második orvosi körzet teljes építrnénycso- portját. Magára a váróra és rendelőre mintegy negyed- milliót kell rákölleniük. Másik örökség az elmúlt évről, a Czibike-vőlgyi patak szabályozásának a munkálata. A miskolci VIZIG-től minden szükséges papírt megkaptak, az összes engedélyekkel rendelkeznek, a mintegy 350 méteres szakasz betonlapokkal való kirakásához az anyag is ott vár a munkáskezekre, de munka még sehol. A gyöngyösi víztársulás néhányszor már ígérte; holnap kezdenek1. Aztán eltelt a holnapután, is eredménytelenül. Sőt: most már új esztendőt is írunk. Az ígéret pedig maradt elröppent szó. Vajon meddig még? Erre a szabályozásra közel hétszázezer forintot kell kiadniuk, de nem sajnálják érte, mert a község könagét « szeli át a kis patak, ami esőzések idején mégis nagy riadalmat tud okozni. Ezért kell megzabolázni. Szeretnék, ha az első félévben ezzel is készen lehetnének. Az idei feladatok között a vizvezeték-hálózat bővítése szerepel félmilliós költséggel. Ezért a pénzért kétezer méter hosszan fektetnek le csöveket. Beköthetnek már a Vörösmarti és a Dobó út lakói is ettől kezdve a vízvezetékre. A harmadik negyedévben szeretnék átadni a háromszobás tanácsi szolgálati lakást, ami háromszázezer forintba kerül. A fő úton és az Aba téren megépítik a százhúsz centi széles betonjárdát az egyik oldalon. Ehhez százezer forint szükséges. Ez a munka is az első félév listáján szerepel. A már meglevő utak karbantartására százezer forintot szánnak. Autóbuszvárót kap a honvéd-lakótelep, ami ugyan nem igényel nagy ösz- szeget, de örülni fognak annak a környékbeliek. Igaz, a KPM pénzéből épül meg, de nagyon régóta várnak már rá az abasáriak: az úgynevezett Cigány-hidat újítják fel, hogy meggyorsítsák a közlekedést. Ebben az évben közel másfél milliót költenek el magukra- az abasáriak, hogy csinosítsák, korszerűsítsék a községüket. Ahogy elmondta Tóth László tanácselnök, lényegében évenként hasonló összeg áll majd a rendelkezésükre, mert több nem telik. Most már maguknak kell gondoskodniuk magukról, az önállóságuk megnövekedése ezt is magával hozta. Bizony, arra a sokat emlegetett takaróra nagyon oda kell figyelni. Már nem lehet menni kilincselni. Persze, az ember olyan, ha a jóból több lenne, mint amennyi van, az sem volna baj. Ha az abasáriak keveslik az évi egy-másfél milliót, akkor toldják meg saját erejükből. De hát arra is gondolhatnak, nem jut ennyi mindenütt a község fejlesztésére. Végső soron: a tavalyi adóssággal együtt az idei feladatok teljesítése szép gyarapodást eredményez majd. Ez pedig nagy szó. Ifi. Malmit Fj i i
