Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

I

Erről, arról — röviden

Komédia?

Vagy inkább tragédia?

Öhatalanul e két kérdés az, ami felmerül az emberben. Jarosiav Papousek csehszlovák filmíró és rendező filmje láttán. Ebben a filmben voltaképpen lénye-; ges nem történik és mégis a nyárs- és kispolgári élet tragédiája fogalmazódik meg benne. És a végén, az Ecce homo. Homolka című film végén még ráadásul és újból orron fricskázza a rendező-író a nézőt: az állam alapja a család. Milyen család? Ez a csalid? Az elvetélt életek és vágyak, a soha semmi nem történik-csa- 3ád lenne az alap, a sejt?

Maró szatíra ez a film, s egyáltalában nem tapintatos tükör: jó színészekkel, kitűnő szinkronnal.

Uram ég. csak nem magyaráztam talán többet bele a filmbe, mint amennyit az írói, rendezői szándék és képesség nyújtott?

A KÉPERNYŐ

John Walker, a Muhamed Speaks című, a maga nemé- • ben legnagyobb példányszámú „fekete” magazin és Simon Gerson, a Daily World szerkesztői, Fania, Angela Davis hazánkban is járt húga, avagy John Alt, a kommunista néger filozófusnő védőügyvédje.

Eddig is sokat tudtunk e bűnper mögött meghúzódó „fehér” és antikommumista koncepcióikról, ám most mélyebben belepillantva a mai amerikai valóságba, nem csak sokat tudunk már erről az ügyről, de még többet meg is értünk belőle.

talán egy kissé még a lehetőségekhez képest is.

Ami a lényeg azonban: kedves, kellemes óra volt a Kalmár András rendezte tévé-találkozó Bilicsi Tivadarral.

Vajon mire, kire és miért veszélyes az Egyesült Államok tíz legveszélyesebb bűnözői közé került nő: Angela Davis? Erre ad érdekes, „háttér’’-információt is nyújtó alapossággal a televízió dokumentumíilmje. Olyan szakértőket vonultatott fel a film Márvány György és kollektívája jóvoltából, mint

Nen volt az egy fél évszázad, csak egy rövidke óra, amit Bilicsivel tölthettünk a képernyő előtt. S egy óra éppen olyan kevés bepillantani egy művész életébe, mint a fél évszázad, hogy egy művész megvalósítsa akár csak vágyai töredékét is. így aztán a művész is, aki a fél évszázadról számol be. — csak — sok és nagyon szép még eí nem játszott szerep híján adhatott “ keresztmetszetet művészetéről és ez a kereszt- metszet is szűköske volt, —

Önkéntes tűzoltóit közgyűlése Kaiban

Vasárnap délután a káli tűzoltószertár klubhelyiségében tartották meg az évi értékelő közgyűlésüket az önkéntes tűzoltótestulet tagjai. Az elmúlt év ■ munkáját elemző beszámolót Kelemen János, a testület parancsnoka tárta a résztvevők elé. Ebben többek között kitért a tűzrendészed megelőző feladatok végrehajtására, az 1970-ben lezajlott ellenőrzések tapasztalataira, majd elmondotta, hogy a községben tavaly négy alkalommal volt tűz. A helyi önkéntes tűzoltók felkészülését példázza, hogy mind a négy esetben eredményesen vettek részt a lángok megfékezésében. A felkészülés időszakában többször mérték össze erejüket a környező községek önkéntes tűzoltóival, s a Tarnaméián rendezett területi versenyen is szép eredményt értek el: a negyedik helyet szerezték meg a 800-as motorfecsken- dő kategóriájában.

Az önkéntes tüzoltótestület parancsnoka ezután az idei év feladatairól szólt. Ezek között a legfontosabbak: megelőzni a, tűzkárokat, ellenőrizni a tűzrendészed szabályok betartását, fokozni a testület tagjainak szakmai és politikai felkészültségét, s a mostani 28 főről legalább harmincötre emelni az önkéntesek számát. Ennek a megvalósítása során jelentős segítséget nyújthatnának a község különböző vállalatai, intézményei: a Ütsz, a SZÖVTERÍMÉK. telepe, a VOLÁN telepe, a be- tonáruüzém, valamint az, általános iskola.

A közgyűlés utolsó napirendi pontjaként ismertették a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Belügyminisztérium együttes felhívását az önkéntes tűzoltótestületi vezetőségek újjáválasztására,

amelyet a káliak 1972. február második vasárnapjára tűztek ki.

A Nászéjszaka kedves és kimérten prűd vendégei, a betoppanó hívatlan vendég jóvoltából ugyancsak elrontják a nászéjszakát. Majd nem egy házasságot, egy szerelmet tettek tönkre, fel sem figyelve, rá sem érezve ®a fiatalsággal és a szerelemmel, az ember jogai val szembeni kötelességre. Őket, a feltoluló bormámor nyomán másfajta „kötelesség” köti újra és drámaian gúzsba: a drill. Amely mindig megteremti a maga diktátorait, mert megvan ehhez a nyáj, s megtermi a nyájat, hogy az mindig kiöklendezze a maga számára führerét. Ezek az emberek a ma „tisztességes” kereskedői, a hétköznapok feszes álarca alatt változatlanul és izig-vérig nácik, übermenschek és ta- lán-talán? — csak máj- és cukorbajuk akadályozza meg őket, hogy újból ne induljanak neki valamiféle nagy és véres menetelésnek.

Gert Hoffman, a film írója kemény és kegyetlen a leleplezésben, Brian Mills határozott célratörő a rendezésében, egyetlen pillanat kételyt sem akar hagyni szándékát illetően: a volt gyilkosok báránybőrben bár, de köztünk élnek. A „váratlan vendég”, a volt kapitány, Ewen Solón személyében színészi telitalálat.

, Gyurkó Géza

Kilenc új sorozat

a televízióban

KILENC új sorozat kezdődik az év első heteiben a televízió képernyőjén. Érdekesnek ígérkezik a „Booivur szíve” című, háromrészes szovjet produkció, amelyet Na- giskin kalandregénye nyomán forgattak. Az orosz polgárháború napjait idéző alkotás az ellenség közé beépülő bátor, fiatal bolsevik önfeláldozását mondja el. Bár a témát már többször feldolgozták, mégis tud újat, érdekfeszítöt nyújtani. A Charlotte Bronte híres regényéből készült „Jane Eyre” mellett ugyancsak klasszikus; világirodalmi rangú regény adaptációjá „A hiúság vására” című filmsorozat. Thackeray művét ugyancsak az angolok vitték képernyőre, öt folytatásban, magas művészi színvonalon, kitűnő színészi játékkal. Az „Érdekházasságok” című csehszlovák produkció az Osztrák—Magyar Monarchia idején játszódik és a cseh függetlenségi törekvésekbe enged bepillantást, ugyanakkor érzékelteti a kapitalizálódó rétegek .feltörekvését. Lengyel filmsorozat a „Mihály úr kalandjai”. A 13 részes munka Sienkiewicz nálunk is jól ismert regénytrilógiájá- nak harmadik részétől íródott. a filmen a XVII. századi lengyel történelmi események elevenednek meg.

Az I,Európa kezdetei” című sorozat a társadalmi fejlődés útjának nevezetesebb állomásait veszi sorra. Ellcészílesekor az NSZK filmesei abból indultak ki, hogy a Földközi-tenger mellékének, az Égei-tenger szigetvilágának, a Tigris és Eufrátesz közének társadalmai olyan kultúrát teremtettek, amely —sok ezer évvel e társadalmak megszűnte után — ma is él és hat irodalmunkra, művészetünkre, életünkre. A filmkockák segítségével a nézők „visszautaznak” a hajdan volt Hellaszba, az antik Rómába, Bizáncba és a gazdag Velencébe, amelynek művészete máig ig utólérheíetien. Klasszikus műalkotások, épületek, szobrok, képek segítenék végigjárni a hosszú utat, az emberi kultúra és civilizáció fejlődésének fontos fejezeteit. A „Coralba” című filmsorozat az olasz televízió produkciója. Az Ötré- szes krimi egy gyilkosságon alapuló zsarolással kezdődik és további bűnesetek sorozatán át jut el a megoldásig.

„PARITTYÁS THIERRY”

címmel új', 13 részes kalandfilmsorozat indul, amely a százéves háború idején a francia középkorban játszó- dik. A főhős, akit a „Boldogság” című filmből ismert Jean-Glaude Driot személyesít meg, parittyájával hatásosan küzd az igazságtalanság és az idegen ellen. (MIT)

a Magyar Földrajzi Társaság

Száz évvel ezelőtt, 1872. január 12-én határozták el a kor kiemelkedő magyar földrajztudósai a Magyar Földrajzi Társaság megalakítását. A gondolat már egy évvel korábban, a világ geográfusainak antwerpeni találkozóján felmerült, gyors végrehajtását a korabeli magyar földrajztudomány nemzetközileg is elismert fejlettsége tette lehetővé. A megalakulást 1872. május 19- én hivatalosan is kimondták és ezzel világviszonylatban úttörő munkát végeztek.

Az alapító tagok között olyan neves tudósok szerepeltek, mint Hunfalvy János, az egyetemes földrajz kiváló képviselője, a társaság első elnöke, Vámbéry Ármin, a világhírű orientalista kutató, továbbá Szabó József akadémikus, az edinburghi és a bolognai egyetem tiszteletbeli doktora, a geológia tudósa és • Xantus János, a magyar szabadságharc hőse, aki az üldözés elől Amerikába menekült, ott lett földrajztudós. Az alapítók között nemcsak geográfusok, hanem más kiváló természettudósok

statisztikusok és történészek is szerepeltek.

A megalakulással egy időben megindult a társaság hivatalos lapja, a Földrajzi Közlemények is.

A centenárium alkalmából a múlt év augusztusában a Nemzetközi Földrajzi Unió Európában először hazánkban rendezte regionális konferenciáját, amely a magyar földrajztudomány és ennek' keretén belül a Magyar Földrajzi Társaság munkájának nemzetközi elismerését is jelentette.

T. L.

M

ár gyermekkoromban őszinte csodálója voltam' a gépeknek, az ember- alkotta szerkezeteknek. Nyáridőben, az egyhangú júszág- őrizgetés mellett, amikor a Hármashatár-dűlőt átszelő vasúton felbukkant S délutá-. ni vicinális vastag füstpamacsokat pöfögő mozdonyával, akkor már nem tudtam hova lenni az izgalomtól. Alig fékezhető vágyakozással bámultam a robogva nyargaló szerelvényre, miközben befe- lesajduló irígykedéssel lengettem meg napszítta sapkámat az utasok üdvözlésére.

A legnagyobb csodálattal azonban a zsebórának adóztam. A végtelenségig el tudtam volna gyönyörködni egy zsebórában. És mi mindenre képes lettem volna egy fémtokkal ellátott, sárgarézlánc- cal felszerelt zsebóráért! A vasárnap délelőtti templo- mozásók idején, amikor a jaan,tmi«|e kezdetére várakoztunk, mindig a felnőttek között nyüzsögtem, S míg a legények a gálába öltözött, pi- piskedve parádézó lányokat „sacoolták”,» addig én a ka- báthaj tékákra kibiggyesztett óraláncokra sandítgattam.

Elszántan tűztem ki magam elé: addig n^m nyugszom, míg egy takaros zsebórára szert nem teszek. Ez az elhatározás, persze, némi összetakarékoskodott pénzre támaszkodott. A karácsonyt megelőző disznótorok alkalmával annyi kóstolót szét- hordtam a rokonságnak, hogy valami két pengő negyven fillérre rúgott az az összeg, amit az ángyomasszonyok és nénémasszonyok hurkapénz gyanánt. . a markomba nyomtak.

Hideglelős igyekezettel kezdtem gyűjteni a garasokat. A meglevő tőkém gyarapítása érdekében, minden pénzt hozó ügyletre vállalkoztam. Buzgóságomban ló- gósministránsnak jelentkeztem a halottért szolgáltatott pénzes misékre. Félretéve finnyásságomat, heti egy tojás áráért, minden áldott reggel megvizsgáltam az anyám huszonhét tojótyúkját, hogy melyiknél van tojás. S míg ily filléres munkákban nyűglődtem, mindig azon gyötrődtem, hogyan lehetne a pénzemet más úton-módon meg- fiaztatni. Hogy az a nyolc— tíz pengő, amennyibe egy elfogadható -zsebóra kerül, minél hamarább összegyűljön.

Abban az Időben az volt a szokás felénk, faluhelyen, hogy a legény az istállóban telelt. És az én két legénybátyámnak is az istálló vplt az otthona. Az egyiknek a lovak szomszédságában, egy irgalmatlan rozoga ágy szolgált nyughelyül, míg a másik a szénatartóban rendezkedett be minden éjszakára.

A mindennapi jószágetetés és istállótakarítás mellett bőségesen állt idő a játékos bo- londozásókra. És amikor csapatostól ellátogattak a cimborák, akkor végeláthatatlan hetvenkedések ‘ és filkózások váltogatták egymást;

Szórakozás közben állandóan szívták, füstölték az olcsó, Ferencvárosinak nevezett pipadohányt. S amikor elfogyott a füstölnivaló, akkor összekapartak valamiképpen annyi pénzmagot, amiért aztán én, némi baksis kialkudása mellett, a hőn óhajtott trafikot a fáluvégi fűszerestől elhoztam.

Trafikf u varozásarm során arra jöttem rá, hogy a fuvar- , díjat tanácsos előre bevasalni. Aztán pedig, hogy az üresjáratokat az ésszerűség határáig csökkentsem, nagyóbb- szábású vállalkozásba fogtam. Az összeguberált pénzből, egy napon, harminc pakli Ferencvárosit vásároltam. S mint valami megtollaso- dott kalmár, vászontarisznyá- ba raktam a forgótőkémet jelképező dohányárut és egyik vasárnap délutáni kártyázásnál , a legénytársaság elé vágódtam.

Megütköve meredtek rám a legények.

— Mi ez?! — mordult — Néked ilyen jól megy?

Az idősebb bátyám válaszolt az észrevételre.

— Seftelni akar a gyerek! — kacsintott laposan. —Ámbár — még laposabban kacsintott —, most már mi szabjuk meg a feltételeket.

E

lővette a kopott dózni- ját. A dózni fenekéről kirázogatta a maradék dohánytörmeléket, amit aztán a cigarettapapírnak előléptetett újságszeletbe tekert gondosan. S amikor komótosan rágyújtott, hozzám fordult.

— Tudod, öcsi — fújta ki az első stukkót — most az győz, aki győzi cérnával. Ezért — újabb füstpamacs meglzacskaringatóztatása következett —, hogy a portéka a nyakadra ne . száradjon, hajlandók vagyunk tíz fillért adni, paklijáért...

— Micsoda?! — hergelőd- teni fel az ajánlaton. — Tíz fillért kínáltok fel, amikor nékem tizenkettőbe van darabja? i

. Szédelegve faroltam ki az istállóból. Bent a házban a kemencepadkán magam elé

terítettem a ráfizetésesnek ígérkező dohánykészletet, majd végső kétségbeesésemben az apámhoz fordultam.

Fanyarkás mosollyal hallgatta meg apám a dugába- dőlt vállalkozásom történetét, míg végül is így szólt:

— Micsoda vállalkozó vagy te? — ráncolta össze hcrmlo- ‘ kát. — Azt tudnod kell, hogy a kalmárkodással veszíteni is lehet, meg nyerni is.

Mosolyba szaladtak szét barázdás ábrázatán a ráncok.

.—- Különben is: mit csináljak azokkal a lókötőkkel? Vásároltassam meg velük a portékádat? De hiszen így is annyit dohányoznák az istállóban, hogy füstmérgezést kapnak a jószágok!

K

ibuggyant belőlem a sírás.

— Most miért picsogsz?! — formedt rám jóapám. — Próbáld még inkább az öreg Cirokleső Béka Illést, a seprűkötőt. Nagypipás ember. Őhozzá jár a félfalu bagős embere, pipamocsokért.

Másnap' délután a teljes rendetlenség ' közepette köszöntem rá a seprűk atyamesterére. A mesterem háromágú tolóéket szorongatott a kezében, vesszőpánt-hasí- táshoz készülődve, miközben olyan éktélen füstölést vitt végbe a zápfogára akasztott Miska-pipával, hogy én a tömény füsttől valósággal rosszul lettem.

Zavart an hebegtem el látogatásom célját. Illés bátyám pedig, mint aki nem akar hinni a fülének, csak lesett rám, majd amikor kibontottam bugyromat, s a mögötte levő székre kiborítottam a portékámat, epés zsörtölődéssel szólalt meg.

— Mit akarsz evvel a ge- zemicével? — bökdöste meg a tolóékkel a paklikupacot. — Az ilyen dohánytól csak hektikát kap az ember.

Ingerülten tolta félre aszókét, a portékámmal együtt, majd magához húzta a vízzel telt mosóteknőt, amiben a pánthasogatásra szánt fűzfavesszők puhultak szemérmesen. S míg a teknöhöz hajolva a vízben kotorászott, a legalkalmasabb vessző után, addig, mint aki egy hittételt véd meg, a megszállottak szent hevületével a következő szentenciát mondta:

— Nézd, fiam — nyögött nagyokat hajladozás közben —, énnekem a trafikáru mindig gyanús. Az ilyen dohánynak feldicsőített állami geze- mice oly messze jár az igazi, fináncot nem szagolt szűzdohánytól, hogy azt bizonygatnom teljesen felesleges. Mert ne mondjak mást, csak azt: a valódi leveles dohánynak olyan selymes-bársonyos a tapintása, mint á háromhetes menyecskének a térdekalá- csa.

Itt felegyenesedett, szétto- rülgette a verébszárnynak is beillő kajla bajszát, majd fel- sóhajto.tt.

— Csak jönnének mái* a pokolravaló Csuka-gyerekek! Akik a jó kukásdohányt a kertek alatt elhozzák.

Ügy lecsepülte az első vállalkozásom tárgyáf képező trafikkészletemet, hogy végül magam is elkeseredtem. És amikor a nagy lecsepülések közepette kézbe vette a seprőkötésre szánt ciroknyalá- bot, oly szerencsétlenül fordult, hogy a széken szomor- kodó paklikupacomat valósággal a teknőbe seperte.

Pillanatok alatt lezajlott * katasztrófa, A zuhanástól meglódult paklik úgy bukdácsoltak, merítkeztek meg a vasszőáztatásra szolgáló vízben, mint ahogy a hadihajókat süllyeszt get tők el a második világira.ború idején.

K

ét álló napig szaro- gattam a melegre fűtött kemencenyákon a szerencsétlenül járt portékámat. Nagy üggyel-bajjal meg is száradtak a kibontott paklik, de a bukást, az üzleti csődöt elkerülni nem tudtam. A megszáradt dohánynak olyan vad íze és olyan büdös szaga lett, hogy végül is a házunk kéménye pipálta el az egész gezemicét, egy kenyér- süté». alkalmával. _____

f