Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-27 / 22. szám
Gazdálkodjunk -az idővel is! M indennapi életünkben egyre nagyobb jelentőséget kap, mind ismertebbé válik a gazdálkodás fogalma. Ismételjük, s hangsúlyozzuk a szót, miközben a gyakorlatban is megpróbáljuk elsajátítani munkahelyeinken — és otthonunkban egyaránt. Keressük a legjobb ötleteket, a lehető legegyszerűbb megoldásokat ahhoz, hogy egy-egy feladat elvégzésével a legnagyobb haszonhoz jussunk. Sáfárkodunk a pénzünkkel, technikai manőverek egész sorával igyekszünk könnyíteni, gyorsítani előrehaladásunkat. A siker —■ sokszor mégis várat magára. Várat, s mialatt ennek okain gondolkodunk, talán minden más eszünkbe jut, csak éppen az idő nem. Pedig aligha volt még akkora szerepe az időnek az ember életében mint éppen korunkban! Megbocsáthatatlan köny- nyelműség, hős? gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről — vagy éppen egyszerűen, tudomásul sem vesszük. Annak ellené« re, hogy legrégibb mondásaink egyike is így vallja? az idő pénz. S ennek figyelmen kívül hagyását számos rossz tapasztalat, csalódás igazolja... Szinte hihetetlen, éa így van: csupán hazánkban, s beruházásainknál évente mintegy 18—20 milliárd forintos veszteség származik .lm elmúlt napokban gyakran számoltunk be arról, hogy a megyei tanácstagok járási, vagy városi csoportja ülést tartott. Nem valami szabványos értekezletekről volt szó — ezek a tanácskozások szerves részei az új tanácstörvény által megszabott feladatoknak. Mint ismeretes, a megyei tanácsba delegált tagok saját testületük, illetve saját területük érdekeit képviselik a „megye parlamentjében”. A fontos — bármilyen jellegű — kérdésekről vitatkozó megyei tanácsülések anyagához hozzáteszik saját észrevételeiket, kérnek, érvelnek, interpellálnak, vagyis: aktív harcosai az ój tanácstörvény által is igényelt, szélesedő demokratizmusnak. DIÁKTÁRSAIM, az egriek reggelenként fél hét tájban kelnek ki az ágyból, álékor, amikor én már ülök. vagy állok a buszon, amely éppen Egerbakta környékén jár... Bizony korán kell kelnem, Hajnalban, pontosan fél háromkor. Vekker sem kell, édesapa ugyanis rossz alvó, s így ő az én legpontosabb ébresztőm. Gyorsan magamra kapok valamit, aztán beülök egy fotelba, s már kezemben is a könyv. Rendszerint azt veszem elő, amiből sokat kell tanulnom. Amiből, keveset kell. az a buszra marad. A csilárra ragasztottam egy papírt, hogy a szüléimét ne zavarja a fény. Mert egy szobában lakunk, meg egy konyha van hozzá, ez is csak albérlet.- Fel .háromból öt uráig la nulok. Megszoktam már a hajnali csendet, a nyugat mat, ilyenkor jól lehet tanulni. Aztán negyedóra alatt elkészülök. édesapám közben megcsinálja a reggelit, bekapom gyorsan és nyomban indulok a buszhoz. Még alszik a falu, csak a kenyeres kocsival találkozom, meg a munkásokkal, akik ugyancsak az autóbuszhoz sietnek. Van úgyis, hogy a későbbi busszal megyek, azzal, amelyik fél hétkor indul, ilyen- far valamivel több idő jut pusztán az időtényező elhanyagolásából! Fantasztikusan nagy összeg ez — két „Vi- sontára” is telne belőle, vagy éppenséggel elegendő lenne egy másik Tisza Il-re. — s mégis, újra meg újra kárba vész. Kárba vész, mert nálunk, sajnos, néhány kivételtől eltekintve feltűnően lassú és egyre lassúbb egy-egy eredeti ötlet, egy-egy beruházás megvalósulása. Furcsa, de az utóbbi évek tapasztalatai szerint még egy 1—10 millió forintos nagyságrendű beruházás elkészülte is több mint két esztendeig váratott magára, nem beszélve a nagyobbakról, amelyek nyilvánvalóan még többet késlelkedtek. Hangsúlyozni sem kell, hogy mennyire hosszú az átlagos 6,3 éves átfutási idő — s mekkora veszteségeket ofeoz e túlzottan lassú munka. Csak az érzékletesség kedvéért említjük, hogy például a már annyit emlegetett új, még épülő egri autószerviz egyetlen hónapos „csúszása” is legalább egymillió forintos termelési érték kiesést jelenít a Heves megyei Finom- mechanikai Vállalatnak, amellett természetesen, hogy egyéb felesleges költségkihatása is van. S még nagyobb kárra van kilátása a tejiparnak, hiszen ugyancsak egri új üzeme a becslések szerint egész évet fog késni & kivitelezők jéiVoltábőL Á tanácstagi csoportok meghatározott munkaterv szerint Végzik eredményes munkájukat. Az eredményekről ékesszólóan beszélnek az elmúlt évi, tehát a választás óta eltelt egy esztendő tapasztalatai. A most lezajlott csoportülések már e tapasztalatokra épültek, s a tanácstagok bizonyára még aktívabban fogják ezután képviselni a választók érdekeit. A megvitatott és elfogadott munkatervek legalábbis erre engednek következtetni. Nem provinciális érdekekről van itt szó természetesen, hanem olyan választói érdekekről, amelyek a helyi igényeket is figyelembe véve, szervesen illeszkednek szűkebb hazánk, Heves megye szép terveibe. k, g. a tanulásra. Ha szerencsém van még kapok ülőhelyet, s akkor megpróbálok tanulni. Ha nincs, ha zsúfolt a busz, állhatok Egerig. A fél hatos busz háromnegyed hétre ér Egerbe. Ismét tanulással töltöm a hátralévő időt. Amikor a későbbi járattal jövök fél nyolcra érkezek, be, akkor aztán nyomás az iskola. Az egriek, vágj akik a közelben laknak bizony kipihenten jönnek az iskolába. Én már fáradt vagyok, amikor megkezdődnek az órák. Ök iskola után mehetnek moziba, színházba, nekem pedig ismét utaznom kell. Nagyon meglátszik rajtam a fáradtság. Van olyan tanárom, aki észre is veszi: „Miért vagy szomorú Ildikó?. .. Már megint fáradt vagy. ideges..Jólesik a figyelmesség. RENDSZERINT fél kettőig vagyunk az iskolába, utána Építőink, iparosaink hovatovább teljesen száműzik emlékeikből az időt. Az időt, amivel sajnos pazarlóan bánnak felelősei már a beruházások előkészítő szakaszában is, s ennélfogva éppenséggel törődni kellene vele. Idegesítsen kényelmesen fogunk hozzá egy-egy terv megvalósításához. Nemegyszer egy időközbeni „véletlen” hiba miatt a tervet is „áttervezzük” — később pedig valósággal megismételjük a kivitelezést, miután menet közben annyi más hibát elkövettünk, hogy a kijavításuk. szinte ugyanany- nyi vagy alig kevesebb, mint amibe az eredeti munka került. így vagyunk a beruházásainkkal — s nemkülönben egyéb tevékenységünkkel is. Aztán csodálkozunk, a fejünket fogjuk, amikor legszebb elképzeléseink is elérhetetlen m esszeségben lebegnek előttünk. B ecsüljük meg as; időt, építsük bele az eddiginél jobban életünkbe, munkánkba. Legyen gazdálkodásunk. egyik alapja, fontos tartozéka. Sokat menthetünk meg vele önmagunknak —■ és mmdannyiunknak. így gyorsabban • haladhatunk, többre juthatunk. S ugyan, ki nem kívánja ezt...?! Gy. Gg. Nem minden jo, ami házi X vSasgátetate azt mutatják. hogy nem minden jó, ami házi. Az állami hús- & tejipar készítményei élelmi- saerhigiénia szempontjából úgyszólván,' teljesen kifogástalanok. A legtöbb hibát a termel'ŐMÖvetkezetek feldolgozó üzemeiből kikerült élelmiszereknél tapasztaltak a szakemberek. Mint a helyszíni szemlék kiderítették: ezeken a helyeken nem tartották meg a környezethigiéniai szabályokat és a technológiai előírásokat. Az állatorvosok megállapították, hogy egyes — szerencsére !kis számú — mezőgazdasági üzem az éléhni- szerf eldől gozás megindításával elsősorban nyereségének gyors növelésére törekedett, viszont keveset törődött az élelmiszerhigiéniai szabályokkal. Ezért az Állategészségügyi Állomás a jövőben a rossz árut kibocsátó feldolgozó üzem bezárását fogja javasolni. irány a tejivó: egy pohár tej' és egy kifli, ennyi a megszokott adagom. Az egyik autóbusz három óra előtt indul hazafelé. Ritka eset, hogy ezzel tudjak menni. Az iskolában ugyanis elég sokféle feladatom van: KISZ-munka, iskolai! j- sug, klub, ifjú alkotók köre, — ennek ón. vagyok az elnöke —, szóval mimiig akad valami. így leggyakrabban a négyórás autóbusszal, utazom. Hazafele menet fecsegünk erről, arról, regényt olvasunk és ha tudunk alszunk egyet. Zsúfolt a busz, sok diák utazik. S ha egy felnőtt felszáll, át kell adni a helyünket. Mi diákok vagyunk. .. Fél hatra érek haza. gyorsan megebédelek és rohanok táncpróbára a KISZ-be. Mert odahaza a faluban, is akad elfoglaltság. Nyolc óra, fél kilenc, mire ismét odahaza vagyok. Megint kaja, A választók érdekéken w Édesapa fél Itáporahop ébreszt... Egy bejáró tanuló monológja EgymíüTő* hatszázezer zománcedény évente A Zománcipari Művek ba- dafoki gyárában zománcedényekből 1971-ben egymillió- hatszázezer darabot gyártottak. Legtöbb a félneház, vastag anygaból készült edényekből kelt el, amelyek a termelés 45 százalékát adták. Sokan vásároltak vastag aljú gázedényeket is, amellett a korszerű, úgynevezett „Magdi” edényeket is sokan keresték. Az utóbbiak specialitása, hogy az edények fedőjéről a lecsapódó pára visszacsepeg a főzőtérre. Képünkön: zsománcozás után szárítják az • edényeket. (MTI Foto — Erezi K. Gyula) Csak a kulcsért kell menni A jelmondat: szervez, tervez, kivitelez a ktsz Ha lakásról van sző, arra mindenki odafigyel. Most pedig csak lakásról akarunk beszélni, méghozzá egy olyan gyakorlat alapján, ami a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-nél található. Nem rendkívüli dolog ez, csak nagyon kényelmes annak, aki lakáshoz akar jutni. Mert neki semmit sem kell csinálnia. Csupán a pénzről kell gondoskodnia. Minden humoros mellékhangzás nélkül fogalmaztunk így. A pénz ugyan önmagában is nagyon fontos, de azok a „pénzes emberek” a megmondhatói, akik már építkeztek, mennyi minden lótás-futás tartozik ^ még azokhoz a hosszú hónapokhoz, amíg az elképzelésekből tervek, engedélyek, munkák és átadások lesznek. Ha tehát a gyöngyösi ktsz mindezt átvállalja magára, ezzel tulajdonképpen nagyon előnyös szolgáltatást is végez. Méghozzá minden térítés nélkül. A hosszasnak tűnő bevezetőnek ilyesfajta megmagyarázása ezért volt fontos. Egyéni ízlés szerint A ktsz által készített társasházakban mindenkinek az egyéni ízléséhez képesek alkalmazkodni. Még úgy is, ahogy erre is akadt példa, hogy az egyik tulajdonos csupán másfél, a másik viszont két és fél szobás lakást akart. Megkapták. Színes csempe, matlachi burkolat, import csaptelepek: már természetes változatok. utána pedig eíő a könyveket, füzeteket. Ilyenkor csinálom meg a házi feladatokat, szűk egy óra alatt végzek vele. Ezzel be is fejeztem a napi tanulást. Még vasalnom kell, előkészítem másnapra a ruháimat, ez is eltart fél tíz, tíz óráig. Akkor aztán bevetem magam az ágyba. Sietnem kell az alvssal, hiszen rövid az idő, mindössze négy és fél, öt óra telik rá. Mert, mint már mondottam édesapa hajnali fél háromkor ébreszt. És kezdődik minden élőiről... DE AZTÄN, amikor jön a vasárnap én alszom, alszom sokáig. ★ Kedves arcú, szőke lány, amolyan lírai alkat, aki a fentieket elmesélte. Nem pa naszképpen, tényszerűen inkább. Lőkös Ildikónak hívják, s Pétervásáráról jár be naponta a Dobó Gimnáziumba. A IV.jA. osztály tanulója, orosz tagozatos. Fejében nagyszerű terveket forgat: az NDK-ba készül, szakmát és nyelvet tanulni, aztáp, a Szovjetunióba. Államvizsgázni akar németből és oroszból. Az idegenvezetői pályával kacérkodik. Egyébként jó tanuló. És szereti a szomorú verseket. Ilyeneket ír ő is... Feljegyezte« Márkosz László De az egyik társasház nem olyan, mint a másik. Nincs uniformizálás, egyhangúság. Az épület külső képe is eltér, ahogy a belső szerkezete is módosul minden esetben. Ezeket az apró-cseprő változásokat csak úgy képes a ktsz végrehajtani, hogy saját, mondhatnánk úgy is: önkiszolgáló tervezési osztállyal rendelkezik. Könnyű egy ilyen birtokon belüli osztállyal szót érteni. Még az esetleges, menet közbeni változtatások alkalmával is. Magát a sokfajta és eltérő egyéni igényeket is csak ilyen módon lehet figyelembe venni a tervezéskor. (Mindez attól függ, milyen a megrendelő pénztárcája. Amikor a saját fiataljaik részére csinálták a KlSZ-há- •zat, akkor sokkal szerényebben hangzottak a kívánságok, mint akkor, amikor jobb anyagi körülményekkel rendelkező alkalmazott vagy ipari dolgozó lép be a társasházat építők közösségébe. Mindent a ktsz-néi Az eddigi tapasztalatok arra is megtanították a ktsz-t, hogy csak a maguk erejére szabad támaszkodniuk. Nem várnak arra, hogy az építtetők megszerveződjenek. Ezt a feladatot is ellátják. Felkeresik az építte- tőket. Hozzávetőleges számítások alapján megegyeznek a legfőbb dolgokban. Abban is, hogy az egyforma nagyságú és felszereltségű lakásokat sorsolás útján juttatják a tulajdonosoknak. Ezt követően megindul a ktsz sajátos gépezete. Telek, építési engedély, egyezkedés az OTP-vel, tárgyalás a tanács szakigazgatási szerveivel, közművesítési gondok, tervezés, majd a munka és a munka, aztán jön az ünnepélyes pillanat: tessék a lakások kulcsait átvenni, és meg lehet kezdeni a költözködést. A szerződésben vállalt átadási határidőben pedig nem kell kételkedni, mert azzal még soha nem volt semmi baj. Ennek pedig a magyarázata ismét egyszerű: mindent a ktsz maga végez. „Ától cetig” — ahogy szokás mondani. Egy kis túlzással: akárcsak a mesében — minden kívánságot pontosan teljesít. Újabb négyszáz lakás A tervezési osztály most egy újabb, nagyon szép és érdekes munkán dolgozik. Készítik a gyöngyösi Április 4-e tér környékére építendő négyszáz lakásos telepet. Itt is ugyanazok a jellemzők találhatók meg, mint a már eddig elkészített lakásoknál. Jól felszerelt a konyha és elég tágas ahhoz, hogy étkezni lehessen benne. A gardrobrész magába fogad minden ruházati tárgyat, az ilyen célra szolgáló szekrények tehát végleg kikerülnek a szobákból. Nagyobb lesz a térség. Kényelmesen el lehet helyezni egy kerti garnitúrát a tizennyolc négyzetméteres loggián. Akad gondjuk is a tervezőknek, mert a városfejlesztési leírás eléggé szűk méreteket tenne lehetővé. Egy- egy épületben szintenként legfeljebb harminc négyzet- méteres belső terület maradna lakásonként. Ez pedig képtelenség. A megoldáson törik a fejüket a ktsz tervezői. És ahogy eddig helytálltak, ennél a gondnál sem mondanak csődöt bizonyára. Az általuk készített lakások minőségével nagyon elégedettek a tulajdonosok, és ez a tény a pénzügyi teljesítések mellett nem másodrendű körülmény. Mint ahogy igényesek abban is, hogy a ktsz által tervezett lakások általában nagyobbak és mégis olcsóbbak legyenek, mint minden más lakás. Végső fokon ez is olyan plusz, ami több oldalról is kedvezmény a megrendelő részére. Persze, nem valami jótékonysági intézmény a ktsz. Ha nem találná meg a számításait, nem nyújtana eny- nyi mindent. Ölt azonban eljutottak annak a felismeréséhez, hogy a megrendelő minél tökéletesebb kiszolgálása a legjobb befektetés. (G. Molnár F.) X• országos mezőgazdasági filmszemle Szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezesügyi Minisztérium kultúrtermében Fehér Gyula, a MÉM tájékoztatási főosztályának vezetője megnyitotta a X. országos mezőgazdasági, élelmiszer- ipari és erdészeti filmszemlét. Elmondotta többek között, hogy az elmúlt évtizedben évente átlagban 20—22 szakfilm készült, amelyek a szakoktatást és a műszaki fejlesztést szolgálják. Közülük 148 ma is szerepel & filmkatalógusb&n, Némáéig közi filmfesztiválon 13 film elismerő díjazásban is részesült. A mostani szemle programjának összeállításakor nagy gondot fordítottak arra, hogy azok az iparág legaktuálisabb feladatainak megoldását segítsék. 1913. iaau&r 37., csütörtök r
