Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

t I ? GERGELY AGNES: FARKASOK * *.•*>«:* A I» A * áa«a»ilil>*>ti.» »■» * *LrL*L r -f SOMOSKÖI LAJOS: Gyapofvirág-ének Valaki eltévedt a falka-esapástól valaki elszakadt a nagy. fehér, havazó rohanásból a pelyhek. a fogak, a lábak, a prüszkölő gombolyagok, a gömbölyű szemben a zsákmány vérbe forog, a síkra zuhogó fekete láb-zivatar, az inaszakadtáig guruló, hörgő. csont-tömeg, egymásra csattogó körmök, Uerékbetört dobhártyák, elbillent lejtő, jézusmária. biszmilláh, herrgott. repülő molekulák rengetegéből valaki elvágta magát — valaki elvágta magát: ott kullog a fazék-soron egyenest a kutyatejszagu éden felé, abo! kerítés van a házak előtt, reggel, délben, este azt mondják „hogy vagy" és tányérból eszik megmosott foggal a húst. A fonőnők sorsa fonál. sodorgatják, szövetté áll, meg vásznakká. A fonónők álma bolyhos, pehelypaplanokra fordo* csipkeszegély. A fonónők kedve selyem, mintái; nap. hold, szerelem, csillagos ég. ' fonőnők könnye gyapjú, ha, szelíd, barna bolyhú szomorúság. V fonőnők gondja kötés. Ky apót bálákat tart össze és: világokat. S a fonőnők ha nevetnek, ég, föld egymásba szeretnek felragyogni. »Vh<VVVV\AA^rfVVVVVVV\AAAAAAAAAA^>AAyV\AAA/V%AAA/VVVVVV^>VVVkAAA>VVVkéWVkA/Vk^^ ' Vannak, akik szeretik, noha árt a szervezetüknek, mások sohasem fogyasztják, notfa olykor egészségükre váltig. Egyesek félnek tőle és naponta kétszer-háromszor ár­talmatlan” teácskát isznak a „mérges” kávé helyett. Nos, a kávébab 1—2 százalék kof­feint tartalmaz, a szárított tealevél pedig 4—S százalékot... LocomoHv.,,(?!) Eger utcáin is megjelen­tek azok a plakátok, ame­lyeken a címül idézett meg­nevezés elsősorban szokat­lan írásformájával • ötlik sze­münkbe. Azt már lassan megszokjuk, hogy tánczene­karaink vezetői idegen ne­vekkel nevezik meg együt­tesüket. Azt azonban sem­miképpen sem akarjuk meg­szokni, hogy e nevek leírá­sában is olyan írásmódot választanak, amely ellent­mond mind helyesírási sza­bályzatunk előírásainak, mind írásgyakorlatunknak. Mi például most nem azt tartjuk helytelennek, hogy az együttes a Lokomotív ne­vet választotta cégérül, ha­nem azt, hogy a hangsor le­írásában fittyet hánytak az írásgyakorlatnak is. Még ak­kor sem járnak helyes úton, ha furcsa divatból a nevük leírásában az idegen név eredeti írásfo'rmáját próbál­ják utánozni. E tipikusan nemzetközi szó idegen nyelvi változatai­nak leírásában valóban sze­repel á c írásjegy: locomo- tiva (olasz), locomotive (an­gol, francia). Ha ezek az idegen írásformák álltak pél­daképül előttük, akkor is hi­bás a hangsor leírása, mert a szóvégi e hang hiányzik együttesük nevéből. A kávécserje 30 faján Af­rika és Ázsia tropikus vidé­kei és Madagaszkár osztoz­nak, de más, termesztésre alkalmas, forró égövi terüle­ten is meghonosították. Az első európai példányt a XVI. században Antwerpenben ne­velték fel, magról. Azóta so­kan sorolták dísznövényeik közé, mert az ápolást fénylő leveleinek, illatos virágainak, majd piros bogyóinak egzo­tikus pompájával hálálja meg. ★ Az arabok szerint két Mek­kába zarándokló dervis is­merte fel legelőször a kávé jótékony hatását: A hosszú úttól halálosan elfáradt Omárt egy kávéfa tövében végképpen elhagyta ereje. Társa, a jó Hasszán megfo­gadta, hogy tevét kerít se­gítségére. El is jutott egy tá­voli oázisig, s ott megérde­melt álomra hajtotta turbá­né® fejét. Ám félig sem pihen­hette ki magát, mert Omár felrázta. Lelkendezve mesél­te, hogy a kávéfa bogyóitól táltosodott meg. Mindketten eljutottak Mekkába, ahol ar zarándokok ezrei ismerked­tek meg általuk a kávé cso­dálatos hatásával. ★ Az etiópiaiak úgy mesélik, hogy a XV. században egy Kaffka környéki bennszülött pásztor megfigyelte: ha ju­hai a kávécserje bogyóit le­gelték, nem akartaik este nyugovóra térni. Miután sa­ját magán is kipróbálta a hatást és tapasztalta, hogy a bogyók megszüntetik a fá­radtságot és ■ az álmosságot, adott belőlük másoknak is, akik bizony rászoktak. Idő­vel észrevették, hogy feles­leges a bogyó émelyítő hú­Kivé- I I aszal I sát is elfogyasztani, mert akkor is frissítő, áloműző ha­tása van, ha csupán a magot rágják. + — Nem tesz semmit — mondjuk, amikor valaki olyan jót kacagott saját vic­cén, hogy közben feldöntöt­te teli csészéjét. Aztán mosóporral, meleg vízzel lássunk azonnal mun­kához, mert ilyen egyszerű felszereléssel csak a friss pecsétet távolíthatjuk el. ★ Hogy velünk a törökök is­mertették meg, azt bizonyít­ja a kávé szó, amely azonos a török kahv-val. (Arab ne­ve: gahva.) Olaszországba a velencei kereskedők révén került. Párizsban XIV. Lajos ud­varánál hozta divatba a tö­rök követ. Dél-Airábia kikötőjétől, Mokkától nyerte nevét a fe­ketekávé egyik elterjedt változata. A arabok szü­retiemül, cukor nélkül isz- szák az igazi mokkát. ★ Az algériai Mazagran ne­vű városban üvegpohárban, hidegen szolgálják fel a „ma- zagrant”. A vendég rumot tölt hozzá és tetszés szerint vízzel felhígítja. Brazíliában csak 1762 őt» termesztik és a XIX. század eleje óta van kivitelének je­lentősége. Nyolcféle, illatra és ízre különböző minőségű kávékeveréket hoznak for­galomba. A termelést szabá­lyozzák. Régebben, ha túlsá­gosan bőséges volt a kávé- szüret, előfordult, hogy a felesleggel mozdonyt fűtöt­tek, vagy a tengerbe öntöt­ték. ★ __ A török Portám járó kö­vetek torka nehezen fogadta be a keserű italt. „Hátra van még a feketeleves’!’ — ko- morodtak el, midőn a basa bugyogós italnokai megjelen­tek findzsáikkal. (A kifeje­zés átvitt, értelemben él nyelvünkben.) Bemntaíjnk a Vforika együttest A Viorlka név az egyik leggyakoribb lánynév Moldá­viában. A szó magyarul hóvirágot jelent Ezt a nevet vá­lasztották húsz évvel ezelőtt Tiraszpolszki város kultúrhá- zámak öntevékeny művészei Az együttes tagjai ma is fia­tal munkások: lakatosok, gépkocsivezetők, elektromos-he­gesztők; főiskolai, egyetemi hallgatók, orvostanhallgatók, tanárok. Az együttes kollektívája a Szovjetunió sok köztársasá­gában is fellépett nagy sikerrel Előadásaikkal felkeresték az ország kiemelt építkezésein dolgozó munkásokat is. Repertoárjukon 40 népi tánc szerepel, amelyek híven képviselik a moldvaiak, az ukránok és az oroszok tánc­művészeiét, népszerűsítik a szocialista országok népi tán­cait. 1971. nyarán az együttes az összoroszországi néptánc­fesztiválon első díjat nyert. A kitüntetést még értékeseb­bé teszi, hogy ezen a versenyen 1000 táncegyüttes lépett fel a szovjet köztársaságokból és 357 együttes nyolc szo­cialista országból. A Viarika most új műsorral készül a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára A képen: Tánc jelenet a Viorika együttes műsorából (APN—KS) Azt is tudjuk, hogy avas­úti mozdonyokat megnevező lokomotív valójában latin eredetű szó. Ezek a latin elemek a következők: locus (hely, tér), movera (mozdít, helyet változtat). Az angolok ezeknek a latin alapelemek­nek felhasználásával alakí­tották ki a locomotive engi­ne nyelvi formát, s körül­írással az új találmányt helyváltoztató erőgépnek ne­vezték el. A c írásjegy tehát szere­pel a latin locus szó leírá­sában is. Nem hisszük azon­ban, hogy ilyen meggondo­lások alapján ragaszkodná­nak a c írásjegyhez az együt­tes tagjai. Az is lehetséges, hogy a mai kiejtést tükröző lokomotív hangsor helyett azért írnak locomotív betű­sort, mert a régi helyesírást óhajtották utánozni. Volt idő, amikor a c betű íródott a k írásjegy helyett. Mivel min­den nyelv törekszik arra, hogy az idegen eredetű sza­vak írása az ejtést közelít­se meg, a c betűt jogosan váltotta fel az ejtésnek meg­felelő k írásjegy. Az is igaz, hogy ma ismét divat régi, elavult tárgyak, eszközök gyűjtése. Régiségboltjaink is nagyon látogatottak. Lehet­séges, hogy az együttes tag­jai a „régieskedés” divatá­nak hódoltak akkor, ami­kor együttesük nevének le­írásában e szokatlan helyes­írási jellegű regiesíléssel él- tak. Uf. Bah«» József No a lépcsőn A lépcső, mint égbe nyúló lajtor­ja, úgy húzódik a házak között, egye­nesen a felhők felé. Talán fölé is. A lépcső széles, sétánynak is beillő, de nem szoktak sétálni rajta. Inkább rohannak le, s fel, mintha a lépcső­futás olimpiájára ezt a helyet jelöl­ték volna ki az erőnléti edzések színhelyéül. Én nem rohanok. Nem mintha ereimben nem keringene még fürgén a vér. nem mintha izma­im már elnyűtt rágógumik lennének. Nem rohanok, mert előttem, ponto­san négy lépcsőfokkal, tehát szemem tengelyével pontosan egybevágó ma­gasságban egy nő lépked fölfelé e mennyekbe nyúló, cifra kövekből és aszfaltból összevarázsolt lajtorján. Mint az angyal! Angyalügyekben tökéletesen tájé­kozott vagyok. Az angyaloliat há­tulról is megismerem. Nem a szár­nyukról. Valami más, valami hetven- hatodik érzés diktálta látomásból ér­zem ki, hogy angyal libeg felfelé előttem a 94 lépcsőn. Én most va­gyok a másodikon, ő a hatodik lép­csőn. Az angyal: ö. És én a kísértő. Az ördög. Ügy bizony. Imádok ör­dög lenni, ha van megfelelő angyal, akit érdemes és hasznos is megkí­sérteni. Ha emlékeznek, már a bib­liában is voltak angyalok, hogy le-* gyenek ördögök. Na, ugye! Nyolcadik lépcső nekem, tizenket­tedik neki. Megérezte, hogy egy talpig férfi, egy igazi ördög követi: egyszerre villant tekintete és a maxi-kabátja hasítékából hátra, a nekem villan­tani való. Mintha kicsit szaporáz- ná a lépést. Mintha csalogatna. Mint­ha férfipróbára tenne, akár a tigris­nőstények az izmos, vad hímjeiket, a csalogató futásukkal... ö elől a 26., én. hódul a 22. lép­csőn ... A nő villogtatja villogtatni valóit, van a negyvenen, amikor egy ka­csingató angyal libeg előtte felfelé, villanó szoknyája titkait pont szeme tengelyébe helyezve. Különösen, ha ez az angyal alig múlt húsz, vagy harminc... Mindegy: ha angyal. A lépcső száma nekem, az ördög­nek negyvennegyedik, neki már a negyvennyolcadik. Egyenletesen sze­di a lábát, azt a két gyönyörűséget, mindig négy lépcsővel előttem. Meg kell őrülni. A nőért is, meg attól a hülyeségtől, hogy száz lépcsőt rák­nak az ember orra elé egy kulturált ország civilizált’ városában. Mi va­gyok én? Jákob? Másszék az a laj­torján az égbe. A nő megy, én is. A nő nagyon jó és gyors nő, én meg nagyon kemény és férfias férfi va­gyok, csak azt nem tudom, hogy mi­ért kell még nekem harminc „ a nő­nek, az angyalnak huszonhat lépcsőt megmásznia még. A nő most hátra néz. Istenem, de szép. Ingerkedik. És egyszerre ket­tőt lép a lépcsőn. A keserves úris­tenit, ez öngyilkos akar lenni? Vagy ez lenne a próbák próbája? Haha — kacagok, hogy elég levegőt kapjak —> férfi vagyok, hím és erős és vad és én hármat lépek a lépcsőn... Neki még tizenhat! Nekem húsz! Neki még tizenkettő ... 1; Nekem még tizenhat... Én már az égben vagyok. Már lá­tom a csillagokat is. A nő még előttem mindig, ingerlőn, most már fenn a 94. lépcsőfo­kon. És megáll és rám néz. Gúnyo­san néz rám. Aha! Azt hiszi, hogy ... Nem... nem... én férfi vagyok... Utolsó nagy rugaszkodás. Még négy lépcső! — Akinek nyamvadt a szervezete, az ne fusson felfelé a lépcsőn. Csak lefelé — mondja gúnyosan a nő, fel­emel és leporol, a falhoz támaszt és eltűnik valahol a mennyekben. 94 lépcső! Most már értem, hogy Casanova miért járt mindig lehető­leg a földszintre ... (egri) * í s pajkos kecsességgel, mint ünö az , agancsos elől, siklik mind gyorsab­ban fölfelé ezen az égbe vezető lép- 1 csúsoron, melynek tetején minden ' bizonnyal a megismerés boldogsága, J s utána a boldogság megismerése vár j rám. Ű halad, én megyek utána. 1 pzapora férfiléptekkel. Ahogyan ne­andervölgyi ősöm cserkészte be el- 1 rablandó nőstényét. Megyek ruga­nyosán, szaporázva a harminchete­dik lépcsőn, ő, a nő, a negyvenegye­diken van előttem. Hátra van még tehát ötvenhárom. Vacak félszáz meredek lépcső. Mi az egy férfinak, mégha tál is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom