Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

Hadi» 8.18 9.00 9.35 10.05 10.23 11.24 12.20 12.35 13.45 14.05 l4.14a 15.10 15.25 1G.05 16.29 17.05 17.30 18.00 18.30 19-25 19 40 20.28 20.56 23.09 0.10 KOSSUTH Operarészletek. Harsán a kürtszói Népi zene. Utak. Jiajtov hangját»*. Zenekari muzsika. Elctutam . . . (kJ. Kidtó) KI nyer mai Melódiákoktól. A közélet fórumain. Fúvószföoe. —14.59 A Gyermekrádió műsora. KórusmOvek. Rádlólskola. Händel: e-moü eeneerto grosso. Nőkről — nőknek. •. Llszt-zongoramflvek. ÖsszeéllltAs a gazdaságról. Könnyűzenei híradó. A szabó család. Áriák. Népdalcsokoc. Kozmosz. A rádió lemezaltmma. Tánczene. Fuvolamuzsika. PETŐFI 8.05 A cigánybáró. Kérni. 9.03 Kamarazene. 12.00 Népi zene. i;.30 Áriák. 13.03 Zenekari muzsika, Eandevű kettőtől — hatig.» ia,10 ŰJ magyar zene. 19.10 Könnyűzene. M.39 Riport. 29.23 Áttörés. Anna Rogyionova színművének rádió­változata. 21.42 ÜJ könyvekről. 21.52 Könnyűzene. 22.12 A színház történése mondja. 23.27 Nóták. 23.15 R. Strauss operáiból. MAGYAR 10.00 Szünidei matiné. Kisíümak. 17.23 Hírek. 17.30 Nyári emlékek. 17.45 Bartók-bemutatók nyomában... 17.55 Közgazdaság. 18.25 Az új felfedezett XVH. század. Francia képző­művészeid film. 13.45 Esti mese. 19.00 Ez történt 1971-ben. (Világ­politikai események.) 19.30 Tv-hlradó. 20.00 Rattigan: Az alvó herceg, mese felnőtteknek. 22.50 Tv-híradó, — 2. kiadás. POZSONYI 9.25 Legenda az élőhalottakról. (Ism.) 10.30 Kamarazene, 19.00 és 21.35 Tv-híradő. :í:i.35 Esti dallamok. Szovjet zenés film. 21.15 A kereskedő. Tv-komédia. C&árdá&kiráiynö Magyar—nyugafnémet film A régi Csárdáskirálynőt, a békebelit nem ismerem. Jó­magam már csak a jobbí­tott kiadással Békeffi István és Kellér Dezső korunkhoz igazított változatával talál­koztam, Id tudja hányszor. Ez az operett emlékezetem szerint abban is különbö­zött a többitől, hogy Itt ép­kézláb humor társult az ér­zelemé ús muzsikához, s ez együtt hozta a sikert. Mert hogy siker volt a Csárdáski­rálynő, az cseppet sem vitás, sőt siker ma is, bárhol ke­rüljön is színpadra. Egészen biztos, hogy ez a páratlan siker buzdította az alkotó­kat arra, hogy filmet ké­szítsenek Kálmán Imre hí­res operettjéből. Elég nagy „haranggal” ké­szült a film, a magyar- nyugatnémet koprodukció. Menet közben gyakran kap­tunk hírt a forgatásról, a világhírű sztárokról, akik főszerepet kaptak a film­ben. Ilyen körülmények kö­zött a közönség természete­sen felcsigázott érdeklődés­sel várta a filmet. S ehhez az érdeklődéshez képest bi­zony csalódást okozott a be­mutató. Csak a zene, Kálmán Im­re nagyszerű muzsikája ér-» vényesül töretlenül a film­ben, de hiányzik, nagyon hiányzik az operett másik éltető eleme, a humor. Mi- scha Miéinek és Szinetár Miklós, a forgatókönyv írói, sajnos, nem merték vállalni Békeffi és Kellér bő humor­ral csipkelődő szövegét. he- lyenként inkább visszatértek az eredeti librettóhoz, s Így tették szalonképessé a her­cegi házat. Csalódásunk másik forrá­sa a szereposztás. Szilviát Anna Moffo, a New York-t Metropolitan . énekesnője játssza. Nagyon csinos, jól énekek szépen táncol, csak éppen nem primadonna. A könnyedség, a báj, vagy egyszerűbben fogalmazva, az operettstílus hiányzik játé­kából. Edwint René Kollo énekli. Csak énekli, mert játszania nem sikerült ebben a filmben. Hasonló sorsra jutott a szép hangú' Dag­mar Koller is, Stázi szere­pében. Kernekül énekelt; de semmi több. A magyar színészek mint­ha jobban megértették vol­na, hogyan kell játszani egy operettben. Az Igazi operett­stílust Németh Sándor kép­viselte, aki Bóni szerepé­ben mulattatta és hódította a közönséget. Marie-Louise szerepében, bár nem Psota Irénre szabták, a kitűnő szí- szésznő jó humorérzékkel oldotta meg feladatát. Lati- novits Zoltán fanyar pincé­re jó alakítás, s több lehe­tőséget érdemelt volna. Fe­ri bácsi szűkreszaibott sze­repében Mensáros László igyekezett hangulatot terem­teni. Az épizodisták közül Huszti Péter nyársat nyelt tábornoka érdemel elisme­rést. Szinetár Miklós tömje ter­mészetesen ' behozza a kö­zönséget. A Csá rdáskirályn 5 most is nagy sláger, s Kál­mán Imre zenéje átível az akadályokon, még a film- csinálás buktatóin is. De a közönségsiker fényében sem szabad elfeledkezni a tanul­ságról, elsősorban arról, hogy még egy filmoperett­hez sem elegendő a csillo­gó kiállítás, az operai zen­gés, de a világhírű sztárok parádéja sem... Márkusz László Megjelenik „4 magyar nyelv értelmező kis szótára” Az 1972. évi könyvpiac egyik kiemelkedő eseményé­nek ígérkezik az Akadémiai Kiadó gondozásában készü­lő egykötetes mű: A ma­gyar nyelv értelmező kis szótára. A művelődés kér­déseit magáénak érző társa­dalom bibliájának szánják ezt a művet, amelyet Juhász József vezetésével az Aka­démiai Nyelvtudományi In­tézetének egyik munkakö­zössége állított össze. A több éves munka méreteit jellem­zi, hogy a szótár mihtegy 70 ezer címszavat ölel fel, 12 ezerrel 'többet, mint a ma­gyar nyelv hétkötetes ér­telmező szótára, amely nagy terjedelme 'ellenére 15 ezer példányban elfogyott. Az értelmező kis szótár 800-nál több képet is tartal­maz majd, s ezek főleg a kevésbé ismert szavak je­lentésének megértését segí­tik. Az Akadémiai Kiadó vál­lalkozása révén olyan mű valósul meg, amely választ ad az anyanyelvűnk iránti egyre nagyobb érdeklidős­re, a helyés nyelvhasználat kérdéseire, és széles körben lesz alkalmas a nyelvi mű­veltség növelésére. Itáliai utazás r?H(?ZÍ ]( Czeka mai Öregek!... EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) $ fél 4, fél 6 és este 8 órakor: Csárdáskirálynő Kálmán Imre nagyoperettje, színes, magyar—NSZK firnen. § EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-0T) Délután fél 4 és fél 8 óra- kor v Csipkerózsika Színes, szinkronizált NDK mesefilm ^ Este fél 8 órakor ?! Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében > Színes, szinkronizált olasz . film k GYÖNGYÖSI PUSKIN: León és az atlanti fal GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A cár tisztje és a komisz­szár * § HATVANI VÖRÖS CSILLAG: ^ Van, aki megteszi, van, aki nem HATVANI KOSSUTH: Az élethez túl sok HEVES: Hangyaboly FÜZESABONY-: Darling Lili, I-IT. (Dupla helyárak!) HEVES A félkegyelmű m 1YEE.ET I 'len, 19 órától szerda 7 6rái3. a Bajcsy-ZslUnsz- utcal- re i Ir' Iben. (Telefon: ; ; r.) . Rendelés gyermekek ré­..r.cre is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. sj«m alatti rendelőben. (Tele- íj 4ft®;. 17-27). 5 Sanyika öntudatos kis ko­hold. Öt esztendős még csu­pán, és idejét nem arra használja, hogy úgy készül­jön föl az életre, ahogy szü­lei ' azt szeretnék. Az isten­nek se számol el százig egy­folytában.. Baj van az evés­sel is. Ha megmakacsolja ■magát, tölcsérrel se lehet be- lépumpálni egy kanál főze­léket. Viszont önálló véle­ménye van a tv összes prog­ramjáról. A Delta műsorát kívülről fújja, sőt, a Fórum adásainak is lelkes nézője.’ Ha az esti mese után ágyba parancsolják, olyan bömbö- lést csap, hogy összeszalad a ház. A szülők — elfoglalt emberek —mosolyogva, bosszankodva veszik tudomá­sul, hogy Sanyi nehezen ke­zelhető. A családfő a minap az újságban olvasta, hogy a Tempó Ktsz-nél télapók bé­relhetők. A hirdetés adta az ötletet, mely a régi gyerek­kori emlékekből kúszott elő: A Télapóval kívánják meg- regulázni az akaratos süvöl- vényt. A gondolatot tett* kö­vette, felbérelték a tekinté­lyes külsejű (és tekintélyes órabérű Télapót) „egyéni be­szélgetésre”. Természetesen gondosan kioktatták az al­kalmi Télapót, hogyan pró­bálja sínre rakni Sanyilca életrendjét. Csak semmi U-. berálizmus, kérlelte a papa. A mama pedig arra figyel­meztette télapóságát, nehogy gyermekmesével próbálja kisfiút . szórakoztatni, mert aklcor csatát veszít. Az öreg tehát bőséges tudnivalókkal és csokoládékkal a tarsolyá­ban öblös hangon meg is kezdte a fejmosást. Az eré­lyes intelmek, azonban hiá­Át MegenforpaJom klasszikus főid)«! Huszonöt­millió turista évente! Hiszen ki akarna meghalni anélkül, hogy látta volna Nápolyt, ki nem kiváncsi as Örök Városra, Rómám, Firenzére, a virágok földjére, a a lagúnák városára, Velencére. 9—ie napos dél-olasz-, 15 napos észak-olaszországi utazások közül válogathattak az elmUlt évi szezon­ban az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda programjából a jelentkezők. Az előbbiekben a ter­mészeti szépség, a táj látványa dominált, az északi utak inkább a muzeális látnivalókban bővelked­tek. Az egyik október végi csoport utazásán ma­gam is részt vettem. Nyolc napot tölthettem Ró­mában, Nápolyban — kirándultam Capriba, Amal­fi ba, borrentóba. Nápoly — kívülről Nápolyi szállásunk, a pá­lyaudvar zajos, félvilági kör­nyékén meglepően tiszta és rendezett. A portás magyarul köszön, s minden találkozás­nál meglkérezi: jó, szép? — Persze, hogy az — árado­zunk, s már ki is merítet­tük magyar szókincsét. Újabb szavakra tanítjuk —, hogy a bennünket követő Express- csoporttól már azit is meg tudja kérdezni: élég a taka­ró? Goethe azt mondta, hogy aki Nápolyt egyszer látta, már soha szerencsétlen nem lehet, mert erre visszagon­dolni is maga a boldogság. Berzeviczy Albert így nyi­latkozott: „Ki Nápolyba ér­kezik, az ösztönszerűen kikí- vánkozik mindjárt a városon kívüli helyekre, ment mind­annál, amit a város belseje nyújthat, szebb és vonzóbb a környéke, s magáinak a városnak kívülről szemlél­hető képe..." Olasz idegenvezetőnk, aki a nápolyi egyetemen (egyi­ke a legrégibb egyetemek­nek Európában) magyar nyelvet tanult, minket is a Vomero magaslatára visz fel. A felfelé ívelő kanyargós úton egymás után tárulnak elénk a nyomornegyedek szűk sikátor-rendszerükkel, tarka fehóremű-lobogóikkal, aztán a modem lakónegye­dek, színes, sokemeletes há­zaikkal, s a luxusvillák, a fehér, lapos tetejű szállók. A szűk utcákon csak úgy ka­nyaroghatott autóbuszunk, hogy a járdán parkoló autók egyikét, másikát sofőrünk a csoport férfitagjaival fel­emelte és — odébb tette. Néhány percig ragyogott a nap. Felsejlett Nápoly sárga házrengetege, az azúrkék vízbe nyúló mólók, a tenger­járó hajók parányinak látszó kikötője. Amott a Tojásvár, a Castell dell’Ovo Lucullus ókori nyaralójával, a világ­hírű Aquarium, a királyi vár, a dóm, a naigy múzeu­mok. havaiénak tűntek. A szem­üveges apáóság hol kibámult az ablakon, hol pedig ásí- tozva „únta a szöveget”. A Télapó beleadott minden energiát, ám egyetlen közöm­bös reflektálást sem tudott kipréselni Sanyiból. Apja, hogy mentse, a helyzetet, így kérlelte: szegény Télapó, hiába beszéli ki a tüdejét. Miért nem teszel ígéretet, hogy megváltozol és szótfo- gadsz? — oi megeszed a spenótot Aztán lilává, bíborrá vá­lik a tenger. Ahogy aláha- nyatlik a nap, szürkeségbe burkolózik a táj. Indulunk vissza, s szűkre szabott időnkben már csak kívülről nézzük meg Nápoly nevezetességeit. Késő este, ha lehet még za­josabb, élénkebb a nápolyi utca. Penziónk körül alfg ismerhetett«! hulladékbA, Gyümölcshéj, káposztaleve­lek, rothadó paradicsom, új­ságlapok, ruhadarabok, vá­sott cipő, törött fésű, üveg. Macskák turkálnak a sze­métben, kóbor kutyák kere­sik a koncot. Ablakokból száll alá, ajtók elé dobják a hulladékot. Éjszaka egyik­másik utcát alig lehet meg­közelíteni. Reggelre odább rúgják, lökdösik, s az ápo­rodon levegőben folyik to­vább az élet. Négy-öt napon­ként nagy teherautókkal összegyűjtik, elviszik a sze­metet. De gyors az utánpót­lás. Estére megint kerülgetni kell a szürke zsákokat-. Megszívlelvén az itthoni, s a helyszínen is bőven ka­pott figyelmeztetéseket, ki- sebb-nagyobb csoportokba verődve Indulunk az esti Nápoly felfedezésére: Pénzt, értékeket, gondosan elzárva, senkivel szóba nem állva in­dulunk a térkép szerint. As utolsó keresztényüldözéskor mártírhalált halt Januárlus­A nápolyi dóm, a francia barokk stílusú Szent Januárlus templom -— ki v tűről. íj, ezt is ígérd meg — foly­tatta a mama. — Ha min­denben követed Télapó in­telmeit... akkor derék em­ber leszel. Okos, bölcs ... olyan mint, mint a Télapó... Sanyika végigmustrálta a leendő példakép silány ruhá­zatát, őszbecsavarodott pisz­kosszürke szakállár és megszólalt: — Akkor plá­ne nem foga­dok szót és nem is eszek. Nem akarok Télapó lenni. — Miért nem, kisfiam? •* — Mert az számomra nem egy perspektí­va... Télapó leg­szívesebben megcsókolta volna a kis mu- furcot, és ahogy a téli estében újább címek fe­lé ballagott, azon gondolkodott; hol is rontotta el ő az életét? ★ Karácsony este a körút sok ablaka fényesen világított. A legfényesebb talán Szaba­doséké. Az arany négyszö­gekben ragyogó karácsonyfa csillagokkal, ezüsthajjal és díszekkel roskadozott, lát­szott, hogy itt nagyon készül­tek. Érthető ez, hiszen Sza­badosék egész családjában egyetlen trónkövetelő, a nyolc esztendős Károly — uralkodik. Ilyen komolyra hangszerelten viseli nevét. Ez is jellemző rá, hogy ő más­képp van húrozva, mint a többi gyerek, nem Karcsi, Karesz, hanem Károly. Az ajándékozás is gondot oko­zott az egész családnak. Praktikus dolognak nem örül. Játéknak sem. Mit vegyünk hát a gyereknek? — dugta össze fejét a család. Nagy ne­hezen született meg a dön­tés; egy villanyvonatot vá­sárolnak sorompókkal, vasút­állomással, váltókkal és sok szerelvénnyel. Meg is vették és a kará­csony esti ajándékozás kö­zéppontjában a villanyvonat próbaútja állt. A családtagok össze is vesztek, miközben a távirányító berendezéssel pá­lyára bocsátották a szerel­vényt. Ne gyorsan, ne las­san, biztogatták egymást. A mama áhítattal igazgatta a vonat útja mentén sorakozó gipszfigurákat, váltóőröket eí legelésző csordákat. Szema­for jelezte, hogyan robog a hosszú kocsisor. Nagy élmény volt, kitűnő játék. Kitűnően szórakoztak vele —, a fel­nőttek. Nagy buzgalmukban észre sem vették, hogy Ká­roly már az első menet után félrevonult, hóna alatt egy vaskos könyvvel. Amikor a felnőttek ámuló szemekkel, sikitozva követték a kígyózó vonat útját, ő is felriadt. Ilyenkor megbocsátóan, fej­csóválva és megértő mosoly közepette ezt mormolta maga elé: — Ki érti meg őket? Ezek a mai öregek...! Abai Pál nak, Nápoly védőszentjéndk templomát, a Dómot keres­sük. Ez a templom magyar vonatkozásai miatt is érde­kes. Itt nyugszik Magyaror­szági Endre, Nápolyi Johan­na áldozata, akiért bosszút állva, Nagy Lajos kétszer vezetett hadat Nápolyba. A másik sírban Martell Ká- rolynak, Róbert Károly apjá­nak emléKét őrzik, annak a magyar trónkövetelőnek, akit a pápa elismert király- j nak, hogy a magyar koronát ! invesztitúrája körébe vonja, t Ott állunk késő este az $ égbe nyúló, fehér tomyú $ templom előtt, kőcsipkéire 5 meredve. — Ha Szent Janu- $ árius most csodát tenne, s $ kinyittatná a templomot! — $ sóhajtok fel. És csodát tesz: $ az egyik ajtón résnyi fény- $ csík támad. Két kisgyerek $ nyitogatja a kaput. — Máris ott termünk, s a gyerekeiket próbáljuk rábeszélni, hadd vessünk egy pillantást a ^ templom belsejére. A sek- ^ restyés fiai szelíden ellenáll- | nak, aztán mégis kinyílik a * kapu. A templomban persze 5 sötét van, semmit nem lá- J tünk. Mire csalódottan $ odébbállnánk, az utcáról be- $ térő ifjú házaspár vesz vé- $ delmébe bennünket. Látták, ^ hallották, megértették kíván- $ Ságunkat. Az egyik gyerek $ kezébe pénzt nyomnak, mire ^ az óriási zseblámpával tér ^ vissza. A fiatalember minden j szobrot, síremléket, aranyo­zott oszlopot megvilágítva í vezet körül. Örömmel nyug­tázzák elismerő felkiáltása­inkat. Hangosan olvassa a sírfeliratokat és kitörő öröm­mel fogadja dicséretünket, amely személyének, kedves gesztusának szólt. , • Kádár Márta (Következik: CAPRI) titkolt céllal, erősen kifestett hölgyek sétálnak. Katonák hangoskodnak, árusok szá­zai lepik el az utcákat. Sző­lőt, kókuszt, megnevezhetet­len állati belsőségeket kí­nálnak, táskarádiót, arany- ékszereket, órákat. Nylonzsákokban és szaba­don szemét és hulladék. Gye­rekek rugdossák, kiszakítják a zsákokat. Árad a bűz a fel. wrssssss.. //////////////

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom